Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-02 / 153. szám
Csütörtök, 1964. július 2. 3 SOMOGYI NÉPLAP QEORQI DIMITROV Georgi Dimitrovnak, a bolgár nép nagy fiának nevét és dicsőségét élete utolsó két évtizedében háromszor kapta szárnyára a világhír. Harminc- három kora tavaszán, nem sokkal Hitler hatalomra kerülése után, az emberiség ellen elkövetett szörnyűséges bűnök nyitányaként a nácik felgyújtották a német birodalmi gyűlés berlini palotáját, s megkezdték hajtóvadászatukat a »•tettesek« után. A letartóztatott gyanúsítottak egyike a weimari Németország fővárosában emigráns forradalmárként élő Dimitrov volt. Dimitrov egy éven át halált megvető bátorsággal állta a harcot a fasiszták kegyetlen rendőrapparátusával és bíráival szemben. Meggyőződésének lángoló erejével szétzúzta vádlói hazug rágalmait, s kivívta a föld minden becsületes emberének elismerését, tiszteletét. Goethét idézte a lipcsei törvényszék előtt mintegy mottójául nagyszerű küzdelmének: »... Vagy emelkedned, vagy esned kell, meg nem állhatsz, harcot nyerned s uralkodnod, vagy veszítened és szolgálnod, szenvedés vagy diadal vár, üllő léssz vagy kalapács.« Dimitrov kalapács lett, kivívta igazát, meghátrálásra kényszerítette vérszomjas ellenségeit, fejükre olvasta gyalázatukat, meghiúsította a gálád provokációt, mellyel nem elsősorban őt személyében, hanem az általa képviselt eszmét, a kommunizmus ügyét, a szabad gondolatot és a humanizmust akarták besározni. Messze hangzó szavára akkor figyelt föl másodszor az emberiség, amikor 1935 augusztusában a Kommunista Internacionálé VII. kongresz- szusán elmondta Harc az egységfrontért, a fasizmus és a háború ellen című előadói beszédét. E kongresszus a két világháború közötti időszakban fordulópontot jelentett a forradalmi munkásmozgalomban. A határozat először állította a kommunista pártok elé legfontosabb követelményként, először tette programjuk sarkalatos tételévé azokkal a haladó, demokratikus erőkkel való összefogás elengedhetetlen szükségességét, amelyek szemben álltak a fasizmus szennyes áradatával, az új háború előkészítőivel. 1935 után Európa kommunista pártjai a korábbinál következetesebben törekedtek a munkás egységfront, a demokratikus népfront megvalósítására. Törekvéseik Franciaországban, Spanyolországban és másutt — ha csak átmenetileg is — sikeresek voltak, s ha elbuktak is, a tanulságok mindenképpen e politika helyességét bizonyították. A kommunista és munkáspártok vezetésében érvényesülő szektás, dogmatikus módszerek, a jobboldali szociáldemokraták áruló, egységet ellenző magatartása, a polgári antifasiszta erők következetlensége és sok egyéb tényező tragikus összejátszása akkor lehetetlenné tette a fasizmus szétzúzását, az emberiség ellen szervezet iszonyú bűn- cselekménynek, a második világháború kirobbantásának megakadályozását. De a kommunista világmozgalom »di- mitrovi vonala« ennek ellenére, mondhatjuk, egyedüli járható és célravezető útnak bizonyult a marxizmus—leniniz- mus erői számára mind a mai napig. Dimitrov harcokban gazdag, nagyszerű életének harmadik és nyilvánvalóan legg: zdagabb időszaka az volt, amikor két évtizedes kényszerű távoliét után hazatérhetett forrón szeÁTHIDALÓ MEGOLDÁS Hol volt, hol nem volt, a magyar tengeren innen volt, illetve van egy falu. Szorgalmas emberek lakják, akik a szövetkezetben úgy dolgoznak, hogy minél több forint gyűljön össze. Öröm nézni a takaros házakat, a szépen megmunkált földeket. Történt egyszer, nem is olyan régen, hogy magas rangú Szakemberek látogatták meg a községet. Csütörtök volt — ezt jó lesz megjegyezni —, perzselt a nap, s szinte az egész falu kint volt a földeken. A Szakemberek azért mentek oda, hogy megvizsgálják, minden rendjén megy-e, nincs-e szükség segítségre. Fogatra ültek, s elindulták, hogy megnézzék a gyönyörű kukoricatáblákat, a virágzó burgonyaföldeket, az aranysárga gabonatengert. A Szakemberek meg-megálltak, közelről is szemügyre vettek ezt meg meg azt, s nem fukarkodtak az elégedett hangú megjegyzésekkel. Dagadozott a keble a büszkeségtől a falu népét vezető elnöknek. Később azonban egyre inkább zavarba jött. Nem, nem a dicsérettől. Egészen más miatt szólt mind kevesebbet, s lett mind több redő a homlokán. A Szakemberek ugyanis nézegetve a kalászokat, mind gyakrabban mondták: — Ezek megértek ... — Aratni kell, de sürgősen. Mikor befejezték útjukat, a Legfőbb Szakember azt mondta az elnöknek: — Egy nap halogatásra sincs tovább idő, itt vannak a gépek, holnap meg kell kezdeni az aratást. Az elnök bólogatott: egyetért tökéletesen, maga is tudja, hogy holnap feltétlenül meg kell kezdeni az aratást, csakhogy... — Csakhogy — nyögte ki végül rettentő nagy zavarban —, ezt mi nem tehetjük meg..'. Lett erre nagy csodálkozás, hogy vajon mi az az akadály, amely gátolja ezt a fontos munkát. — Az a helyzet — magyarázta kényszeredetten az elnök —, hogy megvan itt minden, a szorgalom, a törekvés is, csakhogy az emberek nagyon babonásak... — Babonásak?! Még nagyobbat néztek erre a Szakemberek, mert nem értették, hogy az aratásnak mi köze van a babonaság- hoz... — Csak annyi, hogy holnap péntek... És ebben a faluban pénteken soha nem kezdik meg ezt a nagy munkát, mert azt tartja a hagyomány, hogy akkor valami rettentő nagy baj fog bekövetkezni ... Akkora derültség fogadta a magyarázatot, hogy meghallották volna hetedhét faluban is, ha nem zúgnak úgy a traktorok. Valaki megjegyezte: — Pedig a lottót is pénteken húzzák... Csak az elnök nem nevetett, s a Szakemberek ebből megértették, hogy bizony komoly a dolog. Pedig holnap aratni kell. Most mitévők legyenek? A Legfőbb Szakember volt a legbölcsebb, s mielőtt lebukott volna a nap a látóhatár szélén, súgott valamit a gondterhelt elnöknek. Egyből felderült annak az arca, s mintha puskából lőtték volna ki, úgy otthagyta vendégeit ... Megesett a nagy csoda: á falu népe másnap minden zokszó nélkül megkezdte az aratást. Senki sem háborgott, senki sem tiltakozott. Hogy miért? Igen egyszerű a dolog. Mielőtt besötétedett csütörtökön, egy tábla őszi árpát körülvágott két-két ember. Nem nagy munka volt az egész, viszont a falu így nem pénteken, hanem csütörtökön kezdte meg az aratást, és megmenekült a babonás nagy bajtól... Azt szokták az ilyenre mondani, hogy a kecske is jóllakott, meg a káposzta is megmaradt... (Vörös) retett hazájába, s a Bolgár Kommunista Párt vezetőjeként, népének élén hozzáfoghatott az új, szocialista Bulgária alapjainak lerakásához. Georgi Dimitrov példaadó internacionalista volt, fáradhatatlan építője a szocialista országok egységének, gazdasági, politikai és kulturális együttműködésének. Igaz kommunistához és forradalmárhoz méltóan, egész életében rendíthetetlen hűséggel kitartott a Szovjetunióval, a szovjet néppel való testvériség mellett, felejthetetlen barátja volt a mi népünknek is. Tizenöt évvel ezelőtt, 1949. július 2-án halt meg. Ma, másfél évtized múltán sem nomályosult el Georgi Dimitrov dicső emléke; értékes és megbecsült hagyomány számunkra mindaz a tanítás, amellyel a nemzetközi munkásmozgalom fegyvertárát gazdagította, s elősegítette a szocializmus és a béke erőinek győzelmét. Vadász Ferenc KAZALSOR Megállásra készteti az embert az a kép, melyet Ist- vándi határában lát. Valóságos utcasort »építenek« itt szénakazlakból, s az »építményeké olyan mértani pontossággal sorakoznak egymás mellett, mint egy új lakótelep szép házai... Traktorok fordulnak, megállás nélkül búg az elevátor. Hat kazal már kész, most a hetediket rakják. Ilyen • takarmánytermés még nemigen volt Istvándi- ban! Be ilyen gondosan elkészített kazlak sem díszítették még a szövetkezet határát ... Elkészülnek-e határidőre a termelőszövetkezeti építkezések? RÖVID IDŐN BELÜL másodszor foglalkozunk a termelőszövetkezeti építkezések helyzetével, ezzel is hangsúlyozva nagy fontosságukat. Évről évre visszatérő téma, hogy az építkezések jelentős résszé nem fejeződik be határidőre, s mivel az építőipar kapacitása korlátozott, újabb munkákba sem kezdhetnek. Korábbi cikkünkben ismertettük, hogy tavalyról olyan 26 000 000 forint értékű beruházás húzódott át 1984-re, megyénkben emiatt az építkezések üteme jóval alatta maradt az országos átlagnak. Ez az »elcsúszás« — ha Járás rendszeresen ismétlődik —, beláthatatlan következményekkel járhat mind a közös gazdaságok/ mind pedig a népgazdaság számára. Nem növekszik a közös férőhelyek száma, így a tagság elesik a közösből származó nagyobb jövedelemtől: nem lehet biztonságosabbá tenni a mező- gazdasági termékek (élő állat, állati termékek) árualapját sem. Hogy van mit tenni ezen a téren, álljon itt szemléltetőül egy táblázat. A legfrissebb — június 18-i — adatok egyáltalán nem megnyugtatóak. Az áthúzódó épít- Az idén induló kezések készültségi építkezések ké- százaléka készültségi százaléka Barcsi 79 6,5 Csurgói 36,3 (!) 3,8 Fonyódi 81,6 3,8 Kaposvári 80,9 13,5 Marcali 95.6 22,7 Nagyatádi 100,0 7,2 Siófoki 76,9 16,4 Tabi 77,6 12,0 Megyei összesítés 79,4 11,6 AUTOMATIZÁLÁS-.ük Magas oktánszámú benzint előállító, automatizált üzem épül a Komáromi Kőolajipari Vállalat szőnyi telepén. Az automatizálás szocialista termelőviszonyok között nem okoz munkanélküliséget, ellenben hatalmas méretekben fokozza a termelékenységet. A szőnyi üzem berendezését holland cég szállította: hattagú * holland szakcsoport irányítja a szerelést is. A legkorszerűbb technológiával működő lepárló ez év szeptemberében kezdi meg a próbaüzemeltetést, s a következő évben már 150 000 tonna kiváló minőségű benzint állít elő. Magyarország növekvő autó- és autóbuszforgalma mindenkeppen szükségessé tette ezt a beruházást. Képünk két magyar szakmunkást ábrázol. Már eltanulták a hollandoktól az úgynevezett előköszörüléses hegesztő módszert. nagy tehat a járási TANÁCSOK ÉS A KIVITELEZŐK FELELŐSSÉGE, különösen a munka oroszlánrészét vállaló termelőszövetkezeti építőbrigádoké. Hiszen csak nekik 35 587 000 forint értékű beruházási programot kell végrehajtaniuk ebben az évben. (25 gépszín, 27 növen- dékmarha-istálló, 25 sertés- fiaztató, 16 góré stb.) Az illetékes megyei szervek vezetői még az év elején tárgyaltak a járási tanácsokkal, hogy fontossági sorrendben határozzák meg a termelőszövetkezeti építőbrigádok feladatait. Az első helyen — magától értetődik — a közös gazdaságok építkezése áll, és csak ezután következik a KÖFA- meg a magánépítkezés. A besorolások elkészültek ugyan, de a munka mégsem indulhatott meg a »menetrend« szerint, mert az első negyedévben építőanyaghiánnyal küzdöttek a brigádok, s ez májusig éreztette hatását. Az építőbrigádok természetesen elvállalták a KÖFA-meg a magánmunkákat, mert ott volt anyag, nem kellett várakozniuk. Most már van anyag a tsz- ekben is, az építkezések üteme azonban — különösen az úi munkáké —, mint az előbbi összehasonlítás is bizonyítja, egyáltalán nem kielégítő. A járási szerveknek — a tanácsok végrehajtó bizottságának — most az a feladatuk, hogy szerezzenek érvényt a megyei tanács utasításának: a házi építőbrigádoknak elsősorban a termelő, szövetkezeti építkezéseken kell dolgozniuk. (Persze, ha egy kicsit rugalmasabbak, találhattak volna megoldást már korábban is. A marcali járásban például a múlt évről áthúzódó építkezések csaknem száz százalékig készen álínak. A termelőszövetkezetek ugyanis kölcsönkérték és kapták az építőanyagot a magánosoktól meg a KÖFA-tól.) Alig valamivel kisebb a Tanácsi Építőipari Vállalat idei beruházási programja a saját brigádokénál: 33 551 000 forint. Körülbelül két hete tanácskozássorozat kezdődött a megyei tanács illetékesei és a vállalat vezetői között árról, hogy meg tudják-e valósítani a terveket. A vállalatnál az utóbbi időben tervszerűbben megy a munka, emelkedett az irányítás színvonala is. Vállalták a feladatok végrehajtását, be akarják fejezni az építkezéseket határidőre, hogy ne nehezedjék vállukra súlyosbító teherként a termelőszövetkezeti munkák elhúzódása; erőiket is összpontosíthatják -a közös gazdaságok építkezéseire anélkül, hogy ez az egyéb munkák rovására menne. Anyaghiányról nem lehet beszélni, a tervdokumentációk rendelkezésre állnak, munkaerő is van, az adott szó tehát kötelezi a vállalat szakvezetését. NEM LEHET UGYANENY- NYI JŐT ELMONDANI az Állami Építőipari Vállalatról. Tavaly kilenc programozott építkezésük volt, ebből csak nyolcat kezdtek el, és egyetlenegyet sem fejeztek be! Éppen ezért 1964-re csak két munkával bízták meg őket: a homokszentgyörgyi és a ga- mási istálló építésével. De mi indokolja, hogy a vállalat ezt a két munkát is csak 1965-ös befejezésre akarja vállalni? Vajon fölmérik-e a vállalat vezetői annak az erkölcsi és politikai felelősségnek a súlyát, amely emiatt rájuk hárul? Egyáltalán: tettek-e, próbáltak-e valamit tenni, hogy e két építkezés befejezésének határidejét előre hozzák? Jól tudjuk, nem könnyű a feladatuk. A lakásprogram megvalósítása nem kevésbé fontos, emellett a Balaton- parti építkezések is rájuk hárulnak. Ügy véljük azonban, nem ártana, ha az Építésügyi Minisztérium közös nevezőre hozná Somogy megyei vállalatának és a megyei tanácsnak az elképzeléseit. A mezőgazdasági építkezések — jelentőségüknél fogva — az első sorokba kívánkoznak. Nem lehet elérhetetlen vágyálom, hogy ez a munka rendes kerékvágásban haladjon. Az építkezésekhez minden biztosítva van, csupán tíz szolgálati lakáshoz nem sikerült tervdokumentációt szerezni, az ÉM dokumentációs ir odájában Ugyanis nincs raktáron típusterv az ilyen kislakásokhoz. Mint már korábban megállapítottuk, a munka neheze a termelőszövetkezeti építőbrigádokra vár. A tsz-vezetőknek és a járási tanácsoknak most már erélyesen a sarkukra kell állniuk; nem szabad megengedni, hogy a közös gazdaságok építkezéseivel késlekedjenek. Ugyancsak a szövetkezeti. vezetők dolga, hogy a helyi építőbrigádok tagjait mentesítsék minden más munkától. Az ő feladatuk csak az építés legyen, MEGYÉNKBE MÁR MEGÉRKEZTEK az ideihez hasonló nagyságrendű beruházási keretek 1965/66-ra. A járások ugyancsak megkapták előzetes keretszámaikat, és megkezdődött a főbb létesítmények kitűzése is. Az országos szervekhez csak akkor fordulhatunk újabb nagy ösz- szegű beruházási keretért, ha e feladatokat teljesítjük. Erkölcsi kötelesség is tehát a jövő évet »tiszta lappal« kezdeni! Csak így haladhatunk gyorsabban előre. Polesz György
