Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-12 / 265. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1964. november 12. Párizs hasznot akar húzni a bonni kormánykörök belső ellentéteiből Adenauer Párizsból való elutazása előtt megelégedéssel nyilatkozott De Gaulle-lal folytatott eszmecseréjéről, amelynek eredménye —• mint mondotta — néhány hónap múlva mutatkozik majd meg. A volt kancellár kijelenté­seit politikai megfigyelők kü­lönbözőképpen magyarázzák. Egyesek célzást látnak benne Schröder, sőt Erhard esetle­ges bukására. Mások azzal ma­gyarázzák Adenauer derűlátá­sát, hogy megbeszélésein fel­csillant a francia—nyugatné­met, valamint a francia—an­golszász ellentétek általános rendezésének lehetősége. Van­nak olyan hírek is, amelyek szerint Párizs és Bonn között alku készül: De Gaulle haladé­kot ad a közös termény­árak kialakítására. Ennek fejében Bonn egyelőre nem sürgeti a sokoldalú atom­haderő tervét. A degaulleista Nation sze­rint Adenauer és De Gaulle programon kívüli második megbeszélése »-hozzájárult a francia—nyugatnémet barát­ság megerősítéséhez, de nem hozott megoldást a függő kér­désekben-«. Párizs szemmel láthatóan nem akar okot szolgáltatni arra, hogy a nyugatnémet bel- ügyekbe való beavatkozással vádolják, de számít arra, hogy a CDU-ban dúló ellentétek Erhardot előbb-utóbb meg­hátrálásra kényszerítik a francia követelésekkel szemben. A francia kormány egyelőre várakozó álláspontra helyez­kedik, és nem keresi a közvet­len tárgyalást a bonni diplo­mácia hivatalos képviselőivel. Couve de Murville csak Schrö­der távozása után érkezett Brüsszelbe, és Párizsban már bejelentették, hogy a külügy­miniszter nem vesz részt a Nyugat-európai Unió jövő hé­ten Schröder elnöklésével Bonnban összeülő tanácskozá­sán, mert jelen akar lenni a NATO parlamentjének Pá­rizsban megnyíló ülésén. (MTI) Szeret, nem szeret... Karikatur! JAt prW'lronim«» (Die Presse karikatúrája) Visszatért az élet a rendes kerékvágásba Szudánban Két párt Abbud elnök lemondását követeli Khartoumban, Szudán fővá­rosában helyreállt a nyuga­lom. Al-Khalifa miniszterel­nök beszédet mondott a rádió­ban. Nyugalomra, a tüntetések .megszüntetésére és az általá­nos sztrájk befejezésére szólí­totta fel a lakosságot. A kormány tisztában van az Észak és a Dél között föld­rajzi és történelmi tényező kö­vetkeztében fennálló faji és . kulturális különbségekkel. Politikájának célja az, hogy visszanyerje a Dél bizalmát — mondotta. A miniszterelnök ezután bejelentette, hogy a tárgyalások már megkezdőd­tek és rövidesen döntő intéz­kedéseket foganatosítanak a déli lakosság alapvető jogai­nak biztosítására. A MEN közel-keleti hírügy­nökség legfrissebb jelentése szerint szerdán reggel Szudán­ban a miniszterelnök előző esti rádióüzenetének hatására a dolgozók — munkások és alkalmazottak — ismét je­lentkeztek munkahelyükön. A jelek szerint az élet visz- szatér a rendes kerékvágás­ba. A kairói rádió kedden este hivatalos körökből származó nyilatkozatot ismertetett, amely szerint az Egyesült Arab Köztársaság khartoumi nagykövetsége előtt lezajlott tüntetésre imperialista elemek izgatása következtében került sor. Az imperialisták össze­esküvést szőnek, hogy aláak­názzák a viszonyt a két test­vérnép között. Bizonyosak va­gyunk benne, hogy mindezek a kísérletek kudarcra vannak ítélve — hangoztatta a kairói rádió. P. Gyemcsenko, a Pravda kairói tudósítója a szudáni eseményekről szóló kommen­tárjában rámutat: az új szudáni kormány a dolgozók, az értelmiség és a nemzeti burzsoázia támo­gatására támaszkodva, máris egész sor reformot hajtott végre. A reformin­tézkedések célja az ország társadalmi életének demok­ratizálása, a katonai dikta­túra maradványainak fel­számolása. A tudósító szudáni sajtómeg­nyilatkozásokra hivatkozva hangoztatja, a jelenleg napi­renden levő legfontosabb fel­adatok közé tartozik a szabad parlamenti választások meg­tartása, új alkotmány kidolgo­zása és demokratikus rend­szer megteremtése. (MTI) Ben Bella találkozni szeretne Johnsonnal Algéria továbbra is támogatja az afrikai függetlenségi mozgalmakat Ben Bella algériai elnök fo­gadta Preston Grovert, az Assoctaied Press amerikai hír- ügynökség munkatársát és nyilatkozott az időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről. Hangoztatta, hogy Algéria ki­tartóan támogatja az afrikai függetlenségi mozgalmakat, különösképpen Angolában, Mocambique-ban és Portugál- Guineában. Elmondotta, hogy Algériában továbbra is ké­peznek ki angolai szabadság­harcosokat. Az algériai—amerikai kap­csolatokról szólva kijelentette, hogy az Egyesült Államok külpolitikáját több vonatko­zásban helyteleníti. Megemlí­tette Kuba, Kongó és Dél- Vietnam példáját. Igen erőtel­jesen elmarasztalja az Egye­sült Államok kongói magatar­tását. »Rossz vért szül Csőm­be támogatása. Uralma alatt egész Kongó Katangává vál­tozik« — mondotta. A továbbiakban reményét fejezte ki, hogy az elkövetkező hónapokban — ha a politikai helyzet javulása lehetővé te­szi — ellátogathat az Egye­sült Államokba és hasznos tárgyalásokat folytathat John­son elnökkel. Johnson megvá­lasztását »jó dolognak« minő­sítette. (MTI) Fegyverkesnek as amerikai ultrák Az Egyesült Államokban a szélsőjobboldali szervezetek nagy mennyiségű fegyvert és lőszert halmoznak fel. Ma már köztudott dolog, hogy a Minuteman elnevezésű szél­sőséges csoport jelentős fegy­verekkel rendelkezik és rend­szeresen tart katonai oktatást. Ez a csoport nem az egyedü­li olyan ultraszervezet az Egyesült Államokban, amely íelfegyverzi tagjait. A Flori­da állambeli Saint Peters­burgban megjelenő Times kö­zölte, hogy a John Birch tár­saság olyan brosúrákat kül­dött tagjainak, amelyben fegyverkezésre és »az illegá­lis hadviselés módszereinek tanulmányozására hív fel. (MTI) A NAIO válsága sietette a Wilson—Johnson találkozó sürgős összehívását Londonban nagy jelentősé­get tulajdonítanak annak, hogy — az általános várako­zással ellentétben — már de­cember 7-én sor kerül Harold Wilson brit miniszterelnök és Johnson amerikai elnök wa­shingtoni találkozójára. Így az újonnan megválasztott angol­szász vezetők csúcstalálkozója egy héttel megelőzi a NATO miniszteri tanácsának párizsi értekezletét. Mértékadó an­gol körök utalnak rá, hogy a Wilson—Johnson találkozó előbbrehozása amerikai kíván­ságra történt. Washington ugyanis attól tart, hogy Pá­rizsban felszínre tör a NATO történetének legsúlyosabb vál­sága, hacsak az Egyesült Ál­lamok nem produkál olyan újabb kompromisszumos el­gondolásokat az »atlanti atomegyüttműködés« kiala­kítására, amellyel legalább is elodázhatják a nyílt szakítást a »sokoldalú NATO-atomhad- erő« kérdésében. (MTI) Amerika habozik Az Egyesült Államok kül­ügyminisztériumának szóvivő­je kedden sajtókonferencián bejelentette: Addig, »amíg át­tanulmányozzák az Egyesült Államok és az új bolíviai rendszer diplomáciai kapcso­latainak kérdését« —■ az Egyesült Államok felfüggesz­tette a Bolíviának nyújtott se­gélyprogram nagy részét. A felfüggesztés a gazdasági és katonai segélyekre egyaránt vonatkozik. La Paz Venezuela után Costa Rica is megszakította diplomáciai kapcsolatait Bolíviával. (MTÍ) A Tabi Gépállomás egy autóvillamossági és három mezőgazdasági gépszerelőt keres tölvételre. Jelentkezés személyesen. Brigádszállás, napi egyszeri étkezés biztosítva. (3724) 1VT ehéz elfelejteni azokat a sorokat, amelyek a »The American Indian Fron­tier« című könyvben tették közzé William Christie Mac­Leod szavaival az Egyesült Államok álláspontját az in­dián-kérdésben. A szerző a kö­vetkezőket írta: »Az USA hi­vatalos politikája arra irá­nyul, hogy féken tartsa az in­diánokat, míg fokozatosan ki nem pusztulnak olyan okok következtében, amelyek alat­tomosabban végeznek velük, mint a kard és a golyó«. Cooper rézbőrű hősei E sorokat nem ma vetették papírra, de írhatták volna akár 1964-ben is. Az Egyesült Államokban Cooper és May Károly rézbőrű hősei, gyer­mekkorunk olvasmányainak romantikus törzsfői és harco­sai semmivel sem élnek job­ban, mint a földrésznyi ország feketebőrű lakossága: a nége­rek. S hogy kevesebbet hal­lunk róluk, az csupán azzal függ 'össze, hogy e fajta, amely hihetetlen véráldozatok árán próbálta megvédeni föld­jét és szabadságát, ma szét­szórva, rezervátumokba tele­pítve kénytelen élni, többsé­gükben távol a nagyvárosoktól és távol egymástól is. A rezervátumok Oklaha- mában, Űj-Mexikóban, Arizo­nában, Dél-Dakotában, Wis- constinben, Minnesotában, Oregonban, Floridában és Mi- chiganben találhatók. Eredeti­leg ez 131 millió acre földet jelentett, a terület azonban 56 millió acre-ra zsugorodott. Kü­lönféle szerződések védték az őslakók földterületét, ezeket a Winetou kisemmizett unokái szerződéseket azonban kezdték kijátszani, felrúgni és sem­misnek tekinteni. Az eladók a vásárlók S az indiánok kisemmizésé- ben a vezető szerepet éppen az úgynevezett Indián Ügyek Hivatala játssza, amelyet pe­dig azzal a rendeltetéssel állí­tottak fel, hogy a »kormány gyámoltjainak« érdekeit védje és képviselje. Nagy botrány tört ki, amikor kiszivárgott például a Fekete Láb törzs egy Oregon állambeli 400 000 dol­lár értékű erdőségének »el­adása«. A hivatal tisztviselői a területet 135 ezer dollárért bo­csátották áruba és 25 000 dol­lár »jutalékot« is felszámoltak. Mint később kiderült, a tiszt­viselők maguk voltak a vá­sárlók. A botrány azonban csak a lapok hasábjain tükrö­ződött, egyetlen tisztviselőt sem vontak felelősségre. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a »nyomor statisz­tikájának« nevezték a lapok azt a jelentést, amelyet a nem­régiben tartott országos in­dián kongresszus készített és terjesztett ele» a Fehér Ház­ban Johnson elnöknek — az őslakosság nyomorúságos hely­zetéről. A jelentés — többek között — leszögezi, hogy a munkaképes felnőtt indiánok fele munkanélküli, s néhány rezervátumban ez a százalék a kétharmadot is meghaladja. Az Acoma (Űj-Mexikó) rezer­vátumban például 1380 18—55 év közötti indiánból csak 197 rendelkezik állandó munkával. Észak- és Dél-Dakotában a dolgozó indiánok átlagos évi jövedelme 105 dollár, vagyis napi 30 cent. De a hivatalos amerikai sta­tisztikák sem tudnak — még szépített formájukban sem — kedvezőbb körülményeket je­lenteni. A legfrissebb adatok szerint az USA-ban élő in­diánok átlagjövedelme egyhar- mada, de nem ritkán csak egyötöde a fehérbőrű ameri­kaiak átlagjövedelmének. Át­lagos életkoruk 20 évvel ala­csonyabb, a gyermekhalandó­ság pedig messze felülmúlja az országos átlagot. A nyomorú­ságos életmód arra kényszeríti az indián gyermekek 60 szá­zalékát, hogy idő előtt abba­hagyják tanulmányaikat. A Browning-i kollégium Érdemes egyébként szólni az indiánok számára létesített is­kolákról is. Alexander Lesser, az Indián Ügyekkel Foglalko­zó Egyesület képviselője pél­dául a következőket írta a Cut Bank intemátusról, amelyet az Egyesült Államok a Montana- állambeli 11 owningban állí­tott fel az indiánok részére* »Megdöbbentett és elképesz­tett az egész berendezés. Kö­rülbelül 120 elemi iskolás fiú és lány lakik két épületben, amelyek a legsürgősebben ala­pos javításra szorulnak. De nem is önmagában ezért, ha­nem az itteni életkörülmények miatt van rosszabb helyzet eb­ben az iskolában, mint egy jó börtönben ... « Ugyanakkor a hivatalos Amerika — a Cooper-könyve­ken felnőtt európai turisták­nak — előszeretettel mutogat­ja a kirakat-rezervátumokat, az »Újvilág« néprajzi kuriózu­mait. A fényképezőgépek len­cséi számára felöltött fejdí­szek, s a kíváncsi látogatók borravalójáért bemutatott harci táncok sem leplezik azonban ennek a nagyszerű, de majd egymillióról 400 ezerre csökkent fajtának a nyomorát és szinte kilátástalan élet-ha­lál harcát. Az igazság az, amit egy amerikai jogász, Felix Co- hon a következő szavakban fogalmazott meg: »Nagy baj az, hogy ma igen sok ameri­kai úgy gondol az indiánokra, mint az amerikai történelem romantikus vagy komikus alakjaira ... Az a mód. aho­gyan az indiánokkal bánunk, minden más kisebbséggel va­ló bánásmód jobban tükrözi demokratikus meggyőződé­sünk erősödését vagy gyengü­lését.« Csakhogy a »demokratikus meggyőződés« körül — akár a napi események tükrében, akár évtizedek távlataiban nézzük is — nemcsak általá­nos, de eluralkodó — Felix Co- hon szavaival — a »gyengü­lés«. Ónodj György A Közös Piac miniszteri ta­nácsának keddi ülése Brüsszel­ben ismét nem vitte előre Ausztria társulásának ügyét. A testület nem adta meg a felhatalmazást az Ausztriával folytatandó tárgyalások ^felvé­telére, így azokra a jövő év előtt már aligha kerül sor. Vaszilij Kuznyecov, a Szov­jetunió külügyminiszterének első helyettese szerdán fogad­ta Erdélyi Károly niagy al­kui ügy miniszter-helyettest, a Magyar Népköztársaság párt­ós kormányküldöttségének tagját. Kuznyecov és Erdélyi között baráti beszélgetés folyt le. A gyarmati kérdés megoldá­sára alakított különleges ENSZ-bizottság kedden jóvá­hagyta azt a határozati ja­vaslatot, amely felszólítja a világ valamennyi államát, el­sősorban pedig az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát, hogy használják fel befolyásu­kat a külföldi vállalatok Dél- nyugat-Afrikában kifejtett ká­ros tevékenységének beszün­tetése érdekében. Henry Cabot Lodge, az Eevesült Államok volt dél­vietnami nagykövete kedden este a Massachusetts állambe­li Grotonban a most vereséget szenvedett Köztársasági Párt politikai jövőjéről beszélt. Ki­jelentette, hogy a republiká­nus vezetőség két éven belül megváltozik. Az NDK párt- és kormány- küldöttsége és az algériai kül­döttség hazautazott Moszkvá­ból. Fedorenko, a Szovjetunió és Stevenson, az Egyesült Álla­mok ENSZ-küldötte kedden a világszervezet pénzügyi prob­lémáiról tárgyalt. A megbe­szélés részletei nem ismerete­sek. Jagusch tanácselnök, a Karlsruhei Legfelső Bíróság egyik vezető bírája idő előtti nyugdíjazását kérte. Jagusch ellen — mint már jelentettük — a kormánypárti sajtó heves offenzívát indított, amikor ki­derült, hogy ő írta a Spiegel múlt heti számában megjelent cikket, amely a Spiegél-szer- kesztők ellen hazaárulás cí­mén emelt vád tarthatatlansá­gát bizonygatta. Az Izvesztyija szerdai szá­mában kommentárt fűz a há­rom afrikai szakszervezeti ve­zető — Vuysille Minin, Wil­son Klayinga, Zinakoli Kaba november 6-án Pretoriában történt kivégzéséhez. Megálla­pítja, hogy ez nem epizód, nem elszigetelt büntető akció volt, hanem szervesen hozzá­tartozik a Verwoerd-kormány embertelen, elnyomó és meg­torló rendszeréhez. Erkin török külügyminiszter moszkvai látogatásával egy- időben és azt követően Anka­rában több magas szintű ta­nácskozást tartottak a török— szovjet viszony alakításának, és különösen a kereskedelmi együttműködés bővítésének a kérdéseiről. Kedden Belgrádban a JKSZ küszöbönálló 8. kongresszusá­nak előkészítése jegyében megkezdte munkáját a kom­munista szövetség belgrádi szervezetének 9. városi érte­kezlete. Tito, a JKSZ főtitkára levélben üdvözölte az értekez­letet. A belgrádi kommunis­ták és dolgozók — hangoztat­ja többi között a levél — el­várják, hogy az értekezlet rá­mutasson a káros társadalmi jelenségek okaira.

Next

/
Thumbnails
Contents