Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-25 / 276. szám

MSZMP megyei BÍZÖTTSÁGA ES A MEGYE! TAN ÁCS LAPJA. BEMUTATÓ ELŐTT NyelvMIyaiok a TIT-nél — Jó estét, hölgyeim! — MÉG NÉGY NAP... Ma es­te: az első kosztümös, díszletes főpróba. Járom a folyosólabi­rintust, mellettem tógás, fejdí­szes alakok suhannak ingajá­ratban a szabóműhely és az öl­töző között. Maszk- és ruha­próbát tartanak; lázas előké­szület, sajátos atmoszféra ez — főpróba előtt, délután. — Add be a diát... Jó! Me­het a friz!... Túl a vasajtón »húzók«, dra­périák ereszkednek le a szín­padra és vissza; középen pira­misok sziluettje rajzolódik egy fehér vásznon. Sürgő-for­gó díszletezőké most a tér, köztük egy fehér köpenyes: Miklós József műszaki vezető két-három vezényszó között válaszol: — Technikai próba folyik: a díszletek összeállítása. A cse­lekmény színhelyének változá­sait pergő, filmszerű »vágások­kal« oldjuk meg; függöny nél­kül a nyílt színen ... Szokatlan látvány: a színpad rézsűt lejt a nézőtér felé. — Ez hozza a shakespeare-i hármas tagolású színpadot egy síkba — nyilatkozik Horváth Jenő, a darab rendezője. — Vi­lágtörténelmi aréna ez. Mér­kőzés, amelyben állam- és közügyek, magánügyek egy­másra hatnak és peregnek, szá­I guldanak szinte rakétasebes- I seggel. Ezt a száguldást szeret­ném érzékeltetni a folyamatos áttűnésekkel: három világrész eseményei, színei váltakoznak a harminckét képben. Mind­egyik kép önmagába zárt esz­tétikai kompozíció... A díszlettár csöndjében egy római harcos memorizál hát­tal felém: Enobarbus, Antonius híve — Lengyel János. A kecs­keméti színháztól szerződött Kaposvárra, tizenöt, éve mű­ködik a pályán. — Nagyszerű művészi fel­adat. Széles skálájú figura, kedves fiú Enobarbus, igazi reneszánsz ember. Clown ... Nyílt, vidám, bátor harcos. Szereti a bort, a nőket. Szóki­mondó; ő az, aki mindenkinek »beolvas« ... Távolabbra lát uránál, és nem érti őt: képes csókért eladni mindent. Eno­barbus elárulja Antoniust, de van szíve — nem éli túl tet­tét .; . A színpadon fények cikáz­nak. Egyiptom színei: köny- nyed, világos, kacagó és buján meleg színek; Róma fényei komor-fenségesek. A matt su­garak világánál műszakiak se­rénykednek jelmezekben. »Aki él és mozog — beöltö­zött« — mondja valaki mel­lettem. Összesen mintegy hat­van szereplő... ESTE NYOLC ÖRA. A füg­gönyt összeengedik. A kihalt nézőtér közepén, a rendezői asztalkánál csak egy kis lám­pa ég. Megszólalnak a harso­nák, s a színpadon kíséretével megjelenik Kleopátra, a világ egyik legszebb és legérdeke­sebb asszonya. Kacér-kétkedő mosolya világbirodalmakat rengető szenvedélyt csihol, tra­gikus összeomlást exponál: »Ha szerelem —, mekkora sze­relem? ...« Antonius, a világ egyhar- madának ura életével, hatal­mával felel rá. Megválni mind­kettőtől: vajon melyiktől ne­hezebb? — Alkatánál fogva mindket­tő rendkívüli erősségű benne. Ám — jóllehet kiváló tehetsé­gű hadvezér — ösztönélete ha­talmasabb, és megválni is gyötrőbb ettől az élettől — vá­laszol a próba szünetében Kár­páti Zoltán, színházunk új mű­vésze, Antonius alakítója, aki legutóbb Szegeden a Hamlet címszerepét játszotta. Olsavszky Éva öltözőjén ko­pogok: Kleopátra a tükör előtt parókát próbál néhány perccel a darab fordulópontja, az első rész záró jelene te után. Hangja még remeg, de leküzdi felin- dultságát: — Démon ..: — ahogy em­legetik —, de korának legoko­sabb asszonya; országok köve­teivel saját nyelvükön beszél... — Kleopátra asszony... Fenséges, szeszélyes, kacér, fél­tékeny, és még ezer arca van. Melyik énje áll Olsavszky Évához a legközelebb? — A szerelmes Kleopátra..: — S a legbonyolultabb? — A szenvedélyében erőtel­jes Kleopátra, aki — bármi­lyen féktelen indulat kavarog benne — ugyanakkor bájos és csodás; nem »boszorka«, nem egyszerűen démon... Wallinger Endre Követendő példa Üj mozgalmat indított el a KISZ Baranyában, amelynek jelszava: »Traktorvezetői jo­gosítványt minden falusi fia­tal kezébe«. A mozgalmat a j KISZ megyei, illetve járási bi­zottságai mellett működő tár­sadalmi mezőgazdasági osztá­lyok szervezik. Irányításukkal a falusi KISZ-szervezetek tag­jai a következő hetekben, hó­napokban fölkeresnek minden fiatalt, és megbeszélik velük a jogosítvány megszerzésének lehetőségét. Figyelemre méltó, jó kezde­ményezés a baranyaiaké, melynek megvalósítása kettős haszonnal is jár: megoldódik a traktoroshiány, és szakkép­zettséget kap minden falusi fiatal. A baranyaiak példáját bizo­nyára követik majd Somogy­bán is. franciául köszönti hallgatóit Farkas József tanár, a válasz is ezen a nyelven hangzik. A »messieurs«-ok üdvözlése most azért marad el, mert a nyelv- tanfolyam férfi hallgatói — nem tudni, mi okból — hiá­nyoznak a mai óráról. Tizenketten járnak a TIT francia közép-haladó nyelv- tanfolyamára a Táncsics Gim­náziumba. Létszámban a »gyengébb nem« van túlsúly­ban, de az órákon erősebbnek bizonyulnak, hisz néhányan — mint Porkoláb Magdi, Ko­vács Erzsi — négy évig tanul­ták ezt a nyelvet a középisko­lában. Maár Lászlóné, a TIT kezdő tanfolyamán szerezte meg az alapokat, s már szé­pen beszélget. A »faire« segédige haszná­latát ismételted a tanár, hogy mi mindent fejez ki vele a francia; ha például takarít, akkor »csinálja a szobát«, ha főz, »csinálja a konyhát«, sőt azt is tudniuk kell a lányok­nak, hogy hogyan borotválko­zik a francia férfi. Az új lecke: az óra. Kinek milyen órája víyi, ki szeretne toronyórát aranylánccal? Hány óra van most? stb. A kezdő franciások többen vannak; dr. Polonyiné tanítja őket szintén a Táncsicsban. A francián kívül angolul, olaszul, németül tanulhatnak az emberek a TIT-nél. Hogy Miután végeztek az őszi ka­lászosok vetésével — több mint 500 holdon tették földbe a kenyér- és a takarmányga­bona magját-, gépeikkel más községeknek is segítenek a nagykorpádiak. Szabásra pél­dául három gépet irányítottak át, a többi traktor mélyszán­tást végez, és terményt hord a mezőről, A szövetkezeti gaz­dák kukoricát törnek, burgo­nyát válogatnak, és földelik a prizmákat. mennyire megnőtt az érdeklő dés a nyelvek iránt, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a tavalyi 128 hallgatóval szemben az idén hatszáz- huszonhárman tanulnak Ka­posváron a TIT tanfolyamain. — Huszonkét központi és kilenc üzemi csoportunk van a városban — mondja Sziget­vári Györgyné, a TIT megyei szervezetének munkatársa. — A KPM-nél, ' az Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalatnál, a kefeüzemben, a Vendéglátó Vállalatnál, és sorolhatnám tovább a vállalatokat, ahol a mi szervezésünkben tanulnak nyelveket a dolgozók. Nagy az érdeklődés a járá­sokban is. Létszámban a fo- nyódi és a nagyatádi járás ve­zet. A megyében összesen 1202 hallgatója van a TIT nyelv- tanfolyamainak. A nyelvtanulók száma egyre emelkedik, hisz nagy az ide­genforgalom, mind többen me­hetnek külföldre. S figyelem­reméltó az is, hogy a TIT-nél viszonylag olcsón tanulhatnak meg egy-egy idegen nyelvet, ha csak annyira is, hogy »kint el ne adjanak« — így mond­ják ezt sokan. Talán elmondhatjuk nemso­kára, hogy olyan megye So­mogy, hogy »hét nyelven be­szél«? S. M. Esténként tanulásra fordítja idejét a nagykorpádiak egy ré­sze. A felnőttek közül tizen­nyolcán járnak az általános iskola utolsó osztályaiba, ti­zennégyen pedig — csaknem valamennyien cigányok — az írás-olvasással ismerkednek. A szövetkezeti gazdák szak­mai tudásának gyarapítására rövidesen egész télen át tartó tanfolyam indul tizennégy hallgató - köztük két nő — részvételével. Ezekre az elő­adásokra minden hétfőn és pénteken kerül majd sor. A téli oktatás tervében szerepel még egy egyhetes mezőgazda- sági szakoktatás és egy nyolc előadásból álló ismeretterjesz­tő sorozat. Politikai oktatás is lesz, és sok érdeklődőre tart számot a nőtanács rendezésé­ben induló főzőtanfolyam. A KISZ-fiataiok színdarabtanu­lással töltik estéik egy részét. Mikor lesz járda a csurgói Rákóczi utcában? (Tudósítónktól.) Már több mint egy éve, hogj elkészült az iharosberény-csur- gói összekötő út. Ezt használ­ják a Felső-Csurgón lakó gyalogjárók is, mert nincs járdájuk. Ezzel lassítják a gép járművek forgalmát, azok pe­dig veszélyeztetik a gyalogo­sok testi épségét. Az utca ele­jén van a II. számú általános iskola, csaknem négyszáz gyer­mek jár ide. Az aggódó szü­lők azt kérdezik az illetéke­sektől: Mikor csinálják meg végre a gyalogjárdát a Rá­kóczi utcában? Pech Lacika az utca és az isko­la réme, majd minden nap egyest hoz haza az ellenőr-, zőjében. A gyerek egy nap bőgve jön haza az iskolából. — Miért sírsz, kisfiam?! — kérdi ijedten az édesanyja. — Brühühühü, hogyne sír­nék, amikor megdicsért a tanító néni, olyan jó vol­tam ... — S te ezért vagy szomo­rú? — lepődik meg Lacika mamája. — Igen, mert éppen ma nem volt nálam az ellenőr­zőm, s nem írhatta be be a tanító néni... brühühühü- hü..: * -1= * Sérelem Az italbolt ajtaján úgy ki­lódítanak egy férfit, hogy elterül a járdán. Az emberek sajnálkozva nézik a földre zuhanó részeget. A férfi fel- tápászkodik, s mint a bokrot, úgy szidja a csapost. — Vigyázzon magára, mert még megütheti a bokáját ezért! — támad a részeg a csaposra. Támogatást re­mélve így folytatja a járóke­lőkhöz intézve szavait: — Szabad így bánni egy négy- gyermekes családapával, ki­hajítani az italboltból? Hol itt az egyenlőség?! * * * A tipikus amerikai Fleetwood, az amerikai kongresszus tagja így jelle­mezte a tipikus amerikait: — A tipikus amerilMi olasz filmet néz a moziban, német gyártmányú autója van, dán gyártmányú fotelón ül, bra­zil kávét szürcsöl angol por­celán csészéből, és japán gyártmányú töltőtollal írja levelét körzete képviselőjé­nek, amelyben tiltakozik az amerikai valuta nagymérté­kű külföldre áramlása ellen. * * * Szélsőség Néhol a falnak is füle van, másutt a zenésznek sincs! * * * A legszebb kilátás az Eif- fel-toronyból nyílik Párizs­ra — mondotta Maurice Chevalier, az ismert francia énekes és színész —-, mert onnan nem lehet látni az Éiffel-tomyot. * * * Robert Woods amerikai szobrász nagy sikerű kiállí­tást rendezett New Yorkban. A nagy siker kétségtelen és kézzelfogható bizonyítéka: a tárlat közönsége mind egy Szálig megette a kiállított remekműveket. Robert Woods ugyanis marcipánból készíti szobrait. <r. * * Régi dán hagyomány sze­rint boldog lesz az a meny­asszony, aki esküvői cipőjét csupa aprópénzért vásárolja meg. Grete Gänsen 23 éves kop­penhágai lány biztosan bol­dog lesz házasságában: egy zsáknyi aprópénzzel állított be a város egyik legforgal­masabb boltjába. Zsákjában 10 317 őre volt. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanár* lapja. Főszerkesztői WTRTH LAJOS. Szerkesztőségi Kaposvár, Latinka Sándor a. í Telefon 15-10. 15- TI. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kapos» ár Latinka S. u. 2. Telefon 15 18. Felelős kiadó? Szabó Gábor Beküldött kéziratot nem őrziu»l< megl és nem adunk vissza. I erjeszti: a Magyar Posta. Elő fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesftőknél. Előfizetési díj egy nőnapra t2 Fi Index s 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipart Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka. Sándor utca 6. RESTI? REST A Nem a legkellemesebb be­nyomásokkal távozhat Ka­posvárról az az átutazó, aki­nek ideje csak a resti meg­látogatását engedélyezi. Her­vadt, kókadozó virágok a vá­zákban, illatuk nincs, csak a víznek van szaga. (Gyakran cserélhetik!) A belső terem Rétes tisztaságú ablakain szabadnapos abroszok ékte­lenkednek szögekkel felerő­sítve. A napokban egyik este so­kan voltak, minden asztalt elfoglaltak, de csupán há­rom pincér szolgált fel. Azt sem tudták, hova fussanak; itt az étlapot kérték, ott italt, amott fizetni akartak. Meg­tudtam, hogy a többiek sza­badságon vannak meg bete­gek, ezért ilyen kevés a sze­mélyzet. A padló piszkos volt, de az abrosz is az asztalo­kon. Erzsébet-hídon mert a kábelek acélsodronyai egy millimétert sem engedtek. Múltak a vasárnapi órák. A tömeg egyre nőtt, még akkor is, amikor kigyúltak a nappa­li világosságot árasztó, ragyo­gó fények. Ünnepelt a város és vele együtt a vidék: köszöntötte nagyszerű, új alkotásunkat. Vasárnap az (Tudósítónktól.) A régit is nagyon szerettük, kiemelkedett a többi közül. A modern, kecses vonalú, ezüs­tösen csillogó új Erzsébet-hi- dat pedig újból és újból szere­tettel köszöntötték pestiek és vidékiek egyaránt. Pesten sütött a nap. Igaz ugyan, hogy az erős szél jó néhány kalapot a hídról a Du­nába sodort. Délelőtt, délután állandóan hullámzott a tömeg Pestről Budára, Budáról Pestre. Ezrek és tízezrek üdvözölték az új hidat. Különösen a délutáni órákban volt rendkívüli a forgalom. A hídhoz vezető fel­járók úgy festettek, mintha hatalmas, széles mozgólép­csők lennének, minden talp­alatnyi hely foglalt volt. A széles járdák is szűknek bizo­nyultak, és a rend őreinek gyakran kellett közbelépniük, hogy a gyalogjáróról leszorul- takat visszairányítsák. Az egészen kicsi, járni alig tudó gyerekektől a lassan ti­pegő öregekig mindenki látni akarta a remek alkotást. Fény­képeztek, filmeztek — igazi vasárnapi hangulatban volt mindenki. A fiatalok, a közép­korúak, az öregek szeretettel, nagyon sokan valóban őrző, féltő kézzel simogatták a légies hídóriás korlátáit, tartórészeit. A csintalanabb gyerekek már rájöttek, hogy a két függőká­bel között a soványak elfér­nek, és jót derültek kissé pu­fók társaikon, akiknek nem Mikerült átpréselniük magukat, Talán kivételes eset volt ez — gondoltam —, s más­nap délután ismét ellátogat­tam a restibe. Sajnos, az ab­roszok a helyükön maradtak az ablakokon, a kimúlt virá­gok is a vázákban. A pálya­udvar felőli bejáratot egy nyugdíjas, mészfoltos létra támasztotta — belülről. Négy óra volt, a takarítás ideje. Nem zavart, hogy a hölgy a seprűvel éppen körülsepert, nem vagyok babonás. Csupán a gesztenyepüré húzta fel az orrát, hogy ő bizony nem tartja ezt valami egészséges­nek. De nem kell hallgatni rá, túlzottan higiénikus. Má­sok is nyugodtan eszegettek, látszólag ügyet sem vetve a körülöttük repkedő, incselke­dő bacilusokra. Egy kicsit több figyelmes­séget kíván a népes vendég­sereg a restitől! __ sm __ R eggeli forgalom a kaposvári vasútállomáson. Kormos sütőüzem Kormos, füstös, sötét lyuk Kutason az. egyik épület ud­vari részébe bújtatva: ez a Sütőipari Vállalat nagyatádi telepének 16. számú péksége. Penczinger János pékmester, Zákányi István és Pallós Ferenc betanított munkások olyan rossz körülmények között dolgoznak, hogy már régen szól­niuk kellett volna az illetékeseknek. Munkahelyük olyan be­nyomást kelt, mintha kovácsműhelybe tévedt volna az em­ber. Egy- és kétkilós kenyérből 510 kilót sütnek a nyolcórás műszakban, ezenkívül 280 darab süteményt készítenek órán­ként. A négy olajfűtéses kemencéből kiszivárog a füst, a gáz; a falak feketék a koromtól, a levegő egészségtelen, a pékek szeme könnybe lábad, alig látnak valamit. Volt olyan észrevétel, hogy a kenyéren is érződik az olaj szaga. Ígéretet kaptak, hogy megnagyobbítják majd a füstcsö­veket, így a huzat a kéményen át kiviszi a felgyülemlett gázt. Addig is, amíg az ígéret megvalósul, gyakrabban szel­lőztetnek az üzemben. De egészséges-e ez a megoldás? Nem, hiszen a tél küszöbén állunk, s gyorsan kihűl az üzem. A kemencék körül ingujjban dolgoznak a pékek, kintről meg hideg levegő áramlik be. A kutasi pékség dolgozóinak munkakörülményeit mi­előbb meg kell javítani. — hf — Téli tervek Nagykorpádon

Next

/
Thumbnails
Contents