Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-18 / 245. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1964. október 18. ÉJSZAKAI UTAZÄ H- a előbb hozza a pos- árbochoz kötötték társai, ne- tás a táviratot, Szűcs hogy elcsábítsák a szirének. Lajos még eléri a Engem azonban semmi se vé- gyorsvonatot, nem kell a sze- dett, elbűvölt a hangjával. Ha méllyel bumliznia Pestre, nappal utazik az ember egy Nem szeret éjszaka utazni, hölggyel kettesben, annak is mert semmi sem látszik a táj- megvan a varázsa. Ez a várat- ból, a sötétség zord alagútjá- lan éjszakai együttlét nem ban fut a vonat. S beszélget- várt izgalmakat rejthetett ma- nie sincs kivel; Somogyszobon gában. Fokozta a hatást, hogy beszállt ugyan a fülkébe egy nem láthattuk egymást, csu- középkorú férfi, de rögtön vé- pán sejthettük. Találgattam, gigheveredett az ülésen, s az- milyen lehet: szőke vagy bar- óta is egyenletesen horkol, na, molett vagy karcsú, lány Neid azonban nem jön álom vagy asszony. Vaksötét volt, a szemére, egymást kergetik be kellett hát érnem hangjá- agyában a képtelenebbnél nak bús zengésével. Nincs képtelenebb gondolatok. valami gazdag fantáziám, ve­ti titársa Dombóvárig húzta a le is úgy ismerkedtem össze, lóbőrt, csak arra ébredt föl, ttűnt veled. Megkínáltam szil- hogy a gyékényesi kocsikat vóriummal. Elfogadta, sőt még hozzácsatolták a pécsi szerel- kört is. Ez egy kicsit megle- vényhez. Sokáig nyújtózko- pett. Mondtam az Ismeretlen dott, majd leszaladt a büfébe, Szirénnek — így neveztem el s megivott egy üveg hűsítőt, magamban —, hogy igyunk Már mozgásban volt a kocsi, pertut.^ Azonnal ráállt, sőt ér- amikor föllépett a lépcsőre. zelemtől fűtött hangon rögtön — Majdnem lemaradt. — Á, a fél szememet a for­galmistán tartottam — ült a helyére. Hallgatnak. Nézik, hogyan maradnak el mögöttük Dom­bóvár fényei. — Kiment az álom a memből... — Beszélgessünk Szűcs. hozzátete: — Ahhoz csók is jár! — Persze —• kaptam a Szi­rén ajánlatán. Éreztem, hogy remeg a ke­zem, amikor újratöltöttem a kupakot. Megitta a felét, a sze_ másikat nekem hagyta. Hát ahogy az a nő csókolt, mo- ajánlja hón — kiéhezetten, vadul, nem pertukor szokásos puszilkodás — Jó, csak előbb harapjunk volt. Nem vagyunk fából — valamit. harmincnyolc éves voltam ak­Felállt, levette a bőröndjét, kor — elvesztettem a fejemet, egyre szorosabban öleltem a nőt, magam mellé vontam, ki­gomboltam a blúzát, simogat­ni kezdtem. Hagyta, sőt még hozzám, s szalvétába csomagolt szend­vicseket rakott ki az asztalká­ra. — Tessék, vegyen. ^ Szűcs elvesz egyet Amikor biztatott. Úgy bújt vegeznek a tojásos kenyerek- . ,, . , , kel, útitársa flaskát húz elő a h11®* a vesz®lyt erzo csibe a zsebéből, lecsavarja a kupakot kotlós alá. s teleönti. _ Hogy hívnak? — Saját főzetű szilvórium... Húzza ki. — Egészségünkre — emeli meg Szűcs a szükségpoharat. Űtitársa magának is tölt. ________ a ^ii^ÍT+ZSégeArt iT huzza k* Csakugyan boldog vagy? a pálinkát. — Azt hiszem, en vagyok az idősebb, javaslom, — Boldog Erzsinek. — Be szép neved van! — Szép?! — csodálkozott. — S igaz is, ami benne áll? Rögtön megbántam, hogy hogy tegezzük egymást, mind- ilyet kérdeztem. Ügy elkez- járt könnyebben megy a be- dett zokogni az én Szirénem, vácflíiád áuffo™?1* K<> °lyan hevesfn’ hogy meghÖk‘ __ Szűcs Lajos tanító kentem. Zavaromban oiyasfe­— örülök a szerencsének, léket suttogtam a fülébe, hogy öcsém... - ’ nem kell mindent mellre szív­O lyan gyorsan jött ez ni, majd jóra fordul a sora az összetegeződés, Ha férjhez megy, megnyug- ogy áhítatosan hall- sz;^ Közbevágott: E! gátnak egy darabig. Az állat­orvos töri meg a csendet: — Nem megyek ... már vol­Ha szereted a különös *arn­— Meddig? — szaladt ki a számon önkéntelen. — Egy hónapig. Nem mondott többet, én históriákat, szolgálhatok egy- gyel. — Csak mondjad — kap a tanító az ajánlaton. Nem szá­mított rá, hogy útitársa ilyes- , , . , _ mibe kezd, azt se bánta volna, me§ nem mertem kerdezos- ha a szakmájáról beszél Ke- ködni, örültem, hogy hüppö- lenföldig, csak teljen az idő. géssé szelídült a zokogása. — Két évvel ezelőtt esett Megint elővettem a flaskát, s meg velem, amit elmondok. pálinkával itattam. — Hány éves vagy? . . . Ha nem akarod elárulni, ne vála­Ösz volt akkor is, szintén éj jel utaztam, azzal a különb- .séggel, hogy nem Pestre, ha­nem Pestről. Egyesegyedül szólj, gubbasztottam a legszélső fül- — Huszonkettő, kében, Kelenföldön se szállt föl senki a pámás kocsiba, mindenki fapados helyet káre­sett magának. Mérgelődtem egy darabig, az is megfordult — S hová valósi vagy? — Balatonedericsre. Már ugyanolyan csodálato­san zengett a hangja, akár az előbb. Mesélni kezdett a gye­rekkoráról. Az apja, a bátyja, a fejemben, hogy átköltözöm minden férfi rokona halász az egyetlen népes fülkébe, de volt. Sokat járt velük a viz- aztán meggondoltam magam. re- Elmondta, hogyan fogott „ wi„ , i, ■ óriáscsukát, milyen viharokat .jött a kalauz, kezelte a íe- . ,.r , . . ., „ 1 J élt at, hogyan tort el a laba gyemet. Lehúztam a rolókat, egy rianás alkalmával. Annyi s akárcsak ma, végighevered- báj, üdeség és humor volt tem az ülésen. Holtfáradt vol- történeteiben, hogy hetekig él­tem, egész nap hivatalos ügye- hal}gf.^1.vo,lna' Sajn°s’ me* . f, ^ gint kizökkentette valami a két intéztem, elcsigázott a sok nyugalmából. Már pirkadt. Az talpalás. Nem emlékszem rá, ablak és a roló közötti résen mikor aludtam el. Arra riad- beszökött egy kis fény a fűl­tem fel. hogy mocorog valaki kf.f húztam volna fölfelé a , , . . rolot, Boldog Erzsi azonban velem szemben. Kinyitottam megragadta a karomat. a szememet, azonban semmit kire­se láttam, hiszen a rolók lehú- kétségbeesetten, zásával minden fényt késztettem a fülkéből. . — Fölébredt? Ne... ne — hajtogatta A házasságtörő asszony le­het ilyen rémült, amikor meg­kérdezte leP‘ a férje, s éppen oda nyit- ..... .. . . .na be, ahol szeretője rejtőzik, meg utitersnom. A hangja Nem Etettem, miért akar sö­árulta el, hogy nő, hiszen a sötétben még a körvonalát faggattam sem vehettem ki. — Igen — feleltem tan. — Hol vagyunk? tétben maradni Erzsi, de nem nehogy sírva fa­zavar­kadjon, mint a boldogság em­lítésekor. A kalauz azonban nem tudott cinkos beleegye­zésemről. Beszólt, hogy Dom- Most hagytuk el Puszta- bóvár következik, s — azt hit- szabolcsot. te, hogy jó szolgálatot tesz ve­Mintha orgona búgott volna, le — föleresztette a fülkeajtó nikor • beszélt. Odüsszeuszt rolóit, hadd áradjon be a haj­nali fény. Amíg ott állt az aj­tóban, eszembe se jutott, hogy szemügyre vegyem Boldog Er­zsit, bezzeg, amikor elment, mindjárt fordultam felé. Hát­tal állt nekem, fésülködött. Egyszerű jerseyruhát hordott, arányos volt a testalkata, fin­gom azonban az arca izgatott. Milyen lehet annak, akinek ilyen csodálatos zengésű a hangja? Hirtelen megszólalt. Nem fordult felém, úgy be­szélt. — Sohasem felejtem el ezt az utazást. Éppen azért, hogy mind a kettőnkben tisztán ma­radjon meg az emléke, kérnék valamit... — Már teljesítem is — vág­tam közbe. S vártam, hogy megfordul, ölelésre tárja a karját, megcsókol, s titoktar­tást kér vagy valami ehhez hasonlót, ö azonban egészen mást mondott. — Itt leszállók. Levettem a bőröndömet, indulhatnék is, ha nem nézne erre. Forduljon el, amíg kimegyek, ne kíván­jon szemtől szembe látni — könyörgő, sírós hangon be­szélt. — Hát persze, természetesen — hebegtem. Lassan tízig számoltam, az­tán hirtelen az ajtó felé néz­tem. Már nem volt a fülkében. A folyosón sem. A vágányok közt hullámzó embertömegben sem. Aztán mégis fölfedeztem. Már a korlátnál járt. Az em­berek elhúzódtak mellőle, mintha bélpoklos volna, né­hány lépéssel odább pedig megálltak, mutogattak felé, szömyülködtek. Sohasem fe­lejtem el azt a pillanatot, amikor megtudtam az okát. Egy pillanatra hátrafordult, vagy inkább hátravetette a fe­jét. A görög mitológiából is­mert Görgő lehetett ilyen rút összeéghetett valamikor a bőre, s torz maradt miatta az arca. Kővé meredtem, kivert a hideg, reszkettem. Boldog Er­zsi már rég eltűnt az állomás épületében, s én még mindig arra a pontra meredtem, ahol kifürkésztem a titkát. gy fiatalember lépett oda hozzám. Nem vet­tem é zre ed ig, pe­dig végig ott állt a szomszéd ablaknál. — Érdekli Boldog Erzsi tra­gédiája? Ha kíváncsi rá, el­mondhatom. Tőle tudom, amit most elmondok. Boldog Erzsi ti­zenhét éves korában került el hazulról. Valamelyik köze­li üdülőbe ment el mosogató- lánynak. Az utolsó előtti tur­nusban üdülők búcsúestet ren­deztek, a kulturos meghívta o konyhásokat is. Erzsi fölvette ünneplős ruháját, tiszta szala­got kötött a hajába, s ment a többiekkel a tágas ebédlőbe. Még át se lépte a küszöbö1, már fölkérte egy hollófekete hajú fiatalember. Tangót ját­szott a zenekar, a komlói vá­jár — mert az volt a legény — magához szorította a lányt, s mindenféle kópésággai trak- tálta. Szünetben konyakot rendelt Erzsinek. Éjféltájt ki­mentek a mólóra szellőzködni. Leültei: a viharágyú mellé, s nézték a holdat, a túlparton pislákoló fényeket, hallgatták a kövekhez csapódó víz csob- banását. Palotás Gyurka — így hívtál: a fiút — csábította Erzsit Komlóra, dicsérte a bá­nyászvárost, kérte a lányt, menjen el oda, ha bezár az üdülő. Egy darabka újságpa­pírra felírta a nevét és a cí­mét. Másnap hazautazott. Szeptember végén bezárt az üdülő, Boldog Erzsi hazament a falujába, bejelentette öreg szüleinek, hogy Komlón tele­pedik le. Hiába marasztalták, ijesztgették, nem hallgatott senkire, összecsomagolt, s ment Palotás Gyurkához. Bezzeg leesett a fiú álla, ami­kor hívatták a munkásszálló portájára, s a vendégben az üdülőbeli lányt ismerte föl. Szentségeit, szívta a fogát, de azért nem hagyta cserben, el­vitte a bánya legjobb lőmes teréhez, Csutorás Pali bácsi­hoz. Addig könyörgöfct neki, amíg bele nem egyezett, hogy nála lakjon Erzsi a konyhá­ban. Másnap munka után né­zett a lány. Az üzemi étte­remben helyezkedett eí, föl- szolgált a bányászoknak, ez mégiscsak tisztább foglalko­zás volt, mint a mosogatás. Gyorsan híre ment, hogy vala­mi köze van Palotás Gyur­kához. A bányászok hol ko­molyan, hol tréfásan figyel­meztették, hogy egy szavát se higgye el, hét határban se ta­lál még egy ilyen kötekedő, duhaj nőcsábászt. Hiába ijeszt­gették azonban Erzsit, mindig azt felelte, hogy nem ilyennek ismerte meg a Balatonon. — Nono, lányom, várd ki a végét —■ mondták az öregebb bányászok. Palotás Gyurka azonban csakugyan rendes volt, szóra­kozni vitte esténként a lányt. Minden új filmet megnéztek, egyszer még Pécsre is átrán- dultak színházba, valami könnyű operett ment éppen. Gyurka sokáig rendesen vi­selkedett, a lánnyal. Pünkösd­kor Csutorás Pali bácsi haza­utazott Lentibe, Palotás Gyur­ka kihasználta az alkalmat, egy üveg. konyakkal meg egy pár nylonharisnyával állított be Erzsihez. Akkor este erő­szakoskodott először. A lányt megedzette a háló húzása, olyan izmai voltak, hogy egy­némely legény is megirigyel­hette volna. Ellökte magától a részeg vájárt. A fiú a kre- dencnek esett, a polcról a fe­jére zuhant egy lábas, elvesz­tette az eszméletét, lecsúszott ülőhelyzetbe, akár az ameri­kai burleszkekben a komikusok. Amikor magához tért csak annyit mondott: — Elveszlek feleségül... Volt hatvanezer forintja a takarékban, kivette, s megvá­sárolt egy régimódi családi házat a külvárosban. Messze esett a bányától, azért kapta meg olcsóbban. Bútorra azon­ban már nem tellett, csupán egy kiszuperált vaságy, egy rozsdás mosdóállvány meg egy hokkedli volt az összes beren­dezés. Szöget vertek a falba, az volt a szekrényük. Szinte titokban keltek egybe, a tanú­kon kívül senki se volt ott a házasságkötő teremben. Két hétig olyan boldogan éltek, akár a galambok. Gyurka fúrt-faragott, rendezgetett, megjavította a kerítést. A har­madik héten azonban minden megváltozott. Cimborái elkap­ták egy este, hogy mi lesz a legénybúcsúval. Akár nős, akár nem, az kijár. Becipel­ték a kocsmába, s fizettettek maguknak. Gyurkából kirob­bant a duhajkodó természet, ivott, ivott mértéktelenül. Tökrészegen ment haza éjjel. A következőn is. Még vereke­dett is, egyik este felszakadt szemhéjjal támolygott haza. Az asszony leragasztotta a se­bét, ágyba dugta a vájárt. Másnap kezdődött minden elölről. Akkor ütötte meg elő­ször Erzsit. A következő nap kiverte három fogát. 'Erzsi tűrt, bízott benne, hogy meg­jön Gyurka esze megint olyan rendes lesz, mint házasságuk első két hetében. Azon a tra­gikus délutánon testi-lelki jó barátjával, a falujabeli Sági Pistával ment be a kocsmába. Pista leitta magát a sárga földig — különben se kellett neki sok, hamar elázott —, döngette a mellét, s azt kiabál­ta, hogy neki két felesége van. Palotás Gyurka elkapta a nyakát, vasmarokkal szorítot­ta, s torkaszakadtából üvöl­tötte: — Ki a másik, mondd meg, te ganyé! Az Erzsi, mi?! A barátod feleségét mocskoltad be, mi!... Most meghalsz, de az a cafka is ... A józanabbak kiszedték (re­zéből a holtsápadt vájárt. Csutorás Pali bácsi — úgy hír­lett, hogy ötkilós a tenyere — akkora pofont zavart le Gyur­Qicxtók JlÚLzló : CERUZARAJZ Mozsárszárú nehéz csizmában áll egy ember a tábla szélén. Nyakában kopott börtarisznya, üvegnyak figyel ki belőle. Kezét kupakként ráhelyezte, ott tartja a kapanyél végén, nem támaszkodik rá, csak éppen megakasztja, hogy el ne dőljön. Nyugodt, akár a bevetett föld, szürke, miként az ég s a fák. Vehetnem lény esteti fatörzsnek s lenyírt ágának a kapát. Arcán a ráncok vonulása a messzi dombok folytatása. Bajsza és karja beleolvad a nyírfaágak hajlásúba. Szeme a zúgó autókra villogó páros jelzőlámpa. Figyel a széles országúira, a soros autóbuszt várja. S ködöz a finom őszi eső a tájra és a kalapjára, mintha cseppekké bomlott volna a konok örökkévalóság. Szirti tag ótidrt: OKTÓBER Vacog az őszi levél, mellemre bújik a szél, elmereng a monoton cirregő tücsökdalon; gyermekkor, szelíd arany egykori napsugaram andalog a levelek szőnyegén s dalol nekem; morcos az álmos idő, ásít a hűs legelő, csak egy vén, borzas tehén bőg fel, mert csipős a szél; csurran a csöndes eső szívemre permetező, véremtől meleg a sár — az élet tavaszra vár. kának, hogy kibukfencezett a nyitott ajtón. Fél órát feküdt eszméletlenül, aztán hazatán­torgott. Az asszony már aludt. Rázárta a szobaajtót, a kam­rából bevitte a marmonkanná- kat. Lelocsolta benzinnel az ajtót, az ablakokat. Sokáig matatott gyufa után. Amikor végre megtalálta, végighúzott egyet a dobozon, aztán meg­gyújtotta a benzinnel átitatott holmikat. Káromkodott, sírt, acsargott közben. Aztán el­ment a bányába. Éjszakásnak osztották be aznap egy beteg vájár helyett. Látták, hogy alig áll a lábán, de azért leen­gedték dolgozni, mert nem volt ki a létszám. Mire leért a kas a bányába, az összeégett asz- szony már a kórházban feküdt. Sági Pista mentette ki a lán­gok közül. Hogy hogyan ke­rült oda Palotásékhoz? Bán­totta a lelkiismeret, szeretett volna kibékülni a barátjával, elsétált hát feléjük. Látta, hogy ég a ház, hallotta Erzsi segélykiáltását. Nem tétová­zott sokat, betörte az ablakot, s kihozta a tűzből. A komlói­ak a borzalmak éjszakájának nevezték el ezt az éjjelt. A vallásos bányászok azt mond­ták, hogy megbüntette az Is­ten Palotás Gyurkát. A józa­nabbak, hogy elérte a sorsa. A vizsgálóbizottság, hogy az elfogyasztott alkohol cselek­vőképtelenné tette, azért ma­radt egyedül ő a szén alatt, ami­kor megkezdődött az omlás. Ép­pen hogy megindult társaival a vágatban, amikor hullani kezdett a szén. — Viiiigyáááááázzz! — üvöl­tötte el magát Gyurka. A többiek futottak vissza, őt azonban nem vitte a lába. Szédült, nekiesett egy csillé­nek, s ott érte a leomló szén. Az orvosok szerint azonnal A: megfulladt.., Erzsit hóna­pokig kezelték a kórházban. Sági Pista szervezte meg, hogy Gyurka volt társai ad­janak bőrt a beteg asszony ar­cára. A tragédia nyomait így sem sikerült eltüntetni. Arca örökre torz maradt. Amikor kiengedték a kórházból, senki se várta. Elment, megnézte a férje sírját, aztán felült a vo­natra, s örökre otthagyta Komlót. Azóta is nyugtalanul járja az országot, hol itt buk­kan fel, hol ott. Társat nem talál, beül hát éjszaka a vo­natok sötét fülkéibe, s futó kalandokkal vigasztalja ma­gát. De hát az éjszakára haj­nal következik ... z állatorvos elhallga­tott. Elfárasztotte sok beszéd. Krák - gott néhányat, aztán így foly­tatta: — Különben az a fiatalem­ber, Sági Pista volt, Palotás Gyurka testi-lelki jó barátja. Ö se találkozott Erzsivel a kimentés óta, Pusztaszabol- cson figyelt föl rá, de nem merte megszólítani. A szom­széd fülkéből figyelte, ho) száll le ... Tudod, miért lát­hattam meg Boldog Erzsi ar­cát? Egy öregasszony úgy be­lebámult, hogy elfordította, éppen felénk. — Olyan romantikus histó­ria ez, hogy Jókai is megírhat­ta volna — csóválta a fejét a tanító. — Hja, az élet a legdúsabb fantáziájú írót is lepipálja .. . No de készülődjünk, mert mindjárt beérünk Kelenföld­re. Az orvos és a tanító nem beszélt többet. Hallgatták a vonat zakatolását. Mintha azt csattogták volna a kerekek: Viiiigyáááááázzz! Lajos Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents