Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-12 / 162. szám
AZ MSZMP MEiSVEI PI70TTSÁGA ÉS A MEGYEI TAN ÁCS LAPJA A feleség vezetni tanul Ba^st MEGLEPETÉS Elhatároztam, hogy Készt- ra rohantam a műsorfüzetért, JEQYZETEK faíia kérdést? Éveken át furdalta oldalamat a kíváncsiság, töprengtem azon a rejtélyen, hogy miért nem fejlődnek egyformán a kukoricák. Ha valaki most azt mondja: »Persze, hogy így van, hiszen nem egyformák a földek, egyik gyengébb, a másik jobb«, akkor én azt válaszolom: ennyi eszem nekem is van. Az aggasztott, hogy egyik községünkben, ahol igazán egyformák a földek, egy idő után a háztáji kukorica úgy megugrik, mintha megbabonázták volna, a közös meg, amely rendszerint éppen a szomszédságában van, csak lassacskán ballag- dál utána. Pedig eleinte teljesen egyformák voltak. Furcsa, különös... Már tavaly is meg akartam kérdezni az agronó- must, de éppen »házon kívül« volt... Az idén ugyanezt látom... Nem tarthattam tovább magamban, megkérdeztem: — Miért nem egyformák ezek a kukoricák? Talán a föld? ... — Ugyan kérem, dehogy a föld... A fajta! Az egészen más! Ez háztáji fajta, az meg közös fajta... Értem. Tehát csak fajta kérdése az egész? ... Hogy erre nem jöttem rá magamtól! „niuw&itöh" Vannak emberek, akik szenvedélyesen gyűjtenek valamit. Bélyeget, hanglemezt, cigarettát, szipkát, szalvétát, töltőtollat, színészképet, autogramot. Azt is megfigyeltem, hogy általában a városi embereket jellemzi az ilyenfajta gyűjtőszenvedély ... Az utóbbi időben azonban kezdett meginogni ebbéli hitem. A gyűj- tömánia — igaz, egy kicsit másféle — falvainkban is kezd jelentkezni. Azaz csak inkább időnként felüti fejét. Arra a fajta »gyűjtésre«, amikor valaki a közös lucernából elvisz egy öllel, azt szoktuk mondani, hogy lopás. Elítéljük, helytelenítjük. Ez a »gyűjtés« még valahogy érthető — ha megengedhetetlen is —, mert az illető hasznosítani tudja. A múltkoriban azonban azt hallottam, hogy egyik tsz-ünkben az öntözőberendezéshez érkezett szórófejekből az első éjszaka eltűnt kettő. Ez is lopás, de emögött már valami új keletű gyűjtőszenvedély húzódhat meg. Mert mit is kezdhet egy paraszt- ember a szórófejjel? Nem tudom! Hiába okoskodok. Ez már mánia, méghozzá igen rossz. Mert abból még senkinek sem lett baja, ha — teszem azt — összegyűjtötte a szép képeslapokat, de ebből — ezennel felhívom az ismeretlen »műgyűjtő« szíves figyelmét — kínos kellemetlenségei származhatnak. Mindenesetre én szóltam ... helyre utazom egy érdekesnek ígérkező hangversenyre. A Balatoni műsorfüzet ugyanis július 9-re hirdette Ágai I Karola, Szendrey-Karper László és Kocsis Albert koncertjét. Előző nap éppen arra gondoltam, hogy megnézem a vasúti menetrendet, amikor váratlanul összetalálkoztam Szendrey-Karperrel... — Kapóra jöttél — mondtam az üdvözlés után. —Szeretnék ugyanis elmenni a koncertedre... — Hova, Japánba? — kérdezte látható érdeklődéssel. — Ugyan, kérlek, hogy tehetném? Itt vagyok most a Balatonnál, gondoltam, kiruccanok Keszthelyre. — Keszthelyre? — Igen. — Szép hely, nem mondom, csakhogy én nem koncertezem ott. Tavaly ugyan szó volt róla, meg is hívtak, még az újságok is írtak róla... De ... Szóval rajtam kívül álló okokból elmaradt... De hát ez tavaly volt, öregem, érted, tavaly ... Egy pillanatra meghökkentem. Ennyire mégsem csalhat a memóriám! Szállásomés messziről lobogtatva mutattam a kiváló gitárművésznek. — Nézz ide, itt van, szó szerint, ahogy mondtam .. . Most ő hökkent meg. Arca elsápadt, hirtelen szólni sem tudott. Aztán felocsúdva mintha kérdezte volna: — De hiszen ez holnap lesz... Nem, ez nem igaz! Nekem senki sem szólt, én nem tudok erről a koncertről. Újra n% gnézte a borítólapot, s aztán kifakadt. Mindent nem is jegyeztem meg az áradatból, de tudom, hogy beszélt a művészi hitelről, amit neki kell őrizgetnie ugyan, de úgy látszik, más könnyűszerrel eljátszhatja ... Azzal próbáltam vigasztalni, hogy nem ez az első csalódás, amit a műsorfüzet okoz, mert hiszen könnyűzenei hetet is hirdet Siófokon, s abból sem lesz semmi. De ez egy cseppet sem nyugtatta meg őt, s meg kellett értenem ... Kíváncsi vagyok, milyen meglepetéseket tartogat még ez a füzetecske. Nyilvánvaló ugyanis, hogy nem nyomdahibáról, hanem felelőtlen emberek ígérgetéseiről van szó. Pedig manapság már nem illik becsapni a mi közönségünket ... — la — Be szép ez a százszínű nyári világ!66 — zsong a fülembe Weber kórusműve. Nem tudok szabadulni a dallamtól s a vele újra meg újra megelevenedő emlékektől. A fonyódi gimnázium szép, barátságos épülete fogadta a tanfolyamra érkezőket június végén. A népművelés munkásai: a népi táncosok, a színjátUtcaseprés nagyüzemi módon A seprögíp nyomában olajozókocsi halad, s az utánuk érkező járművek vezetőinek nem kell port nyelniük. szók, a kórusvezetők megint tanulni jöttek, no meg az év közben szerzett tapasztalatokat közreadni, ilyeneket gyűjteni. Mi a zene nyelvén barátkoztunk meg egymással. Kis vegyes karunk a »karmesterta- noncok« keze alatt Palesztinától kezdve Bartókig, Kodályig sok szép kórusművet szólaltatott meg a tanfolyamon. Mindig énekeltünk: a foglalkozásokon, esti sétáinkon a mólón, Badacsonyban a Poha- razóban. Itt »énekpárbajra hívtuk ki a MAHART két dolgozóját. Az Akácos út... kénytelen volt letenni a fegyvert a Megkötöm lovamat szomorú fűzfához kezdetű népdal előtt.; Az a sok gyakorlati tanács, bemutatás, példaadás, melyet kaptunk, igen hasznos lesz a jövő évi munkánkban: Egy- egy nehezebb probléma felbukkanásakor csak belenyúlunk ebbe a hangtépő motívumokkal és karvezetői mozdulatokkal kihímezett tarsolyba, és máris elhárulnak az akadályok. Oly jó terveket szőni, oly hasznos a megoldáson gondolkodni, s oly szép munkálkodni a megvalósításon! Milyen gyönyörű látni az eredményt, a hallgatóság megelégedettségét, örömtől sugárzó szemét, s mily felemelő tudni azt, hosv nekünk is részünk van azokban az eredményekben, melyeket népünk a kultúra területén ér el. K. S.-né Morzsák — Igen, mindnyájunknak oda kell menni. — Persze, örökre nem maradhatunk itt. — De én úgy gondoltam, hogy a munkába ... * * * — Elfelejtetted, hogy kölcsönöztem neked száz forintot? — Dehogy, ez egyike legszebb emlékeimnek. * * * — Vezető elvtárs, igaza van, hogy a becsületes munkába még senki nem halt bele, de miért legyek esetleg én az első áldozat? * » * A gépkocsibalesetek egyik leggyakoribb oka: a 100 kilométeres gyorsasággal száguldó olyan kocsi, amely még az 50 kilométeres gyorsaság követelményeinek sem felel meg, és benne olyan gépkocsivezető, aki még a 20 kilométeres gyorsaság kívánalmainak sem tud eleget tenni. * * * A norvég rendőrség a közelmúltban fényes nappal több utcán át üldözött egy meztelen nőt, aki pőreségé- vel juttatta kifejezésre tiltakozását amiatt, hogy férje nem akar új ruhát venni neki. Somogyi Néplap \z MSZMP Somogy megyei bizottsága és a Somoq^v megyei Tanáéi lapja. Főszerkesztői WTRTH LAJOS. Szerkesztőség Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11 Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó vállalat,. Kaposvár. Latinka s u. 2 Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem Őrzünk meg. és nem adunk vissza. I erjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postah'vataloknál és postáskézbesitől nél. Előfizetési dij égi nőnapra 12 Ft- index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, I^atinka Sándor utca 6. SZISZEGŐ SZÉPSÉG Fogai fogért A bácsika hófehér bajuszú, kék kötényes, mokány kis öreg. Tétován szemlélődik, óvatosan tipeg a lépcsőkön. Tisztelettudóan kopog az ajtón, és bátortalanul nyomja le a kilincset. Bent nagyot köszön, aztán rákezdi: — Tekintetes bíróság! Azzal folyamodok... A tekintetesnek titulált bíró barátságos arcú, szemüveges fiatalember. Unokája lehetne az öregnek. Széket tesz az asztal elé, leülteti. — Tessék csak folytatni. Miben segíthetünk? Az öreg óvatosan leül a szék szélére. Kétszer is megtörli bajuszát, és csak azután folytatja. — Amint mondtam, tekintetes bíróság, folyamodni akarok. — Hát csak tessék — mosolyog a bíró, és arra gondol, hogy az apóka bizonyára először áll törvény előtt. — Azt kérném tisztelettel, hogy válasszanak el a Bözsém- től. Mondják ki, hogy nem il- lünk egymáshoz. Általános a meglepetés. — Válni akar? ... — Tisztelettel — hangzik a válasz. —• Aztán hány évig pusztították együtt a kenyeret? — érdeklődik a bíró. — Ötvenötig, tisztelettel — válaszol az öreg két bajuszso- dorintás között. — Szép idő, ugye? — Szerette? — Kár is volna • tagadni. Megvoltunk mindig jól. Jó asszony volt, megápolt, ha ágynak nyomott a csúz. Gondomat viselte, ahogy illik. Ha tagadnám, hazug ember volnék. És olyan bablevest nem tud főzni senki. Erre esküdni is merek. — Akkor miért akar válni? — Az új konyhabútor miatt. __ ? — Azon borult fel a békességünk. ö venni akart, én nem. Nekem megteszi az almárium, az asztal meg a sarokpad. Neki nem. öreg tyúk létére új fészket akar. Hát ki hallott már ilyet?! Hetvenkét éves létére divatozik. Beszéltem vele szépen is, gorombán is. Azt hiszi, hajlik az okos szóra? Én meg erre azt mondtam, ha megveszed, le is út, fel is út! Nem vagyunk mi egymáshoz láncolva. Van még tekintetes bíróság, amely szétválaszt bennünket. Erre az volt a válasza, hogy vén szamár vagyok. Hát így jöttem ide. Kérni szeretném, hallgassák meg őt is, mert erre várakozik... Kopogás, köszönés, és a bejelentés: — Csinálhat, amit akar, de én nem válók. Mi lenne vele nélkülem? Mondják meg nekem! Ez mellé asszonykéz kell, hogy vigyázza, óvja. És különben is, sírig tartó hűséget fogadtam neki!... — No, bácsika, ehhez mit szól? — Tisztelettel legyen mondva, szóról szóra így igaz. — Hát akkor? — Mit hát akkor? — csattant fel harciasán a nénike. — Amíg ez itt papolt, én már meg is vettem. Az utcában már_ mindenkinek volt, csak nekünk nem. Ilyen szégyent én nem állhattam!... Az öreg feláll. — Hát miért nem így mondtad otthon is? Ha szégyen, akkor mindjárt más. Azt a bíró úr is megérti, hogy nem hagyhattad megszólni magadat. Te- ringettét! Még jó, hogy idejé- beg megállítottál az úton... Németh Sándor Társadalmi munkában korszerűsítik az iskola világítását a kaposvári Petőfi Általános Iskola pedagógusai. A tantermekben, irodákban és folyosókon neonvilágítást szerelnek föl. Íme, bemutatjuk Miss Susan Holm- quist dán szépségkirálynőt, a Miss Denmark cím jogos viselőjét. Az indiszkrét fotorinor- ter abban a pillanatban kapta le az angyali »Miss«-t, amikor semmiképpen nem »angyali« az ábrázata. Mi történt? És hol történt? Spanyolországban bonyolították le a »Miss Egyesült Nemzetek« nemzetközi női szépségversenyt. A már »le- szerepelt« versenyzők — mint az idézett Miss Denmark is — rendkívül izgalommal figyelték a verseny fordulatait és a versenybírák arcát. Nos, a szépségversenyek bírálnak arca rendszerint igen fegyelmezett. Lélekbúvár legyen a javából, aki képes leolvasni arcukról az igazi véleményüket. De ami a lélekbúvároknak nemigen sikerülhet, rendszerint sikerül az érdekeltek »intuícióinak«. Miss Denmark is megérezte, hogy az éppen porondra lépő egyik konkur- rense esélyesnek látszik. Nem csoda, hogy ezzel kapcsolatos érzelmeit akarata ellenére kirakatba tette az arcán. Ez a »kirakat« érdekes, sőt elgondolkoztató, még bizonyos humor sem hiányzik belőle, és semmiképp nem vonzó. A szóban levő Miss végül is győzött. De mi van azok »felszisszenése« mögött, akik nem győztek? Kudarc. Ez pedig »nagy baj-«, mert a jelenkori nyugati szépségversenyek többnyire üzleti vállalkozások. Pénzt fektetnek bele a menedzserek, a család tagjai és a pénzen kívül még sok egyebet maguk az érdekeltek is. Hír, dicsőség, karrier, dollár »hozam« o jutalom. Érthető tehát, hogy a verseny izgalmában eltorzulnak az angyali arcok a — »vér és arany« harcmezején ,.. F. M. * • • Csodagyerek Covilha észak-portugáliai falu környékén egy Jósé Daurte nevű parasztember beleharapott szamarának orrába, hogy karját kiszabadítsa az állat fogai közül. Mindkettő orvosi kezelésre szorult. * « « — Képzeld, Erika, Feri milyen szemtelen volt — megcsókolt! — Te persze nagyon fel voltál háborodva, ugye? — Természetesen — minden alkalommal! Ötlet Az első világháború alatt a németek eljutottak Kow- nóig. Miklós cár konzultált katonai tanácsadójával: — A németek el akarják venni tőlem Kownót. Mi a véleménye önnek, mit tegyek? — Írassa Kownót a cámé nevére!
