Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-20 / 221. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1964. szeptember 20. Negyvenöt éve meg mártírjainkat Negyvenöt éve gyilkolták meg a somogyi proletáriátus vezetőit a Tanácsköztársaság leverése után. Közel félévszá­zad óta annyit tudunk, hogy hamvaik Kaposvár határában pihennek. Pedig egy emberöl­tőn át kereste egy fiú apja te­temét, és keresi húsz éve vá­rosunk lakossága mártírjait. Apró történeti mozaikokból, ré­gi és újabb adatokból állnak össze a mártírok utolsó napjai. 1919 augusztus 1-én Buda­pesten van Latinca Sándor és Győrfy Antal a Kormányzó- tanács lemondásánál. Éjjel sín­autóval Fonyódig jönnek, majd másnap délelőtt érnek vonaton Kaposvárra. Somogybán kivé­tel nélkül rend van. A munká­sok dolgoznak, a falvakban fo­lyik a betakarítás. A megje­lent plakátok alapján sokan a diktatúra enyhébb formáit vél­ték elérkezni, mivel látszólag a kormányváltozás nem a meg­döntés, hanem a folytonosság jegyében történt Augusztus 3-án délelőtt a kaposvári szakszervezetek ülésén a munkások kijelentik, hogy »Somogy megyében to­vábbra is minden hatalom a dolgozókat illeti meg*. Latinca amikor lemondott, beszéde alatt a meghatottságtól köny- nyeztek a munkások. Az új mérsékelt vezetőség megválasz­tása után első határozati pont­ként »bizalmáról és ragaszko­dásáról« biztosítja. Másnap, hétfőn délután a Munkásotthonban, amikor a politikai helyzetet ismertetik, hogy »a közeli és távoli bur- zsoá-államok gazdasági és fegy­veres túlereje ütötte ki a dol­gozók kezéből a diktatúra fegy­verét*i hangos közbekiálltások hallatszanak: »Éljen a prole­tárdiktatúra!* A munkások hallani sem akartak más rend­szerről, — de sajnos az erő­fölény a burzsoáziáé már. A Vörös Hadsereg utolsó egysé­geit leszerelik, legénységét összeterelik a Baross-laktanyá- ba. Itt már fehérkarszalagos, csillagokat viselő tisztek paran­csolnak. A volt tisztek, akik eddig a Vörösőrségben vagy a hadseregben szolgáltak, most aktívan mutogatják fehér-ér­zelmüket. Czógler Gusztáv' ha­tárvédelmi parancsnok újból kikefélte csendőrszázadosi ru­háját, felrakta kitüntetéseit, letartóztatta volt bajtársait.^ Török alezredes egyelőre várt, taktikázott, majd mikor bizonyossá vált a fehér rend­szer, ő is letartóztatta a kom­munista parancsnokokat. Au­gusztus 4-én éjjel a párt in­tézőbizottsági ülésén határo­zatot hoznak, hogy a vezetők­nek emigrálniok kell, melyhez a párt adja a pénzt. A párt pénztárosa a közismerten jobb­oldali Égető János, két napon keresztül húzza, halasztja az összeg átadását. Pedig egyet­len vezetőnek sem állt szüksé­ges pénzmennyiség a rendel­kezésére. Latincáról tudjuk, hogy fizetését sem tudta fel­venni már. Viszont augusztus 6-án reggel volt titkárának, Decleva Rezsőnek átadja a páncélszekrényében lévő érté­keket. Szeptember 16-án, meggyil­kolásának napján jegyző­könyvet vett fel Dr. Révy államügyész 1103/1/1919. szám alatt Latincától, melyben elő­adja, hogy »Mikor hivatalom megszűnt, különböző iratokkal együtt az aranyakat is átad­tam*. A volt tulajdonosok ma­radéktalanul átvették később. Latincához ezek úgy kerültek, hogy amikor a karhatalmi szá zad frontra ment, az ellen forradalmár burzsoáknál talált értékeket jegyzék kíséretében átadták. Becsületességéhez, tisztakezűségéhez nem fért két­ség. Ezt még az ellenforradal­mi úri banda sem merte tá­madni. A menekülésre pedig egyre kevesebb lesz a lehetőség. Ezek azok a napok, amikor minden perc értékes. Végül is erélyes fellépéssel sikerült Győrfy Antalnak meg­szerezni az utazáshoz szükséges pénzt, és csütörtökön eljutnak Fonyódig. Itt a hírhedt morfi­nista, alkoholista Varga Péter fogász az állomáson felismerte Latincát és Győrfyt. Az előre elkészített szálláson Simon tanító szobájában már várta az előző nap érkezett Tóth Lajos i ós Szalma István. Strattner (Szentimrei) százados, a csend­őrséget mozgósította, Varga Péter pedig az ott nyaraló ka- posi ellenforradalmi egyéneket meglincselésre úszítgatta. Még az éj folyamán megérkezik Pete Lajos lengyeltóti főszolga­bíró. Intézkedik azonnali el­szállításukról, majd másnap a lengyeltóti főszolgabíróság fogházából vonaton egy csen­dőrőrs kíséretében Kaposvárra kísérteti őket. Augusztus 8-án délelőtt ér­keznek Kaposvárra. Az állo­másról, amíg az ügyészség fog­házába kísérik az elvtársakat, az egyszerű emberek kalaple- véve, elszorult szívvel köszön­tik őket. A megyei ügyész dél­után szabadon engedi őket mondván : »Semmi rendelke­zés nincs az önök letartóztatá­sára*. Tóth Lajos kivételével, aki Budapestre megy, a többi elv­társ itthon marad a családjá­nál. Latinca Sándor pár hóna­pos kisfiának örül, Győrfy fia­tal menyasszonyához megy, Szalma István szintén a csa­ládjánál tartózkodik. Néhány nap múlik el, és a menekülés útját elvesztik Latincáék. A fehérterror most rendez­kedik be. Az eddig »■beteges­kedő* Stecz rendőrfőkapitány Rigó kapitányt és hivatala -el­foglalása után (augusztus 7.) azon egyéneket akik o prole­tárdiktatúra alatt exponálták magukat* letartóztatja — írja egyik jelentésében. A kaposvá­ri államügyész is ezekre a na­pokra. 10—12-re teszi a tiszti karhatalom megalakulását és a tömeges letartóztatásokat. Latincának tudomására hoz­zák, hogy meneküljön, mert új letartóztatási parancsot adtak ki ellenük. Máig is ismeretlen okok miatt nem menekült el. Augusztus 12-én. kedden már a katonai járőr tartóztat­ja le és viszi a fogházba őket. Győrfy a Baross-laktanyában Hudra László gimnáziumi ta­nárral találkozik. Latincát egyenesen a fogházba viszik. Néhány nap múlva Kaposvá­ron van már a szegedi libatol­las fehértiszti banda, és meg­kezdődik a borzalmas gyilkos­ságok sorozata. Török alezre­des vármegyei parancsnokot, aki a diktatúra alatt is szol­gált, Kovács Antal alezredes, Pécsről menekült szadista hó­hér váltja fel. Most már töme­ges letartóztatások következ­nek. Az ügyészség fogházába közel négyszáz embert, a Ba- ross-laktanyába 1200—1500-at zárnak be. Bakay Árpád fő­hadnagy vezetésével pedig a Fő utca 14. szám alatt »dolgozni kezd* a katonai nyomozó iro­da. Dr. Stecz rendőrkapitány "minden igyekezetével azon van, hogy a törvényes rendet helyreállítsa és megszilárdít­sa*. Augusztus 21-én Buczy fő­hadnagy vezetésével több tiszt és egy szakasznyi félig részeg, környékbeli kulákokból verbu­vált banda a Prónay különít­ményből betör a börtönbe dél­után két óra felé. Az udvaron sétáló Latincának estek elő­ször. -Nekiestek öten-hatan és hajánál fogva a földre dobták, ahol puskatussal agyba-főbe verték. Latinca elvtárs azt kiáltotta feléjük: — Ez ember­telenség! Szegény azt gondol­ta, hogy miután ő, mint kor­mányzótanácsi biztos, ember­séges volt mindenkivel szem­ben. ezekben a vadállatokban is van emberi érzés. De ezek könyörtelenül ütötték-verték tovább, míg eszméletlenül, vé­rében fetrengve maradt az udvaron.* Később Győrfy An­tal ölében vitte fel cellájába a teljesen mozdulatlan embert. A két nappal előbb elfogott Tóth Lajost is eszméletlensé­gig véresre verték. Tóth elvtár­sat Dombóváron fogta el egy csendőrjárőr, mivel emigrálása előtt családjától el akart bú­csúzni. Utána a tiszturak be­törtek a cellákba. -Rettenetes volt a foglyoknak hr7’ani az ütlegeléseket és jajkiáltásokat, és várni, míg rájuk kerül a sor*. Utána átruccantak a ka­tolikus körbe, és a lopott pénz­ből hajnalig mulatoztak. Két hét múlva, szeptember 3-án Tóth Lajos a fogházból így számol be feleségének: .. most már egy kicsit job- oan érzem magam, már iónt járok, s naponta Kint lehetek az udvaron. Írjál, hogy vagy­tok, mit csináltok ? Van-e mi­ből élnetek, vagy kapod-e a fi­zetésemet ? Ha tudsz magad­nak gabonát venni, csak ve­gyél. A gyerekeket írasd be az isKolába. En felőlem ne aggód­jatok. Te tudod legjobban, nogy önzetlenül dolgoztam, s ezért el nem ítélhetnek*. Megható az a gyengédség, ami ebből a vékony, megkín­zott munkásból árad családja sorsáért. Szeptember 9-i utolsó levelezőlapjában a fő hangsúly a gyerekeken van. -Mi újság ? ■Én elég jól vagyok, csókolom a kis Nusit, Jolánt, Lalit és téged*. Ez volt az utolsó hír­adás a Tóth családnak. Latinca Sándor fiatal felesé­géhez, kisgyermekéhez írja tintaceruzás lapjait: -Drága Erzsikém! ... Mit csinál a mama és Sanyika ? Megenged­ték, hogy néha írhatok egy pár sort. Mindannyiótokat csókol soliszor : Sándor*. Azután még egy pársoros levél érkezik a Korurássi utca 3. szám alá, és elérkezik szeptember 16-a. A kaposvári államügyész igazoló jelentése a győri fő­ügyészségnek erről a napról a következő :-Szeptember 16-án délután az utcán találkoztam Kovács alezredes vármegyei katonai parancsnoknak egyik, általam személyesen is jól ismert tiszt­jével, ki átadta nekem Kovács alezredesnek azt az átiratát, melyben az volt, hogy Latinca Sándor, Szalma István, Tóth Lajos, Levőin Samu és Farkas János letartóztatottakat kihall­gatás és szembesítés végett adjam ki. En az átiratot ott az utcán átolvasva ráírtam ceru­zával a fogházfelügyelőnek szóló utasítást, hogy a nevezet­tek kiadhatók, minthogy pedig köztudomású dolog volt akkor, hogy a letartóztatottakat a ka­tonaságnál testileg súlyosan bántalmazni szokták, erre gon­dolva még megmondtam az il­lető tisztnek, hogy a foglyok­nak nehogy bántódása történ­jen. Én ezután utamra men­tem, s aznap már a fogházban nem fordultam meg. Másnap reggel, mikor szokásom szerint hivatal előtt bementem a fog­házba, meglepetéssel értesül­tem, hogy az öt foglyot nem előző nap délután, hanem csak éjfél felé vitték el a katonák a fogházból valahova kocsin. A dolog gyanúsnak tűnt fel, s mire felmentem a hivatalba, ott már értesültem a városban elterjedt arról a hírről, hogy Latincáékat kivégezték. Né­hány nap múlva négyszemközt megkérdeztem egy tisztet, aki­ről tudtam azt, hogy a valót ismeri, s ő be is ismerte előt­tem, hogy Latincáékat tényleg kivégezték a nádasdi erdőben, s ott el is temették. Latincának és társainak eltüntetése tár­gyában a kaposvári hadosz- tálybíróságnál megindul az el­járás. Ennek során az érdekel tek azt adták elő, hogy Latin­cáékat kocsin Siófokra akarták vinni, de útközben. Igái táján, odavaló emberekkel találkoz­tak, kik felismervén a kocsin Farkas Jánost, feltartóztatták, s megtámadták a kíséretet, s erőszakkal elvették tőlük La­tincáékat, s azután ezeket ma­gukkal vitték valahova. A ka­tonai bíróságnál folytatott el­járás, úgy tudom, ezzel be is fejeződött.* A nemrég előkerült korabeli dokumentum a legbiztosabb tanúvallomás volt a fehértisz­tek gyilkosságáról. Huszonöt évig nem sikerült félrevezetni, de még látszatát kelteni sem a tiszturak ártatlanságának, mert Kaposváron azonnal el­terjedt a hír­A felszabadulás után néhány libatollas hóhér megkerült, és a népbíróság jogosan ítélke­zett felettük. Maga a per csak aláhúzta a megyei ügyész ko­rabeli jelentését és megtudjuk belőle, hogy Kovács Antal al­ezredes utasítására Pánczél Lóránd szervezte tiszti járőr szeptember 16-án este tizenegy óra körül a fogház előtt talál­kozott. Két szekér már ott vá­rakozott. A börtönbe -... Jam- rich egyik társammal bement onnan öt foglyot hoztak ki, akik közül Szalma nevére ha­tározottan emlékszem. A fog­lyokat felraktuk a kocsikra és elindultunk. Útközben Güdölle Béla az országút mellett meg­állított bennünket néhány ka­tonával együtt. Jamrich neki az embereket átadta, arra ha­tározottan emlékszem, hogy Gödöllével -gyűlt Pánczél s viig valaki elmentek, mi pe­dig kocsin visszajöttünk. Azt az akkori idők légkörében gondoltam, hogy nem Siófokra viszik szembesíteni őket«. — vallja a hírhedt nyilas állam­titkár, Baky László. Néhány nap múlva a gyil­kosság után Szalmáné megta­lálta férjének holttestét a ná­dasdi lőtér végében. Szinte eszelősen rohant este kilenc felé Tóth Lajosnéhoz, és újsá­golta a szomorú hírt. Mivel éj­jel nem volt tanácsos járni nőknek a »törvényes rend visz- szaállításakor«, másnap reggel Kovács alezredeshez mennek temetési engedélyért. Kovács azonnal átlátott az események láncolatán, és két nap múlva ígérte a kihantolási engedélyt. Szinte lú sem lépett irodájából a két özvegy, amikor segéd­tisztjének, Pánczélnak kiadta a parancsot: azonnal eltűntet­ni őket! Legválogatottabb ter­roristákból szervez egy csopor­tot, és még aznap kiássák a holttesteket és az erdei út, a kocsiút alá temetik, többszáz méterre az első temetési hely­től. Miután eltüntették az utolsó nyomokat, a katonai szekérrel többször eljártak fö­lötte. Mikor megkapták a sze­rencsétlen özvegyek a kihanto­lási engedélyt, senkit sem ta­láltak a megjelölt helyen. Gondoskodtak az úri hóhé­rok, hogy ne legyen a kapos­vári munkásságnak zarándok- helye Latinca, Tóth Lajos, Szalma István, Farkas János és Lewin sírja. A felszabadulás után többször keresték tete­meiket, de eddig eredményte­lenül. Félévszázad alatt ugyan­is az erdei utak, csapások több méterrel vándoroltak ere­deti helyüktől. Latinca utolsó beszédében így búcsúzott So_ mogy népétől: »Bármilyen le­gyen is egyéni sorsom, az esz­me diadalmaskodni fog*. Azóta győzelemre jutott az eszme, melyért fiatal életüket adták. ANDRÄSSY A NT AI, »P Fajß\f átázás " ? A Louisiana állambeli An­golában kereken 11 éve a ha­lálraítéltek cellájában őrzik a 41 éves néger Labatot, akit egy kizárólag nőkből álló es­küdtszék azon a címen ítélt ha­lálra, hogy 1950-ben » segédke­zett egy fehér nő ellen elköve­tett erőszakban*. Az 1953-ban lefolytatott tárgyalás halálos ítélete ellen a legfelsőbb bí­rósághoz fellebbeztek, és ed­dig négy ízben sikerült az íté­let végrehajtását elhalasztani. Lábát közben levelezést folyta­tott egy Svédországban élő asz- szonnyal, aki csak azért tanult1 meg angolul, hogy írásaival a szerencsétlen elítéltet vigasz­talhassa. Az angolai börtönigazgatósá­gok most közölték Edgár La- battal,' hogy »Louisiana állam törvényei értelmében csak azo­nos fajú személyekkel folytat­hat levelezést, mert különben fajgyalázást követ el*. Jo­hansson asszony, Edgar Lábát levelező partnere a börtönigaz­gatósághoz fordult, és közölte, hogy adoptálja a néger rabot; visszaírták neki, hogy Louisia­na törvényei szerint fehér em­ber négert nem fogadhat örök­be. A TÓPARTI EMBER Ahol szőke nádas hullámzik a parton, ott áll a ház. Platánok és szomorúfüzek ölelik. Itt él Alsó-Bélatelepen a Balaton-part matuzsáleme. Az úton érdeklődtem. — Igen, lakik itt egy Bacsák György nevű öregúr, de ez biztosan nem tudós. Nádvágással foglalkozik. — Egy Bacsák van, de az úgy tudom, bognármester... — Ott, abban a házban lakik, vitorlaács. Azt, hogy ez a 95 éves, lengő szákállú öregúr tudós, nem tudta senki sem. Az üvegverandán berendezett dolgozószobában találom. Akvarellt fest Koppenhága egyik utcarészletéről. A felso­rolt »szakmákon« kívül még festő, geológus, asztalos és te­tőfedő. Mindent maga csinál. Ha megkérik, lőcsöt farag, kereket készít. A mesterembert mindenki ismeri, a tudóst senki. A megrendelők nem is sejtik, hogy ez a nagy kort megéh bácsika hallatlan fölfedezéssel gazdagította a tudo­mányt: megfejtette hatszázezer év titkát, a kilenc jégkor­szak éghajlattörténetét, hogy fölfedezése egyedülálló a vilá­gon, és ezt tanítják ma a földkerekség minden egyetemén. És azt sem, hogy életéből hetvenöt évet fordított tudomá­nyos munkásságra; hogy a Tudományos Akadémia a tudo­mányok doktora fokozatra érdemesítette; hogy csak mű­kedvelő tudós, és egyetlen szenvedélye van: fakutyázni a Balatonon. A titok, amit itt fejtett meg fűrészelés, faragás és nád­vágás közben: A jégkorszakok oka a nap besugárzásának ingadozásában rejlik. Amit kimondott: a jégkorszakokat sok más között a földpálya alakjának állandó változása és az Egyenlítő síkjának évezredes ingása okozza. A veranda bútorzata: kopott íróasztal, rozoga szék, durva pokróccal takart fapriccs. És rengeteg könyv. A fa­lakon festmények és kampók. A kampókra levelek vannak aggatva, Moszkvai, római, varsói, New York-i, prágai, lon­doni, párizsi és bécsi levelek. A »mesterember« munkássá­gát külföldön jól ismerik és számon tartják. Hívják, hogy tartson előadást, tudományos cikkeket kérnek tőle. Utazás­ra nem vállalkozik. — A röpülőben biztosan szédülne az embör fia... Csupa nyugalom és derű. Szerinte a hosszú élet recept­je: sokat aludni, jókat enni, jó borokat inni. És ráadásul balatoni levegőt szívni. Amikor azt kérdezem, hogy mit szeretne, egyszerre fel­csillan a szeme. — A sok rossz tél után legalább öt igazit. Hogy, jó le­gyen a jég, mert a fakutyázáshoz tükörjég kell... — Németh — Zsákbamacska Mit csinálhat egy községi ta­nács, ha csomagot kap a pos­tán és azt csak akkor veheti át, ha előbb kifizeti az után- véti díjat? Két megoldás kö­zött választhat: fizet, vagy visszaküldi a csomagot a fel­adónak. De hátha a fölöttes szerv rendelt valamit? Akkor a fejükre koppinianak a ma­kacskodásért — így okoskod­tak a napokban a Vízvári Köz­ségi Tanács vezetői, s ezért inkább a második megoldást választották. Huszonöt forin­tért megvették a zsákbamacs­kát. Most aztán törhetik a fejü­ket: mit csináljanak a cso­magból előkerült könyvvel, melynek fedőlapján ez áll: Dr. Nyári László Színházi út­mutató. (Mellesleg a könyv­ben egy betű sincs arról, hogy ki adta ki, ki szerkesztette és hol nyomatták a művet.) Nagy gyakorlati hasznát nem ve­szik az útmutatónak azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs önálló színháza Vízvár­nak. így hát a tanács vezetői nem sokra mennek azzal, ha töviről hegyire megtanulják, mi a szerepe mondjuk egy színhá-igazgatónak, a drama­turgnak, a rendezőnek, vagy azt. hogy hogyan keli irányí­tani egy ilyen művészeti in­tézményt. Nem tudni, milyen hiányt pótol, hány példányban, mi­lyen szándékkal s kiknek ké­szült ez a könyv. Egy azon­ban bizonyos: a terjesztő, a Vác és Vidéke Körzeti Fmsz Könyvesboltja ilyen olcsó és tisztességtelen fogással nem szerez nagy örömet a mű ol­vasóinak. — Varga y­Barcsi vasszerkezeti üze­münkbe azonnali belépés­sel FELVESZÜNK gépész­technikusokat. Jelentkezés az ÉM Építő­gép-javító és Gépgyártó Vállalat 7. sz. gyára bar­csi telepének főmérnöké­(3538) nél. A Kaposvári Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága pályá­zatot hirdet a községfejlesz­tési csoportnál üresedésben levő mérnöki, illelve építésztechnikusi állásra. Pályázatot nyújthat be az, aki építészmérnöki vagy épí­tésztechnikusi oklevéllel ren­delkezik. Illetmény a 116/1960/ 12./Mü. M. sz. utasításban levő 1322., illetve 1324. kulcs­szám szerint, pályázati ha­táridő október 15. kakast biz­tosítani nem tudunk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents