Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-20 / 272. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESCUETEKl ÁRI: 50 FILLÉR XXI. ÉVFOLYAM 272. SZÁM * PÉKJEI, 1964. NOVEMBER 20. MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LA0JÄ Mai számunk tartalmából: FÉLIDŐBEN (3. o.) Otthonunk (5. o.) A „tanulmányút“ (6. o.) ( o !kj *rr*S-." W'*4 1 ' ' Ilii1 llegnyílí az orsz&gyűlés novemberi ülésszaka Csütörtökön délelőtt 11 órakor megkezdődött az országgyűlés ülésszaka. Az ülésen részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülésszakot Vass Istvánné elnök nyitotta meg. Megállapította, hogy az országgyűlés tagjai határozatképes számban vannak jelen. Ezután megemlékezett dr. Bárczi Gusztávról és Fodor Imréről, az országgyűlés elhunyt tagjairól. Javaslatára a két képviselő emlékét megörökítették az országgyűlés jegyzőkönyvében. A képviselők néma felállással adóztak az országgyűlés elhunyt tagjai emlékének. Vass Istvánné bejelentette, hogy Fodróczi Lajos, Győr-Soporon megyei képviselő lemondott képviselői mandátumáról. Az elhalálozások és a lemondás következtében megüresedett képviselői helyekre a budapesti választó- kerületből Beckl Sándor, a Györ-Sopron meprém megyei választókerületből pedig dr. Bo- dogán János soronkövetkező pótképviselőket hívta be. Ezután Vass Istvánné beszámolt arról, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány benyújtotta az építésügyről, valamint a vízügyről szóló törvényjavaslatokat, amelyeket az országgyűlés illetékes állandó bizottságai megtárgyaltak. A törvényjavaslatokat a képviselők között szétosztották. Ugyancsak megkapták az országgyűlés tagjai a Népköztársaság Elnöki Tanácsának az országgyűlés legutóbbi ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeletekről szóló jelentését. Az országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését jóváhagyólag tudomásul vette Dr. Pesta László, az országgyűlés jegyzője ismertette az interpellációra jelentkezett képviselők névsorát és az interpellációk tárgyát, majd Vass Istvánné javaslatára az országgyűlés elfogadta az ülésszak tárgysorozatát. A napirend a következő: 1. Az építésügyről szóló törvényjavaslat; 2. A vízügyről szóló törvényjavaslat; 3. A külügyminiszter beszámolója a Magyar Népköztársaság külpolitikájáról; 4. Interpelláció. Ezután napirend szerint megkezdődött az Az ülés megnyitása előtti percek. Kádár János Gáspár Sándorral és Biszku Bélával beszélget. gyei választókerületből Tóth László, a Vesz- építésügyről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Trautmann Rezső építésügyi miniszter előterjesztése az építésügyi törvényjavaslatról 1937-ből Trautmann Rezső építésügyi miniszter terjesztette az országgyűlés elé az építésügyi törvényjavaslatot. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat államigazgatásunk építésügyi és népgazdaságunk építőipari ágazata szempontjából egyaránt nagy jelentőségű. Az építésügy körébe tartozó követelmények, feladatok egy részét még az származó törvény szabályozza. A több mint negyedszázados jogszabály má már elavult, sok tekintetben nem felel meg a hazánk gazdasági, társadalmi fejlődése következtében előállt követelményeknek, sőt hiányos is, mert az építésügyi igazgatásnak csak egy szűkebb területére terjedt ki. A mai megnövekedett és sokirányú építési tevékenység — folytatta a miniszter — magától értetődően megköveteli az építésügyi ágazat teljes, egységes értelmezését, ennek keretében a területrendezés és a különböző építményfajták egységes, összehangolt rendszerének megteremtését. Trautmann Rezső a továbbiakban az építőipar fejlődését jellemezte, adatokkal, tényekkel illusztrálta azt az utat, amelyet építőiparunk az elmúlt három és fél évtizedben megtett. Elmondta: o háború előtti építkezések technikai színvonalát jól jellemzi. hogy az építőipari gépek teljesítménye mindössze 1200 lóerő volt. Az építőiparban foglalkoztatottak száma százezer körül mozgott, s az építési tevékenység szinte kizárólag a nehéz fizikai munkán alapult. Az építőipari munkások életszínvonala és munkakörülménye a többi iparág dolgozóihoz képest is rendkívül alacsony, rossz veit. Időszakosan, általában Dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter beszél. tavasztól őszig foglalkoztatták a munkásokat, s szociális körülményeik siralmasak voltaic. Az építőipari dolgozók feje felett is állandóan ott lebegett a teljes vagy a részleges munkanélküliség réme. Mindez nagyban hozzájárult, hogy a háború előtti magyar munkásmegmozdulásokban az építőipari munkások, kőművesek, ácsok és kubikosok igen jelentős szerepet játszottak. — A magyar építőipar szervezeti és műszaki fejlődése a felszabadulás és az államosítás után kezdődött meg. 1949- ben már mintegy 160 000 munkás dolgozott az építőiparban. Ez a létszám 1963-ra 350 000-re növekedett. Az otthonuktól távol foglalkoztatott építőipari munkások elszállásolásáról, étkeztetéséről szervezetten gondoskodnak. Kialakult egy új iparág, a be- tonelemgyárió iparág. amely jelentékenyen csökkenti a munkaerőigényt és hozzájárul az állványanyagok megtakarításához és az építkezések gyorsításához. Nagyon rövid idő alatt világviszonylatban is jelentős fejlődést értünk el a helyszínen előregyártóit nagy méretű vasbetonszerkezetek alkalmazásában. Az építési technológia gépesítettségét jól jellemzi, hogv tavaly a magas- és mélyépítő ipar. s szak- és szerelőipar mintegu 610 millió lőerő teljesítményű gépparkkal rendelkezett. Az építőipar termelése mennyiségileg 1963-ban csaknem 3,5-sze- rese — ezen belül a szocialista építőipar termelésének mennyisége több mint ötszöröse volt az 1949 évinek. A legutóbbi másfél évtizedben a magyar építőipar nagy számban épített új ipari objektumokat, gyárakat, erőműveket, mező- gazdasági, szociális, kulturális, egészségügyi és igazgatási épületeket, utakat, hidakat, vasutakat, öntöző- és közműveket, más létesítményeket, amelyekkel jelentékenyen hozzájárult népgazdaságunk termelő erőinek fejlődéséhez, a lakosság komimuniális ellátottságának és életkörülményeinek javításához. Szeretném külön kiemelni, hogy az eltelt másfél étvized alatt építőiparunk 685 000 új lakással gazdagította az ország lakásállományát, s az óriási méretű építési munka nyomán szembetűnően megváltozott. megszépült szinte valamennyi városunk, községünk. A nyilvánvaló eredmények mellett az építőiparnak sok, lényegében fegyelmezetlenségből, lazaságból fakadó hibája van, s sok külső nehézség is gátolja munkáját- Munkaerő- hiánnyal küzd. vontatottan sajátítja el és vezeti be azokat a korszerű termelésszervezési módszereket, amelyek a takarékosabb munkaerőfel- h aszná lést biztosítják; nem használja ki elég széles körben a nagv termelékenységű szerkezeti és technológiai lehetőségeket. lassan halad a gépesítés útján. Olykor fontos anyagokból elégtelen vagy akadozó az ellátás, a szállítási nehézségek pedig szinte mindennaposaikká váltak. Okvetlenül meg kell említeni azt a körülményt is, hogy a marmar építőipar az utóbbi években erejét meghaladó mennyiségű feladatot kapott, illetve vállalt el. Mint ismeretes, ezeket a problémákat a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1964 februári ülésén mélyrehatóan megvizsgát- ta, s egyúttal meghatározta a feladatok megoldásához szükséges legfontosabb intézkedéseket és módozatokat. Jelenthetem tisztelt. képviselőtársaimnak, hogy a párthatározat iránymutatásának megfelelően számos intézkedés végrehajtása van folyamatban. Leglényegesebb feladatunkat az építőipar technikai alapjainak korszerűsítésében és a jobb munkaszervezéssel elérhető termelékenységnövelésben látjuk. Az építési feladatok közül — tekintettel nagy tömegére és kcncentrál- hatóságára — elsősorban a lakásépítés terén kell nagy erőfeszítéseket tennünk a technikai színvonal emeléséért. Ismeretes, hogy több nagy kapacitású házépítő kombinátot vásárolunk, amelyek lehetővé teszik, hogy a következő tervidőszak elején az állami lakásépítés 30 százalékát már e kombinátok segítségével bonyolítsuk le, biztosítva egyúttal a további évek jelentős lakásépítési programjának korszerű ipari bázisát. Ezután a miniszter rámutatott, hogy az építőipar rendkívül megosztott szervezeti rendszerben működik. A legjelentősebb építőipari szervezetek négy főhatóság irányításával végzik a legfontosabb állami beruházások és felújítások építési feladatait. A megyéi tanácsok — és kiváltképpen a Fővárosi Tanács — már maguk is erős, s egyre fejlődő építőipari szervezettel rendelkeznek. E tanácsi építőszervek — számottevő építéstervezési és kivitelezési feladatot vállalva — végzik a meglevő óriási épületvagyon felújítási és karbantartási munkálatait is. A mezőgazdaság építési szükségletének tekintélyes hányadát az állami gazdaságok és a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek saját, házilagos épitőszervei valósítják meg. A szövetkezetek és a lakosság építési igényeinek kielégítése — részben szolgáltató jelleggel — az építőipari szövetkezetekre és az építő kisiparosságra hárul, amelyek kisebb munkákat közületeknek is végeznek. A magyar építőipar e nagy családi »tablóján« ott vannak még az egyéb főhatóságok, továbbá az üzemek ki- sebb-nagyobb vállalatai, vagy házilagos formában működő építési szervei, részlegei is. Ebben a szervezeti tagoltságban biztosítani kell, hogy egységesen jussanak érvényre az építéspolitikai célok. Ezért nagy jelentőségűek a törvény- javaslatnak azok a szakaszai, amelyek megteremtik az egységes szakfelügyeletet mind• az építéstervezés, mind pedig az építőipari kivitelezés felett. A továbbiakban Trautmann Rezső hangoztatta, hogy elkészült az ország egész területére kiterjedő regionális koncepció, az úgynevezett országos településhálózat fejlesztési tervtanülmány. Ez az első vezérfonal, amelyet máris felhasználunk a beruházási létesítmények telepítésénél, az egyes népgazdasági ágazatok területi-fejlesztési elgondolásainak kialakításánál és a tanácsok távlati fejlesztési terveinek kidolgozásánál. A területrendezési tervek, az építési előírások és követelmények érvényesítése nagyrészt az építkezések hatósági engedélyezése és ellenőrzése révén valósul meg. Ezen a téren az a feladatunk, hogy megszüntessük az építkezések engedélyezési eljárásának jelenlegi hosszadalmasságát és bonyolultságát. Célunk az, Walter Imr< Walter Imre egyebek között részletesen foglalkozott a mezőgazdasági építkezéseknél alkalmazott típustervekkel. Kifogásolta, hogy a típustervek gyakran változnak, s emiatt nem egy helyen akadozik a beruházások megvalósítása, későbbre tolódik az új létesítmények átadásának időpontja. A késedelmesség viszont a termelőszövetkezetek fejlődését hátráltatja. Tetézi a gondokat, hogy az új típustervek jó néhány olyan anyag felhasználását Írják elő, amelyhez nehezen lehet hozzájutni. A tervezők például az utóbbi időben főleg hullámpalás fedéseket írnak elő, hullámpalából viszont hiány van. Nagyrészt ez okozza, hogy Somogy megyében sok tehénistálló építése húzódik át 1965-re. Ha az illetékes szervek, főhatóságok összehangolnák munkájukat, megoldható lenne, hogy olyan típusterveket alkalmazzanak a mezőgazdasági építkezéseknél, amelyeknek kivitelezéséhez építőanyag-iparunk biztosítani tudja az anyagot. hogy különböző hatósági eljárásokat összevonjunk és ezáltal az engedélyezési eljárás egész időtartamát csökkentsük. Ezekhez szintén korszerű, ösz- szehangolt törvényi alapelvek szükségesek. Befejezésül Trautmann Rezső a következőket mondta: Az építésügyről szóló törvény elősegíti és alátámasztja valamennyi terüleirendező, építésvezető, építőipari kivitelező, minden építésügyi dolgozó törekvését, hogy munkájával minél eredményesebben szolgálhassa az ország, a szocializmust építő társadalom, az egész nép ügyét. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány nevében kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot fogadja el. (Taps.) Ezután az országgyűlés ipari bizottságának nevében Bon- dor József, a bizottság elnöke szólalt fel. Bondor József után dr. Harrer Ferenc budapesti, Hevér Lajos Heves megyei, Inokai János Fejér megyei, Kovács Pál Békés megyei, Reszegi Ferenc Hajdú megyei, Gergely Lajos Baranya megyei, Szepesik Rezső Borsod megyei, végül pedig Walter Imre Somogy megyei képviselő szólalt 1 fel. felszólalása A mezőgazdasági építkezésekről szólva a képviselő megjegyezte azt is: a tervezőknek ki kellene dolgozniuk a korszerű terményátvevő-helyek és a szövetkezeti gazdaságok kulturális, egészségügyi, szociális létesítményeinek terveit is. Beszámolt arról, hogy a tapasztalatok szerint a mezőgazdasági építkezésekre rendelkezésre álló keretek felosztásáról, a fejlesztési előirányzatokról sok esetben csak a huszonnegyedik órában döntenek az illetékesek. Ez hátráltatja a beruházások előkészítését, s kedvezőtlenül befolyásolja a kivitelezést is. Sok esetben hasonló problémák lassítják az országszerte folyó nagyarányú lakásépítkezések ütemét is. A törvényjavaslatot elfogadta, és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta. Trautmann Rezső építésügyi miniszter válaszolt a felszólalásokra, majd az országgyűlés módosításokkal elfogadta a törvén y tervezetet. (Folytatás a 2. oldalon)
