Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-22 / 222. szám

Kedd, 1964. szeptember 22. 3 SOMOGYI NÉPLAP Kishajó mi emberek Meghalt Latinca Sándor özvegye Legutóbb is ősz volt, amikor náluk jártam. Akkor sem sike­rült gépkocsival bejutni a fa­luba, most sem. Szemre alig változott azóta Kisbajom. Ugyanazok az emberek rótták a poros földutat most is, akik már tavaly kérték a bekötőút lekövezését. Emberek, akik nem vágyódnak el máshová, de szebbet, jobbat akarnak elérni saját falujukban. Kisbajomi emberek. Koránkelők, naphosszat szor- goskodók csaknem kivétel nél­kül. Beleszülettek a nagy mun­kába, mert itt, ezen a távol eső helyen mindig nehéz volt a munka. A kisbajomiak — mint a ko­csi, amelyiknek a kereke nyo­mot keres az agyagban — úgy zötykölődtek, amíg tanulták a szövetkezeti gazdálkodást. Az idén, úgy látszik, rátalált a szekér a keréknyomra, simáb­ban gördül előre ... A járulékos Egyedül ül az istálló tövé­ben. Zsákokat foltoz. Kovács Jánosnénak hívják, özvegyasz- szony. Fiatalabbnak látszik és fiatalabbnak érzi magát: így van ő a hetven évével. Mint minden idős asszony, aki gye­rekeit, unokáit nevelte, ő is szeret mesélni. Ki tudja há­nyadszor mondta már el: —• Az uramat negyvenben temettem el. Régen volt, hosz- szú özvegység jutott nekem. És mondja az élete sorát. Az övé is más, egyéni életút. — Akármennyit dolgoztam is, nem fogott ki rajtam a munka! Azt mondják, öreg va­gyok. Tudja, mennyi egység telik az erőmből? Az idén el­érem talán a százat is ... — Mennyi egységre tehet szert naponta? — Egy, másfél összejön, öl- fahordásban megvolt a kettő is. Mondja, hogy minden rakott kocsit mérnek, a tehertől meg a távolságtól függ az egység. A két lovat nemcsak hajtja, ha­nem gondozza is. Ezt külön dí­jazzák. — Mit szól a határhoz, hi­szen naphosszat a dűlőutat jár­ja? A válaszon nem sokat töri a fejét. — Ma is látunk gazos kapá­sokat, de sokkal kevesebbet, mint a korábbi években. Az idén először kimérték a terü­letet. így sokkal jobb . .. A traktoros A gépszín előtt ketten sür­gölődnek egy Zetor körül: Barta Sándor traktoros és Kiss József mezőgazdasági, ta­nuló. Barta három éve ül gé­pen. A tsz első gépének ő lett a vezetője. Az olajcserét ma­gyarázza a tanulónak. — Ha lejárt a meghatáro-. zott üzemóra, kicseréljük az olajat. Most öt percig mosó­olajjal járatjuk a motort, az­tán kiengedjük belőle, és friss olajat öntünk bele. A szűrőt is kimossuk. Látszik, hogy szereti a gé­pet. Érdemes tanulni tőle. A traktoros öt hold burgo­nyát forgatott ki ezen a na­pon, s az olajcsere után szán­tani indul. Két hold szántást akar még az éjszaka maga mögött hagyni. — A munkaszervezés sokat javult az idén. Nincs fejet­lenség, jól megy a szántás. Aztán nekiállunk a vetésnek, »elnyomunk« egy jó csomót. A 110 hold burgonyát még ebben a hpnapban »kicsap­juk« ... Egy másik traktoros gyalog érkezik a gépszínhez, a nap­pali műszakost várja. Ha meg­jön, ő ül fel a gépre, s átve­szi a Beloruszt éjszakára, a második műszakra. Amíg vár­nia kell, beszélget a zetoros- sal. A beszélgetés témája a gép, a hűséges munkatárs. A tehenész Tíz tehén áll szorosan egy­más mellett a szűk istállóban. Békés József tsz-elnökkel kö­szöntünk rá a tehenek gondo­zójára, Lantos Pálra. Nyom­ban halljuk is a panaszt — Borjakat kellene levá­lasztani, de nincs üres hely. Ez a legnagyobb gond Kis­bajomban. Nagyüzemi gazdál­kodáshoz szükséges épületük alig van. Jövőre építenek egy 100 férőhelyes növendékmar- ha-istállót. Persze ez még csak terv. — Hát akkor Józsi, mi lesz azzal a pesti úttal? — fordít a beszéd fonalán a tehenész. Az elnök megnyugtatja: — Utazunk, csak megvár­juk, amíg kihozzák a bankból az előleget, hogy költőpénzünk is legyen ... A legjobb dolgozókból ugyanis kiránduló brigádot szerveztek, a fővárosba készülődtek. Lan­tos Pál is köztük volt. Sok a gond tíz tehénnel, s ráadásul a háztájiban is áll egy. — Azt a feleségem feji, ne­kem itt is elég a dolgom, hi­szen a tehénpásztor is én va­gyok. Hajnalonként háromkor kel. s már négy éve gondozza, fe­ji a teheneket. Nagyobb, kor­szerűbb istállóra vágyik, mert nagyon szereti ugyan a jószá­got, de megfelelőbb körülmé­nyek között szívesebben dol­gozna. A szorgalom számai Az irodában éppen tény- szám-fölmérést végez a járási tanács és a bankfiók dolgozó­ja. A számokból arra lehet következtetni, hogy az idé; nem ismétlődik meg a tavaly' mérleghiány. Sőt... Jól fizetett a kertészet, de főként a hízott sertésekből számíthatnak a tervezettnél nagyobb bevételre. 150 hízó el­adását tervezték egész évre, s ezt már júliusban teljesítették. Ezenkívül ötven malac helyett is hízót értékesítettek, és to­vábbi nyolcvan hízó eladásá­ra szerződtek, ezt is még" az idén teljesítik. Kenyér- és takarmánygabo­nából a vártnál kevesebbet takaríthattak be, a számok azonban azt bizonyítják, hogy mindezt sikerül ellensúlyozni, sőt ezen felül még mintegy negyvenháromezer forintra tesznek szert év végéig. Ez egy forinttal emeli a tervezett munkaegység értékét. A mér­leghiány tehát a múlté, a kis­bajomi emberek munkája meghozza gyümölcsét. „ Hemesz Ferenc Somogy és Kaposvár az utóbbi években sűrűn látta Latinca Sándornét, a tizenki- lences forradalmár özvegyét. Nem lehetett olyan fáradt, hogy ne jöjjön a ■ meghívá­sokra, az emlékünnepélyek­re, a szoboravatásra. Ismer­ték őt a kaposvári úttörők, látták az Ifjúsági Ház KISZ- esei, a tanács tagjai és a ka­posvári asszonyok. Mindenki szívébe zárta egyszerűsé­géért, töretlen asszonyi hű­ségéért. És most jött a hír: a töré­keny, kedves asszonyt nem látjuk többé. Elment a nagy idők közvetlen tanúja, a so­mogyi 1919 csöndes szavú ta­núságtevője. Eltávozott kö­rünkből Latinca Sándor ha­gyatékának, emlékének leg­hívebb őrzője. A forradalmár férj iránti szeretet éltette őt egész éle­tében, hozzá és eszméihez maradt hű mindhalálig. Pe­dig csak három évet tölthet­tek együtt. A háborúban, a forradalomban és a dicsősé­ges Tanácsköztársaságban kommunistává érő férfit a nép ügye, a kötelesség sűrűn elszólítja. De ö megérti, tá­mogatja. Gépeli beszédeit, följegyzi intézkedéseit. Hu­szonkét esztendős, amikor az ellenforradalmárok kiadják neki a börtönből a tántorít­hatatlan Latinca Sándor hol­miját. Huszonnégy óra alatt kell elhagynia a várost, s csak sejti, hol van az az »is­meretlen hely«, ahová férje távozott. A volt tisztviselőnő Buda­pesten csak egy gőzfürdőben helyezkedhet el. Aztán, ami­kor egészségi állapota rom­lik, elmehet gépírónak. Havi 60 pengőből tartja el fiát és szüleit. Évtizedekig külön munkát kell vállalnia, hogy megéljenek. A felszabadulás után irodatiszt lesz a főváro­si tanácsnál. Fia végre való- raválthatja régi álmát, orvos lehet. Ám az izgalmak, a megfeszített évek miatt ko­rán nyugállományba kell mennie. A nemzet gondosko­dik róla. De ő maga sohasem nyugszik. Rengeteg társadal­mi munkát vállal, továbbad­ja, elmondja Latinca Sándor tetteit, gyűjti tevékenységé­nek dokumentumait. Nem őriz családi ereklyeként sem­mit. Senki sem mehet hoz­zá, hogy ne segítse a Ta­nácsköztársaság somogyi ese­ményeinek kutatásában. Azt akarta, hogy ne menjen sem­mi feledésbe, az utókor min­dent pontosan ismerjen. Hogy példát vegyen, és okul­jon a forradalmár elődök példájából. Sokfelé járt az országban, mert egyetlen meghívást sem akart visszautasítani. Talán ez is hozzájárult szíve rosz- szabbodásához. Két év óta sűrűn utalták kórházba. A halál kegyes volt hozzá. Éle­te utolsó előtti napján még hallhatta a ■ rádió ifjúsági adásában a Latinca Sándor­ról szóló megemlékezést. Hatvanhét éves korában hunyt el. Törékeny teste volt, de töretlen a lelke. Ha Somogy 1919-re emlékezik — és mindig emlékezni fog —, Latinca Sándorné alakja is ott lesz a gondolatokban, a szívekben. Sgkan ismerték, sokan szerették, sokan fog­nak emlékezni rá. Baiinca Sándorné temetése szeptember 24-én, csütörtökön fél 4 órakor lesz Budapesten a Farkasréti temetőben. \ SENKI FÖLDJE ligánok összetörik a padot, s az emberek hátat fordítanak, mert ugyan miért ártsák bele magukat. A rendelőintézetben a várakozó betegek szeme lát­tára törik el a fajanszedénye­ket, tépik le a házirendet is­mertető feliratokat, de senki sem gátolja meg. A boltban egy goromba vevő az eladó ar­cába vágja a visszajáró tíz fillért, mert nincs rá szüksé­ge, rá ne erőltesse senki sem, a többi vevő mégsem védi meg az eladót, vállat von és odébb­áll. — Van szája, majd elintézi! — mondja valaki. ■* Akad, aki átlépi ezt a szo­kások megvonta senki földjét, nem megy el szó nélkül a pa­zarlás, a kártevés, a részeges­kedés mellett. A barátom mondta el az alábbi történetet (ellenpéldája a csurgóinak). Részeg férfi dülöngélt végig a Noszlopy Gáspár utcán. Kerék­párt tolt, gyakran fölbukfence­zett vele. Meglátta egy isme­rőse, odament, s jó hangosan, a járókelők füle hallatára le­szedte róla a keresztvizet. — Nem szégyelled magad! Tökrészegen mégy haza ... hát nem tudsz mértéket tartani. Mire való ennyit inni. Gon­dolj a családodra. Az emberek bólogattak. Jól teszi az ismeretlen, hogy meg­leckézteti a részeget. A rossz közbeszólásra, az igazságtalan pártfogásra példa a következő. A Zalka Máté utcai italbolt­ból kilökdöste egy asszony a férjét. A kapatos ember meg­makacsolta magát az ajtóban, nem akart elindulni. A pár­harcnak rögtön akadt egy se­reg bámuló ja. — Ki az úr a házban? Maga vagy a felesége? Minek hagyja magát?! — kiabált oda egy idősebb nő a részegnek. — Még szórakozni se engedi azt a szegély dolgozót, egész nap gürcöl magukért, s még azt a pofa sört is sajnálja tőle — kontrázott egy kövér férfi. A bámészkodók egy kukkot sem szóltak. Az asszony elen­gedte a füle mellett a meg­jegyzéseket, még határozottab­ban lökdöste hazafelé az urát. A tömegben biztosan voltak, akik az asszonnyal értettek egyet, mégsem torkollták le a két hangoskodót, nem billen­tették a mérleg serpenyőjét a feleség oldalára. Akik határt vonnak a ma­guk és a mások dolga közé, senki földjének tartják, ha a szomszéd veri a feleségét, ha a nagycsaládos férj elissza a keresetét, ha a társuk része­gen áll a munkapad mellé, biztosan nem gondolnak rá, hogy ők is vétkesek, ha bekö­vetkezik a családi tragédia, az üzemi baleset. Pedig a jelzés, a közbeszólás, a figyelmeztetés vészfék, még időben megállít­hatja a rossz sínen rohanókat. Meg, ha minél többen tartják mindenki földjének a ma még gyakran senkiföldje-lógást, senkiföldje-részegeskedést, senkiföldje-bortányokozást. Lajos Géza Kiállításra készülnek Pénteken kezdte el a munkát a siófoki Perczel Mór Gimná­zium fotoszakköre. Az ötéves szakkörnek most negyvenegy tagja van. Felszerelésük idén a KISZ-szervezet ajándékával, egy Braun—Hobby vacuval és egy nagyítógéppel gyarapodott. Az első összejövetelen megbe­szélték, hogy ebben az évben is megrendezik a hagyomá­nyos, három fordulós házi ver­senyt, és megállapodtak a fog­lalkozások időpontjában is. A következő szakköri órán nyári munkájukat mutatják meg a diákok. A gimnázium fotósai felszabadulásunk huszadik év­fordulóját szép kiállítással szeretnék megünnepelni. 380 új tag szervezését, munkát vállaltak a (Tudósítónktól.) A felszabadulás 20. évfordu­lójára indított versenymozga- lomról tanácskoznak a mar­cali földművesszövetkezethez tartozó községekben. Már az eddigi elhatározások is szót érdemelnek. Pusztakovácsiban, Paprikaszüret a barcsi Vörös Csillag Tsz kertészetében. A tsz két és fél holdon ter­melt paprikát, melyből egy holdat leszerződött. A másfél hold termését a környék piacain értékesítik. A paprikából 30 000 forint bevételre számítanak 40 000 forint társadalmi marcali fmsz-tagok Niklán, Kéthelyen, Somogy- szentpálon, Harvátkúton és Kelevízen műsoros divatbemu­tatókat, a marcali művelődési házban és több faluban lakbe­rendezési kiállítást, háztartási gép-bemutatót rendeznek. A vezetőség meglátogatja a tsz-eket, és beszerzik nekik a termeléshez szükséges áru­kat. A zárszámadások után minden községben vásárt, sok helyen szüreti mulatságokat rendeznek, Marcaliban, Kéthe­lyen, Mesztegnyőn és Somogy- fajszon cukrász és hidegkony­hai-készítményekből tartanak kiállítást. Októberben megrendezik Marcaliban a kisállattenyészté­si kiállítást. A tenyésztők leg­szebb nyúl, baromfi és ga­lamb példányaikat mutatják be a kiállításon. Ismét megszervezik a nö­vényvédő brigádokat. Szerző­déseket kötnek a termelőszö­vetkezetekkel a háztáji nö­vényvédelem elvégzésére. Több helyen málnát, szamócát telepítenek, egy községben pe­dig kicserélik a baromfiállo­mányt. Vállalták, hogy o fel- szabadulási verseny időszaká­ban 380-nal növelik a földmű­vesszövetkezeti tagok létszá­mát, a részjegyalapot 54 000 fo­rinttal emelik, és 40 000 forint értékű társadalmi munkát vé­geznek. A szövetkezetnél mindenütt tatarozzák, csinosítják az üz­leteket, parkosítanak, s ezek zömét a szövetkezeti tagság társadalmi munkában végzi. Süszkén néz rám, mint aki tuoya, hogy nagy dolgot mon­dott. Aztán folytatja a mun­kaegységnél, a szövetkezetnél. Neki talán fel sem tűnt, de én örültem, hogy erről az utóbbi­ról sokkal többet beszélt, mint az életéről. Pedig szövetkezeti tagsága a hét évtizednek lé­nyegtelen töredéke csak. De ami néhány év, és különösen az idei tartalmát illeti, többre értékeli, mint azt a sokat. A burgonyaszedők A burgonyatáblán egy szem­üveges asszonyt szólítok meg, ismerősnek látszik. A múlt ősszel is burgonyaszedés köz­ben találkoztunk. Néhány szót váltunk, közben még három asszony csatlakozik hozzánk. A napi munkáról, gondokról kérdezem őket. — Mindennap van dolgunk. — Csak az egység kevés, amit a szedésért kapunk. Ä fo­ga tosok jobban keresnek ... — Meg az állattenyésztők. — Megdolgoznak érte, nem kell tőlük sajnálni. — Aztán láthatja, hogy egy kicsit elkéstek a kapálással. Itt már közbe kell szólnom: — Kik késtek el a kapálás­sal? Rövid, önkritikus válasz: — Mi... Czebei Sándorné csapata elemzi a gazdálkodást. Jó osz­talékot várnak, mert a terve­zettnél nagyobb hozamot ígér a burgonya, meg a kukorica. Azt is tudják, sietni kell a be­takarítással, amíg tart a jó idő. Az ebédet is kihozzák maguk­kal, mert ha hazamennének, másfél órát veszítenének. A fogatos Szílvási Lajos két évig bri­gádvezető volt a Béke Tsz-ben. Most fogatos. Burgonyát hord a liktói mezőre, ahol prizmáz- zák a gumókat. Ma már négy­szer fordult. Barcsi vasszerkezeti üze­münkbe azonnali belépés­sel FELVESZÜNK technikusokat. Jelentkezés az ÉM Építő­gép-javító és Gépgyártó Vállalat 7. sz. gyára bar­csi telepének főmérnöké­nél. , ____________________________(3538) A határ mentén húzódó szé­les sávot hívják senki földjé­nek. A nevében is benne van, hogy erre a területre senki se léphet. Cikkem nem erről a valóságos senki földjéről szól, hanem egy másikról. Ezt sem­milyen szabály, rendelet nem írja elő, mégis létezik a múlt­ban belénk rögződött elvek, szokások miatt. Hogy hol? A közömbösség határa mentén. A valóságos senki földjével ellen­tétben erre a területre bárki beléphetne, ha nem béklyóz­nák ilyen »elvek«: »Mit üs­sem az orrom a más dolgába«, »Nincs szükségem haragosra«, »Az ő dolga, hogy mit csinál, semmi közöm hozzá« ... Csurgón az fmsz kerthelyisé­gében fül- és szemtanúja vol­tam egy elszomorító jelenet­nek. Ebédidőben egy alacsony, sovány férfi botladozott az egyik asztalhoz. Overálljáról ítélve munkásember lehetett. Négy társa is vele tartott. A sovány férfi már felöntött a garatra, részegen randalírozott a kerthelyiségben. A pincérrel kezdte. Kioktatta a fiatalem­bert, hogy tanuljon meg szí- nészkedni, mert az a legfonto­sabb. Bántó és durva hangon beszélt a pincérrel. Társai nem voltak becsípve, mégsem csitították, kényelemből el­nézték ordibálását. A pincér után a munka következett. A lábán bizonytalanul álló mun­kás végigölelgette munkatár­sait, megígérte nekik, hogy rendel egy láda sört. Oda se neki, ma nincs kedve dolgozni, a többiek se menjenek el a munkahelyükre. Az a fontos, hogy legyen étel, ital, meg egy talicskára való sör, a munka nem számít. »Ami nem megy, ne erőltessük ...« — hajtogat­ta, mint fő életelvét. Van bő­ven pénze, állja a cehhet. Ha nem szolgálják ki őket a ven­déglőben, mennek a gombához, ott kapnak italt, állva felhajt­ják a láda sört. A munkások arcáról le lehe­tett olvasni, hogy nem érte­nek egyet becsípett társukkal, elítélik viselkedését, ők in­kább dolgoznának, semmi ked­vük meginni a láda sört. Még­sem szóltak, nehogy rossz fiuk legyenek társuk szemében. Hogy mi gátolta őket? A sen- kiföldje-szemlélet. Szentség- törésnek érezték volna, ha megrendszabályozzák féktelen cimborájukat. Hogy a munka áll, az föl sem ötlött bennük. A közömbösség, a nemtörő­dömség felelőtlenné tette őket. Lépten-nyomon beleütközik az ember a senki földjébe. Hu-

Next

/
Thumbnails
Contents