Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-02 / 180. szám
MEGVEI B17GTTSAGA ÉS A MEGY naammmimm Miért cs a szakszervezeti könyvtárak tagjainak száma? Sajnálatos jelenséget tapasztaltunk: a múlt évihez viszonyítva csökkent az SZMT- könyvtárba beiratkozott olvasók száma. Pontos félévi statisztikát nem készítenek, csak év végi jelentést, de a már eddig beérkezett adatokból is világosan kitűnik, hogy 2—3 százalékos a csökkenés. Az ÉDOSZ könyvtárában például a múlt évi 561 olvasó helyett 454, az önálló letéti könyvtárak tavalyi 12 754 olvasója helyett csak 12 378 iratkozott be az idén. Pedig a leiéti könyvtárak száma növekedett, jelenleg összesen 94 fiók működik, ebből 70 a letéti. Talán a választék nem megfelelő? Ez nem valószínű, hiszen a könyvtár a mailt évi 41 000 forint helyett 56 000 forintot költött az idei év első felében új könyvekre. S a meglevő állományt is elég gyakran, általában negyedévenként cserélik. Nagyobb baj az, hogy helyiséghiánnyal, megfelelő berendezési tárgyak, könyvtárszekrény stb. hiányával küszködnek sok helyen. Ellátogattunk a Mértékutáni Szabóság fiókkönyvtárába, mert itt a tavalyi hatvanhat olvasó helyett csupán harminc- három a könyvtári tagok száma. A csökkenést elsősorban a két műszakra való áttérés óta tapasztalták. A méretes műhelyek — és velük a könyvtáros — megmaradtak egy műszakban, a munkások nagy többsége azonban két műszakKISIPARI MUNKA 1------•.’-.'Sűito*. G yerm ek tragédia Halálos szerencsétlenség történt szerdán Balatonkei'SSztú- ron, a Kossuth Lajos utca 23. számú házban. A 14 éves Mikola József a rádiókészüléket akarta megjavítani, míg szülei nem voltak otthon. Szerelgetés közben két szál szigeteletlen drótot dugott a konnektorba. A konyha cementlapján álló gyermeket az áram halálra sújtotta. Apját, aki nem sokkal ezután hazaérkezett, és fiát fel akarta emelni a földről, ugyancsak áramütés érte. Intő példa ez a szülőknek : jobban vigyázzanak gyermekeikre ! Nem tetszik... Egy ócska, kopott, divatjamúlt rádiódoboz áll a Vasipari és Műszaki Ktsz Május 1. utcai részlegének kirakatában. Milyen céllal tették oda ? Talán a figyelmet akarják felhívni vele, hogy a ktsz még ilyen avult készülék javítását is elvállalja ? Hogy még az ilyen ósdi sípládát sem kell eldobni, mert lehet belőle használható készüléket csinálni ? Nem tudni. Az azonban bizonyos : reklámnak rossz, elavult, akárcsak ez a rádiódo- boz. Néhány évvel ezelőtt még szokás volt rossz órát, rádiót, stb. a kirakatba kitenni, melléjük pedig egy átalakított, megjavított példányt ezzel a szöveggel: „Ilyen volt, ilyen lett.-« Mi lenne, ha a bádogosrészleg lyukas edényeket, a cipő- javító ktsz feslett talpú bakancsokat, a fehérneműjavító ktsz pedig viseltes diszkrétebb holmikat tenne ki műhelyének, üzletének kirakatába ? ! Bizonyára nem váltanák ki Velük a járókelők tetszését! Aligha lehetne Budapestet összehasonlítani Kaposvárral, a mi kis városunk egyik-másik esetben mégis pápább akar lenni a pápánál. A Szövetkezetek Somogy megyei Értékesítő Központja kéréssel fordult a városi tanácshoz: szeretnének ízléses, modem gyümölcsárusító pavilonokat felállítani a városban; megjavulna, az ellátás, és a fél kiló almát vagy őszibarackot kívánó embereknek nem kellene hosszú perceket eltölteni a bolti sorbaállással. A MÉK levelének végén megemlíti a budapesti példát, hiszen a fővárosban százszámra található ilyen kiskocsiból és napernyőből álló alkalmatosság. A városi tanács építési osztályának elutasítása merev: a gyümölcsárusító kocsik rontanák a városképet, tehát szó sem lehet róluk. Nem hinnénk, hogy a budapesti városrendezők kevésbé szeretik a fővárost, mint a kaposváriak Kaposvárt. ban dolgozik, így nehéz velük az összeköttetést fenntartani. A másik probléma a helyiség, hiány. Tavaly még csak volt egy kis irodahelyiségük, az idén már az sincs. A könyvekkel túlzsúfolt szekrény ott szorong, a gépek mögött. Ha valaki új könyvhöz akar jutni, előbb a gépet kell félretolni, megzavarva vele a többiek munkáját. A probléma a könyvtárszekrénnyel és a helyiségekkel általános jellegű, nem véletlenül fordítják a szakszervezeti bizottságok az ez évben először kapott nagy összegű támogatást a letéti könyvtárak berendezésének pótlására, kicserélésére. Egy kis jóindulattal a vállalatok helyiséget is adhatnának a könyvtárak részére, hisz a vezetőknek sem lehet mindegy, hogy dolgozóik művelt, sokoldalúan képzett emberek vagy sem. A szomorú tapasztalatokat egy biztató hírrel zárjuk: a könyvtárak taglétszámának csökkenése ellenére növekszik ez olvasott könyvek száma. A megmaradt könyvtári tagok nagyon szorgalmasan kölcsönöznek. M. I. Bizottság járja a határt, s megnézi, hol milyen termésátlagra lehet számítani. Persze csak becsülik a hozamot, de így is alapos munkára törekszenek, hiszen ezekből az adatokból már lehet következtetni... — Figyeljetek ide — mondja a bizottság egyik tagja. — Szerintem nem mindig a tőszám meg az ilyen-olyan előírt dolog a fontos a becsléskor. Sokkal megközelítöbb számot mond a várható termésről az idős parasztember. Az már gyakorlott ebben. Csak ránéz a táblára, és már mondja is, hogy mit lehet várni róla. A jelenlevők helyeselnek. ElindulTév?dU nak az úton, s egy idős parasztot keresnek. Találkoznak is egy meglett korú emberrel, s minden jel arra vall, hogy megtalálták, akit kerestek. A leendő dönt- nök az árokparton fekszik, az eper fa árnyékában, és kíváncsian néz az idegenekre. Azok illendően üdvözlik, s az ötletszerző előáll a kérdéssel: — Mondja csak, bátyám, milyen termést saccol abból a búzából? — kérdezi, s ujjával az útmenti tábl*, felé bök. Az idős ember feltápászkodik, a mutatott irányba tekint, ingatja a fejét, majd tanácstalanul széttárja karját. — Nem értek én ehhez, kérem — mondja. — De csak nézze meg jobban — biztatja a szakember. — Tudnia kell magának, hogy mi várható innen. Ismét tétova pillantás a tábla irányába, és megadó kézmozdulat: — Nem tudom megmondani. — De hát maga a parasztember, illene tudnia... — Igaza van — bólintott az öreg. — Csakhogy én nem vagyok paraszt, sohasem foglalkoztam földműveléssel, és főként nem termésbecsléssel. Az útfenntartóknál dolgozom, kérem. — No, ezt jól kifogtuk — szaladt ki az egyik idegen száján a csalódás hangja. Aztán hozzáfogtak a becsléshez. H. F. A kis ártatlan — Bíró sporttárs, hiszen alig értem hozzá! A tárgyalóteremből Elítélték a kaposvári liangszerbolt tolvajait Februárban ismeretlen tettesek betörtek a kaposvári hangszerboltba. A tolvajok kézre kerültek, és a napokban ítélkezett felettük a Kaposvár: Járásbíróság dr. Gelencsér Ilo- na-tanácsa. Madarat tolláról... Az elsőrendű vádlott Horváth István Kaposvár, Dózsa György utca 2., a másodrendű pedig Zsíros János, ugyancsalt Kaposvár, Szigetvári út 31. szám alatti lakos. Letartóztatásukig a 13. számú Autóközlekedési Vállalatnál dolgoztak. Ott barátkoztak össze. Rájuk illik a közmondás: »Madarat tolláról...« Ugyanis mindketten bűntett előéletűek. Horváthot 1953-ban lopás miatt hathónapi szabadság- vesztésre ítélték. 1961-ben szökést kísérelt meg a honvédségtől, és a katonai bíróság két és fél évi szabadságvesztés-büntetést szabott ki rá. Zsíros még ennél is »különb« előélettel »büszkélkedhet«. 1960-ban a sátoraljaújhelyi bíróság lopás miatt nyolchónapi, 1961-ben az Egri Járásbíróság társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás miatt tízhónapi, 1962-ben a Füzesabonyi Járásbíróság lopás miatt tízhónapi szabadságvesztésre ítélte. Még abban az évben tartási kötelezettség elmulasztása miatt a Szerencsi Járásbíróság is eljárást indított ellene. „Pénz kellene, lopjunk...44 Ez év február 14-én megegyeztek, hogy otthon azt hazudjak, Pécsre kell munkába menniük, és ennek ürügyén Kaposváron mulatnak egyet. Előbb az állomáson, majd a vele szemben levő fmsz-ven- déglőben, utána pedig az Ipar Vendéglőben iszogattak. Amikor pénzük elfogyott, sétára indultak a Május 1. utcában. Zsíros ekkor ezt mondta barátjának: — Pénz kellene, lopjunk, vagy törjünk be valahová ... Először az ékszerüzlet, majd pedig az egyik ruházati bolt került szóba. Ekkor már késő éjjel volt. Séta közben meglátták, hogy a hangszerbolt egyik kirakatüvege meg van repedve. Zsíros biztatására Horváth betörte a kirakatot. Amikor látták, hogy a csörömpölésre senki sem közeledik, kiemeltek egy 1800 forintos és egy 3400 forintos tangóharmó- nikát. „Egy barátomé, add el...44 Horváth másnap — félve tettének következményeitől — „IMPOZÁNS“ LÁTVÁNY Szeméttelepet létesített a balatonőszödi tanács Balatonszemes határában, a 7-es főútvonal mellett. A látvány rendkívül »impozáns«. De meddig? a nála levő harmonikát takaróba csavarta, és elvitte Pécsre. Ott letette az állomás várótermében, és addig maradt, amíg az ügyeletes rendőr az őrizetlen csomagot el nem vitte. Barátjának azt hazudta, hogy rendőrök kergették, és a lopott holmit eldobta. Zsíros márciusban akart megszabadulni a lopott harmonikától. Feleségének azt hazudta, hogy barátjától kapta. Ezt állította munkatársának, Sz. S.-nek is, amikor megkérte, vigye be a bizományiba és adja el. Ezt mondta neki : — Barátom, Horváth István bízott meg az eladással. Azonban nincs nálam a személyi igazolványom. Amíg Sz. S. a harmonikával bement a Bizományi Áruházba, ő az utcán várakozott. A rendőrök azonban lefülelték a tolvajt. Beismerés és tagadás Horváth István őszintén bevallotta, hogyan törtek be. I Zsíros azonban mindent taga- j dott. Azt hajtogatta, hogy nem tudott a lopásról, hogy ő nem; vett részt benne, így nem isi tudhatta, hogy a tangóharmo- j nika lopott tárgy. Azt igyeke- 1 zett mindenáron bebizonyíta-1 ni, hogy őt Horváth bízta meg: az eladással. A bíróság azonban nem fogadta el védekezését. Ugyanis, ha nem tudott volna a lopásról, akkor nem kér meg mást a harmonika eladására, és nem állítja, hogy nincs nála a személyazonossági igazolványa, amiről később kiderült, hogy mégis a zsebében volt. A bíróság a megrögzött tolvajokat • szigorú büntetéssel sújtotta. Horváth Istvánt egyévi és háromhónapi, Zsíros Jánost kétévi és öthónapi szabadságvesztésre ítélte. Az előbbit három évre, az utóbbit pedig ötévre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Szalai László rri ZSOfóOK Román humor Az utas a szomszédjához fordul: — Megengedi, hogy rágyújtsak ? — Nem. — De hiszen itt sokan dohányoznak ! — Igen, de ők nem kérdezték, hogy szabad-e. * * • Két barát beszéli, hogy együtt mennek színházba. Az egyik el is jött, és csodálkozva látja, hogy a másik helyen barátjának fiacskája ül. — Hogy kerültél ide? — Apukám jegyével. — És hol van az apukád ? — Otthon keresi a színházjegyét. — Micsoda rossz borotva ez! Egészen új, és mégis lenyúzza a bőrömet. — Ne beszélj bolondokat — mondja a felesége. — A borotva jó, te vagy ideges. Az előbb hámoztam vele krumplit, és nagyszerűen > ment a dolog. ■* * * — Hallottad, Jean, a szomszédunk megnősült. Az asszony hét nyelven beszél. — Szegény férj ! Hogyan fognak ezek együtt élni ? Az én feleségem csak egy nyelven beszél, és alig győzöm hallgatni. A feleség : — Mihelyt elkészülök az öltözködéssel, vacsorát adok a gyerekeknek, lefektetem őket, kivasalom az ingedet, és elindu- £ lünk a moziba. — A férj : — Helyes. De mikor mégy el jegyet vál- > tani ? A mosoly remekművei A Planete című folyóiratban a fenti címmel közölt apróságokból válogattuk ki az alábbiakat : — Egy vonatot a legbiztosabban úgy érünk el, ha lekésünk az előzőről. (G. K. Chesterton.) — Csak a szavak számítanak. A többi fecsegés. (Eugene Jonesco.) — Néha az az érzésem, hogy Isten az ember teremtésekor túlbecsülte a képességeit. (Oscar Wilde.) — Vízözön : az első, igen figyelemreméltó keresztelési kísérlet, amely elsöpörte a világból az összes bűnöket, de a bűnösöket is. (Ambrose Bierce.) — Akik azért beszélnek, hogy semmit se mondjanak, a legtöbb esetben mindent kifejeznek, amit gondolnak. (Oscar Commettant.) — Bigámia az, ha az embernek eggyel több felesége van, mint kellene. Az egyneműség szintén. (John Hey- wood.) Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei bizottsága <* Somogy megyei Tanán* lapja. Főszerkesztő: W1RTH LAJOS. Szerkesztőseg: Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó vállalat. Kaposvár. Latinka s u. 8. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem ftrzünu meg. és oem adunk vissza. I erjeszti: a Magvar Posta. Előfizethető a helv* posta hivataloknál és postáskézbesítőknéL Előfizetési díj egy nőnapra 12 P* Index: 25061 Készült a Somogy megyei Nyomdaipart Vállalat kaposvári üzemében^ Kaposvár, Latinka Sándor utca »
