Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-22 / 274. szám

Tasárnap, 1964. november 22. 5 SOMOGYI NÉPLAP Nincs rá szükség ? A balatoni műút mellett, a zamárdi Magyar Tenger Tsz gabonatáblájának kel­lős közepén láttuk ezt a félig szétszedett Rapidtox permetezőgépet. Mosta az eső. Hogy ki a gazdája, nem sikerült kideríteni, de talán erről a fényképről ráismernek az illetékesek, s ha elfelejtették, eszükbe jut, hogy kint hagyták. Nö­vényvédelmi munkára alig­ha használhatnák most. Mégis jó lenne mihama­rabb biztonságba helyezni és kijavítani, mert jövőre nagy szükség lesz rá. ■ **; jajai % gÉf| p" 8 hí ■ff Egy akit senki — Volt állandó munkahelye, miért hagyta ott önkényesen? — Éjszakázni kellett, nem szerettem... — Miért csalt, miért károsí­tott meg embereket? — Először nem akartam ... Az volt a szándékom, hogy visszafizetem a kölcsönöket. De aztán annyira felgyülem­lett az adósságom, hogy már nem állt módomban... Meg aztán tudtam, hogy egyszer úgyis vége lesz ennek, lelep­leznek, s hát addig élni akar­tam ... — Meddig csinálta volna ezt? — Éppen jelentkezni akap­tam a rendőrségen, de közben igazoltattak, és nem sikerült a tervem. Az előzetes letartóztatásban levő Nagy Sándorral (Nagy­berki, Kossuth Lajos utca 3.) beszélgetek. A megbánásnak, szégyenkezésnek legapróbb je­lét sem mutatja a huszonki­lenc éves fiatalember. szélhámos, sem jelentett föl „Apám kórházba megy, pénz kellene.. Ez év júniusában önkénye­sen kilépett a Tejipari Válla­lattól, s még abban a hónap­ban a Húsipari Vállalatnál állt munkába Néhány hét múlva félrehívta P. Dezsőt: — Dezső bácsi! Apámat a füredi szívkórházba kellene vinni. Nincs elég pénzünk. Se­gítsen rajtam, ha tud, adjon kétszázötven forintot. Elsején visszafizetem. P. Dezső kisegítette Nagy Sándort, ö még szerencsés volt, mert a pénz egy részét fizetéskor visszakapta De a vállalat egyik gépkocsivezető­je, aki 40 és H. János, aki 100 forintot adott Nagvnak köl­csön, még ma is várja, hogy visszakapja a pénzt. Nagy ugyanis, amikor kölcsönkérte, már elhatározta: kilép a válla­lattól, hogy tartozásait ne kell­jen megadni. Turiszaútra, ablakkeretre Nagy kedvelt időtöltése volt cél nélkül csavarogni, beülni egy moziba, vendéglőbe. Eh­hez azonban pénz kellett. Elő­ször rokonait látogatta meg. Sz. János és K. Sándorné — batéi rokonai — lakására az­zal állított be, hogy a vállalat csehszlovákiai turistautat szer­vez, ő is elmenne, de nincs elég pénze. Kapott 100, illetve 120 forintot. K. Júlia csornai lakására azzal kopogott be, hogy a TÜZÉP-nél ablakkere­tet vásárolt, nem tudja kifi­zetni, 170 forint kellene. Meg­kapta. K. Sándor csornai asz­talost azzal vezette félre, hogy azt mondta neki: az állomáson órákat árul valaki, ő is venne egyet, de 220 forint hiányzik a pénzből. Amikor megkapta, azt ígérte, hogy másnap visz- szaadja. Erre azonban -'°rn került sor. Ha elfogyott, újból kért Amint összegyűjtött néhány száz forintot, Pécsre, Dombó­leg van. (Gyakrabban kellene ellenőrizni az állomások váró­termeit, nemcsak a vasutasok­nak, hanem a rendőrségnek is!) Nagy Sándor visszaélt az várra, Szigetvárra, Pestre uta- emberek jóindulatával, hiszé­kenységével. Talán majd okul a bíróság Ítéletéből. Sz. L. zott. Augusztustól letartózta­tásáig ötször járt a főváros­ban a csalással szerzett pénzt elkölteni. S ha elfogyott, jött vissza, hogy utánpótlást sze­rezzen. Áldozataitól száz, leg­följebb kétszázhúsz forintot kért, sohasem többet, és min­dig azt ígérte, másnap vissza­adja Nagy igen hamar kiis­merte az embereket. Kis össze­get mindenki kölcsönöz, ha megígérik, hogy másnap visz- szakapják. Az utóbbi hetekben ez volt a módszere: »Árpát vettem, de nincs elég pénzem, segítsenek, hogy hazavihessem« — mond­ta S ha Csökölyben járt, ak­kor azt mondta, hogy Jákóban vásárolt, ha Jutában, akkor pedig Hetesen. „Olyan bánatos képe volt.. Előszeretettel kereste föl a községi tejkezelőket. Azok ugyanis emlékeztek rá, tud­ták, hogy a vállalatnál dol­gozott mint tejbegyűjtő. Akik meg nem ismerték, azoknak ezt mondta: »A hajmási ma­mitól kaptam százhatvan fo­rintot, a csökölyi Bözsi né­nitől és a somogyszili Pista bácsitól százhetven forintot.« Néhányan — mint pl. a so­mogyszili tejbegyűjtő — kü­lönösen bizalmukba fogadták. Nem volt aprópénze a tejbe­gyűjtőnek, így a kért százhet­ven forint helyett kétszázat adott neki. K. Ferencné hajmási tejbe­gyűjtő ezt mondta róla: — Olyan bánatos képe volt... Megsajnáltam. És kü­lönben is azt ígérte, másnap visszaadja... Azután persze, hogy Nagy hetek malva sem jelentkezett a pénzükkel, ők váltak bána­tossá. Szálloda a váróteremben Nagy Sándor a szüleinél la­kott Nagyberkiben. Amikor megkezdte üzelmeit, nem mert hazamenni, félt, hogy hitele­zői följelentik. Pedig ettől nem kellett tartania, mert bár csak­nem ötven embert megkárosí­tott, bűnvádi följelentést sen­ki sem tett ellene. A kapos­vári, a batéi, a mosdósi, a pusztaszabolcsi állomás meg a OTTHON LESZ — ha jobban megbecsülik Néhány hete új épület­be — a Mezőgazdasági Technikum volt kollégiu­mába — költözött a Taná­csi Építőipari Vállalat munkásszállása. Most me­szelnek festenek. Az ipari tanulók és néhány mun­kás szobáját azonban már átadták. HUSZONHETES SZOBA — négy lakóval. A »szobapa­rancsnok«, B. Gyula harmad­éves tanuló piszkos munkaru­hában ül az ágyon, a huzattal bevont paplanon, és szobatár­saival beszélget. — Ismerik a szállásrendet? Tudják, hogy az ágyneműn nem szabad munkaruhában ül­ni? — Nem, nem ismerjük ... — S arra nem gondolnak, ha mindenki ezt tenné, akkor na­ponta cserélhetnék a lepedőt, a vánkost és a paplanhuza­tot? Zavartan hallgatnak. A szoba siralmas képet nyújt. A földön papírdarabok. Az ágyak alá cipők és ruhada­rabok hajigálva. Az ablakpár­kányon kenyér, orvosság, fes­ték, üvegek, villanykapcsolók tanka összevisszaságban. Az emeletes vaságy tartórúd ja mögött is találunk egy jókora száraz kenyérdarabot. — Nem gyűjthetnék a hul­ladékot másutt? Téglákról és a tekintélyről Haragudtak rám nagyon szeptember vé­gén a kaposvári Kölcsy utca la­kói, mondták, hogy miért kel­lett beírnom az újságba azt a téglahistóriát. Most meg olyan gúnyorosan néz rám egyik-másik ember, ha talál­kozunk az utcán, hogy az már na­gyon kellemet­len. »No, mit ért el az újságíró elvtárs azzal a nagy lerámolás- sal? Becsapták magát is, meg bennünket is, hogy kell az a tégla a tanács­nak! Ott törik szét valamennyi a járda szélén, mert a kutya sem törődik ve­le. Mi meg azért csak felhasznál­hattuk volna üt­ött.« Nem akarok én most vissza­táncolni, de va­lóban kezdem azt hinni, hogy igazuk van ezeknek az embe­reknek. Okkal mondják, hogy becsapták őket, hiszen mire való volt a sürgetés annak ide­jén, hogy szedjék föl a régi téglákat, kapnak majd helyet­te aszfaltot? Mert igaz ugyan, hogy elkezdték építeni a jár­dát, leterítették végig a sala­kot, sőt, az utca elején még aszfalt is jutott néhány ház elé, csupán nincsen benne semmi köszönet. Selejtmunka ez a javából — vajon lesz-e felelőse —, az emberek tilta­koznak miatta és le is állítat­ták az építést. Hullám­vasúihoz hasonlít az új járda, persze, hogy nem szívesen jár­nak rajta az utca lakói. Sajnos az emberek nem tud­Keleti és a Nyugati pályaud- iak h _ • - k t ki varok várótermében éjszaké- J 8y J akarat utóit ki zott, gyakran négy-öt nap is egymás után. Sohasem igazol­tatták, nem kérdezték meg, mit keres a várótermekben. Sőt Kutason az éjszakás vasutas a váróteremből a szol­gálati helyiségbe hívta be aludni mondván, hogy ott me­ily balul. Mert a városi ta­nácsnak nem volt és jelenleg sincs pénze a Kölcsey utca jár­daépítésére, feketemunka lett volna »hátha sikerül« jelszó­val. Nem sikerült. S most itt a nagy gond. Mi legyen? Mi történjék akkor, ha a tavasz- szal az olvadó hó lehordja majd az összes salakot a Cseri útra; mi történjék akkor, ha az emberek meg számon kérik az elúszott ezreseket? Oda áll-e valaki a plénum elé, hogy itt a hátam, üssétek, én va­gyok a ludas? Aligha akad majd vállalkozó erre, hiszen a legkönnyebb passzolni a la­pot. S a jóakaratra hivatkoz­ni, hogy siherülhetett is volna a terv, ha ... Nemcsak a Kölcsey utca jár­dája az egyetlen olyan »beru­házás« Kaposváron, amit nagy sebbel-lobbal elkezdenek, az­tán egyszer csak megáll a tu­domány. Mi szükség van erre? Kinek a javát szolgálja ilyesfajta tervszerűtlenség, meggondolatlanság? Senkiét. Mondjuk ki nyíltan: taná­csunk tekitélyének egy csöp­pet sem használ ez a munka. Akkor viszont miért csinál­ják? Poles* György — Nincs szemétkosár. Érdekes, néhány perc alatt mégis sikerül egyet keríteni, s lázas takarításhoz fognak. Azonban a szekrénybe beszórt könyveket, füzeteket, a sáros, piszkos csizmákat, cipőket, a szekrény tetején levő üres lekvárosüvegeket, gyufásdobo- zokat nem tudják eltüntetni. AZ IPARITANULÓ-ISKO- LA más-más időpontban feje­zi be az oktatást. Ezért hat órától este kilencig rendszer­telenül érkeznek és étkeznek a gyerekek. Állandóan hideg ételt kapnak. Most is érkezett néhány fa­tal, és hangos szóval Gömbös bácsit, az éjszakai portást hív­ják. Ugyanis a kexnyhavezető már nincs benn, ilyenkor az ő feladata a vacsoraosztás. El­kísérem. Kenyér, kolbász, savanyú uborka a vacsora. Pista bácsi — belemarkolva az edények­be — a tanulók kezébe nyom cgy-egy darabot. Csak úgy puszta — és nem éppen tiszta kézzel. Bizony kezet kellene mosnia vacsoraosztás előtt! A konyhavezető pedig, mielőtt hazamegy, hagyhatna kinn né­hány villát, kést, hogv meg­bízottja azzal ossza ki az ételt, s a gyerekek evőeszközt hasz nálva egyék meg vacsoráju­kat. Meg kellene oldani azt is. hogy ha nem is mindennap, de legalább hetenként két-há- ram alkalommal meleg ételt kapjanak a tanulók. KELLEMES MELEG tiszta ság vár a harmir.chá mrs szo­bában. S ami még jobban meglep: a ruhás- és egy má­sik, kisebb szekrény tetején meg egy falra erősített üveg­lapon zöldellő, üde szobanö­vények. Egyszeriben derűseb­bé, otthonosabbá varázsolják a szállás szobáját. Az egyik cserép alatt még kézimunkát is látok. — Honnan szerezték a virá­got és a kézimunkát? — A szobaparancsnok, Mol­nár Béla segéd javasolta, hogy hozzunk otthonról valameny- nyien egy cseréppel. A kézi­munkát pedig én készítettem válaszol Buzsáki Ferenc első éves üvegestanuló. A parkett sokkal tisztább, mint a többi szobában. Persze, hiszen naponta fölkefélik. A szekrényekben katonás rend­ben sorakoznak a cipők, a ru­hák meg a könyvek. Áthívom néhány szomszéd szoba lakó­ját. Nem szólnak, csak elis­merően bólogatnak. Van is miért: ebben a szobában egy darabka otthon van. — NEVETGÉLÉST HAL­LOK az egyik szobából, de az ajtó zárva. Csak hosszas ko­pogósra nvitják ki. Nyolc-tíz ipari tanuló és az építőipari vállalat szomszédban levő szál­lásának egyik felnőtt lakója tartózkodik benn. — Miért zárkóztak be? — Élményeinket meséljük. . Falumbeliek a gyerekek, meg­látogattam őket — válaszolja a vendég. A rend itt sem valami nagy. Az ágyneműk alatt ruhadara­bok, könyvek, a tisztasággal is többet kellene törődni. Jó lett volna, ha a látogató azt is e1- mondja a fiúknak, hogy náluk hogyan biztosítják a szállás- rendjét. ÉSZREVESZEM, hogy az egyik vacsorázó ipari tanuló a maradék kenyérdarabot a földre, a kályha elé dobja. Félrehívom. — Otthon mit szólnának, ha az ételmaradékot a földre dob­ná? — Anyám nem engedné, ki is zavarna a lakásból. — Akkor itt miért csinálja? Ez talán nem otthon? Elszégyelli magát, s csak nagy sokára felel. — De igen. Ezentúl jobban vigyázok. A FESTÉSSEL JÁRÓ REN­DETLENSÉGÉRT — ez elke­rülhetetlen — senki sem hi­báztatható. Talán ha mindent rendbe hoznak, jut majd pénz szekrényekre, székekre, tele­vízióra, újságokra és könyvek- te is, mert mindez nagyon hi­ányzik. Arra azonban jobban kellene vigyáznia a gondnok­nak, hogy ne legyen egy hó­napig egy törülköző a lakók­nál, gyakrabban kellene cse­rélni. Sokat fejlődött a szállítás au­gusztus óta, amióta a népi el­lenőrök vizsgálatot tartották itt. Máris nagyon szép. Még szebb lesz, igazi otthon, ha la­kói jobban megbecsülik. Szalai László ELADÓ olcsó házingatlanok KAPOSVÁR: Bem u. 36/a 1 lakásos 60 000,— Ft Jutái út 23/a 2 lakásos 32 500,— Ft 48-as ifjúsági u. 2. 3 lakásos 80 000,— Ft Kertalja u. 2. 3 lakásos 40 000,— Ft Beloiannisz u. 52. 1 lakásos 40 000,— Ft Kovács S. Gy. u. 5. 2 lakásos 100 000,— Ft 48-as ifjúsági u. 14. 1 lakásos 120 000,— Ft Sörház u. 17. 2 lakásos 67 000,— Ft Gorkij u. 99. 4 lakásos 50 000,— Ft Bajcsy-Zs. u 18/b 2 lakásos 80 önO,— Ft Május 1. u. 59. 1 lakásos 30 000,— Ft Marx K. u. 19. 3 lakásos 36 000,— í . Bajcsy-Zs. u. 79. az ingatl. 1 ß hányada 52 500,— Ft BALATONSZEMES: Bagolyvár u. 17 Bagolyvár u. 17 ZAMÁRDI: Nagy S. u. 9. SIÖFOK: Fő u. 74. 1/2 része Marx tér 3/a A z 100 000,— Ft 29 000,— Ft 26 650,— Ft 1 lakás 55 000,—Ft 2 bérleményes 150 000,— Ft ngatlanok lakottak! A közölt címen kívül még több eladó ingatlan­nal rendelkezünk a megye több községében is. Kaposváron rövidesen újabb ingatlanok válnak eladókká. Részletes felvilágosítással szolgál az ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR SOMOGY MEGYEI FIÓKJA (Kaposvár, Dózsa Gy. u. 1.).

Next

/
Thumbnails
Contents