Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-14 / 190. szám
TÓPARTON A Z ; MS Z M P MEGVEI BI70TTS ÁG A E.S A M EGYEI TANACS LAPJ A j Zsibvásár az étteremben — Leves! Hová kell még leves? — Ide, ide! — Hozza már, kérem! .. . Kezek nyúlnak a magasba (hadonászva, könyörögve). A pincér piaci kosarat hoz, meglóbálja a fejek fölött, zörög. — Proletártörölgetés — mondja, s a kosár alján csöpög a mosogatóvíz. A kosarat odaviszi a sarki asztalhoz, evőeszközhalmazt borít ki belőle, és megindul az áradat. Az asztaloktól felugrálnak, tülekedés kanálért, villáért. A pincér tányérokat hoz, ezekkel is «proletártörölgetés« szerint végez a vendég, szalvétájával itatja ki a vizet. — Már háromnegyed órája itt vagyok ... Tessék már hozni valamit, lejárt az ebédszünetem .. . — Sajnálom, kérem. Igazán sajnálom. Valaki elé odateszik a keiké posztaf őzeléket: — Még levest sem ettem... — Na és? — mondja a pincér, aztán elemeli a tányért, s a vendég szipog: — Most megint várhatok egy fél órát... — Másfelet! — vágja rá pimaszul a nyálas szájú kölyök, aki most fehér kabátjában pincérnek álcázza magát. Az idősebb férfi leveseket hoz tálcán. Alig fér el az asztalok között, rakományát a sarki asztalra teszi. Felugrálnak az emberek, rohannak a levesért: — Mi az, kérem? önkiszolgálás? Fenyegető a hang, de senki sem hallgat rá. Az ebédszünet fél óra. Egy bácsika a második levest hozza: — Leleményesnek kell lenni... hehehe, ügyesnek! Ki ellenőrzi, hogy hány adagot eszik? A színház csellistáját látom,. tányérokkal egyensúlyoz az asztalok között. Amott valaki kenyérért jajong: — Kenyeret, az ég szerelmére, kenyeret! Vízért már senki sem szól. Pohár van az asztalon, víz sehol, minek. Igyon odahaza a kedves vendég... Zsibvásár, kiabálás, hangzavar, mint búcsúkor. A pincér főzeléket hoz, négy oldalról rohanják meg, mozdulni sem bír. A telt tányérokat lekapkodják a tálcáról, és viszik a zsákmányt, viszik, mintha kincset kaparintottak volna meg. A termecske nyolcszor nyolc méteres lehet. Tizenöt asztal, egy pincér és egy fiú, hatszáz személyes közétkeztetés! Kétszázat ugyan elvisznek innen, de a többiek hol egyenek, mikor, mennyi idő alatt? Vinkier György, a vezető így válaszol: — Az a baj, kérem, hogy mindenki siet... Bezzeg a mozinál fél órát is állnak a jegyért, a fodrászról nem is beszélve... — De az ebédszünet. . . — Ez a baj, kérem, hogy mindenki siet, mindenki időhöz van kötve. Ma öt pincérem nem jött be, kimaradtak az éjjel, mit csináljak? Ezt komolyan kérdezi. — A kosár meg az evőeszköz? Eltörölnénk, kérem, de a pincér meg sem várja, ellopja a mosogatóból, mert ha nem siet, a másik pincér viszi el, s akkor neki nem jut. Értem. — Nem bírjuk, tessék elhinni. A Motel, a Matróz nem ad menüt, de az Utasellátó sem. A menüsöket is itt keli kiszolgálni a Balatonban. Itt a kaposvári színház, a kőolajosok most kérnek 120 ebédet. Nem bírjuk. Siófoki közétkeztetés, 1061 nyarán... A bejáratnál sorban állnak. Kinézik az emberek szájából a falatot... — Menjenek már, lejár az ebédidőm ... Tányért hozok magamnak, evőeszközt. A pincér fölismer: — örülök, hogy itt van, legalább csinálnak majd valamit. .. Veríték ömlik a homlokáról, és nem hozza az ebédet, hogy meggvőzőbb legyen a személyes élmény. Várok türelemmel ... És közben kiabálás, jelentkezés, mint az iskolában: — Ide tessék hozni, ide ... — Aranyos pincér úr, szánjon már meg minket! Legalább levest hozzon, hogy bízhassunk a folytatásban ... — Tessék, itt a húsleves! Maguk már — szól a két másik asztaltárshoz — tüdőlevest kapnak... — Miért? — Ne kérdezze, kérem, nyilván a másik elfogyott! Ha ez így megy tovább, át kell állítani a munkaidőt. A vendéglátóipar egyórás ebédszünetet kér . . . Nem törvényszerű ez az állapot. Magyarázni sok mindent lehet, de ezt c. zsibvásárt megmagyarázni nem. A zsúfoltságot nem indokolja a nyári szezon, nem indokolja semmi! Hatszáz siófoki dolgozónak akkor is emberi körülmények között kell étkeznie, ha az üdülési idény még tart... A járási tanács vizsgálata már lezajlott. S a korántsem jószántukból tülekedő emberek intézkedést várnak ... Jávori Béla Forrón süt le az augusztusi nap a gyékényesi kavicsbánya mesterséges tavában fürdő fiatalokra. A kép jobb sarkában ülő kislány a bóják közelében úszkálókat kémleli. Augusztus 16., vasárnap: Koppányvölgyi nap Törökkoppányban A Hazafias Népfront, a Somogy megyei Tanács Idegen- forgalmi Hivatala, a nőtanács és a Koppány völgyi községek szövetkezetei, pártszervezetei, anácsai és tömegszervezetei ugusztus . 16-án, vasárnap Koppányvölgyi napot rendeznek Törökkoppányban. Föllép i berlini ifjúsági tánczenekar '•s Délután fél kettőkor nagygyűlés kezdődik. A gyűlés elődója Baráti József, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának agja lesz. Részt vesz az. ün- nepséges Herbert Schönfeld, az NDK Népek Barátsága Ligájának főtitkára is. A gyűlés után népi együttesek és a környékbeli községek énekkarai szerepelnek. A Bo- lyi, a Dalmandi Állami. Gazdaság lovasbemutatót, a íöldmű- vesszövetkezet pedig divatbemutatót rendez. Este nyolc órától táncmulatság kezdődik a Koppányvölgye «fővárosában«. A „fenegyerek" és a traktor A FIATALEMBER VISZ- SZ ALOPTA A TRAKTORT. Azt mondta: átveszi szocialista megőrzésre, ö rendelkezik vele, neki nem parancsol sen ki! Hiába szállították le róla, hiábavaló a vezetőségi határozat, hiába vitték el a gépe az udvarából karhatalom segítségével. Visszalopta kétszer is. Majd ő megmutatja! És leláncolta a masinát. Panaszkodott. Levelet írt — vagy inkább íratott — a Rádióhoz meg a Népszabadsághoz is. Hogy a zamárdi Magyar Tenger Tsz-ben a «dolgozó nem szólhat semmit« elv érvényesül. Hogy már két hete áll a gépe, és hiába megy naponta munkáért, nem adnak neki. Pedig itt a munkaidő ... A falu tizenöt napig figyelte, mi lesz ebből. Matyikó István traktoros állt az érdeklődés középpontjában. Ezt a nagy figyelmet azonban nem a «fenegyerek« «jópofa« cselekedete, hanem inkább a félelem, a rettegés váltotta ki. Erős férfiú ő, s a fenyegetés kijár mindenkinek, aki szólni mer. Folyt az aratás, a betakarítás. Egy gép két hétre kiesett a munkából. Matyikó István nem volt őszinte a Rádióhoz... A járási vezetők akkor még semmiről sem tudtak. Olasz Ferenc tsz-elnök maga küszködött odahaza, eltitkolta a dolgot. Siófokon csak akkor értesültek a szokatlan esetről, amikor megjött a levél a Rádiótól — kivizsgálásra. Előbb is helyreállhatott volna a rend! MILYEN EMBER EZ A MATYIKÓ ISTVÁN? Sokan vallanak róla a jegyzőkönyvben: maga az elnök, aztán Hirsch Sándor párttitkár. Sebestyén Lajos tanácselnök, Fáik Ferenc és Kovács Lajos traktorostársai, Fodor Károly és Nagy Károly brigádvezető meg a többiek. így: «Kötekedő, indulatos ember, senkit sem ismer el maga fölött. Hirtelen, lobbanékony, szélsőséges. Máskor is baj volt már vele. Brigádvezetője afféle „fenegyereknek” ismeri. Ha jó ing van rajta, jól dolgozik, máskor durva és hanyag. Meggyőződése, hogy neki nem parancsol senki, azt tesz, amit akar. Most éppen dolgozni nem akart...« És fenyegetett. Nagy Károly, a traktorosbrigád vezetője maga is tartott tőle. Tavaly egyszer már leváltották a traktorost, mert ha éppen taxit volt javítani kedve, nem zavarta, hogy a lucerna kint van a földeken, nem hatott rá a mélyszántás sürgőssége sem, ha egyéni dolgaihoz érzett hajlandóságot. De megbocsátottak, visszatették a gépre. A tavasszal újra kezdte... És most végképp kitört a botrány. A főagronómus a kertészetbe rendelte hagymaföldet szántani. Matyikó István saját ügyeit intézte. Szalmahordásra állították be, egész nap motorozott helyette. A szalmalehúzáshoz három-négy nap is kirendelték: meg se jeJóváhagyták a barcsi járás kulturális tervét (Tudósítónktól.) A Barcsi Járási Pártbizottság és a járási tanács együttes ülésen elemezte az előző év művelődési tervének végrehajtását, és megvitatta, majd jóváhagyta a két vb által elkészített 1964—:65. évi művelődési tervet. Az új művelődési terv fő feladata a felnőttoktatás és a termeléssel összefüggő tanfolyamok szervezése, sikeres lebonyolítása. A terveket a községi párt- és tanácsüléseken augusztusban hagyják jóvá. A legfontosabb irányelv az, hogy a népművelés váljon társadat mi feladattá, a művelődési, a társadalmi és a gazdasági vezetők közös ügyévé. A FONYÓDI STRANDON lent. Egy alkalommal nem tudott megegyezni társával, szét-i szakította a szalmahúzót, le-f állt a munka. Másnap javíta-j nia kellett volna: ki tudja, holj volt? A BRIGÄDVEZETÖ MÁR 1 NEM BÍRTA TOVÄBB, je-j len tette a vezetőségnek. Fe-j gyelmi eljárást javasoltak, le-] váltották a gépről. De nem ad- j ta át, fenyegetőzött most is.] S amikor hatósági segédlettel] elhozták a portájáról — visz-] szalopta. Talán mert annyira] szereti a gépet, hogy nem tud] megválni tőle? ... ; Mindent elkövettek. Behív-] ták a tanácsra, beszéltek vele.] ö másodszor is visszalopta aj traktort. Leláncolta, lakatot] akasztott rá. És a földeken égé-; tett a munka ... A fegyelmi tárgyaláson ősz-; szefüggéstelenül mentegető-; zött. Még itt is szent meggyő-] ződését hajtogatta: neki bizony nem mondhatja a vezetőség, hogy szálljon le a gépről. Az az övé, neki adták, azt csinál vele, amit akar... Csak dolgozni nem akart. Egy évre eltiltották a traktorvezetéstől. A tizenöt napi gépállásból származó kárt ki kell fizetnie. Megígéri, hogy visszaviszi a gépet a tsz portájára, úgy kell elhozni tőle ... Miféle jogokat tart sajátjának ez az ember? Hogyan értelmezi a közös tulajdon fogalmát? És mi lehet az indítéka annak, hogy valami egészen különleges, társadalom fölötti lénynek képzeli magát? Az erő talán, a fennhéjázás és fenyegetőzés, ami valóban félelmet kelt az emberekben? HISZÜNK BENNE, hogy ez a fajta »erő« elernyedt Matyikó István izmaiban, s az utolsó figyelmeztetés alkalmassá edzi ahhoz, hogy újra gépre ülhessen majd a büntetés után. Most kiderül, hogy a «fenegyerek« szereti-e igazán a traktort... J. B. Új szobrot kap Barcs Elfogadta a Képzőművészeti Lektorátus Sz. Weeber Klára Anya gyermekével c. szobrának tervét. Az 1,80 méter magas kompozíciót a barcsi rendelőintézet előtt állítják fel. A Kaposváron letelepedett művész hamarosan megformálja agyagban elképzelését. Egy öregasszony toporog a Petőfi utcában. Mindenkit megszólít, élénk taglejtésekkel magyaráz, aztán hálálkodva bólogat a távozók után. Két fiatal lánnyal társalog, mikor harmadiknak odaérek. — Egy kis ennivalót, angyalkáim . . . — De nekünk nincsen semmi, néni. Még csak egy kifli sincs nálunk... — mentegetőzik egyikük. — De egy kis ennivalót. .. — Értse meg, aranyos néni, hogy nincsen. Fizetésig, holnapig kettőnknek van összesen egy forintunk . .. — Akkor azt az egy forintot, angyalkáim . . * • * A Pamutfonó-ipari Vállalat kaposvári gyárának leányszállójában szombat reggelenként négyen-öten is alszanak az ateó folyosón, összehajtható kerti székeken, egyetlen pokróccal betakarva. A kevésbé tájékozott már éppen sajnálni kezdi őket, hogy biztosan festik a szobát, azért kell a kényelmetlen, rozoga székeken aludni. De a titok nyitja más. Csupán a sorrendfoglalást szolgálja az éjszakai őrködés Mert a szállóban házi fodrász van... S szombaton sokan akarnak szépek lenni ... — agy — * • * Veronában közismert egy mindig tisztán öltözött, udvarias öreg koldus, aki a Santa Lucia-templom lépcsőin üldögélve gyűjti az alamizsnát. A napokban az arra járók nagy meglepetésére a koldus szokásos «állomáshelyén« tábla hirdette: «Szabadságra mentem. — A Santa Lucia koldusa.« * * * Douglas White, a Somerset grófságbeli Mudford plébánosa jelentette ki a szószékről: »Nem hiszem ugvan, hogy templomunkban hiányosan öltözött fiatalok jelennének meg, de ha mégis, mindenképpen szívesen látjuk őket az istentiszteleteken. Véleményem szerint az emberi test nem szégyellni- való. A tisztaszivűek még a monokinit is szemérmesen viselhetik.« « • • Egyenlőség? Egy fiatal házaspár ácso- rog a leeresztett fonyódligeti sorompó előtt. Az őrházhoz érő gyorsvonat első kocsijából leinteget egy délceg férfi. A csinos asszonyka olyan hévvel integet vissza, mintha valamelyik hozzátartozóját búcsúztatná. A férj dühösen bámul az asszonyra, majd rándít egyet a vállán. A gyorsvonat utolsó kocsijaiban KISZ-táborba menő lányok utaznak. Kórusban kiabálnak a sorompónál álló férfinak, lengetik kendőjüket, napszemüvegüket. A férj az asszonyra sandít, s visszaint. Több se kell az asszonynak, elfutja a pulykaméreg. s úgy fejbe kólint- ja férjét a táskarádióval, hogy megroggyan a térde. — Nem szégyelled magad — ripakodik emberére. — Egyhetes házasok vagyunk, s máris vadidegen nőknek integetsz! — lg — Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megye» Bizottsága es a Somogy megye« Tanács (apja. Főszerkesztői WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telein* 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. ^Latinka S. u. Telefon 15-1 fi. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyt postahivataloknál és postáskézbesttöknél. Előfizetési dú *»gv nőnapra 12 Ft Index: 25061. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári tizemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.
