Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-13 / 189. szám

TIZENEGY LOBOGÓT LENGET A SZÉL BALATONI a balatonföldvári I. osztályú campiingben. A 2500-as tábor csaknem négyezer turistát fogadott magába. Matrac, nyugágy, táskarádió A kényelem bére Tóparti jelenet 8 kérdésben (Színhely: A kisebb rürdőtelepeken kabinsomak is be- illene; a siófoki nagy strandon csupán a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat fiókjának ad szállást a tágas, levegős épület. Időpont: Egy esős augusztusi délelőtt, amikor napozó­gyékény helyett inkább hősugárzót bérelnének a strand vendégei. Személyek: A kölcsönzőt — már évek óta — Sziklai Jánosné vezeti. Ö ad választ az újságíró kérdéseire.) Jó utat, campingbusz! Fürdőruhás vevők, javuló élelmiszerellátás gálják ki fürdőruhás vevőiket, s ha elfogy valami a pultról, a kocsi belsejéből nyomban új csomagokat raknak elő. — Utánpótlásért naponta Kaposvárra megyünk — mond­ja Szabó elvtárs —, ott talál­kozunk vállalatunk Pécsről út­ba indított kocsijával, s véte­lezzük föl a másnapra szüksé­ges árut. Tudjuk, költséges egy kissé az ellátásnak ez a formá­ja, de az üdülés kellemesebbé tételéért vállani kell az ezzel járó terheket. • A campingellátó kocsi na­ponta több ezer forintos for­galmat bonyolít le a sátrakba települt — elsősorban külföldi — napimádók körében. Megje­lenését örömmel fogadják mindenütt, hiszen vásárlóit megszabadítja a gyakran több órás beszerző körutaktól. A leilei Aranyhíd campingben hangosanbeszélő közli minden alkalommal az élelmiszeres kocsi érkezését, s itt-ott már üzenet is várja a »gépesített« üzletet: keresse föl a part mentén letáborozott kisebb csoportokat is. A tűző napfényben hívatla­nul buggyan ki az eladókhoz intézett kérdés: — És mit szólnak a mecseki emberek a Balaton kellemes vizéhez? — Még nem fürödtünk, ké­rem, az időnkből nem futja er­re — hangzik a válasz. Azután fölberreg a motor, és a Bala- ton-part első campingellátó kocsija elindul Szemes felé. — b — A Balaton-parti üdülösáv ke- reskedelmi hálózatánál jelent­kező zsúfoltságot, torlódást, élelmiszert árusító autók beál­lításával fogják enyhíteni. (Új­sághír.) * Zöld ponyvával fedett gép­kocsi kanyarodik a műútról a Lelle és Szemes közötti part­szakasz táborának sátrai közé; a jármű oldalán felirat hirdeti küldetését: Campingellátás. A kocsi hátsó ajtaját óvatos kézzel nyitják fel, s percek alatt megelevenedik a »terülj, asztalkám«-mese modern vál­tozata. Pultot helyeznek a föld­re, föléje napvédő ernyőt nyit­nak, s az így rögtönzött üzlet berendezése hamarosan megte­lik konzervvel, készétellel, elő­re csomagolt gyümölccsel, sü­teménnyel és egyéb élelmiszer­rel. Jönnek a közeli sátrak la­kói, tájékozódnak a kétnyelvű ártábláról, s már kérik is a celofánba bújtatott pozsonyi patkót, zöldpaprikát vagy ép­pen a déli ebéd elkészítéséhez szükséges levesport. — Néhány napja csupán, hogy munkába álltunk — új­ságolja Szabó Lajos, a Me- csekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat csoportvezetője —, Toliétól Zamárdiig keressük föl a kevéssé ellátott campin- 2,eket élelmiszerekkel. Napon­ta 16—18 ilyen parti település­hez jutunk el, s csak zárt cso­magolású árut hozunk forga­lomba. Az italféléket menet közben jégládában hűtjük, így az ízes falatok mellé kellemes itallal is szolgálhatunk. A fehér köpenyes eladók közben szakértelemmel szol­Indokoli méltatlankodás Sok százan keresték föl az utóbbi hetekben a Keleti villa­sor 7. számú épületét Balaton­szárszón. Itt, az árnyas fákkal körülvett házban töltötte életé­nek utolsó hónapját a nagy proletárköltő, József Attila, és irodalmi hagyatékából itt ren­dezték be a nevét viselő múzeu­mot. A látogatók gyakran az ország túlsó végéről érkeznek Szárszóra azért, hogy a mú­zeum megtekintésével is hódol­janak a költő emlékének. A fürdőidény kezdetétől azonban a legutóbbi napokig csukott aj­tó fogadta az érkezőket: a Jó­zsef Attila Múzeumot — átren­dezés miatt — zárva tartották. A vendégek méltatlankodó megjegyzései —. véleményünk szerint — teljesen jogosak: Ho­gyan lehetsé-ges, hogy egy Ba­laton-parti múzeumnál éppen a nyári hónapokra irányoznak elő átrendezést, amikor erre ősztől tavaszig éppen elég idő kínálkozik? A megyei múzeumi igazgató­ság a maga részéről elvégezte a múzeum felújításával kapcso­latosan azt a munkát, amivel megbízták: még májusban gon­doskodott a belső tatarozásról. A késedelmes megnyitás oka a jelek szerint az volt, hogy az értékes irodalmi hagyatékot őr­ző vitrineket a kiállítást rende­ző szerv csak július végére tudta elkészíttetni. A József Attila Múzeum föl­frissítve, a nagy költőhöz mél­tó keretek között most végre ismét kaput nyitott. A történ­tek tanulságát azonban így is le kell vonni: a hibás, késedel­mes ügyintézés méltán vonja maga «tán a dolgozók elma­rasztaló bírálatát. 1. 2. Mit tudnak kölcsönözni a fürdőzőknek? — Félezer gumimatrac, 42 csónak, számos nyugágy, tranzisztoros rádió, fényké­pezőgép, másfél száz gyé­kényszőnyeg, nagyobb meny- nyiségű úszóöv, békaember- fölszerelés, többféle társas- iáték áll raktárunkban az üdülők rendelkezésére. Melyik közülük a leg­keresettebb? — Minden mást megelőz­ve a gumimatrac. Meleg na­pokon az utolsó darabig ki­adjuk őket, s ilyenkor rend­szerint valamennyi csóna- k'mknak is akad bérlője. •í * Van-e hiánycikk? — Igen, gyakran keresnek vitorlást nálunk a fürdőzők, de az nem szerepel a köl­csönözhető cikkek listáján. Mi a közönség vélemé­nye a kölcsönzésről? — örülnek vendégeink, hogy üdülési gondjaikat ilyen formában is megköny- nyíti a kereskedelem. A köl­csönzési árak mértéktartóak, egy gumimatrac bérleti díja például reggeltől estig csu­pán tíz forint... Ami oly­kor bosszúságot okoz vendé­geinknek: a kölcsönzéskor a személyazonossági igazol­ványt be kell mutatni, s az néha bizony a kabinban ma­rad. 4. „Fürödjek, vagy napozzak inkább ?" A biztonsági öv sokoldalú alkalmazása A mólón esti séta közben össze­találkozik a helybeli cukrászda köztiszteletben álló mestere és az élelmiszerüzlet vezetője. — Üdvözlöm, kedves szaktárs — köszönti a boltos az édességek professzorát. — Nem vagyunk mi szaktársak — válaszol a másik —, ön a kereske­delemben dolgozik, én pedig az iparhoz tartozom. — Ez igaz — szól vissza a fűsze­res —, de ván közös vonás is a munkánkban. Az önök tortáját és a mi csemegeszaláminkat egyaránt csak szeletelve hozzák forgalom­ba. Búvárnak képezi át magát a Ms Laci, és ahogy felbukkan a víz alól, lesodorja úszó gumi­matracáról a nagypapát. — Haszontalan kölyök — korholja az öreg az unokáját —, hát nem tudsz vigyázni? — Bizony tudok, Papi — ne­vet a kislegény —, látod, a gumipárnának nem történt semmi baja. * * * Két fürdőruhás csitri főtt kuko­ricát majszol a strandra vezető úton, s közbon az egyik megkérdi barátnőjét: — Mondd csak, te miért szereted a kukoricát? A válasz álmodozó és határozott: — Mert ennek Is olyan selyme«, szőke bajusza van. BS Mennyi a befolyó köl- **• csönzési díjak összege? — Ez teljesen az időjárás­tól függ. Ma például csak néhány száz forintra számí­tunk, de felhőtlen napokon a több ezer forintot is elér­jük. Az idei nyár eddigi na­pi csúcsbevétele 7200 forint volt. t* Van-e valamilyen biz- tonsági előírás? — Igen, van. Ha elromlik az idő, és a viharkosár fel­kerül a móló árbocának csú­csára, nem adhatunk ki csó­nakot. Rendtartóak-e a fürdő­* * zök? — Nincs különösebb pana­szunk. A kölcsönzési időt vendégeink megtartják, s a kiadott cikkekre vigyáznak. Az idén például mindössze két gumimatrac veszett el, de mindkét esetben megfi­zették a kárösszeget. ÍJ Mi a kölcsönző dolgo- * zóinak kívánsága? — A kellemes fürdőidő. Szeretjük a napfényt, a munkánkat... És jó lenne az előirányzott bevételi ter­vet is teljesíteni. (Merész fiatalemberek csó­nakot jönnek bérelni. Csu­romvizesek — egyelőre a szi­táló esőtől —, kezük enyhe remegése arról árulkodik, hogy bizony fáznak is. Kedé­lyük mégis töretlen, és a kölcsönző dolgozóival együtt vallják, hogy nincs még a nyárnak vége.) B. T. Utazási szezon.., i HÉTVÉGI PIHENÉS A köznapi álmodozó vala­hogy így képzeli el: vasárnap beülök a gépkocsiba, kényel­mesen elringattatom maga­mat Földvárig, ott belehuppa­nok a hús hullámokba, azután este a friss élmények és né­hány velem bámult ismerős társaságában felüdülve visz- szatérek az áléit város házai közé. Álomnak — némi kiegészí­téssel — nem is rossz ez a hétvégi prognózis, a valóság azonban a szférák magassá­gában jár tőle. A Balatonra vezető műút már a reggeli órákban zsúfolva van jármű­vekkel, s a torlódó forgalom­ban nemcsak az álmot kell a vezetőnek kidörzsölnie a sze­méből, de az oda szálló finom porszemeket is. A tó közel­sége később mankót ad ugyan a már-már hervadó remények mellé, de ahogy a divatos für­dőhelyre érkezett társasbu­szok, személykocsik és moto­rok légióján végigtekint a köznapi fürdőzö, feltör benne a kétség: — Földvár már csak itt volna ... de az a föld hol vár, ahol egy parányi nyugalmat is lelhetek? A napimádók persze nyom­ban a strand pénztárát roha­mozzák meg, vagy a távolab­bi ingyenfürdőre váltanak be­lépőjegyet, s percek múltán már ott locsolják egymást a szürkészöld, sűrű folyadék­kal, melyben az iszap és c hínár mellett némi víz is ta­lálhatós melyről másnap földöntúli mosoly kíséretében mesélik a hivatalban: »Tud­játok:, gyerekek, az valami is­teni volt!« A táskarádiók di­vatos dzsesszszámolcat recseg­nek, ezernyi gyerek úszóövért vagy labdáért bömböl, időn­ként hajókürt kever rekedi bugást a vízparti szimfóniába, amelynek talán éppen az a varázsa, hogy közben a saját hangját sem hallja az ember. Természetesen a fürdözőké a legnépesebb tábor, de hit, remény és szeretet tekinteté­ben a horgászoké az első hely a Balaton mentén. Rozzant csónakból vagy a móló kövei­ről, etetőhelyek szentélyéből vagy a kardvonalú sás- közül lógatják zsinórjukat a vízbe szalmakalapos fejükre zuhog közben a napfény, de ők szin­te hideglelést kapnak a gyö­nyörűségtől, ha félnaponként egyszer kapást jelez a parc- faúszó. A praktikus víkendezők < camping önkiszolgáló étter­mének falai között táborozna■ le már kora délelőtt, kíváncr tekintettel és felcsattané füttyszóval bírálatot monda­nak a nyár fürdöruha-költ-- ményeiről. Elfogyasztana> közben néhány pohár habe' némi sörrel, s mikor a hős*-’ verejtékcsöppöket csal hom­lokukra, csak ránéznek az ét­lapra: némely étel borsos ár-' nyomban lehűti kedélyeikéi A tikkasztó délután az ár­nyas fák tövében találén őket de alkonyattájt ked,élvben trétaözönben. vát-óx kéri"1' "' senki nem mér’-őzhet vei Az est meoe.i*öev. e-ó-> p»- latonföldváron. tritorlámk suhannak a. szűrt ‘émbe.n hold eZÜStÖt S-á- n "!y ti-1 re. és a -parti sé*án-" ”«-1 fölé ki lehet tenni r. t-'-bl-n- valamennyi hely toMalt. A »bevándorló-< ilyenkor már járműre vl. és sóvárog­va gondol hivatali* írénsztttlá- ra. Mert másnap valahol ki kell pihenni a fáradalmakat — ir

Next

/
Thumbnails
Contents