Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-25 / 225. szám

Péntek, 1964, szeptember 25. 3 SOMOGYI NÉPLAP A munkában is helytállnak Felelőtlen emberek Kerékkötők Katonák a kukoricatáblákon A Kaposvári Állami Gazda­ság gázlópusztai üzemegységé­nek központjában, az évszáza­dos kastély boltíves falai kö­zött katonák kaptak szállást néhány hétre. Önként vállal­koztak arra, hogy segítenek a mezőgazdasági munkákban. * * * Elveszik az ember a Zimány- tanya melletti hatalmas kuko­ricatáblában. A negyvennégy holdas területet egy út választ­ja ketté. Itt dolgoznak a kato­nák: törik a kukoricát, bir­kóznak az éles széllel és a szi­táló, időnként zuhogó esővel. Egy kicsit furcsán festenek az egyenruhás fiatalok. Nya­kukban fegyver helyett zsák van, szapora mozdulatokkal rakják bele a letört csöveket. Némelyiküknek szokatlan ez a munka, ez azonban nem akadály. Ezt mondja Gál Sán­dor, az üzemegység vezetője, aki elégedetten szemléli a fia­talokat és a termésétől meg­fosztott kukoricatáblát. — Kifogástalanul dolgoznak. Mindennap túlteljesítik a ter­vet. Hét-nyolc hold kukoricát törnek le naponta. Megérdemlik az elismerést. Hétfőn zuhogott az eső, nem mehettek a földekre, de azért nem tétlenkedtek: 150 mázsa géppel letört kukoricát fosztot­tak meg, s rakták góréba. Pa­rancsnokuk, Éveli Ferenc őr­mester nem is tudja, kit emel­jen ki közülük. — Mindenki becsületesen helytáll. Hiszen ezt fogadtuk meg, amikor eljöttünk egysé­günktől. Mégis, a legjobbak: Kapinya József szakaszvezető, faddi agronómus, Nagy Kál­mán honvéd, a Mátravidéki Fémművek esztergályosa, Danes József őrvezető, lcapos- homoki fiatal, a Pamutfonó­ipari Vállalat Kaposvári Gyá­rának lakatosa. Velük beszélgetek a széltől zúgó kukoricatáblában. Meg­kérdezem, hogy a munkájukért kapott napi 30-—40 forint jutal­mat mire fordítják. Kapinya szakaszvezetőnek két hónap van hátra a katona­időből. — Jó lesz a pénz a búcsúzás­ra. Egy kis ünnepséget rende­zünk majd katonabarátaimmal. Nagy honvéd első éves kato­na. — Beosztom, amit kapok . 1. Jó lesz zsoldkiegészítőnek. Danes őrvezető fiatal házas. — Egy kis meglepetést szer­zek feleségemnek ... Veszek neki egy ruhaanyagot... * * *. Nagytokiipusztán Kocsi Já­nos üzemegység-vezető, amikor a katonák munkájáról érdeklő­döm, így felel: — Csak elismeréssel nyilat­kozhatok. Eddig 43 hold kuko­ricát törtek le. Most takar­mányrépát szednek, azt is ki­fogástalanul. A parancsnok, Balázs Gyula hadnagy Burka László sza­kaszvezetőt dicséri: — Pesti gyerek, a Gamma Optikában műszerész. Mégis úgy törte a kukoricát, úgy szedi a répát, mintha mindig ezt csinálta volna ... Megdicséri Gárdonyi Mihály és Kiss János honvédeket is. * * * Hátsági Béla, az Alsóbogáti Állami Gazdaság főagronómu- sa így tájékoztat a katonák munkájáról: — Elégedett vagyok velük. Néhány nap alatt 130 hold kendert kötöttek, illetve lom- boztak. Kitűnt közülük Kovács Jó­zsef honvéd, ugyanis miután saját feladatával végzett, segí­tett társainak, hogy minél jobb eredményt érjenek el. ötven katona dolgozik Alsó- bogáton: három brigádot alakí­tottak, s versenyben vannak egymással. — A legszorgalmasabb mun­kás Varga Ferenc brigádveze­Egészségesebb A tavalyihoz viszonyítva csak­nem megduplázódott a vegyszerrel gyomirtott terület nagysága me­gyénkben. Tovább terjedt a hun- gazinos kezelés is. Tavaly 47 602, az idén 91 677 holdon végeztek vegyszeres gyomirtást. A kukoricá­nak, illetve a gabonának majd­nem a felét védték meg ilyen mó­don a gyomtól. A Növényvédő Állomás fölméré­se szerint a gyomirtott területe­ken 1,5—2 mázsával több gabona termett. A kukorica termésátlaga előreláthatólag 3—5 mázsával nö­vekszik. Ebben az évben szervezték meg először a háztáji gyümölcsösök í / ­Három éve A nyolcvanadik évében já­ró Horváth János már nem épít új házat, szeretné a meglevő zsúposban leélni hátralevő éveit. A zsúptető azonban nagyon megrongáló­dott, ha esik az eső, a víz be­folyik a szobába. Szükség volna 25—30 kévé zsúpra a javításhoz. Horváth János megkérte a nemesdédi Pető­fi Termelőszövetkezet elnö­két, hogy adjon neki aratás­kor Zsúpszalmát. Nem kí­vánja ingyen, megfizeti az árát. Máshova nem fordul­hat, a szövetkezettől várja a segítséget. Hát várhatja. Három éve hitegetik az idős embert, s még mindig rossz a tető a házon, még mindig befolyik az eső. Horváth János any- nyira elkeseredett a tavasz- szal, hogy megírta panaszát a szerkesztőségnek. Nagy Ist­ván, a Nemesdédi Községi Tanács vb-elnöke kérésünkre megvizsgálta az ügyet, be­szélt a tsz-elnökkel. Az meg­ígérte, hogy a nyáron adnak szalmát az öreg szövetkezeti gazdának. A tanács szerint tavaly és tavalyelőtt azért nem jutott Horváth János­nak, mert mindet elhasznál­ta a tsz a dohánypajta bebo- rításához. Nemesdédi olvasónk szep­tember 9-én újabb levelet írt a szerkesztőségnek. Kese­rűen panaszolta, hogy az ígé­ret ellenére sem kapott szal­mát. »Sajnos, hogy... így tő. Az ő brigádja a legjobb — mondja a parancsnok, Bévárdi Gyula százados. Dicséri Hege­dűs Béla honvédet és Császár Miklós szakaszvezetőt is. Jó munkát végeznek a kato­nák itt is. Zuhogott az eső, amikor munkahelyükön, a remeteházi kukoricásban föl­kerestem őket. Felgyűrt gal- lérú köpenyben dolgoztak, tör­ték a kukoricát, s csak akkor hagyták abba, amikor paran­csot kaptak rá. * * * A hideg szél, az eső sem tartja vissza katonáinkat, s nem veszi el kedvüket önként vállalt munkájuktól. Hiszen megfogadták: becsülettel helyt­állnak. Szalai László lett a termés rendszeres növényvédelmét. Az fmsz növényvédelmi brigádokat alakított. A szaktanácsadást a Nö­vényvédő Állomás látta el, a gépek egy része is innen került a brigá­dokhoz. Az eredmények nem is maradtak el. A csurgói járásban például sokkal több az exportké­pes szilva, mint az utóbbi években bármikor. A Növényvédő Állomás legna­gyobb gondja most az őszi kalá­szosok vetőmagjának tisztítása, csávázása. Ezt a munkát a gépál­lomások növényvédelmi brigádjai végzik. Eddig mintegy 300 vagon vetőmagot csáváztak meg.-------------------------------------------------------n h itegetik... bánnak a nyolcvanadik évé­ben levő idős emberrel« — fakadt ki Horváth János. Most közvetlenül a Petőfi Termelőszövetkezethez for­dultunk, emlékeztettük őket az év eleji ígéretre, s kér­tük, segítsenek Horváth Já­noson. Beke József aláírásá­val szűkszavú és elutasító választ kaptunk. »A mi ter­melőszövetkezetünkben, aki­nek zsúpszalmára volt szük­sége, mind kapott. Aratás­kor szóltak, s elvittek any- nyit a keresztből, amennyi kellett, elcsépelték, a rozsot pedig visszaadták. Horváth János is biztosíthatta volna zsúpszükségletét, ha saját maga elcsépeli a kívánt mennyiséget. A tsz nem áll úgy munkaerővel, hogy zsú­pot csépeljen egyéni célok­ból.« Ridegség árad ezekből a sorokból. Májusban segítsé­get ígér a szövetkezet, szep­temberben elutasítja az idős tagot. Horváth János az aratás megkezdődésekor járt bent a szövetkezeti irodán. Ha a tsz megkéri a helybeli KISZ- szervezetet, a fiatalok bizto­san elcsépelik az öreg tsz-tag helyett a rozsot. Talán még a tetőt is megjavítják a Fő ut­ca 123. szám alatt. A három­éves huzavona, a szövetkezet levele azt bizonyítja, hogy nem akarásnak nyögés a vé­ge. L. G. Miért boldogul nehezen az őszi munkákkal a nagybajomi Zöldmező Tsz? Négy halálos balesetről számolt be szombaton 'dél­ben a rádió. Mind a négy embert a vonat gázolta ha­lálra. Ketten anélkül indul­tak neki a vágányoknak, hogy körülnéztek volna, egy ember a sorompó alatt bújt át, s már nem ugorhatott el a közben odaérkező vonat elöl. A negyedik a mozgás­ban levő szerelvényről esett a kerekek alá. A négy halálos baleset nem riasztotta el a sorom­pón át bujkálókat Nagyatá­don. Kedden délután láttam a következőket a somogy- szobi út és a vasút találko­zásánál, a Nagyatádi Kon­zervgyárnál. Leeresztették a sorompót, mert Szob felől személyvonat közeledett az atádi pályaudvarra. Néhány türelmetlen kerékpáros vál­lára kapta gépét, s átlépett a sorompón. égy idősebb asszony szintén átbújt, ko­mótosan átballagott a vágá­nyon. Nem azt nézte, hogy jön-e már a vonat, hanem azt, hogy nem esett-e ki va­lami a kosarából. Alig ért át a sorompón, odaért a vo­nat. Akármelyik kerékpá­ros, az asszony is megbo­tolhatott volna. Ha elvágód­nak a sínen, a mozdony ha­lálra gázolja őket. Felelőtlenség és fegyelme­zetlenség átmászni a le­eresztett sorompón! Mond­hatjuk úgy is, hogy meg­sértették a szabályokat. Mondhatjuk úgy is, hogy értelmetlenül veszélyeztet­ték életüket. A rádió négy halálos vasúti balesetet mondott be a szombat déli hírekben. Egy ember a so­rompón bújt át, s elütötte a vonat. Nem elég ez figyel­meztetőnek és elriasztónak?! __________________- lg ­P ályázati felhívás A Somogyi Néplap szer­kesztősége pályázatot hirdet újságíró-gyakornoki állás be­töltésére. Jelentkezhetnek mindazok a fiatalok, akik kedvet és tehetséget éreznek magukban az újságíráshoz, és egyetemi vagy főiskolai dip­lomát szereztek. A jelentkezés határideje 1964. október 1. Részletes ön­életrajzot, az egyetem, főisko­la, munkahely javaslatát és a jelentkező pontos lakcímét a Somogyi Néplap szerkesztő­ségének kell beküldeni (Ka­posvár, Latinka S. u. 2.) A fölvételi vizsga időpont­járól levélben értesítjük a je­lentkezőket. A kérdést már útközben föltettem magamban, miután értesültem róla, hogy ebben a tsz-ben nagy a lemaradás. Háromféle választ képzeltem el, úgy éreztem, ezek valame­lyikéből indul ki a probléma gyökere. Tudtam ugyanis, hogy a Zöldmező Tsz körül­belül kétmillió forintos mér­leghiánnyal zárta a múlt évet. Talán sokan megtorpantak az eredményromlás láttán, és emiatt maradnak távol a munkától? Erre, a munkaerő- hiányra gondoltam először. De aztán eszembe jutott, hogy az idén új vezetők kerültek a gazdaság élére. Esetleg ta­pasztalatlanság szülte szerve­zetlenségről van szó? Végül a harmadik gondolat: Lehet, hogy a szövetkezetiek nem is tudnak arról, mennyire elkés­tek a tennivalókkal? Ez utób­bi föltételezésem azonban rögtön szertefoszlott, mihelyt beszélgetésbe kezdtem Hor­váth Íjászló tsz-elnökkel. A nyári lemaradás következménye — Sajnos, gyengén állunk. — Ezzel kezdte az elnök. Hogy érzékeltesse helyzetüket, számokat sorolt. Néhány, leg­többet mondó adat a hét ele­jéről: A silókukorica fele — ötven hold — még lábon állt; a kukoricatörésihez még nem fogtak hozzá; a napraforgó betakarítását a jövő héten akarják megkezdeni; a takar­mányrépát október utolsó tíz napjában szedik ki; a 410 hold burgonyából még ' 240 hold a földben fogadta a legutóbbi napok esőzéseit. Ebből arra is következtetni lehet, hogyan állnak a talaj­előkészítéssel és a vetéssel. Csaknem 1900 hold őszi kalá­szost számítanak elvetni. Eb­ből több mint 600 hold a ta­karmánygabona és a rozs, vagyis azok az ősziek, ame­lyeket már ki kellett volna szórni. De még csak egyhar- madát tették a földbe. Búzát még semmit sem vetettek, no­ha már ennek is itt az ideje. Mindössze 300 hold magágyat készítettek eddig. — Ha az aratással meg a csépléssel elkéstünk is, most talán sikerül idejében végez, ni — bizonygatta a Zöldmező elnöke. Így. ilyen lassú ütemű munkával azonban nem fog­ják utolérni magukat. Még az sem nyújthat vigaszt, hogy ta­valy csak ilyenkor kezdték a burgonyaszedést. Hiszen a múlt ősszel olyan gyengén fi­zetett a krumpli, hogy volta­képpen innen eredt a mérleg-' hiányuk. Könnyebben győz­ték a betakarítást. Háttal a közösségnek Első föltevésem bizonyult helyesnek: a legnagyobb gon­dot a munkaerőhiány okozza, s ehhez egy kicsit köze van a tavalyi mérleghiánynak is. Augusztusban a 759 tsz-tag közül mindösze 391 szerzett munkaegységet. Ezeknek is csaknem a fele a növényter­mesztésen kívül dolgozik: ál­lattenyésztő, gépkezelő, füg­getlenített vezető stb. Elké­pesztően kevesen voltak a be­takarításhoz. Még szerencse, hogy nagy segítséget kaptak az erdészeti dolgozóktól: 60 hold burgonyát szedtek ki, s ez enyhítette a szövetkezetiek gondját. Hol vannak azok az embe­rek, akik tsz-tagok ugyan, az SZTK-díjat is fizetik, va­lójában azonban hátat fordí­tottak a közösségnek? Közü­lük négyet meglátogattam a lakásukon. Bodrogi János, Szirják La­jos, Torma Sándorné és Far­kas Ferencné azok közül va­ló, akik pár éve vagy éppen az idén torpantak meg, s ma­radtak távol a közös munká­ból. — Megélek én a tsz nélkül is. Igaz, kapóra jönne néha egy kis termény, de beteg va­gyok, csak könnyebb munkát vállalhatnék. És mit monda­nának erre a többiek? Azt, hogy kitúrom őket az ilyen munkahelyekről... — Tavaly 350 egységem volt, a feleségemnek 150. Az idén abbahagytuk. Hogy miért? Nagyon kevés osztalé­kot kaptam tavaly, nem érte meg... — A múlt év áprilisa óta nem dolgozom. Addig csapat- vezető is voltam. Kitoltak ve­lem, otthagytam őket..: — Négy napot dolgoztam a közösben 1959 óta. A férjem­nek nem adtak háztájit, pedig három évig helytállt... Most ő is máshol talált munkát, és én sem járok a tsz-be... Ez három életerős meg egy beteges, de könnyebb munká­ra alkalmas ember tömör vé­leménye. Sokan vannak hoz­zájuk hasonlók, akik vélt vagy jogos sérelem miatt távolod­tak el a közösségtől. Pedig na­gyon elkelne munkájuk nem­csak most, a betakarításkor, hanem máskor is, éppen ezért helyes lenne, ha a vezetők be­szélnének ezekkel a tsz-tagok- kal. Ha szót értenek velük, akkor azok, akik ma még ke­rékkötői, holnap előmozdítói lehetnek a közös munkának. Hernesz Ferenc Kéthetes továbbképzés Bal at on földvár ott Ma kezdődik meg Balatonlöld- váron, a megyei tanács üdülőjé­ben a Népművelési Tanácsadó szervezte továbbképzés. Ezen a függetlenített kulturális előadók, művelődésiház-vezetők és népmű­velési felügyelők vesznek részt. A kéthetes továbbképzés programjá­ban szerepel a megyei éves ter­vek összehangolása, a honismere­ti, a zenei, a báb és a képzőmű­vészeti szakbizottságok, a táncpe­dagógusok, a klub és ismeretter­jesztő szakbizottságok, a színját­szó csoportok és irodalmi színpa­dok munkájának megvitatása és feladataik megjelölése. Az ÉM Betonelem- gyártó Vállalat Pécsi Betonárugyára dombó­vári ütemébe gépészmérnököt alkalmaz. Jelentkezés a vállalat személyzeti vezetőjé­nél, Pécs, Siklósi u. 10. sz. (88507) ta HUCKA Péter, VÖRÖSFELHŐ PARANCSOT AD Raw»: csmáoi amis

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents