Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-26 / 199. szám
Szerda 1964. augusztus 26. 3 SOMOGYI NÉPLAP Távozni készülő fiatalok Konokul koppannak a sza vak. — Nem megyünk többet oda dolgozni, az biztos. — Lehajtott fejjel, zavartan mondják ezt a lányok. Inkább gyerekek még, mint felnőttek. És elkeseredettek. De miért? A tavasszal ifjúsági munkacsapat alakult az osztopáni kertészetben. Harminckét holdat osztottak ki a tizenegj lányra. A tsz vezetői azt ígérték nekik, hogy havonta megkapják a 400 forint munkaegység-előleget. Egy darabig fizették is, később azonban a könyvelés fedezet hiányában leállította. A lányok mérgelődtek, s a hónap elején há tat fordítottak a kertészetnek. Otthon dolgoznak a ház körül, vagy másutt vállaltak munkát. Egyikük a városba ment. Az otthon maradottak nap nap után kilincselnek a tsz-elnöknél, hogy adjon igazolást, máshova akarnak menni dolgozni. A régi munkahelyen az öreg munkacsapat-vezetőt, Ármos Miklóst találom. Egyedül birkózik a derékig érő vadkenderrel a melegágyak között. — A lányok? Elmentek. Ügyis sok baj volt velük. Gyerekek ezek még. Csak játszani szerettek volna. — Foglalkozott velük valaki? — Engem bíztak meg a vezetők. Ha állandóan a nyomukban voltam, akkor ment a munka. Nem erőltették meg magukat, de dolgoztak. Ha gondoltak egyet, akkor leültek, meg sokszor el is maradtak. Ha valaki otthon akart maradni, nem szólt, nem kért engedélyt. Megnéztük a munkacsapatvezető nyilvántartását. Tizenegy napból hét napot dolgozott együtt az egész brigád. Máskor mindig hiányzott valaki. — Itt is egész nap csak a hancúrozás járt az eszükben — mondja a brigádvezető. — Nem dolgoztak rendesen — hajtogatja. Harminckét hold kertészetet kellett volna tisztán tartania a tizenegy lánynak. A tavasszal sok eső volt, gyorsan nőtt a gyom. A lányok elkeseredtek, mert nem tudtak haladni a munkával. — Meg a Miklós bácsi nagyon durva volt. Állandóan kiabált velünk — mondják a lányok. — Talán azért, mert nem dolgoztak rendesen? — vetem közbe. — Tavaly az asszonyok sem dolgoztak rendesen? — kérdik a lányok —, hiszen azok is otthagyták. — Miért nem szóltak a vezetőknek? — Senki sem törődött velünk. Ha kijött az elnök, csak Miklós bácsival beszélt. Velünk egyszer sem. Nem gondoltak az osztopá- niak arra, hogy ezekkel a fiatalokkal többet kellene foglalkozniuk, mint a többi taggal? Hogy jól érezzék magukat a kertészetben? A megsokasodott munkával az asszonyok sem bírtak, emiatt kellett a zöldségfélék egy részét lekaszálni. Mi lesz ezután? jenek el a fiatalok minél messzebbre a falutól, s a lányok is menni akarnak. A fiatalok bizalma megrendült. Ügy érzik, hogy nem tartják őket teljes értékű embernek. A KISZ központi bizottságának kongresszusi felhívása egyebek között ezt mondja: »... Segítsenek abban, hogy a falu, a termelőszövetkezet a fiatalok számára mind vonzóbb munkahellyé váljon ...« Ebben a szellemben kell tevékenykednie az osztopáni pártós KISZ-szervezetnek, a tsz vezetőségének is. Foglalkozni kell a fiatalokkal, megérteni problémáikat, s akkor nem készülnek eltávozni Osztopán- ból sem. Kercza Imre Kényszerpihenő órabérért Huszonnégy ember augusztus első két hetében összesen 1104 órát nem dolgozott anyaghiány miatt. Személyenként csaknem egy teljes hét munkája — 46 óra — veszett kárba a szervezetlenség következtében a Tanácsi Építőipari Vállalat egyik kaposvári építkezésén. Nem volt rózsásabb a helyzet júliusban sem: egy-egy munkás 42 órát töltött el kényszer- pihenővel. Jogos zúgolódás Krajcsó Pál brigádjának tagjai okkal reklamálnak. — Azért járunk be vidékről, mert dolgozni és keresni szeretnénk — mondják érdeklődésemre. Amíg rendben ment a munka, addig a segédmunkások az 1500, a kőművesek a 2000, az ácsok pedig az 1700 forintot is megkeresték. A brigád teljesítménye állandóan 150—160 százalék volt. Most pedig? A 100 százalékot is alig tudják teljesíteni. Ellustultak volna az emberek, hogy munka helyett az árnyékban heverésznek vagy kártyáznak? önmaguknak lettek ellenségei? Ilyesmire aligha lehet gondolni. — Korábban felajánlottuk, hogy éves tervünket november hetedikére teljesítjük. Nem rajtunk múlik, ha nem sikerül ... A huszonnégy tagú brigádot augusztus 12-én vezényelték a Komáromi utcai építkezésre. A Az elnök fáradtan tért haza a határból. — Mit csináljak velük? Nem dolgoznak, nem tehetek róla. Pedig nagy szükség lett volna rájuk. — De miért nem jöttek? — Nem születtek ezek mezőgazdasági munkára — mondja Bera László tsz-el- nök. — Nézzék meg azt a répát, melyet a KISZ-nek adtunk kapálni! Az is csapnivaló. Városba akarnak ezek menni. Mielőtt a munkacsapat megalakult, a fiatalok közül jó néhányan a szomszédos állami gazdaságba jártak dolgozni. A tsz hívó szavára maradtak otthon. — Senki sem gondoskodott a fiatalokról, éz az igazság! — Így summázza véleményét Kiss József párttitkár. — Én sem sokat foglalkoztam velük; annyira lekötött a munka, hogy egyszer csak azt vettem észre, megtörtént a baj. A legrosszabb helyen dolgoztak a lányok. Kevés volt az eredményük, ezért keseredtek el. Ezért civakodtak egymás között is, s ezért oszlott szét a brigád. 50 VAGON HÁMOZATLAN PARADICSOM EXPORTRA Mit lehet most tenni? — A pártszervezet azon van, hogy visszajöjjenek, mert ha ez a tizenegy elmegy, viszi maga után a többit is. Nehéz dolog lesz ez. A szülők is azt tartják, hogy menOrosz nyelvtanfolyamokat indít az MSZBT A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Somogy megyei elnöksége az 1964—65. tanévben is indít orosz nyelvtanfolyamokat alap, közép- és társalgási fokon. A nyelvtanfolyamokat az idén is a legjobb szaktanárok vezetik. A tanfolyam októbertől május közepéig tart. Újdonság, hogy kellő számú jelentkező esetén szakosított nyelvtanfolyamokat is indítanak műszaki, mezőgazdasági és orvosegészségügyi dolgozók számára. Az érdeklődőknek bővebb felvilágosítást a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnöksége (Kaposvár, Bajcsy-Zs. u. 1., telefon 13-08.) ad. Paradicsomkészítményeinek nagy részét nyugati országokba szállítja a Nagyatádi Konzervgyár. SZOMBAT ESTE A LATIN KÁBAN A Latinka Művelődési Ház előtt fehér tábla: »Szombat, vasárnap tánc! Kitűnő zene!« A kerthelyiségben színes lámpák világítják meg a szökőkút vízcsöppjeit, a zenekar mögött ezüstösen csillog a háttérpajzs. Alig néhány pár táncol, a fehér terítős asztaloknál kártyázó öregek is üldögélnek. Kaposvár nem bővelkedik táncos szórakozóhelyekben, mi az oka, hogy ilyen kevesen láto- -gatnak ide? Letelepszünk, körülnézek. Két lány, egyedül, fiúk glédá- ba állított sörösüvegekkel, egy édesanya a kislányával. Először velük ismerkedem. A lány másodikos gimnazista. — Jártam tánciskolába, de más a gyakorlat. Jó volna igazán tudni, de ritkán akad olyan fiú, aki rendesen táncol. GYÓGYÍTSA MAGÁT AZ IGALI TERMÁLFÜRDŐBEN! igali FÖLDMŰVESSZÖVETKEZET BÜFÉJE gondoskodott a fürdőzők ellátásáról. Hideg ételek, hűsítő italok nagy választékban kaphatók a fürdő területén. Naponta autóbuszjárat. (3528) Azt a lányt, aki nem hajlandó »rázni«, hamar mellőzik... Előbb fölkértek, mondom a táncosomnak, ez angol keringő. Rám néz, legyint. Nem számít... A' zene felgyorsul, a tánco- lókra figyelek. Egy tizenhét éves forma fiú mulatságos bakugrásokkal rángatja fehér ruhás partnerét. Szemlátomást büszke »nyugati« táncstílusára, de a kislány sem kifogásolja, hogy majd kitöri a kezét, igyekszik követni. Így kellene alkalmazkodni? Nem valószínű. Hűvös van. Az üldögélő két kislány közül az egyik szorosabbra húzza vállán a kardigánt. — Szép itt... — mondja az egyik —, csak a fák hiányoznak. — Meg a partnerek... — teszi hozzá halkan a társa. — Természetes, hogy a legtöbb lány a Parkba megy — folytatja —ott több a fiú. — Jobban szórakoznának a Parkban? — szólítom meg őket. — Ugyan, ott lépni sem lebet — veti ellen a másik. — Hiába van itt hely a táncra, ha nincs kivel... Mit csináljon, aki partner nélkül jön? Az egyik asztalnál sok fiú üldögél. — Igaz, hogy maguk nem tudnak táncolni? — Ki mondta? — horkannak föl sértett önérzettel. — Tudun’ mi, de most már nem érdemes... __ ?t — Az ősszel úgyis bevonulunk — hangzik a furcsa válasz. Asztalukon 12 üveg már üresen áll. Kérdés nélkül magyarázzák: — Nemcsak mi ittuk... A többiek táncolnak. Az egyik szemüveges fiú odaszól a másiknak: — Igazítsd meg Gusztit, leesett! Guszti, a kedves kabalaegér ismét az üvegek tetején ágaskodik, a zenekar pedig szünetet Jelez. — Maguk szerint miért vannak itt ilyen kevesen? — Unalmas a zene, csupa régi számot játszanak. Igaz, a zeneszámok jó része öt-hat évvel ezelőtti sláger, A társaságba visszatér a Fej. A többiek őt tartják alkalmasnak a nyilatkozásra. Komolyan beszél, válogatja a szavait. — Nem igaz, hogy mi csak üldögélni szeretünk. Ahhoz azonban, hogy többen járjanak ide, frissebb zenekar kellene ... Fellelkesülnek. Nem ügyelnek a sorrendre, sebesen magyarázzák: — Olyanok, akik nemcsak pénzért játszanak ... Szívből .... — Tavaly hétköznap is volt tánc, mégis megtelt a helyiség. — Hová ment a régi zenekar? Legyintenek. — Hová mehettek volna? ... A Balatonra. A Latinka Művelődési Ház vezetői így vélekednek erről a kérdésről: — A zenekar? Nem játszik rosszul. De a tavalyi jobb volt... Egy évig támogattuk őket, s amikor szükségünk volt rájuk, cserbenhagytak bennünket. A fiatal zenekarok? Ök is, ha már tudnak valamit, azt nézik, hol fizetnek többet... Kottaismeret? Több tudás? Szerintük minek. Tanulhatnának a régiektől. Talán az új évadban sikerül jobb megoldást találnunk. Reméljük. Moldován Ibolya betonozást már 13—14-én elvégezték, a rendelkezésükre álló összes blokktéglát néhány óra leforgása alatt beépítették, aztán megállt a tudomány. Az emberek hatvan százaléka vidékről jár dolgozni, naponta hajnali három órakor kelnek a legtöbben, munka reményében bevonatoznak Kaposvárra — és 3,80 forintos órabérért nem csinálnak semmit. — Inkább otthon maradunk, vagy elmegyünk egy olyan vállalathoz, ahol dolgozhatunk — fakadnak ki az emberek. Igazuk van! A napi 27 forintos kényszerkeresetből nem lehet megélni. — Mi nem akarjuk elhagyni a vállalatot — mondja a brigádvezető a többiek helyeslése közepette. — Dolgozni szeretnénk, nem a napot lopni. A levegőben nem lehet tetőt építeni Nagy Lajos vállalati igazgatót sajnos hiába kerestük, hogy tisztázzuk a Krajcsó-bri- gád panaszát, nem tudtunk vele beszélni. Németh József főmérnök azonnal rendelkezésünkre állt. — Őszintén szólva most hallok először erről a nagy állásidőről. Tisztázni fogjuk, hogy miből adódott... — Júliusban is volt emberenként 42 óra állás __ — Igen, az anyag erről éppen itt van előttem, most tanulmányozom ... Egyébként az igazgató elvtárs tegnap volt kint az építkezésen. Kérem, az egyik társaság napozott, a másik kártyázott... — Nem volt munkájuk. Az ácsok például már leszabták az összes tetőanyagot, de nem tudják beépíteni, mert nincs készen a fal. A kőműveseknek tegnap este hozták a blokktéglát, eddig nem volt. Ezek tények. — Átmehettek volna másik munkára is a városban, öt helyen van építkezésük ... — De ők éppen azt kifogásolták, hogy a hurcolkodással hovatovább több időt fecsérelnek el, mint a konkrét munkával. A Tóth Lajos közbe elmehetnének ugyan, de ott meg nincs beszerelve a daru, azért nem kezdhetik az építést... — Köszönjük az észrevételeket. Valóban, sok mindenről nem tudtunk. Nagyon sürgősen kivizsgáljuk és intézkedünk — mondja Németh elvtárs. Nem törvényszerű... Minden bizonnyal így is történik, hiszen a brigádtagok elmondották, hogy ha a vállalat vezetőinek tudomására jut a szervezetlenség, a felelőtlenség, sürgősen orvosolni szokták a bajokat. De miért kell mindig a legfőbb vezetőknek noszogatni az intézkedésre hivatott beosztottakat? Miért nem tud intézkedni a művezető vagy a főépítésvezetőség7 Az augusztusban elfecsérelt 1104 munkaóra intő példa. Az ilyen esetek láttán megérti az ember, miért akadozik a lakás- építési program megvalósítása, miért esik oly sok bíráló szó az építőiparról. Pedig nem törvényszerű hogy ennek így kell lennie! Polesz György Tizenöt fiatal utazik Kaposvárról szeptember elején a Brnói Nemzetközi Vásárra. Az üzemek a legjobban dolgozó fiatalokat küldik a külföldi útra. Iparvállalat keres több éves gyakorlattal rendelkező könyvelőket. Ajánlatokat gyakoris és fizetésigény megjelölésével »Legalább képesített« jeligére 14278. számra a hirdetőbe kérünk. (14278)
