Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-21 / 273. szám

Szombat, 1964. november 21. 3 SOMOGYI NÉPLAP A KISZ Somogy megyei küldöttértekezlete Tóth János a megyei KISZ- blzottság beszámolóját tartja. (Folytatás az 1. oldalról.) megfelelően végzik. A próbák tartalma, romantikus formája a pajtások figyelmét az élet­hez közel álló feladatok meg­oldására irányítja. Falusi csa­pataink az Úttörő-expedíció a jövőbe-mozgalomban dolgoz­zák fel községük jelenét, jövő­jét. Terveket készítettek a szo­cialista falu kiemelkedő objek­tumairól, a falvak parkosításá­ról, a termelőszövetkezetek se­gítéséről. El kell mondanom azt is, hogy noha az iskolai és a csapattervek fő célkitűzé­seikben megegyeznek, össz­hangjuk nem minden esetben tudatos. Ebből adódik, hogy az egy« feladatok elvégzése túl-, zott iskolai vagy túlzott moz­galmi színezetet kapott. A ne­velési terv és a próbarendszer iránymutatósa alapján kell megvalósítanunk a tervek he­lyes összhangját. A megyei KISZ-bizottság el­ső titkára ezután arról beszélt, hogy az ifjúsági szövetségre a párt megtisztelő feladatot bí­zott: neveljen materialista vi­lágnézettel, szocialista, kom­munista erkölcsi tulajdonsá­gokkal rendelkező ifjúságot, amely művelt, sokoldalúan képzett, és mindennapi mun­kájában támogatja a párt cél­kitűzéseinek megvalósítását. E célokat széles körű nevelő te­vékenységgel, a fiatalok poli­tikai oktatásra, állami okta­tásra való irányításával, az iskolareform feladatainak megvalósításához nyújtott se­gítségnyújtással igyekeztünk elérni. A KISZ politikai okta­tás rendszere jól bevált és be­válik ebben a tevékenységben. A KISZ 1960-ban megtartott, megyei küldöttértekezlete ab­ban jelölte meg a fő feladato­kat, hogy az ifjúsági szövetség tagságának mintegy hetvenöt százalékát vonjuk be a politi­kai oktatásba. Most bejelent­hetjük, hogy küldöttértekezle­tünk négy évvel ezelőtti hatá­rozatát teljesítettük. Ha a fiatalok hazaszeretetre való nevelését vizsgáljuk, meg­állapíthatjuk, hogy az egyre hatékonyabb, és mindinkább marxista tartalommal telítő­dik. Napról napra többen kap­csolódnák be a társadalmi munkába, készülnek a katonai szolgálatra, és azért dolgoznák, hogy állandóan szépüljön, gaz­dagodjon hazánk. Emlékeznek történelmünk dicső korszakai­ra is. Mély hálával gondolnak a hősökre, akik népünk sza­badságáért áldozták életüket Büszkék szocialista építőmun­kánk eredményeire, de nem becsülik le más népek ered­ményeit sem. Mind több fiatal érti meg, hogy az újért, a ha­ladásért folytatott szenvedé­lyes harc napjainkban is a ha­zaszeretet legfontosabb ismér­ve. Kedves elvtársak! A kultu­rális forradalom nagy hatással van megyénk ifjúságára is. A fiatalok ezrei, tízezrei keresik annak lehetőségét, hogy sza­bad idejüket célszerűen hasz­nosan töltsék el. A szabad idő mennyisége évről évre nő. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a munkásfiatalok napi négy-öt óra, a parasztfiatalok nyáron két-három, télen öt-hat óra, a diákfiataíLük pedig há­rom-négy óra szabad idővel rendelkeznek. A társadalmi munkák mellett mindenek­előtt tanulással, a művészeti csoportok munkájába való be­kapcsolódással, kulturális ren­dezvények látogatásával és sportolással tölthetik el hasz­nosan ezt az időt fiataljaink. A szabad idő helyes felhasz­nálásához eredményesen hoz­zájárulhat a művészeti csopor­tok munkájában való részvé­tel. Az évről évre megrende­zésre kerülő Latinka Sándor kulturális szemle mindig lehe­tőséget adott a fiataloknak és a felnőtteknek egyaránt, hogy felkészültségüket bizonyítsák. Bizottságaink a városi bizott­ság kivételével jól _ki is hasz­nálták a lehetőségeket. 1962— 63-ban a KISZ megrendezte a »Ki mit tud?« vetélkedőket. A megyei BM-tánccsoport és Par- ragi Zsuzsa bűvész sikeresen szerepelt, eljutottak a tv ka­merái elé, majd egy szovjet­unióbeli turnéra is. Tóth János ezután az Ifjú­ság a szocializmusért-mozga- lom sportkövetelményeinek teljesítéséről szólott. Elmon­dotta, hogy a mozgalom meg­értésre talált a sportoló fiata­lok között. Fejlődés tapasztal­ható olyan értelemben is, hogy míg a mozgalom első éveiben a sportkövetelményeket csak 60—70 százalékban teljesítet­ték, 1963-ban a benevezett fia­talok közül már csaknem min­denki megfelelt ezeknek, a kö­vetelményeknek. Örvendetes, hogy egyre többen kapcsolód­nak be a Kilián Testnevelési Mozgalomba is. A megyei KXSZ-bizottság el­ső titkára ezután így folytatta beszédét: — KISZ-szervezeteink tag­létszáma a KISZ ötödik kong­resszusa óta lényegesen meg­növekedett. 1960. szeptemberé­ben 463 alapszervezetben 14 282 KISZ-tag volt, jelenleg 633 alapszervezetben 21580 fiatal dolgozik. A leggyorsabb a fejlődés az iskolai alapszer­vezetekben. A legtöbb helyén százszázalékos a szervezettség. Az elmúlt években javult a lá­nyok aránya is a KISZ-ben, és ma már megközelíti a tagság felét. E szép javulást azonban rontja az a gyakorlat, hogy a férjhezmenetel után sokan egyszerre »öregnek« érzik ma­gukat, és nem hajlandók to­vább dolgozni a szövetségben. — Szövetségünk tagjai büszkén vallják magukat ifjú kommunistának — folytatta Tóth János.. — A kommunis­ta szellem kialakításában je­lentős feladatuk van a KISZ-ben tevékenykedő párt tagoknak. Számuk azonban az utóbbi években szinte semmit nem emelkedett, sőt olyan is volt, hogy egyik évről a má­sikra — ha nem is lényege­sen — csökkent. Magyarázni ugyan lehet a visszaesést, mely szerint elfiatalodott a KISZ, és az ifjú párttagok egy éven belül kilépnek az ifjúsági szövetségből, de elfo­gadni nem. Kedves elvtársak! Néhány mondatban megemlékezünk ifjúgárdistáink munkájáról, azokról a fiatalokról, akik nagyon szorgalmasan segíte­nek ellátni a szervezetek ren­dészeti feladatait. Őrjáratok szervezésével gondoskodnak az ifjúságot védő törvények megtartásáról, rendszeresen ellenőrzik a parkokat, a mo­zikat, a szórakozóhelyeket. Különösen jó az együttműkö­dés a belügyi szervekkel — a Balaton-parti ■ járásokban és Kaposváron. Ezért elismerés illeti Ladiszlai Lászlót, a ka­posvári parancsnokot és Na- csa Szilvesztert, a siófoki pa­rancsnok-helyettest. Tisztelt küldöttértekezlet! KISZ-szervezeteink, -bizott­ságaink négyéves tevékenysé­gét összegezve azt mondhat­juk, hogy alapjában helyesen hajtottuk végre a párt és a KISZ kb határozatait. Ered­ményesen tevékenykedtek szervezeteink az ifjúság esz­mei, politikai nevelésében, marxista világnézetének kiala­kításában. Ma már egyre több fiatal látja, hogy előrehaladá­sunk egyetlen záloga a párt helyes politikája. Ennek a po­litikának célja a béke fenn­tartása, az anyagi és a szel­lemi javak bőségének elérése, a szocializmus teljes fölépíté­se, a kommunizmus megte­remtése. Ifjúságunkban mély hála él a párt iránt azokért a forradalmi hőstettekért, ame­lyek négy és fél évtizedes munkáját jelzik. Ezért írtuk zászlónkra: »Hűség a néphez, hűség a párthoz!« KISZ-szervezeteink előtt a továbbiakban is az a fő fel­adat áll, hogy vezessék me­gyénk ifjúságát a párt által meghatározott úton. A min­dennapi munkában segítsék anyagi erővé változtatni pár­tunk politikáját, az ifjúság­ban rejlő alkotó energiát. Szabó Ferenc, a KISZ KB Intéző Bizottságának tagja és Szigeti István, a megyei pártbizottság titkára ifjúsá­gi brigádvezetőkkel beszélget. Lőczi Ferencet, a göllci tsz KISZ-titkárát kongresszusi küldöttnek választották a tanácskozáson. Tegyünk meg mindent azért, hogy a második ötéves terv hátralevő egy évében is telje­sítsük terveinket, készüljünk a következő évek még nagyobb, még lelkesítőbb feladataira, így állhatunk négy év múlva is büszkén a párt elé, így mondhatjuk el, hogy hűek voltunk népünkhöz, pártunk­hoz. A megyei KISZ-bizottság titkára a következő szavakkal fejezte be beszédét: — Éljen a Magyar Szocialista Munkás­párt! Éljen a Kommunista If­júsági Szövetség! A nagy tapssal fogadott be­számoló után dr. Kelemen Ti­bor, a megyei revíziós bizott­ság elnöke terjesztette elő je­lentését, majd megkezdődött a vita. (A vitára lapunk vasár­napi számában visszatérünk) Vita után a mandátumvizs­gáló bizottság terjesztette elő jelentését, majd Tóth János válaszolt a küldötteknek. Ez­után a jelölő bizottság elnöke javasolta, hogy a küldöttérte­kezlet harminchét fiatalt me­gyei KISZ-bizottsági tagnak, hat fiatalt póttagnak, kilenc fiatalt revíziós bizottsági tag­nak és huszonegy fiatalt kong­resszusi küldöttnek válasszon meg. A küldöttgyűlés részve­vői a javaslattal egyetértettek, majd megválasztották a me­gyei KISZ-bizottság új vezető szerveit és a kongresszusi küldötteket. A megyei KISZ- bizottság első titkára újra Tóth János lett. Utolsó ecsetvonások az Erzsébet-hídon Péntek reggelre az Erzsébet- híd pályáját a Fővárosi Köz- tisztasági Hivatal dolgozói és munkagépei felmosták, felsö- pörték,_ az útfelület szinte ra­gyog a tisztaságtól. A Ganz-MÁVAG hídépítői, akik az utolsó napokban majdnem minden percüket a hídnál töltik, még egyszer át­vizsgálták az Erzsébet-híd acélszerkezetének minden por- cikáját, s a mázolok itt-ott még egy-két ecsetvonással fe­hér fedőfestékréteget raktak a kábelekre, a járdaszegélyre. A hídfő környékéről éjjel-nappal szállították a még ott maradt szerelési anyagot. Péntek délre a hídon már tökéletes volt a rend, és a ha­talmas aeéltest méltóságtelje­sen várja a nagy eseményt, a híd avatását. Pénteken a dél­utáni órákban megkezdték a híd fellobogózását, s az ava­tóünnepség színhelyén, a pes­ti hídfeljáróban szerelték a hangszórókat. (MTI) Kiállítást rendezett a KIOSZ A kisiparosok kaposvári helyi és járási csoportjának ruházati szakosztálya kiállítást rendezett a KIOSZ Ady Endre utcai székhá­zának nagytermében. A kiállítá­son 21 kisiparos ruhakészítmé­nyeit, szolgáltató munkáját mu­tatták be. Feltűnt, hogy a járás falvaiban dolgozó női szabók mennyire ismerik a modern di­vatot. Semm!ben sem maradnak el a kaposváriaktól, db BMmaitok tetszését különösen Hideg Kál- mánné kaposvári, Pusztai Ká- rolyné taszári, Poda Nándorné gá- losfai és Czompó Ferencné so- mogyjádi kisiparosok, valamint Szabó Jánosné toponári és Ra- bati Lászlóné kaposvári műhímző munkái nyerték meg. Sajnálatos, hogy a szolgáltató munkát mindössze két kabátalakí­tás és egy női cipő sarokvasalása szemlélteti. A téli gépjavítás előkészületeiről tanácskoztak tegnap Mer- nyén, az Állami Mezőgazda- sági Gépjavító Állomáson a megye gépállomásainak fő­mérnökei és a járás gépesíté­si előadói. Megállapították, hogy az új rendszerű szakosí­tott gépjavítás a továbbfejlő­dés jó módszere. A mezőgaz­dasági gépek javítását a me­gye négy körzete típusok sze­rint végzi, egy körzethez csak két-három típus tartozik. Így sikerül kiküszöbölni az anyag- ellátás akadályait és a gyors javítást fékező több más kö­rülményt. A gépállomások 140 cseregépet tartanak a javítás idejére a termelésből kiesett gépek pótlására, hogy ne le­gyen fennakadás a közös gaz­daságok munkájában. A tanácskozás részvevői megtekintették a mernyei gép­javító újítási kiállítását is. Neki sem könnyű... HÁNYSZOR HALLANI ma még faluhelyen, a szövetke­zeti majorban vagy kinn a földeken, ha a termelőszövet­kezet elnökéről beszélnek: »Neki könnyű a dolga, ő csak dirigál... !« Aki ilyen véle­ményt hangoztat, bizonyára egyszer sem . gondolta át: va­lóban, miiyen is a szövetke­zeti vezető dolga? Vajon például könnyebb-e vitázni a termeltető vállalat­tal, átcsoportosítani a fogatok, a gépek rendjét (mert az eső­zés mindent felborított), az­tán pénztárkönyvet felülbírál­ni, majd a vezetőségi ülésre vagy közgyűlésre készülni, a háztáji földek dolgában ren­det teremteni, személyes pa­naszokat kivizsgálni és orvo­solni stb., mint villával, kaszá­val végezni a mindennapi dol­got a szántóföldeken vagy az állatok körül? Ma már nagyon sok olyan tsz-elnök van, aki hajnalban elsőként jelenik meg a gazda­ságokban. s este utolsóként tér otthonába. Közben gyak­ran elhűl az ebédje, olykor még a vacsorája is. De a leg­fontosabb : a közös gazdaság eredményes működéséhez ép­pen annyira nélkülözhetetlen az elnök munkája, mint a nö­vénytermesztőé vagy az állat- tenyésztőé. Ezt többnyire be­látják a gáncsoskodók is. Aki nem próbálta, kevésbé tudja megérteni, hogy a közösségért való fáradozás mennyi fizikai és szellemi energiát, szüntelen figyelmet, körültekintést, anyagi és erkölcsi kockázatot, felelősséget és éberséget kí­ván a szövetkezeti vezetőktől. S ki nem tudna példát arra is majd minden faluban, hogy amikor esténként a szövetke­zeti gazdák többsége már rég a háztáji jószággal van elfog­lalva, vagy a rádió mellett ül, az elnökük még otthonában is másnapi tervegyeztetésre, eset­leg egy másik tanácskozásra készül például a bankkal vagy a biztosítóval. EGY-EGY EMBER MUN­KÁJÁNAK NEHÉZSÉGÉT és értékét csak a munka eredmé­nyén, a közösség anyagi és kulturális javainak gyarapo­dásához való hozzájárulásán mérhetjük le. S ezzel arány­ban kell állnia a munkát vég­ző ember megbecsülésének, tiszteletének is. Akár vezető az illető, akár tisztséget nem viselő tsz-gazda. Ma már szá­zával és ezrével vannak olyan tsz-vezetők, akiknek munkáját bárki megmérheti, mert érté­ke jóval az átlag fölé emelke­dik. A jó múltkoriban az egyik szövetkezet elnöke — tizenkét éve áll a közös gazdaság élén — mondta: »A tsz-gazdák ál­talában elismerik, hogy a kö­zösségnek szüksége van veze­tőre, de közülük néhányan még csak a jogaikat tartják szá­mon, és szívesen megfeledkez­nek a közös iránti kötelezett­ségeikről. Gyakran nem látják az összefüggést sem a saját és a vezetők munkája között. Ha a szövetkezetben jól mennek a dolgok, azt kizárólag a sa­ját munkásságuk eredménye­ként tekintik, de ha akadozik a fogaskerék, akkor azonnal a vezetőséget vagy az elnököt okolják.« FÉLREÉRTÉS NE ESSÉK: nern arról van szó, mintha nem volna még ma is a maga feje után járó, senkire nem tá­maszkodó, a közösség bizalmá­val visszaélő tsz-elnök. Akad, de előre meg lehet mondani: az ilyen elnök nem jut mesz- szire. Az öntudatában növek­vő tsz-tagság előbb-utóbb ti­los jelzést állít elébük. Ter­melőszövetkezeti mozgalmun­kat egyre inkább a demokra­tizmus fejlődése jellemzi. A termelőszövetkezeti elnökök többsége az utóbbi négy-öt esz­tendőben országszerte dereka­san megállta a helyét. Szem­léltető bizonyítéka ennek: az átszervezés nehéz viszonyai közepette és az évek óta ked­vezőtlen időjárás ellenére is a mezőgazdasági termelés sze­rényen bár, de növekedett. Éppen azért, hogy a szövetke­zetek gazdálkodása, a munka- fegyelem megszilárdulása, ál­talában az egész üzem elérje a kívánt mértéket, és a gaz­dálkodás még sikeresebb le­gyen, egy-egy szövetkezet tag­ságának össze kell forrnia és segíteni a maga választotta ve­zetőket. Miben álljon ez a segítés? Elsősorban abban, hogy ki-ki — bármilyen munkakörben dolgozzék is — lelkiismerete­sen, pontosan, odaadással vé­gezze feladatát. A szövetkeze­ti demokrácia kiteljesedése ér­dekeben pedig nagyon fontos, hogy a szövetkezetben a tagok ne tűrjenek semmiféle intri­kát, védjék meg vezetőiket a bajkeverőkkel szemben. Aki már valaha is állt ve­zető poszton — ha csak né­hány ember vezetését bízták is. rá —, az igazán tudja, milyen nagy gond, ha nemcsak ma­gunkért, hanem mások mun­kájáért is felelősséggel tarto­zunk. Egy-egy szövetkezeti ve­zető vállára pedig 50—100 vagy még több család gondja, baja, ezer holdakon folyó gaz­dálkodás áttekintése, megszer­vezése nehezül. Hogy olykor még a legodaadóbb munkában is becsúsznak hibák, tévedé­sek? EZÉRT IS OTT A HELYE a tagságnak a vezető mellett, jóban és rosszban, hogy az eredmények sokasodjanak, de a bajok soha ne nőhessenek nagyra. És ha a tsz-gazdák időnként komolyan mérlegelik elnökük tevékenységét, láthat­ják: neki sem könnyű... Bíró András FELHÍVÁS! AZ ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR felhívja az építési kölcsönnel jövőre épí­teni szándékozók figyelmét, hogy az igé­nyelt kölcsönösszeg biztosítása végett hitelkérelmüket már most nyújtsák be az illetékes OTP-fióknál. (3749)

Next

/
Thumbnails
Contents