Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-11 / 187. szám
Kedd, 1964. augusztus 11. 3 SOMOGYI NÉPLAP NYÁRI VÁSÁR augusztus 10—22-ig ii nylonharisnya íi fürdőruhák íi nyári ruhák vatvásznak Női, férfiszandálok Leányka és bakfis fürdőruhák Bébi, lányka és bakfis nyári ruhák és még ezerféle cikk Műszálszövetek Nyomott mosóáruk Női balerinacipők Női pömcipők 30 %-os engedménnyel kapható a kijelölt boltokban ____________IMI B ÚCSÚZIK Végnapjait éli a kaposvári öreg piactér. Ha az ígéreteknek hinni lehet, rövidesen megnyílik az új, ahol az eddiginél sokkal jobb körülmények között vásárolhatnak majd a háziasszonyok. A régi piac búcsúzik. Remélhetőleg búcsút mond azoknak a hibáknak is, melyeket a múlt pénteki hetipiacon Keczeli Lajossal, az Állami Kereskedelmi Felügyelőség munkatársával tapasztaltunk. Mennyibe kerül? Kora reggel van, de már javában áll a piac. Munkába siető asszonyok iparkodnak a vásárlással. Bosszankodnak azon, hogy igen sok árus nem tünteti föl terményein az árakat. — Mennyibe kerül? — kérdezik, és a válasz nem mindig egyforma: attól függ, hogy mennyi a vevő, mekkora a felhozatal, s milyen az áru iránti kereslet. — Nem értem rá, nézzék el ezt egy öregasszonynak — mondja Csendes Ferencné kiskereskedő. — Három éve végzem ezt a munkát, de még senki sem szólt ezért — magyarázkodik a hetesi Vikár Béla Tsz piaci megbízottja. Nincs ártábla a kaposvári Latinka Tsz áruin sem. Megfeledkezett erről Tóth Kálmánná kiskereskedő is. A városi tanács kereskedelmi csoportja szigorúbban követelje meg az előírások megtartását! Nem szeméttelep! Kifejti a babot, a héját hátradobja, s amikor figyelmeztetik, így válaszol Sós Ferencné ((Kaposvár, Kecel- hegy) őstermelő: — Majd elviszik a szemetesek! ... Muszáj itt kifejtenem, mert ha otthon csinálom meg, a bab elveszti frisseségét és megbámul... Budai Istvánná leánya (Kaposvár, Gárdonyi Géza u. 2.) a kukorica csumáját szórja a földre. — Nem figyelmeztettek, hogy ez tilos — védekezik. Halomba gyűlik a szemét, a vásárlók térdig járnak benne. A szeméten rengeteg a légy. A közegészségügyi hatóságok vizsgálata elsősorban arra terjed ki, hogy a tejet, tejfölt ne árusítsák földes termény közelében. Azt is meg kellene követelni az árusoktól, hogy terményeik hulladékát ne a földre szórják, hanem szállítsák el. A piacteret ne tévesszék össze a szemétteleppel! Gyorsmérést, de pontosat! Sok pavilonban van gyorsmérleg. Azonban nem mindegyik megbízható. Kiss Sán- dorné, a Vendéglátó Vállalat piaci pecsenyesütője azzal védekezik, hogy nem ért a mérleg beállításához. Mérlegének mutatója egy dekát előrejelez. így a negyvenforintos rántott halnál minden méréskor negyven fillérrel károsodik a vevő. Ezt tetézi a? esetleges tévedés is. A zselicszentpáli Táncsics Mihály Tsz dolgozói a kölcsönzőből hoztak mérleget a piacra. Ez a mérleg is pontatlan volt, nem játszott rendesen. Frey Mihályné pecsenyesütőnek nincs dekás súlya. Az egy-két deka eltérés a hatvanforintos pecsenyénél kolbásznál sokat számít. Pontatlan volt a mérlege a so- mogyjádi Augusztus 20. Tsz- nek is. A tanács kereskedelmi osztályának gyakrabban kellene ellenőriznie a mérlegek állapotát is. Első osztályba nem léphet... Ez a vevő véleménye, a MÉK és a kaposvári fmsz pavilonjaiban mégis látni szabványtól eltérő,, rossz minőségű terményt első osztályúként árusítani. — így kaptuk, tessék, itt a számla ■— mutatják. Ez azonban nem megoldás. A fonnyadt, hernyó rágta káposzta, a több napos tök nem árusítható első osztályúként. Az is érthetetlen,, hogy amíg az egyik bódéban az ugyanolyan minőségű őszibarackot »E« jelűként hat forintért, a másikban »F« jelűként öt forintért árusítják. Pedig mindketten egy helyről kapják. Szabványkönyve minden pavilonvezetőnek van. Vajon az árut csak a számlák alapján veszik át? Szabályozás helyett átirányítás A MÉK és a földművesszövetkezet igen fontos árszabályozó szerepet tölthet be a piacon. Árusítottak is kiváló minőségű paprikát, paradicsomot, szőlőt stb. Csak diny- nyét nem. Rengeteg volt viszont a magánárusoknál és néhány termelőszövetkezetnél. A MÉK 9-es pavilonjában mindössze három darab, az előző napokról megmaradt, fé- iig rothadt sárgadinnyét és néhány darab felvágott, színtelen, íztelen görögdinnyét árultak — első osztályúként! Érthető, hogy a vásárlók inkább a magánkereskedőket keresték föl, ahol kiváló minőségű dinnyét vehettek. Itt a MÉK és az fmsz árszabályozó szerepe nem érvényesült, ehelyett átirányították a vevőket a magánkereskedőkhöz. • * * Nagyon várják a vevők, a háziasszonyok, hogy a vásár- csarnok megnyíljon. Remélik, hogy ezekkel a hibákkal ott már nem fognak találkozni. Szalai László Augusztus 21—22: Kaposvölgyi napok Mezőgazdasági szakmunkások megyei találkozója A Hazafias Népfront megyei bizottsága és a megyei tanács mezőgazdasági osztálya augusztus 21—22-én Kaposvölgyi napókat rendez. Huszonegyedikén az állattenyésztési, huszonkettedikén pedig a növénytermelési és növényvédelmi szakmunkások második megyei találkozóját rendezik meg Nagyberkiben, a művelődési ház nagytermében. A megnyitót 21-én reggel 9 órakor tartják. Sóst János, a megyei tanács vb-elnökhelyet- tese mond beszédet. Két szakelőadás is elhangzik, az egyiket dr. Szmodics Tibor, as FM Állattenyésztési Főigazgatóságának főelőadója, a másikat Böbék József tudományos kutató tartja. A hozzászólások, és a vita után a részvevők megtekintik a nagyberki Ka- posvölgye Tsz állattenyésztését. Másnap a növény-, szőlőtermelési és növényvédelmi szakmunkások találkozóját Mohar László megyei mezőgazdasági osztályvezető nyitja meg, majd előadások, hozzászólások kit vetkeznek, délután pedig növényvédelmi gyakorlati bemutató lesz, megtekintik a Pannon kincse szőlőiskolát is. A megyei találkozókat Molnár Imre megyei főagronómus zárja be. Kétharmad Ez az arány nem jelige, hanem egy fontos feladat megjelölése az ipar számára. Annak a célnak a kitűzése, hogy az évi termelésemelkedést egyharmadában létszámemeléssel, kétharmadában pedig a munka termelékenységének növelésével biztosítsa az állami ipar. 1961-ben el is érte ezt az ipar; abban az évben a 12 százalékos termelésemelkedés 8 százalékos termelékenységjavulásra támaszkodott. Azóta azonban sehogy sem sikerült ezt a helyes arányt újra elérni. 1962-ben 50—50 százalék volt csak, tavaly még annyi sem, az idén pedig megint csak körülbelül fele-fele az arány. Amikor egy vállalat az évi ’ vét készíti, mindig szembe u álja magát a kérdéssel: mennyivel kell növelnie a dolgozók számát és mennyivel a munka termelékenységét. Az első kérdés főként munkaerő-, a második beruházási problémákat is érint. Mert a termelékenység növelésének kétségkívül a technikai fejlesztés a legfontosabb tényezője. A gyártmány akkor készülhet csak el az eddiginél gyorsabban és mégis kevesebb munkaráfordítással, ha több és jobb gép,- egyharma műszer, szállítóeszköz vesz részt a termelésben. Mindez természetesen sok pénzbe kerül. A mostani ötéves terv eddigi három évében összesen nem kevesebb, mint ötvenmilliárd forintot költött ’népgazdaságun k az ország gépparkjának bővítésére, a termelés és a szállítás technikai fejlesztésére. E cél érdekében nemcsak a hazai gépgyártást növeltük, hanem a gépbehozatalt is. A nagy erőfeszítésekre továbbra is szükség van, ha fejleszteni akarjuk iparunkat, növelni a nemzeti jövedelmet és vele az életszínvonalat. Az utolsó években megközelítőleg párhuzamosan fejlődött az iparban a gépesítés és a termelékenység: 1960 és 1962 között az első 12, a második 13 százalékkal. A termelékenység növelésének azonban még egy döntő fontosságú tényezője van: a munka jobb megszervezése. Ennek az a nagy előnye, hogy nem kell hozzá különösebb befektetés. A célszerű munka- megosztás, a jó kooperáció, a munkaidő kihasználása, a folyamatos termelés és a zökkenőmentes anyagellátás — mindez előfeltétele a munkatermelékenység emelésének. És hogy ez nem boszorkányság, az kitűnik abból is, hogy egyes iparágakban az idén is megközelítették, sőt meghaladták a kétharmad— egyharmad arányt. így a kohászatban, az energiatermelésben, az építőanyag-gyártásban és a ruházati iparban általában elérték, a közlekedési eszközöket gyártó vállalatok pedig megközelítették a termelékenység kétharmados arányát. Ezzel szemben erősen lemaradt a villamossági gépgyártás, a híradástechnika, a vegyipar, a faipar, a bőripar és a nyomdaipar. A műszeripar pedig az eddigi 9 százalékos termelésnövekedést teljes egészében létszámemeléssel érte el. A kétharmad—egyharmad követelés fontossága és realitása semmit sem kopott meg, ha ezt sok üzemben és inar- ágban eddig nem tudták is elérni. A létszámemelés fokozódó nehézségei is arra figyelmeztetik a vállalatokat, hoev állítsák lobban munká- iuk homlokterébe a termelékenység erőteljesebb növelését Ádám László AHOL A KÁNIKULÁBAN IS FŰTENEK Naponta 100 mázsa szén — Beszélgetés 75 fokos hőségben — Szárad a dohány Fűzik a leveleket. A zsúfolt irodában csak száraz adatokat sorolnak. A technológiából is vajmi keveset ért meg az idegen, pedig Brunczvik Sándor telepvezető ugyancsak részletesen elmagyarázta. Csupán egy számadat ragad meg: naponta 100 mázsa szenet tüzelnek el a hatalmas kazánban. Ezzel szárítják a dohányt. ötvennyolc ember dolgozik a Magyar Dohányipar puszta- szentgyörgyi szárítótelepén. Nagy részük nő. Nagyatád körPusztakovácsi, Somogyfajsz, Gyugy, Szöllőskislak és Szöl- lősgyörök dohánytermését kötözik fel a lécekre, és rakják be a szárítóba. A szárító .. . Az első kamra, ahova bemegyünk, pinceszerű. Kellemes hűvös van benne és félhomály. A léceken rövid nadrágos emberek dolgoznak. Akrobatikus tornemutatványnak is megfelelő ügyességgel mozognak a lécek között. A második kamrának már más a klímája. Amikor kinyílik a súlyos vasajtó, forró, páradús levegő csapja meg az embert. — Negyven fok a hőmérséklet. A levegő páratartalma 90 százalék — tájékoztat a hőfo- koló, Csizmeg Lászióné. Az emeletmagas épületben szépen sárguló dohányleveleken törik meg a vaku fénye. A trópusi levegő elszorítja az ember lélegzetét. — Ez még kellemes — mondja a hőfokoló. — Az igazi meleg a másik kamrában van! — máris nyitja az ajtaját. A hőmérő higanya itt 75 fokot mutat. — Itt van a legjobb idő ... Száraz dohánylevelek mindenütt. A földön levő vasrács alól pokoli hőség sugárzik. — Az a legrosszabb, amikor Ahol a meleg Hkészül«. A hőmérő 75 fokot mutat. Kercza Imre is vontatja őket. Nehéz ígv a szállítás. ~'v jó bekötő ú* kellene. Becsukódik a kamra ajtaja. Kellemes tavaszi napsütésne' érzem a forro nyári levegőt. nyéki lányok, asszonyok. Fürge ujjakkal erősítik a léchez a zöld dohányleveleket. Látszólag könnyen megy a munka. De az ujjuk végére csavart ragtapasz árulkodik. Gyakran pirosra dörzsöli kezüket a zsineg. — Nagyon jól dolgoznak — mondja a telepvezető. — Még csak véletlenül sem fűznek háromnál több levelet egy csomóba. a legfelső lécekhez kell felmászni, hogy nincs-e nedves levél — mondják. — Mire leér az ember, nincs rajta száraz ruhadarab. * — Nem fázik? — hallom az élcelődő kérdést. — Nem! — S a telepvezető magyarázni kezd. — A munkások ilyen forró kamrából szedik ki a megszáradt dohányt. Ilyenkor általában háromnégy órát tartózkodnak benn. Alighogy kihűlnek a levelek, máris indul velük a teherautó-karaván Szolnokra. — Csak az út rossz. Lengyeltótiban vagy Ordacsehiben érnek először műutat az autók, addig gyakran két- Mrom traktor A RÉGI PIAC
