Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-02 / 231. szám

SomogyiMéplap M S2 M P MEG VE! B17GTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA Látogatás A VÁROS ÉLÉSKAMRÁJÁBAN A tavasszal bővítik a vásárcsarnok területét — Egy hónap alatt 1600 mázsa felhozatal — Az őstermelők is árusíthatnak vágott baromfit PABLO CASALS MAGYARORSZÁGON Egy kis túlzással úgy is mondhatnánk: a város élés­éléskamrája. Köznapi nyelven: piac. Legújabban pedig: vá­sárcsarnok. Sok huzavona, várakozás után elkészült, megnyitották, sikere volt a »premiernek«. A piaci napokon, kedden és pén­teken minden talpalatnyi he­lyet elfoglalnak az ősterme­lők, az árusok. A csarnok pa­vilonjai és a külső asztalok között kavarog a nép, forgal­masabb napokon nem ritka, hogy kora reggeltől délig öt­ezer vásárló fordul meg a ka­posvári vásárcsarnokban. Pados Józseffel, a városi ta­nács vb-elnökhelyettesével és Fekete László kereskedelmi csoportvezetővel az egyik pia­ci napon végigjártuk a vásár­csarnokot. A Marx Károly utca kör­nyékén megsokszorozódott a forgalom. A Laktanya utcá­ban alig lehet közlekedni. A vásárcsarnok területe nagyobb, mint a régi piacé volt, mégis szűknek bizonyul. A bazár­árusok, a használtcikk-keres- kedők, néhány bábos és pe­csenyesütő már csak az úttes­ten kaphatott helyet. A kör­nyék lakói panaszkodnak, hogy az ablakuk alat fölvert sátrak zavarják nyugalmu­kat. — Kényszerhelyzetben vol­tunk — mondta Pados József —, mert az iparengedéllyel rendelkező kiskereskedőknek és árusoknak is kellett helyet adnunk. Átmenetileg itt kel­lett őket elhelyeznünk. A ta­vasszal ötszáz négyszögöl te­rülettel bővül a piac, s akkor megoldódnak a problémák. De elégedetlenek a bazár­árusok és a használtcikk-ke- reskedők is. — Alig tudunk itt árulni va­lamit — panaszkodik egyikük termékeket, a zöldséget, a gyű­/' /P l/'T /í 7« TVTv-a 4 X 1 j ..... 1 ! Fekete Lászlónak. — Nem jó ez a platz, más kellene. összedugják fejüket, és már kész a javaslat: — Engedjenek bennünket a Színház parkba, ott aztán men­ne az üzleti Arról persze szó sem lehet, hogy a város egyik legszebb parkját sátrakkal csúfítsák el. A tavaszig a lakók és az árusok türelmére van szük­ség. A vásárcsarnokban szép, tiszta, kedvező körülmények között zajlik a vétel, eladás. — Összehasonlíthatatlanul egészségesebb a vásárcsarnok a régi piacnál — mondta Dr. Dómján Béla szakállatorvos, piaci higiénikus. — Minde­nütt rendesen, tisztán tárolják az árut, nem volt még baj a minőséggel sem. Az! állati mölcsöt rendszeresen ellen­őrizzük, erre a célra jól föl­szerelt laboratóriumot kap­tunk a csarnokban. A vizsgá­latkor azonnal kitűnik, ha romlott vagy hamisított az áru, ezt azonnal elkobozzuk. Tejterméket csak tbc-mentes tehenészetből engedünk áru­sítani. Üjdonság lesz, hogy a jövőben az őstermelők is áru­síthatnak vágott baromfit, ezt azonban előbb be kell mutat­niuk a piaci laboratóriumban, és csak akkor árusíthatják, ha előzőleg lepecsételjük. A város éléskamrája — ha szűk is egyelőre — megfelel az igényeknek. Nincs baj a felhozatallal sem: egy hónap alatt 1600 mázsa árut hoztak fel a tsz-ek és az őstermelők. A Budapesti Zenei Hetekre Magyarországra látogatott Pablo Casals, a világhírű cselló művész a feleségével. (Bozsán Endre felvétele) Termelési tanácskozás a Somogy megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnál A Somogy megyei Élelmi­szer-kiskereskedelmi Vállalat dolgozói termelési tanácsko­zást tartottak kedden este a Latinka Sándor Művelődési Ház termében. Dr. Bánhidi Tibor, a vállalat igazgatója beszámolójában ismertette az idén elért gazdasági eredmé­nyeket. és foglalkozott a to­vábbi feladatokkal. A beszámoló megállapítása szerint a vállalat boltjai az idén eddig harmincmillió fo­rinttal nagyobb forgalmat bo­nyolítottak le, mint a tavalyi év azonos időszakában. Külö­nösen a Balaton-parti boltok forgalma emelkedett számot­tevően: 31 százalékkal érté­kesítettek több árut az élel­miszerüzletek, mint egy esz­tendővel korábban. A beszámolót követő há­romórás vitában számos bolti dolgozó szólalt fel, javaslatot téve az árukezelés és a vevő- szolgálat további javítására. A megyei tanács végrehajtó bizotságának elismerését Se­bők József, a megyei tanács vb kereskedelmi osztályának vezetője tolmácsolta a válla­lat dolgozóinak a nyári idény forgalmának zavartalan lebo­nyolításáért. Halálos közlekedési baleset Bogdán József Lakócsa, Dózsa György u. 56. szám alatti lakos fi gyelmctíeniil vezette a Csokonva- visontai Gépállomás pótkocsis vontatóját. A Daranj’—.Jravata- mási közötti számozatlan úton, a sorompó nélküli vasúti átjáró­nál, bár látta a sebesen közeledő motorvonatot, mégis át akart haj­tani előtte. ^4 motorvonat elütötte a pótkocsit. A rajta tartózkodó utasok közül Borbás Vince a ve­szélytől megijedve legurott — ép­pen a sínek közé —, s a vonat a szerencsétlen embert halálra gá­zolta. Balogh Pétemé és Franko- vics Vince könnyebb sérüléseket szenvedett. Bogdán Józsefet a rendőrség le­tartóztatta, és bűnvádi eljárást in­dított ellene. Ä Balaton-part egészségügyi ellátásáról Köztisztasági vállalatot kell létesíteni — Nagyobb beruházásokra van szükség — Egy korszerűtlen rendelet Cfie4(újRL Még nem hervadtak el a virágok, Orsós János sírján még nem száradt fel a hoz­zátartozók könnye, mikor e sorokat írom emlékezve egy cigány emberre, aki nincs többé, akit élete teljében ra­gadott el a kegyetlen halál. Annyi idős volt, mint én. 39 éves. Még a hónap is egye­zett. Lányát tanítottam, an­nak esküvőjén melegedtünk össze. Azóta nem tudtuk el­kerülni, egymást, mert min­dig volt mondanivalónk egy­másnak. Nagyon szeretett élni. Min­dig tervezett, ö épített elő­ször házat a kunyhó helyett. Aztán ő akarta a legszebb házat megépíteni a faluban. Míg a többi cigánycsalád ré­gi házat vett, ő egy szép telket vásárolt. Állami köl­csönnel akart nagy házat építeni. Mindig ott volt, ahol a legtöbbet kellett dolgozni, ahol a legtöbbet lehetett ke­resni. A termelőszövetkezet tagja volt. Este mindig ki­számította, mennyit keresett. Rakta a forintokat tervezve, számítva, mindennap köze­lebb jutva céljához. Vidám ember volt, de soha nem lát­ták részegen, nem duhajko­dott. Mindenkinek megadta a tisztességet, becsületet. Sze­rették Jancsit, ahogy a fa­luban szólították. Szerették, én is szerettem. János-napkor össze is tege- ződtünk. De különös volt ez a tegeződés. — Szerbusz, igazgató úr — mondta, s in­kább magázott, mint tegezett. Téli estéken az ő lakásán gyűltünk össze, hogy változ­tassunk a cigánysorson, s közben felesége fehér ab­roszra terített túrós rétesé­ből falatoztunk a tanácsel­nökkel, párttitkárral együtt. Szeretett vitatkozni. Okos érveléssel beszélt. Tájékozott volt az ország, világ esemé­nyeiben. Rádiója volt, újsá­got járatott. Nagyon szerette gyermekeit. Most is fülemben cseng, ahogy mondta: »Drá­ga kis gyerekeinkért élek, ne­kik jobb sorsot akarok, mint nekem volt.« S milyen külö­nös a sors! Mikor a halállal viaskodott, felesége szíve alatt már új élet igyekezett a világba, az ötödik Orsós gyerek. S alig lobbant el Or­sós János élete lángja, fel­sírt az újszülött, az el­hunytnak gyermeke, aki már árvának született... A sírnál ott volt az egész falu. Ilyen temetést még nem látott a magyaratádi cigány- sor. Régen jeltelen sírban, éjszaka temették el halottai­kat a cigányok. Orsós János temetésén részt vett a ter­melőszövetkezet vezetősége, ott voltak a munkatársak, a termelőszövetkezet tagjai, akik a becsületes, szorgalmas cigányembert, az egész csa­ládot egyenTö rangú ember­ként fogadták be a közösbe, s a nagy család tagját megil­lető végtisztességet rótták le sírjánál. Igaz együttérzéssel osztoztak a család gyászá­ban. A kicsorduló könny­csepp, a felcsukló férfisír.is, a sírt ellepő rengeteg virág igaz, meleg érzéseket tükrö­zött. Talán föl sem mérték Ma- gyarátádon, Orsós János fa­lujában, hogy a nép ezen a temetésen emberségből jeles­re vizsgázott. Lejegyeztem ezt az eseményt, j, ide írom azt az ígéretet is, melyet a sírjánál mondtunk: Orsós János emlékét nem felejt­jük. Horváth János A Somogy megyei közegész­ségügyi akcióbizottság leg­utóbbi ülésén a Balaton-part egészségügyi helyzetéről tár­gyaltak. A múlt évi tapasztalatok alapján és a forgalom várható növekedését figyelembe véve a Balaton-parti községek már januárban elkezdték a terve­zést és a felkészülést. Javulás a tavalyi idény­hez képest igen kicsi volt. A nem várt nagy forgalom megnehezítette a közegészségügyi csoportok munkáját, hiszen csaknem há­romezer étterem, strand, élelmiszerbolt rendszeres el­lenőrzését, felügyeletét kellett elvégezniük, ezenkívül a gomba módra elszaporodott campingekét is. Nem volt kielégítő a köz- tisztaság a szántódi révnél, Zamárdiban, a balatonszabadi szabadstrandnál, a partot sze­gélyező vadtáborok helyén és környékén. A nyáron ismét bebizonyosodott, hogy a köz­ségek képtelenek a közegész­ségügyi követelményeknek megfelelően elszállítani a sze­metet. Fogatuk nincs, a tsz- ekkel kötött szerződéseket pedig a termelőszövetkezetek a maguk módján teljesítik. Mindaddig, amíg a szemét- szállítás ilyen korszerűtlen módon történik, a Balaton- part kielégítő köztiszasóga csak óhaj marad. Kellő szá­mú modern szemétszállító ko­csival rendelkező köztisztasá­gi vállalatot kellene létesíteni a Bcdaton-parton! Járványveszélyt rejtett ma­gában a fekália és a szenny­víz elszállításának megoldat­lansága. A más megyéktől kölcsönvett szippantó gépko­csik száma a Somogy megyei kettővel együtt hol négy, hol öt volt. Az új önkiszolgáló ét­termekhez csak ígért szippan­tó gépkocsit a Belkereskedel­mi Minisztérium, de nem adott. Soha még annyi szenny­vízfeltörés és ebből adódó pa­nasz nem volt, mint az idén. A rádióhoz, a televízióhoz, az Egészségügyi Minisztériumhoz egymás után adták be pana­szaikat a helybeliek, az üdü­lővendégek és a külföldiek. Az egészségügyi szerveknek címezték a panaszokat, pedig azok megszüntetésére nekik nincs pénzük, csupán ellenőr­zési joguk van. Sok problémát okozott a sátortáborok felkészületlensé­ge. Bár mindenki tudta, hogy jóval több campingező lesz az idén, min eddig, a táborhelye, ken mégsem volt jelentősebb beruházás. A vadtáborokban nem volt ivóvíz, illemhely, a szemetet nem hordták el Ezt látva az illetékesek, gyors in­tézkedésekkel 800 000 forint költséggel viszonylag elfogad­hatóvá._ tették a nagyobb vad­táborokat. Az élelmezés, a tejellátás, a húsipari termékek szállítása és a sütőipar helyzete sem változott. Továbbra is kor­szerűtlen a siófoki tejüzem, fejlesztéséről évek óta csak beszélnek, de nem tesznek semmit. A hússzállítás nehéz­ségeit az okozza, hogy e célra egyelen hűtökocsija sincs a megyének. Három ételmérgezés fordult elő a szezonban a Balaton- parton: egy a siófoki Utas­ellátóban, egy a bala/tonbóglá­ri November 7. SZOT-üdülő- ben, egy pedig magánháztar­tásban. Az intézkedést késlel­tette az, hogy az Utasellátó a MÁV területén fekszik, és egy rendelet szerint az Álla­mi Közegészségügyi Felügye­let csak a MÁV egészségügyi szerveivel együtt intézkedhet. Ez a rendelet elavult, mert lehetetlenné teszi a gyors kös belépést, ugyanis a MÁV egészségügyi szerveit előbb meg kell győzni az intézkedé­sek szükségességéről, és csak azután lehet cselekedni. Ahhoz, hogy a Balaton-part egészségügyi helyzete jövőre kielégítő legyen, nagyobb be­ruházásokra van szükség. Az említett köztisztasági vállala­tot létre kell hozni. A tábor­helyek újra kijelölése és föl­szerelése, a szennyvízhálózat építésének meggyorsítása, a szippantókocsik számának emelése, korszerű hús- és élel­miszerszállító kocsik beszerzé­se — ez mind olyan feladat, melynek megoldásával nem lehet sokáig várni. S. N. G. Eltűnt egy szeg az üzemben. Hogy ki lopta el, nem tudják. — Na és? Azt mondod, elloptak egy szeget. Talán azt hiszed, hogy nélküle nem élünk meg?! — kérdezte a Munkás. — Mi­csoda ötlet! Ha egy kalapácsot lopná­nak el, az már más. De egy szeg, ugyan! Eltűnt egy kala­pács. Hogy ki lop­ta el, nem tudják. — Na és? Azt mondod, elloptak egy kalapácsot! Talán azt hiszed, hogy kalapács nél­kül nem tudunk HÁ... dolgozni? — kér­dezte a Mester. — Micsoda felfogás! Ha egy forgantyús- tengelyt lopnának el, az igen! Ellopták. Hogy ki, nem tudják. — Na és? Talán egy nyamvadt for­gantyústengely miatt leáll a ter­melés? Fenét — így a Művezető. — Ha-ha-ha, még ilyet! Ha egy tur­binát lopnának el, azt nevezem! De egy forgantyústen- gely... — és le­gyintett. A turbina is el­tűnt. A tettest nem találják. — Na és? Talán amiatt az egy tur­bina miatt nem tel­jesítjük a ter­vet ? Dehogynem! — dörgött az Igaz­gató. — Még ha egy vízi erőművet lopnának el, azért érdemes lenne szólni. De ezért? Ugyan... Nos, ha attól a Munkástól a fésű­jét, a Mestertől a töltőtollát, a Mű­vezetőtől az óráját, az Igazgatótól a kalapját lopnák el, mindegy lenne ne­kik? Vajon mit szólnának akkor, he? (A Junosztyból fordította Fe- rencz Győző) SOH.OK A nagyobbik hiba A siófoki járás egyik ki­sebb községében földmű­vesszövetkezeti taggyűlés volt a napokban. A szövet­kezet elnöke tartotta a be­számolót. A kis falunak csak egy boltja van. »Sze­rencsére — mondta az el­nök — az italbolt munkájá­ról nem kell beszámolnom, mert az nincs.« Majd az asszonyok felé fordulva — mint aki megértést keres — így szólt: »Gondolom ennek az asszonyok örülnek a leg­jobban.« Helyeslést várt, de bizony tévedett! Az egyik tűzről pattant menyecske nyomban rávágta: »örül a. fene! Lenne inkább itt az italbolt. Mivel nincs, a mi embereink átjárnak a szom­széd faluba inni, kártyázni, kuglizni, de ez még a kiseb­bik hiba. A nagyobbik az hogy ott helyre menyecskék is vannak ...« — dz — Stokowski és a közönség Stokowski köztudomásúan igen szigorú a közönséghez, és a hangversenyein meg­követeli a legmélyebb csen­det. Egy Hándel-ünnepségen legutóbb lekopogta a zene­kart, a közönség felé fordult, és a következőket mondta: »Hölgyeim és uraim, szeret­ném figyelmezteni önöket arra a csekélységre, hogy ezt a művet Händel vonósokra, fúvósokra és énekesekre, nem pedig köhögősökre, tüsszentökre és krákogókra írta!« Rossz emlék Két író beszélget a kávé­házban. — Min dolgozol most? — kérdezi az egyik. — Emlékirataimon. — Nagyszerű! S mondd, eljutottál már odáig, amikor száz .dollárt kértél tőlem kölcsön? Szerencséje volt Egy külföldi turista két­ségbeesve szólt a rendőr­höz: — Biztos úr, egy órája itt hagytam a kocsimat, és most nem találom. Ellopták. Mitévő legyek? — Azt mondja, hogy itt állt a kocsija? — Igen, itt, a járda szé­lén. — No, akkor szerencséje van! Ha el nem vitték vol­na, önt most meg kellene bírságolnom, mert itt tilos a parkírozás. * * • Egyébként... Johann Strauss, aki már híres, befutott zeneszerző volt, egyszer Bécsben talál­kozott egy iskolatársával, akivel húsz évvel ezelőtt egy padban ült. — Ó, Johann, mennyire örülök! Egyébként mondd, mivel is töltötted ezt a húsz esztendőt? Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanáé* lapja. Főszerkesztői WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor «. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogv megyei Lapkiadó vállalat. Kaposvár Latlnka S. u. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor Beküldött kéziratot nem őrzünu meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő fizethető a helyi postahí'vatalokná1 és postáskézbesitől nél. Előfizetést dt.7 egv nőnapra 12 F» Index: 2506*}. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, fcatinka Sándor utca 6.

Next

/
Thumbnails
Contents