Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-22 / 196. szám

EGYE! TANÁCS LAPJA i Vörös Csillag MORÁL 1963 Magyarul beszélő nyugatné­met film — Rudolf Thiele al­kotása — sok tekintetben ha­sonlóságot mutat a neves ren­dező egykori nagy sikerű film­jével, a Rosemarie-val. A fő­szereplő is azonos: a szép Nad­ja Tiller. A hírhedt Der Spie- gel-botrány és a Keeler-ügy köré írt történet szatirizáló hangon, leleplező szándékkal mutatja be a nyugati világ »er­kölcsét:«, hű képet fest a felső tízezer életmódjáról. A pazar luxussal berendezett bonni ta­lálkahelyet a legmagasabb kö­rök tagjai látogatják. Azok, akik kétféle erkölcsöt ismer­nek: az egyikről szemforgató módon prédikálnak, a másikat pedig titokban élik. A könyvmoly a strandon is csak előre lát... NAQYANYÄM £ gi a L1 k* iáSíí S£$££. Terv Sétálni viszi Ficeréné a hatéves Lacikát. Amikor a Kossuth térre érnek éppen egy esküvői menet vonul ki a városházáról. — Odanézz, menyasszony! — jön lázba Lacika. — Tetszik? — Ühüm ... — Majd te is megnősülsz, ha nagy leszel — magyaráz a fiának Ficeréné. — Meg ám, méghozzá szombaton, mert akkor nem kell lefeküdni az óvodában!-lg­* * * Fő a tűzvédelem! Gyufát akartam vásárolni a minap egy nagyatádi bolt­ban. Az eladó udvariasan kö­zölte, hogy nincs. Az önki- szolgáló boltban sem volt. A cukrászdában sem. Le­mondtam a rágyújtásról, be­ültem a moziba. Az előadás előtt hangszórón közölték az 1. számú tűzrendészen ható­ság felhívását. Egyszeriben lángmentes világosság gyúlt agyamban, megértettem, hogy tűzvédelmi szempont­ból nem árulnak gyufát Nagyatádon. MIT SZERETNEK A NVARBAN? Ellenség a nyár Az irodában hűvös van, le­húznák a rolót. Lukács József- né, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának szb-tit- kára az íróasztalnál ül. Fülöp- nével tárgyal, aki a lányok ügyes-bajos problémáival for­dult hozzá. Mások dolgainak intézésével telik Lukácsné töb­bi napja is. — Mit szeretek a nyárban? Tán helyesebb volna úgy kér­dezni, hogy egyáltalán szere- tejcp-e ezt az évszakot. Így könnyebben válaszolhatnék: Kern. Igaz, nagyon jó a napsü­tés, a víz, de én már csak — szakszervezeii szemmel né­zem mindezt. Örülök, ha az üzem dolgozói kellemesen töl­tik szabadságukat a Balato­non, a hegyekben. De bizony nagy ellenségünk a meleg, megnehezíti a fonónők munká­ját. A klíma nálunk még nem tökéletes, néhol még 34—36— 38 fokot is mérnek. Azon töi- jük a fejünket, hogyan segít­hetnénk a gép mellett izzadó leányokon. Citromos teát adunk nekik. A nyár ellen na­gyon nehéz védekezni... »Ilyenkor pihenünk...« A polcokon kötöttáru, fe­hérnemű. Nagy a választék, de csak egy-két vevő válogat. — Csökkent a forgalom, ilyenkor pihenünk... — mondja Kecskés Béláné pénz­táros —, de másért is szere­tem a nyarat: nekünk, akik szinte máskor egész napra oe vagyunk zárva a boltba, na­gyon jólesik ebédidőben egyet- egyet sétálni. Még akkor is, ha a levegő poros és meleg... Nem nagyon érezzük a kinti hőséget, mivel van ventilláto­runk, nem szenvedünk tőle. És a nyaralás ... Ez a legjobb a nyárban. Balatonmáriára megyek, erre vártam egész év­ben ... Emelkedett a fogyasztás Zúg a ventillátor, a zöld függönyök megszűrik a nap­sugarakat. Az asztaloknál csöndben beszélgetnek a ven­dégek egy-egy kávé, fagylalt mellett. Takács Istvánná fel­szolgáló zajtalanul lépked egyik vendégtől a másikig. Az­tán a pultnál leadja a rende­lést, majd a tálcákkal ismét visszatér a »terepre-«. Érdekes lenne kiszámítani, hány métert lépked naponta ... — Az évszakok közül a nya­rat szeretem a legjobban. Le­het strandolni, szórakozni, gyö­nyörű a Balaton. Amit vártam az idei nyártól, azt megkaptam. A jó időt, a szórakozást, s utol­jára, de egyáltalán nem utol­sósorban — emelkedett a fo­gyasztás, sok vendégünk van. Szívesen beleegyeznék abba, hogy egy-két hónappal hosz- szabb legyen a nyár az ősz ro­vására ... S. M. Több mint 500 000 forint értékű szakkönyvet, szépirodalmi művet adtak el augusztus 1-ig az üzemi könyv­bizományosok. Legtöbb köny­vet a ruhaüaem, az Építőipari Vállalat és az AKÖV dolgozói vásároltak. Jtiuibtila A műszak a megszokott rend szerint kezdődött. Csöngetésig mindenki átvette a gépét, szá-e mitgatták, mennyi dolguk lesz mára. Beleborzongott az épü­let, ahogy újra, szinte egyszerre f elvíj fogtak a villanymotorok. A berakónők és a gépmesterek igyekeztek a délelőttiek rit­musát követni. Bimbula két percet késett. Ez is a szokásos dolgok közé tartozott. Fölnéztek rá, aztán folytatták, amit elkezdtek. Mi mást tehettek volna? Egy-két perc miatt senki sem szájai szívesen, egyébként is a cso­portvezető dolga az ilyesmi. A múltkor, mikor szóltak emiatt, azzal vágott vissza, hogy »legföljebb levonják a nyereségrészesedésemből«. Megrántotta a vállát, és be­kapcsolta a motort. Bimbula a gimnáziumból jött az üzembe. Járt ott vagy két osztály. Nyomdába kerülé­sének körülményeit sűrű ho­mály fedte. Júniusban sikeres szakmunkásvizsgát tett. Azóta magasnyomó génmesterként dolgozott a magasabb szár*1 ék eléréséért. Általában emt kissé hóbortosnak tartották félszeg ábrándozó magatartása miatt. Néha mgn ss hallotta, ha Ké­sőbb ilyenkor összerezzent, és kapkodva vdvariaskodott a kérdezővel. Bimbulának nevezték el. A családjától örökölt, akár a ke­resztvízzel nyakába zúdított névvel csak az idősebbek meg a vezérek szólított Ha akar­ta, azért a társaság kedvence is tudott lenni. A kötészettől a gépteremig ismerték azt a közbeszólását, amellyel egyszer a pártvezetőség vitáját eldön­tötte. A mindig nyugodt Lajos bá­csi, a párttitkár kézzel-lúbbal hadakozott a népgazdaság nevében egy elfogadható ja­vaslat ellen. A vitázást meg­halló Bimbula az istennyilázó öreghez lépett: — Elnézést a zavarásért, a favicckekkel hogyan áll, Lajos bácsi? Mert egyet elmondha­tok. Találja ki: mi az, fehér, repül és káromkodik? _ 7 — Dühös békegalamb. — Te ... ! Imre fiam! Hirte­len arra gondoltam először, hogy a péld átázásoddal szemte- lenkedni akarsz. Most mégis azt mondom igazad van. Soha sem jó. ha az ember az indu­lataival parancsnokol. A válla lati műsoros-esten pe­dig szavalt, és szénen hegedült. A tvisztet a lentöbb figurával ó járta, szívesen táncoltak ve­le a lánnnk. A legtöbbet azért Gizu körül rund alózott és guggolt izzádóMn. Gizust bizo­nyított tényként bukott lány­nak tudták. Rendőrségi ügye akadt a kórházi után, csak nem ítélték el, mert megtántoro- dásnak vélték, és még nem volt IS éves. Azóta elkerülte a szórakozóhelyeket, semmi pa­nasz nem volt munkájára sem. — A bácsi a támadó, a csa­tár; a néni meg, a kapus azért van, hogy elvetődjön egy-egy lövésre — fintorgott Veréb olyan hangsúllyal, hogy meg­értették. — Kisapám. nem is vagy te elveszett manus — csapott a vállára Kereszti Pisti —, mint ez a Bimbula. Kikészül a Gi­ziért, aztán még haza se kí­séri. Pedig annak igazán nem kell sok! Apátokra várt a fran­kó séta. Egyébként megvan a véleményem Gizusról és az összes nyavalygós spiniről. Mindegyik úgy oda van, az­tán ha rákerül a sor, csak si- pítozik. Csak később szólalt meg Bimbula a kitárt szekrényajtó mögül, mikor a többiek már elmentek. — Nekem is van vélemé­nyem a nőkről, a munkáslá­nyok erkölcseiről. — Miért, mi van a munkás­lányok erkölcseivel? — állt e'é Kereszti. — Azok velünk szok­tak járni! Vagy minket akarsz sérteoetni? — Eszem ágában sincs. Csak ti úny vonatok, hoov hamar megunjátok. és szereztek egy új nőt. Pedig a szerelem vala­mi más. Amit a könyvekben olvasni, talán az az igazi. Fekete ruhában fekszik, utolsó útjára felkészülten. Keze már nem matat többé a kredenc fiókjaiban, nem tapintja pénzérmék récéit. Szeme fénytelen. Öröm, gond, munka szá­mára már nem létezik. Ütjai elfogytak, a legrövidebb is, az ágytól a kertig tartó. Azt hitte, hogy élete majd az égi ma­gasban folytatódik, csillagok és fellegek között. Nem csaló­dott. Élete erősebb volt, mint a halál: véréből, húsából sar­jadt életek — fiúk, lányok, unokák — őrzik haja selymét, orcáinak vonásait. Itt a földön folytatódik az ő élete tovább. Bennünk. Gyermekei, akiket fölnevelt, nem felednek, unoká­ja is tudja, kitől tanult számolni egytől tízig. Szorgalma, sza­vai értékké váltak, hatnak a halálon túl is. Utolsó útját harangszó kíséri. Koporsója mögött ott lép­kednek azok is^ akik vele együtt annyi éven át pöröltek a sorssal, annyit mostak, hajladoztak. Ráemlékezve elmondják majd: — Nehéz élete volt, dolgos élete volt. Hetven év! Mennyi története van hetven évnek! Az el­múlást mégis csak egy név, egy szám jelzi a fejfán. A halál kisurrant már a szobából, feladatát elvégezte. Nézem a meg- békült arcot. Mintha aludna, igazi, nagy álom nélküli álmot. Búcsúzom tőle tanú nélkül, némán ... Korholásai fájtak, most fáj, hogy nem korholhat többé ... Pergetem az időt, emlékezetem mélyére ások... Szavak, fél mondatok bukkan­nak föl, melyeknek csak számomra van értelmük. Szeretném mindezt megköszönni neki. Késő, nem hallja már ... Vajon én jó voltam-e hozzá? Hol, mikor s mit vétettem ellene? El­megy ... Mifelénk azt tartják, hogy az utolsó halott őrködik, vigyáz a temetőre a következő érkezéséig. Ez lesz hát az ő utolsó tisztsége. Jelképes feladat, hisz a sirok jól őrzik a hol­takat. Könnyű dolga lesz ott a néma falu őreként... Fény hull a szobába, lombok ringatta fény, pár sugár. A búcsúzó nap küldte. Az utolsó......... I tt járt a halál, de az élet, a diadalmas élet megy to­vább. Virradatkor újra kezdődik a munka... ... És a holtak itt maradnak a földön, a csillagok ho­nába nem ők jutnak el, hanem az élők ... G. S. — Ne hantázz nekem, Bim,- bulácska! Láttalak a tejbolti­val, meg azzal a hosszú hajú­val is az utcán kotorni. — Féreértesz! Az igazit ke­resem, aki több mint más, aki úgy képletesen a fejem fölé emelkedik, és az őszinteség, a feltétlen bizalom segítségével a földön álló is fölemelkedhet, de az »0« magasságát nem sza­bad elérnie. — Hogy alulról jobb belátá­sod legyen, mi? — Sajnos, elég egyetlen szel- löcske, és »Ö« ott fenn inogni kezd. Ez fáj, és hogy ne kell­jen csalódnunk, hazudnunk ma­gunknak. Bár lehet, hogy már onnan fentröl, onnan hazud­nak. Nem akarok hazugságot soha, ezért ismerkedem meg több lánnyal. — Ha ilyen ábrándos csóró­kon múlt volna, kevesen élné nek. mostanában a földön! Fo­gadni merek, meg se csókolod őket! De nagy marha is vagy! Azért egyet mondok. Gizut ne küldd a fejed fölé, mert én most fűteni akarom! A hülye­ségedért pedig egyszer úgyis összeverlek, hiába dumálsz olyan szénen. Bízd csak rám a nevelésed! No, pá! A hosszú gépteremben dübö­rögtek a gépek. Tégelyesel- préselték, gyorssaflók darálták az íveket. Ápolt, fiatal ujjak és ráncos, kidolgozott lrazek simították az ívfogók alá a papírokat, hogy tisztaságukat elveszítve, nyomdafestékesen bukjanak a kirakópálcákra. Az utcán alkonyodott. A reklá­moktól színes havon ideges emberek siettek valamerre. Bágyasztó nyugalom sugár­zott a terem lámpáiból. Ez az időpont volt az, mikor fásultan dolgoztak. A délelőtti gondok már eltűntek emlékezetükben, lassan megéheztek. Bimbulának jó napja volt. Mindkét gépe dolgozott. Elrá­molta az előhagyott szerszá­mokat, majd a polcon rendez­gette a festékdobozokat árnya­latok szerint. A dologtalanul ácsorgó vágógéphez lépett. Be­nyomta az indító gombját, és szórakozottan csavargatta a prés szabályzóját. Hátul a sa­rok derékszögében őrülten for­gott egy lendkerék mozdulatlan árnya. Lehajolt, kartoncsíkot keresett a hulladék között. Gondosan bemérte az AH-es nagyságot. A hátsó vinklihez illesztette a, kartonokat. Nyílt az ajtó. Mikor oldalra villan­tott a belépőre, lába már a kést mozgató pedálra neheze­dett. Villanásnyi rángás futott fel karjában. Meredten emelte el kezét a kennet!en él alól Ujjai sávadtan nyíltak szét a leve­gőben vibrálva. Csonkjaik gro- teszlcül cubbosztottak az átvá­gott papíron. A vasárnapi látogatási na­pon egyedül Gizu ment a kór­ház baleseti osztályára . . . — áj — * * * A temetés Az illető azok közé a sze­rencsétlenek közé tartozott, akik mindig, sietnek, mégis elkésnek. Egy alkalommal egyik barátjának temetésére készült; megígérte a család­nak, hogy 3 órára a gyászoló háznál lesz. Ám csak fél négykor ült be kocsijába, s ezért ezután veszett gyorsa­sággal száguldott végig az utcákon. Amikor egy rendőr megállította, kérlelő hangon így szólt: — Kérem, őrmes­ter úr, ne tartson fel. Teme­tésre megyek. — Mindjárt gondoltam — válaszolta a rendőr. * * * Frank Grocott londoni la­kos rendkívüli tisztelője Shakespeare-nek. Ahányszor csak fölébred éjszakai álmá­ból, Shakespeare-szonetteket szaval. Felesége — úgy lát­szik, kevésbé rajong a nagy drámaíró és költő műveiért, s közölte férjével, hogy ha még egyszer fölébreszti, szed­heti a sátorfáját, költözhet a házból. Mister Franc Grocott a fe­leség és Shakespeare közül az utóbbit választotta: az ud­varon álló garázsban rende­zett be magának hálószobát. ! A teljesség kedvéért: Frank j Grocott 81 éves. * * * ; Pierre-Daninos francia író ! legutóbb Párizsban előadást I tartott az angolokról. A szi- | getország népét jellemezve ezt mondotta: — Az angolok olyanok, mint a hópelyhek. Hidegek, simák, de ha a földre esnek, összetartanak. * * * A francia lapok közlik, hogy a kormány csökkentet­te a katonai kiadásokat. A tisztek a jövőben nem kötele­sek sapkájukon viselni ezre- dük számát, így ha áthelye­zik őket, nem kell új sap­kát venniük. Somogyi Néplap Az MSZMP HomoRv megyei Bizottsága es a Somogy megyei Tanár* lapja. Főszerkesztői WIRTB LA-IOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Lattnka Sándor a. S. Telefon 15-10 15-11 Kiadj« * Somogy megye* Lapkiadó Vállalat. Kaposvár. Latinka s u. l. Telefon 15-16. Felelő® kiadói Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem órzümu meg. es nem adunk vissza. Terjeszti; a Ityagvar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és post,áskézbesftőknél. Előfizetési díj egy nőnapra 12 Ft index ■ 250Hí Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Lóky György Kaposvár. l*atinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents