Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-12 / 188. szám

MSZMP MEGYEI RÍ7GTTSÁGA ES A MEGYE! TANÁCS LAPJA Szombat esti razzia Sokan voltak szombat est6 a kaposvári szórakozóhelye­ken. Szép számmal akadtak látogatói a sötét parkoknak is. A késő éjszakai órákban egyenruhás munkásőrökből, rendőrökből és nyomozókból álló járőrök indultak ki a vá­ros több pontjára megállapí­tani: a szórakozóhelyek veze­tői, dolgozói és a szülők mennyire ismerik és tartják meg az ifjúságvédelmi rend­szabályokat. Ellenőrizték a parkokat is. Egy fiú a ligetben ... Vékony, fekete fiú. Sietve igyekszik kifelé a Jókai liget bői, amikor meglátja az el lenőrök fel-fel villanó zseb­lámpáit — Neve, lakása, életkora? — Hermann Péter Pál, Ka posszerdahely, tizenkilenc éves vagyok... MunkAelye? f'd — Az dészet... illetve csak júniuság dolgoztam ott. — És most? — A mutternak segítek ott­hon ... — Kaposváron mit kere­sett? — Egy csajt kísértem el.. Nem tudtam, hogy miféle. Hetykén, zsebre dugott kéz­zel, fölényesen beszél, amíg rendre nem utasítják. Zöld szalagos, fekete vadászkalapja alatt összeráncolt homloka mutatja: nincs ínyére az el­lenőrzés, a pokolba kívánja a járőrt ... és a partnere Hamarosan előkerül part­nere, noha szeretett volna fel­tűnés nélkül meglépni. Pápai Erzsébet, tizennyolc éves, ál­landó lakása Somogyváron van, a Várhegy utca 90. szám alatt. Itt laknak szülei is. — Miért van még éjszaka is Kaposváron? — Itt fogok dolgozni... Ki is közvetítettek már a tanács kertészetéhez. — Otthon a tsz-ben nincs munka? — De van, csak az nehéz. — Kinél lakik? — A Margitnál... Két gye­reke van. Nem tudom a cí­met, de odatalálok. — Vacsorázott? — Nem... — Mennyi pénze van? — Három forint... — Miből eszik holnap, hol­napután, egészen addig, amíg munkahelyén — ha fölveszik — fizetést kap? Nem felel. Talán szülei, akik bizonyára nyugodtak leá­nyuk sorsa felől, válaszolhat­nának erre a kérdésre. Vagy nem is szükséges? Záróra a parkban A Múzeum park, az Ipar Vendéglő, a Dorottya Vendég­lő, a Színház park, a piactér, majd a Szabadság parki Kert Vendéglő kerül sorra. Min­denütt ott voltak, de igazán csak az utóbbi szórakozóhe­lyen akadt dolguk a munkás­őrség rádiósainak. Segítséget, újabb gépkocsikat és járőrö­ket kellett kérniük. A Park Vendéglőben ugyan­is sok 15—18 éves fiú és lány szórakozott. A járőrök távo­zása után nyugodtan zárórát is csinálhatnak. Ugyanis sok olyan fiatalt kellett előállíta­ni, aki még nem volt tizen­hat éves, illetve személyazo­nosságát nem tudta megfele­lően igazolni. Piros. Egyikük sincs még ti­zenhat éves. Koncz Vendelné két leá­nyára felügyelt. — Régen mondtam már ne­kik, hogy menjünk haza — mentegeti magát. De azért még tizenegy órakor is ott voltak. A tizenöt éves Sz. Józsiért éjfél után ment apja a rend­őrségre. — Tilalmam ellenére ment el szórakozni, majd kap ott­hon! — erélyeskedett. Nem le­hetett túlságosan szigorú az a tilalom... A tizenöt éves Sz. Mária 11 óráig kapott kime­nőt szüleitől. Vajon mit szól­tak, hogy az elhúzódó adat- felvétel miatt csak jóval éj­fél után került haza? Sok szülő könnyelműen nyugodt szívvel engedi el gyermekeit késő este otthon­ról. Talán attól félnek, hogy nem lesz elég idejük szóra kozni, s ezért nem törődnek az ifjúság védelmét szolgáló rendszabályokkal? Tudniuk kellene, hogy tizenhat éven aluli fiatal még szüleinek tár­saságában sem tartózkodhat este nyolc óra után nyilvános szórakozóhelyen. „Nincs kedvem dolgozni... Az adatfelvételre várakozók között a nyomozók egy isme­rőst fedeznek föl: — Jancsi, gyere csak! hívják magukkal a nyurga fiút. Régi ismerősük Pintér Já­nos kaposvári fiatal, aki bár még csak húszéves, de mái kétszer volt börtönben. Leg­utóbb júniusban szabadult. — Munkahelyed van? — Négy napot dolgoztam a textilben. — Azóta nem helyezkedtél el, pedig szóltunk az érdeked­ben! — Nincs kedvem dolgozni. El akarok menni Pestre. — Ruhád, pénzed van-e? — Ez, ami rajtam van. (Fekete pulóver ing nélkül, kopott, fekete nadrág, visele- tes cipő.) Négy forintom van, de felmegyek holnap vagont rak ii... Igazolvány nélkül Több olyan fiatalt kellett előállítani, aki bár elmúlt ti­zenhat éves, nem tudta fel­mutatni személyi igazolvá­nyát. Pedig az igazolvány 28. oldalán levő utasítás rájuk is vonatkozik: »A személyi iga­zolvány az egyetlen olyan ok­mány, amellyel az igazol­vány tulajdonosa személyazo­nosságát hitelt érdemlően iga­zolja. Ezért az igazolvány tu­lajdonosa köteles ezt megőriz­ni, állandóan magával horda­ni, és a hatósági közegek fel­hívására felmutatni.« A Szegedi Ápolónőképző Is­kola itthon levő hallgatója, Nyers Ilona sem tartotta ma­gánál. Vida Sándor pécsi egyetemistánál és a társaságá­ban levő kislánynál sem volt igazolvány, amikor késő éj­szaka a Színház parkban iga­zoltatták őket. Szabó Zoltán pesti egyetemista sem tudta felmutatni személyi igazolvá­nyát, de fölényeskedett, hogy őt ismerniük kellene a nyo­mozóknak. Sokan nem tartják meg azt a rendelkezést, hogy a szemé­lyi adatokban beállt válto­zást 48 órán belül jelenteni kell. Varga Katalin második hónapja, Mohácsi Éva április óta dolgozik Kaposváron, de még nem értek rá a rendőr­ségre elmenni. A rézszíjas fiú Egy madárijesztőhöz hason­ló, furcsa öltözékű fiú lép be adatainak egyeztetése vé­gett. Dózsa Zoltán 19 éves kaposvári lakos nemrégen még a Donnerban, szüleinél élt. De elköltözött tőlük, s az­óta albérletben lakik. — Nem értjük meg egy­mást, azért — mondja. Ezen nem is csodálkozni. Szőke haja egészen a hátára lóg, kétoldalt eltakarja fülét, öltözéke: fehér, egy kicsit koszos, párhuzamos nadrág. Ezt és blúzát saját elképzelése szerint varratta. Blúza fényes, fekete anyagból készült, kö­zépen gombok helyett lyuka­kon áthúzott fekete-fehér se­lyemzsinór tartja össze. Ugyanilyen zsinóron apró dísz fityeg nadrágjáról. De­rekán széles bőröv rézfejű szögekkel kiverve. Félelmetesnek szeretne lát­szani, de inkább nevetséges, illetve sajnálatra méltó. Íme, egy olyan fiatal, aki különb­nek szeretne látszani a má­siknál, de csak különcebb. — A pénzt én kerestem, úgy öltözködöm, ahogy aka­rok — rángatja a vállát. A gimnáziumból kimaradt, mert nem volt kedve tanulni. Most segédmunkás a Tatarozó Vállalatnál. Az oltani kom­munistáknak, KISZ-istáknak még nem tűnt fel? Nyári arcképek A RAKODÓMUNKÁS Por van és hőség. A közelben teherautók, vontatók húz­nak el megnövelve a porfelhőket. A két vagon egy kissé megdől, mert kanyarban áll. Erős markú, izzadt emberei szórják le róluk a szürke salakot. Messzebb a síneken kó­sza kis délibáb vibrál. Szótlanok az emberek. Erősen markolják a lapát nye­lét, határozottan lendítik. Egyetlen fölösleges mozdulatot sem tesznek. összeszorítja száját egyikük. Homlokáról időnként egy- egy verejtékcsöpp esik a salakra, ott biztosan megsötéte­dik, de ezt nem figyeli senki. Lehet, hogy a következő la­páttal már a sínek melletti salakhegyre repül. És jön a következő lapát utána... Aztán még egy és nagyon sok ... — Én itt az öreg vagyok — mondja az összeszorított szájú. — Negyven múltam, mégis mindig rakodok... Még erős vagyok... Bírom. Megtámaszkodik a lapát nyelén. Határozott vonásai vannak. Szeme szűk, szája egyetlen vonal. Homlokán két függőleges ránc. »Nevetni szokott-e vajon?« gondolom. Mert erről az arcról nem tudom elképzelni, hogy milyen lehet nevetve. »Persze... Otthon. A gyerekekkel« — folytatom ma­gamban. De most nem nevet, egy kis mosolyféle sem enyhí­ti vonásainak szilárdságát. Kevés szavú ember. »Munka közben a lapátot kell fog­ni, nem pedig beszélgetni.«— És itt különben is nehéz len­ne a társalgás: a másik vagon messzebb van, korcog a la­pát, nagy a por. Megemelem a lapátot. Nehezen csúszik a salak alá,' minden nagyobb rög fékezi... öt lapátolás után abbaha­gyom. Nem bírnám csinálni — döntöm el. — Pedig a salak könnyű ... Sóder, szén ... Ezek a nehezek — mondja, s könnyedén meríti tele a szívlaoátot. Kétszer annyit emel rá. mint én. Mozdulatain nem látszik az «’■«feszítés. Cs«k a biztorság. Vafíonkirakó. Télen, nyáron, éjjel vagy nappal — neki mindegy. — Még erős vagyok... Bírom. Jól keresek, öt gyerek van . .. Az öreg lendít a lapáton, porzik a salakhegy oldala, egy-két izgága rög legördül. Még nem is ér le, mikor jön a következő lapát utána... Aztán még egy és nagyon sok. — S. Nagy — Esti iskolában — Mennyi B+l? — Ha jól fizet, kétmillió Emberi akarat — emberi segítség A munkásőrség és a rend­őrség szombat esti razziájá­nak tapasztalatai arra kell figyelmeztessék társadalmi szervezeteinket, hogy még többet foglalkozzanak a fiata­lok és a szülők nevelésével. Az illetékes felügyeleti szer­veket pedig arra, hogy rend­szeresebben ellenőrizzék ilyen vonatkozásban is a szórakozó­helyeket. Szalai László A rohamok egyre gyakrab­ban jelentkeztek. Hol a lép­csőházban, hol a munkahelyén esett össze, és sebesítette meg magát. Rehó István tanácsi vállalati dolgozó gyógyíthatat­lannak hitt epilepsziában szén- vedett. Az utóbbi hónapokban szinte naponként voltak roha­mai. Az orvosok véleménye az volt, hogy csak agyműtét segí­tene, viszont annak sikere bi­zonytalan, esetleg béna marad. Rehó István meg akart gyó­gyulni. Mint mondotta, ő gon­doskodik egész családjáról. Édesapja beteg, édesanyja úgyszintén, kiskorú húga van, aki még iskolába jár, tehát hogy Ostobaság ? Egyik-másik »gondos« szülő, mint Takács'Gyuláné (Kapos­vár, Nyugat-Ivánfa-hegy) ki­fakadt az előállítás miatt: — Ostobaságot csinálnak ... Miért kell ennyi embert elő­állítani, miért nem szórakoz­hatunk nyugodtan? Társaságában volt tizenöt éves lánya, Rózsa és két ro­kon kislány is: V. Gizella, P. SÁTOR VERÉS FOIVYODLIGETEIV A külföldi nyaralók szívesen verik le sátoraikat közvetlenül a Balaton partján. nagy szüksége van rá a csa­ládnak. Valahol azt hallotta, Svédországban sikeres agymű­téteket hajtottak végre epilep­sziás betegeken. Levelet írt a műtéteket végző professzor­nak. Részletesen megírta be­tegsége körülményeit, helyze­tét. »A műtétet ingyenesen vál­lalom — hangzott a hamarosan megérkezett válasz —, viszont az útiköltséget és a kórházi ápolási költséget meg kell fi­zetnie.« A kérdés most már az volt, hogyan lehet az uta­záshoz és a kórházi kezeléshez szükséges tetemes összeget — több mint 20 000 forintot — előteremteni. Rehó Itvánnak segített a tár­sadalom. Az utazás költségét a SZOT vállalta, az ápolási költségekhez pedig hozzájárult a Vöröskereszt, a Helyiipari Szakszervezet és a vállalata. Munkatársai több mint kétezer forintot adtak össze számára. Két hét alatt együtt volt a pénz. • A többit már tőle tudjuk. Svédországban várták. A kór­házban is, és azok is, akik tud­tak érkezéséről. Szeretettel fo­gadták a követségen. Idegenbe szakadt honfitársaink felaján­lották segítségüket, hogy a ke­zelési költségből ne kelljen fö­löslegesen költenie. A műtét előtt meghívták egy-két nap­ra, s gondoskodtak teljes ellá­tásáról, a műtét után pedig mindennap meglátogatták, gyakran többen is. Szekrényén mindig friss virág állt a vázá­ban, látogatói ajándékokkal kedveskedtek neki. S gyógyulása mellett leg­szebb és legmaradóbb emléke: az emberi segítségnek és össze­fogásnak ez a nagyszerű meg­nyilvánulása. Nótári Sándor , • • o • iSO&O/C Brumma brumma irmaiba... Isztambul utcáiról el fognak tűnni a medvetáncoltatók é's medvéik, holott évszázadok óta szórakoztatják a város felnőtt és gyermek lakosságát. A városi hatóságok úgy nyi- laktoztak, hogy a medvék ve­szélyeztetik a lakosság egészsé­gét, de még az egészségügyi hatóságok végső döntésétől függ, hogy valóban lelövik-e a mackókat, ha a tilalom elle­nére a város belterületén ta­lálják őket. A rendőrség megállapítása szerint Isztambulban jelenleg 200 barnamedve produkálja ma­gát. Régebben is hoztak már ren­deletet a medvetáncoltatás el­len, de sikertelennek bizonyult. Tizenöt török líra bírsággal sújtották a medvetáncoltatókat, akik legtöbbször lerótták a bír­ságot, és folytatták kifizetődő tevékenységüket. Az isztambuli mackókról a lakosság azt tartja, hogy ha óvatosan ráhelyezik a talpukat valakinek a fájós hátára, a fáj­dalom azonnal megszűnik. * * * Aki felakasztotta a kecskéjét... Az olaszországi Rovigóban Martino Ferrari parasztem­ber kitekintett a kocsma ab­lakán, és legnagyobb meg­döbbenésére megállapította, hogy önkezével akasztotta fel a kecskéjét. A kecskét az előző napon vásárolta, és a nyakára hur­kolt kötélnél fogva vezette az országúton hazafelé, de közben egy vasúti kereszte­ződéshez ért. Minthogy a sorompó le volt engedve, és néhány méternyire kocsmát talált, gondolta, megiszik egy pohár bort, amíg a vonat át-, halad. Mire felocsúdott, a vo­nat már elment, a sorompót felhúzták — és vele együtt a kecskét is. A pápa meg a vízisí VI. Pál pápa fogadta a ví­zisí-világbajnokság részve­vőit. »-Párhuzamba lehetne ugyan állítani — mondotta — a vízisít azzal az evangé­liumi jelenettel, amelyben Jézus Krisztus a Tibériás-tó vizén jár, de ez csak erőlte­tett bibliamagyarázat lenne.-» Izgága Lady Az egyik londoni bíróság öt font büntetésre ítélt egy asz- szonyt »a nyilvános rend és béke meegbontása miatt«. A bíró éles szavaikkal indokolta meg az ítéletet: »Felháborító módon viselkedett — mondta—, mindenkit sértegetett, a női rendőrt összerugdosta, és a legközönségesebb módon ká­romkodott. Nyilvánvalóan it­tas állapotban volt.« Mindez akkor történt, ami­kor az asszony a londoni re­pülőtéren be akart szállni a milánói repülőgépbe. A tettes, Lady Audley be­ismerte vétkességét. De ki ez a Lady Audley? Ma inkább Sarah Churchill néven ismerik, a nagy állam­férfi lánya. * * * Arisztid súlyosan megbe­tegszik, úgyhogy alulról kell táplálni. A művelet közben hangosan feljajdul: — Mi az — kérdezi az orvos —•, talán forró a kávé? — Dehogyis — feleli Arisztid. — Nincs benne elég cukor! Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztői WTRTH LAJOS. Szerkesztőségi Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem órzünu meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy nőnapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
Thumbnails
Contents