Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-14 / 241. szám

Szerda, 1964. október 14. SOMOGYI NÉPtAT Tizenöt perc alatt 300 kiló szilvaízt főznek a Nagy­atádi Konzervgyárban a szeptember 15-én üzembe he­lyezett lengyel gyártmányú vákuumfőzővei. A gyümöl­csöt felül adagolják a gépbe, a cukrot automatikusan felszívja a földszinti tárolóból. Szabó László művezető ellenőrzi^ rendesen fő-e a dzsem. AZ ELNÖK TANULÓ CSALÁDJA Sárái László nagyszakácsi tsz-elnök azok közé a szövet­kezeti vezetők közé tartozik, akik tudják, ma már több kell a jó irányításhoz, mint ameny- nyit egyéni gazda korukból magukkal hoztak a tsz-be. — Csaknem öt évvel ezelőtt brigádvezetőnek választották meg az emberek. Akkor kü­lönböző tanfolyamokon vettem részt, és azok a balatonboglári összejövetelek arról győztek meg, hogy tanulnom kell. ha többet akarok tudni és jobban akarom végezni a munkámat. Elvégeztem hát az általános is­kola hetedik és nyolcadik osz­tályát, közben elnökhelyettese, majd pedig elnöke lettem a tsz-nek... És folytatódott a tanulás, de most már a feleségével együtt vágott neki a középiskolának. A Kaposvári Mezőgazdasági Technikum levelező tagozatá­nak Marcaliba kihelyezett első osztályába iratkoztak be mind­ketten. Most másodikosok. Két gyermekük általános iskolába jár: a kisebbik elsős, a nagyob­Mert van már murci A szürettel, a murával a munka, a hangulat, a közélet és a közlekedés szempontjából egyaránt számolni kell. Nem tréfa ennek a fele sem, így van ez valójában. Aki netán kétel­kednék benne, annak többen is bizonyítanak. Simonfán pél­dául Kiss István tsz-elnök ezt mondja: — Már hetekkel ezelőtt szól­tak az emberek: szervezzük meg mi, vezetők úgy a mun­kát, hogy idejében elvessünk, és takarítsunk be mindent, mert aztán jön a szüret. S utá­na velük jó ideig nemhogy dolgoztatni, de még beszélni is alig lehet. Nárai Lajos, a rinyaújlaki Haladás fisz etaöke így nyilat­kozik: — Az őszi munkák tervezé­sekor számoltunk a háztáji szőlők betakarításával. Nálunk az utóbbi tennivaló semmiféle fennakadást nem okoz. Amíg van dolog a határban, addig mindenki jön munkaegységet szerezni, s azt tartja, hogy a szőlő, még várhat. Persze megegyeztünk velük, hogy azért időközben egy-két nap alatt szüreteljenek le, ha már megtermett, az se vesszen kár­ba. vagy ne váljon a madarak prédájává. Kihirdettük, hogy fogatot természetesen minden­ki kap a szőlő beszállításához. Ez az ütemezés, számbavétel és biztató ígéret megnyugvást keltett, és ha lehet, még na­gyobb kedvet adott a mezei munkákhoz, előbbre lendítette a betakarítást. A megye más vidékén ér­deklődöm férfitársaktól hogy- létük felől. Köszönik a szíves kérdést, s nevükben egyikük így válaszol: — Jól megvagyunk. De egy­két hét múlva még jobban le­szünk. — Itt egy kis lélektani szünetet tart, majd fél szemé­vel hunyorítva beavat titkuk­ba: — Addigra lesz már műre!. Ez ígéri hát itt a még jobb hangulatot. Másutt meg — egé­szen pontosan Babócsán — már dolgozik is az otelló és a noha elegyébői készült, össze­vontan nohelló nevet viselő itóka. A majorban mondja is Kovács Kálmán főagronómus: — Figyeld csak ezt a szóvál­tást. Felöntöttek a garatra, oda-odamondogatnak egymás­nak . .. Tarthatnánk ám köz­gyűlést, lenne hozzászólás. Értem, értem. Mert most már van murci. S aki abból beká­vézott, ellenállhatatlan vágyat érez a közéleti szereplésre. S hazafelé tartva gépkocsi- vezetőnk a szokottnál is óva­tosabb. Ha dülöngélő kerékpá­rost, lépést cifrázó gyalogost pillant meg, egészen lelassít, és nagyobb ívben kerüli el vagy előzi meg őket. Mondhatják, mondják ugyan, hogy »noha, ne taszigálj« — de hát nincs annak foganatja. Vigyázni kell minden lépésükre, mert gyors elhatározású emberek. Különö­sebb előzmény és indok nélkül hirtelen átvághatnak az autó előtt az úttest egyik oldaláról a másikra. Még nyílegyenes úton is, mert úgy tartják, hogy időközben azt valaki tréfás kedvében meggörbítette. Miért ne lehetne ilyent is csinálni, amikor az ellenkezőiét — éles kanyarok levágását — józan ál­lapotban oly sokszor tapasztal­hatják? .„ Kutas József bik ötödikes. Esténként, ha az elnöknek futja az idejéből, együtt ül az asztal körül és ta­nul a Sárái család. — Segítünk is egymásnak — mondja a feleség. — A kémia, a fizika, a történelem meg az irodalom nekem megy köny- nyebben, a férjem inkább az állattanban, a növénytanban és a géptanban járatos. így aztán kölcsönösen megmagyarázzuk egymásnak azt, amit jobban tudunk. Sárdiné is a szövetkezetben dolgozik, és a technikumon kí­vül tanfolyamra is jár: a köny­velői képesítést akarja megsze­rezni. Időt, pénzt és nagy akaratot, fáradságot követel ez a családi tanulás, mert Marcaliba kell bejárniuk minden héten. De Sárdiék szerint megéri. Az asz- szony az érettségi-után tovább szeretne tanulni, a férjnek pe­dig az az elképzelése, hogy ag- ronómusi képesítéssel fog dol­gozni szövetkezetében. Az el­nök is meg a felesége is jó eredménnyel végezte el a tech­nikum első osztályát. Igaz, hogy a család ifjú tanulói kö­zül a nagyobbik négy évet egy­más után kitűnően fejezett be, de ö még csak most járja az ötödiket az általánosban ... A szülőknek a tanuláson kí­vül még sok egyéb, ennél fon­tosabb tennivalójuk is van. És ez jár a legtöbb gonddal. A fe­leségre a tsz-ben is meg a ház­tartásban is munka vár, az el­nöknek pedig most az őszi me­zőgazdasági tennivalók irányí­tása köti le legtöbb idejét. Ügy mondja, tsz-ük megalakulása óta talán az idei lesz a legered­ményesebb esztendő: úgy lát­szik, hogy elérik az egységen­kénti 38 forintos osztalékot. Persze, ez most még nem biz­tos, csak valószínű. És ha sike­rül előbbre lépniük a nagysza­kácsiaknak, abban benne lesz elnöküknek, Sárdi Lászlónak a jó munkája, s kicsit már a ta­nulás eredménye is. H. F. Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat kőműveseket és segédmunkásokat vesz föl kaposvári és siófoki, munkahelyeire Jelentkezés: Kaposvár, Május 1. utca 57. és Siófok, Fő utca 200., valamint az illetékes tanácsok munkaügyi csoportjánál. (27548) A nőtanács jó munkájának eredményeképpen megtört a jég Somogyacsán Tanulnak a tsz-tagok — Klubfoglalkozások — Orosz nyelvtanfolyamok (Tudósítónktól.) Somogyacsán mind szebb eredményeket mutat fel a köz­ségi nőtanács élén Peresa Mihálynéval és Maricsek Fe- rencné vezetőségi taggal, az általános iskola magyar— orosz szakos tanárával. A korábbi években egyetlen nőt sem sikerült bevonni a dolgozók esti iskolájába, az idén azonban megtört a jég: tizenkét termelőszövetkezeti asz- szony iratkozott be az általános iskola kertészeti szakmun­kásképzéssel összekötött hetedik osztályába. Az általános iskola nyolcadik osztályába — amit a növénytermesztési szakmunkásképzéssel kötöttek össze — a termelőszövetke­zeti, az erdészeti és a gépállomási dolgozók közül tizen­három férfi jelentkezett. A nőtanác® november elején klubfoglalkozásokkal egy­bekötött népi hímző-kézimunka szakkört szervez 35 rész­vevővel. A hat hónapra tervezett — a nevelés, az önkép­zés kérdéseivel, szépirodalmi és szakmai könyvek ismerte­tésével foglalkozó, filmvetítésekkel tarkított — heti há­romórás klubfoglalkozás programját a nőtanács és a szülői munkaközösség együtt állította össze. A szakköri tagok munkájából a jövő év tavaszán kiállítást rendeznek. Ugyancsak a nőtanács szervezésében tanulják be a Jegygyűrű a mellényzsebben című háromfelvonásos vígjá­tékot. A darabot nemcsak a faluban adják majd elő, ha­nem a környező községekben is. A szülői munkaközösség és a nőtanács kezdeményezé­sére Maricsek Ferencné vezetésével október 10-én hathó­napos orosz nyelvtanfolyam kezdődött az általános isko­lások részére. A tanfolyamra negyvenen jelentkeztek. Öregek hete N em jelent meg róla ren- , retetre van szükségük. /-10.1 of nAm Viir-HívH-Álr Hémi trön n Vé'lVnP'D em jelent meg róla ren­delet, nem hirdették öles plakátok, csöndben ter­jedt el, és vált országossá, ked­ves népszokássá az öregek he­te. Egy hét a levél hullásos őszi napokban azok tiszteleté­re, akik egy hosszú, küzdelmes élettől fáradtan, családjuk kö­rében vagy szociális otthonok­ban mondhatják el teljes jog­gal: a harcunkat megharcol­tuk, helytálltunk, ahogy az erőnkből tellett. Elismeri ezt róluk mindenki, akit a szocialista humanizmus elvei vezérelnek. Ezért aztán a tanácsok újólag körülnéznek a szociális otthonok háza tá­ján: rendben van-e minden. Igyekeznek mennél több ké­nyelmet, a szívből a szív felé áradó meleget nyújtani az öre­geknek. És jó lenne, ha nem akadna egyetlenegy olyan csa­lád sem, ahol ne ugyanezt ten­nék a fiatalok és a fiatalab­bak. Segíteni, könnyíteni az öregek sorsán, sugarassá tenni az élet őszét — a tiszta ember­ség parancsa ez. Maga a dolgozók állama so­kat segít, és mind többet kí­ván nyújtani az öregeknek a i lehetőségekhez mérten. Ha­zánkban az átlagos életkor igen jelentősen emelkedett. Része van ebben az intézmé­nyes higiéniának, a széles kö- rökre kiterjedő orvosi, kórházi és gyógyszerellátásnak. Tény, hogy 1941-ben a lakosságnak még csupán 10,7 százaléka ér­te el és szárnyalta túl 60. élet­évét. Jelenleg 14,5 százalék so­rolható a 60 éven felüliek kö­zé: kereken tízmillió lakost számítva 1 450 000 emberről van szó. Szeressük öregjeinket. Ál- landóan gondoskodjunk róluk. Mindenünk, amink van, az ő munkájuk eredménye is. Ne csupán az öregek hetében emlékezzünk erre. Különösen a falusi fiatalabb korosztályok ne feledkezzenek meg a szív parancsáról. Sok falusi fiatal szívesen költözik a városba, vagy csupán a hét végén láto­gat haza. A termelőszövetke­zeti és a háztáji munka az idő­sebbekre marad. Becsülni kell munkájukat, és segíteni raj­tuk, ha mással nem, azzal, hogy nem mindig »a kész« kedvéért toppanunk közéjük olykor-olykor. Szép számmal akadnak már olyan ifjú házasok, akik az át­lagos gondolkodást túlszárnyal­va igazi, napsugaras szeretet­tel veszik körül a nagymamát és a nagypapát. Azokat a drá­ga öregeket, akik fölnevelték őket, akik gondoskodtak ró­luk, és szeretettel egyengették életútjukat. Ezek az öregek többnyire ma sem tétlenek: se­gítenek a ház körül, törődnek az unokákkal, sokféleképpen hasznosítják magukat. Ezek az öregek ' leírhatatlanul hálásak azokért az apróbb-nagyobb ajándékokért, amelyekkel csa­ládtagjaik meglepik őket. De vannak elhagyott öregek is. Olyanok, akidnek fiai és lányai már kiröppentek a fé­szekből, és megfeledkeztek édesapjukról, édesanyjukról, gondozóikról, felnevelőikről. Ez a megfeledkezés nem illik korunk emberéhez. Ne ffiedje el senki, az öregeknek első­sorban és mindenekelőtt sze­retetre van szükségük. Min­den egyebet könnyebben nél­külöznek, de ezt nem. A hála virágai a legnemesebb virá­gok, s ezek egy-egy csokra tar­tós megszépítője az öregkor­nak. THíszfeljü/c és szeressük-*• öregjeinket. A szociális otthonokban megkapnak min­dent, amit a közösség megad­hat nekik. De a családi kör melegét nem pótolhatja sem­miféle gondoskodás a maga teljességében. Ezért gondos­kodjunk arról, hogy az otthon légköre olyan legyen, ami megfelel az emberi együttélés íratlan szabályainak. Vala­mennyien vigyázzunk minden öregünkre, és segítsünk raj­tuk, ahol csak mód nyílik rá. Óvjuk őket az utcai balese­tektől, adjuk át nekik ülőhe­lyünket a közlekedési eszkö­zökön, biztosítsuk nekik mind­azokat az apró előnyöket, ame­lyekről az erős fiatalságnak nem nehéz lemondania, sőt, ezek a »lemondások« az ifjúi erő fokozói. Szocializmust építő hazánk­ban mind mélyebb gyökereket ver az új erkölcs, a szocialista humanizmus. Ez pedig mind­örökre leszámol a régi világ embertelenségeivel. A vagyon- éhségből fakadó gonosztettek, az öröklés érdekében elköve­tett gazságok és a büntető tör­vénykönyvbe ugyan nem üt­köző, de az emberséget meg­csúfoló cselekedetek az öre­gekkel szemben mind ritkáb­bá válnak. Arra kell töreked­ni, hogy ne legyen olyan öreg, aki joggal panaszkodhat a há­látlanságra, szívtelenségre és méltatlan bánásmódra. 1/ öszöntjük öregjeinket. És nem vigasztalásként mondjuk nekik, de átérzett hittel: elviselhető még a fi­zikai öregség is, ha igaz em­berség az alapja, és mindvé­gig az emberi haladás napfé­nyes oldalán áll... A 26-os Építőipari Vállalat azonnali belépéssel téli mnnka biztosításával százhalombattai és duna­újvárosi munkahelyeire kőműves, ács, vasbetonszerelő szakmunkásokat, kubikos és férfi segéd­munkásokat alkalmaz. Az őszi betakarítás után tsz-tagokat szerződéssel, meghatározott időre fölvesz. Szállás biztosítva. Jelentkezés: Dunaújváros, Május 1. út 7. szám. (3650) kocka Péter, VÖRÖSFELHŐ PARANCSOT AD Rajzolta: CSANÁDI ANDRÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents