Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-29 / 228. szám

Nyugtalanító megnyugvás fii MSZMP MEGVEI RI70TTSAGA ES A MEGYE' TANACS LAPJA Sok termelőszövetkezetünkben vetettek vasárnap is A gépek mintegy hatvan százaléka töltötte munkában a napot Az őszi mezőgazdasági mun- dolgoztak a "megyében, az igye­kákban bekövetkezett lemara­dás szükségessé teszi, hogy a jó idő minden óráját, és mint tavaly, az ünnepnapot, a va­sárnapot is munkában töltsék termelőszövetkezetéink. Min­den óra késés veszteséget, ne­hezen pótolható kiesést okoz­hat. A legutóbbi vasárnap azt bi­zonyítja, hogy szövetkezeteink jó része megértette, milyen nagy szükség van erre. Sajnos azonban nem minden gazda­ságra vonatkozik ez a tapaszta­lat, és így összegezhetnénk a tanulságokat: bár általában kezet, az elvégzett munka mennyisége nem volt akkora, mint amekkorára futotta volna az erőből, mint amit a nehéz helyzetben várni lehetne szö­vetkezeteinktől. Néhány példa: Potonyban, Kastélyosdombón, Kapolyon mindössze egy-egy gép dolgozott. Ez utóbbi köz­ségben a traktorosok nem is kaptak eligazítást a vasárnapi munkára vonatkozóan. Zicsen semmilyen közös tennivalót nem végeztek. Bárzenéén, Ka­ródon 16—16 gép, Kányán pél­damutató szervezettséggel 9 gép dolgozott. Említésre mél­tó a somogyaszalói szövetke­zet: azon túl, hogy öt géppel dolgoztak a határban, a közös­ség tagjai is a közös földeken tevékenykedtek, szedték a bur­gonyát. Ahogy a példákból kiderül, általában a gépeket találta munkában a vasárnap. A fel­adatok sürgőssége azonban megkívánná a szövetkezetek tagjaitól, hogy többet tegyenek a betakarítás ütemének foko­zásáért. Szükség van erre azért, hogy a szántótraktorok, a vetögépek fennakadás nélkül folytathassák munkájukat, hogy határidőre földbe kerül­hessenek az őszi kalászosok. EXPORTRA TERMELŐ KISIPAROSOK — Reklamáció? — Alapvető követelmény, hogy nem lehet... — Munkaidő? — Nem nézzük. A szerződést teljesíteni kell... Kínától Finnországig Konkoly Lajosékhoz Bala- tonlellére este érkeztünk meg. A kis műhelyben azonban vi­lágos volt, a fiatalabb Konkoly dolgozott, miközben a ház né­pe már a pihenéshez készülő­dött. Először Kaposváron találkoz­tam velük, az apával meg a fiával a Kisipari Exportra Ter­meltető Iroda tanácskozásán; ott javasolták a vezetők, hogy őket kellene meglátogatni, hi­szen öt éve dolgoznak már a KETI-nek. Megyénkben mindössze nyolc kisiparosnak van szerződése az irodával. Az a tény, hogy ma már kisiparosok is részt vál­lalnak az állami tervfeladatok megvalósításából, és közvetett exporttal támogatják az állami exporttervek teljesítését, azt bizonyítja, hogy elmúlt az az idő, amikor némelyek féltették az ország előrehaladását a vil­lanyszerelő vagy a szabó-var­ró kisiparosoktól. — öt évvel ezelőtt még csak ismerkedtünk ezzel a lehető­séggel. Először csak azt láttuk benne, hogy az adóztatás szem­pontjából nagyon jó, hiszen elejét veszi a különféle gyanú- sítgatásoknak. Első munkáink vastüdőhöz szükséges alkatré­szek voltak — mondja a fiatal gazda. — Nem gyárthatta volna az ipar ezeket az alkatrészeket? — Sem árban, sem minőség­ben nem tudták volna ugyan­ezt nyújtani — szól közbe az idősebb Konkoly. — Általában nem nagy tételekről van szó, s ezért új gépeket beszerezni bi­zony drága mulatság lenne a népgazdaságnak. A vastüdő-alkatrészek után a Budapesti Kőolajipari Gép­gyár rendelt dissousgáztar- tály-szelepeket, aztán az oxi­géngyár figyelt föl Konkolyék munkájára. Egy évvel később pótalkatrészeket készítettek az Argentínának eladott kombáj­nokhoz, majd újra a szelepek következtek. — Hová jutott el a nagyvi­lágba a Konkoly »cég« mun­kája? — Kínába, Indiába, Török­országba, Jugoszláviába, Ro­mániába, Bulgáriába, Finnor­szágba ... Nagyon sok hely­re ... Amikor a gyár sürget A Székesfehérvári Szer­számgépgyár legutóbb vasúti fékberendezésekhez szükséges alkatrészeket rendelt. — Éppen ma beszéltem ve­lük — mondja a fiatal Kon­koly. — Kérik, hogy ha le­hetséges, korábban szállítsunk a szerződés határidejénél, mert fölemelték exportter­vüket ... Bizony előfordult már, hogy az egész szerelde állt az üzemben, és kétszáz darabonként vitték tőlünk az alkatrészeket... — Érzik a megbecsülést? — Föltétien. A KETI köz­pontjában éppúgy, mint a többi kolléga részéről. Talán A CSEHSZLOVÁK „MOTOKOV“ KÜLKERESKEDELMI VÁLLALAT üzemeltetéssel egybekötött cseh mezőgazdasági gépbemutatókat tart. A bemutatókon »ZETOR« típusú traktorok és munkagépeik: ekék. boronák, silókombájnok, cukorrépa-fejelő-, kiemelő- és rakodógépek sze­repelnek. A kaposfüredi Aranykalász Termelőszövetkezetben szeptember 30-án és október I-én (Kaposvár—balaton­iéiul úton, Kaposvártól 8 km-re) megtartandó bemu­tatón a szakembereket és az érdeklődőket szívesen látjuk. A termelőszövetkezet autóbusszal és vasúton megközelíthető. A kétnapos bemutató naponkénti programja azonos. Megtekirüh'’*'' 1—17 óráig. azért, mert az országban csak mi meg egy másik kisiparos mert válalkozni a szelepgyár­tásra. — És a pénz? — Egy ilyen szelepen négy és fél órát kell dolgozni. Ezért 59,07 forint jár ... De ebből az összegből még sok mindent levonnak ... Azt hi­szem, ezzel mindent megma­gyaráztam ... Persze, szalag­szerű munkát végzünk, és így gyorsabban megy. De mást nem mondhatok: nagyon meg kell dolgozni ezért a pénzért. A maszek után sem dobálják a százasokat. Amikor elköszönünk Kon- kolyékitól, öreg este van. A fiatalember azonban vissza­megy a műhelybe. Számára még nem fejező­dött be a munka... Polesz György »MOTOKOV« KÜLKERESKEDELMI VÁLLALAT. (9820) Új vasúti szabályzat lép életbe október l-től a Szovjetunióban. E naptól kezdve tetemesen csökkennek a viteldíjak az expresszvona- tokon, 75 kilogrammra növek­szik a pótdíj nélkül szállítható személypoggyász súlyhatára, a tanulóifjúság pedig féláru jeggyel utazhat az egész tan­év folyamán. Az eredményes munka után jólesik a pihenés. Nagy munka közben a részered­mény is megnyugtat. Talál­kozunk azonban éppen az őszi mezőgazdasági gondok közepette indokolatlan meg­nyugvással, önáltatásszerű tünetekkel is. Mindez nyug­talanító, és hovatovább ag­gasztó lesz, ha tartós marad. Az idei őszre feltűnően jellemző a túlzott bizakodás, a megalapozatlan derűlátás. Az aratás korábban kezdő­dött, és rövidebb ideig tar­tott az idén, mint az előző években. Termelőszövetke­zeteink tehát időt nyertek a nyáron, ám ez a nyereség — a munkák mostani állásából következtetve — máris elve­szett. Hogy miért? A betakarítás köfüli huzavona miatt. Eb­ben nemcsak a technikai és időjárási tényezők játszottak közre, hanem szervezési hi­bák is, legfőként azonban a ráérős hangulat. Amikor pél­dául a silózás felől érdeklőd­tünk annak idején Somogy- acsán meg Zalán, a tsz-el­nök, illetve a brigádvezető megfelelőnek találta ennek a takarmánynövénynek a be­takarítását, noha jóval elma­radtak a megyei átlagtól. Őket kielégítette a munka üteme, éppen ezért nem is akarták fokozni. Vagy itt van egy közelebbi példa. Nagybajomban mindkét ter­melőszövetkezet lemaradt az őszi szántás-vetéssel. Ottjár- tunkkor a községi tanács el­nöke mégis ezt mondta: »Nincs baj a munkák ütemé­vel, csak most közbeszólt az eső.-« Kellemetlen dolog a csaló­dás. Tudják ezt jól szövetke­zeti és tanácsi vezetőink, ép­pen ezért érthetetlen, hogy miért nem igyekeznek job­ban. A feladatokat és az el­végzett munkát összehason­lítva azt látjuk, hogy na­gyobb lendületre van szük­ség. Nyugtalanító az a meg­nyugvás, amely a megye fal­vaiban az őszi munkákat il­letően tapasztalható. Szep­tember végén jóval előbbre kellene állniuk a betakarí- tásssal és n szántás-vetéssel! H. F. Ha az asszony csomagol Földünk lakóinak száma megkétszereződik az évszázad végére Az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének nemrégen megjelent demog­ráfiai évkönyve szerint 1962-ben földünkön 63 millióval több ember élt, mint 1961-ben. Egy évtizeddel korábban a föld lakosságának évi szaporodása még alig haladta meg a negyvenmilliót. A demográfiai évkönyv szerint ilyen mértékű népszaporulattal az emberiség még sohasem állót szemben. A jelenleg fejlett iparral rendelkező területe­ken a népszaporulat egy évtized alatt sohasem haladta meg a 13 százalékot, ma pedig a fejlődő or­szágokban a népszaporulat 22 szá­zalékos. Az évszázad végére — becslések szerint — földünk lakói­nak száma megkétszereződik, és 6 milliárdon felül lesz. Ez azt jelen­ti, hogy négyszer annyi ember él majd a földön, mint 1900-ban élt. A lakosság szaporodása azonban nem általánosítható. A népesedési probléma jelenleg Ázsiában a leg élesebb. Földünk lakóinak több mint fele él Ázsia túlnépesedett országaiban, s e területek népsza­porodását csak Latin-Amerikáé múlja felül. (MTI) NÉGYEN A TELEPRŐL Van itt olyan ember is, aki Siófokon lakik, Miskolcon dol­gozik, és Fehérváron tanul. — Szétszórt vállalat vagyunk — mondja a Kőolajvezeték Vállalat siófoki telepének párt­titkára. — Azt tudom, hogy az ország területén 1162 embe­rünk van, de azt már nem tud­nám megmondani, hogy itt most hányán vannak. Dolgoz­nak Szoboszlón, Ózdnál, a Szolnok—Budapest vonalon is. Nem kell megijedni, azért akad itt is mindig valaki ... — rőöndja nevetve. Tűzveszélyes jelzésű kocsik, árokásó, szigetelőgép, hatalmas za rószerkezetek sorakoznak a telep udvarán. Az alacsony épületekben hegesztőpisztolyol: villognak, kalapácsok zuhan­nak. * * * * Csajághy Sándor villanysze­relő. Szőke haja szinte világit, arca, keze, overallja csupa olaj meg vaspor. Hat éve érett­ségizett, 1959. szeptember 1-én jött ide dolgozni. Majd katona volt, aztán felszabadult a szakmában. Most a fémipari technikumot végzi levelezőn Fehérváron. — Miért tanul? — Van elég szabad időm, rá­érek. Ügy gondoltam, legjobb, ha tanulással töltöm. Kéthe­tenként egyezer van konzultá­ció reggel 8-tól délután fél 5-ig, a többit otthon kell meg­tanulni. — Mit vár a technikum el­végzése utam? — Nehéz volna megjósolni, hogy lesz-e előrelépés, az azon­ban sosem árt, ha az ember többet tud ... * * * Kerek arcú, mosolygós fia­talember a másik. Hegesztő. — Soós Lajos vagyok. A Soóst két ó-val és két s-sel kell írni — kezdi az ugratást, de mikor látja, hogy a téma ko­molyabb, abbahagyja a kama- szos tréfálkozást. — Pesten kezdtem a villa­mosipari technikumot. A má­sodikban abbahagytam, és ide jöttem dolgozni. Közben rá­jöttem, hogy a munka mellett kell még valamit csinálni. Folytattam a tanulást az esti gimnáziumon. Ebben az évben fogok érettségizni. Remélem sikerül. .. Tavaly négyes ren­dű voltam. — További tervei? — Az érettségi után bevo­nulok. A katonaság után vala­mi felsőfokú technikumot sze­retnék még elvégezni. * * * Egy utánfutó tengely és egy csőszállító targonca között hajladozik Horváth János mo­torszerelő. Kicsi bajuszos, sző­ke fiatalember. 26—28 évesnek nézem. — Régi vágyam volt tanul­ni, de csak most jutottam oda. hogy rá is ériek. Családfenn­tartó voltam évekig, ezért föl­mentettek a katonai szolgálat alól is. A mezőgazdasági gépipari technikum első osztályát vég­zi. — Nem késtem még el, úgy érzem. Tizenegy év után kezd­tem el újra tanulni. Nem köny- nyű, de az első féléven már túl vagyok — mert januárban kezdődik az év —, és egyr: jobban belejövök. * * * Nagy feladatra vállalkozott Sier Ferenc, ez az alacsony, fe­kete, 23 éves hegesztő, — A hetedik általánost kezd­tem el. Nem beszélt rá senki. Mégis kényszer. A menyasszo­nyom orvosi egyetemre jár. Világos, hogy nem maradhatok le annyira. Az általános iskola után technikumot akarok vé­gezni. — A tanulásban segít a menyasszonya? — Nem. Nem is engedném Egyébként is ő Pesten lakik, így mindenképpen egyedül kell tanulnom. De nem esik nehezemre, mert nagyon elha­tároztam, hogy tanulok. * * * Négy igyekvő, tanuló ember, ök is fölfedezték a tanulás örö­mét és szükségességét. Megér­tették. how a szakmunkásnak lépést ke)1 +ci»fanía feil«dő technikával. Tudiák. hogy a tanulást maga az élet követeli meg S. Nagy Gabriella SOftOK Művészek egymás között — Kivételesen tehetséges lány. Kollégák voltunk a ze­neművészeti főiskolán. Az ő sikereinek éppen úgy örül­tem, mint a sajátomnak. — Ezért voltál hát egész életedben olyan szomorú! * * * — Te tudod, hogy Lory táncos volt, mielőtt színész lett. — Igen, de a színházban is táncos maradt: mindig egy helyben tcrpog. * * * — Igaz, hogy B. rendező vidéki színházhoz szerződött? — Igen. És ezzel megerősö­dött az a vidéki színház, és az a budapesti színház, ahol eddig működött. * * * — Elolvastam a darabodat, és sohanem fogom elfelejte­ni, amíg élek. Meggyógyítot­ta a fekélyem. — Hogyan? — A fekélynek jót tesz az alvás. * * * — Ma van a férjem név­napja, veszek neki egy nyak­kendőt és még valamit. — Mi a férjed? — Irodalmi titkár egy szín­háznál. — Végy neki egy könyvet. — Már van egy neki! * * * Nagy húsevő: minden kol­légáját felfalja. ♦ • • Színész (nyugtalanul hány­kolódik az ágyában). Feleség: Éjjel két óra van. Miért nem alszol? Színész: Nem tudok. Égek, mint egy fáklya. Feleség: A szent tűz nálad mindig az előadás után ég. * * * — Mi az absztrakt stílus a színházban? — Az író úgy tesz, mint­ha írna, a színész, mintha át­élné a szerepét, a rendező úgy tesz, mintha gondolkoz­nék. — Csak a szegény néző nem tesz úgy, mintha fizet­ne. 0 tényleg fizet. Angliai elefántviccek A londoni Daily Mirror újabban elefántviccekkel szórakoztatja olvasóit. Néhá­nyat bemutatunk: Az elefánt így szól az egérhez: — Nézd, milyen hatalmas és erős vagyok. Hogy lehet az, hogy te ilyen kicsi és gyenge vagy? Az egér így mentegetőzik: — Tudod, gyerekkoromban gyakran betegeskedtem. * * * — Miért van az elefántnak kis farka? — Hogy könnyebben meg tudjon fordulni a telefonfül­kében. Ez is egyik módja... A régi Spártában az erre a célra alkalmazott tisztviselő köteles volt részegre leinni magát, és R város utcáin tán­torogni, hogy ily módon riassza el az ifjúságot az ital kísértéseitől. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megye» Bizottsága és a Somogy megye» Tanács lapia. Főszerkesztőt WIRTH LAJOS. Szerkesztőse?: Kaposvár. Latinka Sándor a. 2. Telefon 15-tO. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó vállalat. Kaposvár. Latinka s u. i_ Telefon 15-lf Felelő« kiadó: Szabó Gábor Rekílldöti kéziratot nem őrziir,»- meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő fizethető a helyi postahfvataloknp és postáskézhesltőkné! FIőf1zete«i in <»g\ nőnapra t? *» index 250«': Készült a Somoev me'iyp» Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka Sándor utca 6

Next

/
Thumbnails
Contents