Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-26 / 277. szám

Csütörtök, 1964. november 26. 3 SOMOGYI NÉPLAr Két tanuló a kórházban ÉRTÉKEKET SELEJTEZZÜNK? Kaposfőn problémák voltak a betakarítás körül, s amikor erről írtunk, a baj egyik oka­ként a tagság széthúzását em­lítettük. A szállítás nehézségei is akadályozták őket a munká­ban. Kadarkúti Sándor agronó- mus szerint: »A pótkocsikról hiányoznak a szükséges fölsze­relések, amiatt nem vizsgáztat­ják le őket. Nem vehetnek részt a közúti forgalomban, pedig a határból nem hordhat­juk haza a terményt anélkül, hogy ne kellene a közúton is közlekednünk.« A MEDOSZ megyei bizott­ságának küldött jelentésében ilyen észrevételt közöl az Ál­lami Gazdaságok Megyei Igaz­gatósága: »Megállapítottuk, hogy a gazdaságokban általá­nos hiányosságként merül fel a gépjárművek villamosberen­dezéseinek állapota, valamint a vontatók és pótkocsik fékbe­rendezésének műszaki elégte­lensége.« Ha e hivatalos megállapítás mögé nézünk, elgondolkoztató tapasztalatokat szerezhetünk. Kaposfőn például hosszú ke­rülővel hordják haza a vonta­tók a terményt. A Balaton- nagybereki Állami Gazdaság­ban a kilencvennyolc pótkocsi közül negyvenet kivontak a közúti forgalomból, mert hiányzott róluk az előírt föl­szerelés. Ezeket a járműveket csak a majorban való haszná­latra tartják alkalmasnak a gazdaság szakemberei, jólle­het a fékberendezés hiánya itt is meg Kaposfőto. is nemcsak a közúton, hanem a mezőn is okozhat balesetet. No de hova jutunk, ha egy hiányzó alkatrész arra kárhoz­tatja a pótkocsit, hogy kise­lejtezzük? Ebből nagyon nagy kára származna állami és szö­vetkezeti gazdaságainknak. Érdekünk az emberek egészsé­gének védelme is meg a ter­melés folyamatossága, gazda­ságossága is. Az utóbbiért semmiképpen sem áldozhatjuk fel az előbbit, hiszen az em­ber mindennél értékesebb. Marad tehát az egyetlen meg­oldás: nem közlekedhetnek azok a gépek, amelyek nincse­nek ellátva biztonsági fölsze­reléssel. A mezőgazdasági nagyüzemek vezetői pedig sza­ladhatnak fűhöz-fához a hi- ányzó alkatrészért, s, mivel nem tudják beszerezni, fölte- hetik a kérdést: érdemes volt-e megvenni a gépet, ha nem használhatják? Helyes az a rendelkezés, hogy csak a biztonsági beren­dezéssel ellátott vontatók és pótkocsik vehetnek részt a közúti forgalomban. A gazda­ságok azonban hiába akarják minden gépüket levizsgáztatni, ez rajtuk kívül álló okok miatt lehetetlen. A veszély kétoldalú. Az al­katrészhiány miatt meglassul a szállítás üteme. Ha meg igye­kezni akarnak vele az üzemek, az emberek testi épségét koc­káztatják. Az alkatrészhiány az utóbbi időben már annyira fokozódott, hogy most már sür­gős, végleges megoldást kíván. H. F. töltötte a szombat estét, tár­saik hiába várták őket az el­sős gimnazisták táncos ösz- szejövetelén. H. István és H. Zoltán otthon »kísérleteztek-«. En­nek következményeként a várt villanófény felrobbant, és mentők szállították őket súlyos sérülésekkel a kórház baleseti osztályára. H. Ist­vánnak két ujját le kellett operálni. Arcuk, szemük és testrészük is megsérült a robbanástól. Hetek kelle­nek, amíg meggyógyulnak. Nemrég írtunk egy másik fiatalról, aki szintén köny- nyelműségének következté­ben szenvedett súlyos sérü­léseket. A hozzá nem értés nagyon sok bajt okozott már. Csak a szülők és a nevelők együt­tes föllépése óvhatja meg a tanulókat hasonló súlyos sé­rülésektől. A fiatalok napról napra új fogalmakkal ismerkednek meg az iskolában. Sokukban megszületik az elhatározás, hogy ezt vagy azt ők is előállítják. Figyelmeztessék a nevelők a tanulókat, hogy milyen veszéllyel jár az ef­fajta kísérletezés. A szülők pedig, ha azt látják, hogy gyermekük tiltott vagy ve­szélyes dolgot művel, ne nézzenek el fölötte köny- nyed vállvonogatással. Ak­kor már minden hiába, ami­kor a baj megtörtént — azt megelőznünk kell! Sz. L. Élet és Irodalom est Kaposváron December 4-én Kaposvárra érkezik az Élet és Irodalom íróküldöttsége Nemes György fő- szerkesztő vezetésével. 5-én, szombaton délelőtt megkoszorúzzák a Szabadság parkóan a szovjet hősök emlékmű­vét, majd a Megyei Könyvtárban ankétot tartanak a magyar szakos pedagógusok, könyv­tárosok és függetlenített népművelők részvé­telével. Délután dr. Szilágyi Lajos, a városi tanács vb-elnöke fogadja az írókat, és tájékoztatja őket Kaposvár életéről. A budapesti vendé­gek ellátogatnak a tanítóképzőbe és a fiúkol­légiumba is. Este hét órakor a Latinka Sándor Művelő­dési Házban Élet és Irodalom-estet tartanak. Nemed György főszerkesztő a hetilap felada­tairól, munkájáról számol be, majd Dobozy Imre Koss-uth-dijas író, Cseres Tibor József Attila-díjas író,Fekete Gyula író, Csák Gyula író, Nagy László József Attila-díjas költő és Mezei András József Attila-díjas költő olvas fel műveibőL Bábjátékos táj konferencia Dunaúj városban A Népművelési Intézet november 28—29-én rendezi meg a bábjátékosok kilencedik táj­konferenciáját Dunaújvárosban, illetve Bu­dapesten. Megyénkből tizennégyen vesznek részt a találkozón. Az első napon a bábjáték írói és drama­turgiai problémáiról hallhatnak előadást a részvevők, és a Foltocska, A kiskakas gyé­mánt félkrajcárja, a Tüske játszani akar, a Citromka meg a Citromka és a három sluga- manó című bábjátékok bemutatóját nézik meg, másnap az Egyszer egy királyfi, az Al- mácska és Hagymácska, Ki a király és a Fu­rulyatánc című darabokat. Klubest — a Du­naújvárosi Ostor Együttes föllépésével —, szakreferensi beszámoló és vita szerepel még a programban. 29-én délután, aki útba tudja ejteni Buda­pestet, az részt vesz a lengyel és a magyar bá­bosok baráti találkozóján. Neves lengyel mű­vészek tartanak előadást a Lengyel Kultúra Házában. Ugyanakkor az Állami Bábszínház­ban és a Képzőművészeti Főiskolán Jengyei bábkiállítás lesz. Jítini cl Qlégjmll HAT ÉVVEL EZELŐTT lát­tam utoljára. Ittas volt. Ezen nem is csodálkoztam, tudtam, hogy Nógrádi Gyula rendsze­resen és mértéktelenül iszik. Beszélni kellene vele —* gon­doltam akkor —, hátha föl­ébred a lelkiismerete. Hátha leszokik az ivásról, De aztán letettem erről, s megmarad­tam a sajnálkozásnál. Sajnál­tam őt, örökké bánkódó fele­ségét, kislányát és kisfiát. Gyermekei, ha apjuk felöntótt a garatra, szégyenkeztek tár­saik előtt, A napokban elhatároztam, hogy meglátogatom Nógrádit. Ügy tudtam, hogy a Honvéd utcában lakik egy nyirkos la­kásban. Vajon mi van vele? — Elköltözött innét — vilá­gosítottak fel. — A Sopron ut­ca húszban lakik. Sötétben értem Nógrádiék új, csinos külsejű, földszintes lakásához. A pék feleségével és kislányával a ház közelében találkoztam. Az asszony nagy jóestéttel, széles mosollyal in­vitált beljebb. — Hát ez meg mi? — kér­deztem egy kis féltetős épít­ményre mutatva. — Garázs — válaszolt az asszony, s elhúzta a ponyvát. Egy vajszínű Trabant bukkant elő. — A nyáron vettük — mondta. Majd a közeli virág­ágyhoz lépett, s gyorsan leté­pett egy csokorra való virágot. Miközben a krizantémot szed­te, sokat, derűsen beszélt. An­nak idején, amikor megismer­tem, arca beesett, szeme bána­tos volt. Hogy megváltozott! — gondoltam. BELÉPTÜNK AZ ELŐSZO­BÁBA. A konyhában a szőke fiú malmozott barátaival. A nagy szobából a televízió kép­ernyője világított ki. A szoba küszöbén ott állt Nógrádi há­lókabátban, papucsban, és ba­rátságosan nyújtotta a kezét. A televízió előtt ültünk le. Ö a nagy rekamiéra, én a fote­lok mellett egy székre. Hamar szóba került az ivászat" Őszin­tén, nyíltan beszélt róla. Ügy éreztem, nem kíván különö­sebb tapintatot, udvariasko­dást, nem akarja eltusolni, a feledés ködébe burkolni viselt dolgait. — Hat év óta nem iszom szeszt — mondta határozottan. — Nem is fogok inni soha. — Nono — mondtam —, egyszer majd elcsalják a bará­tok a Diófába, leitatjék, s min­den kezdődik elölről. Fölnevetett. — Már megpróbálták né­hányszor. De nem sokra men­tek. Különben ahhoz, hogy bort ihassak, nem kellene kocsmába mennem. Itthon is van a kamrában. De nekem nem kell. Egyik barátomat szoktam vele megkínálni. Ízlik neki, csak azzal nincs kibékül­ve, hogy egyedül kell Innia. Egyébként a vállalat egyik rendezvényén én szolgáltam fel a sört. Ihattam volna. De egy korty se kellett. Nem kí­vánom. Ha részeg emberrel találkozom az utcán, átme­gyek a másik oldalra. MI IDÉZTE ELŐ a teljes fordulatot? Mi adott erőt ah­hoz, hogy lemondjon szenve­délyéről? — Amikor kijózanodtam — mondja Nógrádi —, nagyon szégyelltem magam. Láttam feleségemen, a gyerekeken, mennyire bántja őket, hogy nem tudtam mértéket tartani. — Ő már elfelejtette — mu­tatott a vállára kapaszkodó kislányra — Gyuszi azonban még mindig idegenkedik tő­lem. Ilyenkor szerettem volna falba verni a fejem, any- nyira haragudtam magamra. Szinte minden alkalommal el­határoztam, hogy megválto­zom, De képtelen voltam rá. Az egyik nyereségrészesedés után úgy kirúgtam a hámból, ahogy még soha. Addig haza sem mentem, amíg tartott a pénzből. Amikor elmúlt a mÉ_ mór, elhatároztam, hogy soha többé nem iszom. Hát így volt — mondta —, odaszólt az egyik rokongyereknek, halkít- sa le a televíziót. Ügy tett, mint aki befejezett egy szomo­rú történetet, amely hányatott, nélkülözésekkel teli ifjúkorá­JSÍapir enden az idegenforgalom A Somogy megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a na­pokban megtárgyalta az Ide genforgalmi Hivatal munká­ját. Megállapították, hogy az Idegenforgalmi Hivatal — igen nehéz körülmények között — teljesítette feladatát. Az 1964. évi üdülési idényt a forgalom általános növeke­dése jellemezte. A külföldi vendégek itt töltött napjainak száma a tavalyinak négyszere­sére emelkedett- Bizonyos szolgáltatásoknál (szállás, va­lutabeváltás, programbiztosí­tás, információ stb.) gyakori volt a sorbaállás, a zsúfoltság, mivel az Idegenforgalmi Hiva­tal — jóllehet forgalom szem­Az üdülőve belföldi 1963- ban 411626 1964- ben 1 023 193 pontjából vidéken az első he­lyen .áll —, létszám- és helyi­séghiánnyal küszködött. Ez a probléma 1965-ben, a hivatal siófoki központi helyiségének bővítésével remélhetőleg rész­ben megoldódik. A nyári idény hiányosságai a forgalom ugrásszerű emel­kedéséből adódtak. 1964-ben a környező baráti államokból rendkívül sok turista érkezett. Ez év szeptemberéig egymillió­kétszázezer külföldi járt ná­lunk a múlt évi ötszáznyolc­vanezerrel szemben. A Bala­ton somogyi partján az idén — beszámítva a hétvégi kirán­dulókat is — a következőkép­pen alakult a forgalom: idegek száma külföldi Összesen 50 614 462 240 274 196 1 297 389 A forgalom ilyen mérvű emelkedésével nem álltak arányban az előkészületek, a föltételek; nem tettünk meg, anyagiak hiányában nem is tehettünk meg mindent kül­földi vendégeink fogadására, megfelelő elhelyezésére. A nyári forgalom mutató­számai jövőre valószínűleg to­vább emelkednek. Ezért a vég­rehajtó bizottság leszögezte, hogy a múlt nyáron tapasztalt alapvető hiányosságok nem is­métlődhetnek meg. Kormá­nyunk az ipar és a mezőgaz­daság után a harmadik leg­fontosabb területnek tekinti az idegenforgalmat, ezért a szükséges intézkedéseket me­gyénkben is ennek megfele­lően idejében meg kell ten­nünk. Milyen fontos intézkedések várhatók a jövő évben? Az Idegenforgalmi Hivatal öt első osztályú campingjét — noha a vadtáborozók száma meghaladta a hatvanezret —, mindössze hetven százalékban használták ki. Az első osztályú campingek megfelelő kihasz­nálását a propaganda fokozá­sával kívánják előmozdítani: mintegy tizenötféle camping- és egyéb balatoni prospektust, térképet adnak közre csaknem egymillió példányban. Olcsó szálláshelyekről — a turistaszállók és a fizetőven­dég-szolgálat hálózatának bő­vítése mellett — elsősorban sá­tortáborozásra alkalmas, köz­művesített területekről kell gondoskodni. Már meg is tet­ték az első lépéseket: az Or­szágos Idegenforgalmi Hivatal intézkedésére Somogybán öt­vennyolcmillió forint költség­gel tervezik fejleszteni a cam- pingeket, s erről már folynak is a tárgyalások. Ez azonban csak a kezdet. Táborozásra kijelelt terüle­tek lesznek az új campingek, és hogy kihasználják őket, gondoskodni kell mindenütt a megfelelő propagandáról: táb­lák, több nyelvű feliratok hir­dessék a kijelölt táborhelye­ket; törődnünk kell azzal is, hogy ezekben ne ingyen tábo­rozzanak, és hogy jogszabá­lyainkat mindenki tartsa meg. Az elszállásolások mellett a legtöbb gondunk a kereskede­lem és a vendéglátóipar terü­letein adódik. Gyakran hiány­cikk a friss péksütemény; ke­vés kereskedelmi és vendéglá­tóipari dolgozó beszél idegen nyelven; nem szolgálnak föl reggelit a szobákban, és nincs egy reprezentatív éjszakai lo­kál a Balaton déli partján. Szépek a strandok, de hiába keresik a külföldiek például a vízisít, a vízikerékpárt, a csúszdákat, a pihenőtutajokat stb.; gyakran és sok helyütt feltör a szennyvíz, a szippan­tókocsik nem győzik a mun­kát, és lehetne még sorolni a problémákat. Van pótolni- és tennivaló idegenforgalmunk színvonalá­nak emelésében. Remélhető­leg — az Országos Idegenfor­galmi Hivatal létrehozásával és egyéb országos szervek in­tézkedései nyomán is — erre mind több lehetőség nyílik a jövőben. W. E. Tartsák meg a tilalmat a vontatóvezetők! (Tudósítónktól.) Csurgón, a Rákóczi utca ele­jén és végén jelzőtáblák tilt­ják reggel 8-tól délután 4 óráig a vontatók, a Zetorok meg a traktorok átmenő for­galmát. A rendőrség ezzel az intézkedéssel akarta biztosíta­ni a II. sz. általános iskolában folyó tanítás zavartalanságát. A tilalmat azonban a legtöbb erőgépvezető figyelmen kívül hagyja. Az iskola mellett van a kocsma, ott nem mernek megállni, ezért az iskola elé mennek, s amíg a kocsmában tartózkodnak, járatják a mo­tort, ez pedig zavarja a taní­tást. Szerezzenek érvényt a tila­lomnak, ezt kérik az iskola nevelői. ban kezdődött, és negyvenéves karban, egy nyereségrészese­dés után fejeződött be. A MÄBA TERELTE A SZÓT. Arról beszélt, hogy jól érzi magát, sokat autózik a családdal, s azt tervezi, hogy nagyobb kocsit, Wartburgot vagy Moszkvicsot vesz, továb­bá kicseréli a kis képernyős készüléket nagyra. Ez is hoz­zátartozik az előbbi történet­hez. Hiszen minderre csak azért gondolhat, mert nem isz- sza el fizetését. A vállalatnál azért adnak a szavára, mert józanul él. Azért mondják a részegeskedőknek, hogy »tégy úgy, mint Nógrádi-«, mert erős tudott lenni. — Egy dolog bánt — mond­ta. — Az, hogy nem tudok úgy hozzászólni a dolgokhoz, ahogy szeretnék. Pedig biztat­nak, hogy bátran mondjam el a véleményemet. Hallgattunk. Hiába — gon­doltam —, megérzi, hogy hosz- szú éveken át nemigen érde­kelte más, mint a borospohár. Most még félszeg egy kicsit, tapasztalatlan. Sok mindent elölről kell kezdenie, mint a hosszú betegségből felgyógyult embereknek. De egyszer majd utoléri a többieket. Mind távolabb ke­rülnek a rossz emlékek. Ha Gyuszi felnő, bizonyára job­ban közeledik apjához, ő is ér­tékelni fogja nagy akaratere­jét. Ugye, Nógrádi elvtárs, érde­mes volt? Szegedi Nándor a t*ádió és a fele vízió (Gyártja: Villamossági Televízió és Rádiókészülékek Gyára) (4822)

Next

/
Thumbnails
Contents