Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-15 / 268. szám

Vasárnap, 1961. november 15. 5 SOMOGYI NÉPLAP ESTE AZ ÁLLOMÁSON EGY SOVÁNY, szőke, erősen ittas fiatalember dülöngél az állomás folyosóján, s nekimegy az igazoltató rendőrnek. — Bocsánat, rendőr bácsi — mentegetőzik. A várótermi büfé előtt talál­kozunk újra Horváth Árpád Józseffel, a Vegyianyag Nagy­kereskedelmi Vállalat áru-ösz- szeállítójával. Itt már nem olyan udvarias. Sőt! — Hová utazik? — Máshová ... — Hol hagyta el a kabát­ját? — Máshol... — Az igazolványát legyen szíves ... — Tessék, uraim, szórakoz­zanak ... Írják fel az adatokat, s jelentsenek föl... A felszólítás ellenére sem hagyja el a várótermet, gorom- báskodik, erőszakoskodik, s alig lehet megakadályozni, hogy verekedést kezdjen. * * * UTASOKKAL TELE A VÁ­RÓTEREM, az előcsarnok és a folyosó. Idősebb emberek, kar­jukon gyermeküket tartó anyák állnak, mert kevés az ülőhely, a kultúrváróterem pedig taka­rítás miatt zárva van. Az egyik pádon három fiatalember ül kényelmesen, újságot olvasnak. — Utaznak, vagy várnak va­lakit? — Nem, csak kijöttünk egy kicsit olvasgatni. D. József, F. János és w. Zol­tán mindhárman kaposvári la­kosok. Újságot olvasni este ki­lenc óra után otthon is lehet­ne. Nem kellene az utasok elől elfoglalni az amúgy is kevés ÜAhe BÜFÉVEL * ELLÁTOTT VÁRÓTEREM esténként elret­tentő képet nyújt. Füst, sze­méthegyek, szerteszórt papír­darabok, ételhulladékok, so- rösüveg-kupak mindenfelé. Az egyik asztal mellett hárman könyökölnek, sörözgetnek. — Merre utaznak? — Nem utazunk, csak iszunk egy üveg sört — válaszolja Kesztyűs Ferenc bárdudvar- noki lakos. _ A váróterem az utasok­nak van fenntartva . .. — Nem tudtuk ... Megisz- szuk, máris megyek a haver­hoz, nála alszom ... Kesztyűs szeptember 28-a óta nem dolgozik, s nincs munkahelye a társaságban le­vő Gyuricsik József nagykor- pádi lakosnak sem. Ezt is megmagyarázzák: — Ma voltunk a Húsipari Vállalatnál, de nem tudtunk megegyezni... Mert nekünk nem jó ám akármilyen mun­kahely ... * * * KISKABÄTJA SZÉTNYIT- VA leng, haja kuszáltan lobog, úgy szaladgál céltalanul az ál­lomás területén Balogh Sán­dor Kaposszerdahely, Petőfi út 57. szám alatti lakos. A rendőr háromszor figyelmez­tette, hogy hagyja el az állo­mást, mert nem vonattal, ha­nem autóbusszal utazik haza. Balogh ezen annyira felhábo­rodott, hogy még személyi iga­zolványát is a rendőrnél hagy­ta, hogy csináljon vele, amit akar. Minket viszont panasszal ál­lított meg: — Elvették az igazolványo­mat ... Megírom a rádiónak... — Mennyit ivott? Szűk, korszerűtlen, az utasforgalom lebonyolításá­ra már alkalmatlan a ka­posvári vasútállomás. S a zsúfoltságot — mint Kraj- nis Géza századossal, a va­súti rendőrség parancsno­kával tapasztaltuk — még csak fokozzák azok, akik­nek nincs szándékukban utazni. — Két litert, de ehhez sen­kinek semmi köze. Kifizettem, nem loptam a pénzt... Engem szimpatikusnak tart­hat, mert így szól hozzám: — Nevelőtiszt úr, hallgas­son meg, elmondom az élete­met. Választ sem vár. belekezd: — A cukorgyárban dolgo­zom ... De ma az orvos kiírt, mert fertőző bőrgyulladásom van ... Itt az orvosság is... Mit lehet erre mondani? — Tudja mit? Menjen haza, és gyógykezelje magát. . . Majd aztán beszélgetünk ... Az állomás korszerűsítésé­hez, bővítéséhez sok pénz kel­lene. De hogy a várótermek­ben csak utasok tartózkodja­nak, s hogy a helyiségek tisz­ták legyenek, azt egyszerűbben is meg lehetne valósítani. Szalai László Csaknem húszezer emberről van szó! Elgondolkodtató adatok a mezőgazdasági balesetekről A MEDOSZ megyei bizott­sága legutóbb az erdőgazdasá­gok, az állami gazdaságok és a gépállomások munkásvédel­méről tanácskozott. Az ülésen részt vettek a mezőgazdasági üzemek igazgatósági vezetői, szb-titkárai is. Elmondták, hogy az idén háromnegyed év alatt mit tettek a dolgozók tes­ti épségének megóvásáért. Csaknem húszezer ember vé­delméről esett szó az összejö­vetelen: ennyi dolgozója van megyénk állami gazdaságai­nak, erdőgazdaságainak és gépállomásainak együttvéve. Főként azokról beszéltek, aki­ket könnyebb, súlyosabb vagy halálos baleset ért az idén. Hogyan sérült meg 537 ember, munkahelyükről miért nem jutottak haza épségben a családjukhoz? Mi vagy ki idéz­te elő betegségüket, csonkulá- sukat vagy halálukat? Mi az oka annak, hogy ebben az év­ben szembetűnően több baleset fordult elő ezekben az üze­mekben, mint tavaly? Noha munkásvédelmi intéz­kedési terveket készítetlek me- gyeszerte, s jóllehet csaknem kivétel nélkül megvalósítot­ták őket, a baleseti grafikon mégis fölfelé tart. Az ézer dol­gozóra eső balesetek száma megyénk állami gazdaságai­ban nagyobb az országos át­lagnál. Pedig negyvenkét ve­zető beosztású dolgozó tett baleset-elhárítási vizsgát az idén; kidolgoztak és végrehaj­tottak egy sor helyes intézke­dést. Ennek ellenére kétszáz­hatvanegyen sérültek meg, eb­ből két baleset csonkulással, kettő pedig halállal végződött. Huszonnyqlccal többen jártak szerencsétlenül, mint tavaly. A balesetek zöme az állami gazdaságokban a harminc­negyven évesek között fordult elő. Megközelítően így van ez a gépállomásokon is. Mindkét szektorban a munkaidő első négy órájában a leggyakorib­bak a balesetek. AZ OREGI.AKI ÁLLAMI GAZDASÁG vízvezeték-szerelői keres. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a gazdaság építésvezető­jénél. (3738) '5 y e nt Patkány, egér, poloska, csótány, szunyog irtását, üzemi konyhák, étkezdék stb. légyirtását, fertőtleníté­sét a legújabb vegyszerekkel és gázokkal szakszerűen végzi a Nagyk «nizsai Városgazdálkodási Vállalat, Nagykanizsa, Lenin út 1. Telefon 10-38. (8712) Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat ’flinüveseksi és segéÉun kásolat vesz 1 kaposvári és siófoki, munkahelyeire elentkezé» Kaposvár, Május l utca 57. és Siófok. Fő ntca 200., valamint az illetékes tanácsok munkaügyi csoportjánál. (27922) A tavalyihoz képest az álla­mi gazdaságokban 4296-ról 5689-re, a gépállomásokon 1247-ről 1742-re emelkedett a balesetek következtében ki esett munkanapok száma. S hogy teljes legyen a kép, állja­nak itt megyénk két erdőgaz­daságának baleseti adatai is: az észak-somogyinál 720, a dél-somogyinál 1103 munka­nappal több esett ki, mint az előző gazdasági évben. Értékes munkaidő veszett el, de ennél sokkal szomorúbb, hogy emberek szenvedtek na­pokon, heteken át, közülük nem egy nyomorékká vált, né- hányukat pedig örökre elvesz­tette a családja. Nagyon elgon­dolkodtató, hogy csupán egyet­len gazdaságban, a lábodiban huszonnégy baleset történt az idén, s hogy a megye állami gazdaságai, erdőgazdaságai és gépállomási dolgozói közül minden harminchatodik szen­vedett sérülést munka közben. A balesetek legfőbb okai: a szakmai ismeretek és a védő­berendezések hiánya, a ha­nyagság, a virtuskodás, az it­tasság. Sok fizikai és kevés vezető beosztású dolgozót vontak fe­lelősségre, mert nem tartották meg, illetve nem tartatták meg az óvó rendszabályokat; egyre több embert oktatnak ki a bal­eset-elhárításra; prémiumot vontak meg a* felelőtlenektől, és megjutalmazták a munkás­védelemben élenjárókat, még­is gyarapodott a sérülések szá­ma. Hogy miért? Csak néhány példa a sok közül. Föltették a védőberendezést a gépre, a traktoros azonban leszedte, mert szerelés közben akadá­lyozta. Egy másik gépkezelő a fölemelt, de mozgó traktoreke alá bújt, úgy javította. A har­madik pálinkát ivott, mielőtt a traktor nyergébe ült. Az el­sőnél súlyos sérülést okozott a szabadon hagyott tengely; a másodiknak levágta a fülét a, rázuhant eke; a harmadik a halastóba fordult a vontató­val. Szomorú krónika ez. Meg kell találni a megoldást a sze­rencsétlenségek megelőzésére Erre törekszik a MEDOSZ, ezért tűzi gyakran napirendre a munkásvédelem helyzetét. Amikor a balesetek okait elemzik, szinte minden üzem­ben az állapítható meg, hogy nem társadalmasították kellő­képpen a munkásvédelmet. A termelési feladatok nem terel­hetik el a figyelmet a baleset­elhárításról annyira, hogy tel­jesen megfeledkezzenek róla. Nem az a cél. hogy megállapít­suk, kivizsgáljuk a baleseteket: menelőzésükre kell törekedni. Fogion össze ebben a küzd;- Jr*1ovi2rÓ __ ÖH­m pöü '■•c ló'"55 A’ kében. Hernesz Ferenc A barcsi öreg diákok Öröm leírni: a Barcsi Fűrész­üzem dolgozói közül ötvenen végezték el az általános isko­lát, tizenhat analfabéta megta­nult írni és olvasni, hetvenen tettek szakmunkásvizsgát. Je­lenleg tizenhatan járnak általá­nos iskolába, huszonnyolcán ta­nulnak középiskolákban. Bödő Pál munkás ötvennégy éves korában megtanulta leírni a nevét. ten, a kisebb beosztásban le­vők közül tízen járnak közép­iskolába. Ez nagy lökést adott... — Sokat kellett beszélni? — Kellett. De erről jó volt beszélni. Azt, hogy a vezetés mindent megadott, hagy megvették a tanszereket, hogy a más város­ba járóknak fizetik az úti­költséget, hogy zökkenőmente­Bodó Pál megtanulta leírni a nevét. Szabó János igazgató techni­kusi és mérnöki diplomát szer­zett. — Hogyan? A kérdés a főmérnök szobá­jában hangzott el. Pandur Ferenc szakszervezeti titkár és dr. Meggyesi Jenő statisztikus, a tanulás szervezője is itt van. A főmérnök csöndes szavú ember. Az esti egyetemen ta­nul, előadásra igyekszik: sen átszervez­zék a munka­menetet. a dol­gozóktól tudom meg. Az igazgató itt kezdte az éle­tét. Mint gye­rek vízhordó A szakszervezeti titka. igazgató. Tanulni akart. Ei’. gezte a faipari technikumot, c még abban az évben beiratko­zott a főiskolára. Mérnöki diplomáján jóformán mé^ meg sem száradt a pecsét, a párt küldte iskolára. Az ő példáját követte Csányi György, Gyurakovics Ferenc, a Dombi házaspár, Weidt Fe­renc, Horváth Gyuláné és a többi munkás. Csányi György ács végig kitűnő volt. Erről kérdezem. — Rájöttem, hogy szeretem a matematikát és a fizikát.. Az öreg diákok közül talán Bodó Pál a legboldogabb. Ke­reszt helyett ma már szép, leé­rek betűket rajzol a fizeti jegyzékre. Az ács, a kitűnő matematikus A szervező — A szakszervezet szerve­zett, a vezetés segített... Milyen egyszerű így az egész! A szakszervezeti titkár az idén végez a faipari techni­kumban. Ezt mondja: — Megbeszéltük, hogy mit kell tenni, aztán megtettük ... — Nehéz volt? — Megérte a fáradságot. A szervező, aki szívügyének tartja ezt a megbízatást: — A szakszervezetben és a pártban mindent részletesen megvitattunk. Azt hiszem, az volt a legjobb, hogy vala­mennyi vezető példát mutatott. A munkaügyes és a kereske­delmi osztály helyettes veze­tője most szerzi meg a máso­dik középiskolai végzettséget. Az üzemrendész most érettsé­gizett. A művezetők közül ket­volt, aztán mun­kás lett. Ami­kor kinevezték, ő csodálkozott legjobban. Az emberek így mondták: Sza­bó Jani lett az — Olyan boldog vagyok, hogy el sem tudom mondani. Ahogy egy betűt megtanultam, otthon az újság szélére írtam az asszonynak. Mindig csak írtam, mint egy deák. Nagyon jó írni... A kérges kézben szinte elve­szik a toll. Németh Sándor Gyöngyvirág igazgyöngyből Az Állami Pénzverő ötvös­műhelyében újabban sok virág látható. Tulipán, szarkaláb, árvácska, gyöngyvirág az év­szaktól függetlenül nyílik, il­letve formálódik az ezüstből. Valamennyi szinte a megszóla­lásig, pontosabban megszago- lásig hű az eredeti élő virág­hoz, színezésük tűzzománccal történik. A tűzzománc-techno­lógia felhasználásának új út­jait keresve jutottak el ehhez az új gyártmányhoz. A gyón - az egyedüli, ami­hez a.: . es a zománcon kívül mást is felhasználnak. Minden egyes kis szirom való­di gyöngyből készül. A külföl­di cégek körében nagy sikert aratnak az ezüstvirágok. Meg kell azonban vallani, hogy eb­ből senki sem vásárol majd csokorra valót, csupán egy-eg szálat. Minden szálhoz külö.i váza is tartozik szintén ezüst­ből. Az örökké viruló ezüstvirág­gal sem sokat kell ba jlódni t - lajdonosának, csak éppen ni. kell fizetni. Egy szál ára- 30— 33 dollár körül van, a gyöngy­virág még ennél is többe ke­rül. >’

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents