Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-09 / 237. szám
Somogyi Néplap u Z MSZMP 'MEGVETT r<!?QTTSVÍGA ES A MEGYEÍ TANÁCS- LAPJ A Harminchat év a volánnál — baleset nélkül Népfront-tájértekezle! Kaposváron Csütörtökön kétnapos táj- értekezlet kezdődött Kaposváron Baranya, Tolna, Vas, Veszprém, Zala és Somogy megye népfrontbizottsági mun. katársainak részvételével. Megjelent az értekezleten Harmati Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára is. Az első napon a megyei népfiontbizottságok békefelelősei tanácskoztak. Dr. Halász János, a Hazafias Népfront Somogy megyei bizottságának titkára tájékoztatta a részvevőket a megye békemozgalmának eredményeiről, terveiről, majd vita következett. Harmati Sándor a nemzetközi békemozgalom munkájáról, időszerű feladatairól tartott előadást. Este a hat megye képviselői találkoztak a Csehszlovák Nemzeti Front megyénkben tartózkodó küldötteivel. A táj értekezlet ma folytatódik; a népfrontbizottságok művészeti munkatársai beszélik meg az őszi-téli művészeti és oktatási feladatokat. A köí^cgfejleszíési tervek teljesítéséről tárgyalt a Nagyatádi Járási Tanács (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Járási Tanács legutóbbi ülésén az idei községfejlesztési és költségvetési tervek teljesítését tárgyalták meg. Megállapították, hogy jobb eredményeket értek el, mint a múlt év azonos időszakában. A községek csaknem másfél millió forintot terveztek járdák építésére. A munkák kielégítően haladnak, csak Kisbajomban akadály az anyaghiány. Községfejlesztési hozzájárulásból villamosítják a Lá- bodhoz tartozó Erzsébetpusz- tát. Az évek óta tartalékolt összegből készül a segesdi művelődési otthon. Az építkezés vontatottan halad, emiatt az idén már nem adhatják át rend éltetésének. Kivitelező hiányában nem kezdhették meg a kutasi művelődési otthon építését. Végül a költségvetési tervek teljesítését tárgyalták meg, majd jóváhagyták a jövő évi költségvetést és községfejlesztési tervet. A Herendi Porcelángyár fennállásának 125. évfordulója alkalmából csütörtök délelőtt az Iparművészeti Múzeumban megnyitották a múzeum gazdag herendi porcelángyűjteményének legszebb darabjaiból rendezett jubileumi kiállítást. Eredntényes kritika Pummercsák, a Cémamag- nemesítő Kombinát igazgatója a kinemesített cérnamag csávázásának testet-leleket megerőltető hajrájában váratlanul értekezletet hívott össze. Kiküldöttek is voltak jelen, és Prummercsák szemét törölgetve jelentette ki, hogy végre egyszer az ő dolgainak is utánanéznek; nagyon fájt ez az eddigi érthetetlen mellőzés, de most aztán, ez kell, kartársak, egészen így, kritika nélkül nincs fejlődés, még nálam sem! Rajta, kartársaim, és várta az építő kritikát. A dolgozók pislogtak, krá- kogtak, és egymást lökdösték, csak Hübelének nem kellett biztatás, úgy ugrott elő, mint a bolha a koréból. Lelkesen kezdte bizonygatni, hogy végre, így a helyes, ez kell a cérnamag nemesítéséhez, a fölfelé ható kritika! Mert szent igaz, hogy Pummercsák kartárs nyers, goromba, kifejezései sértik a dolgozók önérzeSzirupos fölvételek tét, itt-ott becsületbe is gázolnak ezek a munka hevében kiejtegetett megjegyzések! Pummercsák lerohant az emelvényről, és míg folytak a könnyei a meghatottságtól, megölelte és összecsókolta Hübelét, hogy köszönöm, köszönöm, Hübelekémü! És a dolgozók színe előtt megesküdött, ölelve közben a boldogságtól fénylő Hübele rozzant lapockáit, hogy a mai szent naptól kezdve megjavul, ezentúl válogatottabb kifejezéseket használ majd a munka hevében! Az eddig semmibe vett Hübele a nap hőse lett, kitüntetésről suttogtak körülötte, mindenki sietett kezet rázni vele, a személyzetis pertut ivott vele, általában akkora sürgés-forgás keletkezett körülötte, hogy szegény Hübele beleszédült, hogyne, hiszen ez világos, Hübele elindult a siker útján, Pummercsák kedvence lett, ez már maga kész előléptetés. És mindenki a fejét verte a falba, hogy miért nem nyitotta ki a száját! Na, majd legközelebb, ha csak ez kell! A kiküldöttek elkocsiztak, Pummercsák meg azonnal hívatta Hübelét. Aki csak tehette a cérnamag folytonos üzemeltetésű nemesítésétől, az mind az- iroda előtt gyülekezett, hogy tanúja legyen a fel- magasztalásnak. Hübele alig lépett be az ajtón, Pummercsák az ajtóra mutatott, hogy mars ki, aljas rágalmazó! Mikor Hübele ki- támolygott, az egybegyűltek undorral fordították félre a fejüket, sürgősen legyeket csapdostak a falon, magukban hápogva az örömtől, hogy csukva tartatták a szájukat, a személyzetis meg azonnal magázni kezdte. Hübele pedig visszament a raktárba a megcsávázott cémamagok közé, és megfogadta, hogy ebben az életben ki nem nyitja a száját semmiféle kiküldött kedvéért. .. — Iym —-|- zacskó Az új kaposvári vásár- csarnokban az egyik elárusítóhely előtt egy asz- szony állt, és 20 dkg mákot kért. Kiderült, hogy mák van, csak éppen az ára borsos egy kicsit: 50 forint kilója. De hát piacon vagyunk, és a termelők annyit kémek portékájukért, amennyit akarnak. Az asszony ebbe bele is nyugodott volna, ha nem történik valami, ami kihozza sodrából. Az eladó ugyanis a 20 dkg mákot jó nehéz papírzacskóba csomagolta, és külön felszámított érte 20 fillért. »•Nem elég, hogy megveszem a zacskót is ötven forintos áron — mérgelődött az asszony —, még van merszük külön húszfillért kérni?« A felháborodás — úgy véljük — jogos. Mikor szűnik meg végre ez a plusz zacskó, plusz szalmaszál módszer a kereskedelemben? — Pgy — ötvenöt éves, harminchat év óta ül a volánnál Molnár János, a megyei pártbizottság gépkocsivezető, je. Lelkiismeretes munkájáért a közelmúltban megkapta a »Közlekedés kiváló dolgozója« kitüntetést. Csak az elmúlt tíz évben félmillió kilométert vezetett baleset- mentesen. Azelőtt? — 1928 óta vagyok gépkocsivezető, de még kihágásom sem volt. Fiat 509-esen tanult vezetni, most a BA 47- 14-es fekete Volga pilótája. A nagy kocsi ragyog a tisztaságtól, olyan, mintha most gördült volna le a gyári futószalagról. Pedig az óra már sok ezer kilométert mutat. — Nagyon fontos, hogy az ember szeresse az autót. Ne hanyagolja el, tartsa tisztán, s ha valami kis hiba van, javítsa ki azonnal. Mi kell még? Érző műkézzel kísérleteznek a Szovjetunióban Bakuban Áron Kobrinszkij közlése került a nemrég lezajlott bionikái értekezlet figyelmének középpontjába. A bioelektromos művégtagok készítésével foglalkozó szovjet tudós adatokat ismertetett az érző műkézről. Az eddig elkészített műkezek az izmokról elektródákkal levett bioáramok segítségével tudták ugyan mozgatni az uj- jaikat, de a műkéz viselője ezt nem érezte, csak úgy vette észre, ha nézte. A Szovjetunióban jelenleg 10 rokkant használ olyan új műkezet, amelynek ujjai végén az áramot vezető ujjból vagy vékony drótból nyomásra érzékeny készülék van. Áron Kobrinszkij közölte, hogy a kísérletbe bevont rokkantak három foglalkozás után jól érezték a műkéz uj- jainak végén jelentkező nyomást. Három kilogrammig terjedő erőkifejtésnél jól meg tudtak különböztetni százgrammos megterhelésváltozást. A most kísérleti stádiumban levő szovjet találmány lényege az, hogy a nyomás hatására az érző készülékben létrehozott elektromos frekvenciaváltozás különleges módszerrel áttehető a még ép, érzőidegekre, amelyek megfelelő ingerületet továbbítanak az agyba. Jó reflex, jó idegek, jó szem és — udvariasság. Az udvariasság nagyon fontos; az a baj, hogy sokan nem tartják annak. Ha azt látom, hogy gyakorlatlan egy vezető, nem akarom mindenáron megelőzni, nem gorombáskodom vele, hanem nyugodtan megmondom neki, mit kell tenni az adott helyzetben. Bizonyosan nem volna annyi baleset, ha sokan nem azt tartanák, hogy övék az egész országút! Molnár János szocialista brigádtag, szívesen foglalkozik a fiatalabb gépkocsivezetőkkel. — És a nyugdíjba vonulás után? — Nem gondolok még a nyugdíjra. Aztán meg ... szeretnék tovább dolgozni, ha csökkentett munkaidőben is Egyszerre abbahagyni a munkát — bele is betegednék. Egy célja van a nyugdíja zásig: a hétszázötvenezredik kilométer elérése — baleset- mentesen. — vő — Szeretem a zenét, de nem értek hozzá. Nagy a fülem, a dallamok között mégsem tudok igazságot tenni. Hiába bizonygattam Marikának: — Hidd el, mindent elkövettem. Diákkoromban elcseréltem iridium hegyű töltőtollamat egy furulyáért... Szeretem a gomolygó birkanyájat, a sípoló pásztorokat... Gyakoroltam, de háromnapi gyakorlás után is összevissza szólt a furulya, és feltörte a számat. . Mit tegyek? Annyi embert ismerek! Nem tárogatóznak, cimbalom, zongora sincs a hajlékukban, mégis megbecsült tagjai a társadalomnak. — Nincs veszve semmi •— hajtogattam. Marika a köny- nyeit törölgette. — Nem, nem! Analfabéta vagy! Nem mutatkozom többé veled. Mit tudsz te? Mi vagy te? — Marika, drága Marika! — és sorolni kezdtem, hogy tudom, mi az a vonal, vonalköz. Sőt! Tudom, hogy vannak segédvonalak is, aX-, fel-, magas és mély hangok. A dobot ütik, a citera pengetős hangszer, az orgonának sípjai vannak... Marilai, drága leány! Ha akarod, rajzolok neked violin- kulcsot. Rám se nézett. Porig alázotton ültem mellette. Arra gondoltam, azért mégiscsak jobb) hogy házasságunk előtt tudódott ki: semmit sem értek a zenéhez. Arra gondoltam, hogy kilépek, elmegyek az életéből. Elmegyek a falumba, s hallgatom a harangszót. »Bim-bam.« A harang sza_ va egyszerű és szép, főleg ha hármasban szól. Trióban. »Nem megyek eh nem! Neki is vannak fogyatékosságai« — gondoltam, s a£ ördög hegedűse, Paganini jutott az eszembe. Beszélni kezdtem róla. Küzdelmes gyermekkoráról, művészetéről. Marika fölfigyelt. — Mi az? Te ismered Paganinit? — csodálkozott. — Igen, ismerem. Minden zenei nagyságot ismerek. Kiről akarsz haliam? Tudom EG ÉM például, hogy Beethoven szimfóniákat is írt. — Várj, várj! — intett le, és dúdolni kezdett. — Nos? Kitől való ez? — Mi? — Amit az imént... — Marika — vágtam a szavába —, én nem úgy ismerem őket, ahogyan gondolod. A művek dúdolása, eljátszása nekem nem mond semmit. Én a fénylcépükről, az arcukról ismerem meg őket. Marika leszállt az égből. — Hülye vagy — mondta lakonikusan. — Hát idefigyelj — sziszegtem. — Ne hőstenorkodj! Én nem tudok skálázni, de te sem vagy mindenben művelt, s eztán be is bizonyítom. — Tu-dod, ki az a Be-ne?! Tu-dod? — Bene? Nem is hallottam róla. Mit komponált? — Látod? Ez vagy te! Ö gólokat komponál. S ha majd a japán fővárosban az olimpiai dobogó legfelső fokán ott áll a magyar tizenegy, s felhangzik a Himnusz, én tudni fogom, hogy szövegét Kölcsey írta, zenéjét pedig Erkel szerezte... a gólokat meg Bene rúgta. Te meg csak nézel, nem tudod, mi miért. Nos? Marika váratlanul és szelíden megfogta a kezemet. — Nem vagy te menthetetlen ... hanem tanulnod, gyakorolnod kell... Ugye, nem tudsz kottát olvasni? — Írni, olvasni tudok. De kottát? Azt nem. — No, látod, itt kell kezdened — mondta határozottan. — Marika, csak ezt ne! — könyörögtem. — Gimnazista koromban másoltam egy izét a tábláról. A hangjegyek ültek a vonalakon, vonalközökben, de én a szárukat is pontosan akartam rajzolni. A tanárnő csak odavagdosta őket, de én ... érted, arra is figyeltem, meddig nyúlnak a vonalak ... — Tanulnod kgll — ismételte kedvesen. — Ha szeretsz... Hát én szeretem Marikát. De a zenét? Tudja isten. Veszekedésünk óta mindenesetre fejlődtem. A bírói sípszó, ha félidőt jelez, azt mondom, ehe, szünetjel. Ha jellemezni akarok valakit, így kezdem: alt hangja van. Tanulok és tanulok. Ha Marika a feleségem lesz, ne legyen oka panaszra. Gyakran, nagyon gyakran elhúzom majd a nótáját. G. S. \SONZOK A legnagyobb New York-i szálloda fürdőszobáinak falán áll ez a szöveg: »Ne nyúljon nedves kézzel a villanykapcsolóhoz, mielőtt számláját kiegyenlítené.« * # * Egy walesi presbiteriánus templom bejáratára függesztették ki az alábbi gyászjelentést: »Szeretett lelkészünk, John Smith ma reggel fél tízkor elhagyott bennünket. A mennyországba költözött.-« Estére még egy cédula virított a templom -kapuján: »Mennyország, délután 6 óra. John Smith még nem érkezett meg. Erősen aggódunk..« * * * A párizsi földalatti vasút igazgatósága nem teljesítette egy francia társadalmi szervezet kérését. A szervezet ugyanis azt kérte, hogy tiltsák meg a fiatal pároknak a csókolózást a metró vagonjaiban. A földalatti vasút igazgatóságának válasza így hangzik: »Lehetetlen eleget tenni az önök kívánságának, hiszen a metró ezzel a legfőbb báját veszítené el.« * * * Adenauer kancellárt megkérdezték az újságírók, hogyan vélekedik az amerikai republikánusok elnökjelöltjéről, Barry Goldwaterról. A nyugalmazott kancellár így válaszolt: — Nekünk, németeknek, nincs jogunk arra, hogy másokat bíráljunk. Elég bajunk van a saját ostobaságainkkal. ... Fred beront a bárba: — Gyorsan három whiskyt, mielőtt kitör a botrány. A mixer eleget tesz a rendelésnek, a vendég pedig egymás után lehaitja a három pohár whiskyt. — Miféle botrányról beszélt ön. és mikor tör ki a botrány? — Ebben a pillanatban. Mert nincs egyetlen garasom sem. * * * — Bölcsen tenné, ha megszabadulna kutyáitól. Leányomnak ma este félbe kellett hagynia a zongoragyakorlását, mert a maga kutyái folyton ugatnak. — Megértem az ön haragját, uram, de tudnia kell, hogy a leánya kezdte. Garancia — De uram! Ezt az aranyórát fél éve vettem öntől, s nem ment még három hónapig sem. Akkor azt mondta, hogy ez az óra kiszolgálja az egész életemet... — Hja, kérem — vetette közbe az eladó —, amikor. ezt az órát vette az úr, nagyon betegnek látszott... * * • — Miért nem tartasz a gyümölcsösödben madárijesztőt? — Fölösleges. Egész nap ott vagyok. Somogyi Néplap Az MSZMP Somoey megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács* lapja. Főszerkesztőt WTRTB LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor a. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó vállalat. Kanos^ár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őr/link meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetést díj egy hónapra 12 Ft Index: 25067. Készült a Somoev mesv^i Nyomdaipart Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, La Unka Sándor utc* 6.
