Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-15 / 216. szám
Kedd, 1964. szeptember 15. 3 SOMOGYI NCFLAP Sürgető feladat a silózás A múlt heti értékelés szerint a barcsi és a tabi járásban volt a legnagyobb lemaradás a silózásban. Pedig itt is tudják, hogy nincs folyamatos szántás, ha a betakarítással nem biztosítunk szabad területet a gépeknek. A betakarítási munka- folyamatoknak összhangban kell lenniük. A kukorica marad kinn legtovább, a cukorrépa szedésével is részben a szállítási terminusokhoz kell alkalmazkodni. A legnagyobb területet elfoglaló növényeink közül tehát a burgonya meg a silókukorica marad. Ezek betakarításával kell leginkább igyekezni. A silónak vetett kukorica most alkalmas a feldolgozásra, a téli tárolásra. Nem szabad veszni hagyni. Tabun állnak a német silókombájnok A múlt hét végén az említett két járás utolsó volt a silózásban: 62, illetve 68 százaléknál tartottak. Megyei átlagban a siló 85 százalékát takarították be tsz-eink. Sürgető feladat a silózás itt is, másutt is, mert most tárolhatjuk biztonságosan ezt a lédús, téli takarmányt. Miért megy lassan a silózás a tabi járásban? Erre kerestünk választ a múlt hét közepén két gépállomáson és néhány termelőszövetkezetben. Keller László, a Tabi Gépállomás igazgatója azzal fogadott bennünket, hogy az idén magas átlagterméssel fizet a siló- kukorica, és éppen a nagy hozam a betakarítás egyik fékező je. — Baj van a silókombájnok kihasználásával. Gépeinket nem minden tsz-ben foglalkoztatják folyamatosan. Tabon például egy szovjet silókombájn dolgozott, most leállt, mert nem adott kisegítő gépet a tsz — mondta az igazgató. Megtudtuk azt is, hogy a gépállomáson négy német gyártmányú üzemképes silókombájn, áll, nem igénylik őket a szövetkezetek. Ez a helyzet a vontatókkal is. A tsz-ek drágának tartják az óránkénti 40 forintos szállítási díjat, és ezeket a gépeket sem kérik. Pedig van még mit silózni a körzetben! A múlt hét közepén a torvajiak például még hozzá sem fogtak 50 hold silókukoricájuk betakarításához! Igaz, hogy a tervezett 200 holdból 140 holdon már végzett a gépállomás, de annyit kell silózni, amennyi csak telik a gépektől, esetleg többet is, mint ameny- nyit terveztek, illetve leszerződtek a tsz-ekkel. Szállít a Karód! Gépállomás A Karádi Gépállomás vezetői: Duics János igazgató, Ligeti Gábor főagronómus és Horváth István főmérnök a gépek üzemeltetésével kapcsolatban szinte szó szerint ismételte a tabi igazgató szavait: — öt NDK-silókombájn áll a gépállomáson... Tehát itt is »pihennek« a silóbetakarító gépek, mégpedig azért, mert a magasra nőtt kukoricával nem boldogulnak. 110 holdra szerződtek a tsz-ek- kel, ennek már csaknem a kétszeresénél tartanak. Ez azonban nem azt mutatja, hogy nagyon jól állnak, hiszen a tervükben 600 hold szerepel, tehát számoltak szerződésen felüli területtel is. A somogydöröcskei tsz 60 holdra szerződött, most álltak rá a táblára, de korábban nem is .kért gépet a tsz. Törökkoppányban 90, Gamáson 20 holdat silóztak szerződésen kívül. Sok gépük szállítja a silót. Csupán Karúdon öt, Bonnyán pedig három vontató szolgálja ki a silókombájnt. Előbbre lehetne a járás a silóbetakarításban, ha minden e célt szolgáló kombájn dolgozna, és a tsz-ek igényelnék a gépeket — így összegezhetjük a tapasztalatokat. Mérlegelni kellene: valóban olyan erős mindenütt a kukorica, hogy sehol sem állja meg a helyét a német kombájn? Ez nem valószínű. Gépek vannak, silózni való is van, csupán több felelősségtudat kellene ahhoz, hogy ennek a téli takarmánynak a betakarítása mielőbb befejeződjön. A késés az őszi szántás-vetés elhúzódását jelentheti és jelentős takarmánymennyiséget kockáztathat Hermész Ferenc A legnagyobb erőpróba A Föld adta, a Föld is igyon belőle“ Régi népszokást elevenítenek fel Somogybán (Tudósítónktól.) Somogy megye szőlöskertjeiben is folyik már a vidám. szüret. Ilyenkor, a régi szokáshoz híven családok, rokonok éé ismerősök állnak össze, hogy közös erővel takarítsák be a termést. Szaporán telnek a puttonyok, munkához látnak a szőlődarálók, a prések, és ömlik az édes must az edényekbe. Sok helyen érdekes — már feledésbe menő — népszokással teszik hangulatosabbá a szüreti napokat. Az idősebbek elbeszélése szerint a Föld »megharagszik«, ha nem ízlelheti meg az általa termett szőlő levét. Ezért az volt a szokás, hogy amikor megkezdődött a préselés, a munkában részt vevők megtöltötték poharukat musttal és valamennyien a következő szavak kíséretében öntötték ki a földre annak tartalmát: »A Föld adta, a Föld is igyon belőle!« Csak az ezután következő pohár mustot kóstolták meg. Ezt a népszokást elevenítették fel most a vízváriak, s minden szőlősgazda pincéje előtt a régi hagyománynak megfelelően, az első pohár mustot a földdel ízleltették meg. A KISZ VI. kongresszusa előtt A Pamutfo- nó-ipari Vállalat nagyatádi telepén Vukics József gazdaságvezető a Burma számára festett fonalról ezt mondja: — A Burmába irányuló fonal utolsó részét készítjük. Ígéretünket teljesítjük, a megrendelt árut szeptember 20-ra rendeltetési helyére szállítjuk. Ez most már biztos — fűzi hozzá. Júniusban még ő sem volt biztos abban, hogy a telep, amelynek idei terve eléggé feszített, el tudja készíteni a váratlanul megrendelt árut. az üzem műszaki Greller Gyula, a üzemrész osztályvezetője csak kísérletezett a festéssel, s nem tudta, megtalálja-e a fehér színnek azt az árnyalatát, amely egy burmai kreol bőréhez jól illik, felleli-e azt a színt, amely a frissen esett, napsütötte hóra emlékeztet. így emlékezik vissza: — Közölték velünk, hogy külföldön értékesíthetjük a raktáron elfekvő, nagy meny- nyiségű fonalat. Kértek benSzalai János fehérít. Akkor még irodájában kikészítő A KISZ VI. kongresszusára készülnek megyeszerte az alapszervezetek. Szeptember elején megkezdődtek a vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlések, ezeken minden szervezet számot ad 1960 óta végzett munkájáról, terveiről, a kongresz- szus tiszteletére vállalt feladatok végrehajtásáról. A megyei KISZ-vb legutóbbi ülésén a barcsi és a kaposvári járási bizottság számolt be a vezetőségválasztó taggyűlések előkészületeiről. Nyáron a kaposvári járás KISZ-szervezetei a mezőgazdasági munkák segítését tartották legfontosabb feladatuknak. Zsippón az aratást és a szalmalehordást társadalmi munkával segítették a KISZ-esek, Eddén, Pusztasomodorban szombaton és vasárnap is dolgoztak a fiatalok. 1900-ról 3092-re nőtt az ifjúsá/VVWVVWVVVWVVVVVWWVWWVVWWVV>A'MOMtAAAAA' Hej halászok, halászok ... Gazdag zsákmány a hálókban Halustyik Mihálynak, a Balatoni Halászati Vállalat igazgatójának előszobájában egy apró akvárium áll. Lakója a magyar tenger egyik újdonsága: a balatoni angolna. — Ma reggel arra lettünk figyelmesek — újságolja az igazgató —, hogy az angolna nincs az akváriumban, hanem a szőnyegen az ajtó felé csii- szik. Mondják a szakemberek, hogy ez a hal megérzi a nagy víz közelségét, és minden körülmények között oda akar jutni, még a szárazföldön is. Mit eszik az angolna? Nyolc és fél millió angolnát telepítettek néhány éve a Balatonba, de azonkívül, hogy ma már nem ritkaság az egy méteres, egy kilós példány belőlük, nem sokat tudnak mondani. Nagyüzemi visszafogásuk még nem kezdődött meg, a vállalat főagronómusa csak tanulmányozta külföldön a fogás módozatait. Igaz, elkészítettek már hét darab angolna varsát, meg próbálkoztak az ezer méteres fenékhoroggal is, de a varsákba csak egy-két példány került, csupán a fenékhorogra akadt egyszer 63 darab. Az angolnát nem ismerik nálunk, sem a halászok, sem a közönség. Nem tudják azt sem, hogy ez az újdonság mennyire fogja megváltoztatni a Balaton biológiai viszonyait. Az angolna ugyanis ragadozó (csodálkoztak is a harcsára vagy a fogasra leső horgászok, hogy a csali sügért vagy más apró halat egy ismeretlen, kígyószerű valami kapta be), csak még azt nem tudják, melyik halfajtát pusztítja. A kifogott példányokat éppen ezért rendszeresen felboncolják Siófokon; nem egy angolnában találtak már kis fogast is vagy apró rákot 76 vagon hal Fél éve sincs még, hogy a hosszú tél után újra vízre szálltak a halászok, de az eredmény máris kiemelkedő: 76 vagon halat fogtak ki ebben az évben a Balatonból. Tervüket augusztus 31-ig 106 százalékra teljesítették. Nagy szó ez, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a vállalat két év óta adósa a népgazdaságnak. Hozzájárult persze ehhez a szép eredményhez a halászszerencse is: júliusban például 78 mázsa halat zsákmányoltak egyetlen napon; az évekre visszanyúló följegyzések tanúsítják, hogy nyári időszakban ilyesmi még nem történt. A napi átlag is magasan fölötte volt a szokásosnak: 20—25 mázsa helyett 30—40 mázsa hal akadt a hálóba. Az év legjobb eredményét márciusban érték el: egyetlen napon csaknem 200 mázsa halat fogtak, s ehhez a keszthelyi brigád 143 mázsával járult hozzá. Az elmúlt hat hónapban nem volt a halászoknak sem vasárnapjuk sora hétköznapjuk, a hajók állandóan a vizet járták. Marad-e hal a Balatonban? Gyakran kérdezik ezt az emberek, hiszen a tetemes meny- nyiségű kifogott halat valahogy pótolni kell. — Nagy gondot fordítunk az utánpótlásra — mondja Halustyik igazgató. — 1963-ban 150 000 000 fogast és 8 000 000 pontyivadékot keltettünk ki, 780 mázsa pontyivadékot pedig már behelyeztünk a vízbe. Emellett ott az egyáltalán nem lebecsülendő természetes szaporulat is. Tartozunk az igazságnak viszont, ha elmondjuk, hogy aggódunk a jövő év miatt. Az alsóőrsi fogaskeltető állomást a vasútbővítés miatt meg kellett szüntetnünk, a MÁV Balatonudvardiban építi föl újra. Egyelőre még semmi sincs belőle, pedig az állomásnak 1965. március 15-re üzemképesnek kellene lennie, hogy a tervszerű utánpótlásról gondoskodni tudjunk... Szerencsére azért nincs semmi veszély, és a jövőben sem lesz, nem fogják ki a Balatonból az összes halat. Sőt, olyan jó a haljárás, hogy a vállalatnál már azon gondolkoznak, hogy létrehozzák a hatodik halászbrigádot is. És van egy nem is titkolt vágyuk: szeretnék újra elnyerni az élüzem-címet. Polesz György gi munkacsapatokban dolgozó fiatalok száma. A kaposvári járási KISZ-bi- zottság versenyben van a barcsi bizottsággal. Ez nagy lendületet adott a KlSZ-szerveze- tek termelési akcióihoz. A járási bizottság kapcsolatot teremtett a tömegszervezetekkel: a járási nőtanács például tizenöt helyen tart az ifjúság nevelésével kapcsolatos előadást. A nyári vezetőképző táborokba olyan fiatalokat mozgósítottak, akikre a vezetőségválasztó taggyűléseken számíthatnak az alapszervezetek. A KISZ-titkári tanfolyamon minta vezetőségválasztó taggyűlést rendeztek, ahol gyakorlott KISZ-titkár tartott beszámolót. A kongresszusi felkészülés időszakában az eddiginél is nagyobb jelentőséget tulajdonított a kaposvári járási bizottság a pártépítésnek. 1964- ben a 185 tagjelöltből 84 fiatalt a KISZ javaslatára vettek föl párttagnak. A barcsi járási KlSZ-bizott- ság beszámolója is foglalkozott az ifjúsági termelési versenyakcióval. Az idén a barcsi járásban a burgonya- és a kukoricatermelő munkacsapatok részére írtak ki. versenyt, helyi versenyeket szerveztek a foga- tosok, az állattenyésztők és a növénytermelők számára, ezeken összesen 560 fiatal vesz részt. Szulokban kongresszusi felajánlásként 30—30 fiatal két vasárnap aratott, Rinyaújné- pen három holdról a szalmát húzták le. A rigóéi erdészeti szakiskola KISZ-esei az idén 12 506 óra társadalmi munkát véf /ztek. A járás ipari üzemeiben is kongresszusi munkaversenyeket szerveztek. A barcsi fűrészüzemben például hat, a szentborbási kosárfonó üzemben egy ifjúsági brigád nevezett be a kongresszusi versenybe. Segítette a kongresszusi előkészületeket a közös párt- és KISZ-titkári értekezlet, majd a közös taggyűlések. Ez utóbbiak növelték a KISZ tekintélyét. A KISZ VI. kongresszusára való felkészülés jól halad a barcsi és a kaposvári járásban. Munkasikerekkel, a mozgalmi élet további frissítésével készülnek a járási küldöttértekezletre. Vincze Jenő nünket, hogy az exportra szánt áruból fessünk meg tizennyolc tonnát. Rajtunk kívül az országban még három gyárat bíztak meg hasonló feladattal. Azt mondták, ilyen legyen a fonal színe — mutat egy kissé sárgás-fehér mintafonalra. — Aztán ilyen lett — emeli fel a már Nagyatádon festett fonalcsomót, amelynek minősége messze felülmúlja a mintáét. — Elégedettek voltak az eredménnyel a vállalat központjában is? — vágok közbe. — Valószínű. Ugyanis tizennyolc helyett negyvennégy tonna fonalat kellett megfesteni. Mi festettük meg azt is, amit más üzemnek kellett volna... — Mondták is más gyárbeliek, mi a csudának csináltunk ilyen szép mintát. Hát azért, hogy máskor is szívesen vásároljon tőlünk Burma. Ez világos ... Srancz Magdolna, aki szintén dolgozott vasárnap is, helyeslőén bólogat. — Később kiderült, hogy tudnak fizetni a vasárnapi munkáért — egészíti ki Baty- tyánnét. — Ügy rendeztük dolgainkat hét közben, hogy a család vasárnap ne lássa kárát távollétünknek — mondják. Battyánné helyett érettségiző lánya főzött. A férfiak otthoni munkáját persze nem hiányolta úgy a család. Ennek ellenére nehéz szívvel indultak ei hazulról, különösen, amikor meccs volt. Szabó János, Steiner Ernő, Gelencsér József, Kövesi György, Kurucz János, Szalai János szereti a sportot. Aztán még hozzáfűzi valamelyik: — Csak akkor volt nehéz, amikor elindultunk hazulról. Mihelyt az üzembe léptünk, elfelejtettük a vasárnapot, s teljes odaadással dolgoztunk. Szükség is volt a szorgalomra, a figyelemre. Többségük ugyanis nem azt csinálta, amit máskor szokott. Nagy figyelmet kívánt a fonal festékbe merítése. Igen gyorsan merítették meg a festékes kádakba a motringokat, hogy kiküszöböljék a foltosodást. Persze nem volt könnyű a mercerizálás (előáztatás) és a meózás sem. Két szakadt szálnál több nem lehet egy motringban. A meó- sok, Horváth Éva, Nagy Lászlóvá és társai fáradhatatlanul pergették kezükön a motringokat, átnéztek minden szállítmányt. Az szb-titkár megismertet Csepeli Józsefnével, a kiszerelő részleg vezetőjével. Ök is részt vállaltak a feladatokból. Egy plusz létszámot, egyetlen túlórát sem használtak föl. (Vasárnap se dolgoztak.) Hogy hogyan győzték! A gyors mozgású asszony nevetve mondja: — Ügy szerveztük meg a munkát, hogy egyetlen percet se kelljen senkinek se elfecsérelni. Az asszony okosan, jókor gyümölcsöztette szervezési készségét. Az ő tette se kisebb semmivel azokénál, akik vasárnap is bejöttek. Papp Ernő, Steiner Ernő, Srancz Magdolna, nos II. fest. Szabó Já... És az álláspont becsületes. Ismét Greller hangját hallom a munkásokról, akiknek szorgalma egyáltalán nem volt közömbös a siker szempontjából. A szárítónál, amely most is sok ezer szál cérna nedvességét párologtatja el, Battyán János- né azt mondja, hogy az első perctől kezdve megértették, munkájuktól függ, sikerül-e teljesíteni a feladatot. — Amikor először kértek bennünket, hogy vasárnaponként jöjjünk be dolgozni, megkérdeztük, mennyit fizetnek. Azt mondták, pénzt nem kapunk, csak szabadnapot. Egy kicsit elszomorított bennünket. De nem mondtuk, hogy nem jövünk. Ügy éreztük, nem lenne helyes, ha cserben hagynánk a gyárat. És jöttünk. Én például minden harmadik vasárnap itt voltam. — Milyen érzés túllenni a feladat végrehajtásán? — kérdem. — Nagyon jó — mondják. Hangjukban melegség van, •vemükben az öröm fénye. Úgy rzem, bármikor újra végrei íjtanák ezt a feladatot, amely az ezerkilencszázhuszonhét óta itt dolgozó Greller szerint eddig a legnehezebb volt. És biztos vagyok benne, hogy újra győznének. Szegedi Nándor Barcsi vasszerkezeti üzemünkbe azonnali belépéssel FELVESZÜNK gepesztec hnikusokat. Jelentkezés az ÉM Építőgép-javító és Gépgyártó Vállalat 7. sz. gyára barcsi telepének főmérnökénél. ______________________(3S33)
