Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-11 / 187. szám

ÓZ MSZMP MEGYEI ßl7GTTSAGA ES A MEGYE! TANÁCS LAPJA MEGKEZDŐDÖTT AZ UBORKASZEZON VASUTAS BŰVÉSZEK Mire képes egy (gátlástalan) anya Tizenliaí éves cséplők között Nyári gyakorlaton a mezőgazdasági technikum diákjaival a Nagyatádi Konzervgyárban. Az idén egy új sterilizátort ál­lítottak be, mely folyamatossá teszi a termelést. A tervek sze­rint 230 vagon uborkát tartó­sítanak. Varga Albert MÁV-forga- lomdrányítót gyakran megkérik útitársai, jó ismerősei a vona­ton: — No, te bűvész, mutass va­lamit! A vasutas nem kéreti magát, kártyát vesz elő a zsebéből, s előad néhány szalontrükköt. Egyszer egy főhadnagy min­den mutatványra legyintett: — Ó, ez semmi! Varga Albert egy szót sem szólt, csak titokzatosan mo­solygott. Amikor leszállt a tiszt, utánaszólt az ablakból: — Semmije se hiányzik, fő­hadnagy elvtárs? — Nekem ugyan nem. — Enyém lehet, ami nálam van? — Nyugodtan. — Hát akkor köszönöm szé­pen ezt a tollat, ezt a pénztár­cát, ezt az órát. A főhadnagy meglepetésében csak annyit mondott: — Hogy került ez magához?! Az utasok jót nevettek a pó­rul járt közbeszólón. MÁQUS KLUB ZÁKÁNYBAN A zákányi Varga Albertot gyerekkora óta érdekli a bű­vészet. Sok trükköt megtanult, aztán variálta őket. öt évvel ezelőtt megismerkedett egy nyugdíjas illuzionistával. A Bonyhádon élő mester Danielli néven járta a külföldi cirku­szokat, varietékat. Szívesen megtanította a bűvészet iránt érdeklődő vasutast a mester­ség minden csínjára-bínjára, sőt még a fölszerelését is át­adta a műkedvelő bűvésznek. A megyei és a csurgói járási művelődésügyi osztály mun­katársai tavaly ősszel megkér­ték a bűvészkedő vasutast, hogy alakítson szakkört a zá­kányi művelődési otthonban. Varga Albert maga mellé vett három vasutast (Kisiván János anyaggazdálkodót. Füstös Já­nos kocsifelírót, Oletics László vonatkísérőt) meg két lányt, Rozs Gizellát és Száraz Má­riát. A zákányi mágusklub tag­jai hetenként kétszer találkoz­tak. Varga Albert elméleti és gyakorlati foglalkozást tartott a lelkes mágusjelölteknek. A lányok megfogni sem tudták rendesen a kártyát. Megtanul­ták. Először ferde szemmel néztek odahaza a bűvésztanu­lókra. Órákig álldogáltak a tü­kör előtt, s gyakorolták a kártya- és a cigarettatrükkö- ket. „FIAM, TE AZ ÖRDÖQQEL CIMBORÁLSZ!" Kisiván János egyszer elva­rázsolta édesanyja’ gyűrűjét. Amikor elővette a gumival le­zárt dobozból, csak ámuldo­zott. — Te gyerek, nem rendes úton csinálod ezt. Áruld el a nyitját. Egy hétig nyaggatta a fiát, ő azonban nem mondta el a trükköt. — Fiam, te az ördöggel cim- borálsz! — gyanúsította meg egy nap. Amikor ez sem haznált. ki­jelentette, hogy nem engedi el többet a szakkörbe. Erre már megijedt a fiú, s elmondta édesanyjának, hogyan kerül a gyűrű a dobozba. Nemcsak a tanítványoknak gyűlik meg a bajuk az ottho­niakkal. hanem a mesternek is. Varga Józsefné gyakran pa­naszkodik ismerőseinek: — Nem árulják el ezek a titkukat. Benyitok a múltkor a szobába, hát menten égnek állt minden hajam szála. Látom, hogy a leverőben van a nvak- kendő ... Egyszer meglesem a kulcsúmkor, h/wwff— »'únálják. A HIVATÁSOS BŰVÉSZ RETIRÁL A hattagú társulat már »le­futotta« a környéket. Szerepelt Zákányban, Zákánytelepen Gyékényesen, Szentmihályhe- gyen, Surdon és Beleznán. Né­hány hónapja a gyékényesi vasútállomás szaköreként mű­ködik tovább a mágusklub, legutóbb a vasutasnapon lé­pett föl. Amikor a gyékényesi elő­adásra készült a szakkör, vá­ratlan akadály jött közbe. A járásban turnézó vándorcir­kusznak és a mágusklubnak egy napra esett az előadása. Kisiván János bemotorozott Csurgóra benzinért, s egyúttal megkereste a cirkuszigazgatót a műsor elhalasztása végett. Amikor a társulat bűvésze meghallotta, hogy Kisiván Já­nos amatőr bűvész, odament hozzá, s megkérdezte, hogy mit csinálnak. — Égő cigaretták a levegő­ből, égő cigaretta a zsebkendő­ben — sorolta az anyaggazdál­kodó. — Á, eltenni! — legyintett a bűvész. Amikor néhány világszámot is megemlített a vasutas, a bűvész mindjárt más szemmel nézett rá. — Szívesen megnézném a műsorukat — búcsúzott el. Amikor a cirkusz fölverte Gyékényesen a sátrát, Kisiván János elment, mert kíváncsi volt a bűvész számaira. Az igazgató megszólította a bejá­ratnál: — Á, maga a bűvész?! — Igein, a faluban én. Mint kollégát ingyen been­gedték az előadásra. Hiába várta azonban a bűvészt — nem lépett föl ezen az estén. BŰ VÉSZÁQ YV A FÉSZERBEN Varga Albert Lepsényben, Oletics László Balatonmárián dolgozik a nyáron, csak vasár­nap találkozhattam a műked­velő mágusokkal. A két lány kivételével mindenki ott volt Vargáék zákányi otthonában. Megmutatták a két és fél má- zsányi fölszerelést, előadták több mint kétórás műsoruk néhány számát. Gyűrűt tün­tettek el, tejet öntöttek kalap­ba, s virággá változtatták, kártyatrükköket mutattak. Minden kérdésre készségesen válaszoltak, csak éppen a mu­tatványok trükkjét nem árul­ták el. — Ez kulisszatitok! — tár­ta szét a kezét a szakkörveze­tő. — Nehéz a bűvészet? — Gyakorlat kérdése — vá laszol Varga Albert. — Másfél hónapig gyakorol­tam tükör előtt egy kártya- trükköt — árulja el Kisiván János. A kellékek, a hatalmas ar­tista utazóláda az előszobában áll. A kulisszák a fészerben. Ugyanitt várja a legközelebbi előadást a hatalmas bűvész­ágyú is. — Magunk fabrikáltuk — mondja Füstös János. — A ka­vicsbányában hegesztettük a csövét. Ezzel lőjük ki az elva­rázsolt kártyát cigaretta képé­ben. « A vasutas bűvészek nagyon sok pénzt áldoztak saját zse­bükből fölszerelésre. Azt re­mélik, hogy egyszer lesz vala­milyen költségvetésük. Búcsúzáskor Varga Albert megszorítja a kezem. — Viszontlátásra! — Viszontlátásra valamelyik előadásunkon. Kilépek az udvarra, utánam kiált. — Várjon, itt maradt az órá­ja! Elegáns mozdulattal előha­lássza kockás ingkabátja zse­béből a kézfogáskor eltüntetett karórát. Lajos Géza »Tizenhárom végből«... — harsog a népdal a diáktorkok­ból. Bódi tanár úr szigorúan hátranéz, de megenyhülve fordul ismét előre: nincs ok a fegyelmezésre. A távolsági busz a mezőgazdasági techni­kum diákjaival az Ifjúsági Tsz földjei felé tart. Ebédelni voltak Kaposvá­ron, s most visszatérnek, vár rájuk a cséplés. Napi munka­idejük máskor hat óra, most kivételesen tizenkettő, mert ez olyan munka, amit nem lehet félbehagyni, már csak az ál­lami gazdaságtól küldött irá­nyító dolgozók miatt sem. Di­cséretükre szolgáljon: meg sem látszik rajtuk, hogy már reggel hat óra óta taljon van­nak. A jó ebéd (pörkölt volt káposztasalátával) meg ép­penséggel visszaadta frissesé- güket, csak úgy zeng a busz a nótázástól. A busz lassít, a kanyarodé­ban már előbukkan épülő is­kolájuk. Mögötte zöld lom­bok; a kukoricatáblák között sárga színfoltként bújik meg a cséplés színhelye. — Mindenki a munkájához! adja ki a vezényszót Bódi tanár úr, s tanítványai olyan készséges-gyorsán ugranak le a buszról, hogv aki látja, egy csöppet sem kételkedik ben­ne: szívesen teljesítik a ka­pott utasítást. Feldohog a cséplőgép, meglendül a gép­szíj, Feiher Ági sebesen ci- bálja kék melegítőjét. — Nem lesz meleged ebben a hosszú nadrágban? — kér­dem tőle. — Hát... nem lesz hűvös, de szúr a szalma. Én adoga­tom a kévéket az etetőnek • válaszol felkapaszkodás köz­ben. A gép hátuljánál a lehulló szalmát egy széles »sombre­Ax uborkát üvegekbe rakják. A sterilizátorból kiszedik az uborkásrekeszeket. Torontóban a 27 esztendős John Roe asszony — három kisgyermek anyja — megnyer­te egy áruház kitűzött pálya­díját: minthogy hajlandó volt az áruházban monokinira vet­kőzve megjelenni, utalványt kapott, amely feljogosítja, hogy harminc percig ingyen »vásároljon« különféle árucik­keket. A mama 130 dollár ára ruhaneműt vett gyermekeinek. * * * Biztos hatás Óriási felháborodást kel­tett egy holland gyógyszer- gyár, amely harsányan rek­lámozott soványító tablettái­ba galandféregfejeket ke­vert. A fogyni vágyó holland nők hosszú ideig nem tud­ták, mi a »gyógyszer« ható­anyaga. Az igazság akkor derült ki, amikor egy újság­író fölfigyelt a tablettá s do­bozon levő utasításra: »Azonnal elfogyasztandó. Ne tartogassuk!« A beavatkozó egészségügyi szervek tárták fel a szélhámosságot. Mindent a macskáért Áz Egyesült Államokban a gazdag állatbarátok rokon- szenve a kutyáktól átpártolt a macskákhoz. A macskák étkezésére évente körülbelül százmillió dollárt, gyógyke­zeltetésükre pedig mintegy kétmillió dollárt költenek. New Yorkban és Los Ange­lesben, ahol a macskák a legnépszerűbbek, áruházak­ban különféle ruhákat, koz­metikai szereket, ékszereket árusítanak macskák számá­ra. * • * Morzsák Ha nem üvöltesz, senki sem hiszi el, hogy valami bajod van. rós« legény vilié zza. Feketére égett hátán sárga rétegben ra­kódott le a törek. A vastag porfelhőben fejét föl sem emelve, gépies mozdulatokkal dolgozik. A széles kalap ár­nyéka alól vidám kék szemek pillantanak rám. Kunhegyi Balázs nem először lát csép- lést. Szülei a balatonkiliti tsz tagjai. Biztosan ők, a szülők tanácsolták, hogy technikum­ba jelentkezzék,, mondom, ám a fiú önérzetesen tiltakozik: — Nem, magam akartam ide jönni. — Sokat fizetnek érted a szüleid? — Egy fillért sem. Ösztön­díjas vagyok, a tsz 275 forin­tot küld havonta. — A kollégium mennyibe kerül? — Havi százhetvenötbe na­pi négyszeri étkezéssel, tiszta ágyneművel. A megmaradó száz forint pedig éppen elég zsebpénznek — mosolyodik el Balázs. Egy kicsit odébb húzódom, mert nagyon összegyűlt a pelyva, két kislány ponyvát emelve éppen arra készül, hogy elszállítsa. Az egyik shortos, pöttyös kendősre már az ebédlőben fölfigyeltem, éppen ilyen fürge mozdulatok­kal hordta az ebédet is tár­sainak. — Te biztosan dolgoztál már cséplésen, ugye? A kérdezett, Kiss Rózsa ne­vetve válaszol: — Nem, én kaposvári va­gyok. Édesanyám a ruha­üzemben dolgozik. — Sietve teszi hozzá: — Az osztálynak csak a fe­le falusi diák, a másik felé­nek különböző foglalkozásúak a szülei. Az apukák közt van katonatiszt, könyvelő, boltve­zető, és hamarjában föl sem tudom sorolni, mi minden. — Elégedett vagy a válasz­tásoddal? — kérdezem. — Egyáltalán nem bántam meg — válaszol. — Mi tetszett az eddigi munkák közül a legjobban? Nem vártam ugyan olyan választ, hogy a répakapélás, mert tudom, hogy az nem ör­vend nagy lelkesedésnek, még­is meglepődve hallom: — A traktorvezetés. Mindenkinek jut három nap gyakorlat a traktervezetésre, de aki csak teheti, többször is felül — tájékoztat Bódi Lajos tanár úr. Amikor arról érdek­kit dicsérne meg közül, töprengve „Örült éjszaka1 66 A híres angol »Roling Stones« együttes pénteken este hangver­senyt adott a Hága melletti sche- venirgue-i kaszinóban. A esemény hírére több ezer dzsesszrajongó fiatal gyűlt össze az elegáns ten­gerparti fürdőhelyen, hogy ked­venceit üdvözölje. A hangverseny — a lapok beszámolói szerint — »őrült éjszakává« fajult el: a meg­vadult dzsesszbarátok összetörték a kaszinó színháztermének fotel­jait, a környéken parkoló gépko­csik ablaküvegeit, és mindent, ami a kezük ügyébe akadt. A kár tíz­ezer holland forint. A rendőrség az éjszakai órákban több tucatnyi fiatalt letartóztatott, majd hajnal­ban nagy részüket szabadon bocsá­totta. Három dühöngő ifjú még mindig a börtönben várja sorsá­nak alakulását. A sza'badon bo­csátottak között volt egy fiatal lány, aki — mikor szülei érte mentek — »szemérmesen« fekete rendőrkö­penybe takarta — teljes meztelen­lődöm, diákjai mondja: — Elég nehéz feladat, mert ki ebben, ki abban a munká­ban, de valamelyikben mind­egyik ügyes. Talán az a zöld sapkás ott, a kazal tetején — mutat az egyik vékony fiú felé. — öt bárhová odaállít­hatom, mindenütt megállja a helyét. A zöld sapkás fiút Matus Józsefnek hívják, s külön ér­demeket szerzett magának az asztagrakásban, szinte az ő irányításával formálódott a kazal. Vele most nehéz volna szót váltani, helyette Baranyát Lajos harmadik osztályos ag- ronómust faggatom: — A cséplőgép előtt már szépen sorakoznak a telt zsá­kok Mennyi a napi termelés? Restelkedve válaszol: — Mi, diákok igazán nem dicsekedhetünk még a telje­sítménnyel: negyvennégy­negyvenhat zsák gyűlik össze, azt mindjárt elszállítjuk a Gabonafelvásárló és Feldolgo­zó Vállalat raktárába, mert nekünk nincs hol tárolni. A második osztályosok négy­hetes nyári gyakorlata a befe­jezéshez közeledik. Kedvvel dolgoznak a fiatalok. Munká­jukért pénzt is kapnak. Napi keresetük 25—30 forint. Nem sok, de nem is kevés. Hama­rosan felnőtt dolgozókként kell helytállniuk. Ez hogy si­kerül? A nyári gyakorlat erő­próbája szerint: jól! Moldován Ibolya N ... i aki haldoklott, lát­ta, hogy barátai és hozzátar­tozói közül még azok sem szomorkodnak túlzottan, akik legjobban szerették. »Miért volnék szomorú én, ha más sem szomorú miat­tam?« És bizonyos, hogy de­rűsebben halt meg, mivel senki sem vette tragikusan a halálát. * • • Mire jó bántani a holta­kat, ha már úgysem szen­vednek? * • * Hála istennek, a férfiak­nak van foglalkozásuk. Ré­mes elgondolni, mi lenne belőlük, ha csak férjek vol­nának! Fontosabb szeretni ahhoz, hogy megértsünk, mint meg­érteni ahhoz, hogy szeres­sünk. * * * Van az állatokkal egy kö­zös nyelvünk, éspedig a csend. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanár* lapja. Főszerkesztői WTRTH I.A.IOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. & Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó vállalat. Kaposvár. Latinka s »*. i. Telefon 15-ifi Felelő* kiadó: Szabó Gábor Beküldött kéziratot nem őrzőn»* meg. és oem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helví postalVvatalokná» és postáskézbesftőVnél. Előfizetési rlli hónapra 12 index: 8SM1 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latlnka Sándor utca 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents