Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-12 / 214. szám
Szombat, 1964. szeptember 12. 3 SOMOGYI NÉPLAP A mezőgazdasági kiállítás tenyészállatbemutatóján felvezetik a szarvasmarhák egy cso- , portját. (Kölcsényi Zoltán felvétele.) Hamvai János nyolcszáz holdja Egy brigádvezető őszi hétköznapja F issály kod akadályozza a munkát! Az ordacsehi Március 15. Tsz irodájába magas, barna ember lép be. Negyven év körüli. Arcát sötétre perzselte a nyári nap, s azóta sem enyhült a színe. Jóllehet a parasztok azt tartják, hogy ha már a zabtarlón seper végig a szél, megvilágosodik a lebarnult arcbőr. Hamvai János növénytermesztési brigádvezetőt sokkal erősebben verte a napfény, csípte a szél, és mosta az eső annál, minthogy az őszbe fordult idő fakóvá tehetné. Bejön az irodába és leül Lempel János agronómus elé az íróasztalhoz. A szövetkezet legfiatalabb brigádvezetője — persze csak korra, mert ebben a pozícióban már öt éve dolgozik —, és a még fiatalabb agronómus röviden megbeszéli, hogy s mint állnak a munkák a mezőn, a csehi üzemrészen, a Hamvai-brigád területén. Folynak a vetési előkészületek a szövetkezetben, szervezik a cukorrépaszedést, silóznak és hordják az istállótrágyát a földekre. 641 hold kenyér- és takarmánygabonát kell elvetniük. Ehhez most idejében előkészítik a talajt, hiszen a gabonabetakarítást az idén egy héttel előbb kezdték, és majdnem egy hónappal előbb befejezték, mint tavaly. Tehát volt idő arra, hogy jó magágyat adjanak az őszieknek. Hogyan áll, mit csinál ezekben a napokban a vetési munkák kezdetét megelőző időszakban Hamvai János? — Nyolcszáz hold szántón gazdálkodik a brigádom — mondja. — Két munkacsapatom van, és én felelek több mint tíz fogatért. Esténként megbeszéljük az agronómussal, hogy a következő nap milyen tennivaló vár a brigádomra. Eszerint tájékoztatom a két csapatvezetőt, és külön-külön szólok minden kocsisnak. Most például trágyát hordunk. Ehhez a munkához a mi brigádunkból is kerültek ki rakodók. A többi brigádtag műtrágyát szór, meg a silózásnál dolgozik. Hamvai János motorkerékpárral járja a határt, és mindent szemmel tart. Nyolcszáz holdról kell számot adnia. Pontosan tudja, mekkora területről, milyen növényt takarítottak be eddig, hol, s mi van még a földben, és hová, mit vetnek az idei őszön. Sorolja is. Learatták és elcsépelték a 285 hold kenyérgabonát, a 200 hold takarmánygabonát, betakarítottak mintegy 180 hold borsót, lucernát, mohart és bíbort a brigádban.. Betakarításra vár 87 hold vegyszeres kukoricájuk, 14 hold takarmányrépájuk, valamint 140 hold silójuk, moharjuk és napraforgójuk. Vetésre vár a brigád területén 323 hold búza. S amíg mindezt elmondja, az agronómus közbeveti: a brigád jó munkájával hozzásegítette az egész közösséget ahhoz, hogy az idén mostanáig 180 holdat trágyáztak le az egész évre tervezett 168 hold helyett. Problémák* gondok felől érdeklődöm a brigád vezetőtől. — Néha azok is vannak, és mi is látjuk, hogy egy-két munka jobban is mehetne. A gépekre például jobban ügyelhetnének a traktorosok, akkor kevesebb lenne a javítás, a gépállás. — A brigádtagok megértik egymást? — Régóta együtt dolgoznak. A csehiek és az ordaiak külön brigádban vannak. Nekem a csehiekkel van dolgom, az ő brigádvezetőjük vagyok. Nem húzódoznak a munkától. — A két brigád között is egyetértés van? A kérdés hallatára egymásra néz az agronómus meg a brigádvezető. Hamvai János kertelés nélkül mondja: — Nincs mindig összhang a brigádok között. Amikor például terménybetakarításról van szó, hiába végzett a másik brigád, nem segítenek nekünk. Fejkendős falusi asszonyok tanakodnak a pult előtt. Egy csomagjukat már elkészítették: 1250 forintért bébi panofix bundát vettek. — Kinek viszik? — Az unokának. Kaposfü- redre... Naponta 1100 vevő A kaposvári gyermekruházati áruházban, vagy ahogy az újonnan fölszerelt neonfelirat hirdeti: a Csibiben, egész nap nagy a forgalom. Reggeltől estig átlag 1100 ember fordul meg az üzletben, és elvásárolnak vagy 150 000 forintot. A boltot 1962 áprilisában nyitották meg, már abban az évben 18 millió forintos forgalmat bonyolítottak le; tavaly csaknem 27 millió lett a teljesítmény, az idei terv pedig 30 millió forint. Ebben az évben eladtak 16 000 pár szandált, 7500 pár tornacipőt; egy hónap alatt beváltanak 100 csecsemőutalványt (és a boldog szülők nemcsak a 400 forintos utalványért vásárolnák, hanem mindig vesznek mást is). Hatalmas számok ezek. Beszédes adatok a nagy-nagy gyermekkultuszról. Szezon egész évben Ellentétben a többi ruházati cikket árusító szaküzlettel, a Csibiben nincs szezonhoz kötve a vásárlás. A rekkenő nyári hőségben éppen úgy fogy a meleg zokni, mint télen a fürdőruha. És még egy adat: a raktár- készlet egy év alatt teljesen kicserélődik, színben, fazonban, anyagban évről évre újat talál a vevő. Elmondják a bolt dolgozói, hogy gyermekkonfekcióból például még soha nem volt ilyen készletük: mind a láAz agronómus hozzáteszi: — Persze az is hozzátartozik az őszinteséghez, hogy ez az elkülönülés kölcsönös. Így mondja ezt Czár István tanácselnök is, és a brigádvezető is beismeri. Hogy a továbbiakban ne így legyen, ezen fáradoznak most a szövetkezet és a község vezetői. Járjuk a határt, Hamvai János brigádjának területén visz az útunk. A szépen fölszántott, vetés alá elmunkált táblákon megnyugszik a brigádvezető szeme: nem kell szégyenkeznie, mert a látottak gondos munkáról, jó szervezésről tanúskodnak. Persze minderre az ezután következő hetekben még inkább szükség lesz, hiszen hátra van még a betakarítás dandárja és a vetés. Hamvai Jánosnak arról is számot kell majd adnia, hogy az eddig végzett munkákhoz hasonlóan ezek is idejében, jó minőségben befejeződtek-e... nyok, mind pedig a fiúk kedvük és ízlésük szerinti ruhát kaphatnak. Egyetlen területen lassú csupán az előrehaladás: a gyermekkonfekció még mindig túlságosan alkalmazkodik a felnőttek ruházkodásához; gyakori a sötét színű sima anyag, és ez egyáltalán nem illik a tizennégy éven aluliaknak. „Fiam született... /" Ahol ilyen nagy a forgalom, ott óhatatlanul nagy a lehetőség a nézeteltérésekre is. De szerencsére a Csibire ez nem jellemző. Igaz, a közelmúltban egy erősen illuminált újdonsült apa megbotránkoztatta a vevőket és az eladókat türelmetlen, agresszív viselkedésével, de az ilyesmi ritka, mint a fehér holló. A járási vezetők elismeréssel szólnak a balatonlellei pártszervezetek és a községi tanács összefogásáról. A tények is azt bizonyítják, hogy a közös erőfeszítések gyümölcsöző eredményeket hoztak. Balatonlelle kommunistái példamutatóan kiveszik részüket a falu művelődési életének irányításából, szervezéséből. A hasznos beszélgetéseknek, családlátogatásoknak köszönhető, hogy a múlt években csaknem kétszáz felnőtt dolgozó végezte el az általános iskola hetedik-nyolcadik osztályát. A felnőtt tanulók nagy része a mezőgazdaságban dolgozik. — A korhatáron aluliaknál valóságos tanulási láz tapasztalható — büszkélkedik Kertész Lajos, a községi tanács vb-elnöke. — Ilyen még sohasem volt a mi falunkban. Ahogy az első csoport végzett, a kommunisták kiadták a jelszót: Szervezzük meg az esti gimnáziumöt. A járás vezetői egyetértettek a kéréssel. Az idei tanévben negyven öreg diák ült esténként a padokban. Most már es a szám is megduplázódott... Egyes műszakiak lezüllesz- tik a vállalatot — mondta az egyik kefeüzemi munkásnő. Jöjjenek ki, s írják meg, milyen állapotok uralkodnak nálunk. — Jónéhány műszaki ott akarja hagyni az üzemet — hallottuk másoktól. Hullámvölgyben van a termelés, veszélyben forog az exportterv teljesítése. Nem hajtották végre a műszaki fejlesztési tervet. — Miért van ez így? Mi az oka, hogy a Kefeüzem, amely 1962-ben főmérnök nélkül, kevesebb műszakival megkétszerezte exporttermelését, az idén annak ellenére, hogy főmérnök irányítja a technikusokkal megerősített műszaki gárdát, a terv teljesítése is veszélyben forog — kérdeztem Mór Győ- zőnétől, a vállalat igazgatójától és Tóth Imréné párttitkártól. — A főmérnök nem áll hivatása magaslatán — mondták. Nem szervezi meg jól a munkát, lebecsüli munkatársait. Udvarhölgynek nevezi a párt- szervezet és a szakszervezet titkárát. — De hisz az igazgató erről a főmérnökről a múlt év végén még azt írta a megyei tanácshoz küldött jellemzésében, hogy kiváló szakember, jobb főmérnököt nem is kaphatott volna. — Igaz, hogy Nagy Géza főmérnök néhány hónapig jól dolgozott — mondta az igazgatónő —, később azonban elhanyagolta a munkáját, és enyhén szólva furcsán kezdett viselkedni. Kiteregette a vállalat belső ügyeit. Rólam például azt beszélte, hogy lebuktam. Nagy Géza — folytatta az igazgatónő — az anyagnorma túllépését a megyei tanács ipari osztályának jelezte anélkül, hogy velem megbeszélte volna. Nem rajta múlott, hogy az osztályvezető csak együtt fogadott bennünket. Később dokre- vízió igazolta, hogy az a hír, amit Nagy Géza terjesztett — hogy tudniillik lopás történt a vállalatnál — nem igaz. — Holland vevőnk januárban közölte, hogy nincs megelégedve a 36-os cikkszámú anyagunk festésével. Ha ilyen Az emberek többsége tudja, hogy egy kicsit több türelemmel, megértéssel sokkal gyorsabban megy a munka. A huszonegy eladó szívét-lelkét beleadja, csak mindenki megkapja a kedvére való árut. Az egyik tanulólány megszámolta: ötvenhatszor ment föl a raktárba napközben, hogy mindig a legmegfelelőbb holmit kínálhassa a vevőnek. Most jön az ősz, a tél, ugrásszerűen megnövekedik a bolt forgalma. Van mit eladni. A raktárak zsúfoltak, mozdulni is alig lehet bennük. A Csibi ebben az évben rekordot javít. S ha szépen, ízlésesen öltözött gyermekekkel találkozunk az utcákon, akkor az egy kicsit a bolt dolgozóinak az érdeme A párttagok segítettek az ismeretterjesztés, a szakmai műveltség, a műkedvelő művészeti munka és a népművelés tennivalóit is okosan megszervezni. Nőtt a könyvtári olvasók száma. Csaknem kétszázan hallgatták a Marxizmus—leniniz- mus alapjai tanfolyam előadásait. Eredményes munkát végzett a nők és a szülők akadémiája. Sokan tanultak a közkívánatra szervezett orosz és német nyelvtanfolyamokon is. minőségű árut szállítunk, nőm fogadja el. A főmérnök kijelentette, vállalja, hogy a jövőben a holland kereskedő igényeinek megfelelő minőségű árut gyárt. A főmérnök vegyész szakos, úgy gondoltam vállalása megalapozott. Tehát én is aláírtam a vállalást. Tévedtem. A holland 7500 kg anyagot megkifogásolt. Csak tíz százalékos árengedménnyel tudtuk exportálni. — Júliusban igen nagy feladat előtt álltunk. Pótolni kellett a lemaradást, és elő kellett állítani a havi tervben előirányzott 1500 kg árut is. A festés minősége nem volt megfelelő. Veszélyes helyzet alakult ki. Éjszakákon át töprengtem, mit lehetne tenni. Egy véletlen jött a segítségemre. A fodrásznál láttam, hogy festés előtt hidrogénperoxiddal kezelik a hajat, Elkértem a receptet. Ilyen módon próbáltuk festeni a Minőségvizsgáló Intézet vezetőjének készséges szakmai tanácsa alapján a kefe alapanyagot is. Kitűnő eredményt értünk el. Ezt egyébként az Országos Textilipari Minőségvizsgáló Intézet is igazolta. — Miért volt szükség külső segítségre, hisz egy vegyész- mérnök és két technikus van a vállalatnál? — A főmérnök nem volt hajlandó bevezetni az általam javasolt festést. — Kérték a főmérnök segítségét? — Igen — mondta a párttitkár. — Odajártam hozzá, kértem, csináljon valamit. Kérték a dolgozók is. Nem volt hajlandó. Azt mondta, nem akarja magát lecsukatni. — Nem adott utasítást az új eljárás alkalmazására. Ma is az az utasítás van érvényből, amelyet az igazgatónő saját felelősségére kiadott. — ön tehát a főmérnökben látja a hibát — mondtam az igazgatónőnek. — Nem gondolja, hogy saját magában is kellene keresni? Ügy tudom, többször érte az a vád, hogy összeférhetetlen, hogy a műszakiak nem tudnak együtt dolgozni önnel. — Kerestem magamban is a hibát. Utánanéztem, vajon Nagy Géza csak velem nem tud kijönni? Előző munkahelyén, a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál azt írták róla a fölöttesei, hogy súlyos nézeteltérések voltak közte és a vállalat, az iparigazgatóság vezetői között. Nagy Géza főmérnöknek elmondtam mivel vádolják. Kijelentette, hogy félre tájékoztattak. — Cáfolja meg a vádakat — mondtam. — Nem áskálódtam az igazgató ellen — mondta. Egyszerre voltak fönn a tanácson (elhallgatta, hogy az igazgató tudta nélkül hívta fel az ipari osztályvezetőt). Igaz, hogy József-napkor kissé iszogattam, de hozzátette — ez máskor nem fordult elő. Igaz, hogy udvarhölgyeknek nevezte a tömegszervezeti vezetőket és néhány, az igazgatóhoz feljáró asszonyt; megjegyezte azonban, hogy azok akkor még nem voltak a pártszervezet és a szakszervezet titkárai. Hogy a műszaki fejlesztési terv nem teljesült, az nem az ő hibája. Későn kapták meg a gépeket. Igaz, hogy nem segítette az igazgatónő festéssel kapcsolatos erőfeszítéseit. De hát azt is látni kell — úgymond —, hogy ő közben nem aludt. Munkatársaival együtt dolgozott valamiféle festési eljáráson. Csak erőfeszítésük nem járt eredménnyel. Hogy miért nem adott ki festési utasítást? Azért, mert nem volt biztos abban, hogy jó az igazgatónő által javasolt eljárás. Egyébként — tette hozzá — őt is igyekeztek lejáratni a vállalatnál. Azért haragudtak meg rá, mert az igazgatónővel közölte, hogy Ze- mankóné szakmailag alkalmatlan. Itt kezdődött a baj. A vállalatnál két tábor van. Egyik Zemankó Gyuláné művezető, a másik Bacsó János művezető köré tömörül. Tagadom — mondta —, hogy az ellentétek a munkából adódnak. Személyeskedés szüli a viszályt. Egyébként az csak mese, hogy a veszekedés veszélyeztette a termelést. Belföldre mi akkor is tudtunk volna termelni, ha az exportot visszadobják. Enyhén szólva, könnyelmű dolog így lebecsülni az exportot. — Főmérnök elvtárs, ön azt mondta, kísérletezett új festési eljárással. Véleményünk szerint, amikor termelni kell, akkor már nem lehet kísérletezni, akkor már produkálni kell. A Kefeüzem nem kutatóintézet. A kísérletezgetésnek is van helye, de a maga idejében. A termelés rovására nem lehet kísérletezni. Elütötte a problémát. Behívta a műszaki dolgozókat. Megkérdeztem őket is, miben látják a hibák okát. Azt mondták, a jelenlegi feladatok meghaladják a vállalat erejét. Nincsenek biztosítva a szükséges föltételek a munkához. Tervszerűtlen az anyagellátás. Már feltárták az összes tartalékokat. Véleményük szerint a viszálykodás nem akadályozta a termelést. — Megbeszélték a problémákat közösen a termelési tanácskozáson? — Nem — hangzott a válasz. — Itt senki sem mer a problémák mélyére hatolni, senki sem mer őszintén beszélni. Mégis csak akadályozza a viszálykodás a munkát, a termelést? Ügy tetszett, mintha az igazgatónő és a párt- illetve a szakszervezet fojtaná el a bírálatot. Másnap azonban a megyei tanács ipari osztály- vezetője közölte: telefonált neki a Kefeüzemből az egyik műszaki. Kérte az osztályvezetőt, adja tudtomra, hogy ők a főmérnök jelenléte nélkül egyenként szeretnének beszélni velem. Mi ez? Van egy véleménye a műszakiaknak, amelyet a főmérnök jelenlétében mondanak. el, s van egy, amelyet akkor, ha őt nem látják a közelben? Hát ki a hibás azért, hogy ilyen a légkör? Nem volt célunk, hogy minden véleményt gondosan boncolgassunk, ezt végezze el az illetékes szerv. Mi csupán arra szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy az embereknek nem tetszik az, ami a Kefegyárban folyik. Ennek előbb- utóbb a népgazdaság látja a kárát. Ezt a véleményünket elmondtuk a megyei tanács ipari osztályvezetőjének is. Megkérdeztük tőle ismeri-e a Kefeüzemben levő áldatlan állapotot, tudja-e, kik a hibásak, van-e terve a termelési és személyi jellegű problémák megoldására? Az osztályvezető azt válaszolta, hogy a helyzetet részletesen nem ismeri, így azt sem tudja megmondani, ki a hibás. Korábban határozatot hoztak arra, hogy a kefeüzemi problémákat ez év végéig megoldják. Aztán még hozzáfűzte: Nem fogunk vele várni december 31-ig. Szegedi Nándor A szőlőtermelők figyelmét felhívjuk, a gazdasági bizottság határozatára, mely szerint: borszőlőre, mustra pótszerződést szeptember 20-ig, seprős és egyszer fejtett borra alap- és pótértékesítési szerződést október 15-ig, kétszer fejtett borra alap- és pótszerződést december 31-ia lehet kötni p Mecsek vidéki Állami Pince* a x laság pincészeteinél és felvásárlóinál. __________________________________________________ (27252) Hemesz Ferenc A Csibi rekordja. Polesz György Az összefogás gyümölcse Tanuló Balatonlelle — Közös erőfeszítések
