Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-02 / 180. szám

MEGVEI B17GTTSAGA ÉS A MEGY naammmimm Miért cs a szakszervezeti könyvtárak tagjainak száma? Sajnálatos jelenséget tapasz­taltunk: a múlt évihez viszo­nyítva csökkent az SZMT- könyvtárba beiratkozott olva­sók száma. Pontos félévi sta­tisztikát nem készítenek, csak év végi jelentést, de a már eddig beérkezett adatokból is világosan kitűnik, hogy 2—3 százalékos a csökkenés. Az ÉDOSZ könyvtárában például a múlt évi 561 olvasó helyett 454, az önálló letéti könyvtá­rak tavalyi 12 754 olvasója helyett csak 12 378 iratkozott be az idén. Pedig a leiéti könyvtárak száma növekedett, jelenleg összesen 94 fiók mű­ködik, ebből 70 a letéti. Talán a választék nem meg­felelő? Ez nem valószínű, hi­szen a könyvtár a mailt évi 41 000 forint helyett 56 000 fo­rintot költött az idei év első felében új könyvekre. S a meg­levő állományt is elég gyak­ran, általában negyedéven­ként cserélik. Nagyobb baj az, hogy helyiséghiánnyal, meg­felelő berendezési tárgyak, könyvtárszekrény stb. hiányá­val küszködnek sok helyen. Ellátogattunk a Mértékutáni Szabóság fiókkönyvtárába, mert itt a tavalyi hatvanhat olvasó helyett csupán harminc- három a könyvtári tagok szá­ma. A csökkenést elsősorban a két műszakra való áttérés óta tapasztalták. A méretes műhelyek — és velük a könyv­táros — megmaradtak egy műszakban, a munkások nagy többsége azonban két műszak­KISIPARI MUNKA 1------•.’-.'Sűito*. G yerm ek tragédia Halálos szerencsétlenség tör­tént szerdán Balatonkei'SSztú- ron, a Kossuth Lajos utca 23. számú házban. A 14 éves Mikola József a rádiókészüléket akarta megjavítani, míg szülei nem vol­tak otthon. Szerelgetés közben két szál szigeteletlen drótot du­gott a konnektorba. A konyha cementlapján álló gyermeket az áram halálra sújtotta. Apját, aki nem sokkal ezután hazaérkezett, és fiát fel akarta emelni a föld­ről, ugyancsak áramütés érte. Intő példa ez a szülőknek : jobban vigyázzanak gyermeke­ikre ! Nem tetszik... Egy ócska, kopott, divatja­múlt rádiódoboz áll a Vasipa­ri és Műszaki Ktsz Május 1. utcai részlegének kirakatában. Milyen céllal tették oda ? Talán a figyelmet akarják fel­hívni vele, hogy a ktsz még ilyen avult készülék javítását is elvállalja ? Hogy még az ilyen ósdi sípládát sem kell el­dobni, mert lehet belőle hasz­nálható készüléket csinálni ? Nem tudni. Az azonban bizo­nyos : reklámnak rossz, el­avult, akárcsak ez a rádiódo- boz. Néhány évvel ezelőtt még szokás volt rossz órát, rádiót, stb. a kirakatba kitenni, mel­léjük pedig egy átalakított, megjavított példányt ezzel a szöveggel: „Ilyen volt, ilyen lett.-« Mi lenne, ha a bádogosrész­leg lyukas edényeket, a cipő- javító ktsz feslett talpú ba­kancsokat, a fehérneműjavító ktsz pedig viseltes diszkrétebb holmikat tenne ki műhelyé­nek, üzletének kirakatába ? ! Bizonyára nem váltanák ki Velük a járókelők tetszését! Aligha lehetne Buda­pestet összehasonlítani Ka­posvárral, a mi kis váro­sunk egyik-másik esetben mégis pápább akar lenni a pápánál. A Szövetkeze­tek Somogy megyei Érté­kesítő Központja kéréssel fordult a városi tanács­hoz: szeretnének ízléses, modem gyümölcsárusító pavilonokat felállítani a városban; megjavulna, az ellátás, és a fél kiló almát vagy őszibarackot kívánó embereknek nem kellene hosszú perceket eltölteni a bolti sorbaállással. A MÉK levelének végén megemlí­ti a budapesti példát, hi­szen a fővárosban száz­számra található ilyen kis­kocsiból és napernyőből álló alkalmatosság. A városi tanács építési osztályának elutasítása merev: a gyümölcsárusító kocsik rontanák a város­képet, tehát szó sem lehet róluk. Nem hinnénk, hogy a budapesti városrendezők kevésbé szeretik a fővá­rost, mint a kaposváriak Kaposvárt. ban dolgozik, így nehéz velük az összeköttetést fenntartani. A másik probléma a helyiség, hiány. Tavaly még csak volt egy kis irodahelyiségük, az idén már az sincs. A könyvek­kel túlzsúfolt szekrény ott szorong, a gépek mögött. Ha valaki új könyvhöz akar jutni, előbb a gépet kell félretolni, megzavarva vele a többiek munkáját. A probléma a könyvtárszek­rénnyel és a helyiségekkel általános jellegű, nem véletle­nül fordítják a szakszervezeti bizottságok az ez évben elő­ször kapott nagy összegű támo­gatást a letéti könyvtárak berendezésének pótlására, ki­cserélésére. Egy kis jóindulat­tal a vállalatok helyiséget is adhatnának a könyvtárak ré­szére, hisz a vezetőknek sem lehet mindegy, hogy dolgozóik művelt, sokoldalúan képzett emberek vagy sem. A szomorú tapasztalatokat egy biztató hírrel zárjuk: a könyvtárak taglétszámának csökkenése ellenére növekszik ez olvasott könyvek száma. A megmaradt könyvtári tagok nagyon szorgalmasan kölcsö­nöznek. M. I. Bizottság jár­ja a határt, s meg­nézi, hol milyen termésátlagra le­het számítani. Persze csak becsü­lik a hozamot, de így is alapos mun­kára törekszenek, hiszen ezekből az adatokból már le­het következtetni... — Figyeljetek ide — mondja a bizottság egyik tagja. — Szerin­tem nem mindig a tőszám meg az ilyen-olyan előírt dolog a fontos a becsléskor. Sokkal megközelítöbb szá­mot mond a vár­ható termésről az idős parasztember. Az már gyakorlott ebben. Csak ránéz a táblára, és már mondja is, hogy mit lehet várni ró­la. A jelenlevők he­lyeselnek. Elindul­Tév?dU nak az úton, s egy idős parasztot ke­resnek. Találkoz­nak is egy meglett korú emberrel, s minden jel arra vall, hogy megta­lálták, akit keres­tek. A leendő dönt- nök az árokparton fekszik, az eper fa árnyékában, és kí­váncsian néz az idegenekre. Azok illendően üdvözlik, s az ötletszerző előáll a kérdéssel: — Mondja csak, bátyám, milyen termést saccol ab­ból a búzából? — kérdezi, s ujjával az útmenti tábl*, felé bök. Az idős ember feltápászkodik, a mutatott irányba tekint, ingatja a fejét, majd tanács­talanul széttárja karját. — Nem értek én ehhez, kérem — mondja. — De csak nézze meg jobban — biz­tatja a szakember. — Tudnia kell ma­gának, hogy mi várható innen. Ismét tétova pillantás a tábla irányába, és meg­adó kézmozdulat: — Nem tudom megmondani. — De hát maga a parasztember, il­lene tudnia... — Igaza van — bólintott az öreg. — Csakhogy én nem vagyok pa­raszt, sohasem fog­lalkoztam földmű­veléssel, és főként nem termésbecs­léssel. Az útfenn­tartóknál dolgo­zom, kérem. — No, ezt jól ki­fogtuk — szaladt ki az egyik idegen száján a csalódás hangja. Aztán hoz­záfogtak a becslés­hez. H. F. A kis ártatlan — Bíró sport­társ, hiszen alig értem hozzá! A tárgyalóteremből Elítélték a kaposvári liangszerbolt tolvajait Februárban ismeretlen tette­sek betörtek a kaposvári hang­szerboltba. A tolvajok kézre kerültek, és a napokban ítél­kezett felettük a Kaposvár: Járásbíróság dr. Gelencsér Ilo- na-tanácsa. Madarat tolláról... Az elsőrendű vádlott Hor­váth István Kaposvár, Dózsa György utca 2., a másodrendű pedig Zsíros János, ugyancsalt Kaposvár, Szigetvári út 31. szám alatti lakos. Letartózta­tásukig a 13. számú Autóköz­lekedési Vállalatnál dolgoztak. Ott barátkoztak össze. Rájuk illik a közmondás: »Madarat tolláról...« Ugyanis mindket­ten bűntett előéletűek. Horváthot 1953-ban lopás miatt hathónapi szabadság- vesztésre ítélték. 1961-ben szö­kést kísérelt meg a honvéd­ségtől, és a katonai bíróság két és fél évi szabadságvesz­tés-büntetést szabott ki rá. Zsíros még ennél is »kü­lönb« előélettel »büszkélked­het«. 1960-ban a sátoraljaúj­helyi bíróság lopás miatt nyolchónapi, 1961-ben az Egri Járásbíróság társadalmi tulaj­don sérelmére elkövetett lopás miatt tízhónapi, 1962-ben a Füzesabonyi Járásbíróság lo­pás miatt tízhónapi szabad­ságvesztésre ítélte. Még abban az évben tartási kötelezettség elmulasztása miatt a Szeren­csi Járásbíróság is eljárást in­dított ellene. „Pénz kellene, lopjunk...44 Ez év február 14-én meg­egyeztek, hogy otthon azt ha­zudjak, Pécsre kell munkába menniük, és ennek ürügyén Kaposváron mulatnak egyet. Előbb az állomáson, majd a vele szemben levő fmsz-ven- déglőben, utána pedig az Ipar Vendéglőben iszogattak. Amikor pénzük elfogyott, sé­tára indultak a Május 1. ut­cában. Zsíros ekkor ezt mondta ba­rátjának: — Pénz kellene, lopjunk, vagy törjünk be va­lahová ... Először az ékszerüzlet, majd pedig az egyik ruházati bolt került szóba. Ekkor már késő éjjel volt. Séta közben meg­látták, hogy a hangszerbolt egyik kirakatüvege meg van repedve. Zsíros biztatására Horváth betörte a kirakatot. Amikor látták, hogy a csöröm­pölésre senki sem közeledik, kiemeltek egy 1800 forintos és egy 3400 forintos tangóharmó- nikát. „Egy barátomé, add el...44 Horváth másnap — félve tettének következményeitől — „IMPOZÁNS“ LÁTVÁNY Szeméttelepet létesített a balatonőszödi tanács Balatonszemes határában, a 7-es főútvo­nal mellett. A látvány rendkívül »impozáns«. De meddig? a nála levő harmonikát taka­róba csavarta, és elvitte Pécs­re. Ott letette az állomás vá­rótermében, és addig maradt, amíg az ügyeletes rendőr az őrizetlen csomagot el nem vit­te. Barátjának azt hazudta, hogy rendőrök kergették, és a lopott holmit eldobta. Zsíros márciusban akart megszabadulni a lopott har­monikától. Feleségének azt hazudta, hogy barátjától kap­ta. Ezt állította munkatársá­nak, Sz. S.-nek is, amikor meg­kérte, vigye be a bizományiba és adja el. Ezt mondta neki : — Barátom, Horváth István bízott meg az eladással. Azon­ban nincs nálam a személyi igazolványom. Amíg Sz. S. a harmonikával bement a Bizományi Áruház­ba, ő az utcán várakozott. A rendőrök azonban lefülelték a tolvajt. Beismerés és tagadás Horváth István őszintén be­vallotta, hogyan törtek be. I Zsíros azonban mindent taga- j dott. Azt hajtogatta, hogy nem tudott a lopásról, hogy ő nem; vett részt benne, így nem isi tudhatta, hogy a tangóharmo- j nika lopott tárgy. Azt igyeke- 1 zett mindenáron bebizonyíta-1 ni, hogy őt Horváth bízta meg: az eladással. A bíróság azonban nem fo­gadta el védekezését. Ugyanis, ha nem tudott volna a lopás­ról, akkor nem kér meg mást a harmonika eladására, és nem állítja, hogy nincs nála a sze­mélyazonossági igazolványa, amiről később kiderült, hogy mégis a zsebében volt. A bíróság a megrögzött tol­vajokat • szigorú büntetéssel sújtotta. Horváth Istvánt egy­évi és háromhónapi, Zsíros Já­nost kétévi és öthónapi sza­badságvesztésre ítélte. Az előb­bit három évre, az utóbbit pe­dig ötévre eltiltotta a közü­gyek gyakorlásától. Szalai László rri ZSOfóOK Román humor Az utas a szomszédjához fordul: — Megengedi, hogy rá­gyújtsak ? — Nem. — De hiszen itt sokan do­hányoznak ! — Igen, de ők nem kér­dezték, hogy szabad-e. * * • Két barát beszéli, hogy együtt mennek színházba. Az egyik el is jött, és cso­dálkozva látja, hogy a má­sik helyen barátjának fiacs­kája ül. — Hogy kerültél ide? — Apukám jegyével. — És hol van az apukád ? — Otthon keresi a szín­házjegyét. — Micsoda rossz borotva ez! Egészen új, és mégis le­nyúzza a bőrömet. — Ne beszélj bolondokat — mondja a felesége. — A borotva jó, te vagy ideges. Az előbb hámoztam vele krumplit, és nagyszerűen > ment a dolog. ■* * * — Hallottad, Jean, a szomszédunk megnősült. Az asszony hét nyelven beszél. — Szegény férj ! Hogyan fognak ezek együtt élni ? Az én feleségem csak egy nyelven beszél, és alig győ­zöm hallgatni. A feleség : — Mihelyt el­készülök az öltözködéssel, vacsorát adok a gyerekek­nek, lefektetem őket, kiva­salom az ingedet, és elindu- £ lünk a moziba. — A férj : — Helyes. De mikor mégy el jegyet vál- > tani ? A mosoly remekművei A Planete című folyóirat­ban a fenti címmel közölt apróságokból válogattuk ki az alábbiakat : — Egy vonatot a legbizto­sabban úgy érünk el, ha le­késünk az előzőről. (G. K. Chesterton.) — Csak a szavak számíta­nak. A többi fecsegés. (Eu­gene Jonesco.) — Néha az az érzésem, hogy Isten az ember terem­tésekor túlbecsülte a képes­ségeit. (Oscar Wilde.) — Vízözön : az első, igen figyelemreméltó keresztelési kísérlet, amely elsöpörte a világból az összes bűnöket, de a bűnösöket is. (Ambrose Bierce.) — Akik azért beszélnek, hogy semmit se mondjanak, a legtöbb esetben mindent kifejeznek, amit gondolnak. (Oscar Commettant.) — Bigámia az, ha az em­bernek eggyel több felesége van, mint kellene. Az egy­neműség szintén. (John Hey- wood.) Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei bizottsága <* Somogy megyei Tanán* lapja. Főszerkesztő: W1RTH LAJOS. Szerkesztőseg: Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó vállalat. Kaposvár. Latinka s u. 8. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem ftrzünu meg. és oem adunk vissza. I erjeszti: a Magvar Posta. Elő­fizethető a helv* posta hivataloknál és postáskézbesítőknéL Előfizetési díj egy nőnapra 12 P* Index: 25061 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipart Vállalat kaposvári üzemében^ Kaposvár, Latinka Sándor utca »

Next

/
Thumbnails
Contents