Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-02 / 180. szám

Vasárnap, 1964. augusztus 2. 5 SOMOGYI NÉPLAP A nyúlfarknyi cím magán viseli az egyszerűségért való rajongás valamennyi ismérvét, ennek ellenére nem hallt- gathatom el, hogy kettős fogalom megjelöléséül szánom. Egyik vonatkozásában a homlokon és a kapcsolt testrésze­ken sarjadó verítékre utal, másrészt azoknak az elemi ré­szecskéknek megjelölésére szolgál, amelyekhez az uszodák medencéiben a kánikulai tombolás közepette éppen olyan nehéz hozzájutni, mint igazi gólhelyzethez a K. Honvéd védelme mellett. S hogy e két fogalom együttes említése nem puszta gondolattársítás, arra a kaposvári strandfürdő életéből el­lesett képek sora a bizonyság. A VERÍTÉK az asszírok bölcsessége szerint a munka gyümölcse. Ezen az alapon a strandbelépő megváltása felér egy fél műszakos téglaégetés­sel. A pénztár előtt ugyanis tekintélyes tömeg zsúfolódik ößsze a kora délután rekkenő hőségében, s mert haladó ha­gyományként itt is harc fo­lyik a másodpercekért, a tü­relmetlenül topogók sokasága egyetlen hullámzó masszává olvad össze. Az óvatosabbak a kasszát ostromlók hadának perifériáin helyezkednek el, de a cipő letaposása ellen már nincs orvosság, s az el­len sem, hogy néhány gomb — a remélt felfrissülés illú­zióival együtt — ne hulljon a porba. — Köszönöm a bizalmat, de kérem, próbáljon most már a saját lábán is állni... — mondja a türelmes strand­vendég, s a válasz nem ké­sik soká: — .Tó magának ... legalább tudja még, hogy melyik a sa­ját lába, és melyik a másé. Harc persze nem kerekedik a párbeszédből, mert közvet­lenül a hőguta előtt nincs kedve a zembernek kétes ki­menetelű szócsatába kevered­ni. • • • AKASZTÓN lóg végre a ru­ha, kézben a szatyor, a pléd, az olaj és az újság. A belső újjongás most némaságában is határozott parancsokat osz­togat: — Előbb helyet keresni a napozáshoz, azután irány a medence! A pázsiton itt-ott akad még néhány üres hely, a folya­dékba való behatolás azonban már körülményesebb: a me­dencék partjain állva is csak sejteni lehet, hogy némi víz is van a fürdőzők alatt. A viz egyébként olyán, mint a smaragd: zöld a színe, és úgy kell előbányászni a felületét ellepő testek alól. A zuhanyok ezzel szemben kel­lemes, tiszta vizet permetez­nek. Az egyik zuhany rózsája alatt egy alacsony termetű férfi áll, s társai eközben, mintha vadidegenek volná­nak, szövik a tréfát: — Nézz oda, egy töpörtyű áztatja magát! — Hagyd csak. láttam én már apróbb egyént is. Igaz, hogy nem ingyért... * * * * 30 * MADÁRTÁVLATBÓL olyan a strand, mintha ... hm ..., mintha egy kissé romos volna. A helyszínen azonban kétséget kizáróan megállapíthatja a szemlélő, hogy a fürdő fölött bizony eljárt az idő, s ma már csak azért állhat a közjó szol­gálatában, mert a városi ta­nács, az egészségügyi hatóság és a közönség egyaránt sze­met huny hiányosságai fölött A kabinok roskatag sora, a korszerűtlenül kiképzett me­dencék, a rossz hírű talponál­lókat idéző büfé és a fürdő egész elavultszerkezete együt­tesen jogossá teszi a gondola­tot: nincs még egy megye- székhely ebben a szép hazá­ban, amely hasonló elmaradt körülmények között fürdetné lakosságát. Az új nyitott — és fedett — fürdő tervei már több mint egy esztendeje készen állnak Némi sietős ügybuzgalommal már tavaly elkezdhették vol­na építését, hiszen egymillió forint állt rendelkezésre eh­hez. Az idén is nyolcszázezer forint úszik el a tétovázás hullámain, s talán csak jövő­re kezdenek hozzá az annyi­ra szükséges fürdő munkála­taihoz. Az új kaposvári strand elkészülése tehát csak a harmadik ótéves terv idő- takában várható. És addig? Használatban ma­rad ez a szabadtéri vízimú­zeum. Nehéz lesz belenyugodni... * * * A SEKÉLY lubickolóban az Istvánkák, Péterkék, Agikák napestig eljátszanak. Az arasz­nyi vízben véget nem érő változatát éli a fogócska, a ha- jóeresztés, a halacskázás. — Kicsi fiam, gyere már ki a vízből, mert bezárják a für­dőt ... — rimánkodik az egyik apa záróra táján gyermeké­nek. — Mennék, de még dolgom van — mosolyog vissza a szöszke apróság, s lapátjával tovább meri a vizet a kanná­jába. — Ha nem jössz azonnal, itt hagylak — folytatódik a párbeszéd. — Nem baj... más is sze­ret engem... — De anyu meg a kis test­vérkéd akkor sírni fog! — Ott a zsebkendő a nad­rágomban, vidd csak nekik haza, édesapa! Már-már csődöt mond a te­kintély, az érvelés logikája és a pedagógia, amikor egy vá­ratlan ötlet mégis megmenti a helyzetet: — Kár, hogy nem jössz, fiacskám... pedig fagyit akartam venni. A kicsi pillanatok alatt egybesöpri játékait, s már re­pül is az apa kinyújtott kar­jába. * • * Kacagó derű és bántó bosz- szúság, hangos öröm és néma dohogás, barnára perzseli bő­rök és fürdőruha-költemé­nyek sokasága, mindez Teönt­ve némi vízzel: így összegez­hető a kaposvári strandfürdő csúcsforgalmi élete. A valóság persze sokkal színesebb, mint ez a néhány sornyi írás, de a teljességre törekedni most nincs is szük­ség. Hiszen egy csöpp vízfen — ott a tenger is. Báaihldi Tibor RÍJ KA- "I GY ORSZÁG VÜLÖ KIKÖTŐJE Az Abbázia és Cirkvenica felé igyekvő turisták csak egy futó pillantást vetnek a vasút­állomás mögött zajló életre, a kikötőszövetség háromemele­tes épületére, amely szerényen húzódik meg a színes lakóhá­zak között. A látogató azonban a tiszta folyosókon mindenütt szorgos munkával találkozik. Sárgára érett papírtekercset rak elém Bakario vezérigazga­tó. — Nézze, ilyenek voltak fél évszázaddal előbb a fiumei bő­vítés tervei... (S tűnődöm: vajon hitt-e azoknak megvaló­sításában a gyöngybetűkkel író Papp József műszaki főtaná­csos »a magyar királyi tenge­részeti hatóság« műszaki osztá­lyán? Milyen változást ígért, kívánt az 1912-es esztendő?) — Akkor — mondják a rije- kai kikötőáriás vezetői — alig haladta meg az évi forgalom a 2 millió tonnát. Harmincévi halogatás és egy pusztító anti- I fasiszta háború után egy mé­ra1'rDO’*t crvrri rtnr*<"1f Hajóról vagonba. tett vára. A kikötőben tucatnyi nemzet több ezer tonnás szál­lítóeszközei fodrozzák a vizet. Levegőben az Ikarus. 7 millió tonnát. És most vesz- szük elő ismét, noha csak do­kumentumnak a régi, fél év­százados terveket... háromszáz KILOMÉTERRE A MAQYAR HATÁR A 120 000 lakosú, csaknem kétezer éves adriai kikötővá­ros kék vizében csak nagy né­ha nézhetik magukat a kedves utcák, az impozáns, magasba törő toronyházak s a hegy te­tején a Frangepánok újjáépí­Lamos; a parton terhükkel bólogatnak a 3, a 45, a 100 ton­nás daruk, közöttük a jól is­mert Ganz-gyári szerkezetek. Két-három műszakban léleg­zik, zihál a hatalmas kikötővá­ros, és mégsem győzi a fokozó­dó igények kielégítését. Néha 20—25 hajó vár rakpartra, va­gonra, emberre. Kereskedik, árut cserél itt szinte az egész világ. Rijeka a cseh és magyar ha­tártól alig 300—600 kilométer­re fekszik. Az osztrák határtól még ennyi sem választja el az Adria szépséges és dolgos leá­nyát. Hogyne volna nyilvánva­Különleges rendelkezések szabályozzák a Balatonhoz vezető közutak forgalmát A Belügyminisztérium Közlekedési Csoportfőnökségének közleménye ló, hogy a modem quarnerói város négy országot kössön össze a világgal! A nagy ju­goszláv forgalom mellett jó­részt innen bonyolódik le Csehszlovákia, Magyarország és Ausztria tengeren túli for­galma, amely 1963-ban a kö­vetkező részesedést mutatta: 1. Csehszlovákia 1030 ezer tonna, 2. Magyarország 665 ezer tonna, 3. Ausztria 530 ezer tonna. S mi, magyarok ez év dere­kán már alaposan túl vagyunk a múlt év azonos időszakának adatain; ebben az »-olimpiai« évben rekordot hoz Rijekában is a magyar ipar és magyar külkereskedelem összefogása. Nyolcvannál több ázsiai, afri­kai és amerikai országba küld­jük innen a szocialista orszá­gok termékeit, s ugyanannyi országból érkezik ide a nyers­anyag, hogv új iparcikk ké­szüljön belőle. Behozatali cik­keink között egyaránt szerepel vasérc, foszfát, nyersbőr, nyers­gumi, bugavas, hogy a kivitel­ben gépekké, szövetbálákká, autóbuszokká, hídalkatrészek- ké váljanak a nemzetközi munkamegosztásban. ÜZENET EXPQRTÜQYBEN Magyar hajók — ma már 11 DETERT tengerjáró szeli a beltengereket — ritkán, inkább csak télen járnak a rijekai ki­kötőben. A Tokaj, a Dunaúj­város, a Debrecen és társai nyáron Csepelen rakodnak, ilyenkor az adriai kikötő ma­gyar megbízottai bérelt hajók­kal dolgoznak. Ezekben a he­tekben például már tájékozó­dó tárgyalások folynak az 1965-ben Indiának küldendő mintegy másfél száz vasúti ko­csi szállítási ajánlatairól. A békés külkereskedelem íó elő­re tervez, nagy hajóstársasá­gok versenyeznek egymással a kereslet-kínálat piacán. A MASPED-kirendeltség he­lyi vezetője, Ludikár Jenő azonban nem mindig elégedett, ^ok váll sínt nd rnnde­lést. Másrészt úgy véli, a ma­gyar exportvállalatok nem mindig ügyelnek a magyar áruk hírnevére, nemegyszer gondatlan, henye csomagolás hátráltatja a jó kapcsolatok erősítését. El is mond gyorsan néhány példát. — Volt olyan nitrozellulóz- szállítmány, amelyet öreg hor­dókban szállítottak ki, a ten­geri út elején szétestek, a ra­kományt meg kellett semmisí­teni ... — Volt olyan vasáru, ame­lyet 8—9 tonnás kötegekben küldött ki a gyár, noha a ren­delő — darukapacitás miatt — 990 kilós részletekben kérte, s ezért alaposan' megdrágult a helyszínen átcsomagolt szállít­mány . .. — Régi probléma, és ma is gond, hogy egyes cukorgyárak a bevált polietilén helyett ke­mény, feszes jutazsákokban küldik a rakományt — nem ár­tana egy kis országos tapaszta­latcsere ... — De — mutat a berakás előtt álló Ikarusz buszra — a gépkocsik molinovászon-pony- váját is jó lenne felváltani a korszerűbb, lemosható gumi- befújással. Jobban védené a sós, tengeri időjárás viszontag­ságaitól, mint a drága ponyva. TERVEK 10 MILLIÓ TONNÁRÓL A megnövekedett gépjár­mű-forgalom következtében — a zavartalan közlekedés bizto­sítására — szükségessé vált különleges rendelkezések élet­be léptetése a forgalmi szem­pontból különösen jelentős, a Balatonhoz vezető egyes köz­utakon. A belügyminiszter, valamint a közlekedés- és pos­taügyi miniszter most kiadott együttes rendelete, amely a Magyar Közlöny július 30-i számában jelent meg, a kö­vetkezőkkel egészíti ki az érvényben levő KRESZ egyes rendelkezéseit: A június 15-től szeptember 15-ig terjedő időben szomba­ton, valamint múnkaszünct előtti napon 14 órától, vasár­nap, illetve munkaszüneti na­pon 22 óráig kézi kocsival, ál­lati erővel vont járművel, munkagéppel, dömperrel, trak­torral, vontatóval, nyergesvon­tatóval, különleges gépkocsival — kivéve a nemzetközi árufor­galmat lebonyolító nyerge* vontatót és az autómentés cél­ját szolgáló daruskocsit — köz­lekedni és várakozni tilos. A 7-es számú közúton a 80- as számú közút elágazásától a 651-es számú közút elágazá­sáig (Budapest—Balatonbog- lár között), a 71-es számú közúton a 711-es számú közút becsatlakozásától a 712-es szá­mú közút becsatlakozásáig (Balatonakarattya—Aszófő kö­zött), a 711-es számú közút teljes hosszában (a 7-es szá­mú közút és a 71-es számú közút között), a 712-es számú közútnak Tihanyrévtől a 71- es számú közútig terjedő sza­kaszán. Megfelelő indok alapján a járási, városi rendőrkapitány­ságok a korlátozás alól ese­tenként fölmentést adhatnak. Ez a korlátozás a lakott te­rületen belüli útszakaszokra nem vonatkozik, ha a közúti forgalom lebonyolítására egyéb út nem áll rendelkezésre. A felsorolt útvonalak la­kott területen kívüli sza­kaszain június 15-től szep­tember 15-ig személygép­kocsik és motorkerékpá­rok legföljebb 80 km/óra sebességgel közlekedhet­nek. A meghatározott időszakban az. említett közutakon motor- kerékpáron — vezetőnek és utasnak egyaránt — bukósi­sak nélkül, illetve be nem csatolt bukósisakkal közleked­ni tilos. Akik az említett rendel­kezéseket megszegik, a vonatkozó hatályos kor­mányrendelet érteimében 1000 forintig terjedő pénz­bírsággal sújthatok. A rendelkezések megszegői el­len a hatósági közegek sza­bálysértési följelentést tesz­nek, s a szabálysértő járművé­nek a forgalomból való kire­kesztésével is érvényt szerez­nek az előírásoknak. Felkérjük a járművezető­ket, hogy fegyelrhezett maga­tartással, a rendelkezések meg­tartásával segítsék elő a közle­kedés zavartalanságát és biz­tonságát. A berakott autóbusz mögött a háttérben a tavaly épített 30 000 tonnás gabonatárház ágaskodik az égnek. Kivéve a teljes újjáépítést, a háború óta a legnagyobb beruházás — mondják büszkén a kikötőben. Körülötte terülnek el a több százezer négyzetméter alapte­rületű, állandóan zsúfolt rak­tárak, a túlterhelt kikötői vas­útállomás s a falakon kívül tü­relmesen várakozó, tömött autósor. Nagv szükségben már ma is gyakran segít a távoli Kö­per, Isztriának ez a 10 000 la­kosú, árkádos, középkori kikö- tővároskája. Előfordul, hogy csúcsforgalom idején egy-egy hajó az olasz Triesztben kény­szerül kirakodni. Ilyenkor bi­zony eltűnik a közeli határ va­rázsa, s jó néhány ezer dollár többletköltség terheli a bár­mely országbeli megrendelőt. Ám terieszkedik a törzskikö­tő is. Űj rakpartok, vasúti szárnyvonalak. raktárak és utak keltik életre és haladják meg a fél évszázados terveket A jövő évben a hátországban Zágrábig villamosítják a vas­útvonalat, 20—30 tonnás vago­nokkal továbbítiák a tervek szermtt évi 8—10 millió tonnát. Dél’-«Vt-Európa szívében négy ország ipari vérkeringésének lüktető ütőerévé válik Rijeka — állandóan fejlődő és szépülő létével bizonyítva a békés egy­más mellett élés gazdag ered­ményeit. J. L. Modem raktárrészlet.

Next

/
Thumbnails
Contents