Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-27 / 200. szám

ftefltortök, 1964. augusztus 27. 5 SOMOGYI NÉPLAP SZÉPÜL A BAROSS TÉR A termelők és a fogyasztók érdekeit egyaránt szemünk előtt tartjuk Beszélgetés Szirmai Jenő elvtárssal, a SZÖVOSZ elnökével a gyümölcs- és zöldségfelvásárlásról Fővárosunk egyik jellegzetes csomópontja a Baross tér. A má­sodik világháború idején több épülete teljesen elpusztult. Ezeket a foghíjakat beépítették. Ojjávarázsolták a Keleti pályaudvar épü­letét. A járművek számára körforgalmat vezettek be. Képünkön az újjáépített Szabadság Szálló épülete látható, amely ízlésesen zárja a Rákóczi utat. A tér hátterében a földalatti lejáratának építkezése folyik. A KGST-országok kohászati szakembereinek tanácskozása Moszkva (TASZSZ). A KGST vaskohászati állan­dó bizottságának speciális cso­portja befejezte tanácskozását Moszkvában. A KGST-tagor- szágok kohászati szakemberei­ből álló csoport látogatást tett Csehszlovákiában, Lengyelor­szágban, Magyarországon, a Német Demokratikus Köztár­saságban, Romániában és a Szovjetunióban, s ezekben az országokban megismerkedett tizenegy kohászati üzem mun­kájával. A csoport tagjai az üzemek termelési technológiájának kérdéseivel foglalkoztak, és ajánlásokat tettek a technoló­giai folyamat megjavítására, az önköltség csökkentésére. (MTI) Csillik Gábor: BUDAPESTEN HAKCOLTUNK... Magvető, 1964 szerző legnagyobb erénye Szir-csoport küzdelmeiről, az a természetesség és a közvet­lenség. Könyve hiteles króni­kája a budapesti fiatalok har­cainak a német fasiszták ellen fegyverrel vagy anélkül. Csillik Gábornak e sokszor feldolgozott témában sikerült újat nyújtania. Egy, az ifjú kommunisták között emberré lett fiatalnak a történetét mondja el annyi közvetlenség­gel, mintha az illető velünk szemben ülne az asztalnál... Nemcsak regényt, hanem hi­teles krónikát is kapunk a ifjú kommunisták akcióiról a nyilasok és a németek ellen. A szerzőnek nincsenek különle­ges irodalmi ambíciói, s talán éppen ezért marad könyve hi­teles és végig közvetlen. Ro­konszenves a szerénysége és emberséges a hangja. Mindaz, amit elmond az 1940—44. évek­ről, neki magának is személyes élménye, hiszen a munkásmoz­galomban, a kommunisták ál­tal szervezett fegyveres ellen­álló csoportok egyikében élt és harcolt maga a szerző is. D. E. A Központi Sajtószolgálat tudósítója fölkereste a SZÖVOSZ elnökét, Szirmai Jenő elvtársat, és kérdéseket tett föl a gyümölcs- és zöld­ségfelvásárlás és -értékesítés időszerű problémáiról. Az aláb­biakban ismertetjük a kérdé­seket és Szirmai elvtárs vála­szát. — Melyek a lakosság Idei gyümölcs- és zöldségellátá- sának tapasztalatai? — Jelenleg csak az első fél­évi tapasztalatokról beszélhe­tünk, mert a második félév nagy része még előttünk áll. Hátravan még a szilva, a szőlő a téli alma, az őszi burgonya és a káposzta stb., tehát a leg­nagyobb tömegű zöldségfélék, a gyümölcsök felvásárlása. Csak ennek befejezése után értékelhetjük az egész évet. A nyári zöldségtermelés a kisebb vetésterület és a ked­vezőtlenebb időjárás miatt valamivel gyengébb volt a ta­valyinál. A zöldborsó, a kar­fiol, a nyári káposzta meny. nyisége kevesebb, ára drágább volt, mint egy évvel ezelőtt. A terméskiesést oly módon igye­keztünk ellensúlyozni, hogy több cikkből csökkentettük az exportot, és az exportra szánt áru egy részét itthon vittük piacra, hogy ezzel is javítsuk a belső ellátást. — Hogyan értékesíthették a termésüket a termelők? — Kedvezőbben, mint 1963- ban, mert sokszor nagyobb árat fizettünk. Nevezetesen a bogyós és csonthéjas gyümöl­csök — az eper, a málna, a meggy, az egres, a cseresznye, a kajszibarack — felvásárlá­si árát emeltük fel, mert ezek szedése sok kézimunkát igényel. E gyümölcsfajták ma. gasabb felvásárlási árát a jö­vőben is fenn kívánjuk .tarta­ni, hogy termesztésük kifize­tődő legyen. Amikor egyes zöldségfélék nagy tömegben kerültek a piacra — paprika, paradicsom, dinnye —, az árak csökkentek, a városi lakosság tehát ezeket mór olcsón beszerezheti. Bizo­nyos zöldségféléket — nyári káposzta, burgonya, sárgarépa, fokhagyma, zöldbab, sóska. csemegeuborka stb. — korlát­lan mennyiségben vettünk át. A jól szervezett zöldségterme­lő tsz-ek augusztus elejére már teljesítették bevételi ter­vüknek mintegy 80 százalé­kát, és előreláthatólag az év végéig számottevően túl is teljesítik ezt. — Helyesnek tartja-e a SZÖVOSZ, hogy a tsz-ck is árusítják termékeiket köz­vetlenül a fogyasztóknak? — Az a kívánságunk, hogy a velünk szerződést kötött tsz-ek mind a minőséget, mind a mennyiséget illetően tartsák meg vállalt kötele­zettségeiket. Nem tartjuk he­lyesnek és erkölcsösnek, ha a tsz velünk szerződik, de ter­mése javát a piacon értékesí­ti, a MÉK-nek viszont másod- és harmadrendű áruját akar­ja szállítani. Ez sértené p vá­rosi dolgozók, de a termelő- szövetkezet valódi érdekeit is. Ezt figyelembe véve egyéb­ként mi is egyetértünk azzal, hogy a szerződésben nem sze­replő termékeit elárusítóhe­lyein közvetlenül értékesítse a termelőszövetkezet. A tsz-ek és a házi kertek közvetlen gyümölcsértékesítését különö­sen olyan helyeken tartjuk kívánatosnak — például a Ba­laton vidékén és egyes nagy­városokban —, ahol saját bolthálózatunk még nem tel­jesen kielégítő. Ilyen helyeken a termelő közvetlen megjele­nése a piacon nemcsak megfe­lelő áruellátást jelent, de ke­reskedelmi beruházásmegtaka­rítást is. — Milyen igényeik vannak a fogyasztóknak és a felvá­sárlóknak a termelőkkel szemben-? — A minőség. A fogyasztó —teljesen jogosan — kiváló minőségű zöldséget és gyü­mölcsöt óhajt vásárolni. In­kább fizet többet, de amit megvásárol, az legyen kifo­gástalan. A gyenge minőségű gyümölcs- és zöldség gyakran eladhatatlan, tehát ilyent ter­melni nem kifizetődő sem a tsz-eknek, sem a népgazdaság­nak. Manapság csak a jó mi­nőségű áru termelése jövedel­mező, mert azért többször Nagyon meglepődtem, ami­kor szemben velem, az árol túlsó partjára letelepedett az öregember. A gesztenyefa alá kevés fény szűrődött, gondol­tam, itt majd nem látnak meg a járókelők. De az öreg? És hogy pont oda Ült­Egyszerű, szabályos kis öregember; ha csak úgy ta­lálkozunk az utcán, észre sen veszem, de most szembeüli velem, és biztosan tudtam, hogy megszólít. — örülök, hogy eljöttél — mondta, és kényelmesen elhe­lyezkedett egy fűcsomón. — Hogy én eljöttem? Hi­szen itt ültem már előbb, mint... — Mint én — vágott közbe. — Csakhogy én itthon va­gyok. — Az árokparton? — Az árokparton — bólin­tott az öreg. Még gyermekkoromban hal­lottam egy furcsa öregember­ről, aki időnként megjelenik a faluban, este leül az árok partra, valakit megszólít, az­tán eltűnik, hónapokig, éve kig nem látják. ‘■•■Árokember — így nevezték el, mert min­dig az árokpartra .ült, máshol senki sem látta. Persze nem nagyon hittem az egész histó­riát, legföljebb egészen kis­gyerekkoromban, de akkoi még az ember sok mindent elhisz. Ám most itt ült egy öreg, és egészen olyan volt, ami­lyennek az Árokembert fes­tették. — Azon gondolkodsz, hogy én vagyok-e az Arokembe\ — nézett rám furcsán. — Eltaláltam? — El. Eltalálta ... — Az vagyok. Más nevem van, ezt az emberek adták nyolcvan vagy száz évvel ez­előtt, amikor még nem vol­tak ezek a gesztenyefák, egy­általán nem volt más, csak kevés ház kétoldalt, a poros út és a földes járdák. — Nyolcvan, száz éve? — öreg vagyok, olyan dol­gokról is tudok, amikről te a dédapádtól se hallhattál. Már akkor is öreg voltam, amikor tizenhatban, az első háborúban katonák ültek le az árok partjára pihenni. Azokkal is beszélgettem, még az arcukra is emlékszem. Rád is emlékszem. — Én ' sokkal később ... — Tudom — mondta az öreg. — Tizennyolc, húsz éve láttalak, akkor még egészen apró gyerek voltál. Télen egyszer a barátaiddal hógo­lyót gyúrtatok az árokban, és azt játszottatok, hogy háború van. — Én soha nem láttam ma­gát, Árokember... — Nem jöttem elő, de én láttalak. Azt is tudom, egy­szer azzal dicsekedtél, hogy Barcson szebb hidak vannak az árkon, mint akárhol. — Szerettem a hidakat. — Tudom. Azért beszélge­tek most veled, mert szeret­ted a hidakat meg az árkot is. — Ha esett az eső, akkor szerettem a legjobban. — Hajót csináltatok a Pé­ter barátoddal hulladék desz­kából. Árboca is volt, vitor­lája is volt. Szép hajót csi­náltatok, de a hidaknál min­dig elakadt. — Ott volt a kikötő, és a hajót úgy kellett átemelni a zsilipeken — éltem bele ma­gam a régi játékba. — Nem voltak zsilipek — mondta az öregember —, ti csak játszattátok, hogy van­nak. — De azért jó játék volt. — Jó! — sóhajtott az öreg. — Szerettem nézni. Csak az­óta nem nagyon törődtél az árokkal. — Dehogynem! Szerettem volna később is úgy játszani. — Megnőttél, felnőtt em­ber vagy, most már nem le­het. — Máson is gondolkodtam. Nem tudom, mondjam-e. Hogy nem jó már az árok, egészségtelen, megáll benne a víz, poshad... — Húsz éve nem mondtad volna ezt. — Nem. Sajnálom az ár­kot most is. Mint kisgyerek sajnálom, de más kell. — Én elmegyek nemsoká­ra — mondta az öreg —, ezt te is tudod. Csatornáznak, arra az állomás felé már nincs is árok. Nem lesz rám szükség, elmegyek. Búcsúzni jöttél te is, tudom. — Gondoltam, üldögélek egy kicsit itt az árokparton — mondtam zavartan. — Hallottam, hogy az idén a művelődési házig elkészül a csatorna az egyik oldalon, ha lesz elegendő pénze a tanács­nak, a másikon is. A beton­gyűrűket is láttam. — Sok pénz... Érdemes? — kérdezte. — Nem lehet másként. Fejlődik a község, nem ma­radhat itt ez az egészségié len árok kétoldalt. Két-három év múlva a vágóhídig elké­szül a csatornázás. — Látod, ezeket az új dol­gokat én nem tudom. Vagy tatán nem is akarom tudni. Téged megláttalak, hogy ide­ültél, gondoltam, beszélge­tünk egy kicsit... Azt mon­dod, két-három év múlva? — Talán előbb is. Aztán majd kiszélesítik az utcát meg a Nagyliíd utcát is, hi­ganygőzlámpák lesznek, vas­oszloposak ... — És a fák? — kérdezte az öreg. — A gesztenyefákat nem vágják ki. — Az nagy kár lenne, na­gyon nagy kár, ha azokat is kivágnák. Ha majd nyugdíj­ba megyek, és nem lesz már árok, ide jövök a gesztenye­fák alá pihenni. Leülök egy padra, és senki sem tudja, hogy én voltam az Árokem­ber. Felállt, úgy tetszett, mintha kezet nyújtana, de csak a le­vegőbe markoltam. Autó suhant el az úton, a szitáló por ráült az árokparti füvekre. Vincze Jenő annyit fizetünk, mint a silány, harmadosztályú áruért: Egy kilogramm salátának való uborkáért például 20 fillért a csemegeuborka kilójáért vi­szont 4,40 forintot fizetünk. A i fogyasztók növekvő igénye a f felvásárlás minőségi követel- | ményeinek emelését vonja ma­ga után. A termelőnek érde­mes válogatnia, osztályoznia — és nem ömlesztve szállíta­ni — az áruját. Sokszor a si­lány, korcs termék leszedése sem kifizetődő. A selejtes és hullott árut gazdaságosabb ta­karmányként föletetni vagy beszántani, mint eladni. Sok a kívánnivaló a kárte­vők élleni harcban. Ebben az évben a peronoszpóra sok he­lyen tönkretette az uborkater­mést, máshol a mocskospajor károsította, nyomorította a paprikát. A termelőknek sok­kal szervezettebben és gondo­sabban kell harcolniuk a nő­vén j’i és állati kártevők ellen, mint ebben az évben tették. Tudomásul kell venni azt is, hogy a férges gyümölcs hova­tovább eladhatatlanná válik. — Tapasztalhatók-e az idén a múlt évihez hasonló fel­vásárlási és értékesítési ne­hézségek? — Általában nem. A felvá­sárlás eddig is simábban folyt le, mint a múlt évben. A jól szervezett termelőszövetkeze­tek a zöldség- és gyümölcster­mesztésben megtalálták számi, fásukat, és kedvező jövede­lemhez juttatták tagságukat. Dicséretre méltó azoknak a tsz-eknek a közreműködése, amelyek megfelelő térítés el­lenében saját szállítóeszköze­ikkel küldik termékeiket a íelvásárlóhelyre vagy a kije­lölt piacra. így kevesebb a költség és a veszteség, s a vá­sárlók is frissebb áruhoz jut­nak. Célszerű a tsz-eket ele­gendő szállító-eszközzel ellát­ni, mert ez nagy segítséget je­lent nekünk és a városi fo­gyasztóknak is. Lehetséges, hogy a szállítá­si, raktározási és hűtőtér-hiá­nyosságok egyes terményekből árutorlódásra vezetnek. Re­méljük azonban, hogy nem is­métlődik meg a tavalyi eset, amikor nagy mennyiségű árut nem tudtunk átvenni és el­szállítani. — Hogyan fejlesztik a lö­vőben a felvásárlást és az ellátást? — Ebben az évben Kecske­méten helyeztünk üzembe egy hűtőteres raktárt. Jövőre sze­retnénk üzembe helyezni az épülő gyöngyösit és szegedit is. Szándékunkban áll a nagyobb felvásárlási központokban to­vábbi hűtőteres raktárakat építtetni. Ezzel nagymértékben javíthatjuk áruink minőségét, és növelhetjük az exportot is. Változatlanul arra törekszünk, hogy minél jobban elmélyüljön a felvásárló szervek jó kapcso­lata a termelő gazdaságokkal. Mindkét félnek azonosak az érdekei, és ennek kölcsönös fölismerése kifejezésre kell jusson a korrekt, jó viszony­ban is. Csak így tudjuk a jö­vőben még zökkenőmenteseb­ben és magasabb színvonalon biztosítani a zöldség- és gyü­mölcsellátást. 18 havi RÉSZLETRE Yzf'J- V - ff VÁSÁROLJON TELEVÍZIÓT CARMEN 4200 Ft Készpénzbefizetés KÉKES 5200 Ft Készpénzbefizetés ALBA REGIA 6600 Ft Készpénzbefizetés AT—611 7500 Ft Készpénzbefizetés 500 Ft 4- 18 havi részlet 500 Ft + 18 havi részlet 1000 Ft -+- 18 havi részlet 1000 Ft + 18 havi részlet. Kaphatók a kadarkúti, az igali, a nagyhajóim, a fonyódi, a lengyeltóti, a zákámyi, a tabi, a segesdi, a marcali, a böhönyei, a babócsai és a csurgói földművesszövetkezeti szakboltokban! Az OTP-tn kívül hitelkérelmével fordulhat a babócsai, a zákánvi, az igali, a kadarkúti, a nagybajomi, a böhöny ei és a segesdi TAKARÉKSZÖVETKEZETEKHEZ Nézze saját készülékén az olimpiai játékokat! i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents