Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-27 / 227. szám

SOMOGYI NÉPLAP 10 Vasárnap, 1964. szeptember 27. AHOL NAPONTA RENG A FÖLD... Halászat csak villanyfénynél $ Háromezer éves szigetek # Mire jó a szökőárjelző szolgálat ? Zöld folyondárok között vitt az utunk, úgyhogy szeker- cével kellett csapást vágni magunknak. A Mengyelejev vul­kánt már magunk mögött hagytuk. Még sötétedés előtt sze­rettük volna elérni a forró, vulkáni eredetű forráshoz, amely­nek gyógyhatásúról már sokat hallottunk. A nap már lenyug­vófélben volt. Az őserdő csendjét csak a madárcsicsergés tör­te meg. Egyszer csak egy kis tisztásra értünk. Itt már halla­ni lehetett az óceán távoli moraját. Még egy kisebbfajta dombot kell megkerülni, s már helyben is vagyunk — gon­doltuk. Ekkor váratlanul megmozdult alattunk a föld. Néhány másodperc múlva újra, aztán megint. A lovak izgatottan felnyerítettek, a madarak elhallgattak. A földrengés azonban ugyanolyan váratlanul meg is szűnt, mint ahogyan kezdő­dött. Mondhatom, különös érzés, amikor az ember lába alatt váratlanul megindul a föld. Azt hinné az ember, mindjárt összedől a világ. De eltelik néhány perc, s újra nyugalom honol a tájon. A Kuril-szigetek lakói, akik a Csendes-óce­ánon a Szovjetunió legtávolabbi vidékén élnek, megszokták már a földlökéseket, hiszen errefelé napjában tucatnyi is van belőlük. A Kuril-szigetek bolygónk legfiatalabb szigeteinek tartják: mindössze két-háromezer évesek. A tudósok véle­ménye szerint a szigetképződés napjainkban is tovább tart. A Kuril-szigetek történetében mindmáig sok a fehér folt. Az ismeretes, hogy orosz utazók fedezték föl a sziget- csoportot a XVIII. század elején, 1726-ban Sesztokov orosz utazó már a szigetek térképét is elkészítette. A neveket azon­ban, amelyek egyáltalán nem orosz hangzásúak — mint mondják —, az őslakók, az úgynevezett ajnik nyelvéből vet­ték. Eleinte ennek a kis népcsoportnak a története rendkí­vül szorosan összefonódott Oroszországéval. Az ajnik fölvet­ték a kereszténységet, gyermekeiknek pedig orosz neveket adtak. 1855-ben Japán megszerezte a déli Kuril-szigeteket, ne­gyed századdal később pedig a szígetláncolat többi részét is. A történelmi igazságosság csak 1945-ben állt helyre. ekkor ugyanis a Kuril-szigetcsoport újra csatlakozott a Szovjetunió­hoz. A szigeteken ekkorra már nem maradt egyetlen őslakó sem, mert a japánok az ajnikat a legkisebb szigetre, Siko- tánra zsúfolták, s itt a kíméletlen elnyomás következtében ez a kis népcsoport teljesen kihalt. A Kuril-szigetek vidékén ma pezsgő élet van, új telepü­lések nőttek ki a földből, új utak épülnek. Nemrég még minden zöldfélét a kontinensről szállítottak ide, ma viszont a szigetek lakosságáról egy helyi szovhoz gondoskodik, és bőségesen ellátja a lakosságot zöldfélével, tejjel és friss hússal. A Kuril-szigetek gazdaságának fő ága természetesen a halászat és a halfeldolgozás. Hiszen a Csendes-óceán mélye gazdag az értékes halfajtákban. A már említett legkisebb szigeten, a hírhedt Sikotánon az utóbbi három évben halfeldolgozó kombinát épült. Leg­keresettebb árujuk egy heringhez hasonló kis ezüstös hal, amely a nyár végén tűnik fel a Kuril-szigetek térségében, hogy két hónappal később újra eltűnjön az ócefn végtelen­jében. Érdekes, hogy ezt a különös halat — a helybeliek így nevezik: szajra — csak éjszaka halásszák. Reflektorokkal gyűjtik egy helyre a halat, amelyet a fény szinte hipnotizál, úgyhogy beleúszik a hálóba. A többi hónapban lepényhalat és rombuszhalat fognak itt. Az utóbbi időben nagy a keletje a bamamoszatnak is, nem beszélve a világszerte ismert rákfélékről, amelyeket ugyancsak nagy mennyiségben fognak a Kuril-szigetek part­vidékén. Az éghajlati viszonyok egybként általában nem kedve­zőek. Az év nagyobb részében ködös, esős az idő. Már-már azt hittük, hogy szerencsésen megérkeztünk az óceán partjára, és már befordultunk a vulkáni eredetű for­rások felé, amikor váratlanul izgatottan hadonászó, rohanó emberre lettünk figyelmesek. Kiabálva tartott felérik. — Jön a szökőár! Azt hittük, tréfál, az ég felhőtlen volt, az óceán pedig fenséges nyugalommal küldte hullámait a homokos partra. Ám fél óra múlva, amikor végre elértük a települést, megértettük, hogy valami rendkívüli történt. Az utcákon emberek szaladgáltak, kerékpárok, motorkerékpárok, ‘autók ikáztak. Valaki újra figyelmeztetett, hogy szedjük mi is a lábunkat, amíg nem késő, és igyekezzünk mielőbb biztonság­ban ( lenni valamelyik dombon. Valóban, a szökőár rövidesen megérkezett a szigethez. \z óceán mélyén keletkezett földlökések óriási hullámokat épeztek, s félelmetes gyorsasággal rohantak a part felé. A Kuril-szigetek történetében sok olyan esetről tudnak, iogy a szökőár egész településeket mosott az óceánba. Ma­napság a szigeteken már szökőárjelző szolgálatok működnek, amelyek idejében értesítik a lakosságot a fenyegető veszede­lemről. S noha a szökőár ugyanolyan gyakori jelenség ma is, mint azelőtt, az utóbbi években mégsem volt egyetlen halá­los áldozata sem. Mihail Kuhtarjov Kész a csillogó karosszéria — ügyes munkáskezek az utolsó iga­zítást végzik a beszerelésre kerülő motoron. 134 vállalat szállította legmo­dernebb gyártóberendezéseinek legjavát, hogy a termelés való. ban ideális feltételek, az em­beri munkaerő legmeszebbme- r.ő kímélésével indulhasson meg. Csak egy kiragadott ér­dekesség: egyedül az alkatrész, gyártó üzemi csarnok alapterü­lete nem kevesebb, mint 6 hek. tár (a Budapesti Nemzetközi Vásár Petőfi csarnokának hat­szervesen beleilleszkedjék a gyártási folyamatba, tehát pél. dául a karosszériák kikészítése gyakorlatilag magán a füg­gesztett szállítóberendezésen való áthaladás közben megy végbe! Képeink csupán ízelítőt ad­nak az érdekes üzemből, mely egybehangzó vélemények sze­rint Európa legkorszerűbb gép. kocsigyára. Kész az új Skoda 1000 MB! Jő utat kívánunk a máris népszerű gépkocsinak, melyből az első néhány darab már megérkezett ha­zánkba. Í^^uljuüuSÓu ÍCV KÉSZÜL Á SKODA Az automatizálás jelenlegi tetőfoka — így jellemezhetnénk a csehszlovákiai Mlada Boles. szorosa!). Ebben a gigászi üzemcsarnokban 18 hatalmas önműködő gépsor és 2000 (!) ötletes gépek néhány másodperc alatt végzik el a ponthegesz­tést a készülő gépkocsi karosszériáján. lav-i új Skoda autógyárat. Hosszas előkészületek után megszületett az új Skoda gép­kocsi, s a friss típus gyártása a világ egyik legkorszerűbb gyá. rában indult meg. 14 országból egyedi szerszámgép ontja má­sodpercnyi pontossággal az új Skoda alkatarészeit. Az üzemen belüli szállítás teljesen gépesí. tett, sőt a szállítószalagok út­vonalát úgy vezették, hogy az 3500 ember helyeit dolgozik az ország legnagyobb ekéje Az eke közismerten az egyik legrégibb és legelter­jedtebb mezőgazdasági mun­kaeszköz,^ még legújabb tí­pusa sem ad sok néznivalót sem a szakembernek, sem a laikusnak. Az Országos Me­zőgazdasági Kiállításon mégis volt egy olyan eke, amely a nap minden órájá­ban igen sok látogatót von­zott. Különlegessége: a ma­ga nemében a legnagyobb az egész országban. Az óriáseke súlya »cse­kély« 14 tonna, s vontatásá­hoz 2, kötöttebb talajokon 3 Sz—100-as, azaz kereken 100 lóerős traktor kell. Mozga­tása igy tekintélyes meny- nyiségű üzemanyagot igé­nyel, mégsem nevezhető »drága« gépnek, mivel tel­jesítményét tekintve is va­lóságos rekordernek számít. Az eke általában barázdát húz, nevezzük tehát baráz­dának azt a medernek is széles árkot, melyet ez az óriás mélyít. Ennek a »ba­rázdának;« a mélysége 1,20 méter, fenékszélessége 60 centiméter, két partja kö­zött pedig 5,5—6 méter a tá­volság. Az óriáseke munkája nyo­mán óránként 1200 méternyi hosszúságban készül el az ilyen árok. Ez annyit jelent, hogy ugyancsak óránként 3600 köbméter földet mozgat meg. Ebből pedig könnyen ki lehet számítani, hogy a gép 3500—4000 szorgalmasan dolgozó kubikos munkáját helyettesíti. Most már csak az a kér­dés, hogy hol van szükség ilyen hatalmas barázdára. Nyilvánvalóan nem a szán­tóföldeken. Az óriásekével a káros belvizek levezetésére és a hasznos öntözővíz to­vábbítására szolgáló csator­nákat építenek. Az eke a Vízgépészeti Vállalat egyik legújabb és legsikerültebb alkotása. Tűzhányók és emberek A Szovjetunióban már a harmincas években megkezdték a működő vulká­nok energiájának tanulmá­nyozását, de a kutatás egysé­ges központja, a Szovjet Tudo­mányos Akadémia kebelében működő szakosított Vulkan o- lógiai Intézet csak tavaly ala­kult meg. Az intézet azt tekin­ti céljának, hogy a vulkanoló- giábói olyan tudományt for­máljon, amely a kutatás ered­ményeit felhasználva előre tudja majd jelezni a kitörések idejét és várható arányait. Annyit máris elértek, hogy Kamcsatkán, az intézet telep­helyén á kitörések nem zúdul­nak váratlanul a lakosságra. A vulkanológia mai formá­jában még egészen fiatal tudo­mány, s mint a többi tudo­mánynak is, szakemberekre van szüksége. Ilyen szakembe­reket egyelőre még nem képez­nek a tudományegyetemek ge­ológiai fakultásain. Olyan kő­zetkutatók, geofizikusok, geo- kémikusok adják a szakembe­rek seregét, akik az egyetem elvégzése után Kamcsatkán munka közben sajátítják el ezt az érdekes és vonzó tudomá­nyos szakterületet. Amikor kitör egy vulkán, az emberek igyekeznek minél messzebbre menekülni a veszé­lyes helytől. A vulkanológusok A vulkánkutatóknak az összkomforthoz gejzír szolgáltatja a me­leg vizet. éppen ellenkezőleg viselked­nek, ekkor működése közben figyelhetik meg a krátert, min­tákat vehetnek, megmérhetik a láva és a gáz hőmérsékletét, összegyűjthetik mind azt az értékes tudományos anyagot, amelyet a dolgozószobában, a könyvekből nem lehet megsze­rezni. Az ilyen munka azon­ban igen kockázatos, a megfi­Mágneses mérés a vulkán kráterénél. gvelő könnyen szenvedhet égé­si sebeket, gázmérgezést. Amikor néhány hónappal ez­előtt a kutatók egy csoportja helikopterrel leereszkedett a Karimszki vulkán lejtőjére, két fiatal kutató, Genrich Steinberg és Anatolij Csirkov csaknem az életével fizetett merészségéért, annyira közel nyomultak a láva forrásához, Steinberg súlyosan megsérült, nyolc napig feküdt eszmélet­lenül a kórházban, Csirkov pedig, aki combcsonttörést szenvedett, ma is bottal jár... Az említett két fiatal vulka- nológus és társaik már nyolc működő vulkánt és három ki­törésben levő tűzhányót mász­tak meg ; olyasmivel foglal­koznak, aminek elméleti jelen­tősége mellett rendkívül fon­tos gyakorlati haszna is van. Meghatározzák például, hogy hol kezdődnek és végződnek a vulkáni kitörések által fenye­getett körzetek, ilyen helyen azután nem engedélyezik az építkezést. Előre jelzik, hol és mikor várható vulkáni kitörés, s megjelölik a módot, hogyan lehetne megváltoztatni a láva­folyam irányát. Már eddig is több ízben tettek javaslatot, hogyan lehetne a vulkáni tevé­kenység melléktermékeiként felszínre kerülő hasznos ásvá­nyokat az iparban és az épít­kezésekben alkalmazni. Ezek a kutatók megtalálták annak módját is, hogy a hévizekben gazdag Kamcsatka forróvíz­kincsét Petropavloszk városá­nak és környékének villamosí­tására és hőellátására használ­ják fel. J. E.

Next

/
Thumbnails
Contents