Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-08 / 158. szám

SomeggiNéplap I :->;' A 2 MSZMP M E G VEb ŰI7ÖT*S AGA ESA MEGYEI TANACS L&PJA Kaptárváros a szőlőhegyen Az, aki nem ismeri a kör­nyéket, egyedül nemigen ta­lálna ide. Elhúzunk a fürdő mellett, a keresztnél föl a hegybe az esőmosta úton. Né­ha szinte két »-lábra« dől a Volga. Kanyargunk jobbra- balra. Egyszer csak jobbol­dalt, a gyümölcsfák között megpillantjuk a kaptárvárost. — Itt vagyunk — ugrik ki fürgén a kocsiból idegenveze­tőnk, Enderle Ferencné —, még kint találjuk nagyapát. öreg, ősz hajú bácsi jön elénk, s hív bennünket, hogy nézzük meg a méheket. Fia fönt a kaptárakat vizsgálgat- ja. Igáiban mindenki ismeri a Kiinger méhészdinasztiát. Övék a környék legnagyobb méhészete: a hegyen 12C, a ház körül, a faluban 40 csa­lád méhük van. Az utóbbiak­kal vándorolni szoktak Bony- nyára, a Zselicbe, de mesz- szebb is. Kiinger bácsi nyolc­vankét éves, gyerekkora óta méhészkedik, az apjától örö­költe ezt a tudományt és a méheket is. Gyerekei pedig — három fia meg a lánya •— tőle tanulták és szerették meg a méhészkedést. Itt, az acsai út mentén nagyon jó helyük van a kaptáraknak, közel az akác- erdő. A falutól, igaz, egy ki­csit messze esik, de gyakran kijönnek. Enderlénét robogó­jával sokat látják kanyarogni az úton. Ötös ikrek — Ugye, meg­mondtam, Sanyi, ne a lottón jár­jon örökké az eszed!.. • NEM ANYAGRAKTÁR! Ebben az esős nyárban színes ruhába öltözött ismét a megyeszékhely: zöldellő pázsit foglalatában piros, sárga, li­la' és fehér virágok pompáznak megannyi járdasor mentén. A kellemes látvány derűjét azonban több helyütt elta­karításra váró szemét- és törmelékhalmok űzik el. A vá­ros egyik legszebb részén, a Beloiannisz utca és a Lenin utca találkozásánál például a nemrég befejeződött emelet- ráépítés nyomait őrzik az út két oldalára felhalmozott téglák, cserepek, cementlapok, gerendák és egyéb építő­anyagok. A város középpontja felé indulót a következő ut­casarkon, a posta székháza előtt föld- és törmelékrakás fo­gadja; ettől pár méterre, a dohánybolt előterében aszfalt- darabok csúfítják el az utca rendjét. Valamivel odébb, a Bajcsy-Zsilimszky utca 32. számú épület előtt ugyancsak tégla- és földrakás szomorkodik, bizonyára azért, mert az újabb aszfaltdarabokat már egy kissé távolabb, a Bajcsy- Zsilinszky utca és az Ezredév utca sarkán helyezték eL A fentiekhez hasonló példát még lehetne említeni, bi­zonyságául annak, hogy egyes vállalatok vagy magános építtetők az utcát az anyagraktárral tévesztik össze, a kő­művesmunkák után visszamaradó anyagokat, eszközöket ké­sedelmesen szállítják el, vagy éppen a járdaszegélyen gyűj­tik össze azt a hulladékot is, amelynek szemétdombon vol­na a helye. A városi tanács példás igyekezettel fáradozik az ut­cakép szebbé tételéért; az ezzel járó anyagi áldozatválla­lás mellett bizonyára lesz ereje a városvezetésnek arra i" hogy az utcák rendjének és tisztaságának szükségességéről meggyőzze azokat is, akik magatartásukkal még ennek ép­pen az ellenkezőjét bizonygatják. — bt — SÚLVOS FELELŐTLENSÉG Alkatrészért ment a na­pokban a 13-as AKÖV ’Zalka Máté utcai telepére Kovács Gyula betanított munkás. A raktárban nem kapott, s azt tanácsolták neki, hogy for­duljon Adám György szerelő­höz és Szabó József betaní­tott munkáshoz. Azok ugyan­is nem sokkal előbb hasonló alkatrészt kaptak a raktár­ból, s bizonyára tudnak köl­csönadni. Kovács Gyula kérésére Adám és Szabó ennyit mon­dott: — Ott az asztalon a szerszámosláda, vegyél be­lőle ... Közben elhatározták, hogy megtréfálják munkatársukat. Amíg Kovács az asztalhoz ért, 24 voltos áramot vezet­tek a vaslemezből álló mun­kapadba. Vasból volt a szer­számosláda is, s így az al­katrészeket keresgélő embert megütötte az áram. Az áramütés miatt- az or­vos Kovácsot betegállomány­ba vette, mivel úgy találta, hogy a szíve nincs teljesen rendben. Adám és Szabó el­len a vállalat fegyelmi eljá­rást indított. Tettét a két ember gyere­kes csínynek, tréfának minő­síti. Szerintünk azonban n?m más ez, mint súlyos felelőt­lenség. Országszerte megdöbbenést keltett annak az építőmun­kásnak tragédiája, aki mun­ka közben italozó társainak könnyelműsége miatt halt meg. Nemrégen történt az egyik vasúti munkahelyen: ebédidőben — más »szórako­zás« híján — kővel dobálóz­tak a munkások. A következ­mény: szeme világával fize­tett egyik társuk. A bíróság a közelmúltban vonta felelős­ségre azokat a csurgói kőmű­veseket, akiknek »tréfája« következtében egy tizenegy éves gyermek csaknem telje­sen megvakult. Az üzemekben tiltó táblák figyelmeztetik a munkásokat: Aram alatt levő gépeket ja­vítani, üzem közben gépeket szerelni, robbanásveszélyes helyen dohányozni, törött, balesetveszélyes szerszámo­kat használni tilos. Mégis sok baleset fordul elő á biz­tonsági rendszabályok meg­szegése miatt. Megengedhe­tetlen, hogy az óvó rendsza­bályokat bárki is megsértse. Tréfát űzni belőlük pedig felháborító! Ez az áramütés nem oko­zott halált. De ha ezzel vég­ződött volna a »gyermekes csíny«?... Sz. L. Egymás mellett sorakoznak a kaptárak, kis utcák vannak közöttük. Félek közel menni. Ide-oda röpköd , a sok kis méh. Kiinger Rudolf bátorít: — Nem bántanak. Talán ha négy szúrt meg az egész pör­getés alatt. Amikor azt válaszolom, hogy én még azt a négyet sem szeretném most, elmosolyodik. — Nem fáj óm! Különben is, ha #egy kis füstöt kapnak, megszelídülnek. , — Tudom, hogy a méhészek másként nézik az esztendőt, mint a »civilek«. Milyen az idei év a méhész szemével? — Közepes — válaszol Kiinger Rudolf. — Családon­ként húszkilós átlagot értünk el. Többet is hordtak volna, de csak gz akácra lehet zá­rni tani. — Mennyi cukrot fogyasz­tanak a méhek? — Májusig családonként 10—12 kilót etettünk feL Ha sikerül a gyümölcsfavirágzás, akkor két-három kilóval ke­vesebbet. Természetesen a költségeket visszafizetik a méhek... A méhészek sokat tudnak — és szívesen beszélnek — a méhek jelétéről. Kiinger bácsi a méhek nyelvéről beszél, amit — tréfásan megjegyzi — hetven év alatt neki is sike­rült megtanulni. Fia a méh- társadalom rejtelmeibe avat be bennünket, önbíráskodás, nászrepülés, anyavásárlás... Elmondja, hogy az augusztusi méh az áttelelés után már­ciusban elpusztul. A márciusi a következő nemzedék —1 »aki« kilencven nap alatt tönkre megy a munkában. Sorozatosan az »aki.< vonat­kozó névmással szól róluk, mintha emberek volnának. Beszélnek az önhalált okozó szúrásról. Elmondják, hogy ha egymást szúrják meg a méhek, akkor előfordul, hogy a fullánkot vissza tudják húzni, de az emberben benn szakad. A méh ritkán szúr készakarva, csak akkor, ha zavarják, például megmarkol­ják vagy rálépnek. Már lent járunk a kereszt­nél, akkor vesszük észre, ■hogy »megkárosítottuk« Kling- leréket... Egy méhecske pi­hen hátul a kendőm egyik mintáján. Biztosan nagy csa­lódást okozott neki a virágha­misítvány. Strubl Márta Vasútvonalainkon most már új jelzésű tehervago­nokat láthatunk áruval megrakottarí gördülni. Az új jelzés: OPW (Opscsij Parka Wagonovv, magyarul: Kö­zös Teherkocsi Park). Azt jelenti ez, hogy létrejött a KGST közös vasúti kocsiparkja. A KGST határozata alapján ugyanis 1364. július l-én életbe lépett a megál­lapodás, amelynek alapján hét szocialista országban összesen 92 700 kocsira festik rá az OPW jelzést. Az így megjelölt kocsikat ezentúl nem kell nyomban visz- szaküldeni kiindulási helyükre. Ezeket a kocsikat a prágai központ tartja nyilván, intézi elosztásukat. Igen komoly hozzájárulás ez a hét szocialista ország egy­más közötti és belföldi forgalmának jobb megszervezé­séhez. Fölvételünk Budapest—Rákosrendezőn készült. A Szob—Sturovo-vonalon elinduló szerelvények kocsijaira festik rá az OPW jelzést. Dolgos vakáció Több száz kaposvári diák vállalt munkát a nyári szünetben Régi szokás, hogy a nyári vakációban a diákok munkát vállalnak; keresetükkel segí­tik családjukat, vagy pedig saját kiadásaik fedezéséhez járulnak hozzá. A városi tanács munkaerő­gazdálkodási hivatala június végéig 214 fiút és 153 leányt irányított különféle munka­helyekre. Legtöbben a MÁV­de igen sokan kaptak állást a kiskereskedelmi vállalatoknál is. A városi tanács harminc középiskolás fiatalt irányított a kaposszentjakabi romfeltá­rási munkákhoz. A nyilvántartásokban még mindig sok igénylés található: az Útépítő Vállalatnak és a MÁV-pályafenntartáanak to­vábbi vakációzó diákokra len­pályafenntartáshoz kerültek, ne szüksége. 28 600 000 forint édességre Találóan határozták meg a Somogy—Zala megyei FŰ­SZERT Vállalatnál az egyre emelkedő édességforgalom okát: Ha valakinek kenvér- gondjai vannak, akkor nem vásárol cukorkát, ha viszont fogy az édesség, akkor nine- kenyérgond. S mindezt adatokkal tá­masztották alá: ebbeai az évben öt hónap alatt Somogybán 28 600 000 forint értékű édességet fogyasztott a la­kosság. 1960-hoz' viszonyítva a cukor­kaforgalom 320 mázsával, a csokoládés készítmények for­galma 660 mázsával, a lisztes­áru (keksz, nápolyi stb.) for- í galma 1000 mázsával, a ka­KÜLÖNÖS ÉRETTSÉGI Egy 21 éves fiatalember­ről, diáktársairól és tanárai­ról szól a történet. A diák, Arany György, a budapesti IV. kerületi dolgozók önálló gimnáziumában az idei tan­évben készült az érettségire. De a szerencsétlen fiatalem­ber mindkét lábát levágták a vonat kerekei ez év feb­ruárjában. Érettségi, előtt, fiatalon kidőlni a sorból — modern tragédia. Nem cso­da, hogy Arany György élet­kedve végzetesen megrom­lott. Kórházi ágyához szöc°- zetten, vérző szívvel gondolt az egészségesekre, a rohanó életre, a saját sorsára, ame­lyet oly gyászosan tört ketté a komisz véletlen. Tanárai és diáktársai azon­ban nem hagyták magára. Naponta meglátogatták a kórházban. Segítettek neki feldolgozni a tananyagot. Korrepetálták. Minden el­képzelhető segítséget meg­adtak neki, hogy képes le­gyen vizsgázni. És hősies erőfeszítésük hatására Arany György életkedve visszatért. Nyomasztó testi állapota el­lenére — minden tartalék energiáját összeszedve — fel­készült a vizsgára. Föléledt szívében a remény: nem ve­szett el még ő sem az élet számára. Amikor aztán elérkezett az érettségi vizsgák ideje, a vizsgabizottság kiszállt a la­kására, és lehetővé tette szá­mára, hogy teljes sikerrel érettségizzen. Meg kell állnunk ennél a történetnél. Ezúttal nemcsak egy jobb sorsra érdemes diák »érettségijéről« van szó. Vele együtt újra és szívet markoló szépségben érettsé­giztek újra — emberségből — tanárai, diáktársai, a vizs­gabizottság. Csak a köteles­ségüket teljesítették? Igen. Es még annál is többet. Vj érettségijük láthatatlan bi­zonyítványa a szívükben ra­gyog. 4-Z érett és újra meg újra »érettségiző« társadal­munk emberi diadala ez... — lm — kaó forgalma pedig 40 mázsá­val emelkedett. Évente 6—8 százalékkal vásárolnak több édességet az emberek, és ez az emelkedés 1960 óta 7 000 000 forintot jelent. Csokoládéból kilencven szá­zalékkal növekedett a forga­lom négy év alatt, ugyanakkor azonban huszonnégy százalék­kal csökkent a nougátkészít- mények fogyasztása. Mindez azt jelenti, hogy az emberek a jobb minő­ségű árut keresik. Az ipar emiatt szünteti meg például a Jóegészség cukorka és a Jutka szelet gyártását. Akad azonban olyan édes­ség is, amelyből nem tudják kielégíteni az igényeket. így az ipar a III. negyedévben — kapacitás hiányára való hi­vatkozással — nem készít burgcnyacukrot, szőlőcukrot és Nyugi gumicukrot sem. Újra megjelenik viszont a boltokban a tízdekás csoma­golású narancsdrazsé és a tíz- meg a húszdekás csoma­golású keserű csokoládé. Apai felügyelettel lehet ? Egy háromtagú társaság üldögélt a napokban a ka­posvári Belvárosi Vendéglő­ben: két idősebb férfi és egy tíz-tizenkét éves fiúcska. Hallgatták a zenét, s közben iddogáltak. A két felnőtt és a gyerek egyformán kóstol­gatta a bort. Rendelet tiltja, hogy szó­rakozóhelyen 18 éven aluli fiatalnak szeszes italt szol­gáljanak ki, illetve, hogy ti­zennyolc éven aluliak sze­szes italt fogyasszanak. Le­het, hogy otthon ezt a ren­deletet nem mindenki tartja meg, de nyilvános szórakozó­helyen nem szabadna meg­engedi, hogy tíz-tizenkét éves gyermek szeszes italt fogyasszon, még akkor sem, ha az apjával van! Lámpaláz SOLTOK VITA Három ember szatirikus hetilapünk színvonaláról vi­tatkozik az italboltban. Már a hatodik rundó pálinkát hozza a boltvezető, az egyik férfinak igen akadozik a nyelve. —Cimboráim, én aztat a Felekit szeretem a legjobban a Ludas Matyiban! — csap az asztalra a legfiatalabb. — Én a Stellát meg a So­mogyit szokom olvasni — dörren közbe a másik bor­barát. Az akadozó nyelvű férfi nagyokat pislog, háromszor belekezd a mondókájába: — Hülyék vagytok, pajti­kák, ezek ritkán írnak és hosszan. Én a Mottót szere­tem. Az minden héten olyan jó rövid vicceket ír. — lg ­Mily ostobák a felnőttek! A társaság tagjai ifjú háza­sok. Beszélgetésük tárgya: kül­földi kiküldetések. Ki hova menne szívesen, ezt latolgat­ják. Idegen helységnevek röp­pennek fel, aztán a vita: ez miért jobb, miért hasznosabb a másik. Afrika kerül sorra, Egyiptom, Ghana. Ekkor szó­lal meg az ötéves Andris, aki eddig ügy látszott, mintha épí­tőkockáival volna elfoglalva. Szülei felé fordul: — Nem megyek veletek Af­rikába, megesznek a vadálla­tok, sok vadállat van ott, egy­től félek csak, az nagyon mér­ges. Ezt így, egy szuszra mondja el, s építi tovább a várát. — Milyen állatok, kis buksi? — Találjátok ki! >*Ro«-betü- vel kezdődik a neve. A felnőttek készek a játék­ra, de nem találják a rébusz nyitját. Andriska úgy tesz, mintha az ügy nem érdekelné tovább, rakja a kockáit egy­másra, de fél füllel azért a ta- lálgatókra ügyel. Aztán félre­fordított fejjel fölnéz guggol- tából, kuncog halkan. — Hát a rokodil ! — esi- <J lingel a hangja. — Ugye, ti azt gondoltátok, hogy a róka, pe­dig attól nem is félek ... Es építi tovább a várát. — kgy — Boldogok Lelkész a feleségéhez: — Ma hét embert boldog­gá tettem. — Hogyhogy? — Három párt összeadtam. — Hiszen az csak hat sze­mély. — De nem adtam össze őket ingyen! Lawrence Olivier valaha az egyik klasszikus tragédia kis szerepében debütált. Do­bogó szívvel várta a színpa­don való megjelenés idő­pontját, és jóformán pillana­tonként ezt kérdezte a szín­házi ügyelőtől. — Már mehetek? A válasz mindig így hang- • zott: — Még nem. Végre Olivier a rivalda­fényben találta magát. — A királynő él? — hang­zott a kérdés. — Még nem! — válaszolta ( a meghatódott debütáló. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei 3izottsága és a Somogy megyet Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTB LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár. Latinka s. a. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünlc meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyt postahivataloknál és postáskézbesítöfcnéi. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft Index: 25061. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca 6-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents