Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-14 / 190. szám

TÓPARTON A Z ; MS Z M P MEGVEI BI70TTS ÁG A E.S A M EGYEI TANACS LAPJ A j Zsibvásár az étteremben — Leves! Hová kell még leves? — Ide, ide! — Hozza már, kérem! .. . Kezek nyúlnak a magasba (hadonászva, könyörögve). A pincér piaci kosarat hoz, meglóbálja a fejek fölött, zö­rög. — Proletártörölgetés — mondja, s a kosár alján csö­pög a mosogatóvíz. A kosarat odaviszi a sarki asztalhoz, evőeszközhalmazt borít ki be­lőle, és megindul az áradat. Az asztaloktól felugrálnak, tülekedés kanálért, villáért. A pincér tányérokat hoz, ezekkel is «proletártörölgetés« szerint végez a vendég, szal­vétájával itatja ki a vizet. — Már háromnegyed órája itt vagyok ... Tessék már hozni valamit, lejárt az ebéd­szünetem .. . — Sajnálom, kérem. Iga­zán sajnálom. Valaki elé odateszik a kei­ké posztaf őzeléket: — Még levest sem ettem... — Na és? — mondja a pin­cér, aztán elemeli a tányért, s a vendég szipog: — Most megint várhatok egy fél órát... — Másfelet! — vágja rá pimaszul a nyálas szájú kö­lyök, aki most fehér kabátjá­ban pincérnek álcázza magát. Az idősebb férfi leveseket hoz tálcán. Alig fér el az asztalok között, rakományát a sarki asztalra teszi. Felugrál­nak az emberek, rohannak a levesért: — Mi az, kérem? önkiszol­gálás? Fenyegető a hang, de senki sem hallgat rá. Az ebédszü­net fél óra. Egy bácsika a második le­vest hozza: — Leleményesnek kell len­ni... hehehe, ügyesnek! Ki ellenőrzi, hogy hány adagot eszik? A színház csellistáját lá­tom,. tányérokkal egyensú­lyoz az asztalok között. Amott valaki kenyérért jajong: — Kenyeret, az ég szerel­mére, kenyeret! Vízért már senki sem szól. Pohár van az asztalon, víz sehol, minek. Igyon odahaza a kedves vendég... Zsibvásár, kiabálás, hang­zavar, mint búcsúkor. A pincér főzeléket hoz, négy oldalról rohanják meg, mozdulni sem bír. A telt tá­nyérokat lekapkodják a tál­cáról, és viszik a zsákmányt, viszik, mintha kincset kapa­rintottak volna meg. A termecske nyolcszor nyolc méteres lehet. Tizenöt asztal, egy pincér és egy fiú, hatszáz személyes közétkezte­tés! Kétszázat ugyan elvisz­nek innen, de a többiek hol egyenek, mikor, mennyi idő alatt? Vinkier György, a vezető így válaszol: — Az a baj, kérem, hogy mindenki siet... Bezzeg a mozinál fél órát is állnak a jegyért, a fodrászról nem is beszélve... — De az ebédszünet. . . — Ez a baj, kérem, hogy mindenki siet, mindenki idő­höz van kötve. Ma öt pincé­rem nem jött be, kimaradtak az éjjel, mit csináljak? Ezt komolyan kérdezi. — A kosár meg az evőesz­köz? Eltörölnénk, kérem, de a pincér meg sem várja, el­lopja a mosogatóból, mert ha nem siet, a másik pincér vi­szi el, s akkor neki nem jut. Értem. — Nem bírjuk, tessék el­hinni. A Motel, a Matróz nem ad menüt, de az Utasellátó sem. A menüsöket is itt keli kiszolgálni a Balatonban. Itt a kaposvári színház, a kőola­josok most kérnek 120 ebédet. Nem bírjuk. Siófoki közétkeztetés, 1061 nyarán... A bejáratnál sorban állnak. Kinézik az emberek szájából a falatot... — Menjenek már, lejár az ebédidőm ... Tányért hozok magam­nak, evőeszközt. A pincér föl­ismer: — örülök, hogy itt van, legalább csinálnak majd va­lamit. .. Veríték ömlik a homloká­ról, és nem hozza az ebédet, hogy meggvőzőbb legyen a személyes élmény. Várok tü­relemmel ... És közben kiabálás, jelent­kezés, mint az iskolában: — Ide tessék hozni, ide ... — Aranyos pincér úr, szán­jon már meg minket! Leg­alább levest hozzon, hogy bíz­hassunk a folytatásban ... — Tessék, itt a húsleves! Maguk már — szól a két má­sik asztaltárshoz — tüdőle­vest kapnak... — Miért? — Ne kérdezze, kérem, nyilván a másik elfogyott! Ha ez így megy tovább, át kell állítani a munkaidőt. A vendéglátóipar egyórás ebéd­szünetet kér . . . Nem törvényszerű ez az ál­lapot. Magyarázni sok min­dent lehet, de ezt c. zsibvá­sárt megmagyarázni nem. A zsúfoltságot nem indokolja a nyári szezon, nem indokolja semmi! Hatszáz siófoki dol­gozónak akkor is emberi kö­rülmények között kell étkez­nie, ha az üdülési idény még tart... A járási tanács vizs­gálata már lezajlott. S a ko­rántsem jószántukból tüleke­dő emberek intézkedést vár­nak ... Jávori Béla Forrón süt le az augusztusi nap a gyékényesi kavicsbánya mes­terséges tavában fürdő fiatalokra. A kép jobb sarkában ülő kislány a bóják közelében úszkálókat kémleli. Augusztus 16., vasárnap: Koppányvölgyi nap Törökkoppányban A Hazafias Népfront, a So­mogy megyei Tanács Idegen- forgalmi Hivatala, a nőtanács és a Koppány völgyi községek szövetkezetei, pártszervezetei, anácsai és tömegszervezetei ugusztus . 16-án, vasárnap Koppányvölgyi napot rendez­nek Törökkoppányban. Föllép i berlini ifjúsági tánczenekar '•s Délután fél kettőkor nagy­gyűlés kezdődik. A gyűlés elő­dója Baráti József, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának agja lesz. Részt vesz az. ün- nepséges Herbert Schönfeld, az NDK Népek Barátsága Li­gájának főtitkára is. A gyűlés után népi együtte­sek és a környékbeli községek énekkarai szerepelnek. A Bo- lyi, a Dalmandi Állami. Gazda­ság lovasbemutatót, a íöldmű- vesszövetkezet pedig divatbe­mutatót rendez. Este nyolc órától táncmulatság kezdődik a Koppányvölgye «fővárosá­ban«. A „fenegyerek" és a traktor A FIATALEMBER VISZ- SZ ALOPTA A TRAKTORT. Azt mondta: átveszi szocialis­ta megőrzésre, ö rendelkezik vele, neki nem parancsol sen ki! Hiába szállították le róla, hiábavaló a vezetőségi hatá­rozat, hiába vitték el a gépe az udvarából karhatalom se­gítségével. Visszalopta kétszer is. Majd ő megmutatja! És le­láncolta a masinát. Panaszkodott. Levelet írt — vagy inkább íratott — a Rá­dióhoz meg a Népszabadság­hoz is. Hogy a zamárdi Ma­gyar Tenger Tsz-ben a «dol­gozó nem szólhat semmit« elv érvényesül. Hogy már két he­te áll a gépe, és hiába megy naponta munkáért, nem ad­nak neki. Pedig itt a munka­idő ... A falu tizenöt napig figyel­te, mi lesz ebből. Matyikó Ist­ván traktoros állt az érdeklő­dés középpontjában. Ezt a nagy figyelmet azonban nem a «fenegyerek« «jópofa« cseleke­dete, hanem inkább a félelem, a rettegés váltotta ki. Erős férfiú ő, s a fenyegetés kijár mindenkinek, aki szólni mer. Folyt az aratás, a betakarí­tás. Egy gép két hétre kiesett a munkából. Matyikó István nem volt őszinte a Rádióhoz... A járási vezetők akkor még semmiről sem tudtak. Olasz Ferenc tsz-elnök maga küsz­ködött odahaza, eltitkolta a dolgot. Siófokon csak akkor ér­tesültek a szokatlan esetről, amikor megjött a levél a Rá­diótól — kivizsgálásra. Előbb is helyreállhatott volna a rend! MILYEN EMBER EZ A MATYIKÓ ISTVÁN? Sokan vallanak róla a jegyzőkönyv­ben: maga az elnök, aztán Hirsch Sándor párttitkár. Se­bestyén Lajos tanácselnök, Fáik Ferenc és Kovács Lajos traktorostársai, Fodor Károly és Nagy Károly brigádvezető meg a többiek. így: «Kötekedő, indulatos em­ber, senkit sem ismer el ma­ga fölött. Hirtelen, lobbané­kony, szélsőséges. Máskor is baj volt már vele. Brigádveze­tője afféle „fenegyereknek” ismeri. Ha jó ing van rajta, jól dolgozik, máskor durva és hanyag. Meggyőződése, hogy neki nem parancsol senki, azt tesz, amit akar. Most éppen dolgozni nem akart...« És fenyegetett. Nagy Károly, a traktorosbrigád vezetője ma­ga is tartott tőle. Tavaly egy­szer már leváltották a trakto­rost, mert ha éppen taxit volt javítani kedve, nem zavarta, hogy a lucerna kint van a föl­deken, nem hatott rá a mély­szántás sürgőssége sem, ha egyéni dolgaihoz érzett haj­landóságot. De megbocsátot­tak, visszatették a gépre. A tavasszal újra kezdte... És most végképp kitört a botrány. A főagronómus a ker­tészetbe rendelte hagymaföl­det szántani. Matyikó István saját ügyeit intézte. Szalma­hordásra állították be, egész nap motorozott helyette. A szalmalehúzáshoz három-négy nap is kirendelték: meg se je­Jóváhagyták a barcsi járás kulturális tervét (Tudósítónktól.) A Barcsi Járási Pártbizott­ság és a járási tanács együttes ülésen elemezte az előző év művelődési tervének végre­hajtását, és megvitatta, majd jóváhagyta a két vb által el­készített 1964—:65. évi műve­lődési tervet. Az új művelődési terv fő fel­adata a felnőttoktatás és a ter­meléssel összefüggő tanfolya­mok szervezése, sikeres lebo­nyolítása. A terveket a községi párt- és tanácsüléseken au­gusztusban hagyják jóvá. A legfontosabb irányelv az, hogy a népművelés váljon társadat mi feladattá, a művelődési, a társadalmi és a gazdasági ve­zetők közös ügyévé. A FONYÓDI STRANDON lent. Egy alkalommal nem tu­dott megegyezni társával, szét-i szakította a szalmahúzót, le-f állt a munka. Másnap javíta-j nia kellett volna: ki tudja, holj volt? A BRIGÄDVEZETÖ MÁR 1 NEM BÍRTA TOVÄBB, je-j len tette a vezetőségnek. Fe-j gyelmi eljárást javasoltak, le-] váltották a gépről. De nem ad- j ta át, fenyegetőzött most is.] S amikor hatósági segédlettel] elhozták a portájáról — visz-] szalopta. Talán mert annyira] szereti a gépet, hogy nem tud] megválni tőle? ... ; Mindent elkövettek. Behív-] ták a tanácsra, beszéltek vele.] ö másodszor is visszalopta aj traktort. Leláncolta, lakatot] akasztott rá. És a földeken égé-; tett a munka ... A fegyelmi tárgyaláson ősz-; szefüggéstelenül mentegető-; zött. Még itt is szent meggyő-] ződését hajtogatta: neki bi­zony nem mondhatja a vezető­ség, hogy szálljon le a gépről. Az az övé, neki adták, azt csi­nál vele, amit akar... Csak dolgozni nem akart. Egy évre eltiltották a trak­torvezetéstől. A tizenöt napi gépállásból származó kárt ki kell fizetnie. Megígéri, hogy visszaviszi a gépet a tsz por­tájára, úgy kell elhozni tőle ... Miféle jogokat tart sajátjá­nak ez az ember? Hogyan ér­telmezi a közös tulajdon fo­galmát? És mi lehet az indíté­ka annak, hogy valami egé­szen különleges, társadalom fölötti lénynek képzeli magát? Az erő talán, a fennhéjázás és fenyegetőzés, ami valóban fé­lelmet kelt az emberekben? HISZÜNK BENNE, hogy ez a fajta »erő« elernyedt Ma­tyikó István izmaiban, s az utolsó figyelmeztetés alkal­massá edzi ahhoz, hogy újra gépre ülhessen majd a bünte­tés után. Most kiderül, hogy a «fenegyerek« szereti-e igazán a traktort... J. B. Új szobrot kap Barcs Elfogadta a Képzőművé­szeti Lektorátus Sz. Weeber Klára Anya gyermekével c. szobrának tervét. Az 1,80 mé­ter magas kompozíciót a bar­csi rendelőintézet előtt állít­ják fel. A Kaposváron letele­pedett művész hamarosan megformálja agyagban elkép­zelését. Egy öregasszony toporog a Petőfi utcában. Mindenkit megszólít, élénk taglejtések­kel magyaráz, aztán hálál­kodva bólogat a távozók után. Két fiatal lánnyal tár­salog, mikor harmadiknak odaérek. — Egy kis ennivalót, an­gyalkáim . . . — De nekünk nincsen semmi, néni. Még csak egy kifli sincs nálunk... — mentegetőzik egyikük. — De egy kis ennivalót. .. — Értse meg, aranyos né­ni, hogy nincsen. Fizetésig, holnapig kettőnknek van összesen egy forintunk . .. — Akkor azt az egy forin­tot, angyalkáim . . * • * A Pamutfonó-ipari Válla­lat kaposvári gyárának leányszállójában szombat reggelenként négyen-öten is alszanak az ateó folyosón, összehajtható kerti székeken, egyetlen pokróccal betakar­va. A kevésbé tájékozott már éppen sajnálni kezdi őket, hogy biztosan festik a szobát, azért kell a kényel­metlen, rozoga székeken alud­ni. De a titok nyitja más. Csupán a sorrendfoglalást szolgálja az éjszakai őrködés Mert a szállóban házi fod­rász van... S szombaton so­kan akarnak szépek lenni ... — agy — * • * Veronában közismert egy mindig tisztán öltözött, ud­varias öreg koldus, aki a Santa Lucia-templom lép­csőin üldögélve gyűjti az alamizsnát. A napokban az arra járók nagy meglepetésé­re a koldus szokásos «állo­máshelyén« tábla hirdette: «Szabadságra mentem. — A Santa Lucia koldusa.« * * * Douglas White, a Somer­set grófságbeli Mudford plé­bánosa jelentette ki a szó­székről: »Nem hiszem ugvan, hogy templomunkban hiá­nyosan öltözött fiatalok je­lennének meg, de ha mégis, mindenképpen szívesen lát­juk őket az istentisztelete­ken. Véleményem szerint az emberi test nem szégyellni- való. A tisztaszivűek még a monokinit is szemérmesen viselhetik.« « • • Egyenlőség? Egy fiatal házaspár ácso- rog a leeresztett fonyódligeti sorompó előtt. Az őrházhoz érő gyorsvonat első kocsijá­ból leinteget egy délceg fér­fi. A csinos asszonyka olyan hévvel integet vissza, mint­ha valamelyik hozzátartozó­ját búcsúztatná. A férj dü­hösen bámul az asszonyra, majd rándít egyet a vállán. A gyorsvonat utolsó kocsijai­ban KISZ-táborba menő lá­nyok utaznak. Kórusban kia­bálnak a sorompónál álló férfinak, lengetik kendőjü­ket, napszemüvegüket. A férj az asszonyra sandít, s visszaint. Több se kell az asszonynak, elfutja a puly­kaméreg. s úgy fejbe kólint- ja férjét a táskarádióval, hogy megroggyan a térde. — Nem szégyelled magad — ripakodik emberére. — Egyhetes házasok vagyunk, s máris vadidegen nőknek integetsz! — lg — Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megye» Bizottsága es a Somogy megye« Tanács (apja. Főszerkesztői WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telein* 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. ^Latinka S. u. Telefon 15-1 fi. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyt postahivataloknál és postáskézbesttöknél. Előfizetési dú *»gv nőnapra 12 Ft Index: 25061. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári tizemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
Thumbnails
Contents