Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-12 / 188. szám
MSZMP MEGYEI RÍ7GTTSÁGA ES A MEGYE! TANÁCS LAPJA Szombat esti razzia Sokan voltak szombat est6 a kaposvári szórakozóhelyeken. Szép számmal akadtak látogatói a sötét parkoknak is. A késő éjszakai órákban egyenruhás munkásőrökből, rendőrökből és nyomozókból álló járőrök indultak ki a város több pontjára megállapítani: a szórakozóhelyek vezetői, dolgozói és a szülők mennyire ismerik és tartják meg az ifjúságvédelmi rendszabályokat. Ellenőrizték a parkokat is. Egy fiú a ligetben ... Vékony, fekete fiú. Sietve igyekszik kifelé a Jókai liget bői, amikor meglátja az el lenőrök fel-fel villanó zseblámpáit — Neve, lakása, életkora? — Hermann Péter Pál, Ka posszerdahely, tizenkilenc éves vagyok... MunkAelye? f'd — Az dészet... illetve csak júniuság dolgoztam ott. — És most? — A mutternak segítek otthon ... — Kaposváron mit keresett? — Egy csajt kísértem el.. Nem tudtam, hogy miféle. Hetykén, zsebre dugott kézzel, fölényesen beszél, amíg rendre nem utasítják. Zöld szalagos, fekete vadászkalapja alatt összeráncolt homloka mutatja: nincs ínyére az ellenőrzés, a pokolba kívánja a járőrt ... és a partnere Hamarosan előkerül partnere, noha szeretett volna feltűnés nélkül meglépni. Pápai Erzsébet, tizennyolc éves, állandó lakása Somogyváron van, a Várhegy utca 90. szám alatt. Itt laknak szülei is. — Miért van még éjszaka is Kaposváron? — Itt fogok dolgozni... Ki is közvetítettek már a tanács kertészetéhez. — Otthon a tsz-ben nincs munka? — De van, csak az nehéz. — Kinél lakik? — A Margitnál... Két gyereke van. Nem tudom a címet, de odatalálok. — Vacsorázott? — Nem... — Mennyi pénze van? — Három forint... — Miből eszik holnap, holnapután, egészen addig, amíg munkahelyén — ha fölveszik — fizetést kap? Nem felel. Talán szülei, akik bizonyára nyugodtak leányuk sorsa felől, válaszolhatnának erre a kérdésre. Vagy nem is szükséges? Záróra a parkban A Múzeum park, az Ipar Vendéglő, a Dorottya Vendéglő, a Színház park, a piactér, majd a Szabadság parki Kert Vendéglő kerül sorra. Mindenütt ott voltak, de igazán csak az utóbbi szórakozóhelyen akadt dolguk a munkásőrség rádiósainak. Segítséget, újabb gépkocsikat és járőröket kellett kérniük. A Park Vendéglőben ugyanis sok 15—18 éves fiú és lány szórakozott. A járőrök távozása után nyugodtan zárórát is csinálhatnak. Ugyanis sok olyan fiatalt kellett előállítani, aki még nem volt tizenhat éves, illetve személyazonosságát nem tudta megfelelően igazolni. Piros. Egyikük sincs még tizenhat éves. Koncz Vendelné két leányára felügyelt. — Régen mondtam már nekik, hogy menjünk haza — mentegeti magát. De azért még tizenegy órakor is ott voltak. A tizenöt éves Sz. Józsiért éjfél után ment apja a rendőrségre. — Tilalmam ellenére ment el szórakozni, majd kap otthon! — erélyeskedett. Nem lehetett túlságosan szigorú az a tilalom... A tizenöt éves Sz. Mária 11 óráig kapott kimenőt szüleitől. Vajon mit szóltak, hogy az elhúzódó adat- felvétel miatt csak jóval éjfél után került haza? Sok szülő könnyelműen nyugodt szívvel engedi el gyermekeit késő este otthonról. Talán attól félnek, hogy nem lesz elég idejük szóra kozni, s ezért nem törődnek az ifjúság védelmét szolgáló rendszabályokkal? Tudniuk kellene, hogy tizenhat éven aluli fiatal még szüleinek társaságában sem tartózkodhat este nyolc óra után nyilvános szórakozóhelyen. „Nincs kedvem dolgozni... Az adatfelvételre várakozók között a nyomozók egy ismerőst fedeznek föl: — Jancsi, gyere csak! hívják magukkal a nyurga fiút. Régi ismerősük Pintér János kaposvári fiatal, aki bár még csak húszéves, de mái kétszer volt börtönben. Legutóbb júniusban szabadult. — Munkahelyed van? — Négy napot dolgoztam a textilben. — Azóta nem helyezkedtél el, pedig szóltunk az érdekedben! — Nincs kedvem dolgozni. El akarok menni Pestre. — Ruhád, pénzed van-e? — Ez, ami rajtam van. (Fekete pulóver ing nélkül, kopott, fekete nadrág, visele- tes cipő.) Négy forintom van, de felmegyek holnap vagont rak ii... Igazolvány nélkül Több olyan fiatalt kellett előállítani, aki bár elmúlt tizenhat éves, nem tudta felmutatni személyi igazolványát. Pedig az igazolvány 28. oldalán levő utasítás rájuk is vonatkozik: »A személyi igazolvány az egyetlen olyan okmány, amellyel az igazolvány tulajdonosa személyazonosságát hitelt érdemlően igazolja. Ezért az igazolvány tulajdonosa köteles ezt megőrizni, állandóan magával hordani, és a hatósági közegek felhívására felmutatni.« A Szegedi Ápolónőképző Iskola itthon levő hallgatója, Nyers Ilona sem tartotta magánál. Vida Sándor pécsi egyetemistánál és a társaságában levő kislánynál sem volt igazolvány, amikor késő éjszaka a Színház parkban igazoltatták őket. Szabó Zoltán pesti egyetemista sem tudta felmutatni személyi igazolványát, de fölényeskedett, hogy őt ismerniük kellene a nyomozóknak. Sokan nem tartják meg azt a rendelkezést, hogy a személyi adatokban beállt változást 48 órán belül jelenteni kell. Varga Katalin második hónapja, Mohácsi Éva április óta dolgozik Kaposváron, de még nem értek rá a rendőrségre elmenni. A rézszíjas fiú Egy madárijesztőhöz hasonló, furcsa öltözékű fiú lép be adatainak egyeztetése végett. Dózsa Zoltán 19 éves kaposvári lakos nemrégen még a Donnerban, szüleinél élt. De elköltözött tőlük, s azóta albérletben lakik. — Nem értjük meg egymást, azért — mondja. Ezen nem is csodálkozni. Szőke haja egészen a hátára lóg, kétoldalt eltakarja fülét, öltözéke: fehér, egy kicsit koszos, párhuzamos nadrág. Ezt és blúzát saját elképzelése szerint varratta. Blúza fényes, fekete anyagból készült, középen gombok helyett lyukakon áthúzott fekete-fehér selyemzsinór tartja össze. Ugyanilyen zsinóron apró dísz fityeg nadrágjáról. Derekán széles bőröv rézfejű szögekkel kiverve. Félelmetesnek szeretne látszani, de inkább nevetséges, illetve sajnálatra méltó. Íme, egy olyan fiatal, aki különbnek szeretne látszani a másiknál, de csak különcebb. — A pénzt én kerestem, úgy öltözködöm, ahogy akarok — rángatja a vállát. A gimnáziumból kimaradt, mert nem volt kedve tanulni. Most segédmunkás a Tatarozó Vállalatnál. Az oltani kommunistáknak, KISZ-istáknak még nem tűnt fel? Nyári arcképek A RAKODÓMUNKÁS Por van és hőség. A közelben teherautók, vontatók húznak el megnövelve a porfelhőket. A két vagon egy kissé megdől, mert kanyarban áll. Erős markú, izzadt emberei szórják le róluk a szürke salakot. Messzebb a síneken kósza kis délibáb vibrál. Szótlanok az emberek. Erősen markolják a lapát nyelét, határozottan lendítik. Egyetlen fölösleges mozdulatot sem tesznek. összeszorítja száját egyikük. Homlokáról időnként egy- egy verejtékcsöpp esik a salakra, ott biztosan megsötétedik, de ezt nem figyeli senki. Lehet, hogy a következő lapáttal már a sínek melletti salakhegyre repül. És jön a következő lapát utána... Aztán még egy és nagyon sok ... — Én itt az öreg vagyok — mondja az összeszorított szájú. — Negyven múltam, mégis mindig rakodok... Még erős vagyok... Bírom. Megtámaszkodik a lapát nyelén. Határozott vonásai vannak. Szeme szűk, szája egyetlen vonal. Homlokán két függőleges ránc. »Nevetni szokott-e vajon?« gondolom. Mert erről az arcról nem tudom elképzelni, hogy milyen lehet nevetve. »Persze... Otthon. A gyerekekkel« — folytatom magamban. De most nem nevet, egy kis mosolyféle sem enyhíti vonásainak szilárdságát. Kevés szavú ember. »Munka közben a lapátot kell fogni, nem pedig beszélgetni.«— És itt különben is nehéz lenne a társalgás: a másik vagon messzebb van, korcog a lapát, nagy a por. Megemelem a lapátot. Nehezen csúszik a salak alá,' minden nagyobb rög fékezi... öt lapátolás után abbahagyom. Nem bírnám csinálni — döntöm el. — Pedig a salak könnyű ... Sóder, szén ... Ezek a nehezek — mondja, s könnyedén meríti tele a szívlaoátot. Kétszer annyit emel rá. mint én. Mozdulatain nem látszik az «’■«feszítés. Cs«k a biztorság. Vafíonkirakó. Télen, nyáron, éjjel vagy nappal — neki mindegy. — Még erős vagyok... Bírom. Jól keresek, öt gyerek van . .. Az öreg lendít a lapáton, porzik a salakhegy oldala, egy-két izgága rög legördül. Még nem is ér le, mikor jön a következő lapát utána... Aztán még egy és nagyon sok. — S. Nagy — Esti iskolában — Mennyi B+l? — Ha jól fizet, kétmillió Emberi akarat — emberi segítség A munkásőrség és a rendőrség szombat esti razziájának tapasztalatai arra kell figyelmeztessék társadalmi szervezeteinket, hogy még többet foglalkozzanak a fiatalok és a szülők nevelésével. Az illetékes felügyeleti szerveket pedig arra, hogy rendszeresebben ellenőrizzék ilyen vonatkozásban is a szórakozóhelyeket. Szalai László A rohamok egyre gyakrabban jelentkeztek. Hol a lépcsőházban, hol a munkahelyén esett össze, és sebesítette meg magát. Rehó István tanácsi vállalati dolgozó gyógyíthatatlannak hitt epilepsziában szén- vedett. Az utóbbi hónapokban szinte naponként voltak rohamai. Az orvosok véleménye az volt, hogy csak agyműtét segítene, viszont annak sikere bizonytalan, esetleg béna marad. Rehó István meg akart gyógyulni. Mint mondotta, ő gondoskodik egész családjáról. Édesapja beteg, édesanyja úgyszintén, kiskorú húga van, aki még iskolába jár, tehát hogy Ostobaság ? Egyik-másik »gondos« szülő, mint Takács'Gyuláné (Kaposvár, Nyugat-Ivánfa-hegy) kifakadt az előállítás miatt: — Ostobaságot csinálnak ... Miért kell ennyi embert előállítani, miért nem szórakozhatunk nyugodtan? Társaságában volt tizenöt éves lánya, Rózsa és két rokon kislány is: V. Gizella, P. SÁTOR VERÉS FOIVYODLIGETEIV A külföldi nyaralók szívesen verik le sátoraikat közvetlenül a Balaton partján. nagy szüksége van rá a családnak. Valahol azt hallotta, Svédországban sikeres agyműtéteket hajtottak végre epilepsziás betegeken. Levelet írt a műtéteket végző professzornak. Részletesen megírta betegsége körülményeit, helyzetét. »A műtétet ingyenesen vállalom — hangzott a hamarosan megérkezett válasz —, viszont az útiköltséget és a kórházi ápolási költséget meg kell fizetnie.« A kérdés most már az volt, hogyan lehet az utazáshoz és a kórházi kezeléshez szükséges tetemes összeget — több mint 20 000 forintot — előteremteni. Rehó Itvánnak segített a társadalom. Az utazás költségét a SZOT vállalta, az ápolási költségekhez pedig hozzájárult a Vöröskereszt, a Helyiipari Szakszervezet és a vállalata. Munkatársai több mint kétezer forintot adtak össze számára. Két hét alatt együtt volt a pénz. • A többit már tőle tudjuk. Svédországban várták. A kórházban is, és azok is, akik tudtak érkezéséről. Szeretettel fogadták a követségen. Idegenbe szakadt honfitársaink felajánlották segítségüket, hogy a kezelési költségből ne kelljen fölöslegesen költenie. A műtét előtt meghívták egy-két napra, s gondoskodtak teljes ellátásáról, a műtét után pedig mindennap meglátogatták, gyakran többen is. Szekrényén mindig friss virág állt a vázában, látogatói ajándékokkal kedveskedtek neki. S gyógyulása mellett legszebb és legmaradóbb emléke: az emberi segítségnek és összefogásnak ez a nagyszerű megnyilvánulása. Nótári Sándor , • • o • iSO&O/C Brumma brumma irmaiba... Isztambul utcáiról el fognak tűnni a medvetáncoltatók é's medvéik, holott évszázadok óta szórakoztatják a város felnőtt és gyermek lakosságát. A városi hatóságok úgy nyi- laktoztak, hogy a medvék veszélyeztetik a lakosság egészségét, de még az egészségügyi hatóságok végső döntésétől függ, hogy valóban lelövik-e a mackókat, ha a tilalom ellenére a város belterületén találják őket. A rendőrség megállapítása szerint Isztambulban jelenleg 200 barnamedve produkálja magát. Régebben is hoztak már rendeletet a medvetáncoltatás ellen, de sikertelennek bizonyult. Tizenöt török líra bírsággal sújtották a medvetáncoltatókat, akik legtöbbször lerótták a bírságot, és folytatták kifizetődő tevékenységüket. Az isztambuli mackókról a lakosság azt tartja, hogy ha óvatosan ráhelyezik a talpukat valakinek a fájós hátára, a fájdalom azonnal megszűnik. * * * Aki felakasztotta a kecskéjét... Az olaszországi Rovigóban Martino Ferrari parasztember kitekintett a kocsma ablakán, és legnagyobb megdöbbenésére megállapította, hogy önkezével akasztotta fel a kecskéjét. A kecskét az előző napon vásárolta, és a nyakára hurkolt kötélnél fogva vezette az országúton hazafelé, de közben egy vasúti kereszteződéshez ért. Minthogy a sorompó le volt engedve, és néhány méternyire kocsmát talált, gondolta, megiszik egy pohár bort, amíg a vonat át-, halad. Mire felocsúdott, a vonat már elment, a sorompót felhúzták — és vele együtt a kecskét is. A pápa meg a vízisí VI. Pál pápa fogadta a vízisí-világbajnokság részvevőit. »-Párhuzamba lehetne ugyan állítani — mondotta — a vízisít azzal az evangéliumi jelenettel, amelyben Jézus Krisztus a Tibériás-tó vizén jár, de ez csak erőltetett bibliamagyarázat lenne.-» Izgága Lady Az egyik londoni bíróság öt font büntetésre ítélt egy asz- szonyt »a nyilvános rend és béke meegbontása miatt«. A bíró éles szavaikkal indokolta meg az ítéletet: »Felháborító módon viselkedett — mondta—, mindenkit sértegetett, a női rendőrt összerugdosta, és a legközönségesebb módon káromkodott. Nyilvánvalóan ittas állapotban volt.« Mindez akkor történt, amikor az asszony a londoni repülőtéren be akart szállni a milánói repülőgépbe. A tettes, Lady Audley beismerte vétkességét. De ki ez a Lady Audley? Ma inkább Sarah Churchill néven ismerik, a nagy államférfi lánya. * * * Arisztid súlyosan megbetegszik, úgyhogy alulról kell táplálni. A művelet közben hangosan feljajdul: — Mi az — kérdezi az orvos —•, talán forró a kávé? — Dehogyis — feleli Arisztid. — Nincs benne elég cukor! Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztői WTRTH LAJOS. Szerkesztőségi Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem órzünu meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy nőnapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.
