Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-09 / 159. szám
ÉLMÉNY EGY RIPORTHOZ... Ez a német újságíró házaspár a leltei partnál csónakázik, man nyaralnak. S ki tudja? Lehet, hogy pár hét múlva a Balaton nevét nyomják a rotációsok Berlinben. Plattensee — mondogatják áhítattal a német vendégek. Ne adjuk vissza a Balatonnak! Néhány évvel ezelőtt még gyerekek szálltak a hintán. Ma árván áll a parton, a víz kimosta alóla a földei, merevítői a levegőben lógnak, maholnap az egészet elsodorja a Balaton. Itt, a fonyódligeti részen egymást érik az úttörőtáborok minden évben. A pajtások in- diánkiáltással vetik magákat a tó hűs vizébe. S minden évben közelebb van a Balaton a sátraikhoz. Jövőre talán még annyit sem kell menniük a vízig, mint az idén. Az erősen hullámzó magyar tenger állandóan omlasztja a partot, s viszi be a mélybe a földet. Két-három évvel ezelőtt még olyan öt méterre volt a part az említett hintától. Ugyanennyi idő múlva lehet, hogy a mostani táborhelyek felét is elárasztja a víz. A partot védő köveket felelőtlenül széthordják a táborozok, s a réseken átcsap a hullám. Sajnos senkinek. sem jut eszébe, hogy visszavigye az elhordott köveket. A fonyódi tanács nem fordít gondot a partszakaszra. Sokkal többet kellene áldoznia a kiváló táborozóhely megvédésére, nehogy teljesen visszavegye a Balaton. L. G. BALATONI ÍS // // PRESSZÓ-ÓVODA- Egy német turista nagyon elcsodálkozott a múltkor, amikor autójából kifogyott a benzin. Igen jó véleménye van már és bőséges ismereté a magyaros vendégszeretetről, tudja, hogy szinte rajongással vesszük körül külföldi vendégeinket, s igyekszünk mindent elkövetni igényeik kielégítésére. Azt azonban nem is álmodta volna, hogy Fonyódon milyen összkomfortos kiszolgálásban lesz része a benzinkútnál. Az első pillanatban azt hitte, valami csoda történt. Befordult ugyanis az állomás előtti benzinkút elé, s a Balatonban találta magát. Kocsija tengelyig úszott a vízben, kiszállni belőle lehetetlen. Persze, ha tudta volna, hogy mi vár rá, természetesen fürdőruhába öltözik. Így azonban tehetetlenül kandikált ki az ablakon, s ekkor fölfedezte: ez még nem az igazi, ez még nem is a Balaton. Csupán egy kis »tengerszem-« az állomás előtt, amely eső után napokig megbénítja a közlekedést. S akkor hirtelen eszébe jutott, hogy amikor tavaly itt járt, ugyanilyen mocsár húzódott az állomás előtt. Talán valamivel nagyobb is volt, mert akkor csak deszkapadlón tudott beeigyensúlyozni a szemközti cukrászdába, -hisz az egész utat elöntötte a mocskos esővíz. Beindította a motort, továbbállt, s útközben elgondolkodott. — Csodálatos, hogy ezek a magyarok mennyire szeretik és megbecsülik természeti kincseiket. A világért sem engednék meg, hogy ez a kis »tengerszem-« eltűnjön az állomás elől. .. így hívják a kedves kis zamárdi Tulipán presszót, s az elnevezésben nincs semmi gúny, semmi lekicsinylés. A pult mögött és a vendég elől elzárt belső helyiségekben fiatal kislányok dolgoznak, igazán fiatalok. Többségük most ballagott. De nehogy azt higgye valaki, hogy nehéz, idegtépő érettségi vizsga után, nem. Valameny- n:/ien most hagyták el az általános iskola nyolcadik osztályát, s a szakmában még igazán óvodások. Persze csak korukat illetően, mert ahogy a presszó vezetője dicsekszik, munkájukkal a legmesz- szebbmenőbbcu elégedett. Zelnik Istvánné nagyon érdekesen és so- katmondóan fogalmazta meg gondolatát róluk és a nyári kilátásokról: — Ezen a nyáron igazán nyugodt leszek, nagyon örülök ennek. Az én kis óvodásaim még nem tudják, hogy mivel mit lehetne csinálni. S mire megtanulják, úgyis elmennek innét... Fiatal apák, ha találkoznak — Ne bőgj, majd te is belejössz a pelen- kázásba. CSATORNA NYOLCVANEZERÉRT Olcsó munka = rossz munka » Beszakadt betongyűrűk ■ Mezítláb a csatornázott utcán Sok eső esik mostanában a Balaton partján. S emiatt nemcsak az üdülők bosszankodnak, hanem többek között a siófoki Dózsa György utca lakói is. A napokban láttam, hogy néhány házból az emberek cipőjüket kezükben szorongatva, mezítláb indultak munkába, így próbáltak átjutni a nagy sár- és vízrengetegen. Az utcát mostanában csatornázták. így hát igazán érthető, hogy pocsolya húzódik végig a házak előtt... A szervizállomáson építettek derítőt, az ipari víz nagy része azon keresztül jut el a községi nagy hálózatba. Az esővíz és a kocsik karosszériájának mosásából eredő, kissé szeny- nyezett víz azonban kifolyt az utcára, s bűzzel, a fertőzés veszélyével fenyegette a lakókat. Ezért állt elő a községi tanács azzal a javaslattal, hogy csatornán keresztül vezessék le ezt a vizet a szervizállomásról. A költségvetés 108 000 forintot irányzott elő, ehhez 20 000 forintot adott volna a tanács, a többit a szervizállomás, illetve fölöttes hatósága. Végül azonban a szervizállomás 85 000 forintját sem használták fel, a tanács saját re- zsis brigádja végezte' el a munkát olcsón, úgyhogy a tanácsnak nem is kellett hozzájárulni ... A terveket — elég felületesen — Máy László fiatal technikusra bízták, akinek munkája — csak később derült ki — bizony hozzá nem értésről árulkodott. Kiásták az árkokat mintegy 500 méter hosszban, s 40-es csöveket fektettek le alig tíz centiméterre a föld alá (!). A csövek magasra emelkednek, a víznek nincs esése, ráadásul, ha egy termetesebb ember rálép a földdel alig borított csatornára, a betongyűrű beszakad, s a szerencsétlent úgy kell kimenteni onnan A víz »természetesen« nem folyik le, elárasztja az utcát. De még ha csak ez volna a baj! A házakból a csatornázás előtt kifolyt az esővíz az utcára, s a járda melletti teknőben a rétre csörgedezett. Most? A teknőbe ásták a csővezetéket, betemették, a házakból ismét csak »természetesen« nincs lefolyó, nincs összeköttetés a csatornával. így hát nemcsak a szervizállomás vize árasztja el az utcát, hanem a házakból ki- ömlő esővíz is. Az út járhatatlan. Vagy csak annyit lehetne kiírni az utca elején egy táblára, hogy »Csak mezítláb járható!«. Ki a felelős, azt kutatom. Nem nehéz kitalálni. Mindenekelőtt a községi tanács, mely »takarékossági szándéktól indíttatva« hozzájárult egy ilyen — voltaképpen sok pénzbe kerülő — olcsó munkához. Máy László tervei — most már nyilvánvaló — rosszak. De nem jelezte a hibát Bartos Jenő műszaki ellenőr sem, aki másodállásban látta el — rosz- szul — eme feladatát __ P ánczél Lajos elvtárs, a községi tanács titkára jól látja a hibát, s így nyilatkozik: — Kétségkívül melléfogásról van szó. Nem 40-es, hanem 25-ös vagy 30-as csövet kellett volna beszerezni. Két megoldás van most: kiszedni a csöveket és máshol felhasználni (!), helyette vékonyabb gyűrűket elhelyezni, vagy fölemelni a járda szintjét... Nem nagy plusz, mert a csöveket felhasználhatjuk máshol... Ez megnyugtató. Az is, hogy a 108 000 forintos munka 85 000-be került úgy, hogy még 80—100 méter csövet meg is takarítottak. De valóban takarékosság-e az ilyen, ha újra kell kezdeni a munkát? Megéri-e az olcsó megoldás, ha hozzá nem értéssel párosul? És elég-e csupán megállapítani a felelősséget? Azt hiszem, e kérdésekre most már a községi tanács" ok kell válaszolnia ... Jávori Béla MASZEKNÁL EBÉDELTEM Nem adok pontos címet, mért hátha más is odatalál. Pedig nem könnyű és nem is érdemes. Tulajdonképpen engem sem a gyomrom vitt oda, nem az éhség s még csak nem is a házikoszt utáni vágy. De hát ebédidő volt éppen, s ki akartuk próbálni, hogyan főz a jó öreg Németh néni Szép- lak-alsón. Társaimat még nem fedem föl, ők is gondosan titkolták, hogy honnét és miért jöttem, öltözékünk és farkasétvágyunk arra utalt, hogy üdülők vagyunk, mint a többi szerencsétlen, aki eltéved ide, hogy fürdés után jóllakjon a hamisítatlan házikösztból... A környezet kellemes, egy nagy teraszon terítettek asztalokat, s várakoznunk sem kellett, máris böngészhettük az első látásra is igen érdekes étlapot. Kézzel írták, s az első oszlop fölött ez állt: Tizenhat forintos menü. Alatta felsorolva a levesek, a saláták, a főzelék, a húsételek, a tészta és a köretek — természetesen külön ár nélkül. Egyszóval bármit választok ebből, tizenhat forintot' fizetek. Érdekes. Aztán még egy oszlop az étlapon, ezek a tizenkét forintos menük, a felsorolás ugyanaz, ár nélkül, csak hát ebbe kevesebbet ad Németh néni... Jól választottam: kakaspörköltet galuskával, uborkasalátával. A leves elmaradhat, nem szeretem. Egyik asztaltársam besütött sertéscombot kért, de ő a levest is kipróbálta tizenhatért... Nem akarok étvágyat csinálni senkinek, de ez a kakaspörkölt, ez olyan volt, de olyan ..hogy az borzasztó ... Se íze. se tartása, s ha még a mennyiség pótolta volna e hiányokat, talán nem szólok semmit. Igaz, így se én szóltam ... Kereskedelmi és vendéglátó- ipari szakember asztaltársaim azonban megkérdezték, hogy ma mit ebédelünk, s e fanyar humorral szájunk szögletében megkerestük a tulajdonost, személyesen Németh nénit. A fizetés sem stimmelt ugyanis, volt tehát tisztáznivaló bőven ... Odabent a kalkulációt kértük. Nincs, még nem csinálták meg, majd ha ráérnek, délután. Hogyan számoltak akkor az ételekért? — Egyformán számolunk mindig . .. tizenhatért meg tizenkettőért — mondja jóságos mosollyal Németh néni. — Tizenhat akkor is, ha kakaspörköltet eszünk, meg akkor is, ha főzeléket feltéttel?... — Igen, kérem . .. — És ha levessel vagy leves nélkül? — Ó hát mi azt leszámítjuk ... — Csakhogy mi tizenhatot fizettünk leves nélkül is. Sőt, egyikünk tésztát sem kért, s mégis ugyanannyit fizetett... — Hát altkor tévedett a felszolgáló, tévedett, kérem ... Özv. Schneider Zoltánná érthetetlennek tartja kíváncsiságunkat. — Biztosan azért számoltam többet, mert nem tudtam volna visszaadni... Papír, ceruza került elő, útitársaim kalkuláltak, gyorsan, biztosan. Két kakasból 24 adagot adott ki a jóságos maszek, s tizenkét forint helyett tizenhatot fizettetett. Árdrágítás ez a javából, még hozzá sorozatosan, nemcsak velünk követték el. S hogy apróbb szabálytalanságokra is föl kell hívni Németh néni figyelmét, hát istenem, mindent nem tudhat egy ilyen sokat dolgozó , asz- szony. Azt sem, hogy házi paprikát nem használhat, mert nem tudja az árát, s a szavatossági időt sem lehet megállapítani ... Búcsúztunk, ha nem is jóllakottam A néni kezet fogott, s azt mondta a kereskedelmi felügyelőinek: — Nagyon kérem, ne tessék szigorúan venni, tetszik látni, hogy mennyire egyedül vagyok ... ötszáz forint legalább »kinéz« az árdágításért, s ezt nem lehet egy jóságos mosoly- lyal elintézni... K. I. Ami a válópert követi — Gyermek- tartásról szó sem lehet, de minden erkölcsi támogatást megadok. ÖTMILLIÓ és tizenegy méter Egy háromemeletes, nagy ház épülne Siófokon ötmillióért: az OTP és az Állami Biztosító irodaháza, fölötte pedig huszonegy öröklakás. Az építést hosszú huzavona előzte meg, nehezen ment a telek kisajátítása, de azért 1963 februárjára elkészültek a tervek, s már szeptemberben megszerezték az építési engedélyt is. De hát nem olyan egyszerű nálunk házat építeni... 1964 márciusában műszaki bejáráson ^ett részt a KPM, az UVATERV, a villamosművek, a postaműszak, a megyei tanács tervosztálya és még ki tudja, hány illetékes szerv képviselője. S ekkor megállapították, hogy az építkezés megkezdését nem engedélyezhetik! Érthető, hiszen másutt is terveznek érdekes és fontos dolgokat, márpedig illik mindent jó előre összehangolni. Az UVATERV képviselője ekkor közölte, hogy a 7-es út korszerűsítéséről ezután készítik el a tanulmánytervet, s majd abból Nagyon érdekes dolog történhet a parton, mert ez a kislány abbahagyta a divatlap tanulmányozását, sőt, a fotariportert sem vette észre. Az eseményről beszédes véleményt mond az arca... kiderül, hogy hová épülhet az új ház — ötmilliós beruházással. Májusban az ügy jelentős fordulatot vett. A KPM Közúti Főigazgatósága, személy szerint Ács főmérnök közölte, hogy a siófoki rendezési terv szerint kitűzött helyre nem engedélyezhetik az OTP-házat. (Igazán sajnálatos dolog, hogy ők annak idején ezt a rendezési tervet tartották jónak a siófokiak tiltakozása ellenére, és alá is írták. Ne: ez az első eset a világtörténelemben, de különösen nálunk .. .!) Hosszú huzavona után tehát megállapították, hogy az új úttengelytől délre tizenegy méterre lehet felhúzni az épületet. Ez három méterre van az eredeti tervtől... No de mit bosszankodunk ezen? Most végre kezdődhet az építkezés, a terv megvan, a pénz is, kapacitást biztosítottak. Május közepe van, s ha nem készül is el a ház 1964 végére, ahogy tervezték, valami azért lesz belőle ... Ezt gondolták a siófokiak, de mélységesen tévedtek. Mert ugyebár van még bürokrácia a világon, s rajtuk kívül kit érdekel, hogy mikor költözik be huszonegy család? Július van, s azt az átkozott tizenegy métert még nem tűzte ki senki! S ha igaz, ha egyáltalán gondol rá valaki, most folyik a vita, hogy ki az illetékes. Nem csodálom, a műszaki bejáráson részt vevők közül — elég sokan voltak — igazán nehéz eldönteni, hogy ki illetékes ebben, kinek kell mérőeszközt ragadni, s megmuU.tni úgy istenigazából, hegy hoi a tizenegy méter vége ... S ha mégis netalántán eszébe jutna valakinek megEüröd- ni a Balatonban, s közben ellátni ezt a kis munkát, alighanem már hiába fárad. Most már nincs kivitelező sem (elvégre nem várhat hónapokig). Azon sem csodálkoznék, ha eltűnne a pénz más célra fordítván, s a terveket is elfúlná a balatoni szél csak azért, hogy jókedvvel, de elölről kezdhessük az egészet... így élünk hát mi Pannóniában . . . J. B.
