Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-02 / 180. szám
Tasámap, 1964. augusztus 2. 3 SOMOGYI NÉPLAP Érdemei meggyorsítani a fejlődést llaranypusxtán TÖBB ILLŐ OLAJ, NAGYOBB EXPORT A Földművelésügyi Minisztérium fedezte föl, hogy a daránypusztai illóolaj-üzem termelésének növelése milyen hasznos a népgazdaságnak. Az üzem eddigi gazdái közül (volt jó néhány) a minisztérium (jelenleg hozzá tartozik) fordított legnagyobb gondot az üzem fejlesztésére. Több gépet bocsátott a gazdaság rendelkezésére, laboratóriumot építtet a gyárban. Ennek ellenére lassú a fejlődés üteme. Ha ugyanis figyelembe vesszük, hogy a Daránypusztán előállított, határainkon túl is szívesen vásárolt termékekből nem tudjuk kielégíteni az igényeket, akkor bizony nem lehetünk elégedettek a korszerűsítéssel. Gyorsabb ütemben kellene fejleszteni az üzemet. Mielőbb pótolni kellene a mulasztottakat De hogyan? M3t kellene tenni, hogy meggyorsuljon a fejlődés Daránypusztán? Két fontos feladatot emelnénk ki a sok közül. Az egyik az alapanyagként használt növények termelésének növelése. Ezt a gazdaság területének bővítésével, illetve a termelés korszerűsítésével lehetne elérni. A környékbeli szövetkezetekkel nagy mennyiségben kellene termeltetni az üzemnek szükséges növényeket, azaz létre kellene hozni egy olyan körzetet, amely elegendő. illóolaj-növénnyel, látná el az üzemet. A termelőszövetkezetek nagy jövedelemre tehetnének így szert. (Egy hold illóolaj-növény 8—15 000 forintot hoz.) A termelés korszerűbbé válna, ha a gazdaság kapna egy-két nagy teljesítményű gépet. Főként a levendulaarató gépet lehetne igen gazdaságosan kihasználni. A másik tennivaló az üzem bővítése és korszerűsítése. Ezt úgy kellene elvégezni, hogy lehetővé váljon a termelés növelése és a kutatás is. Az üzem mérnöke nyolc kutatóintézettel áll kapcsolatban. Különösen gyümölcsöző az együttműködés a Gyógynövénykutató Intézettel, amelytől sok segítséget kap. Felelősségteljes munkáját egy, a legyek rajától ellepett, félig irodának, félig üzemnek használt rozoga helyiségben végzi. Ö a kutató, az irányító és a laboráns egy személyben. Az új laboratórium némiképp változtatni fog majd ezen az állapoton. Ezzel azonban még nem oldódik meg a kutatás problémája. Növelni kellene az üzem szakembereinek számát is. Legalább egy laboránsra és egy technikusra volna még szükség. Mentesíthetnék a mérnököt azoktól az apró-cseprő feladatoktól, amelyeknek elvégzése nem igényel túl nagy szaktudást. Ezek most sok időt rabolnak el a vegyésztől. Vétek lombikot mosatni egy olyan emberrel, aki alkalmas kutatásra és fontos tudományos problémák megoldására. A laboránsnak és a technikusnak kifizetett bér bőségesen megtérülne. Megtérülne az üzem bővítésére és belső fölszerelésének korszerűsítésére fordított pénz is. Ha a folyamatos lepárlóberendezést létrehoznák, növekedne az olaj hozam, és öt év- alatt visszafizetődne a berendezésre költött egymillió forint. Három ember elláthatná azt a munkát, amelyet most nyolcán végeznek. Az említett két fontos feladat megvalósítása lehetővé tenné, hogy fokozzuk az illóolajexportot, és jól ellássuk ezzel az alapanyaggal vegyiparunkat is. Ügy véljük, a Földművelésügyi Minisztérium meg fogja találni a módját az üzem gyorsabb ütemű fejlesztésének, és megszerzi a korszerűsítéshez az illetékesek, mindenekelőtt az Országos Tervhivatal támogatását. Szegedi Nándor Félévi számvetés MEGYÉNK MEZŐGAZDASÁGI NAGYÜZEMEIBEN az első félév elmúltával leltárt készítettek, összegezték a tapasztalatokat a termelőszövetkezeti vezetők, könyvelők. Az iparban, a kereskedelemben így van ez már régóta, közös gazdaságainkban azonban csak pár éve készítenek mindenre kiterjedő fölmérést az év derekán. Télen, a zárszámadó és a tervismertető közgyűlések után arról írtunk, hogy any- nyit érnek a tervek, ameny- nyit a következő zárszámadásig megvalósítanak belőlük Azt is többször hangsúlyoztuk, hogy zárszámadáskor nem szabad csupán azt a januártól februárig terjedő időszakot érteni, amikor kihirdetik a részesedés összegét: a zárszámadásban benne van az egész évi munka. Az év Jcözi bevételekből gyűlik össze a részesedés. A hibák, ha gyakran ismétlődnek súlyos bajokat okozhatnak. Ezért jó, ha már év közben is tudjuk, hogyan áll a szénánk, mit tehetnénk az esetleges hibák kiküszöböléséért, az eredmények fokozásáért. A megyei tanács mezőgazdasági osztályán mát együtt vannak a járási jelentések, kialakult a kép termelőszövetkezeteink félévi gazdálkodásáról. Az adatok ismeretében pedig következtethetünk a továbbiakra. Ehhez persze tudni kell, hogy milyen lehetőségei vannak a második félévi bevételi tervek, teljesítésének. Természetesen akadhatnak kiszámíthatatlan tényezők, amelyek felborítják a számítást. NEM OLYAN BÉGEN MÉG ABBÓL BESZÉLTÜNK, hogy az idei gabonatermés magasan felülmúlja majd a korábbi évek eredményeit. Azonban a viharok, a jégverések és a pocokkárok számottevő kieséi, okoztak a kalászosokban. Érthető hát, hogy a mostani és az egy-másfél hónappal ezelőtti termésbecslés eltérő adatokat mutat. Főként a siófoki, a fonyódi és a marcali járásban, tehát a megye északi és északnyugati részén döntött le sok gabonát a vihar. A kuszáit kalászosokat nem vághatta gép, ezeken a területeken volt elsősorban szükség a kézikaszákra. A megyei összkép azonban a nehézségek ellenére is azt mutatja, hogy jóllehet a növénytermesztési főágazatból még nagyon kevés a bevétel — hiszen a kapások termését az ősszel takarítják be —a szövetkezetek összes jövedelme alig változik a tervezetthez képest. Persze akadnak termelő- szövetkezetek, ahol egyes növények nem adták meg a várt Munkában a szabási tsz építőbrigádja .EJ, RÁÉRÜNK ARRA MÉG"?! A borjúnevelőnél szorgos- kodnak a majorban. Nyolc asz- szony segít a munkában. Igyekeznek, hogy határidőre, szeptember 10-re átadhassák rendeltetésének az új épületet. No meg vár rájuk a következő munka. A szabási termelőszövetkezetnek tavaly is volt építőbrigádja, de akkor még csak — úgymond — dolgozgatott. Ma pedig már állandóan van munkája. ^ A brigádban 9 kőműves, 4 ács és 6 ipari tanuló van. A gazdaságban is sok munka várt rájuk, és jelentkeztek egyéni igények is. Hogyan hangolták össze a két feladatot? A szövetkezet vezetősége a közös munkák elvégzését tette a brigád első kötelességévé. A tavasszal gépszínt építettek, ezt jelenleg kombájnszérűnek használják. Most a borjúnevelő készül, és utána — mire a kukorica betakarítására kerül sor — be akarják fejezni a két 5 vagonos góré építését is. Közben Nagykorpádon meg Szabáson két-> két családi házat építettek; az fmsz-nél, a községi tanácsnál, a művelődési háznál, az orvoslakásnál javítási munkákat végeztek. A kétirányú tennivalót úgy hangolták össze, hogy amikor anyag- vagy kapacitáshiány volt a szövetkezetben, akkor teljesítették az egyéni megrendelők kívánságait. Ahogy megkapták az anyagot — mint például most a borjúnevelőnél — folytatták legfontosabb munkájukat, a közös feladatok végzését. Nézd meg a portál, megismered a gazdáját.,. Két ember építgeti a siófoki kórházat. így aztán várhatjuk, készüljön! hogy határidőre elhozamot, sőt... Szennán például nem szelektálták meg annak rendje és módja szerint a vetőburgonyát. A hanyagul kezelt terület a szántóföldi szemlén »kiesett«, vagyis a termeltető vállalat leminősítette. A kár több mint negyedmillió forint. Termelőszövetkezeteink többségében a hízóállatokat a tervezettnél nagyobb súllyal értékesítik, ezáltal jelentős többletbevételhez jutnak. Az is örvendetes, hogy megyeszerte takarékosság tapasztalható: egyes kiadásokra szánt összegeket nem költenek el a szövetkezetek. Látszik, hogy igyekszenek ellensúlyozni a gazdaság más területének kieséseit. Sajnos, nem mindenütt ilyen előrelátóak. Csaknem húsz közös gazdaságban kell az előlegezés mértékét csökkenteni, mert a várható jövedelem a tervezetthez képest kevesebbnek ígérkezik. A FÉLÉVI LELTÁRT minden közös gazdaságban el kellett készíteni. Az összegezésnek sem szabad elmaradnia. A további tennivalók meghatározása nem megy másként, csak az eddigi munkák fölmérésével, az eredmények és a hibák ismeretében. A félévi értékelés dokumentumait ne süllyesszék az íróasztal fiókjába heteken át — mint ahogy a balatonszentgyörgyi Dél-Balaton Termelőszövetkezetben tapasztaltuk —, hanem gondoskodni kell arról, hogy a fölvett adatokból mindenki, akit illet, tudomást szerezzen. Adtak ugyan felvilágosítást a gazdaság állattenyésztéséről, növénytermesztéséről, de hogy milyen hatással van mindez a tsz költségvetésére, azt nem tudták megmondani Szentgyorgyön. Maga Békeffi Lajos elnökhelyettes is helyteleníti, hogy a félévi fölmérés írásos anyagát fiókba zárták. Mint mondja, jó volna látni a számok tükrében, hogyan áll a szövetkezet az idei első félév után. A tagság is kíváncsi lehet erre, hiszen egyformán gazdái a szövetkezetnek. De hogyan tájékoztassák őket a tsz vezetői, ha maguk is tájékozatlanok? Benn vagyunk az év második felében. Nagyon sok fordul meg azon, igyekszenek-e pótolni a kieséseket a termelőszövetkezetek. Már most gondolni kell arra, hogy a »nem tehetünk róla« nem mindig elfogadható kifogás a gyenge eredményekre a zárszámadó közgyűléseken, hiszen bárki megkérdezheti: »Mii tettetek ellene?-"... Hemesz Ferenc Falun még most is gyakran lallani ezt a szólásmondást, lók igazság van benne. A rcn- letlen udvar, az elhanyagolt lazdasági fölszerelések és épü- etek olyan gazdára vallanak, ki nem sokat törődik környékével, nem érdekli, mit, miiéi és hogyan csinál. Az ilyen ■mber aztán módfelett csodál- lozik, ha nem jut előbbre, jövedelme elmarad a többiektől, és nemtörődömségéért hegszólja a falu. A háztáji tazdaságok: udvarok, gazdasáli épületek rendje vagy ren- letlensége a tsz-tag igényesséfét vagy igénytelenségét, törőlését vagy tunyaságát tükrözi Jgyanez mondható el a közös tortákról, majorokról is. Milyen a majorok rendje a tözös gazdaságokban? Nemesdéden maga a tsz-el- lök mondta, hogy két-három ’agonnyi szerves trágya van az stállók körül, az aratás idején '■emmit sem vittek belőle a ha- árba. — Most aratunk, nem írünk rá ilyesmivel foglalkoz- ii — tájékoztatott bennünket, íctven szarvasmarha, ugyan- mnvi koca és 850 hízó. illetve ■■üldő trágyába ayvVk össze, s :i tudja, idejében kihordhat- ák-e a mezőre. Pedig mindössze egyetlen fogatra volna zükség naponta, hogy kihord- a szarvasokba a trágyát ar- a a táblára, vanv annak kő- elébe. ahol sziiksé” van rá. Naay szakácsiba** ■djók: a jövő t- >ások eov r~- 'öleibe k”V r Issei fize-fogatos naponta kiviszi a felgyülemlett trágyát, ezenkívül még takarmányt, almot is visz a jószágnak az istállókhoz. Pusztakovácsiban is hordják a trágyát, Boronkán viszont az útról is jól látható, mennyi gyűlt össze belőle az istállóknál. Kétszeres haszna van a trágyahordásnak: egyrészt, amikor kell, már ott van a mezőn, másrészt pedig nem rontja a major képét és levegőjét. A somogyfajszi Kossuth Tsz- ben — a trágya itt is az istálló előterében bűzlik — helyenként kóró- és bozóttenger éktelenkedik a majorban. Nem lehetett volna letarolni? Dehogynem! A tsz ellenőrző bizottságának egyik tagja megjegyezte, hogy egyéni gazda korában milyen kényes volt az udvarára, nem tűrte meg az ilyen szégyenfoltokat: És miért tűri meg a tsz? Az állattenyésztők minden megerőltetés nélkül rendet tehetnének a majorban, hiszen ez a munkahelyük — s az övék, az egész közösségé a major, tehát jobban gondozhatnák. Legalább úgy, mint a kéthelyiek, ahol jóllehet, nagy a major, mégis példás rend, tisztaság fogadja a látogatót. Ilyen környezetben a tsz-tagok szívesebben végzik munkájukat. Igaz. hoav a <?4j)*'nabetaka- rítás követelő most a legnr- nyo>t' n te-több erőt. ~~~ .......oHvIedA porfelhő alatt FELZÚG A CSÉPLŐGÉP — Az első kéve mindig ünnep ... — Szikár termetű öregember szavai ezek. Akkor mondta ezt idősb Péter Lajos, amikor az első kéve lecsúszott a két emelet magas asztagról a kévevágó lábai elé. A cséplőgép nyögve fogadta az első rozskévét. Aztán megint megszólalt az idős ember. Szavait a kévés kazal csúszós tetején egyensúlyozó emberekhez intézte: — Vigyázzatok, fiaim, mert ott fent játszani nem lehet! A szavakat úgy nyelte el a cséplőgép zaja, ahogyan a dob emészti sorra a kévéket. Kedden kezdték meg a csép- lést a balatonszentgyörgyi Dél- Balaton Tsz holládi üzemegységében. Pénteken délre elfogyott az árpa, s most a rozson a sor. Megszámoltam, tizenöt asztag áll a falu végi szérűs- kerten. Olyan egyformák, s olyan nyílegyenes a soruk, mint a díszszemlére felsorakozott katonáké. A vizeshordók mellett égnek meredő csáklyák állnak őrt a gabonaasztagok mellett. A cséplőgép ott zúg a lucernatábla szélén, nyeli a teli kalászokat. Huszonegy ember szolgálja ki a gépet. Mind a huszonegy [(inkább fekete már, mint barna te perzselő naptól. És porosak. Ruhájukat éppen olyan szürkére festette a por, mint amilyen szürke a cséplőgép. Meleg van. Csak a balatoni szél hoz némi enyhülést, de a cséplőcsapat tagjai most azt is szidják. — Nézze meg, milyen porfelhőt visz a szalmakazalra — mutatja Czár Lajos traktoros, a cséplőgép kezelője. — Még a kévés kazalon is betakarja az embereket. A traktoros törékeny termetű ember. Kezén liláspirosan fénylik a rátapadt gépzsír. Mindene a cséplőgép. Ez a tizedik nyara, amit masinálással tölt. És ez a harmadik cséplőgép, amivel dolgozik, de ezt már öt éve hajtatja minden nyáron. — Amikor megérkezett a Lengyeltóti Gépállomásra, új volt. Vigyáztam rá mindig, ezért ragaszkodom hozzá — mondja. A szalmakazalon öt ember dolgozik. Hasig süllyednek a friss, kesernyés szagú szalmába. A poros arcokon mély barázdákat szántanak a lefolyó . i;> zadságcseppek. Az ing a hátukhoz tapad, s megfogja a csípős toklászt. Estére kelve pirosra marja a bőrt. De nemigen törődnek vele. Gyűrik a nagyobbnál nagyobb szalmacsomókat. — Ügy dönti a port ez a gép, mint a rossebb — dörmögi az egyik sapkás ember. — Egy kis bor kellene, amivel leöblíthetnénk — mondja Nógrádi János, aki már vagy negyven nyáron segített kazlat rakni. De még mindig nem akarja abbahagyni. A cséplés- nek varázsa van. Szép, de nagyon nehéz munka. Talán jobban kifárasztja az embereket, mint az aratás. Ezt tartja az etető, Pápai Ferenc is. — Nagyok a kévék, nehéz teríteni a dobban. Lába alatt éles vijjogással pereg az acélhenger, s mély zúgásba csap át, ha beleér a kalász. A következő pillanatban mint puskagolyó csapódik ki egy-egy eltévedt szem. Némelyik eltalálja az arcát. A szeme nincs védve, nem használ szemüveget. — Nincs. Nem adtak — válaszolja a kérdésre. Az ő munkájának üteme szabja meg a többi húsz emberét. Ha siet, kapkodni kell mindenütt, ha megáll, megáll a munka a gép körül. Nyugodtan egyenletesen teríti a kévéket. Ez a legjobb. A gépei elveszi úgy igénybe, meg az e • berek is győzik, öt éve csinálja. így szokta meg. Reggel hatkor indul a gép, s este nyolcig búg. Délben csak addig állnak, amíg bekapják az ebédet. Nem mennek haza a faluba, itt ülnek le a kazlak tövében. — Kell is ennyi pihenés, mert megfulladna az ember — mondja Pálfi Ferencné. — A polyvalyuk kész porfészek. Talán ide folyik össze minden por, amit a szalmából kiver a gép. Lerakódik a szájba, belemegy az orrba, s légszomjat okoz. Itt nincs gabona. Csak a törek meg a polyva ömlik megállíthatatlanul. A szem ott folyik hátul. — Elég tisztán jön meg gyorsan is — mondja a zsákoló, Mózes Ferenc. Szaporán kapkodja a zsákokat. A lovas kocsi már ott vár a traktor mögött, s ha összegyűlik egy fordulóra való, elindul vele a raktárba. Négyszázhuszonnégy cséplőgép dolgozik ezekben a napokban szerte a megyében. Négy- százhuszonnégyszer huszonegy ember szívja naphosszat a port. Az országúton autók suhannak a Balaton felé. A benne ülők csak a porfelhőt látják, ami ott kavarog a cséplőgép fő1"' Kercza Imre
