Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-05 / 260. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1984. november 5. A parlamenti „lepravihar“ tartja izgalomban az angol belpolitikai életet Köves Tibor, az MTI lon­doni tudósítója jelenti: Kedd este az angol alsó­házban megtörtént az, amire a parlamentarizmus 700 éves történetében nem volt példa: az újonnan megválasztott parlament megnyitása napján hat konzervatív képviselő bizalmatlansági indítványt nyújtott be személy szerint Harold Wilson miniszterelnök el­len. A bizalmatlansági indítvány beterjesztésére •— az aláírók tekintélyes konzervatív képvi­selők, valamennyien volt mi­niszterek — azután került sor, hogy Harold Wilson miniszter- elnök szűzbeszédében pél­dátlanul éles kifejezések­kel élve, megbélyegezte a smethwick-i választókerü­let (Birmingham) konzer­vatív képviselőjének, Pe­ter Griffith-nck »gyaláza­tos fajvédő propagandá­ját«, amely végül is kibuktatta az alsóházból Gordon Walkert, a munkáspárti kormány kül­ügyminiszterét. (Birmingham­ben és környékén a legutóbbi években nagy számú, a nem­zetközösségi országokból ér­kezett színes bevándorló tele­pedett meg. A helyi tory pro­pagandisták ezzel a jelszóval agitáltak; »Ha néger szom­szédot akarsz, szavazz a Mun­káspártra!«) Gordon Walker egyébként 19 éven át képvi­selte Smethwick-et a parla­mentben. A konzervatív bizalmatlan- sági indítvány szövege így hangzik; »A Ház sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy a mi­niszterelnök parlamenti bél- poklosnak nevezte a ház egy tiszteletreméltó tagját, akinek -‘még nem volt alkalma elmon­dani szűzbeszédét, és akit ez­által kilíözösítendőnek ítél, holott Smethwick népe törvé­nyesen megválasztotta őt kép­viselőjének«. A munkáspárti képviselők egy csoportja ellenindít­ványt terjesztett be, amely felszólítja Sir Ali­ce Douglas-Home konzer­vatív vezért, hogy hatá­rolja el magát Peter Grif­fith »fajvédő - platform­jától«. most utólag határolja el ma­gát Peter Griffith-től, aki ily- módon »parlamenti bélpoklos- ként töltené el megbízatásá­nak idejét addig is, amíg a következő választásokon ismét elmerül az ismeretlenség ho­mályában«. A bombaként robbanó »lepra« kifejezés valóság­gal »fejtetőre állította« a házat. A húsz percen át tartó bangorkánban Wil­son hétszer tett kísérletet beszédének folytatására, miközben az ellenzék »Visz- szavonni! Visszavonni!« sza­valókórusával dacolva újra és újra kijelentette; nincs mit visszavonnia, Douglas-Ho­me feladata, hogy világosan állást foglaljon ebben az ügy­ben, amely »szégyenbélyeget sütött a konzervatív pártra«. Valamennyi szerdai lap első oldalas főcím alatt tudósít a »lepra-vihar«-ró’í, s minden más kérdést háttérbe szorítva erről folyik az izgatott vita a parlament folyosóin, a mi­nisztériumokban és magántár­saságokban. PáriiiiiStségel utaznak Moszkvába Az SZKP Központi Bizott­sága és a szovjet kormány meghívására az Októberi For­radalom 47. évfordulójának ünnepségeire lengyel párt- és kormányküldöttség utazik Moszkvába. A küldöttséget Wladyslaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságának első titkára vezeti. Részt vesz az ünnepségen a csehszlovák párt- és kormányküldöttség is. A küldöttség vezetője diri Hendrvch, a CSKP elnökségi tagja és Központi Bizottságá­nak titkára. Az ünnepségen részt vevő NDK küldöttségét Walter Ulbricht, az NSZFP Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács elnöke és WiíZi Stoph miniszterelnök vezeti. A bolgár párt- és kormány- küldöttség Todor Zsivkov, a a Bolgár KP Központi Bizott­sága első titkárának, a minisz­tertanács elnökének vezetésé­vel szerdán utazott el Moszk­vába. A kínai párt- és kormány­küldöttség. vezetője Csou En- laj, a Kínai KP Központi Bi­zottságának alelnöke, a Kínai Népköztársaság Államtanácsá­nak elnöke, helyettes vezetője Ho Lung marsall, a KKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, az Ál­lamtanács alelnöke. Bolíviában katonai fonta vette át a hatalmat Estenssoro elnök külföldre menekült Bolíviában győzött a kato­nai lázadás. Paz Estenssoro el­nök szerdán délelőtt két órá­val a felkelőkkel előző este kötött fegyverszünet lejárta előtt, gépkocsin elhagyta az elnöki palotát, majd repülőgé­pen külföldre távozott. Hírügynökségi jelentések szerint az elnök távozása után La Paz több kerületében — a többi között Miraflores ne­gyedben — lövöldözésekre ke­rült sor a megdöntött kor­mányhoz hű milícia tagjai és a felkelőkhöz csatlakozott ka­tonai alakulatok között. Obando Candia tábornok rá­dióüzenetet intézett az ország lakosságához. Bejelentette, hogy Paz Estenssoro elnök >-a fölösleges vérontás elkerülése céljából« lemondott a köztár­sasági elnöki tisztségről. Azt is közölte, hogy a hatalmat katonai junta veszi át. A jun­ta elnöke — a közlemény sze­rint — maga Obando Candia tábornok. A rádióüzenet meg­ígérte, hogy új választásokat fognak kiírni, és a választá­sok után a katonai junta le­mond a hatalom gyakorlásá­ról. Az egymásnak gyakran el­lentmondó hírekből nem de­rül fény René Barrientos tá­bornok, alelnök további sze­repére. A katonai államcsíny győzelme előtt a lázadók ke­zében levő rádióállomás azt jelentette, hogy őt nevezték ki a fölkelést irányító »népi for­radalmi bizottság« elnökévé. Más értesülések szerint Bar­rientos tábornok és vezérka­ra rövidesen La Pazba érke­zik, hogy átvegye az ügyek irányítását. (MTI) Szerda reggel repülőgépen Moszkvába utazott a Vietna­mi Dolgozók Pártjának és a Vietnami Demokratikus Köz« társaság kormányának kül­döttsége Pham Van Dong, a párt központi bizottsága poli­tikai bizottságának tagja, a kormány miniszterelnöke ve­zetésével. A jugoszláv párt- és kor­mányküldöttséget Voljko Vla- hovics, a JKSZ Központi Bi­zottsága Végrehajtó Bizottsá­gának tagja vezeti. (MTI) Szerdán Pekingbe érkezett a külföldi baráti és kulturális kapcsolatok szovjet társaságai szövetségeinek küldöttsége, hogy részt vegyen a NOSZF 47. évfordulójának ünnepsé­gein. A küldöttséget B. P. Bes- csev, az SZKP KB tagja, köz­lekedésügyi miniszter vezeti.. Habsburg Ottó egy linzi lap­nak adott nyilatkozatában ki­jelentette: 1966 után állandó lakhelyéül Ausztriát kívánja választani. Ben Bella algériai elnök és Csen Ji kínai minsizterelnök- helyettes szívélyes megbeszé­lést folytatott. Megalakult az új dél-vietna­mi kormány. A miniszterelnök a hadügyminiszteri tárcát ma­gának tartotta meg. Khanh volt miniszterelnök a fegyve­res erők főparancsnoki tisztsé­gét kapta. A miniszterek mind polgári szakemberek. A szovjet kormány felhívás­sal fordult az Indokínára. vo­natkozó 1954. évi genfi egyez­ményeket aláírt országok kor­mányaihoz, hogy járuljanak hozzá egy Genfben tartandó nemzetközi értekezlet összehí­vásához, amelynek feladata a Kambodzsa semlegességét és területi sérthetetlenségét sza­vatoló intézkedések kidolgozá­sa lenne. Csou En-laj kínai miniszter­elnök meghívására Sukarno indonéz elnök szerdán rövid látogatásra Sanghajba érke­zett. Az UNESCO közgyűlése ki­zárta Portugáliát a nemzetkö­zi oktatásügyi értekezletekről. 4 Qmek „szenzációja“ »A Tegernsee kincse«, ■»Megtalálták a Führer nyolc elveszettnek hitt beszédét« — ezekkel a sokatmondó cí­mekkel látott napvilágot a minap a müncheni Quick c. hetilap. Ez a magazin közöl­te a nyájas olvasóval, hogy »hála« Schaffer egykori Gruppenführer tevékenysé­gének, a német nép ismét birtokába jutott a »Vezér« nyolc beszédének, melyeket az 1937 és 1942 között kü­lönböző gyűléseken mon­dott. A Quick a »szen­zációt-« látható gyönyö­rűséggel, egészoldalas fény­kép-illusztrációkkal tálalja fel. A rohamosztagos ex- Gruppenführer »haditettét« természetesen kellő részle­tességgel ecseteli. Nos, a Gruppenführer — mint olvashattuk — hosszú éveken át őrizte magánál a Führer »gyújtó hatású« be­szédeit. Várta, hadd teljék az idő. Most azonban, úgy lát­szik, elérkezettnek látta a pillanatot, hogy a Quick ri- pirterének jelenlétében rej­tekhelyéről kiemelje a rozs- damarta vasládát, benne a 192 kazettát, amelyek mind­egyike ezt a feliratot viselte: »Pótolhatatlan érték«... A müncheni szerkesztő ter­mészetesen nyomban köz­kinccsé tette a nevezetes be­szédek legérdekesebb részle­teit. Ám történetesen a Quick- nek ugyanabban a számában egy másik szenzációra buk­kanhattunk. A lap interjút készített azzal a bizonyos Heinecke ügyvéddel, aki úgy tett szert kétes hírnevére, hogy a náci-pereken nem­csak Hitler csatlósait vette védelmébe, hanem — magát a Führert is. A »derék« dr. Heinecke szerint ugyanis vé­dencei egytől egyig csupán a »kötelességüket« teljesítet­ték. A polgári lapok persze bő­ségesen foglalkoznak Hei­necke kijelentéseivel. Az utóbbi időben tudniillik Nyugat-N émetországban mind hangosabbak az olyan követelések, amelyek már nemcsak a nácikat, hanem eszméiket is védelmükbe ve­szik. A jobbára »barnafol­tos« jogászokat foglalkoztató bonni igazságszolgáltatás egyenesen napirendre tűzte a náci bűntettek »elévülését«. A nyugatnémet sajtó tág te­ret szentel a kérdésnek, kü­lönösen a második világhá­ború befejezésének közelgő huszadik évfordulójával kap­csolatban. S bár a közvéle­mény igen széles rétegei ha­tározottan föllépnek Nyugat- Németországban a nácik és a háborús bűnösök »elévülés« ürügye alatt történő rehabi- litása ellen, a bonni hivata­losok ismét arra készülnek, hogy 1965 májusában megkí­séreljék teherre mosni a hit­lerista hóhérokat. Lassanként megszűnnek azok a hivatalok, amelvek a »nemzeti szocialista bűnök« megállapításával foglalkoz­nak. A ludwigsburgi fő­ügyész, dr. Schüle például bejelentette: hivatala a jövő tavasszal beszünteti tevé­kenységét, miután állítólag »az összes fontosabb bűncse­lekményt« feltárták már, s ezért »nem látszik célszerű­nek« a náci háborús bűnösök törvény előtti felelősségéről szóló paragrafusok hatályá­nak meghosszabbítása. Ugyanakkor Robert Kemp- ner adatai szerint Nyugat- N émetországban ma mintegy tízezer olyan náci háborús bűnös szaladgál, akire külö­nös módon ezideig nem fi­gyelt fel a bonni igazságszol­gáltatás. Robert Kempner személyéről csak annyit, hogy annak idején a nürn­bergi perben az amerikai fő­ügyész helyettese volt... AZ USA ÉS AFRIKA Találgatások Adenauer párizsi útjával kapcsolatban Mint jelentettük, Harold Wilson a smethwicki konzer­vatív képviselő és támogatói­nak megbélyegzését összekö­tötte a volt miniszterelnök fe­lelősségének megállapításával és felszólította Sir Alec Doug- las-Home-ot, hogy legalább FŰTŐT állandó munkára felveszünk. HŰTŐIPARI ORSZÁGOS VÁLLALAT Kaposvári Hűtőháza, Vöröshadsereg útja. (27933) A Mangánérchánya és Előkésxítomü (Úrkút) férfi munkaerőt vesz föl föld alatti csillés munkakörbe 18 évtől 45 évig. Fizetés kollektív szerint. Munkásszállást, üzemi étkezést, családfenntar­tóknak illetményszenet biztosítunk. A fölvétel­hez tanácsi igazolás szükséges. (Vasútállo­más, Ajka.) Jelentkezés a munkaügyi osztályon. (3718) A frika csaknem vala- mennyi országa el­nyerte politikai függetlensé­gét, de a földrész még távol­ról sem szabadult meg a gyarmatosítók gazdasági foj- togatásától. Afrika gazdasági kizsákmányolása tovább foly­tatódik azzal a »különbség­gel«, hogy a volt európai gyarmattartók pozícióit nagy­részt az Egyesült Államok ve­szi át. A háborút megelőző évek­ben az USA afrikai beruhá­zásai nem érték el a 200 mil­lió dollárt és eltörpültek az angol érdekeltségek mellett. 1959-ben azonban az amerikai állami és magánberuházások már meghaladták a kétmil­liárd dollárt, Amerikai becs­lések szerint ma már az af­rikai érdekeltségeik összege túljutott a hárommilliárd dol­láron. Ezek az adatok azonban hivatalos statisztikákból szár­maznak, s föltehető, hogy a valóságban ennél jóval több dollár vándorolt e földrészre. Afrika felszabadításának éveiben az európai tőke gyak­ran pánikszerűen menekült in­nem. A kirívó példák: a fran­cia tőke szökése Marokkóból és Algériából, a belga pénz­csoportok gyors és kényszerű visszavonulása Kongóból. Az amerikaiak számára — akik valamivel több politikai te­kintéllyel rendelkeztek —, a legjobb alkalom kínálkozott, hogy beüljenek az európai po­zíciókba, folytassák a gazdag nyersanyaglelőhelyek kiakná­zását. A rendkívül tőkesze­gény fiatal államok kezdetben még örültek is, mert bevételt jelentett számukra. Az amerikai tőkebehatolás­nak három főiránya van: O Dél-Afrika. Az itt elért profit egy-égy iparágban gyakran hétszeresét is megha­ladja a hazainak. Dél-Afriká- ban az amerikai üzlet 1950- ben Pretoriában kötött urán­kitermelési szerződésre össz­pontosul. O Észak-Afrika. Egyedül Líbiában a tíz ameri­kai olajcsoport összesen 500 millió dollárt »fektetett« be. De az amerikaiak 50 százalék­ban az algériai Szahara olajá­nak kitermelésében is részt vesznek. O Kongó. Az USA eddig itt csaknem 700 millió dollárt ruházott be, amely ma már a megmaradt belga be­fektetésekkel vetekszik. AT yugat-Afrikában kez­detben Libériát »száll­ta meg« a dollár. Most azon­ban másutt is erősödőben van az amerikai gazdasági tér­foglalás. Egy katonai célokra termelő konszern 140 millió dolláros beruházást határozott el a guineai alumíniumipar­ban. Az amerikai, elsősorban az alumíniumfeldolgozó ipar egyre jobban Afrikára ala­pozza nyersanyagbázisát. De megkísérlik ellenőrzésük alá vonni az urán, a vasérc és a ritka fémek kitermelését is. Ugyanakkor az Egyesült Ál­lamok látja el mindenféle iparcikkel az afrikai nagyvá­rosok és ipari települések la­kosságát. A gyors behatolásra jellemző, hogy Kongó áruim­portjának egyharmada ma már az Egyesült Államokból származik. Az olcsó nyersanyagbeszer­zés mellett az amerikai, tőkét erősen vonzza a nagy profit elérésének lehetősége. Az 50 százalékos profit megszokott jelenség, vagyis a befektetett tőke két esztendő alatt vissza­térül. És a nyereséget egyelő­re akadálytalanul vihetik ki ezekből az országokból. Jellemző az amerikai tőke távlati elképzeléseire, hogy befektetéseit nem szórványo­san és ötletszerűen végzi, mint korábban az európai gyarmattartó országok üzleti körei, hanem összefüggő gaz­dasági együttműködési terüle­tek kialakításán dolgozik. Az európai államok konkurren- ciaharcai következtében szét­forgácsolt kizsákmányolást az egész kontinens tervszerű ki­használásával igyekszik fel­váltani. A z amerikai segélypoliti- ka ugyanezt a célt szolgálja. A segélyeket úgy folyósítják, hogy az általuk létesített gazdasági tényezők összhangban legyenek az ame­rikai vállalkozásokkal. Ez az Afrikára méretezett »Mar- shall-terv« igyekszik fölösle­gessé tenni a visszakívánkozó nyugat-európai tőkét és az egész kontinenset fokozatosan amerikai vezetés alá helyezni. Az amerikai tőke mohó af­rikai térfoglalása erősen ha­sonlít arra, amikor a franciák Dél-Vietnamból való kivonu­lása után az Egyesült Államok átvette a francia pozíciókat. Lehetséges, hogy a jenkiknek Afrikában is olyan árat kell majd fizetniük a behatolásért, mint most Dél-Vietnam inga­tag kormányainak fenntartá­sáért. Pozsgai József Erhard kancellár a CDU— CSU képviselői csoportja előtt beszédet mondott, s kijelentet­te: szükség van a Franciaor­szággal való jóviszonyra, de az Egyesült Államok a legerősebb és legfontosabb szövetséges és a NATO egyenesen »életszük­séglet Európa számára«. Az ülésen felszólalt Ade­nauer is. Egyrészt megígérte, hogv küszöbön álló párizsi lá­togatásán »Erhard gondolatait« fogja tolmácsolni De Gaulle- nak, másrészt viszont — eny­hített formában — megismétel­te korábbi kritikáját, s azt hangoztatta: nem lennének ma oly nagyok a nehézségek a francia—nyugatnémet kapcso­latok terén, ha előzőleg nem hűlt volna le annyira a légkör a két kormány között. Adenauer most kiszivárgott hírek szerint még a múlt hé­ten azt javasolta, hogy Erhard írjon levelet De Gaulle-nak, s azt ő majd át fogja adni a francia elnöknek. Egyes sajtó­értesülések szerint azonban Er­hard elutasítja ezt a tervet, mivel úgy vélekedik, hogy egy ilyen gesztus a mostani hely­zetben »megalázkodás«-t jelen­tene De Gaulle-lal szemben. (MTI) Letette az esküt az új chilei elnök Eduardo Frei, a chilei ke­reszténydemokraták vezetője, akit ez év szeptemberében vá­lasztottak meg Chile elnökévé, kedd este a kongresszusban ünnepélyesen esküt tett. Frei a santiagói kormánypa­lota előtt összegyűlt tömegnek beszédet mondott. Beszédében méltatta az európai országok politikai és gazdasági ered­ményeit, amelyeket — mint mondotta — példának tekint, és üdvözölte a szocialista vi- lá« országait, »amelyeknek lé­tét tudomásul kell venni, még ha ideológiai nézeteltérések el is választanak tőlük«. (MTI) ERDEMES NAPRAFORGÓT TERMELNI. A jó talaj-előkészítés bő termést biztosít. A nagy olajtartalmú szovjet fajták termesztése gazdaságos és kifizetődő. Értékesítési szerződés köthető a GABONA FELVÁSÁ R LÓ ÉS FELDOLGOZÓ VÁLLALAT KIRENDELTSÉGÉNÉL (2»9)

Next

/
Thumbnails
Contents