Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-04 / 259. szám

SomogyiHéplap MSZMP MEGYEI HI7.CTTSÁGÁ ES A MEGYEI TANÁCS LAPJ A Jit.ej Jií cl b híii eß dci ÉVADNYITÓ A CSIKY QERQELY SZÍNHÁZBAN PLAKÁTRAGASZTÓ N3 kajtgjdaJo-i szemet gyönyörködtető színpadképek, néhol derű és báj, vaskos humor és öncélú poénvadászat. Ezt jegyeztem föl színházunk évadnyitó elő­adása után emlékeztetőül. A Mesél a bécsi erdő sikert ara­tott, s ezt javarészt zenéjének köszönheti. Nem Strauss-ope- rettet láttunk, csak műveinek ügyes válogatását, mégis a ke­ringőkirály dallamvilága, élet­érzése áradt az egész előadás­ból. Erre kell figyelni, erre érdemes, ez sodorja magával a nézőt. Minden más csak keret, apropó a Strauss-muzsika tála­lásához. Ezért írt Kardos György jó szándékú és egye­netlen, dramaturgiai tévedé­sektől sem mentes szöveg­könyvet, ezért Bethlen B. László önmagában kellemes és figyelemreméltó, Strauss mel­lé illesztve azonban stílusában és hangulatában is elütő mu­zsikát. S hogy kiemelkedő szí­nészi alakítások sorozatára nem emlékezhet a krónikás, ez nem színházunk művészgárdá­jának adottságaiból, hanem az alapanyag gyengéiből követke­zik. Seregi László vendégrendező munkája — ígéretéhez híven, a szó nemes értelmében — alig észrevehető. Az operettsablo­nokat és a szokványos eszkö­zöket igyekezett egyéni módon ötvözni elképzeléseivel, s mint a darab specialistája helyen­ként új, érdekes beállításokkal lepett meg. A szövegkönyv egyenetlenségeit azonban nem tudta kiigazítani: ritmustalan, hullámzó előadást láttunk. A második felvonás vége hangu­latában is visszaesett, s bár nem hiányoltuk a happy en­det, a harmadik felvonás vér­szegény befejezését a Kék Du­na keringő sem feledtethette. Seregi László jó érzékkel vé­gig Strohmayer pékmester alakját tartotta a középpont­ban, az egyetlen figurát, aki­nek határozott karaktert raj­zolt az író. A zenei irányítás feladatát Tárnái György vállalta, s ál­talában igényesen, hozzáértés­sel oldotta meg. Zavaró mo­mentumokat csak a Terefere- polka klarinétszólamában, a zene és tánc különválásában meg a hegedűszólók bizonyta­lan . intonációjában találtunk. A zenei összkép kedvező, az együttes elmélyült felkészülé­sét dicséri. ötletes és szép díszletek te­remtettek méltó keretet a já­tékhoz (Tart Béla munkája), és Bata Ibolya jelmezei is hűen tükrözték a kort. Szöl- lősy Ágnes koreográfiája azon­ban elnagyolt, szegényes. A táncok előadásbeli hibái is za­varták a hatást. A Kék Duna keringőt a meghökkentő fény­hatás sem mentette meg az emlékezetnek. cAz. e.gjj<ltte± tugjcii — hálás szerepében — Máriáss József nyújtotta az operett egyetlen kiemelkedő művészi teljesítményét. Vérbő humorát, jellemábrázoló kész­ségét és mértéktartását emel­hetjük ki. Játékban méltó partnere volt szerepbéli leá­nya, Egerváry Klára. Pálfy Aliz a tőle megszokott bizton­sággal, egyenletesen játszott; a rendkívül kényes Tavaszi han­gok keringő kevésbé, harma­dik felvonásbeli száma ragyo­góan sikerült. Rózsa Tibor szép hangjára, Mikes Emma játékos egyszerűségére és Kun Vilmos Pechvogel-alakítására emlékezünk még, bár ő hajla­mos a túlzásokra. Révész Ist­ván, Gábor Mara, Szabó Ibi, Homokay Pál és Kiss László egy-egy kedves pillanatáról szólhatunk elismeréssel. Színházunk művészeinek jó szándékú igyekezete, lelkiis­meretes munkája nyomán is csak ez az összkép alakulha­tott ki bennünk a Mesél a bé­csi erdő című operettről: ki­tűnő zene, halvány szöveg­könyv, közepes előadás, kö­zönségsiker. Kiváló lehetőség kínálkozik tehát arra, hogy színházunk produkciói az évad folyamán fölfelé íveljenek ... Jávori Béla OLIMPIA UTÁN yár volt. Az emberek mégis — szinte az évszakot szégyenítve — felöltőben jártak. Reggel a nap csak egy pillanatra kandikált elő. A Károly-magaslat felől csípős szél landolt a Mátyás király utcán a Várkerületre. Engem is bekergetett egy kőből faragott, hatalmas kapualjba. A várakozás perceit még jobban bénította a kihalt ut­ca eseménytelensége. Csak a hűvös szél járt. Egy kerékpárt láttam a fához támasztva. A csomagtar­tón kefék, mellette vödör. Egy ősz bajuszú bácsi állt a hir­detőoszlop előtt. Mellényes köténye alatt vastag papírte­kercs, kezében egy ecset, mely párhuzamosokat rajzolva szaporán járt az oszlopon. Ekkor egy fiú is megállt. A tekercsből gyorsan hengeredett ki egy színes plakát. A szél kajánul ebbe is belekapott, és erejét fitogtatva cik- cakkos vonalban kettészakította. Magamban már hallottam a goromba választ. De nem ez történt. A plakátragasztó csak megcsóválta fejét, és csöndesen elmosolyodott. A tépett darabot visszadugta a köténye alá, és csak akkor vette elő, mikor a felső részt már kinyújtot ta olvasásra. A szél azonban mintha csak makacsul ragaszkodott volna a színes plakátdarabhoz, tépte, cibálta a szorító kéz­ben. Szinte nem engedte a fölsimított részhez illeszteni. Amikor aztán oda akarta nyomni, vadul elragadta, de a plakátragasztó ügyesen utánakapott és elcsípte. A ragasztó­tól átivódott papír azonban kétrét törődött. Szerintem re­ménytelen volt már a használatra. Más ember mérgében összegyűrve biztosan a földhöz vágta volna, ö nem. Gyakorlott mozdulattal szétbontogatta, és szinte a testével segítve illesztette a megfelelő helyre. Győzött. Fenn ragadt, de félrecsúszva és összehúzódva, mint aki a meleg kötény alól kikerülve fázik és fél. A fiú is meg én is kíváncsian figyeltük, mi lesz. Mindkét kezének középső és hüvelykujjával lassan, vi­gyázva csúsztatta a síkos ragasztón a megfelelő helyre. Az­tán levette a csomagtartóról a kefét, és azzal simítgatta jobbra, balra, fölfelé, lefelé. A plakátdarap azonban, mint­ha csak a puha kefe oltalmát keresné, utánacsúszkált. So­káig nem engedelmeskedett. De a türelmes kéz nyomán egyszer csak egymásra találtak a cakkok, pontosan és si­mán összeálltak a betűk, a képek. Jól megnézte közelről, majd két lépést hátrált. Szem­üvege fölött még egyszer szemügyre vette, aztán a kefe sző­rét simítva mosolyogva odaszólt a már közeire merészkedő fiúhoz: — Na, meg tudod-e mutatni, hol volt elszakadva? Elmosolyodtunk, és szinte egyszerre indultunk el. A szél száguldott tovább a Várkerületen, de mi már ügyet sem vetettünk rá. Jókedvünk volt. Németh Ernő Bővül az fmsz-ek kölcsönzőhálózata — Eddig három cselgáncsleckét kaptam, s az eredmény máris kitűnő. (Endrődi István rajza) (Tudósítónktól.) Hárommillió forint értékű gép és egyéb háztartási eszköz van a földművesszövetkezetek kölc.sönzőboltjaiban. Az fmsz kezelésében működik a barcsi, a csurgói és a marcali kölcsön­zőbolt. Hamarosan megnyílik a tabi is. Jelenleg 329 mosógép, 217 porszívó áll a kölcsönzőhelye­ken a lakosság rendelkezésére. Edényt 108, falfestő hengert 133 faluban kölcsönöznek a földművesszövetkezetek. Több községben üvegvágást, képke­retezést, szemfelszedést is vé­geznek. A földművesszövetkezetek szerződést kötöttek a ktsz-ek- kel a javítások elvégzésére. Az elromlott háztartási gépeket, tv-ket, a javítani való cipőket 131 helyen gyűjtik össze. Kein mindennapos zsákmány került a napokban a szegedi Kossuth Halászati Szövetkezet lagji inak hálójába. Udvari An­tal brigádja a szegedi Rókusi- tavon a szokásos őszi lehalá­száskor a nagy kerítőhálóban a pontyok, harcsák, keszegek között egy vadonatúj kerék­párt is a szárazra emelt. Mint később kiderült, tolvajok dob­ták a tóba a biciklit, miután a dinamót és a lámpát lesze­relték. A kitűnő állapotban le­vő kerékpár visszakerült jogos tulajdonosához. (MTI) / ó, Ágnes __ ha később n em érsz rá, hát men­jünk az első előadásra ... Nem, nincs különösebb elfog­laltságom. Igaz, szakmai okta­tás van ma, de legombolyítok valamilyen mesét az öregnek, s a végén még megdicsér, ha nem leszek ott... Igen, fél öt­kor a presszóban. Seres Laci az álmodozók lus- taságával tette vissza helyére a telefonkagylót. A nyilvántartó kartonok annyiszor átböngé­szett számai most megeleve­nedtek előtte az íróasztalon, s valamennyi a fontos időpontot zümmögte: fél öt, fél öt. Órájára pillantott, és egysze­riben meglódult a fantáziája. Háromnegyed hármat jelzett a két mutató, s Laci pillanatok alatt számba vette, hogy mit is keU még elintéznie az Ágnes­sel megbeszélt találkozóig: át­fut a borbélyhoz, megváltja a jegyeket, egy zacskó pralinét vesz, és — igen — valami kis virágot is a kibékülés örömé­nek bizonyítékául. És ami a legfontosabb: el kell kéretőzni az Öregtől. Seres Laci még csak néhány napja dolgozott a gyár anyag­osztályán, de a »mentőövet« magával hozta korábbi mun­kahelyéről. Ez a mentőöv Laci »újítása« volt, s az elnevezés nem a közhasználatú parafa karikát jelentette nála, hanem azt a képességet, mellyel a hi­vatalos időt olykor-olykor mep tudta rövidíteni, a munkaidő utáni foglalkozásokról ki tudta magát menteni. Hónapról kő- napra csiszolta, gyarapította' fi­nom és elhihető hazugságainak gyűjteményét, s ezekkel olyan gondosan pályázta körül ma­gát, mint újszülöttjét az édes­anya. A mai »lelépés« szinte gye­rekjátéknak ígérkezett. Új fiú volt a gyárban, az öreggel mindössze háromszor találko­zott, látásból sem ismerték egymást korábban, s egyébként is az a hír járta az osztályve­zetőjéről, hogy vajszíve van. — No, ebből a vajból meg­tom, hanem kötelességemnek tekintem elmondani is. Elvég­re a KISZ-vezetőségek válasz­tásának sikere nem lehet kö­zömbös számunkra! Az öreg anélkül, hogy föl­emelte volna fejét, a szemüveg fölött nézett beosztottjára: kenjük az első szendvicset — mosolygott magában Laci, ami­kor az osztályvezető ajtaján belépett. A z öreg — Háros Mihály ^ osztályvezető — határ­idős kimutatást tanulmányo­zott, s látszólag csak félfüllel figyelt Laci szavaira: — ... a KISZ-szervezetek vezetőségének újjáválasztásat előkészítő munkában nekem is fontos megbízatás jutott, s a tennivalókat számomra még a régi munkahelyemen jelölték ki. Arra kérem az osztályveze­tő elvtársat, szíveskedjék fél négykor elengedni... körze­temben erre az időpontra be­széltünk meg egy családlátoga­tást ... Tudja, osztályvezető elvtárs, egyik tehetséges, fia­tal barátunk szüleivel kívá­nunk beszélni. Maradiak az öregek, s a fiú érdekében a meggyőző, felvilágosító szót most nemcsak szükségesnek lá­— Rendben van, Seres kar­társ, most menjen csak... né­hány napon belül azután úgyis rendezzük itt az üzemnél a dolgait. Laci összevágta bokáját, meghajolt, s már az ajtónál járt, amikor utolérte Háros hangja: — És mondja csak, melyik utcában van ez a nehéz eset? Laci gondolataiban már Ág­nesnél járt, s mert éppen azon tűnődött, hogy milyen virággal kedveskedjék neki, habozás nélkül rávágta: — A Rózsa utcában... Rózsa utca negyvenkettő. Hárosnak ránc futott a hom­lokára, arca megélénkült, de a hangja ismét közömbösen csengett: — Igen, a Rózsa utca negy­venkettő ... Hallottam én is, hogy ott a villasorban zárt ka­pukra talál néhány családnál a haladó gondolkodás. Na, menjen csak, Seres kartárs, re­mélem, nem hoz szégyent a gyárra. ll/íásnap az anyagosztályon *-'*■ úgy indult az élet, mint egyéb munkanapon. A karto­nokra friss adatok kerültek, diszpozíciókat adtak és vettek tudomásul, az iró- és számoló­gépek zaját csak. néha törte meg a lányok csevegése. Fél tíz táján Mária, a hiva­talsegéd körözvényt íratott alá, melyben az osztályvezető kö­zölte beosztottjaival, hogy ebédszünet előtt rövid munka- értekezletet tart a szobájában. — Erről nem lehet ellógni — döntött magában Seres Laci —, különben az üzemi étkezdében hamarosan lefülelnének. Re­mélem, az öreg is éhes lesz, és rövidre fogja a mondókáját. Az értekezlet valóban rövid­nek ígérkezett. — Egyetlen fogalomról sze­retnék beszélni az elvtársakkal — kezdte Háros —, amit úgy neveznek, hogy becsületesség. A napi nyolcórás munkaidő le­dolgozása itt a gyárban becsü­letbeli ügy, hiszen ennyi mun­ka után kapjuk a fizetésün­ket ... Az ifjúsági szervezetek vezetőségének újjáválasztása, e választások sikerének elősegí­tése ugyancsak becsületbe vá­gó dolog, hiszen fiataljaink további útjáról történik dön­tés. A rendes munka és a KlSZ-választás sikere olyan két tényező tehát, amellyel nem lehet játszani senkinek sem... Seres Laci az ajtónál állt. Érezte, hogy a homlokán tűz- rózsa feslik, s pirossága végig­fut az arcán, testén a lábujja hegyéig. Biztonságérzete egy­szeriben elpárolgott, a szégyen megremegtette térdét, s ahogy zavarában az ajtófélfába ka­paszkodott, riadtan vette tudo­másul, hogy nyirkos a tenyere. Hallotta, hogy Háros a nevét említi, de a hang mintha na­gyon távolról ért volna a fülé­hez. Merev tekintettel a kopott szőnyeget nézte, a tűzkariká- kat csodálta, melyek ott tán­coltak a szeme előtt, és néha egyetlen körré fonódtak össze, mintha mentőövet formázná­nak. , TW agy sokára pillantott fel, 1 ~ s meglepve látta, hogy a szobában már csak ketten vannak: ő és Háros. — Menjen, fiam, maga is ebédelni — szólalt meg az osz­tályvezető —-, s ha akarja, be­szélgethetünk még négyszem­közt a történtekről... Jöjjön el tálán a műszak befejeztével a lakásomra, ott biztosan nem zavarnak bennünket. Seres Laci kiszáradt torká­ból fátyolosán buggyant a szó: — Igen, elmegyek ... Hol is lakik, osztályvezető elvtárs? — A Rózsa utca negyvenket­tőben. Bánhidi Tibor SS m&soROx A tanító néni ezt kérdi Horváthtól: — Mondd csak, Horváth, milyen alakú a Föld? — Gömbölyű — válaszolja a fiú. A felelet után a tanító né­ni Kovácshoz fordul: — Honnan tudjuk, Kovács, hogy a Föld gömbölyű? — Az előbb mondta a Horváth... * * * Az ország libaállományá­ról beszél az órán a tanár. A többi között ezt mondja: — Hazánkban hatmillió liba van. A következő órán megkér­di Nagytól a libák számát. — ötmillió-kilencszázki- lencvenkilencezer-kilencszáz- kilencvenkilenc liba van ha­zánkban, tanár úr — feleli Nagy. Mivel a tanár szigorúan ránéz, gyorsan hozzáteszi: — Ugyanis tegnap levágott egyet édesanyám ... * * * Igazi gavallér — Nézd, anyukám, milyen gyönyörű japán étkészletet hoztam neked Tokióból... * * * Jasha Heifetz, a világhírű amerikai hegedűművész egy Brahms-koncert után halál- fáradtan mondta az újság­íróknak: — Egy ilyen hangverseny­hez egy torreádor idegeire, egy éjjeli mulatóhely tulaj­donosnőjének erélyére és egy buddhista szerzetes szellemi koncentrációjára van szük­ség. * * * Harry Belafonte, a világhí­res énekes néhány kirgiz népdalt is műsorába iktatott. Nemrégiben egy Ameriká­ban élő kirgiz csoport előtt énekelt, és három új dalával óriási sikert aratott. A hangverseny végén egy férfi lépett hozzá, és nagy lelkesen gratulált neki, majd megkérdezte, miért nem éne­kelte el a kirgiz dalokat is. * * * A nőknek gyakran mon­dunk ósdi bókokat, mégis általában szívesen hallgat­ják őket. A fiatalok elhiszik, hogy szépek, ha annak mondjuk őket, az idősebbek­nek meg nem is kell bizony­gatnunk, mert tudják, a szépség tette őket öreggé. * * * Lassan járj, tovább érsz! De nagyon vigyázz, mert ha elkésel a hivatalodból, le­késhetsz a feketéről, ráadá­sul elszalasztod a hivatalse­gédet, aki az utolsó percben vitte a postára a lottószelvé­nyeket. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztői WIRTB LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka 8. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó) Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza, lerjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyt postahivataloknál és postáskézbesftőknél. Előfizetési dtj egy hónapra 12 Ft index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents