Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-17 / 218. szám

Csütörtök, 1964. szeptember 17. 3 SOMOGYI NÉPLAP KEZDETNEK JÓ A Somogy— Zala megyei Tégla- és Cse­répipari Vál­lalat KISZ-fia- taljai vállal­ták, hogy az Arany utcai téglagyárban munkaidő után kazalba raknak 25 000 téglát. Elhatározásu­kat szerződés­be foglalták. A szerződés kimondja, hogy a munkáért já­ró bérnek csak 75 százalékát fizeti ki a vál­lalat. Ezt a pénzt a KISZ- szervezet kap­ja meg. Amikor meg­hallottam, hogy a 25 000 téglát kazalba rakták, fölke­restem a vál­lalat fiataljait. Éppen gratu­lálni akartam az Arany utcai téglagyárban Végh József KISZ-titkárnak az eredményes munkához, amikor megszólalt mellettem Major László, a téglagyár ve­zetője: — Nem vagyok elragadtat­va a fiatalok munkájával — mondta. — Jóformán csak a dig a termelés látta volna a kárát. Tóth József műhelyvezető odalépett az egyik 80 kilós vas alkatrészhez, s rámutatva ezt mondta: — Munkaidő alatt ilyeneket is kell emelgetni a fiúknak. Én is azt mondom, ide nem lehet fáradtan jönni dolgozni. Az a véleményem, hogy a utcában végzett munkáját mi nagyra becsüljük. Nem lehet csupán számadatok alapján bírálni. A cél az volt, hogy a fiatalok összekovácsolódjanak, hozzászokjanak a közös mun­kához s a két év óta nem működő KISZ-szervezet végre dolgozni kezdjen. Ezt a célt, úgy vélem, elértük. Végh József KISZ-titkár azt mondta, hogy a KlSZ-szerve- zet hamarosan értékeli az Arany utcában végzett kazalo­Az Arany utcai téglagyár fiataljai. KISZ-titkár dolgozott, a töb­biek immel-ámmal rakták a téglát. Ennyi idő alatt há­romszor ennyit tudtak volna kazalba rakni, ha jobban igyekeznek. A KISZ-titkár szerényen azt mondta: — Hát lehetett volna töb­bet is... Néhány száz méterrel odébb, a présgépnél a társadalmi Major László gyárvezető és Végh József KISZ- titkár a szerződéit nézi. tőlük telhetőt. Egyetértenek a gyár-vezetővel. — Kétszer ennyit biztos összerakhattunk volna — mondta Balogh, — nem volt elég jó az összetartás. Sok volt a hivatalnoklány, kevés a fizikai munkához szokott fiú. A lányok csak egy-egv .,5 000 tégla összerakásáért el­ismerés jár... A Tégla és Cserépipari Vál­lalat központjában Bódi Kati, Juhász Erika, és Lossos Kati is elégedett az Arany utcai gyárban elért eredménnyel. . — Ügy érezzük, minden tő­lünk telhetőt megtettünk — mondta Lossos Kati. — Nem igaz, hogy egyszerre csak egy téglát vittünk. Jól emlékszem, hogy öt-hat darabot is cipel­tem. Nagyon elfáradtunk __ L ehet, hogy Major elvtárs többet várt tőlünk. Az igazat megvallva, mi is tőle. Jó lett volna, ha segített volna meg­szervezni a munkát, és jobban biztosította volna a föltétele­ket. Egyszer például azért nem mentünk semmire, mert rossz volt a sinkuli. A vállalat párttitkára, Ma­jor János is beleszólt a vitába. — A fiataloknak az Arany Az adminisztrációban dolgozó KISZ-isták: Pál Márta, Boszko- vics Erzsébet, Juhász Erika, Bódi Kati, Lossos Kati, Szűcs Margit. téglát vittek egyszerre. Mo­solyogtunk rajtuk... A Szigetvári utcai tégla­gyár karbantartó műhelyé­ben a társadalmi munká­ban ugyancsak részvevő Fa­zekas István, Balogh József és Mere Erzsébet nem értett egyet az Arany utcaiakkal. — Az adminisztrációban dolgozó lányok nem szokták meg a téglarakást. De furcsa zást. Bizonyára felszínre kerül majd, mi volt a hiba. Egy ilyen vitából sokat le­het tanulni. Nem tudjuk, hogy a KISZ-szervezet végülis ki­ket marasztal el, kiket dicsér meg, mit tart jónak, rossznak. Két dologról azonban semmi­képpen sem szabad megfeled­kezni. Az egyik: Major Lász­ló gyárvezető megjegyzése jó­szándékú volt. Nézőpontja más, mint a párttitkáré, ö el­sősorban azt látja, hogy kevés a munkaerő, s minden lehető­séget ki akar használni. Ez a törekvése — még ha a KISZ- isták esetében nem egészen reális is — feltétlen becsü­lendő. A másik: bármily ke­vés is a huszonötezer tégla, szégyenkeznie nem kell a KISZ-szervezetnek. Ez az eredmény kezdetnek jó ... Szegedi Nándor Egy asszony VOLGOGRÁDBÓL Ovcsarova Alexandrova Petrovna szorongó szívvel jött Siófokra. Először járt Magyarországon, és a Bala­ton fővárosába érve valami­lyen furcsa kettősséget ér­zett. Látta a nyártól teljes pompájában búcsúzó Bala­tont, a gondtalan, vidám üdülőket, és egy tizenkilenc évvel ezelőtti napra gondolt, amikor férje katonatársaitól megtudta, hogy Mihail Ova- csarov Ignatyevics alezredes Magyarországon, Siófok kö­zelében, a balatoni harcok­ban hősi halóit halt. Siófokról Kaposvárra jött a volgográdi asszony. — Óvatosan kérdezzen — kérte Kiss Józsefné, az MSZBT megyei titkára —. mert Alexandrovna Petrov­na tegnap délután rosszul lett. A férje emléke. Tizen­kilenc év után látta a sírját... — Siófokon nagyon jó ba­rátokat szereztem — mond­ta aztán Ovacsarova asz- szony. — Bíró Gyula, Kovács Istvánná, Vörös Józsefné, Láng Vilma, Szondi József, Takács Istvánná. Felírtam a címűket, majd levelezni fo­gunk. Szemben az asszonnyal szőke fiú ült: a huszonnégy éves Valerij. Az asztalon néhány fény­kép. — <5 a férjem — mondta Alexandrovna Petrovna, és egy mosolygós katonára mu­tatott a régi fényképen. — Valerij már nem ismerte az apját. Ez itt a nagyobbik fiam, Eduárd. Huszonkilenc éves, főhadnagy, a Harkovi Katonai Akadémiára jár. Ezeket a képeket Siófokon kaptam... Egyiken a szovjet hősi em­lékmű, másikon egy már­ványtábla: Mihail Ovacsarov Ignatyevics alezredes ... — Két év múlva, ha Edu­árd végez az akadémián, is­mét eljövünk Magyarország­ra, férjem sírjához, a barátok közé. Nagyszerű embereket ismertem meg önöknél. Ná­lunk, Volgográdban, és ahol a háború alatt laktunk, a kaukázusi Ordzsonikidzében, nagyon sok asszony vesz­tette el a férjét vagy a fiát. Otthon majd elmon­dom mindenkinek, hogy Ma­gyarországon ápolják a hő­sök emlékét, virágot ültet­nek a szovjet katonák sírjá­ra az olyan szülők és felesé­gek, hozzátartozók helyett, akik azt sem tudják, hol esett el a fiúk, férjük vagy az apjuk. Ovcsarova asszony a vol­gográdi főiskolán dolgozik. Valerij fia, akivel együtt jött Magyarországra, esztergályos az alumínium-művekben. — Valerij képe mindig kint van a gyár dicsőségtáb­láján — mondta az asszony. — Nagyon jól dolgozik, kom­munista ifjúsági brigádtag. A papírt, amelyre a ná­lunk szerzett barátok nevét, címét írta fel, összehajtogat­ta, eltette a fényképeket. — Két év múlva — mond­ta — újra eljövünk. — Vimcze — Három és fél millió forint értékű társadalmi munka Megyénk lakossága a tavalyi 5 427 000 forint értékű társa­dalmi munkával szemben idén 6 704 000 forintnyi társadalmi munkát vállalt. A Hazafias Népfront és a tanácstagság összefogását dicséri, hogy az év első felében több mint há­rom és fél millió forint értékű munkát végzett a falvak népe. Az első félévben harminc­négy kilométer hosszúságú szi­lárd burkolatú járdát építet­tek. 8000 négyzetméter útfelü­letet portaiamtottak. Négy új hidat építettek, harminchatot pedig felújítottak. Csaknem ti­zenöt kilométerrel bővítették a villanyhálózatot, a közvilágítá­si lámpahelyek számát hetven­nel növelték. örvendetes, hogy a fejleszté­si alap kilenc százalékát — az országos átlagnál 3,5 százalék­kal többet — fordítanak ta­nácsaink egészségügyi célokra. Az idén hét új orvosi rendelőt létesítenek, hármat pedig fel­újítanak. Az építőbrigádok két műve­lődési otthon építését, és egy otthon felújítását végezték el eddig. Hárman a Szigetvári utcai téglagyár társadalmi munkában részt vevő szakmunkásai közül: Horváth II. János, Nagy József, Hor­váth Győző. munka három részvevője, Veszner Feri, Balogh Feri és Józsa Tibi. Kissé meghökken­nek, amikor azt kérdeztem tőlük, elégedettek-e ezzel az eredménnyel. Először nem akartak határozott választ ad­ni, aztán mindegyik elismer­te: nem tettek meg minden volt nekünk is. Nem tudtunk olyan teljesítményt nyújtani, mint azok, akik rendszeresen ezt csinálják — mondta Fa­zekas István. — Nem lett volna helyes túlzott intenzitással dol­gozni. Ugyanis fáradságunkat másnap a munkahelyünkön pihentük volna ki, ennek pe­Fokozottabb ütemben vessék gazdaságaink a rnzsot, az őszi árpát és a takarmánykeveréket Interjú Molnár Imre megyei főagronómussal Megyeszerte megkezdődött a vetés. Nincs olyan járás a nyolc közül, amelyikben még nem indultak el a vetőgépek, ne tettek volna földbe gabonát, ha csak pár száz holdon is. Az időjárás kedvező ezekben a napokban, s ez az emberek, a fogatok és a gépek munkáját is megkönnyíti. De nem hiá­nyozhat a gondos, körültekin­tő munka és a szakember taná­csa sem. Az aktuális feladatokról ér­deklődtünk Molnár Imrétől, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának főagronómusától. — Mit tart napjaink leg­sürgősebb mezőgazdasági feladatának? — Sürgősségi sorrendben ne­héz különválasztani a két idő­szerű feladatot: a termények betakarítását, és a búzán kí­vül valamennyi őszi kalászos elvetését. A rozs, az őszi árpa és a takarmánykeverék vetésé­nek most kedvez legjobban az idő, ennek kell alárendelni* a betakarítást és a vetőszántást. Amíg a búza vetésével várni kell, addig a többi őszi kalá­szos kiszórásával nem szabad késlekedni. Mintegy 70 000 hol­don lehet és kell elvetni anél­kül, hogy káros következmé­nyektől kellene tartani. Az a rozs, őszi árpa és takarmány- keverék, ami ezekben a napok­ban jut a földbe, nenj, nő meg túl erősre a tél beáltáig, te­hát nem fenyegeti a kipállás veszélye. Az a legfontosabb, hogy a búza kivételével mi­előbb vessünk el minden őszi kalászost. Ehhez elegendő gép és vetőmag áll rendelkezésre. A múlt hét végén több mint 57 000 hold vetőszántás várta a magot. — Kielégítő-e a betakarí­tás üteme? — Mint már említettem, most még jókora terület van vetésre előkészítve, tehát a be­takarítás pillanatnyilag nem hátráltatja a vetést. Gondolni kell azonban arra is, hogy ké­sőbb nem lesz ilyen »előny«, hisz egyre nagyobb területet szórnak be gabonával, tehát gondot okozhat, ha késik a termények betakarítása. A burgonyaszedés üteme kielégí­tő. A múlt ősszel szeptember 14-ig csak 6151 holdon szedték ki a burgonyát, az idén a múlt hét végéig már 13 299 holdon. A silókukorica jól fizet, de te­rülete gyorsabban is fogyhat­na. Lassan megy a cukorrépa szedése is. A kapások betaka­rításánál több családtagot kel­lene bevonni a munkába, ösz­tönző módszerekkel szaporáb­ban lekerülne a termény, fő­ként azokról a táblákról, aho­va kalászos kerül még az idén. — Milyen legyen a jó ve­tőmag? — A szövetkezeti tagság és a népgazdaság eredményes ga­bonabetakarítást vár jövőre is. Közös érdek tehát, hogy jó ve­tőmaggal alapozzuk meg a ter­mést Több mint 400 vagon búza, 35 vagon rozs és 135 va­gon őszi árpa vetőmag — ne­mesített fajták — állt a gazda­ságok rendelkezésére, közpon­ti készletből. Ennek egy része már a tsz-eknél van, de kielé­gíthetjük a további igényeket is. A fémzárolt magon kívül a jelentősebb hányadot saját ter­mésükből vetik a szövetkeze­tek. Nem szabad elfelejteni, hogy csak a jó csíraképességű, teljes használati értékű szem adhat biztos termést. A próba- csíráztatás döntse el minde­nütt: alkalmas-e vetésre a mag, s eszerint, valamint a hektoliter-súly megállapítása alapján adagolják vetéskor. — Elegendő-e a meglevő alapműtrágya? — A kálisót az NDK-bói kapjuk, ennek mintegy har­minc százaléka érkezett meg. Megnyugtatóbb a helyzet az egyéb műtrágyáknál. Szuper­foszfátból és nitrogén tartalmú műtrágyából jóval több van kint a gazdaságokban. Előfor­dult egy-két tsz-ben, hogy az elszállítást már az év első fe­lében felhasználták, jóllehet, a második félévre kapták. Most hiányzik a korábban kiszórt műtrágya, s ezt nem tudjuk pótolni. — Mi segítheti még elő az őszi munkák időbeni befe­jezését? — Mindenekelőtt hasznosíta­ni kell a múlt őszi tapasztala­tokat. Nagyon sok múlik a szervezésen, és főként az em­bereken. Több mint 160 000 hold kenyér- és takarmányga­bonát kell elvetni a megyében, s ez nem kis dolog. Minél több két műszakban dolgozó traktor kell. Ha a jelenleginél kétszer több lenne, előbb végezhet­nénk. A burgonya, a cukorrépa és a kukorica várhatóan többet terem, mint tavaly. Ebből kö­vetkezik, hogy sok lesz a szál­lítani való termény, tehát ide is gépek kellnek. Átgondolt in­tézkedési tervek készültek a tsz-ekben, a határidőket nem szabad szem elől téveszteni. A tervek szerint a rozsot, az őszi árpát és a takarmánykeveré­ket szeptemberben elvetik a gazdaságok.. Sajnos, az eddigi vetési adatok nem nagyon biz­tatóak, jobban kell igyekezniük tsz-einknek, ha e hónap végére földbe akarják tenni az őszi ta­karmánygabonát meg a rozsot. Ha ezzel idejében végeznek, jelentős előnyre tesznek szert, és elősegítik vele a búzavetést is, hiszen akkor már ez áll a feladatok előterében. fl. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents