Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-08 / 210. szám

A Z , MSZMP MEGYÉI RH7ÓTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS lAPjjV;

Panasz,

A télen láttam először, panaszkodni jött a szerkesztőségbe. .

— Képzelje, élvtárs — mondta — micsoda embertelenséget csináltak velem. Eb. ben a hidegben kiküldtek havat lapátolni.

— Miért akad fenn ezen? Tél van, nyilván az üzem érdeke, hogy eldobálják az útból a vastag hóréteget. Ügy tudom, segédmunkásnak vették fel. Az csak természetes, hogy nem szakemberekkel végeztetik ezt a munkát. Vagy úgy gondolja, hogy tartsák a fűtött helyiségben, s munka nélkül is fizessék ki a bérét?

— Dehát én tanulok,, technikumba járok, mást érdemelnék. Betehebnének az irodára.

— Mióta jár iskolába?

— Most végzem az első osztályt.

Vigasztalást nem várhatott tőlem, vélt sérelmén nem lehet segítem. Az üzemben sem teljesítették kívánságát, ezért inkább odébb állt. Űj helyén se kömyebb a dolga, építőanyag rakodással van elfoglalva.

A minap ismét betért, újabb panasszal:

— Elvtárs, segítsen, elhúztak a vizsgán kémiából.

— Tanult?

— Hát tanulni tanultam, már amikor kedvem volt hozzá. Tetszik tudni, este hamar elálmosodik az ember s kiamire nincs

esik a könyv a kezéből. A pótvizsgán — úgy éreztem — anniyit sem tudtam, mint az év végén. Megint elhúztak, osztályt kell ismételnem. Hát van igazság?

•— Tanulás, tudás nélkül bizony nem osztogatják a bizonyítványt, -szorgalom, áldozat- vállalás nélkül viszont nem megy a tanulás. Ezt igazán meg kell értenie, fiatalember.

Ámde ő megint olyat kért,

orvosság

amiben senkitől sem várhat segítséget, csak saját magától. Ezen még nem gondolkodott el, úgy véli, többre megy, ha mások ellen vádaskodik, áskálódik, bűnbakot keres ahelyett, hogy talpra állna, s önmagában keresné a hibát.

Kár, hogy egyik-másik ember másokat okol olyankor is, amikor saját magán kellene elvernie a port.

V. J.

— Dehogy! — kacsint a kislány. — Finom, édes, csak az a kár, hogy a szőlöérés a nyár végét jelenti.

Egy is* 0^1 a* nteára üerül?

Tíz éve indult meg megyénkben a kereskedelmi tanulóképzés; az első időben még csak hatvan-hetvcn hallgatója volt a foglalkozásoknak, ezért jól megfértek egy épületben az iparitanuló-iskolával. A helyzet azonban évről évre rosszabb lett, mindkét iskolában növekedett a létszám, de a két oktatási intézmény vezetői kölcsönös megértéssel mindig találtak megoldást.

A múlt év októberében a kereskedelmi tanulőiskola vezetői vészjelzéseket küldtek a megyei tanácsnak, hogy 1964-ben már semmiféle kényszermegoldást nem tudnak alkalmazni: gondoskodjanak az iskola megfelelő elhelyezéséről. Ezt sürgette az 1964. február 3-án érkezett hivatalos értesítés is az iparitanuló iskolából: "Nem áll módunkban tantermet biztosítani...«

Üjra levelezés következett.

A kereskedelmi tanulóiskolában szeptember 1-én mégsem tudták megkezdeni a tanítást. Igaz, az utolsó pillanatokban a művelődésügyi osztály felajánlotta a Munkácsy Gimnázium tantermeit délután 3-tól este 10-ig. Ez a segítség azonban nem sokat ér, hiszen csak annyit jelent, hogy a tanulók beülhetnek a tantermekbe. Sem a főhivatású, sem pedig az óraadó tanárok nem kaptak helyiséget, nem tudják elhelyezni a szemléltető eszközöket, a könyvtárat, és be kell szüntetni a fakultatív idegen nyelvű oktatást is. És mindez még csak a 190 rendes korú hallgatóra vonatkozik; 250 felnőttnek este 10-kor kellene megkezdeni a tanulást!

Ez év júniusában a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága nagy fontosságú határozatot hozott a kereskedelemről. Ebben — többek között — szó van arról, milyen fontos a kereskedelmi dolgozók szakmai képzettségének növelése, a középfokú oktatás színvonalának emelése. Megyénkben viszont még az alapfokú oktatásról, a kereskedőképzésről sem beszélhetünk ilyen körülmények között.

A megoldás — és ezt minden bizonnyal az illetékes minisztériumok is támogatják — természetesen az lenne, ha egy új iskola épülne a kereskedelmi tanulók részére.

De addig mi lesz a négyszázötven emberrel?

Elfogadható körülményeket kell teremteni nagyon sürgősen a kereskedelmi tanulóiskola részére.

P. Gy.

TSUKÁS FÁBIÁN

meg az igazmondás

Csodálatos találmány

Az Utasok már majdnem elaludtak a meleg kupéban, s hogy mégsem lett általános a szundítás, az csupán az új felszállónak, Tsukás Fábiánnak volt köszönhető. Miután elrendezte csomagjait, s letette magát a fapados ülésre, így ri- vallt rá a vele együtt vonatba szálló kisfiára:

— Te, Tomikám, én úgy szégyellem magam. Hogy te mit összehazudtál az állomáson Matild néninek! Hát miért kellett neki azt mondanod, hogy kétkilós pontyot fogtam, .amikor az a potyka legföljebb csak harminc dekás lehetett. Azután mit dicsekedtél Gáborkának, hogy te tőlem naponta négy forint költőpénzt kapsz, amikor csak egy forintot szoktam adni? És az sem volt szép tőled, hogy Angélának azt hazudtád, hogy nekünk a lottón minden harmadik, negyedik héten hármasunk van, mikor egy év is elmúlik, amíg egy nyomorult kettesünk akad. Én már téged sokszor^ figyelmeztettelek, hogy a becsületes ember, s a jó kisgyerek csak az igazat mondja. És most is azt mondom, hogy nem szép a hazugság, mert jegyezd meg magadnak, egy közmondás szerint, aki hazudik, az lop is. Aki pedig lop, azt a rendőr bácsi beviszi a dutyiba, ahol rácsukják az ajtót, és ráhúzzák a csíkos kabátot és nadrágot. Szóval nem akarom tovább szaporítani a szót, én többet meg ne halljam, hogy hazudozol mert ezért úgy elfenekellek, hogy csak na — fejezte be a szóáradatot Tsukás Fábián.

Mikor a na szót kimondta, akkor lépett be a kalauz, s > Űj felszállóktól kérem a menetjegyeket« felszólításra Tsukás Fábián vakaródzó mozdulatokkal előkaparta útibilétáját. Egy jegyet adott át a vasút ellenőrző alkalmazottjának, aki miután annak rendje és módja szerint kilyukasztotta a jegyet, megkérdezte, hogy Tomika hány éves.

— Most lesz négy, kérem alázattal — felelte Tsukás. — Nem kell rrtég a részére jegyet váltanom.

A kalauz nem firtatta tovább a gyerek életkorát, ment tovább. Amikor becsukta maga után a kocsi ajtaját, így szólalt meg Tomi:

— Mondd, apu, te most miért nem mondtál igazat? Hiszen én már hatéves vagyok ...

— Disznó kölyke, hagyj békén már a sok fölösleges fecsegéseddel — válaszolt Fábián. Aztán elfordult a gyerektől, s az ablakon át a tájat szemlélte. S a zötyögő vonatban megelégedéssel nyugtázta a napi bevételek közé azt a tizenegy forintot, amit fia életkorának letagadása "hozott a konyhára«.

meleg. A férfi levette elnyűtt, zsíros kalapját, leverte róla a vastag port, és nagyot szippantott a folyóillatú levegőből. A gép ott rázkódott a tábla szélén, míg gazdája falatozott.

Nem nagyon ízlett az ebéd.

— Nem jó ez így — tört fel belőle az elkeseredés. — Mindenütt ez az átkozott üresség. Teljesen tönkretesz a magány.

Szavait mohón nyelte el a víz.

— Tenni kellene valamit — dörmögte maga elé. — Nem maradhatok egész életemben egyedül. De még olyan friss minden. Nem lenne az emlékek megtaposása, ha ilyen rövid idő után újra nősülnék?

Szakadozott volt a ruhája. Az ing átizzadt a hátán, és úgy tapadt a testéhez, mint friss sebre a kötszer. Űjabb falatért nyúlt.

— Jó étvágyat — szólalt meg mögötte egy hang. Hirtelen hátrafordult. Egy kartonruhás nő állt mögötte. A fűzfák között cikázó napsugarak átsütöttek a szoknyáján. Kezében fehér ruhával letakart kosarat hozott.

— Köszönöm — válaszolt a férfi. — Hangján érződött, jólesik neki, hogy valaki megzavarta gondolatait. Eaész nap úgnséttí beszelhet senkivel sem, csak a traktor monoton zúgását hallja.

— Zavarlak?

— Nem. dehomi zavarsz. Gyere, ülj le.

Fagyasztott garatmandulák

Az Egyesült Államokban új módszert alkalmaznak gyulladásos, garatmandulák műtéti kezelésére. Rendkívül alacsony hőfokú, folyékony nitrogént tartalmazó különleges szondát vezetnek be a beteg torkába. A szonda a gyulladásos szöveteket megfagyasztja s az eljárás közben a szonda másik végén át a folyékony hidrogén elpárolog. Az érdekes beavatkozást mási orvosi esetekben például hályogkezelésnél, bizonyos agyi megbetegedéseknél stb. is alkalmazzák. Lényege, hogy a megbetegedett szöveteket nem vágják ki a testből, hanem rendkívül erős hűtéssel »elölik« őket. Nagy előnye az eljárásnak, hogy az ilyen módon elölt szövetek vérzés- nélkül és kellemetlen utóhatásoktól, fájdalomtól mentesen halnak el.

Az asszony a kidöntött fűz- fatőre telepedett.

— Hoztam egy kis harapni- valót.

—• Már ebédelek — mondta a férfi —, elkéstél.

— De főtt ételt hoztam. Tudom, hogy ritkán jutsz hozzá. Egész nap kint vagy, este fáradtan érsz haza. Hagyd azt a sonkát, egyél ebből. Ebben a

MAGÁNY

hőségben jobban tartja a gyomrodat egy kis leves.

— Igazán kedves vagy, de .. szóval ezt nem kellett válna. Minek fáradtál ide?

— Ne törődj vele. A múltkor

hallottam, amikor panaszkodtál, hogy milyen rossz egyedül. Nincs, aki főzzön, vagy egykét jó szót mondjon, hát hoztam. Meg ha nem siefsz nagyon, beszélgethetünk is néhány szót. Tudom, hogy jólesik ilyenkor. Én is átéltem ezt. Ha az ember magára marad a gondolataival, csak eszi magát. Társaság kell, könnyebben felejted akkor a gyászt is ... ,

ipafcolta a kosár tartalmát. A fehér ruhát a földre terítette, s rárakta az edényeket. A férfi élőbb csak

nyiAn f\]n j;y óváriéi

— Azt hiszem, sikerült feltalálnom a legcsodálatosabb dolgot, amit ember feltalálhat — mondta Telepcsák azonnal, hogy lekuporodott Bará- bel asztalához.

— Mit? Hogy?

— Ez a legcsodálatosabb találmány! Józan emberiség, milliárdos anyagtakarékosság, veszekedés nincs, tülekedés nincs, felszabadult egy csomó helyiség, lakás lesz, minden lesz. És főleg boldogság.

—■ Hülyéskedsz?

— Figyelj csak! Egyszerű! Sör, bor, pálinka, pezsgő meg mindenféle szeszesital helyett igyon az emberiség hideg vizet.

— Mi-deg vizet?

— Hideg vizet, te értetlen.

— És miért pont azt?

— Mert ahhoz nem kelt

lassan kanalazni kezdte a levest.

Az asszony nem szólt, tudta, hogy most sok minden megfordul a férfi fejében.

— Rég mm ettem ilyen jót! — szólalt meg végül a kérges tenyerű ember. — Nagyon finomat főztél.

— Máskor is hozok — mondta az asszony —, amíg ilyen erős munkát végzel, majd gondoskodom rólad. Könnyebb lesz, hidd el.

A férfin erőt vett a megin- dultság. Még nem merte elmondani senkinek sem, hogyan mardossa valami ott belül, de most úgy érezte, ennek az asz- szonynak kiönth'di a szívét.

— Sokan a legtöbbször csak azzal törődnek, hogyan megy a munka, de hogy mi bánt bennünket, vagy minek örülünk, azt ritkán kérdezik.

— Én megkérdeztem. Jöttem volna már máskor is, de mindig féltem, hogy nem veszed szívesen.

— Én is akartam már szólni .. .

Nagyot fordult vele a világ, ahogy ezt kimondta.

— ízlett?

— Igen. Nagyon jó volt.

— Akkor hozok holnap is, meg azután is.

— Jó — mondta a férfi zavartan.

TT”t akkor én megyek ...

(2 yorsan összeszedte az edényeket, s elindultak a traktor felé. A válluk összekoccant a fűzfák alatt.

FfproM Intro

1 kocsma, presszó, felszolgáló, és attól nem lehet berúgni vagy vesezsugorodást kapni.

— Jó, de ki garantálja, hogy tényleg nem iszik senki?

— Természetesen én. Már erre is kidolgoztam az elméletemet. Szőlőt mindenesetre termelünk, mert a gyümölcs egészséges, de nem csinálunk bort. Bezárjuk a sörgyárakat, illetve átalakítjuk jéggyárakká, mert jég kell a hideg vízhez. Továbbá: a szeszgyárakból műtrágyagyár lesz, a kocsmákból, presszókból iroda, az irodákból lakás. Felszabadul sok kórházi ágy, nem lesz elvonókúra,, nem lesz alkoholos eredetű megbetegedés. Megelőzünk egy csomó családi perpatvart, tragédiát, az utókor minden bizonnyal áldani fog bennünket, illetve engem, Telepcsák Gusztávot, aki mindezt kitalálta. Na?

— Parancsolnak? — lépett oda ekkor a felszolgáló.

— Két fél pálinkát az erősebbikből, és két szódát, jegesen! — rendelkezett Telepcsák. — Hát nem csodálatos találmány? Erre igazán inni kell! No, egészségedre!

Megfelelő »babért« a megfelelő

pmb p.m ftk.

(Fomai)

A folyóparti fűzfák árnyé- ■f*- kában elviselhető volt a

imiso&to&c

Szeretik-e a halak a bort?

Saint Malo francia kikötőváros halászai sohasem tartják meg az_első kifogott halat, hanem a tátogó állat szájába egy fél üveg vörös bort öntenek, s visszadobják a tengerbe.

A furcsa, ősidőktől származó hagyomány szerint a többi hal, amint megérzi a bor szagát, a halászok felé tódul, hogy belekóstolhasson a vörös borba, s azok aztán könnyűszerrel kifogják'őket.

Ötletek

Londonban a Swallow Street-en lévő Fegyke étterem délután fél háromtól kezdve varietéműsort ad azoknak a vendégeknek, akik »túl rövidnek találják az éjszakát«.

e * *

Az egyik califomiai kiadó- vállalat tulajdonosa vagyont szerzett azzal, hogy »ügyfeleivel« elmondatta életük legnagyobb élményeinek történetét, pályafutásuk és magánéletük legszebb és legbánatosabb emlékeit. Mindezt hangszalagra vette, hogy az utódok megtudhassák: hogyan élt ősük »a régi szép időkben«.

* * *

A gyakran utazgató amerikai üzletemberek hitvestársai eredeti ébresztőórával ajándékozhatják meg életük párját: a szokott csengő helyett az óra nejük susogó hangján közvetíti: »szeretlek ... szeretlek ...«.

* * *

Tömeg sztriptíz a fodrásznál

Caracasban, Venezuela fővárosában egy terrorbanda megtámadott egy előkelő belvárosi fodrászüzletet és pisztolyvégről kényszerítette az egész személyzetet és az összes hölgyeket, hogy meztelenre vetkőzzenek.

Miközben egy részük sakkban tartotta a rémült társaságot, más részük ötezer bo- livárt, közel 40 ezer forintot rabolt a jólmenő fodrászüzlet kasszájából. Azután elvágták a telefonvezetéket és elmenekültek.

* * *

Fő a jó kapcsolat!

Ismerősöm pár éve körorvos az egyik járási székhelyen. Ismeri a nagy község majdnem minden lakóját. Végigkalauzol az utcán, alig győzi fogadni a köszönéseket.

— Ez a pénztáros a csemegéből.

— Ö a tanács gépírónője volt.

— A községi önkéntes tűzoltóparancsnok n— mutatja be az elhaladókat.

A sarkon egy idős bácsi köszönti nagy tisztelettel. Ismerősöm egy szót sem szól róla.

— Ö ki volt? — kíváncsiskodom — szinte a földig hajolt.

— Kolléga. A munkánk kapcsolatos.

— Tessék?!

— ö a sírásó.

Somogyi Néplap

Az MSZMP somogv megyei 3izottsága és a Somogy megye» Tan an» lapja. Főszerkesztő:

WIRTH LAJOS.

Szerkesztőség; Kaposvár. Latinka Sándor a. 2. Telefon 15-10. 15-11

Kiadja * -iomogT megyei Lapkiadó vállalat. Kaposvár. Latinka s u. a. Telefon 15-1«

Felelős kiadó: Szabó Gábor.

Beküldött kézirato* nem őrzürak meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postah vntalokná* és postáskézbe^»* *»«M Előfizetési dii eg\ no lapra u F’ Index: 25061.

Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka Sándor utca fi