Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-10 / 238. szám

GABONAVETÉS MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYE! TANACS LAPJ A Osztrákok Buzsákon Elszakíthatatlan és mély az igazi barátság. Ezt láttam, éreztem Buzsá­kon csütörtökön este. Szép és felemelő volt az, amit lát­tam ... ... Szemerkélő esőben jó há­romszáz ember, gyerek és fel­nőtt a pártklub előtt órákon át... Barátokat, régi ismerő­söket várnak a karintiai St. Veit an der Glan-ból. Második éve ápolják a kapcsolatot, jó­szívvel, sok-sok szeretettel. ... Most meglódul, magával ragad a tömeg. A reflektorok fénykévéje lassan végigsimo­gatja az embereket, s a ha­talmas buszból népviseletbe öltözött fiatalok integetnek. Ki­szállnak, felsorakoznak. Buzsá- ki hímzésű ruhákban kisiskolá­sok virággal köszöntik őket. Meleg hangú üdvözlések, taps, éljen, »hoch!«... A vendégek muzsikával válaszolnak: vér­pezsdítő polkát játszik a fú­vósegyüttes, s közben vissza­cseng — érzem, az embereket is megragadta — a szó. Plaug- ger Hermann, a csoport vezető­je mondta az imént: »Mi meg­találtuk az utat — közelebb szív a szívhez — a békéhez...« Az emberek sorfala között haladunk be az épületbe. Ott várják a buzsáki népi együttes tagjai az an der Glan-iakat. Megszínesíti az arcokat a vi­szontlátás öröme, csókkal kö­szöntik egymást a fiatalok — fiúk és lányok —; régi; ■ ked­ves ismerősök már, hiszen sok közös szereplés emléke fűzi össze a két együttest: egy éve Somogybán, a tavasszal Karin- tiában találkoztak. Benn a fehér asztal mellett zsong, árad a szó, csattan a nevetés, magasra szökken a jókedv. Nyelvi határok? .. . Most is megfoghatatlan előt­tem: egyedül a tolmács beszél németül, mégis kitűnően érti egymást mindenki: ízlelgetik, formálgatják vendégeink a magyar szavakat és viszont. Sok tréfa, kacagás csipkézi a rögtönzött nyelvórát, de ez még nem minden: az osztrákok meglepetést tartogatnak. Neki is készülődnek, vezetőjük, Fé­lix Begusch szót kér .. . ... Nézem őket: szépek, pi­ros arcúak, kedvesek ezek a lányok és fiúk, ahogy itt áll­nak, pohárral kezükben és énekelnek. Lelkesen, szívből magyar népdalt — magyárul. Nem könnyű a mi nyelvünk, nem kis időbe telhetett, amíg megtanulták. Ám megérte. Nagy örömet szereztek ezzel nekünk, s nem is tudják meg­állni a buzsákiak sem: bele­kapcsolódnak, együtt énekel mindenki a teremben, felsza­badultan árad a kedves dal: — Sajnos, a férjemet nem tudom a tele­fonhoz küldeni, az egyetemen tart éppen elő­adást ... November 30-ig köthetnek fagybiztosítást a termelőszövetkezetek A két évvel ezelőtt beveze­tett fagybiztosítást a termelő- szövetkezetek zöme kedvezően fogadta. A közös gazdaságok egész sora kapott az Állami Biztosítótól több százezer fo­rintos fagykártérítést. E bizto­sítás alapján az összes szántó­földi növény — kivéve a mag­vetéssel vagy palántázással termelt zöldségféléket és a rizst — téli és tavaszi fagyká­rait megtéríti az Állami Bizto­sító, ha a növény kiszántása válik szükségessé, vagy ha 60 százaléknál nagyobb állomány- ritkulást szenved. A biztosítás a fagy minden megjelenési for­májára (felfagyás, kifagyás, ki- pállás stb.) kiterjed. Mindinkább elterjed az a he­lyes módszer, hogy a talaj ket­tős kihasználása végett a tava­szi kalászosokat pillangósokkal vetik felül. Az eddigi föltételek szerint a biztosító csak a védő­növény nélküli pillangósok fagykárait térítette meg. A ter­melőszövetkezetek kívánságá­ra ez évtől kezdődően o fagy­kockázatot a tavaszi kalászo­sokkal vagy borsóval telepített pillangós takarmánynövények­re is — változatlan díj ellené­ben — vállalja. A fagybiztosítás díja holdan­ként 40 forint. Minthogy a kö­zös gazdaságok általában szán­tóterületük 60 százalékán ter­melnek fagyveszélynek kitett növényeket, ezért a biztosítás díját is csak a megművelt szántóterület 60 százaléka után kell fizetni. Kiszántás esetén holdanként 600—1000 forint, 60 százaléknál nagyobb állomány­ritkulás esetén pedig 300—500 forint a kártérítés összege. Nem téríti meg a kárt a biztosító, ha az állományritku­lást helytelen agrotechnika vagy más, fagyon kívüli káro­sító tényező okozza, továbbá, ha a kár a ki nem kelt vetések­ben keletkezett. A fagykáro­kat a fagybiztosítás föltételei szerint az észlelést követő 3 napon belül kell bejelenteni. A termelőszövetkezetek a fagybiztósítást a vagyonbizto­sítás kiegészítéseként legké­sőbb november 30-ig köthetik meg. Minthogy a fagy már en­nél az időpontnál korábban is okozhat károkat, a termelőszö­vetkezetek érdeke, hogy a biz­tosítást mielőbb megkössék. Kegyven év a katedrán (Tudósítónktól.) Meghitt ünnepségen búcsúz­tatták Taranyban Tölgyesi Mi­hály nyugdíjba vonuló tanítót, aki ebben a községben kezdte pályáját 1924-ben, és negyven esztendőn át itt tanított. Az ünnepséget a művelődési ott­honban rendezték. Ott voltak a járási pártbizottság és a ta­nács képviselői is. A Pedagó­gus-szakszervezet nevében Ke­resztes Kálmán igazgató mon­dott köszönetét a nyugdíjba vonuló Tölgyesi Mihálynak fá­radhatatlan, lelkiismeretes munkájáért. »Sárgát virágzik a repce, Rajtam van a világ nyelve, Száradjon el a repce levele, Sej, csak ne legyen rajtam a világ nyelve...« Megszólal a harmonika, táncra perdül a fiatalság, a találkozás örömére csendülnek össze a poharak. Közös témá­ról, a két együttes szép hivatá­sáról, népi hagyományaik ápolásáról beszélgetünk, s örömmel halljuk, hogy St. Veit an der Glan környékén, Ober­fellach és Micheldorf város­kákban is — műsoruk nyomán — szívesen emlékeznek, szere­tettel gondolnak a buzsákiak- ra. Most viszonzásul Karintia táncai, dalai a sorosak itt, So­mogybán. Kívánjuk, minél többen is­merkedjenek meg ezekkel a dalokkal, táncokkal, egy szom­széd nép muzsikájával. A mu­zsika összekapcsol bennünket; ez pecsételi meg, ez erősíti a buzsáki és a St. Véit an der Glan-i népi együttes barátsá­gát is. Wallinger Endre t kereskedelem legjobb társadalmi ellennek országos tanácskozása Az ÉDOSZ székházban pén­teken mintegy 400 eredmé­nyesen tevékenykedő társa­dalmi ellenőr tanácskozott. A tanácskozáson Beckl Sán­dor SZOT-titkár elmondotta, hogy hazánk mintegy 50 000 állami és szövetkezeti boltjá­nak negyedmillió dolgozója nem kevesebb, mint 21 mil­liárd forint értékű árut kezel. A társadalmi aktívák egy ré­szének munkája ma már felér a szakellenőrök tevékenységé­vel. Védik a lakosság érde­keit, a társadalmi tulajdont, őszinte segítőtársai a boltok dolgozóinak. Tavaly ország­szerte több mint százezer el­lenőrzést tartottak. A társadalmi ellenőrzés nem mentes a hiányosságoktól, az ellenőrzés ma még jórészt csak az élelmiszerboltokra és a vendéglátóiparra terjed ki, s ezen változtatni kell — hang­súlyozták. A Dcl-Balaton Tsz holládi üzemegységében Szaiai Fe­renc traktoros és Szabó György faros 460 holdon veti el a gabonát. Naponta 18—20 holdon végeznek. Sok a géphiba, lemaradt a búsa vetéssel a tengődi tss Szorgalommal, lendületesen fogott hozzá az őszi tenniva­lókhoz a tengődi Űj Élet Ter­melőszövetkezet. Befejezték a burgonya, a cukorrépa és a napraforgó szedését; csaknem ezer köbméterrel többet silóz­tak a tervezettnél; elvetették az őszi árpát, a rozsot, a takar­mánykeveréket. A tervezett 382 hold búzából azonban csak 95 holdat vetet­tek el. Szinte egyetlen gondjuk most a szövetkezet vezetőinek, hogy a súlyos lemaradást pó­tolják. Az aggodalom érthető, mert a gépekkel igen sok baja van a szövetkezetnek. Hat erő­gépükből csak három-négy dolgozik rendszeresen. Igen sok a meghibásodás, nehéz be­szerezni az alkatrészeket, emiatt lassú a javítás. Csak­nem ugyanígy vannak a gép­állomás kihelyezett gépeivel is. A Tabi Gépállomás egyik DT- je szombat óta áll eketörés miatt, s bár a műhelykocsi és egy vetőgép kiküldésére min­dennap ígéretet kap a szövet­kezet, szerdáig még nem tör­tént semmi sem. A nehézsége­ket csak tetézi a fegyelmezet­lenség. Szabó József gépállo­mási traktoros például a közel­múltban UTOS-ával a vezetők tudta nélkül egyik ismerősénél »maszek« munkát vállalt, ott­hagyva a tsz-nek egy olyan tábláját, amelyen már csak pár hold vetés volt hátra. Rá­adásul a gép a »tilosban« el­romlott, és azóta áll. Lelkiismeretesebb munkára van szükség ahhoz, hogy Ten­gődön — ahol eredményesnek ígérkezik ez az év — határ­időre, október végére földbe kerülhessenek az őszi kalászo­sok. P. F. Veszélyes játék Délután három óra van. Sza­kad az eső. Az ügyeletes rend­őrjárőr a tüskevári vasúti át­járónál posztói. A pályaőr az előírások szerint idejében le­engedi a sorompót. Ekkor — felügyelet nélkül — csivitelő gyerekhad özönlik ki a Rákó­czi Általános Iskolából. Unják a várakozást, rázzák a sorom­pó rácsait. — Menjünk! — kiáltja az egyik fiú, és már mászik is át a sorompón. A többieknek is tetszik a játék, egyre többen követik. A vágányokon átsza­ladnak. Az állomás túlsó vé­géin feltűnik a száguldó teher­vonat. Már ott van a bódénál, de a gyerekek még mindig szaladnak és másznak. A rend­őrök sem tudják leállítani őket, mert a zajban nem érte­ni semmit. Atrobog a vonat. Akik lát­tuk, és el voltunk készülve a legrosszabbra, megkönnyebbül­ten felsóhajtunk. Szerencsére nem történt semmi. De mi lett volna, ha történik? Mit mon­dott volna a szülőknek az ügyeletes tanár?. ** Vezetés közben egy kortyot sem! SZÉGYENKEZVE, lehajtott fejjel, szótlanul ülnek. Hat meglett, családos férfi, öt kö­zülük hivatásos gépjárműve­zető. Illetve jelenleg nem azok, hanem szerelők, segéd­munkások stb. Ugyanis né­hány hónappal ezelőtt bevon­ta jogosítványukat a közleke­dési rendőrség, mert vezetés közben szeszes italt fogyasz. tottak. Igaz, nem okoztak bal­esetet, de három, hat hónap­ra eltiltották őket hivatásuk, foglalkozásuk gyakorlásától. Nem mondják, de érződik szorongó tekintetükből, hogy újabb büntetéstől félnek. Csak akkor enyhülnek meg, amikor Kiss István őrnagy, a megyei rendőr-főkapitányság közlekedési osztályának veze­tője közli, miért hívatta őket. — Bár még nem járt le va­lamennyiük büntetésének ide­je, visszakapják jogosítványu­kat. Bízunk önökben. Abban, hogy tanultak „ leckéből, s nem kell önöket ismét ittas vezetés miatt felelősségre vonni. Kérem, tartsák meg a közlekedési szabályokat, s óv­ják gépjárművezető társaikat is attól, hogy munka közben szeszes italt fogyasszanak. * * * • — SOKBA KERÜLT az a néhány korsó sör, amely miatt bevonták jogosítványo­mat — szólal meg hosszú hallgatás után H. István, — Ezerkétszáz forint bírság. A nyáron házat akartam építe­ni, de semmi sem lett belőle. Öt korsó sör miatt... Nem vezethettem egész nyáron, de jogos volt a megtorlás. Higy- gyék el, többet nem kerülök ide. Vezetés közben egy kor­tyot sem iszom többé... — Azt hittem, elnézik, hi­szen csak egy üveg sört ittam — mondja elgondolkodva M. Sándor. — Huszonöt éve ve­zetek, soha nem volt balese­tem. Ezért jelvényt is kap­tam. Csak egy üveg sört it­tam. Mindössze ötszázméterre volt a lakásom. Bár inkább gyalog tettem volna meg az utat. És a szégyen. Nagyon rosszul esett, hiszen társaim is tudták, hogy szocialista megőrzésre vettem át a rám bízott gépkocsit — Jó eredménnyel tettem le vizsgáimat. Motor-, sze­mély- és tehergépkocsi- meg vontatóvezetői jogosítvánnyal rendelkezem. Eredményesen vizsgáztam középfokon is. A KRESZ-t jól ismerem: »Ve­zetés közben szeszes italt fo. gyasztani tilos.« Mégis ittam. Mivel magyarázzam’ Fizetés volt aznap. De többet ez nem fordul elő — ígéri B. János — Két liter »vesepuculót« fogyasztottam el a kocsikísé­rővel, emiatt vonták be jogo­sítványomat. Kilenc évem van még hátra a nyugdíjazásig. Szeretném ezt az időt a kor­mánykerék mögött, munkában m&so&oK eltölteni. Nem is lesz több baj! — fogadkozik P. Lajos. — Amíg élek, vezetés köz­ben nem iszom szeszes italt — állítja egyikük határozottan. Valaki csöndesen csak eny- nyit jegyez meg: — Köszönöm, hogy újra bíz­nak bennem... Igen. bíznak bennük. De csak addig, amíg arra méltó­nak bizonyulnak. Ha újból isznak, akkor szigorúbb bün­tetést kapnak: jogosítványu­kat hosszabb időre bevonják, s csak új, eredményes vizsga után kapják vissza. * * * ITTAS VEZETÉS MIATT száznál több jogosítványt vont be a közlekedési rendőrség az idén. Akadnak, akik túl szigo­rú büntetésnek tartják ezt, s azt mondják, hogy így el­vesztik kenyerüket. Pedig in­dokolt ez az intézkedés. A múlt évihez képest 88 száza­lékkal emelkedett a közúti balesetek száma. Az idén 35 halálos baleset történt, s hát­ra van még az ősz java része meg a tél. A csúszós, síkos út­testen még több veszély le­selkedik az ittas gépjárműve­zetőkre. »Vezetés közben egy kor­tyot sem ...« Ezt fogadta meg ez a hat ember. De jó lenne, ha nemcsak ők, hanem min­den gépjárművezető megtarta­ná ezt a fontos közlekedési szabályi! Szaiai László Rejtjelek a cigarettán A dohányosok többsége — főleg a Kossuthot és a Ter­vét szívók népes tábora — a trafikban mindig ugyanan­nak a gyárnak a cigarettáját kéri. Az ilyen »rendszerető« dohányos aztán a legkisebb idegen ízt is megérzi kedvelt szívnivalóján, s töri a fejét, mi lehet az oka a változás­nak, hiszen a csomagon raj­ta van a gyári jelzés, lágy­mányosi, debreceni, egri stb. dohánygyár. Nos, elő­fordul, hogy a gyárak né­ha kisegítik egymást csoma­golóanyaggal. A cigaretták nacionáléjáról azonban tel­jes bizonyságot szerezhet az, aki megismerkedik a ciga­rettán látható titokzatos szá­mokkal. Ehhez azt kell tud­ni, hogy öt dohánygyárunkat a következő sorrendben tart­ják nyilván: lágymányosi, debreceni, egri, pécsi és sá­toraljaújhelyi. Minden cigarettán a név­jelzés alatt egy ezres nagy­ságrendű szám van, például 1182, 3111, 5082. Ez árulja el, hogy hol készült a cigaretta. A négy szám közül az első a gyárat, a következő kettő a gyártó gépsort, a negyedik pedig a műszakszámot jelzi. Tehát az első példát véve alapul kiderül, hogy a Lágy­mányosi Dohánygyár 18-as gépsorán a második műszak­ban készült a szivarka. A cigaretta másik végén — legtöbbször észre sem vesszük — ugyancsak van szám és betűjel, s ez a gyár­tás idejét jelzi: például 4 H 27. Az első szám az évet, a betű — nem a szoros ábécé szerint — a hónapot, a kö­vetkező számok pedig a na­pot jelölik, vagyis az emlí­tett cigarettát 1964. augusz­tus 27-én gyártották. Ezek után már gyerekjá­ték »kinyomozni«, hogy me­lyik gyárban, mikor készült az a cigaretta, amelyet ép­pen kiveszünk dobozából. Nátha — Drága Éva! Amikor magát látom, mindig forró­ság önt el, majd pedig fá­zom ... — Csak óvatosan! Ez még csak a meghűlés kezdete! — jegyezte meg Éva. Ne lopj Egy londoni külvárosi ga­rázsban egy betörő feltörte a kasszát. A rendőrség nem talált más nyomot, csak egy medált, amelybe ez volt be­vésve: »Ne lopj!« * * * Három — diákoktól hal­lott — irodalmi meghatáro­zás: Téma: Három féle van: jó, rossz és lopott. Állítólag az utcán hever, fogyasztását a kritikusok ellenőrzik. Regény: Nagy terjedelmű prózai mű, amelyet sokan csak a nagy honoráriumért írnak. Típus: Egy ember, az egy típus, két ember két típus. Sok ember, az már nem tí­pus, hanem labdarúgó-szur­kolók a Népstadionban. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő? WIRTB LAJOS. Szerkesztőségi Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár. Latinka 8. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó; Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örztimW meg. és nem adunk vissza. Terjeszti? a Magyar Posta. Elő­fizethető a helvi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési dil egy hónapra 12 Ft Index? 25067. Készült a Somogy mes vei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári Üzemében, Kaposvár, La Unka Sándor utca 6.

Next

/
Thumbnails
Contents