Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-19 / 271. szám

Csütörtök, 1964. november 19. 5 SüMOüVl NÉPLAP • • f1 sizmájának sarka idegesítően kopo­gott. Nincs még egy folyosó, ahol így konganának a lépések, mint a híróságon. Megállt. Kitekintett az ablakon. Két arc né­zett szembe vele. Az egyik tekintetében gú- nyoros, fölényes villanás: — No, érdemes volt?... Jól megkaptad!... A másik rideg, hivatalos. Szája hangta­lanul mozog. De tisztán hallotta: — Becsületsértés bűntettében a bíróság bűnösnek mondja ki Réti Péter tsz-elnö- köt... Hatszáz forint pénzbüntetéssel sújt­ja ... Az arcok eltűntek. Megeredt a hó. A szürke messzeségből egymást kergették a föld felé a fehér pelyhek ... ... Azon az őszön sokat ivott Dávid Ist­ván. Nem tolta el azelőtt sem maga elől a teli poharat. Nem hivatkozott kötelességre meg munkára, ha történetesen napközben hozzájuthatott a hegy levéhez. Pedig otthon az asszony és három kiskorú gyerek várta a keresetet. A ládafiába vagy a takarékkönyv­be sose jutott,, pedig Dávid traktoros volt... De akkoriban még az átlagosnál is több pénz folyt le a torkán. — Nem szeretném a gépedet még egyszer itt, a kocsma előtt látni — az elnök hangja nem volt durva, sértő, inkább csöndes, fi­gyelmeztető. Ilyennek ismerte mindenki. Tíz éve, mióta csak a vezetőjük lett. Embersé­ges ember volt. Akinek fájt mások keserve, gondja is, hiszen ö maga is sok mindenen keresztülment. Akkor sem volt hangos, durva, inkább aggódó. A gyerekek, az asszony — és külön­ben is ittasan gépre ülni... Ez már az ő fe­lelőssége is... — Mondom, Pista, ne igyál. Még egyszer ne lássalak itt a kocsma előtt. — Nézze, uram — ha ivott Dávid István, akkor mindig fennhéjázó volt —, tudom én, hogy mit lehet és mit nem. Elvégzem a mun­kámat vagy nem? El, igaz? Nahát akkor! — Nem úgy van az egészen! Jól tudod, hogy gépre ülni már egyetlen pohár bor után sem lehet... — Jó, jó, jó... Tudom, hogy nekem nem lehet igazam. Megyek már, no... De ne felejtsd el, hogy traktoros kevés van, és mi lesz, ha fogom magam és elmegyek?! Hát így beszéljetek velem. Más talán kifakadt volna ezekre a sza­vakra. Talán indulatra gerjed, és amúgy ma­gyarosan odamondogatott volna. Réti Péter azonban csak nyelt egyet, és még csöndeseb­ben, még higgadtabban magyarázni próbálta, hogy nincs pótolhatatlan ember, és együtt dolgozni csak úgy lehet, ha megbecsüljük egymást, és megadjuk egymásnak a tisztele­tet ... IYJ ikor kitekintett az ablakon, egy pil- lanatra eszébe jutott az is, hogy ta­lán eltévesztette. Másképp kellett volna ... Ügy, ahogy néhányan csinálják: keményeb­ben, szigorúbban... S akkor talán nemkon- gana ilyen idegesítően a csizmája ezen a bí­rósági folyosón, és nem zúgnának fejében a büntető törvénykönyv paragrafusai... Mert bizonyos, hogy eltévesztette, már akkor, amikor a kocsma előtti első beszélge­téskor nem szállította le a gépről Dávidot. S eltévesztette akkor is, amikor vezetőtársai panaszaira sem lépett föl szigorúbban. — Te, Péter, ezzel a Dávid Pistával baj van... Délelőtt megmondtam neki, hogy menjen a Békási-dűlőbe szántani. Azt hi­szed, ott volt? A jó Mária tudja, merre csa­varog, sehol sem találtam ... — Péter bátyám, mi van Pistával? Alig hoz haza valami kis előleget. Látja, hogy nem bírom a munkát, már csak a három ap­ró gyerektől sem. Szóljanak már neki. Iszik. Talán magukra jobban hallgat. Réti Péter szólt neki. Nem egyszer. Sok­szor ... De nem büntette meg, nem adta a gépet másnak, merthogy ott a három apró gyerek ... C okát ivott azon az őszön Dávid Ist- van, és nem hajlott a jó szóra. Azt vallotta, nincs az a megrakott szénásszekér, amire ne lehetne még tenni, és megfeledke­zett arról, hogy minden pohár egyszer csor­dultig lesz. Október volt. Szántottak, vetet­tek. Sietni kellett. Réti Péter, amerre járt, mindenütt igyekezetre biztatta az embere­ket, de sose felejtette el hozzátenni: »azért ne feledkezzünk el arról sem, hogy jövőre aratni is kell!« ... Azon a délután a Békási-dűlő túlsó felén szántott Dávid István, mikor odaért az el­nök. A traktor a barázda másik végen járt. Réti Péter lehajolt, nézegette, méregette a szántást, megcsóválta a fejét. — Hebehurgya munka ez... Nem lesz jó... Már megint nem úgy csinálja, ahogy mondtuk neki... Várt. A traktor közeledett. Könnyen húz­ta az ekéket, hiszen alig-alig fordítottak egy keveset a föld felszínén ... — Te, Pista, szállj már le egy pillanatra, gyére ide... Nézd ezt a mélységet, szerinted jó lesz ez így? — Hát... Persze!... — rándított a vál­lán. Elszorult Réti Péter torka, s csak ennyit mondott: — Márpedig ez így nem jó!... No, gye­re, beállítjuk azokat az ekéket. Sietni kell, az igaz, de nem mindegy, hogyan csináljuk meg a dolgot... Dávid morgott, méltatlankodott, de mind­járt rendesebb lett a szántás. De alig ka­nyarodott el a táblát határoló akácos mögött Réti Péter, hallja ám, hogy a gép megáll, majd újra elindul, de sokkal fürgébben megy, mint az előbb ... — Ez a Pista fölvette újra az ekefejet... De ha így van, a betyár mindenét, én most megmondogatok neki... A felforgatott, rögök beszéltek ... — Miért tetted? — De nagyon leskelődsz utánam! — Nem leskelődök én senki után se. Azt kérdem, miért vetted föl újra. az ekét. — Azért, mert nektek jó így is! Réti Péter még mindig türtőztette magát. — Megmondtam, hogy nem jó ... — Dehogyisnem! Annyira odavagytok a tudományotokkal! Műtrágya, ilyen szántás, olyan szántás meg mifene! Aztán még sincs az a földhözverös nagy terme-' — A jó isten áldjon meg, P ta, hát hogyan beszélhetsz ilyeneket! Mintha nem is itt élnél! — Ajaj, tudom, amit tudok! Nem az író­asztal mellől kerültem én a földre. Ez a szántás jó! Dovakkal sem szántottam külön-' ben, mégis megtermeltem a kenyeremet... Most meg itt mindenki okoskodik, tanácso­kat osztogat, egzecíroztatja az embert, aztán vajon adtok-e annyi kenyeret?! __ Te vaskalapos, ökörvilágból való!... M enj, vidd be a traktort a színbe, s ha akarsz dolgozni, holnap jelentkezz a brigád­vezetőnél ... Most már aztán elég volt... frissen hullott hó megroppant a lá­ba alatt... Bántotta a szemét, in­kább a csizmája orrát nézte ... — Nos, érdemes volt, Réti Péter?... Megmondtam én neked akkor, ezért még fi­zetni fogsz ... Leszek én majd neked »vaska- lapos!«... — Becsületsértés bűntettében a bíróság bűnösnek mondja ki... Valahol eltévesztette ... Igen... De vajon csak ő tévesztette el?!... Vörös Márta Utolsó út A halottas menet elin­dult a sír felé. A koporsó mögött néhány rokon, ba­rát, ismerős lépkedett. Többségük hosszú éveket töltött együtt az elhunyt­tal, Kutor Gyulával. Is­merték szinte egész életét. A legtöbben azt is tudták róla, hogy ötvenhárom éven át tagja volt az épí­tők szakszervezetének, hogy nem rettent vissza a munkásfiatalomért folyta­tott harctól akkor sem, amikor a mozgalomban részt vevők szabadsága, sőt élete volt veszélyben. A barátok azt várták, hogy mielőtt Kutor Gyula koporsóját elborítják a hantok, valaki majd oda áll a sírhoz a szakszerve­zet nevében, és emlékez­tet az egykori építőmun­kás múltjára. Tévedtek. Az építők szakszervezetétől senki sem kísérte utolsó útjára Kutor Gyulát. Titok marad, hogyan képzelte el Kutor Gyula a temetését: úgy, hogy a szakszervezet zenekara el­játssza a Vörös Csepel kez­detű indulót, vagy úgy. hogy az építők küldenek a sírjára egy koszorút, vagy hogy valaki majd a szak- szervezettől eljön a teme­tőbe búcsút venni tőle. Ar­ra aligha gondolt, hogy ilyen észrevétlenül megy majd el az örök pihenőre. Pedig megérdemelt volna néhány méltató szót. A barátok, a rokonok, az ismerősök, akik hiába re­mélték, hogy valaki mind­nyájuk nevében elköszön Kutor Gyulától, nem be­széltek csalódásukról. Néz­ték a sírt, hallgatták a hantok koppanását. Talán arra gondoltak, hogy a fi­gyelmetlenség nem kiseb­bíti és nem feledteti Kutor Gyula harcos múltiát. Em­lékezni fognak őrá is az emberek — mint minden­kire, aki igyekezett elő­mozdítani a szabadság ki­vívását — minden évben, amikor virágba borúinak a fák..; Sz. N. Panaszkodnak a Svájcban dolgozó spanyol munkások Azok a spanyol munkások, akik Svájcban vállaltak állást, keservesen panaszkodnak helyzetük miatt: erősen ki­zsákmányolják, és ráadásul le is nézik őket. A rossz hazai viszonyok következtében en­nek ellenére négy év alatt hat­ezerről hatvanötezerre emelke­dett a Svájcban dolgozó spa­nyol bérmunkások száma. (MTI) Fluorsavas ínyvédő szuvasodás ellen Gondos előkészület Dr. Paul Keyes amerikai fogorvos szerint, ha naponta hat percig fluorsavval átita­tott ínyvédőt teszünk a fo­gunkra — hasonlóan ahhoz, amit a bokszolok használnak —, ezzel el lehet kerülni a fo­gak szuvasodását. (MTI) Selyemruhában minden no csinos! Színházba, esti össze­jövetelekre alkalmi és táncruhának vásároljon selyem ruhaanyagot. A selyemruha kellemes, dekoratív! (3469) Bőséges választék külön­böző divatos jacquard, nyüstön és fémszálas műselymekből 55-től 153 Ft-ig. (Szűr-Szabó József rajza) Az Élelmiszeripari Javító, Szerelő és Szolgáltató Válla­lat 1. sz. gyáregysége (Budapest, IX., Soroksári út 48., I. em. 9.) azonnali belépésre keres pécsi, kaposvári, debreceni és békéscsabai munkahelyeire lakatos, asztalos, villanyszerelő szak­munkásokat és segédmunkásokat. (3751) Nem burgonyaügycsupán A SZÖLLÖSGYÖRÖKI— 1 TENGŐDI BURGONYAÜGY előzményeit megismertem, a bonyodalmakat is figyelemmel kísértem, így most már lehet véleményt nyilvánítani róla. Megítélésem szerint a felelőt­lenség határát súroló felületes­ség a bajok eredője. Bosszú­ságot, nyugtalanságot okozott, huzavona, időpocsékolás meg anyagi kár is származott belő­le. Semmiképpen sem jó dolog ez. Ám lássuk csak, mi is tör­tént. A múlt hónap végén a szöl- lősgyöröki Kossuth Termelő- szövetkezet 300 mázsa vető­burgonyát küldött a tengődi Űj Élet Tsz-nek. A szállít­mányt az állami akció kere­tében kapta Tengőd. Amint a burgonyát a vasútállomásról a tárclóhelyre vitték, és a Má­kokból kezdték kiöntögetni, Tringer József agronómus azonnal leállította a munkát. Látta, hogy a megengedettnél sokkal több benne a rágott, vágott, sáros gumó, s a zsákok egy része a sok esőtő! erősen átázott, elrepedt, szétment, és megkezdődött a rothadás. így ezt prizmázni nem lehet, mert a tavaszra tetemes mennyiség elromlana. Nyugodt lelkiisme­rettel ezt a nagy kockázatot nem vállalhatta. A megkésett őszi munkák dandárjában az Űj Élet Tsz arra sem vállal­kozhatott, hogy átválogasson három vagon burgonyát. Pe­dig ezzel megmenthették vol­na ezt az egyébként jó vető­gumót. De nem volt hozzá munkaerejük. Ezért haladék­talanul értesítették a szöllős- györökieket: nekik — a ten- gődieknek — így ez a burgo­nya nem kell, azonnal jöjje­nek érte, csináljanak vele va­lamit addig, amíg még nincs nagyobb baj. A szövetkezetét képviselő Halász Gyula szöllősgyöröki főkönyvelő a helyszínen súly­engedményt ajánlott fel. A tengődlek azonban nem fogad­hatták el, hiszen ők nem a mennyiséget kifogásolták, ha­nem azt, hogy kezd romlani a burgonya. Az alkudozás nem vezetett eredményre. Végül ab­ban állapodtak meg, hogy vizs­gálati mintát küldenek Buda­pestre. A minősítési szakvélemény hamarosan megérkezett. Esze­rint a burgonyatétel 13 száza­léka kifogásolható. Viszont a zsákokban tartott vetőgumó állapota időközben tovább romlott. Űjabb sürgetés ment Szöllősgy örökre: jöjjenek a burgonyáért. Csak ekkor szán­ták rá magukat a györökiek, hogy a Tengődre szállított 460 zsák vetőburgonyájukat átad­ják — étkezési célra a MÉK- nek. Ez pedig nem jövedel­mező dolog, hanem valóságos ráfizetés. Ez történt, így zajlott le ez a bonyolult ügy. De joggal kérdezhetjük: mi a dolog hát­tere? Figyelmet érdemel ez is. A BűRGON Y AFELÜ Jí TA­SI AKCIÓBAN az állam se­gítsége testesül meg. Időről időre egészséges, garantáltan jó minőségű vetőgumót adni a tsz-eknek, hogy több burgo­nyát termelhessenek, hogy henne jobban megtaláljak szá­mításukat — ki ne látná meg e cél és szándék hnszn ssá- gát? De vistríjárt f irdalhat a dolog, az ellenkező harter ér­heti el az akció ott. ahol va­lami fontos részkérdést elron­tottak. Itt ez történt. Ebben a kedvezőtlen őszben a szöi- lősgyörökiek sokat vesződtek a burgonyával. Válogatták, merték zsákokba még esőben is. Igyekezetüket elismerés il­leti. Az a szándékuk is tiszte­letre méltó, hogy minél többet elszállíthassanak még a tél, a zárszámadás előtt. De hát nem lehet mindent, minden­áron! Nem lehet vetésre szánt gumót sárosán zsákba rakni azzal, hogy ha másoknak — a tengődieknek — így nem tetszik, válogassák meg még egyszer a prizmázás előtt. Nem szabad a tele zsákokat csapadékos időben vékony szalmarétegen tartani. De ha a szöllősgyörölciek így tettek is, miért mehetett el ilyen ál­lapotban burgonyájuk? Az már nem •■>•/. 5 akaratuktól füg­gött, hogy szállíthatnak vagy nem! Ezt Váradi Gyula, a Ve­tőmagfelügyelőség vezetője in­tézte, alti személyesen végez­te a fémzárolást. A kedvezőt­len, csapadékos idő magyaráz­ni magyarázza ugyan, de men­teni semmiképp sem mentheti mulasztását. Még valami fokozza a ten­gődlek bosszúságát. Nem akar­ták vetőburgonyájukat ismét kicserélni. Amit nemrég kap­tak. annak után terméséből is ültethettek volna a jövő ta­vasszal. De az idei termést el­adatták velük azzal, hogy kapnak jobbat. A györöki szállítmány — szerintük és az ügy tanúsága szerint — nem ilyen lett. A szövetkezetnek — a gyengén gazdálkodó ten­gődi Űj Élet Tsz-nek — szá­mít ez az árkülönbség is. A tabi járás mezőgazdasági szak­irányítóinak gondot okozott a vetőburgonya kihelyezése. Kérdés,- hogy helyes-e rábe­szélni a szállítmány fogadásá­ra most olyanokat is, akiknél a felújítás csak néhány év múlva válna esedékessé. Sze­rintünk nem állunk olyan jól vetőgumó dolgában, hogy az elosztásnál ne a legnagyobb körültekintéssel járjunk el. Az érdekelt megyei szervek jól tudhatják, hogy a tabi járás termelési eredményeinek ja­vításához megkülönböztetett segítséget kell nyújtani. Ép­pen ennek figyelmen kívül ha­gyását mutatja ez a szóban forgó eset, ami nem általános jelenség ugyan, de mint a példa mutatja: érvényt kell szerezni minden eljárásban a megye e vidéke fokozottabb támogatá­sának. Vagyis: ha például ve­tőburgonya megy a tabi já­rásba, az olyan legyen, hogy benne még a legalaposabb vizsgálat se lelhessen minőségi hibát. HA A BAJ MEGTÖR­TÉNT, akkor az alkudozás mit sem segít, a huzavona meg még tovább rontja a hely­zetet. Körültekintőbb munkát az ügyintézés, irányítás min­den szintjén és az érdekelt szövetkezetek mindegyikében is — ez lehet a szöUősgyörÖKí —tengődi burgonyaügy intő tanulsága. Annak az esetnek a tanulsága, amelyik nem is burgonyaügy csupán . Kutas József Pingvinek postagalambok szerepében Szovjet és amerikai tudósok két héttel ezelőtt érdekes kí­sérletbe kezdtek az Déli-sar­kon. Amerikai sarkkutatók szovjet kollégáik beleegyezésé­vel repülőgépeken 40 pingvint szállítottak el a Mirnij szovjet megfigyelőállomásról az ame­rikai McMurdo állomásra. Az amerikai tudósok ugyanis meg­figyel tők. hogy a pingvinek ugyanolyan ösztönökkel ren­delkeznek. mint a postagalam­bok, vagyis vissza! érnek ere­deti szálláshelyükre. A repü­lőgépen elszállított pingvine­ket meggvűrűzik, és egy ame­rikai biológus, aki a Mirnij ál­lomáson tölti a telet, ellenőr­zi majd, visszatérnek-e Mir- nijbe a több ezer kilométerre fekvő McMurdo állomásról. (MTI) CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ Este 7 órakor: Mesél a bé­csi erdő. Bérletszünet. VÖRÖS CSILLAG FILMSZÍNHÁZ Ha egyszer, húsz év múlva. Szélesvásznú magyar film. 10 éven aluliaknak nem ajánljuk. Az előadások kezdete 5 és 7 óra. (November 22-ig.) SZABAD IFJÚSÁG FILMSZÍNHÁZ Nemo kapitány. Nagyszabá­sú színes, szélesvásznú ameri­kai film. (Korhatár nélkül.) Az előadások kezdete 4, 6 éc 8 óra. (November 22-ig.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents