Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-20 / 272. szám

Péntek, 1964. november 20. 3 SOMOGYI HÉPLAI Levél Fiadra Kincset ér minden szem gabona Jót tudja ezt a fiadi Le­nin Termelőszövetkezet tag­sága is. Ök is — mint szerte a megyében mindenütt — hő­sies küzdelmet vívtak és vív­nak az időjárással, hogy biz­tosítsák a jövő évi kenyeret. Parasztságunkat méltán il­leti elismerés helytállásáért. Szinte éjjel-nappal szántanak, vetnek. Még azok is, akik nem dolgoznak a mezőgazdaságban, nagyon jól tudják, milyen ne­héz ez a munka: átázva, ned­ves ruhában járni a határt, dolgozni a felázott földeken... A fiadi Lenin Tsz-nek azon­ban, úgy látszik, nem minden tagja tudja, hogy milyen fele­lősség terheli most, amikor tőle is függ, sikerül-e a jövő évi kenyrének valót elvetni. Néhány hete történt. A szövetkezet búzát akart a malomba szállítani, s ezért egy vagont rendeltek a kis- bárapáti állomásra. Az első harminc—harmincöt zsák bú­zát annak rendje és módja szerint pótkocsis vontatóval el is vittek az állomásra, és berakták a vagonba. Ezután két pótkocsis vontatót állítot­tak munkába. Az állomásra érve azonban valamin össze­vesztek az emberek. A vita hevében elfeledkeztek fel­adatukról, s a két gabonával tele pótkocsis vontatót sorsá­ra hagyva, hazamentek. Még csak arra sem gondollak, hogy a búzával teli zsákokat leta­karják, megvédjék az esőtől, Az eső pedig egész éjjel sza­kadt, s a hetven zsák gabona elázott. Reggel nem is foly­Előtérben a közlekedési szabályok iskolai oktatása Az általáinos és középisko­lákban a környezetismeret-, il­letve osztályfőnöki órákon rendszeres téma a közlekedési szabályok oktatása. A tan­testületekben 600 pedagógus vállalkozott arra, hogy elsa­játítja a közlekedésrendészeti szabályokait, s a tanultakat to­vábbadja a diákoknak. A ne­velők munkáját a Művelődés- ügyi Minisztérium és a Peda­gógusok Szakszervezete azzal is könnyítette, hogy külön ta­nári kézikönyvet adott ki több tízezer példányban a KRESZ tanításához. A3 iskolákban egyébként a közlekedési szabályokkal fog­lalkozó előadásokon, filmvetí­téseken, helyi kiállításokon kívül a pedagógusok rendsze­resen megtárgyalják a sűrűb­ben előforduló balesetek okait és a megelőzés módjait is. A tervek szerint jövőre Ba­ranya, Borsod, Csongrád, Győr, Hajdú, Komárom, Pest. Somogy és Szolnok megyéből újabb 300 pedagógus kapcso­lódik be a közlekedési szabá­lyok oktatásába. (MTI) láthatták a rakodást, mert a búzát a bonnyai szárítóba kel­lett vinniük, hogy ami még esetleg használható belőle, megmentsék. Sokba került ez a veszeke­dés a termelőszövetkezetnek: fizetni a vagonállást és a szá­rítással járó újabb kiadáso­kat. Nem tudjuk milyen intézke­dést tett a termelőszövetkezet vezetősége. Érdemes lenne közgyűlésen felelősségre von­ni a veszekedő, a munkájukat félbeszakító s a hetven zsák búzát sorsára hagyó tagokat. Azért, hogy ez többet ne tör­ténjék meg, hogy senki ne hagyja az eső prédájául a kincset érő gabonát. Szalai László Szsiiályozzálc végre o forgalmat Csurgón! A csurgói Táncsics tér forgalmát az átkelő útsza­kasz korszerűsítésével sza­bályozták. A háromirányú elágazásban — Iharosbe- rény, Csurgó és Porrog- szentkirály felé — terelőszi­getek építésével akartak rendet teremteni. Sikertele­nül. Másfél év alatt egyik útjelző a másikat követte olyan zavart okozva, hogy csupán a táblák utasítását tekintve senki sem talált volna be Csurgóra. Legutóbb olyan útirány- jelző táblát helyeztek ki Csurgóról kifelé haladva a jobb oldalra, amelyen az egyik nyíl Porrogszentkirály felé mutat, és Csurgó fel­irattal látták el. Ha már a festőműhelyben figyelmetle­nek voltak, legalább a tábla elhelyezői ügyelhettek vol­na! Vagy talán a járműve­zetők akadályversenyére ké­szülnek a csurgói »forga­lomszabályozók ?« H. S. FÉLIDŐBEN A tabi járás pártalapszer- vezeteinek felében már meg­tartották a vezetőségválasztó taggyűléseket. Kaveczki Já­nos elvtárssal, a járási pártbi­zottság főelőadójával a taggyű­lések tapasztalatairól és ta­nulságairól beszélgettünk. Mi jellemezte járás kommunistáinak tanácsko­zásait? — Pártbizottságunk a tag­gyűléseket jónak értékeli: a beszámolók sokoldalúan ele­mezték a termelőszövetkeze­tek, a községek és a pártszer­vezetek tevékenységét. Öröm az is, hogy a beszámolók sok­kal színvonalasabbak voltak, mint az egyéb taggyűléseken. A termelőszövetkezeti párt- szervezetek elsősorban a kö­zös gazdaságok munkájának segítéséről, a vezetés lazasá­gairól ejtettek sok szót; a kommunisták személyre való tekintet nélkül megmondták nem egy helyen, hogy a lema­radás oka a vezetők nemtö­rődömsége, hanyagsága. Bá- bonymegyeren például határo­zati javaslat született arról, hogy a pártszervezet — az előrehaladás érdekében — rendszeresen számoltassa be a tsz vezetőit a közős gazda­ság munkájáról, a tervekről és az intézkedésekről. Bonnyán — noha ott nem éleződött ki ennyire a vita, mert a leg­utóbbi taggyűlésen éppen a tsz vezetésének hibáiról esett szó — ugyancsak bírálták az elnök önkényes intézkedéseit, a kollektív vezetés normáinak semmibevételét. — Ezek szerint nagyon nyílt és őszinte hangú volt a huszonhárom taggyűlés. szívvel és kedvvel A z ősz egyre rövidebbre szabja a napokat, s megnyújtja az éj­szakákat. — Azért, ha dolgozik, estére kelve elfárad az ember... Az idős kocsis szavai kemé­nyek, de a fáradságot a hatá­rozott hang sem tudja takar­ni. Nehéz napja volt. Kora reggeltől szállították a takar­mányrépát a mezőről a priz- mázóhelyre. Tizenötöt fordult. Minden répát — amit elszál­lított — kétszer kellett meg­emelnie. Egyszer, amikor fel­rakta, egyszer pedig, amikor le. A ruhája és a keze csupa sár. A fekete gumicsizmát szürkére festette a rátapadt föld. Halk szavú, határozott em­ber Kánya István. Hatvanhat éves. Én ötvennél is kevesebb­nek gondoltam. A sildes sapka fiatalos, pirospozsgás arcra vet árnyékot. A tsz-irodában azt hallottam róla, hogy a legidősebb kocsis Balatonújlakon. De a legszorgalmasabb is — tették hozzá Az irodától a lakásig azon töprengtem, mi indította ezt az idős embert arra, hogy a kocsisok zúgolódása ellenére elsőként fogjon be azon a va­sárnapon, amikor a hosszú esőzés után végre rámehettek a földre. Amikor megkérdez­tem tőle, tömören válaszolt: __Mert le vagyunk marad­va. Minden időt ki kell hasz­nálni. S jó, hogy rámentek akkora földre, mert másnap megint megeredt az eső, s egy ideig szó sem lehetett a vetésről. A falat családi fényképek díszítik. Valahol a szekrény fiókjában ott van a »-Kiváló termelőszövetkezeti tag-« ki­tüntetés. — Most hogyan megy a munka? — Rosszul. — Mi az oka? — Hát megmondani meg le­hetne, de csak harag van be­lőle. — Mégis? Hosszan töpreng a válaszon. Hol rám, hol meg Horváth Ist­ván párttitkárra pillant. Arra gondolok, hogy van-e joga va- lalakinek megharagudni azért, ha megmondják az igazat. Hi­szen a rossz munkát nemcsak egy ember veszi észre. Talán éppen ez fordult meg Kánya Istvánban is, mert végül mégiscsak megmondja: — Van, akinek előbbre való volt a szőlő, mint a tsz. Csaknem nyolcvan hold sző­lő van háztáji gazdaságokban, s a hosszúra nyúló szüret kés­leltette a beakarítást — Nehéz ez az ősz — mond­ja az idős kocsis. — Próbára teszi az embereket, de meg­kínozza az állatokat is. Mu­száj hajtani, mert mindig esik az eső. ITT A IKULÁS! JÁTÉKOT a Somogy megyei Iparcikk­kiskereskedelmi Vállalat szaküzleteiben vásároljon! mm Ba­E$ Ml! Műi m Í(|iÍÍÍ^>,iViirö»v»>X^4CifciibXv>6s<->>»: *SS6S) — Mikor volt utoljára vasár­napja? — Mikor? .. — tűnődik — Már nagyon ré­gen. Hol a tsz- ben van mun­ka, hol pedig a háztájiban. Ha az idő enge­di, mindig' men­ni kell. Tavaly még talcarmányos volt. Az idén már nem vállal­ta. A lovakat azért nem hagyta ott. Amióta megala­kult a tsz, min­dig kocsis. A szívéhez nőtt ez a munkakör. Nem akar tőle megválni. az­előtt is nagyon szerette a lova­kat. Azt mond­ja, tizennégy éves volt, ami­kor először ad­tak gyeplőt a kezébe. Azóta még nem tette le. — Nehéz már ez a munka? — Ha szívvel csinálja az ember, akkor nem nehéz. Az asztalon pohárban gyön­gyözik a rizling. — Szereti? — kérdem tőle. — Csak módjával. Akkor tiszta az ember feje, ha nem iszik. — Cigaretta? — Egyszer volt szivar a számban. Azóta nem kell a dohány. Tömött sötétség ült az ud­varra, mire befejeztük a be­szélgetést. Néhány perccel ké­sőbb már a kocsin ült az őszülő fogatos. Számára még nem fejeződött be a nap. Az­zal az egészséges kedvvel in­dult az istálló felé, ami csak a munkájukat szerető embere­ket jellemzi. Kercza Imre — Igen. Sehol nem hallgat­ták el gondjaikat az emberek. Bírálták például a premizálá­si rendszert, mert jelenlegi formájában igazságtalannak tartják. A nyílt szókimondás jellemezte a kapolyi taggyű­lést is. Teng érdi Imre tsz-el- nök pártszerűtlen viselkedése nagy visszatetszést keltett a tagság körében. Lebecsülte a kommunisták munkáját, és saját érdemeit próbálta előtér­be állítani. A kommunisták a fejére olvasták, hogy nem is kérte a pártszervezet segítsé­gét, mindent a saját elgondo­lása szerint akart megoldani. Megbírálták azért is, mert munkaidőben sokszor látták ittasan — a taggyűlésen is az volt —, s ez nem méltó egy vezetőhöz. — Milyen határozatokat hoztak a taggyűléseken? — A legfontosabb feladatok kaptak helyei a határozatok­ban: a termelés %'ártellenörzé- sének fokozása, a gazdasági vezetők rendszeres beszámol­tatása stb. Mindenütt szó esett a párttagság álalános művelt­ségéről és a politikai képzés­ről is, hogy érvényt kell sze­rezni a párthatározatoknak. — Milyen helyet kaptak a nők és a fiatalok az új ve­zetőségekben? — Ahol erre lehetőség volt, ott érvényesültek az irányel­vek. Nágocson asszony lett a titkár; Tabon két, Gamáson pedig egy nő került az új ve­zetőségbe. Harminc éven alu­li fiatalok is jócskán tagjai az új választott testületeknek. Ilyen fiatal ember a tabi tég­lagyár alapszervezetének tit­kára is. — Mi a kilátás: érvényt szereznek-e ma.lcl párt­szervez.etek taggyűlések határozatainak? — Két dolgot szeretnék el­mondani ezzel kapcsolatban. A taggyűléseken való részvé­tel sokkal jobb volt, mint bár­mikor, jóllehet néhány helyen közömbösséget is tapasztal­tunk. A tanácskozások hangu­latából, a már említett őszinte, nyílt vitából azonban minden­képpen arra következtethe­tünk, hogy a kommunisták nem szócséplésnek tekintették a taggyűléseket, hanem igenis fordulópontnak a pártszerve­zetek életében. Több helyen például nem vették készpénz­nek a jelölő bizottságok ja­vaslatát, hanem pótlólag föl­vettek néhány elvtársat a lis­tára, mert bennük jobban bíz­tak. Mindez — úgy érzem — biztosítéka a további jó mun­kának — mondotta befejezé­sül Kaveczki elvtárs. P. Gy. Mozgósítani feladatok ismerete nélkül? A tabi kommunista vasutasok taggyűléséről Mindössze egyetlen párttag hiányzott — ő is betegség miatt — a tabi és a környező vasútállomások kommunista dolgozói közül a szerdai veze­tőségválasztó taggyűlésről. A tíz szolgálati helyről ér­kezett kommunisták elsőként éppen ezt a gondot elemez­ték: nagyon szét vannak szór­va a kapós vár—siófoki vasút­vonalon. Somogymeggyestől Siójutig — nyolc megálló hosszában — teljesítenek szolgálatot, ráadásul nincs mindig mód a helyettesítésre, emiatt például az idén mind­össze két határozatképes tag­gyűlést tarthattak. Most ugyan mindenkinek akadt he­lyettese, de a probléma meg­maradt, s a kommunistáknak a legközelebbi taggyűlésre va­ló összehívása megint gondot okoz majd. Egerszegi István párttitkár, Újlaki László ádándi állomásfőnök és má­sok joggal panaszkodtak emiatt. A taggyűlésen a termelés irányításáról esett a legtöbb szó. Az alapszervezet vezető­sége feladatként jelölte meg a terveknek a párttagokkal való megértetését és a mozgósítást a tennivalók elvégzésére. Ezt a feladatot azonban mind­máig nem sikerült megolda­niuk kielégítően, mert a kom­munista vasutasok semmine­mű tájékoztatást nem kaptak a MÁV terveiről, s még a szakszervezet is bővebb felvi­lágosítást adhat egyes dolgok­ról, mint a pártvezetőség. A pécsi igazgatóság semmit sem közöl az alapszervezettel, már­pedig a tervek ismerete nél­kül nem tudnak célratörően dolgozni. A párttitkár amiatt méltatlankodott, hogy amíg korábban havonta két napot kapott pártmunkára, most ezt megvonták tőle. Munkaidőben viszont nem ér rá fölkeresni a kommunistákat, új tagokat szervezni, így a kommunisták között a legtöbb az idős em­ber (az utóbbi három évben mindössze két vasutast vettek föl az alapszervezetbe). Ilyen gondok közepette vá­lasztott vezetőséget az alap­szervezet. Ismét a régi vezető­ségre szavaztak. Egerszegi Istvánt megerősítette titkári funkciójában az egy taggal — Mecsi Józseffel — bővült ve­zetőség. Tehát a vasutasok tabi pártalapszervezetében a vá­lasztásokkal alig történt vál­tozás; sajnos, a gondok is megmaradtak. Ezeknek egy részére — mint például a szétszórtságra — nincs orvos­ság, a többire azonban van, s ezt sürgősen meg kell adni Egerszegi elvtárséknak. Se­gítse őket a szakmai igazgató­ság azzal, hogy rendszeres tá­jékoztatást ad az alapszerve­zeteknek a feladatokról, s több időt, lehetőséget a politi­kai munka fejlesztésére. Hernesz Ferenc lövőre mintegy huszonnégyezer véradóra lesz szükség megyénkben Tegnap délelőtt a térítésmentes véradómozgalom kérdéseiről mun­kaértekezletet rendeztek a me­gyei tanács nagytermében. Dr. Berend Ernő, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezető­je köszöntötte a Magyar Vöröske­reszt, a megyei pártbizottság, a megyei tanács, a megyei vörös­kereszt-elnökség képviselőit, az ér­tekezleten részt vevő mintegy nyolcvan vöröskeresztes aktívát és egészségügyi dolgozót, majd be­vezetőjében utalt a Magyar Vö­röskereszt második kongresszusá­nak egyik határozatára: el kell érni, hogy az ország lakossága egyetemesen vegyen részt a té­rítésmentes véradásban. A véradómozgalom kérdéseiről dr. Tarján László, a Kaposvári Vérellátó Alközpont főorvosa szá­molt be. Ismertette a véradás múltját, mozgalommá bontakozá- sát, eredményeit és jelentőségét. Elmondotta, hogy 1961 és 1963 kö­zött megteremtették a térítésmen­tes véradás alapjait, 1964-ben már csak kivételes esetekben vettek vért térítés ellenében. Ezután ar­ról szólt, hogy hazánkban minden rászoruló ingyen jut a szükséges vérmennyiséghez, és e célból ál­lamunk jelentős anyagi áldozato­kat hoz. Végül javasolta, hogy dolgozzák ki a véradás több éves tervét megyénkben. A beszámoló után dr. Horváth Istvánné megyei véradószervező ismertette a szervező és a propa­gandamunka tapasztalatait s a véradás 1965. évi tervét. A jövő évben 4200 liter vért vesznek le térítésmentesen. Ennek a prog­ramnak a teljesítésében nem könnyű feladat és nagy felelősség hárul a szervezőkre, az aktívákra és az egészségügyi szakszolgálat­ra: mintegy huszonkét-huszon­négyezer embert kell megnyerni a véradómozgalomnak-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents