Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-22 / 222. szám
Kedd, 1964. szeptember 22. 3 SOMOGYI NÉPLAP Kishajó mi emberek Meghalt Latinca Sándor özvegye Legutóbb is ősz volt, amikor náluk jártam. Akkor sem sikerült gépkocsival bejutni a faluba, most sem. Szemre alig változott azóta Kisbajom. Ugyanazok az emberek rótták a poros földutat most is, akik már tavaly kérték a bekötőút lekövezését. Emberek, akik nem vágyódnak el máshová, de szebbet, jobbat akarnak elérni saját falujukban. Kisbajomi emberek. Koránkelők, naphosszat szor- goskodók csaknem kivétel nélkül. Beleszülettek a nagy munkába, mert itt, ezen a távol eső helyen mindig nehéz volt a munka. A kisbajomiak — mint a kocsi, amelyiknek a kereke nyomot keres az agyagban — úgy zötykölődtek, amíg tanulták a szövetkezeti gazdálkodást. Az idén, úgy látszik, rátalált a szekér a keréknyomra, simábban gördül előre ... A járulékos Egyedül ül az istálló tövében. Zsákokat foltoz. Kovács Jánosnénak hívják, özvegyasz- szony. Fiatalabbnak látszik és fiatalabbnak érzi magát: így van ő a hetven évével. Mint minden idős asszony, aki gyerekeit, unokáit nevelte, ő is szeret mesélni. Ki tudja hányadszor mondta már el: —• Az uramat negyvenben temettem el. Régen volt, hosz- szú özvegység jutott nekem. És mondja az élete sorát. Az övé is más, egyéni életút. — Akármennyit dolgoztam is, nem fogott ki rajtam a munka! Azt mondják, öreg vagyok. Tudja, mennyi egység telik az erőmből? Az idén elérem talán a százat is ... — Mennyi egységre tehet szert naponta? — Egy, másfél összejön, öl- fahordásban megvolt a kettő is. Mondja, hogy minden rakott kocsit mérnek, a tehertől meg a távolságtól függ az egység. A két lovat nemcsak hajtja, hanem gondozza is. Ezt külön díjazzák. — Mit szól a határhoz, hiszen naphosszat a dűlőutat járja? A válaszon nem sokat töri a fejét. — Ma is látunk gazos kapásokat, de sokkal kevesebbet, mint a korábbi években. Az idén először kimérték a területet. így sokkal jobb . .. A traktoros A gépszín előtt ketten sürgölődnek egy Zetor körül: Barta Sándor traktoros és Kiss József mezőgazdasági, tanuló. Barta három éve ül gépen. A tsz első gépének ő lett a vezetője. Az olajcserét magyarázza a tanulónak. — Ha lejárt a meghatáro-. zott üzemóra, kicseréljük az olajat. Most öt percig mosóolajjal járatjuk a motort, aztán kiengedjük belőle, és friss olajat öntünk bele. A szűrőt is kimossuk. Látszik, hogy szereti a gépet. Érdemes tanulni tőle. A traktoros öt hold burgonyát forgatott ki ezen a napon, s az olajcsere után szántani indul. Két hold szántást akar még az éjszaka maga mögött hagyni. — A munkaszervezés sokat javult az idén. Nincs fejetlenség, jól megy a szántás. Aztán nekiállunk a vetésnek, »elnyomunk« egy jó csomót. A 110 hold burgonyát még ebben a hpnapban »kicsapjuk« ... Egy másik traktoros gyalog érkezik a gépszínhez, a nappali műszakost várja. Ha megjön, ő ül fel a gépre, s átveszi a Beloruszt éjszakára, a második műszakra. Amíg várnia kell, beszélget a zetoros- sal. A beszélgetés témája a gép, a hűséges munkatárs. A tehenész Tíz tehén áll szorosan egymás mellett a szűk istállóban. Békés József tsz-elnökkel köszöntünk rá a tehenek gondozójára, Lantos Pálra. Nyomban halljuk is a panaszt — Borjakat kellene leválasztani, de nincs üres hely. Ez a legnagyobb gond Kisbajomban. Nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges épületük alig van. Jövőre építenek egy 100 férőhelyes növendékmar- ha-istállót. Persze ez még csak terv. — Hát akkor Józsi, mi lesz azzal a pesti úttal? — fordít a beszéd fonalán a tehenész. Az elnök megnyugtatja: — Utazunk, csak megvárjuk, amíg kihozzák a bankból az előleget, hogy költőpénzünk is legyen ... A legjobb dolgozókból ugyanis kiránduló brigádot szerveztek, a fővárosba készülődtek. Lantos Pál is köztük volt. Sok a gond tíz tehénnel, s ráadásul a háztájiban is áll egy. — Azt a feleségem feji, nekem itt is elég a dolgom, hiszen a tehénpásztor is én vagyok. Hajnalonként háromkor kel. s már négy éve gondozza, feji a teheneket. Nagyobb, korszerűbb istállóra vágyik, mert nagyon szereti ugyan a jószágot, de megfelelőbb körülmények között szívesebben dolgozna. A szorgalom számai Az irodában éppen tény- szám-fölmérést végez a járási tanács és a bankfiók dolgozója. A számokból arra lehet következtetni, hogy az idé; nem ismétlődik meg a tavaly' mérleghiány. Sőt... Jól fizetett a kertészet, de főként a hízott sertésekből számíthatnak a tervezettnél nagyobb bevételre. 150 hízó eladását tervezték egész évre, s ezt már júliusban teljesítették. Ezenkívül ötven malac helyett is hízót értékesítettek, és további nyolcvan hízó eladására szerződtek, ezt is még" az idén teljesítik. Kenyér- és takarmánygabonából a vártnál kevesebbet takaríthattak be, a számok azonban azt bizonyítják, hogy mindezt sikerül ellensúlyozni, sőt ezen felül még mintegy negyvenháromezer forintra tesznek szert év végéig. Ez egy forinttal emeli a tervezett munkaegység értékét. A mérleghiány tehát a múlté, a kisbajomi emberek munkája meghozza gyümölcsét. „ Hemesz Ferenc Somogy és Kaposvár az utóbbi években sűrűn látta Latinca Sándornét, a tizenki- lences forradalmár özvegyét. Nem lehetett olyan fáradt, hogy ne jöjjön a ■ meghívásokra, az emlékünnepélyekre, a szoboravatásra. Ismerték őt a kaposvári úttörők, látták az Ifjúsági Ház KISZ- esei, a tanács tagjai és a kaposvári asszonyok. Mindenki szívébe zárta egyszerűségéért, töretlen asszonyi hűségéért. És most jött a hír: a törékeny, kedves asszonyt nem látjuk többé. Elment a nagy idők közvetlen tanúja, a somogyi 1919 csöndes szavú tanúságtevője. Eltávozott körünkből Latinca Sándor hagyatékának, emlékének leghívebb őrzője. A forradalmár férj iránti szeretet éltette őt egész életében, hozzá és eszméihez maradt hű mindhalálig. Pedig csak három évet tölthettek együtt. A háborúban, a forradalomban és a dicsőséges Tanácsköztársaságban kommunistává érő férfit a nép ügye, a kötelesség sűrűn elszólítja. De ö megérti, támogatja. Gépeli beszédeit, följegyzi intézkedéseit. Huszonkét esztendős, amikor az ellenforradalmárok kiadják neki a börtönből a tántoríthatatlan Latinca Sándor holmiját. Huszonnégy óra alatt kell elhagynia a várost, s csak sejti, hol van az az »ismeretlen hely«, ahová férje távozott. A volt tisztviselőnő Budapesten csak egy gőzfürdőben helyezkedhet el. Aztán, amikor egészségi állapota romlik, elmehet gépírónak. Havi 60 pengőből tartja el fiát és szüleit. Évtizedekig külön munkát kell vállalnia, hogy megéljenek. A felszabadulás után irodatiszt lesz a fővárosi tanácsnál. Fia végre való- raválthatja régi álmát, orvos lehet. Ám az izgalmak, a megfeszített évek miatt korán nyugállományba kell mennie. A nemzet gondoskodik róla. De ő maga sohasem nyugszik. Rengeteg társadalmi munkát vállal, továbbadja, elmondja Latinca Sándor tetteit, gyűjti tevékenységének dokumentumait. Nem őriz családi ereklyeként semmit. Senki sem mehet hozzá, hogy ne segítse a Tanácsköztársaság somogyi eseményeinek kutatásában. Azt akarta, hogy ne menjen semmi feledésbe, az utókor mindent pontosan ismerjen. Hogy példát vegyen, és okuljon a forradalmár elődök példájából. Sokfelé járt az országban, mert egyetlen meghívást sem akart visszautasítani. Talán ez is hozzájárult szíve rosz- szabbodásához. Két év óta sűrűn utalták kórházba. A halál kegyes volt hozzá. Élete utolsó előtti napján még hallhatta a ■ rádió ifjúsági adásában a Latinca Sándorról szóló megemlékezést. Hatvanhét éves korában hunyt el. Törékeny teste volt, de töretlen a lelke. Ha Somogy 1919-re emlékezik — és mindig emlékezni fog —, Latinca Sándorné alakja is ott lesz a gondolatokban, a szívekben. Sgkan ismerték, sokan szerették, sokan fognak emlékezni rá. Baiinca Sándorné temetése szeptember 24-én, csütörtökön fél 4 órakor lesz Budapesten a Farkasréti temetőben. \ SENKI FÖLDJE ligánok összetörik a padot, s az emberek hátat fordítanak, mert ugyan miért ártsák bele magukat. A rendelőintézetben a várakozó betegek szeme láttára törik el a fajanszedényeket, tépik le a házirendet ismertető feliratokat, de senki sem gátolja meg. A boltban egy goromba vevő az eladó arcába vágja a visszajáró tíz fillért, mert nincs rá szüksége, rá ne erőltesse senki sem, a többi vevő mégsem védi meg az eladót, vállat von és odébbáll. — Van szája, majd elintézi! — mondja valaki. ■* Akad, aki átlépi ezt a szokások megvonta senki földjét, nem megy el szó nélkül a pazarlás, a kártevés, a részegeskedés mellett. A barátom mondta el az alábbi történetet (ellenpéldája a csurgóinak). Részeg férfi dülöngélt végig a Noszlopy Gáspár utcán. Kerékpárt tolt, gyakran fölbukfencezett vele. Meglátta egy ismerőse, odament, s jó hangosan, a járókelők füle hallatára leszedte róla a keresztvizet. — Nem szégyelled magad! Tökrészegen mégy haza ... hát nem tudsz mértéket tartani. Mire való ennyit inni. Gondolj a családodra. Az emberek bólogattak. Jól teszi az ismeretlen, hogy megleckézteti a részeget. A rossz közbeszólásra, az igazságtalan pártfogásra példa a következő. A Zalka Máté utcai italboltból kilökdöste egy asszony a férjét. A kapatos ember megmakacsolta magát az ajtóban, nem akart elindulni. A párharcnak rögtön akadt egy sereg bámuló ja. — Ki az úr a házban? Maga vagy a felesége? Minek hagyja magát?! — kiabált oda egy idősebb nő a részegnek. — Még szórakozni se engedi azt a szegély dolgozót, egész nap gürcöl magukért, s még azt a pofa sört is sajnálja tőle — kontrázott egy kövér férfi. A bámészkodók egy kukkot sem szóltak. Az asszony elengedte a füle mellett a megjegyzéseket, még határozottabban lökdöste hazafelé az urát. A tömegben biztosan voltak, akik az asszonnyal értettek egyet, mégsem torkollták le a két hangoskodót, nem billentették a mérleg serpenyőjét a feleség oldalára. Akik határt vonnak a maguk és a mások dolga közé, senki földjének tartják, ha a szomszéd veri a feleségét, ha a nagycsaládos férj elissza a keresetét, ha a társuk részegen áll a munkapad mellé, biztosan nem gondolnak rá, hogy ők is vétkesek, ha bekövetkezik a családi tragédia, az üzemi baleset. Pedig a jelzés, a közbeszólás, a figyelmeztetés vészfék, még időben megállíthatja a rossz sínen rohanókat. Meg, ha minél többen tartják mindenki földjének a ma még gyakran senkiföldje-lógást, senkiföldje-részegeskedést, senkiföldje-bortányokozást. Lajos Géza Kiállításra készülnek Pénteken kezdte el a munkát a siófoki Perczel Mór Gimnázium fotoszakköre. Az ötéves szakkörnek most negyvenegy tagja van. Felszerelésük idén a KISZ-szervezet ajándékával, egy Braun—Hobby vacuval és egy nagyítógéppel gyarapodott. Az első összejövetelen megbeszélték, hogy ebben az évben is megrendezik a hagyományos, három fordulós házi versenyt, és megállapodtak a foglalkozások időpontjában is. A következő szakköri órán nyári munkájukat mutatják meg a diákok. A gimnázium fotósai felszabadulásunk huszadik évfordulóját szép kiállítással szeretnék megünnepelni. 380 új tag szervezését, munkát vállaltak a (Tudósítónktól.) A felszabadulás 20. évfordulójára indított versenymozga- lomról tanácskoznak a marcali földművesszövetkezethez tartozó községekben. Már az eddigi elhatározások is szót érdemelnek. Pusztakovácsiban, Paprikaszüret a barcsi Vörös Csillag Tsz kertészetében. A tsz két és fél holdon termelt paprikát, melyből egy holdat leszerződött. A másfél hold termését a környék piacain értékesítik. A paprikából 30 000 forint bevételre számítanak 40 000 forint társadalmi marcali fmsz-tagok Niklán, Kéthelyen, Somogy- szentpálon, Harvátkúton és Kelevízen műsoros divatbemutatókat, a marcali művelődési házban és több faluban lakberendezési kiállítást, háztartási gép-bemutatót rendeznek. A vezetőség meglátogatja a tsz-eket, és beszerzik nekik a termeléshez szükséges árukat. A zárszámadások után minden községben vásárt, sok helyen szüreti mulatságokat rendeznek, Marcaliban, Kéthelyen, Mesztegnyőn és Somogy- fajszon cukrász és hidegkonyhai-készítményekből tartanak kiállítást. Októberben megrendezik Marcaliban a kisállattenyésztési kiállítást. A tenyésztők legszebb nyúl, baromfi és galamb példányaikat mutatják be a kiállításon. Ismét megszervezik a növényvédő brigádokat. Szerződéseket kötnek a termelőszövetkezetekkel a háztáji növényvédelem elvégzésére. Több helyen málnát, szamócát telepítenek, egy községben pedig kicserélik a baromfiállományt. Vállalták, hogy o fel- szabadulási verseny időszakában 380-nal növelik a földművesszövetkezeti tagok létszámát, a részjegyalapot 54 000 forinttal emelik, és 40 000 forint értékű társadalmi munkát végeznek. A szövetkezetnél mindenütt tatarozzák, csinosítják az üzleteket, parkosítanak, s ezek zömét a szövetkezeti tagság társadalmi munkában végzi. Süszkén néz rám, mint aki tuoya, hogy nagy dolgot mondott. Aztán folytatja a munkaegységnél, a szövetkezetnél. Neki talán fel sem tűnt, de én örültem, hogy erről az utóbbiról sokkal többet beszélt, mint az életéről. Pedig szövetkezeti tagsága a hét évtizednek lényegtelen töredéke csak. De ami néhány év, és különösen az idei tartalmát illeti, többre értékeli, mint azt a sokat. A burgonyaszedők A burgonyatáblán egy szemüveges asszonyt szólítok meg, ismerősnek látszik. A múlt ősszel is burgonyaszedés közben találkoztunk. Néhány szót váltunk, közben még három asszony csatlakozik hozzánk. A napi munkáról, gondokról kérdezem őket. — Mindennap van dolgunk. — Csak az egység kevés, amit a szedésért kapunk. Ä foga tosok jobban keresnek ... — Meg az állattenyésztők. — Megdolgoznak érte, nem kell tőlük sajnálni. — Aztán láthatja, hogy egy kicsit elkéstek a kapálással. Itt már közbe kell szólnom: — Kik késtek el a kapálással? Rövid, önkritikus válasz: — Mi... Czebei Sándorné csapata elemzi a gazdálkodást. Jó osztalékot várnak, mert a tervezettnél nagyobb hozamot ígér a burgonya, meg a kukorica. Azt is tudják, sietni kell a betakarítással, amíg tart a jó idő. Az ebédet is kihozzák magukkal, mert ha hazamennének, másfél órát veszítenének. A fogatos Szílvási Lajos két évig brigádvezető volt a Béke Tsz-ben. Most fogatos. Burgonyát hord a liktói mezőre, ahol prizmáz- zák a gumókat. Ma már négyszer fordult. Barcsi vasszerkezeti üzemünkbe azonnali belépéssel FELVESZÜNK technikusokat. Jelentkezés az ÉM Építőgép-javító és Gépgyártó Vállalat 7. sz. gyára barcsi telepének főmérnökénél. , ____________________________(3538) A határ mentén húzódó széles sávot hívják senki földjének. A nevében is benne van, hogy erre a területre senki se léphet. Cikkem nem erről a valóságos senki földjéről szól, hanem egy másikról. Ezt semmilyen szabály, rendelet nem írja elő, mégis létezik a múltban belénk rögződött elvek, szokások miatt. Hogy hol? A közömbösség határa mentén. A valóságos senki földjével ellentétben erre a területre bárki beléphetne, ha nem béklyóznák ilyen »elvek«: »Mit üssem az orrom a más dolgába«, »Nincs szükségem haragosra«, »Az ő dolga, hogy mit csinál, semmi közöm hozzá« ... Csurgón az fmsz kerthelyiségében fül- és szemtanúja voltam egy elszomorító jelenetnek. Ebédidőben egy alacsony, sovány férfi botladozott az egyik asztalhoz. Overálljáról ítélve munkásember lehetett. Négy társa is vele tartott. A sovány férfi már felöntött a garatra, részegen randalírozott a kerthelyiségben. A pincérrel kezdte. Kioktatta a fiatalembert, hogy tanuljon meg szí- nészkedni, mert az a legfontosabb. Bántó és durva hangon beszélt a pincérrel. Társai nem voltak becsípve, mégsem csitították, kényelemből elnézték ordibálását. A pincér után a munka következett. A lábán bizonytalanul álló munkás végigölelgette munkatársait, megígérte nekik, hogy rendel egy láda sört. Oda se neki, ma nincs kedve dolgozni, a többiek se menjenek el a munkahelyükre. Az a fontos, hogy legyen étel, ital, meg egy talicskára való sör, a munka nem számít. »Ami nem megy, ne erőltessük ...« — hajtogatta, mint fő életelvét. Van bőven pénze, állja a cehhet. Ha nem szolgálják ki őket a vendéglőben, mennek a gombához, ott kapnak italt, állva felhajtják a láda sört. A munkások arcáról le lehetett olvasni, hogy nem értenek egyet becsípett társukkal, elítélik viselkedését, ők inkább dolgoznának, semmi kedvük meginni a láda sört. Mégsem szóltak, nehogy rossz fiuk legyenek társuk szemében. Hogy mi gátolta őket? A sen- kiföldje-szemlélet. Szentség- törésnek érezték volna, ha megrendszabályozzák féktelen cimborájukat. Hogy a munka áll, az föl sem ötlött bennük. A közömbösség, a nemtörődömség felelőtlenné tette őket. Lépten-nyomon beleütközik az ember a senki földjébe. Hu-
