Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-23 / 249. szám

Indulás előtt Hajnalodiik. Lassan öt óra lesz. A 13. számú AKÖV kaposvári telephelyén már zúgnak az indulásra ké­szen álló gépkocsik mo­torjai. Pálvölgyi Péterrel, a vállalat üzemvezetőjével együtt azt figyeljük, hogyan hagyják el a járművek a telephelyet, mennyire vizsgálják meg mű­szaki állapotukat indulás előtt. Nehéz feladat A kifelé tartó autókat Szed- lák Béla garázsmester ellenőr­zi. Nehéz feladat az övé, hiszen kevés idő áll rendelkezésére, hogy fölfedje a műszaki hibá­kat. Int a közeledő gépkocsi ve­zetőjének, hogy adjon gázt, az­tán fékezzen. — Jó, a fékek rendben van­nak — mondja. Mind a négy fék egyszerre fogott, az erős fékezés nyoma ott maradt az udvar kövén. A garázsmester gyorsan belepillant a menetle­vélbe, megnézi a lámpákat, az irányjelzőket is, majd a gumi­kat vizsgálja meg. A kocsi csak akkor mehet tovább, ha minden rendben van. Ha azt gyanítja, hogy a gépkocsiveze­tő szeszt ivott, leheletpróbát is vesz. Mostanában nem észlelt ittasságot, re rendbe torsit !“ Más hibák miatt sem enge­dik ki a járműveket az ország­úira. Ilyen ok például, ha a gépkocsi sáros, elhanyagolt. Kovács István piszkosan hagy­ta az YB 17-16 rendszámú autó vezetőfülkéjét. Hódost Pé­ter pedig, amikor megkérdezik, hogy miért sáros a kocsija, így válaszol: — Erdei útra megyek, fölös­leges lemosni. Magyarázkodását nem fo­gadják el, vissza kell mennie a telephelyre, a kocsit rendbe kell tennie. Baj van a menetlevelekkel 9»Tegyt a ko tölteni a menetlevelet. Gelen­csér Ferenc viszont nem ér oda fél hatra a Közúti Üzemi Vál­lalathoz, hiszen fal hat után öt perccel indul ki telephelyé­ről. Snájger Istvánt is hiába várják hat órára, hiszen hat óra tízkor még a telephelyen van. „Elaludtam, hát aztán .. .1 A legtöbb járművezető kifo­gástalan munkát végez. Ezt lát­ni a kocsi állapotán és a pon­tosan kezelt okmányokon is. Márkus Emil, aki az VB 70-''4 rendszámú tehergépkocsivá hat órára megy a MEK-nez, már háromnegyed hatkor in­dul, hogy pontosan érkezzen. A kiváló gépkocsivezetők között tartják számon Salamon Gyu­lát is. Ez meglátszik kocsiján is: a garázsmester és Pálvöl­gyi Péter tudja, hogy nála nemigen találnak hibát Nem így azonban a fiatal Berta Gyulánál! Megrendelője hat órára várja, de már fél hét is elmúlt, amikor indulni ké­szül. — Elaludtam, hát aztán!... — fölényeskedik. — Legföljebb héttől igazolják a fuvart Amikor figyelmezteti^ hely­telen viselkedése miatt, még neki áll följebb, s durva, kö­zönséges hangon fakad ki. Az ilyen ember munkája, maga­tartása nem növeli a vállalat jó hírét. A következő epizód is, jobb lett volna, ha nem játszódik le. Pálvölgyi Péter az egyik so­főrt arra utasítja, hogy men­jen vissza, és hozza rendbe el­hanyagolt autóját. Hallja ezt a gépkocsi irányításáért felelős Máté József menetirányító is, és tiltakozni kezd mondván, hogy az időveszteséget Pálvöl­gyi Péterre hárítja. S hogy be­váltsa, amit mondott, új me­netlevelet állíttat ki. Pedig el­sősorban neki kellett volna fi­gyelmeztetnie mulasztásáért a gépkocsivezetőt, nem pedig szembehelyezkedni az üzemve­zető utasításával. Szalai László ÚJ PÁCIENS — Doktor úr, tessék fölírni egy kis sósavpepszint, mert mióta kora ősszel bekötözik a gyümölcsfákat, savhiányom van! (Endrődi István rajza) Gyors egymásutánban száz gépkocsi hagyja el a telephe­lyet. Műszaki kifogás egyik el­len sincs. Jók a fékek, a kor­mányszerkezetek, a világítóbe­rendezések. Baj van azonban a menetle­velekkel. — Körülbelül fél hétre me­gyek — mondja Molnár Fe­renc, az YA 81-23 rendszámú tehergépkocsi vezetője. A me­netlevélre azonban nincs beír­va az indulás időpontja. Nem fogadható el, .amit mond, hogy tudniillik az utcán akarta ki­November l-én lép életbe a MÁVAUT téli menetrendje November l-én, vasárnap lép életbe a MA VAUT téli menetrend­je. A hivatalos menetrendkönyvet 21 ooo példányban adják ki, és rö­videsen árusítják a MAVAUT és a MÁV nagyobb pályaudvarain, illetve az IBUSZ utazási irodák­ban. Az autóközlekedés az idén kö­rülbelül 270 új buszt kapott, illet­ve kap, ennek felét azonban a ki­selejtezett, korszerűtlen és elavult, öreg kocsik pótlására állítják be, a többit pedig sűrítésre használ­ják. Üj vonalat nem kapcsolnak be a hálózatba, mert nincs elég autóbusz, azonban a járatokat sű­rítik. A nyári évadban 20 056 járat közlekedett, a télen 20 3Ít> járat lesz. Ez azt jelenti, hogy sűrítik a munkás- és az iskolai járatokat. Vonalak meghosszabbításával újabb tizenöt községet kapcsolnak be a hálózatba. Valamikor híres brigád vol­tunk. Mindig kivágtam az új­ságokból a rólunk szóló cikke­ket, egész kötet gyűlt össze belőlük. De az utóbbi időben észre­vettem, hogy valami baj van. Nem írtak már rólunk sem­mit. Csodálkoztunk, hiszen a brigád most is remekül dol­gozott, messze túlteljesítettük a normát, egy hónappal ha­táridő előtt teljesítettük az évi tervet. Felhívtam az ismerős újság­írót, aki annyi szépet írt ró­lunk. — Hallja, szerkesztő, nem innánk meg együtt egy ká­vét? Találkoztunk, és mindjárt a lényegre tértem. — Ha egy szép cikket akar­na írni, volna ám anyag! Tel­jesítettük ... — Tudom, tudom — szakí­tott félbe türelmetlenül. — Te­le van a fiókom ilyen anyag­gal. Sok brigád teljesíti ám a tervet! Erről nincs mit írni. — No, jó. De idefigyeljen: olyan felajánlást tettünk ... — Mindenki tesz felajánlást — fanyalgott az újságíró. Már búcsúzott is. — Hová siet annyira? — kérdeztem. — A Jandejek-brigádhoz ro­hanok, roppant érdekes dol­gok történnek náluk. Az egyik brigádtag részeges, megint le­itta magát, és nem jött dol­gozni. Ebből jó anyagot lehet csinálni. Búsan baktattam haza. Más­nap tanácskoztunk a brigád­tagokkal. Az egyiket kiszemel­tem alkoholistának. Mikor ebédnél a sörünket ittuk, rá­beszéltem: — A brigád érdekében! Má­sok bezzeg igyekeznek, napon­ta leisszák magukat. A szaki végül is megivott három üveg sört, de másnap, ha egy kissé álmosan is, ren­desen megjelent a gyárban. Aznap egy író látogatott az üzembe. Az igazgató mindjárt hozzánk hozta: — Ez a brigád a legjobb kol­lektívánk! Élen járnak a mun­kaversenyben, együtt mennek színházba... — Tiszta konfliktusmentes­ség — morogta az író, és már tovább is ment. Aznap letoltam a brigádom hat tagját: — Teljesen használhatatla­nok vagytok! így sohasem lesz belőlünk híres brigád! No de várjatok csak, majd keresek én egy hetedik brigádtagot. Nemsokára találkoztam az újságíróval. — Mi újság? — kérdezte sa­vanyúan. — Nem érek rá — válaszol­tam. — Brigádgyűlésre roha­nok. Az új brigádtagunkkal sok baj van. — Leitta magát, és nem jött munkába? — ásított az újság­író. — Ugyan! Egészen más ka­liberű ember az. — Talán egy volt igazgató, akire rásütöttek valamit? — Az újságíró a noteszáért nyúlt, de még mindig nem különö­sebb lelkesedéssel. — Sokkal nehezebb ügy. — Ült? — suttogott az új­ságíró, és most már felcsillant a szeme. Bólintottam. — Lopás? — érdeklődött. — Nem. Gyilkosság. Az újságíró nagyot ugrott. — Ez már igen! És kit? — Az anyósát. — Hát ez egy kicsit banális, de egész cikksorozatot fara­gunk belőle ... Ragyogó, dicsőséges napok köszöntöttek rám. Állandóan ankétokra hívtak, mindenütt a hetedik brigád­A HETEDIK BRIGÁDTAG Irta: Jiri Marek TÁRSADALMI TANÁCSADÁS — Szívesen áldozok min­den héten néhány órát sza­bad időmből a közügyeknek. Magam is ide való vagyok, itt is születtem, természete­sen nem mindegy nekem sem, hogyan fejlődik a fa­lum, milyen gyorsan gyara­podik — így nyilatkozott N. N. mérnök, amikor a Haza­fias Népfront községi bizott­sága és a tanács megkérte: segítsen a művelődési ház tervezésében. . Nemes hagyományai van­nak az értelmiség segítő készségének. A Népfront leg­utóbbi kongresszusát megelő­ző időszakban például há­romezer község távlati rév- dezési irányelveit készítették el, és sok más feladat meg­oldásában is segédkeztek. S ezekben a hetekben, napok­ban országos mozgalom ki­bontakozásának lehetünk ta­núi: tizenöt megyében több mint ezer szakember részvé­telével rendeztek tanácsko­zást a Népfront községpoliti­kai feladatairól, arról, hogy miként kamatoztassák társa­dalmi munkában is szaktu­dásukat, segítő szándékukat falujuk, városuk fejlesztésé­ben, gyarapításában. A tizenöt megyeszékhelyen tartott baráti tanácskozások részvevői nem elégedtek meg általános jókívánságokkal, hanem — a szakembereket jellemző tárgyilagossággal — konkrét határozatokat hoz­tak. így például elhatároz­ták, hogy a következő hóna­pokban megalakítják a Ha­zafias Népfront megyei és járási műszaki tanácsadó testületen. Tagjaik önzetlen jó tanácsokkal segítik majd a hozzájuk tartozó községek vezetőit az építkezések sor­rendjének meghatározásá­ban, hogy minden szempont­ból jól válasszák még az építendő iskolák, óvodák, művelődési házak helyét. Biztosak lehetünk abban, hogy e társadalmi tanácsadó testületek jó segítséget nyúj­tanak majd a községfejlesz­tési munkához. Bölcsődei fölszerelés szolgálati lakásokban EGY BEJELENTÉS ETÁN Vizsgálatot indított a Fonyódi Járási Népi Ellenőrzési Bizott­ság a Fonyódi Községi Tanács bölcsődéjében. Megállapították, hogy 40 000 forint értékű föl­szerelésről, különféle álló- és fogyóeszközökről a bölcsőde vezetői és dolgozói nem tud­nak elszámolni. Később ezt a megállapítást módosítani kel­lett: a hiányzó anyag nagy ré­sze előkerült, s a hiány össze­ge 10 000 forintra csökkent. Nehéz volt kideríteni, hova tűnt a 40 000 forint értékű be­rendezés, fölszerelés, ugyanis a bölcsőde dolgozói olyan fe­lületesen bántak a gondjaikra bízott társadalmi tulajdonnal, mintha nem is kellett volna el­számolniuk vele. Egy 6400 forintos hűtőszek­rényt a bölcsőde átadott a községi tanács napközijének, erről azonban semmiféle írást nem készítettek. Két évvel ezelőtt egy varrógépet, egy porszívót és egy padlókefélőt — bár a bölcsőde számlájára vásárolták —, át kellett adniuk egy másik járásnak. Erről sem készült igazolás, továbbra is az ő nyilvántartásukban szerepel­tek ezek a gépek. AMIKOR A NÉPI ELLEN­ŐRÖK a hiányzó tárgyakat ke­resték, először azt a választ kapták, hogy Nagyatádon, il­letve Csurgón vannak. Később kiderült, hogy Nagybajomban lehet megtalálni őket. A bölcsődében 1962 május óta nem leltároztak, a községi tanács nem törődött velük, nem érdekelte őket, hogyan gazdálkodik a vezető, hogyan tagról kellett beszélnem. Jöt­tek a filmtől, a tv-töl és a rá­diótól. Mindenki boldog volt. — Végre egy konfliktus — ujjongtak. — Végre nem csu­pa tervteljesítés. Én pedig elmeséltem, hogy a hetediket elhagyta a felesé­ge, de nem nagyon bánja: el­csábította az egyik munkatárs­nőnket, kétgyermekes család­anyát. — Ugye, darukezelőnő az il­lető? — könyörgött a filmes. — Nagyszerű fölvételeket csi­nálhatnánk. Fentről befogjuk az egész csarnokot... Szerették volna személyesen is megismerni a hetediket, de kimentettem. — Sajnos, ma sem jött be a gyárba, részegen hever ott­hon. Megegyeztem egy íróval, hogy felesben összeütjük a for­gatókönyvet. A regényírónak már csak szakmai tanácsokat ígértem a megfelelő részesedé­sért, mert többre nem futotta az időmből. Persze a gyárba bejárni nemigen volt érkezésem. A hat brigádtagom egy napon kije­lentette, hogy így nem lehetek tovább a brigádvezetöjük. Ma­gyaráztam nekik, milyen nagy­szerű dolog az a hetedik, de nem értettek meg. Más brigád­vezetőt választottak. No de se­baj, én már úgyis átlépek az irodalmi vonalra. bánnak a dolgozók az aprósá­gokkal. így történhetett meg, hogy noha az egyik számlán rozsda- mentes evőeszközök vannak feltüntetve, a bölcsődébe már csak alumínium evőeszközök kerültek. Igen sok lepedő is hiányzott. A vezető azzal ma­gyarázkodott, hogy helyettese az ő tudta és beleegyezése nél­kül tizennégy lepedőt hazavitt. A népi ellenőrök csak hosz- szas keresgélés után találták meg a nyilvántartásban levő két olajkályhát is: illetéktele­nek használták őket két évig. A bölcsődében a gyermekek létszámához képest aránytala­nul sok volt a dolgozó; min­den két gyermekre egy alkal­mazott jutott. Beszéltünk erről az ügyről a fonyódi tanács vezetőivel. Elmondották, milyen intézke­dést tettek, hogy hasonló hi­bák ne forduljanak elő többé. Csökkentik a bölcsőde dolgo­zóinak számát, évente kétszer leltároznak, év végén pedig ki- selejteztetik a használhatatlan játékokat és más fogyóeszkö­zöket. MOST MAR LÄTJÄK, hogy mulasztást követtek el, de ak­kor, amikor a népi ellenőrök felhívták figyelmüket a sza­bálytalan, hanyag gazdálko­dásra, még nem így gondol­kodtak. A NEB többszöri sür­getésére csak szeptember vé­gén válaszoltak, és megpróbál­ták megmagyarázni, mi lett a sorsa a bölcsőde nyilvántartá­sában szereplő anyagoknak. Válaszukban nagyvonalúnak, felületesnek nevezték az ellen­őröket, és kétségbe vonták megállapításaikat. Holott ép­pen ők válaszoltak nagyvona­lúan arra a kérdésre, hogy hol vannak az olajkályhák. Ezt közölték a Népi Ellenőrzési Bi­zottsággal: »Szolgálati lakások­ban találhatók.« Lehet, hogy önmagukat, lehet, hogy az olajkályhákat jogtalanul hasz­nálókat akarták mentegetni. Még azt is megtették, hogy föl­keresték a Somogy megyei Népi Ellenőrzési Bizottság ve­zetőjét, és arra kérték, aka­dályozza meg a sajtó vizsgáló­dását ... Cikkünk bizonyítja, hogy kívánságuk nem teljesült. A mezőgazdasági szakoktatás fejlesztéséért Csoportosan tekintik meg a jövőben a televízió mezőgaz­dasági tanfolyamának adásait a drávagárdonyiak. A tanács a községfejlesztési alapból la­kosonként egy forintot, a tsz pedig holdanként hatvan fil­lért fizet a helyi könyvtár me­zőgazdasági szakkönyvekkel való ellátására. T'íUPi ül.! ; SO&Ofi Még valami a szórakozott professzorról A szórakozott professzor elmegy az orvoshoz: — Nézze, doktor úr, már nyolcvanöt éves vagyok, és folyton a lányok után futok. De sehogy sem tud eszembe jutni, hogy miért. * * * Óhaj A modern csecsemő a ha­verjához: — Szeretném, ha már en­gem is inkább üvegből etet­nének. Unom, hogy folyton az arcomba hullik a hamu. * * * Biztosítás Két osztrák gazda beszél­get: — Én minden évben biz­tosítást kötök tűzvész és jég­eső ellen. — Hm. A tűzvészt értem, de a jégverést hogy csinálja? • * * Jó tanács turistáknak Tristan Bemard annak idején ezt tanácsolta a Fran­ciaországba látogató és vásá­rolni kívánó turistáknak: 1. Ismerkedjenek meg a frank árfolyamával; 2. nézzék meg a megszer­zendő tárgyat; 3. kérdezzék meg, mibe ke­rül; 4. mondják: ez drága; 5. igyekezzenek megérteni a választ; 6. fizessék ki a megneve­zett árat, távozzanak emelt fővel, és káromkodjanak anyanyelvükön. * * * Bürokrácia A hivatali szobába a hiva­talsegéd papírkosart hoz: — A főnök elvtárs azt mondta, hogy ezt hozzam ide. — Köszönjük, de már van papírkosarunk. — De ez kifejezetten a sürgősen elintézendő akták számára való. • • * Nem érdemes New Yorkban az újságíró megkérdezi az egyik szená­tortól: — Szokott külföldre utaz­ni? — Minek? Semmi értelme olyan emberek közé utazni, akik nem értik meg beszé­deimet, de még ha megérte­nék is, akkor sem szavazhat­nának rám. * * » Óvodások Az óvónő megkérdezi a gyerekektől, tudják-e, hogy hívják azt az embert, aki apukának a zsebéből kiszedi a pénzt. A gyerekek kórusban vá­laszolnak: — A mama. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. FőszerkesztOs WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-1L Kiadja a Somogy megye) Lapkiadó Vállalat. Kaposvár. Latinka 8. u. 2. Telefon 15-18. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem órzíinU meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő» fizethető a helyi postahflvataloknál és postáskézbesttőknéL Előfizetés) díj egy hónapra 12 Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipart Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents