Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-06 / 261. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1964. november 6. Az amerikaiak hamarosan elfelejtik Goldwater nevét (Folytatás az 1. oldalról.) A köztársasági párt jövőjé­vel foglalkozva a DPA azt ír­ja, hogy az amerikai választók nyilván hamarosan el is fogják felejteni Goldwater nevét. Goldwaternek már a szenátus­ban is megszűnt a politikai jö­vője, hiszen amikor elnökjelölt lett, automatikusan elvesztette szenátusi tisztségét. Ugyanerre a sorsra jutott William Miller köztársasági párti alelnökjelölt, akinek képviselői mandátumá­tól kellett megválnia. Politikai megfigyelők sze­rint Goldwater kétszeres vesz­tese a választásoknak, mert még az a reménye is szerte­foszlott, hogy esetleg visszake­rül valamilyen úton-módon a szenátusba. Szűkebb hazájá­ban, Arizonában ugyanis régi barátját, Paul Fannint válasz­tották szenátorrá. Fannin le­mondása esetén az arizonai kormányzó utódot jelöl ki a szenátori posztra és adott eset­ben ezt az utódot Barry Gold­waternek is nevezhetnék. Goldwater arra alapozta re­ményeit, hogy Arizonában köz- társasági párti kormányzót vá­A világsajtó nagy terjede­lemben foglalkozik az ameri­kai választások kimenetelével. A Pravda tudósítói, Vis- nyevszkij, Ratiani és Sztrel- nyikov kommentárjukban ki­emelik: Johnson sikerének fő titka »Az 1964-es választási kam­pány egyik legjelentősebb vo­nása az, hogy akár akarták részvevői, akár nem, a kam­pány során központi helyre ke­rült a háború és a béke kér­dése. A demokrata párt veze­tői, noha nem adtak valamifé­le. konkrét ígéretet a külpoli­tika terén, mégis minden al­kalommal józanul értékelték a jelenlegi nemzetközi helyzetet, ígéretet tettek arra. hogy mér­sékletet és józanságot tanúsí­tanak a szocialista országok irányában. Rámutattak azokra a tragikus következményekre, amelyekkel egy háború járna az amerikai nép számára Őszintén meg kell mondani, hogy Johnson sikerének ez a fő titka. A goldwaterizmus, mint az amerikai imperializmus szélső­ségesen agresszív és ultrare­akciós csoportjainak ideológiá­ja, megsemmisítő vereséget lasztanak meg, aki majd visz- szasegíti őt a politikai életbe. Reménye füstbe ment, mert az új kormányzó demokrata lett. Az elkövetkező négy eszten­dőben a köztársasági pártban nyilván kiéleződik a hatalmi harc. Goldwater semmiképpen sem akar lemondani a párt ve­zetéséről és szerdai televízió nyilatkozatában be is jelentet­te azt a szándékát, hogy »-ide­jét« pártjának szenteli. Válasz­tási vereségéért a liberális be­állítottságú köztársasági pár­tiakat okolta. William Miller alelnökjelölt pártján,ak híveit egységre szó­lította fel. A mérsékelt köztársaságpár­ti politikusok viszont máris akcióba léptek, hogy végre­hajtsák Goldwater trónfosztá­sát. Még november végén ér­tekezletre ülnek össze a köztár­sasági párti kormányzók, ezen a héten pedig lehetséges, hogy a köztársasági párti képviselők is tanácskozni fognak. Rockefeller New York-i kor­mányzó egyelőre hátat fordí­tott a politikai életnek, Spa­nyolországba ment, hogy »kipi­henje« a választások izgalmait. szenvedett, azonban együgyű- ség lenne rögtön nemlétezőnek tekinteni az amerikai valóság e jelentős tényezőjét. A válasz­tási kampány megmutatta, hogy Goldwater hívei nem- csupán gyorsan megkaparin­tották a köztársasági pártot, de fel is tudták sorakoztatni hí­veiket az egész országban. Nem szabad elfelejteni, hogy a goldwateristák választók tíz­millióit hódították meg, s ez is hozzátartozik a mai Ameri­ka képéhez. A Goldwatert fölényesen le­győző és négy évre a Fehér Ház urává vált Johnson poli­tikája fogja megmutatni a kö­zeljövőben, milyen tanulságo­kat vontak le az amerikai ve­zető körök a választások ered­ményéből — mutat rá befeje­zésül a Pravda. A köztársasági párt megingott A belgrádi Politika azt emeli ki, hogy az Egyesült Ál­lamok népe határozottan elve­tette a szélsőjobboldal ama kí­sérletét, hogy az amerikai népre erőszakolja veszélyes becsvágyait és beszámíthatat­lan képviselőit. A lap megál­lapítja, hogy a választások után a republikánus párt alap­jaiban megingott, de hozzáfű­zi: talán még túlzottak azok a vélemények, hogy a republi­kánus párt e vereségéből töb­bé nein képes felépülni, any- nyi azonban bizonyos, hogy vezetői most olyan leckét kap­tak, amely arra késztetheti őket, hogy mielőbb eltávolítsák soraikból Goldwatert és a mö­götte álló reakciósokat. Rómában Luigi Longo, az OKP főtitkára kijelentette: »Örülünk, hogy az Egyesült Államokban vereséget mértek a fajgyűlölő Goldwaterre, aki a fasizmus és a háborús poli­tika szakadékának szélén járt. Ugyanakkor tisztán látjuk Johnson politikájának korlá­táit és az Egyesült Államok előtt álló komoly kérdéseket, a társadalmi válságból, a szí­nes bőrű lakosságnak a pol­gári jogok elnyeréséért folyó harcából, az amerikai külpo­litikának a világ számos pont­ján bekövetkezett csődjéből adódó problémákat.« A legkeményebb harc most kezdődik Az Unita, az Olasz Kommu­nista Párt lapja kiemeli, hogy az amerikaiak világosan el­utasították a Goldwater kí­nálta távlatokat, hozzáfűzi azonban: »Meglehetősen nyug­talanító az a tény, hogy a köz- társasági vezető platformja ké­pes volt elnyerni a szavazatok 38 százalékát. A legkeményebb harc most kezdődik. Johnson és munkatársai mélyen elkö­telezték magukat a választási kampány során annak a poli­tikának védelmére, amelynek fő célkitűzése a béke fenntar­tása.« A Dagens Nyheter című svéd liberális lap »A győzelem nem elég« című cikkében így ír: »Az első reakció természetesen a megkönnyebbülés ... Azon­ban közelebbről a kép nem olyan ragyogó. Végül is 25 mil­lió ember szavazott egy olyan ellenfélre, aki számukra elfo­gadhatatlan alternatívát kí­nált.« A Stockholms Tidningen cí­mű svéd lap kiemeli, hogy Johnson gyyőzelme »a józan ész győzelme volt". »Johnson­Katonai díszszemle és ünnepi felvonulás lesz Moszkvában November 7-én, az októberi forradalom 47. évfordulóján, helyi idő szerint délelőtt tíz órakor a moszkvai Vörös té­ren katonai díszszemle lesz. A díszszemlét Malinovszkij mar­sall honvédelmi miniszter fo­gadja. A díszszemlét a Vörös téren a dolgozók ünnepi felvonulása követi. (MTI) Szovjet — török egyezményt kötöttek Andrej Gromiko szovjet és Feridun Cemal Erkin török külügyminiszter csütörtökön Moszkvában kulturális és tu­dományos együttműködési egyezményt írt alá. Az ünne­pélyes aláírásra a moszkvai fo. gadási palota dísztermében ke­rült sor. Az egyezmény alá­írása után Gromiko és Erkin megelégedéssel nyilatkozott a tárgyalásokról. Az egyezmény értelmében a két fél fejleszteni kívánja a szovj,et és a török tudósok kap­csolatait A két ország főisko­láin orosz, illetve török nyelvi tagozatokat létesítenek, és elő­adás-sorozatot tartanak a má­sik ország irodalmáról és tör­ténelméről. Az egyezmény emellett más kulturális és sportkapcsolato­kat is előirányoz. A három éves hatály elteltével a felek megegyezése alapján megújít­ható. (MTI) Megszűnt a katonai kormányzás Szudánban Khartumból érkezett jelen­tések szerint az új szudáni kormány határozatot hozott, amelynek értelmében meg­szüntették az ország tartomá­nyaiban a katonai kormányzói Vérontással mutatkozott be a katonai junta Az amerikai választók többsége „nem“-mel válaszolt a veszetteknek Az amerikai választások visszhangja nal a Fehér Házban új esélyek nyílnak a nemzetközi helyzet realisztikus fölmérésére« — írja a lap. A Trybuna Ludu rámutat: Az amerikai közvélemény többsége »nem«-mel válaszolt a veszetteknek és állást fog­lalt a béke megerősítésének politikája mellett. Egész sor jelentős külpolitikai kérdés vár most megoldásra, miután korábban e problémákat hát­térbe szorította a választási harc. A lap hangsúlyozza, hogy »a győzelem ellenére hiba len­ne azt hinni, hogy a vereség teljesen kijózanítja azokat a köröket, amelyek Goldwatert támogatták«. (MTI) tisztséget. A katonai kormány­zók helyébe polgári kormány­zók lépnek. Politikai körökben ezt az intézkedést úgy értel­mezik, hogy ezzel megszűnnek az ország katonai kormányzá­sának utolsó maradványai is. Azt is hírül adják, hogy az új kormány elhatározta, visz- szaadják a politikai pártoknak a katonai hatóságok által ko­rábban elkobzott vagyonukat Az omdurmani rádió közlése szerint a minisztertanács meg­bízta a főügyészt, hogy hatály­talanítás vagy módosítás cél­jából vizsgálja felül azokat a törvényeket, amelyek a sza­badságjogokat korlátozzák. (MTI) Hét halott és ötven sebesült — Ki lesz az úr Bolíviában? A szerdán Bolíviában hata­lomra jutott katonai junta vérontással mutatkozott be: Victor Paz Estenssoro elnök menekülése után a légierő gé­pei megtámadták a rendőrség épületeit, majd a katonák az elnöki palota előtti téren a baloldali Juan Lechin volt al- elnök, szakszervezeti vezető mellett tüntető tömegbe is be­lelőttek. A vérengzések szerdai »mérlege«: hét halott és körül­belül ötven sebesült. René Barrientos alelnök, a lázadás vezéralakja Cocha- bambában tartózkodik, ahol győzelmi ünnepet készít elő. FŰTŐT állandó munkára felveszünk. HŰTŐIPARI ORSZÁGOS VÁLLALAT Kaposvári Hűtőháza. Vöröshadsereg útja. (27933) La Pazban a megbuktatott el­nök hívéi közül többen mene­dékjogot kértek a különböző latin-amerikai országok nagy- követségein, míg az elnök Li­mába, Peru fővárosába érke­zett családjával együtt. Alfre­do Óvandó Candia tábornok, a fegyveres erők főparancsno­ka a La Paz-i rádióban be­szédét mondott és bejelentet­te, ő alakította meg a hatal­mat átvevő katonai juntát. Hozzáfűzte, hogy a junta »csak a választásokig« marad hatal­mon, hogy biztosítsa az »élet- és vagyonbiztonságot«. Megfi­gyelők szerint nem világos, vajon Óvandó tábornok kiját­szani igyekszik-e Barrientost, vagy vele egyetértésben cse- lekszik-e. Paz elnök, aki Peruba ér­kezése után sajtóértekezletet tartott, azt mondotta, hogy a vérontás elkerülése végett hagyta el az országot. Az 57 éves elnök — »civilben« köz­gazdász professzor — kese­rűen vádolta Barrientost, aki­nek személyes becsvágyát okolta az eseményekért. Ami­kor az újságírók tervei felől faggatták, lemondó mosollyal így válaszolt: »Leveleket fo­gok írni.« (MTI) Johnson elnök és felesége texasi otthonukban várták a válasz- tás eredményét. QBládiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) WILSON SZÁZ NAPJA A „start“ után merre tart a Labour? Harold Wilson, az Angol Munkáspárt vezetője október elején azt mondta, hogy ha a választáson győz, kormánya már az első száz napon olyan gazdasági és politikai intézke­déseket tesz, amelyek lényege­sen megváltoztatják majd Anglia helyzetét. A száz napból még tíz sem telt el, amikor már saját párt­ja soraiból is különös hango­kat kellett hallania Wilson- nak. A munkáspárti parla­menti padsorokban ülő képvi­selők közül a leggazdagabb, Woodrow Wyatt gyáros — a konzervatívok nagy örömére — azt javasolta, hogy a Mun­káspárt ejtse el az államosítás tervét, és így szerezze meg a kilencfőnyi liberális képvise­lőcsoport támogatását. A lapok nagy szenzációként közölték a hírt. Mivel a Mun­káspárt angol neve Labour Party, nagyszerű címlehetősé­gek adódtak: »Lib—Láb pak­tum«, »Lib—Lab-együttes« — hirdették az újságok. Wilson egyetlen tömör »nem!« szócs­kával felelt, de kérdéses, mi következik ezután? A leglényegesebb kérdések egyikében például máris »az álláspont puhulására« utalnak az angol politikai élet megfi­gyelői. Wilson Coventry-ben még így beszélt a multilaterá­lis atomhaderő tervéről: »Egy munkáspárti miniszterelnök soha, semmilyen körülmények között nem járulna hozzá, hogy a németek rátegyék ujjú­kat az atomfegyver ravaszá­ra.!« Ámde az elmúlt héten, amikor Gordon Patrick Wal­ker, az új angol külügyminisz­ter Washingtonban járt, már arról esett szó: »Meg kell ta­lálni a módját annak, hogy az angol fenntartásokat tisztelet­ben tartsák ugyan, de felállít­hatók legyenek a multilaterá­lis atomhaderő első egységei.« Egyre több jele van annak, hogy kompromisszum születik, mégpedig úgy, hogy az ango­lok — engednek. A Munkáspárt nyomasztó gazdasági terheket örökölt a toryktól. Az év elején még csak arról volt szó, hogy 2— 300 millió font lesz az 1964. évi hiány a külkereskedelmi fizetési mérlegben, de októ­berre kiderült, hogy 7—800 millióval kell számolni. Wil­son ezért úgy döntött, hogy a fizetési mérleg védelmében 15 százalékos vámemeléssel sújt minden behozott árucikket az élelmiszerek és nyersanyagok kivételével. Ugyanakkor adó- kedvezményeket nyújt azok­nak a cégeknek, amelyek an­gol árukat szállítanak külföld­re. Ma még nem látható, mi­lyen hatása lesz külföldön en­nek az intézkedésnek. A fran­ciák azonban máris idegesen emlegetik, hogy Párizs ellen­lépéseket tehet, a nyugatnémet sajtó pedig azt fejtegeti, hogy Wilson akciója áremelkedések sorát okozhatja majd Angliá­ban. Pedig az áremelkedések­re ügyelnie kell a leheletvé­kony többséggel kormányzó Munkáspártnak, hiszen az el­múlt évben máris 15 százalék­kal drágult Angliában az élet... A Wilson-féle száz nap egyik legizgalmasabb kérdése azonban éppen az, amelyet nem száz, de talán ezer nap alatt sem lehet mc'oldani. Ez a lakásprobléma. A konzerva­tív kormányzat hivatalos fel­mérése szerint ma Angliában 800 000 lakást kellene azonnal lebontani. De ez a statisztika eléggé »kozmetikáit«. Ponto­sabb adatok alapján Anglia 14 millió lakóházából négymillió 1880 előtt épült, hárommillió 1880 és 1915 között. A szak­emberek megalapozott véle­ménye az, hogy kerek három­millió az azonnal lebontandó »slum«-ok, azaz nyomorsz;- ten álló lakások száma. A munkáspárti kormányzattól azt várják, hogy megakadá­lyozza a spekulá/ciós jellegű la kásépítést és közpénzből ol­csó bérű lakások tömegének építését kezdje meg. A Wilson-féle száz nap egy másik kérdőjele, hogy a mun­káspárti baloldal milyen erő­vel tud hatni a most már kor­mányra került pártra? E bal­oldal egyik következetes kép­viselője Richard Crossman, aki éppen a lakásépítési miniszté­rium épületébe költözött mi­niszterként. Mellette a balol­dal olyan személyiségei, mint Barbara Castle asszony (a ten­gerentúli fejlesztés ügyeinek minisztere), Anthony Green­wood (gyarmatügyi miniszter) és Frank Cousins (technológiai miniszter, különben a szállító- munkás szakszervezet volt fő­titkára) valószínűleg erőtel ■ sen hallatják hangjukat a kor­mányban. Am kérdéses, lesz-e elég erejük megakadályozni az eredeti program feladásának viharmentes kormányzást ígé­rő politikáját. Wilson maga szívesen vállal kockázatot. Hajlandó egyes kérdésekben kitartani prog­ramja mellett. Bár ez a prog­ram távol esik attól, hogy osz­tályérdekek alapján kísérelje meg átalakítani az angol po­litikát — mégis haladóh mint a Home-kormányé volt. Tény az is például, hogy Wil­son igen határozottnak mutat­kozott a rhodesiai kérdésben. Ezért a fajgyűlölők kormánya lényegében meghátrált. A száz nap első két heténr mérlege tehát nem egyértel­műén fxozitív vagy negatív Bizonyos angol »szakértők« azt mondták, hogy az új kormánv. alig látható többségével leg­följebb 10—14 hónapig tartluü ja magát. De most már hoz­záteszik: a programhoz ve1' ragaszkodással az időközi vá­lasztásokon erősítheti több^« gét. A következő hetek muta’ ják majd meg, lehet-e Wilsr száz napjából egy ho— munkáspárti kormányzás G. M. Bonn közeledni akar Franciaországhoz — de a gabonaárból nem enged Erhard kancellár csütörtök délelőtt megbeszélést folytatott Adenauerral, továbbá Gersten- maierral, a parlament elnöké­vel és más vezető politikusok­kal Adenauer jövő heti párizsi útjáról. Erhard kancellár a televízió­ban nyilatkozva kijelentette: reméli, Adenauer párizsi láto­gatása hozzájárul ahhoz, hogy ismét megjavulhasson a lég­kör Bonn és Párizs között, és Adenauer De Gaulle-hoz fű­ződő baráti kapcsolatait fel­használja arra, hogy >->némileg lecsendesítse a viharos hullá­mokat«. Von Hase államtitkár, a bonni kormány szóvivője is­mét kifejezésre juttatta, hogy a nyugatnémet kormány to­vábbra sem szándékozik en­gedményt tenni a vitás gabo­naár kérdésében. Von Hase is­mét hangoztatta, hogy Fra>- ciaország eddig is nagy el nyöket húzott már a Közö« Piacból és rámutatott: Nyugat. Németország eddig 118 millió márkát fizetett be a közös ag­ráralapba és csak 16 milliót kapott vissza, Franciaország viszont csak 107 millió márki fizetett be, de 263 milliót ka pott ugyanettől az alaptól. (MTI) A CsiJty Gergely Színház az Antonius és Cleopatra című produkciójához férli statisztákat keres. Jelentkezés délelőttönként a színház tii kórságán. (27954)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents