Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-09 / 237. szám

Péntek, 1964. október 9. 3 SOMOGYI NÉPLAI* Hét baleset — 6845 forint kártérítés A Területi Egyeztető Bizottság gyakorlatából A 2/1964. (IV. 3.) Mü. M. Tudománnyal a népért! Az ismeretterjesztési évad küszöbén számú rendelet szerint a válla­lat köteles megtéríteni a dol­gozó kárát, ha az egészségé­nek és testi épségének sérel­méből származik. Az április 1-én hatályba lépett rendelet első fokon az egyeztető bizott­ságok hatáskörébe utalta az ilyen kártérítési ügyeket. A Területi Egyeztető Bizottság tizenhármat tárgyalt meg áp­rilis 1-e óta, hetet ismerte­tünk közülük. A vállalati egyeztető bizottságok általá­ban a rendelet szellemében döntenek; bizonyítja ezt, hogy egy dolgozót- sem utasított el a VEB, két esetben (a So­mogy—Zala megyei Vas_ és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatnál B. J. és az Ingat­lankezelő Vállalatnál H. L. ügyében) szavazategyenlőség miatt nem döntöttek. A hét baleset 6845 forintjába ke­rült a négy vállalatnak. Többe kerül a leves, mint a hús A következő három példa szerint a vállalatok sokkal na­gyobb összeget fizettek lei kár­térítésre, mint amennyibe a balesetet előidéző gödör meg­javítása, a hiányzó kanna, fa­rács kerül. B. J.-t, a Somogy—Zala me­gyei Vas- és Műszaki Nagy­kereskedelmi Vállalat kocsikí. sérőjét. július 1-én érte bal­eset. Tűzhelyet szállítottak a somogyjádi raktárba. A kocsi­kísérő a vállán vitte a tűzhe­lyet olyan tíz méter távolság­ra. Amikor átlépte a küszöböt, bal lába megakadt egy gödör­ben. Megcsúszott a teherrel, s pattanást érzett a derekában. Kilenc napig volt keresőkép­telen. A Területi Egyeztető Bizottság megállapította, hogy a vállalat nem tartotta meg a biztonsági követelményeket és az óvó rendszabályokat (gö­dör, magas küszöb), ezért meg kell fizetnie B. J.-nek a táp­pénz és az átlagkereset közöt­ti 209 forint különbséget. K. J., az Ingatlankezelő Vál­lalat parkettása Kaposváron, a Kanizsai utca 2. számú, házban dolgozott július 1-én. Munka közben megbillent a forró bi­tumennel teli vödör, ráfröcs- csent az anyag, s tenyérnyi he­lyen megégette a könyökét. Egy hónapig volt táppénzen. A TEB 497 forint kártérítést ítélt meg a parkettázónak, a forró bitument ugyanis jól zárható, föl nem dönthető kannában kell tartani, ilyet azonban nem biztosított a vállalat. Műszak után megfürdött R. F.-né a Pamutfonó-ipari Vál­lalat Nagyatádi Telepének für­dőjében. Elindult az öltözőbe, műanyag talpú cipője megcsú­szott a vizes kövezeten, s ne­kiesett a lábmosónak. A Terü­leti Egyeztető Bizottság megál- lam'totta, hogy a vállalat nem tartotta tisztán a fürdő köve­zetét, nem vett oda farácsot vagy gumiszőnyeget, ezért 537 forint kártérítést ítélt meg a dolgozónak. 2541 forintot fizet az IKV H. L., az Ingatlankezelő Vál­lalat központifűtés-szerelője fekvő kazánt javított február 12-én. Patentfogója lecsúszott a szelepről, s mivel nem fogóz­hatott, elvesztette egyensúlyát, és csaknem két méter magas­ból lezuhant. Bal sarokcsontja megrepedt. A TEB megállapí­totta, hogy H. L. nem tehet a balesetről, mind a két kezével fogta a szerszámot, meid teljes erőkifejtésre volt szüksége. A TEB 2541 forint különbözet megtérítésére kötelezte az IKV-t. Leszerelt szűkítőcső Mind a két baleset a hűtő­házban történt. R. J.-né segéd­munkás a jégkrémtöltő gép tisztítása közben levágta jobb mutatóujjának első ízületét, s harminc napig keresőképtelen volt. A TEB megállapította, hogy nem oktatták ki rendesen R. J.-nét, felügyelet nélkül nem is dolgozhatott volna. Azért nyúlhatott fel tisztítás közben a dugattyúházba, mert a vállalat leszereltette a szűkí­tőcsövet. A baleset után rögtön visszahelyezték. A TEB 297 forint kártérítést ítélt meg a segédmunkásnak. Útban van a csapóajtó Szederrel megrakott rekesze­ket tolt kézikocsin a rámpára K, F.-né segédmunkás 1962. szeptember 17-én. Kitámasz­totta a csapóajtót, hogy szabad útja legyen, az akkori főmér­nök azonban újra becsukta. A segédmunkás kénytelen volt nekitolni a kocsit az ajtónak, s úgy kinyitni. Egyik útjánál néhány rekesz megbillent, K. F.-né hátraugrott, éppen a mö­götte jövő kocsinak. Elesett, s meghúzódott a keze. Csaknem egy hónapig volt betegállo­mányban. A dolgozó 1964. au­gusztus 4-én kártérítést kért. A TEB 329 forintot ítélt meg, mert a vállalat nem gondosko­dott a biztonságos munkafölté­telekről, baleset veszélyének tette ki a dolgozókat. Engedély nélkül használták a felvonót M. J.-t, a Pamutfonó-ipari Vállalat Nagyatádi Telepének villanyszerelőjét baleset érte 1961. augusztus 31-én a lúgol­vasztó felvonó javítása közben. Elszakadt a járószéket tartó lánc, a szerelő a nagy zajra a falhoz lapult, a lezuhanó felvo­nó mégis végighorzsolta a jobb vállát, karját, lábfejét. A lúg­oldat felcsapódott a szerelőre, bele a bal szemébe. Kovács Ist­ván lúgolvasztó szabadította ki a felvonó és a fal közül, kivit­te a szabadba, s lemosta róla a lúgoldatot. M. J. csaknem két hónapig volt betegállomány­ban. 1964. júniusában M. J. a vállalat egyeztető bizottságá­hoz fordult, s kérte, térítsék meg keresetkiesését, és fizes­sék meg a tönkrement cipő és ing árát. A TEB megállapítot­ta, hogy a telep engedély nél­kül működtette a felvonót, a karbantartó villanyszerelőt nem oktatta ki, hogy mi a te­endője a lift elromlásakor, ezért 1877 forint különbözetet és 560 forint ruhapénzt ítélt meg a szerelőnek. Az ősszel meginduló iskolán kívüli népművelő mun­ka immár évek óta visszatérő eseménye egész társadalmunk­nak. E munka szélesedése élénk bizonysága annak, hogy a tanulás és a művelődés a mi korunkban a felnőtt ember éle­tének is elengedhetetlen tarto­zéka. A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat egyik fő része­se annak a hatalmas munká­nak, amely országunkban az iskolán kívüli népművelés te­rületén folyik. A nyáron lezaj­lott IV. küldöttgyűlés határo­zata előírta a Társulatnak, hogy az ismeretterjesztő mun­ka a továbbiakban is igazod­jék a népünk előtt álló politi­kai, gazdasági és kulturális feladatokhoz, e feladatok telje­sítését segítse elő. Hatalmas és szerteágazó tevékenységet je­lent ez. Az ismeretterjesztő munka tartalmi meghatározója az el­következő időszakban termé­szetesen a felszabadulás 20. évfordulójának megünneplése lesz. Ügy kell végeznünk mun­kánkat, hogy a dolgozók előtt világossá váljék: felszabadulá­sunk óta milyen nagy fejlődé­sen ment keresztül hazánk, s hogyan vált az emberiség egész fejlődését meghatározó ténye­zővé a szocialista világrend- szer. Ez az általános követelmény. Mindezen túl azonban lehető­ségünk van arra, hogy — sajá­tos eszközeinkkel — az évfor­dulónak szentelt rendezvénye­ket is szervezzük. Így kerül majd sor a Partizánszövetség­gel közösen a Magyar partizá­nok nyomában címmel meg­_Négy vetőgép köröz a búza­földön. A traktorok fényszóró­ja belehasít az esti ködbe. Nem, a gépkezelők még nem hagy­ják abba a munkát, kár volna azért a néhány fordulóért reg­gel ismét idejönni. A látogatók — megyei és járási vezetők — viszont búcsúzkodnak, hiszen eleget időztek már ennél a táb­lánál. Éppen a dűlőre tarta­nak, amikor az egyik gépke­zelő megállítja őket: — Várjanak még egy kicsit, akarok mondani valamit. — Tessék, mondja csak. — Tudják-e, hogy nem Jól van ez így? Nagyon szabadjára engedik a mi vezetőink a gye­rekeket. — Miért, mi a baj a fiata­lokkal? — Gondol egyet az egyik is, a másik is, és se szó, se be­széd, irány a nagyvilág. — Hiszen itt, Gőllében szép számmal dolgoznak fiatalok. — Maradtak a faluban, per­sze, hogy maradtak, de nem elegen. — Ki tartsa őket itthon első­sorban, ha nem a szülők és a vezetők? — Éppen ez az. Mondtam is már számtalanszor az elnöknek meg a párttitkárnak, hogy na­gyon puha kézzel vezetnek. Ami meg a szülőket. illeti, azok is keményebben foghat­nák gyerekeiket. Közbevetett kérdés: *- Fia, lánya van-e? — Nézzék meg, itt a fiam, a Csaba, velem dolgozik a ve­hirdetendő túrákra a partizán- harcok színhelyére. A túrákon a történelmi múlt ismertetése mellett mód nyílik a szocialista építés eredményeinek bemu­tatására is. A TIT azt tanácsolta megyei szervezeteinek, hogy a városok, községek felszabadu­lásának évfordulóján tartsa­nak olyan előadásokat, ame­lyek az adott község, város fel­szabadulásának történetével és az azóta elért eredmények is­mertetésével foglalkoznak. Társulati tagok dolgoznak A megye ipari keresztmetszeté­nek fejlődése az elmúlt húsz év alatt című komplexelőadá­son. E rendezvényeken köz­gazdászok, műszakiak és más szakterület művelői ismertetik a megye húsz év alatti fejlődé­sét. Készülünk a Népgazdasá­gunk fejlődése 1945—65 című előadássorozatra is. A felszabadulási évforduló jegyében hirdettük meg a ter­melőszövetkezeti mozgalom történetéről szóló pályázatot, erre 64 pályamunka érkezett be. A szerzők közt találunk ta­nítót, tanárt, tanácsi dolgozót, orvost, jogászt, tsz-brigádveze- tót és egyszerű szövetkezeti gazdát is. A legjobb pályamun­kákat kötetbe foglalva megje­lenteti a Társulat. Az általános műveltség ter­jesztése, kiegészítése végett a Társulat szélesíti szabadegye­temi tagozatait, s a természet- tudományos ismeretterjesztés hatékonyabbá tétele érdekében — az országban több helyen — természettudományos bemuta­tótermet állít fel. A bemutató- termekben kísérletekkel egybe­tőgépen — mondja Dervalics János a jó ötvenes emberek büszkeségével. — S a gyerek miért nem ment el másfelé? — Csak próbált volna! Ha egyszer is megemlítené, olyan pofont kapna, hogy soha nem felejtené el... Dehogy kellene erre sort ke­ríteni! Hiszen Csaba jól érzi magát a szövetkezetben, s a vezetők is elégedettek munká­jával, szorgalmával. Folytatódik a párbeszéd: — Fölképelné tulajdon gyere­két? — Föl én, s nemcsak a ma­gamét, hanem a másét is. Csak egy baj van: ha erélyesebben rájuk szólok, azzal vágnak vissza, hogy felhoznak a párt­gyűlésen ... Szenvedélytől átfűtött sza­vak, háborgó indulatok. Egyfe­lől példás helytállás a munká­ban, másfelől az ököljog ki­harcolásának szándéka ... Értjük a falu elöregedése miatt érzett aggodalmát, de megérte­ni nem tudjuk és nem fogjuk módszerét. Nem, nem az a megoldás, amit ö ajánl, hanem más a kiút. Olyan körülmé­nyeket teremteni és úgy ne­velni a parasztgyerekeket, hogy fölismerjék: nemcsak a falu határán túl, hanem a fa­luban is van élet. Egyre szé­pülő élet. S ez elüt a régi vl-. lúgtól abban is, hogy idegen tőle a pofozkodás ... Kutas József előadások hangzanak el. Színe­sebbé kívánjuk tenni az idén a munkás- és tsz-akadémiákon elhangzó előadásokat is. Az is­meretterjesztési évad újdon­sága a tsz-akadémiák termé­szettudományi és műszaki ta­gozata, amely az alapvetően fontos tantárgyak elsajátíttatá­sával előmozdítja a mezőgaz­daságban a szakképzést. A rendelkezések értelmé­ben azok, akik ezt a tagozatot elvégzik, beiratkozhatnak a be­tanított- és szakmunkásképző tanfolyamra. A felsorolt program ízelítő a társulati munkából. Választmányaink, szakosztá­lyaink munkaterve még sok fontos és értékes, megvalósítás­ra váró feladatot tartalmaz. Végrehajtásukra biztosítékul szolgál a társulati tagok áldo­zatkészsége és az a jó kapcso­lat, amely a TIT-et az ismeret- terjesztő munkában érdekelt állami szervekhez, társadalmi és tömegszervezetekhez fűzi. Munkánk szempontjából rendkívül nagy jelentőségű, hogy a IV. küldöttgyűlés óta a Társulat szorosan együttműkö­dik a Hazafias Népfronttal. Ez az együttműködés egyik fölté­tele annak, hogy a TIT politi­kai felelősséggel megfelelhes­sen a párt által kitűzött fel­adatokból reáháruló követel­ményeknek. A szoros kapcsolat megkönnyíti az ismeretterjesz­tő munka összehangolását, ki­küszöböli a falun, illetve vá­rosban folyó ismeretterjesztő munka többször tapasztalt pár­huzamosságát. Ügy véljük, hogy — a feladatok összehan­golásán túlmenően — a Haza­fias Népfront segítségével szé­lesedik az ismeretterjesztő munka hatósugara. Az együtt­működés során fejlődik a TIT belső demokratizmusa, szélese­dik tevékenységének társadal­mi jellege is. Biztosak vagyunk abban, hogy sok hasznos tapasztalatot és eredményes munfcát hoz mindannyiunk számára az új ismeretterjesztési évad, és a TIT tagjai helytállnak abban a tevékenységben, amelyet a Társulat jelmondata így fogal­maz meg: Tudománnyal a né­pért! Honfi József, a TIT országos titkára Vidéki munkahelyeinkre keresünk művezetőket technikusokat Jelentkezés részletes önéletrajz beküldésével a Bányászati Építővállalat személyzeti osztályán, Bpest, I. kér., Iskola u. 13. sz. (2315) ti. G. SOROZÁSON T1 izennyolc-húsz éves fiatalokat soroznak Kapos­váron, a Fegyveres Erők Klubjában. A falakon katonai témájú tablók, a nagyteremben filmet vetítenek. Az alapos orvosi vizsgálat után egy magas, szőke fiú áll a sorozó bizottság elé. — Melyik fegyvernemhez szeretne kerülni? — kér­dezi Kovács Lajos őrnagy, a bizottság elnöke. — Szeretem a villamosságot... Talán a híradósok­hoz. A bizottság figyelembe veszi a fiatalok egészségi állapotát, szociális helyzetét, képességeit, szakmáját, s ezután dönt. Gazáig Antal tavaly érettségizett, tartalé­kos tiszti tanfolyamra szeretne menni; mások a tüzér­séghez vagy a páncélosokhoz kérik magukat. — A lehetőségekhez mérten mindig teljesítjük a fiatalok kérését — mondja Kovács őrnagy. — A szociá­lis bizottság meghallgatja a katonaköteleseket, indokolt esetben javasolják a szolgálathalasztást, bár a tapasz­talat azt igazolja, hogy családi problémák miatt egyre kevesebben kérnek halasztást. Illés Tibor tizennyolc éves, felíró a cukorgyárban. — Két évig jártam gimnáziumba, aztán kimarad­tam, elmentem dolgozni. Az új honvédelmi törvény ér­telmében most tizennyolc év a katonai szolgálat alsó korhatára. Szeretnék az idén bevonulni. Az a tervem, hogy valamelyik híradó-alakulatnál kitanulom a mű­szerész-szakmát, aztán elmegyek tiszthelyettesi iskolára, és leérettségizem. Talán a tisztiiskola is sikerül... Reggeltől délutánig a fiatalok végigjárják a bizott­ságokat, előadást hallgatnak a katonaéletről, katonákkal beszélgetnek. Délután két KISZ-es — híven a hagyomá­nyokhoz — kokárdát tűz a katonajelöltek gomblyukába, ami azt jelképezi, hogy ők egy kicsit már — katonák... (Vincze) kötött kémiai, fizikai, biológiai MÉLTATLANKODÁS kvcka péter, VÖRÖSFELHŐ PARANCSOT AD Rajiam: csahbbi mnnuls A sziuk gyerekkoruk óta félelmes nyila- zók voltak. A tehérek sortüzekkel véde­keztek. Közben az erődben maga Car rington sorakoztatta a katona kát.

Next

/
Thumbnails
Contents