Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-07 / 157. szám

Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYÉI' BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS tAPJA NYUQDÍJBAN ­DE NEM NYUGALOMBAN ZivzUlt Cítyi Az asszonyok bizonytalanul tárják szét karjukat: — Nem tudjuk, hova ment. Gondol egyet, felül a bicikli­re. Megszokta már az állandó menést. — Nem telik bele tíz perc, hazaérkezik. A faluban né­zett körül Bodrogi István nyugdíjas állatfelvásárló. Most már csak egy községe van: Nagybajom. Három év­vel ezelőtt még a megye egyik legnagyobb körzetét járta. Nagybajom, Űjvárfalva, So- mogysárd, Kiskorpád, Kisasz- szond tartozott hozzá. Akkor is kerékpárral rótta az utat. Az elsők között kezdte a szakmát. 1949-ben írta alá az első szerződést. — Nehéz volt a kezdet — emlékezik vissza. — Az em­berek idegenkedtek, bizalmat­lanok voltak, nem látták ér­telmét a szerződésnek. Kis­korpádon meg Kisasszondon például alig lehetett szerző­dést kötni. De Bodrogi István kifogyha­tatlan türelemmel magyarázta a szerződéses hizlalás előnyeit Lassan megtört a jég. Először csak egyet szerződtek az em­berek, aztán amikor látták, hogy jól járnak, mindig töb­bet ... — Hetenként legalább egy­szer minden faluban megfor­dultam a körzetemben. Még télen is, pedig akkor a hófú- vásos utak gyakran próbára tették az embert. De ment. Tudta, hogy a népgazdaságnak mind több húsra van szüksége. Az első évben 800 állatra szerződött, a másodikban ezerre, aztán mindig többre. — Kedvvel csináltam, ‘ mert ezt a munkát eredményesen csak kedvvel lehet végezni. Az emberek nem mindig vet­ték észre, hogy az új nekik jobb. Beszélni kellett velük, meggyőzően, helyes érveléssel. Múltak a napok, az évek, s egyszer azt vette észre, hogy nehezére esik a sok munka. Az orvos nyugdíjra javasolta. 1962-ben — tizenegy évi szol­gálat után — nyugdíjazták. — Furcsa volt, de nem bír­tam dolgozni — mondja. — Az egészségem nem engedte. A nagybajomi ház udva­rán beszélgetünk. Komóto­san, ráérően beszél. Igyek­szik kalapja alá bujtani az előcsúszó ezüstöt hajszálakat. — És most? — Pihenek, meg a szőlőben dolgozom. Lassan megy a munka, de azért bírok vele. Kinézek néha a piacra, meg az emberek is megkérdeznek, ha szerződtetni akarnak. Azt mondják, én mégiscsak jár- tassabb vagyok ebben, mint ők. Másra tereli a szót. Erről nem szívesen beszél. Pedig felvilágosító munkájával na­gyon sokat segít a vállalat­nak. A piactéren, az utcán, az ismerősök között,, mindenütt szóba hozza a szerződést. Na­gyon sokat segít a szervezés­ben. — A központba is belátoga­tok, ha arra járok. Jólesik beszélgetni velük, mert nem felejtettek el. Mindig meg­emlékeznek rólam. Gárdonyi Hosszú hajú veszedelem című könyvét mutatja. Ezt is a vállalattól kapta. A könyv első oldalán ez áll: »Bodrogi Istvánnak 60. születésnapján, sok szeretettel: Somogy me­gyei Állatforgalmi Vállalat.« Azt mondta, rossz volt el­szakadni a munkától. Félt, hogy a régi munkatársakat is elveszíti. Félt, hogy egyedül marad. Nem így történt. A vállalat megbecsüli, s ő ezt úgy igyekszik viszonozni, hogy ahol teheti, segít előké­szíteni a szerződéseket. Mert sokat jelent az, ha a felvásár­ló már tudja, hova kell men­nie. — Az embert vonnza a szakmája, s jó dolog, ha nyug­díjas korában is érzi, hogy tartozik valahova ... Kercza Imre Hallom, hogy Ónok ott Svájcban nagysze­rű dolgokat produkál­nak, méltót a híres svájci órához, tán még nagyszerűbbet. Egy ci­garettatárcái konstru­áltak, és hoztak forga­lomba a minap, melyet csak meghatározott időközökben lehet ki­nyitni. öramechaniz- mus szabályozza a ki­nyitást, és ennek be­állítását a dohányosra bízzák. Ha azt akarja a do­hán; os. hogy mind in órában rágyújthasson, úgy állítja be az ügyes kis masinát, ha min­den tizedik percben, akkor úgy. A lehető­ségek kimeríthetetle- nek és korlátlanok ci­garette tárcái ronton, ezt bizton elmondhat­juk, hiszen itt van ez az új csoda is. Volna nekem néhány szerény kis javasla­tom. Ha az emberiség szempontjából nem annyira hasznosak is, mint a cigarettatárca­csoda, azért mégis bá­torkodom felajánlani önöknek ötleteimet. , Sétapálca beépített távcsővel. A távcső persze csak 2965 méter magasságban működ­ne. Ennek kettős a haszna: óvja a kirán­dulót, hogy annál ma­gasabbra ne menjen, nehogy mege-őlt-sse magát; viszont, ösztö /i is, hogy a 2965 méterei magasságig azért jus­son el, mert az mégis­csak egészséges. Fogkefe, amellyel ír­ni is lehet. Egyszerű kis szerkezet, jó, ha tervezéskor figyelembe veszik, hogy Parker- betéthez ritkán jut az ember, és valami más­sal sz-relik föl. Nem­zetgazdasági haszna vitathatatlan. Hamutartó, mely egy elmés szerkezet segít­ségével szükség esetén magnetofonná alakít­ható. Kirándulók, ví- kcntíezők nagyszerűen tudnák használni, kis helyen elfér, s ha nine: hozzá szalag, 1 - muzni azért lehet beie. És még: Elektromos, precíziós tintatartó. Tranzisztoros hor gás zí elszerelés. Gyermekkereső auto­mata villanyrendőr. összecsukható csalá­di ház magánosok ré­szére és végül: Olyan cigarettatárca, melyet egyáltalán nem lehet kinyitni. Ennek s-gitségével nagyon rövid idő alatt leszok­hat az ember a do­hányzásról, ha egyút­tal betiltsák a cigarrtt- tagvártást és a do hánytermelést is. — vő — Kiéjó Sándor: NEVETNI NEM SZÉGYEN (H umoreszkek) Vannak humoristák, akik apró örömöket, bosszúságokat írnak meg, és nem akarják megváltani a világot. Az em­ber felderül írásaik olvasása­kor, aztán elégedetten meg- törli fantáziájának szája szé­lét (mint kánikulában egy üdítő szörp után a valódit), 50 000 vendéget vár Sopron Ünnepi hetekre várja láto­gatóit Sopron ebben a hónap­ban. Nemcsak a várost csino­sították ki: gazdag műsorról is gondoskodtak a rendezők. Mi várható a következő idő­szakban? A helybeli idegen- forgalmi hivatal vezetője el­mondotta, hogy a múlt vasár­nap mintegy ötezer hazai láto­gatója volt a városnak, és a nyitás óta már ezerötszáz kül­földi kereste föl Sopront. Az ünnepi hetek még hátralevő időszakában körülbelül ötven­ezer vendégre számítanak. Kü­lönösen nagy érdeklődés előzi meg a f értődi kastély hangver­senyét, valamint a vilniuszi zeneakadémia kamarazeneka­rának koncertjét. Automata távgépíróval szerelték föf a kaposvári postahivatalt Négy nap alatt 300 táviratot továbbítottak a TGX-vonalon Nagy teljesítményű automa­ta távgépíróval látta el a pos­ta a kaposvári hivatalt. Július 1-én továbbították az első táv­iratot a postai nyelven TGX- nek nevezett hálózaton. A ka­posvári postahivatal távközlé­si osztálya most már közvetle­nül adhatja le a más városok­ba, községekbe szóló üzenete­ket. A megyei székhely távirá- szai körülbelül 420 helységbe üzenhetnek az automatán. Csak tárcsázni kell Bicske, Bu­dapest vagy Siófok TGX-szá- mát, s már kopoghatják is a gépen a születésnapi jókíván­ságokat, értesítéseket stb. Ezelőtt minden fővárosba menő távirat a központba fu­tott be, innen juttatták el a postahivatalokba. A távirászok most megnézik a segédkönyv­ben, hogy például a Dob utca vagy a Blaha Lujza tér melyik postahivatalhoz tartozik, s rögtön annak küldik az üzene­tet. A július 1-én először to­vábbított táviratok egyike a fővárosba ment. \ postahiva­tal reggel 9 óra 22. perckor vet­te föl a szöveget, s öt perc múlva már megkapta az üze­netet a pesterzsébeti postah’- vatal. A gép üzembe helyezése után Papn ArvéAn í távirész és Sipos t ji’i-R-Vsi osz­tályvezető t :- -i "szőr a TGX-hálózatb-. bekapcsolt helységeket. Az első távirat Bugyiba széli > r^br.snak kel­lett volna továbbítani, azonban rossz volt a vonal, s az üzene­tet hagyományos gépen küld­ték el. Az első négy nap 300 üzene­tet adott a kaposvári távközlé­si osztály az automata gépen A korszerű hálózaton gyorsab­ban jut el a sürgős üzenet, csökken a kezelési idő. Szemleúton... — Területünkön az aratási tervet szépen teljesítik... (Szegő Gizi rajza) FÉRJÜK MÁV-ALKALM AZOTT... Négy segesdi asszony el­len indított szabálysértési eljárást a Nagyatádi Járási Tanács Igazgatási Osztálya. Egyed Jánosné, Tárnái L,a- josné, Horváth Józsefné és Durgó Pálné jogosulatlan ke­reskedelmi tevékenységet folytattak, azaz baromfit, tojást, tejterméket vásárol­tak fel, s Budapesten maga­sabb áron eladták. Mindegyik asszony férje MÁV-alkalmazott. A vasu­tas családtagok ingj'en vagy fillérekért utazhatnak. Nem egyet látni közülük, amint nagy csomagokkal megra­kodva utaznak elsősorban a fővárosba. A felvásárolt termények mennyisége azt mutatja, hogy nem család­juknak, hanem árusítani vi­szik. Semmi szükség sincs arra, hogy a vasúti dolgozók csa­ládtagjai, élve az utazási kedvezmény nyújtotta lehe­tőséggel, bárhol is bármit felvásároljanak, s ezzel ne­hezítsék állami, szövetkezeti kereskedelem munkáját. A négy segesdi asszonyt szabálysértésért felelősségre vonták, s 500—1000 forint bírságot fizettetnek velük. De nemcsak a tanácsoknak, hanem a MÁV Vezérigazga­tóságának is felelősségre kellene vonnia azokat, akik a kedvezményes vasúti uta­zás lehetőségét kihasználva jogtalan kereskedelmi tevé­kenységet folytatnak. Sz. L. LÁBTENISZ A BOGLÁRI STRANDON hogy »ez jólesett!«. Aztán ta­lán el is felejti. S akkor cso­dálkozik csak, amikor össze­gyűjtve látja ezeket a min­dennapos, egészen hétköznapi apróságokat, mert így, együt­tesen már-már lényegesnek és súlyos mondanivalójának is látszanak. Így vagyunk valahogy Kisjó Sándorral is. Krokijait mindig örömmel olvastuk a napila­pok — elsősorban az Esti Hír­lap — hasábjain. Egy-egy üdítő szörp volt szinte vala­mennyi, mindenkivel megtör­tént vagy megtörténhető dol­gokról, eseményekről. Miről is ír Kisjó? Jellemző emberi kapcsolatainkat festi le az új lakással, a társasuta­zással, a nyaralással, a divat­tal, a stranddal — egyszóval sok mindennel, amivel min­den ember találkozik életé­ben. Humorának egyik fő eré­nye a tárgyilagosság. írásai­nak jelentős része szinte tény­közlő, adatszerű, és éppen eb­ben rejlik az olvasót mindig meglepő humor alapja; mert ezek az enciklopédikus felsoro­lások mindig igazak, soha nem elvicceltek, csak egysze­rűen — görbék. »... Ha színházban olyanok mellett ülök, akiket hiába akar mosolyra serkenteni a gárda, elsőnek nevetek, han­gosan, tüntetőén, mert szeret­ném, ha mindenki velem val- laná, hogy nevetni nem szé­gyen ...« ' — ez a humorista ars poeticája. És ez az, ami leginkább megfogja az olva­sót: Kisjó Sándor meleg em­bersége, hite, hogy az embe­reket csak jobbá teheti a ne­vetés. (Szépirodalmi Kiadó.) K. J. Szép - nem szép Felöli tér. Háromszögle­tű pázsitkertecske. Köze­pén gúlaszerűen emelkedő fehér kőlépcső, rajta az alapzat, végül a költő szobra. A pázsitháromszög csúcsain virágágy petúniá­val, szalviával. Az éjszakai eső vakító­ra mosta a talapzat fo­kait, feketére paskolta a virágágyások földjét. Két nő érkezik. Vállukon ka­pa. Fürgén kikapkodják a szalviák közül a feltola­kodó fűszálakat, gyomo­kat. A kapák a fekete humuszba túrnak, egye­nesre húzzák a pázsitsze­géi; v A fekete alapon kigyúl- nak a szalviák vörös üán- gú mécsesei. Szép. így gondolhatja a kapás nő is, amint végigníllont művén. Menne tovább a piactcri virágok felé, de észreve­szi, hogy kapája vasára vastag fűcsmrr ragadt. Pörtliii egyet, és sáros kapáját a szobor! alapzat fehér kövéhez veri. Keményen koppan a vas, fröccsen a sár. Nem szép. De ezt a nő már nem látja, siet társa után. — kgy — $0$£OK Magyarázat Propagandaszöveget olvas be a mikrofonba a járási művelődési ház művészeti előadója. A színház vendég- szereplésének csinál reklá­mot. Az emberek megállnak az utcán, s hallgatják a szö­veget. — Ilyen még nem volt... kétrészes operett a szabadté­ri színpadon — kelti föl a já­rókelők érdeklődését a mű­vészeti előadó, majd így folytatja. — Nézze meg ön is a Nebáncsvirág című zenés operettet! — lg — * * * KÖSZÖNET Ha nem hiú is az ember, gyérülő, ráadásul őszülő haj­fürtjeivel nem dicsekszik szívesen. Az sem esik túlsá­gosan jól, ha szemrevaló, csinos leányok kezétcsóko- lommal tisztelik meg rokon­szenvező pillantások helyett. De hiába: az idő múlását nem lehet megállítani. Leg­alábbis ezt hittem az utóbbi napokig... Most azonban visszaadták a lassan távolba tűnő, de né­ha-néha még visszavarázsol­ható ifjúságba vetett hite­met ... Visszaadta az a kö­zépkorú, igazán szimpatikus férfi, aki az utcára kihajol­va söpörte az Április 4. utca 32. számú ház manzárdszo­bája utcára nyíló ablakának párkányát, s leszólt hozzám csak úgy pajtáskodva: — Fejedre söpörhetem, öcskös...! Akkor a meglepetéstől — vagy a hirtelen öröm­től — szólni sem tudtam. Hi­szen nincs elveszve minden... Előttem az élet. Föl a fejjel, öcskös! Ismét fiatalosan jár­hatsz. S ezt köszönhetem egy házias férfinak és egy kevéske szemétnek. Ismeretlenül is köszönöm: bátyám ...! — ló — » * * Csendszerető ember A gorilla és a nerc A nagy szőrmekereskedő fia elvégezte iskoláit, és vi- lágkörüli útra indult, hogy valamilyen új szőrmét fedez­zen föl. Hazatérve azt mond­ta apjának: !— Forradalmasítom a szakmát, papa! Ha a nercet gorillával keresztezzük, az elképzelhető legszebb szőr­mét állítjuk elő. — Hogy mondhatsz ilyet — válaszolt az apja. — Ha a percet gorillával keresztezed, abból semmi jó nem szárma­zik, túl hosszú lesz a kabát- ujja! Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Sizottsága és a Somogy mesv*»i Tanárja lapja. Főszerkesztő: WIRTB LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon »5-10 15-11. Kiadja a Somogy megye* Lapkiadó vállalat. Kaposvár. Latinka s u. z Telefon 15-lft Felelő* kiadó: Szabó Gábor Beküldött kéziratot nem órzüEiU meg. es aero adunk vissza. I erjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesltől nél. Előfizetés» dti eg\ nőnapra 12 Ft index ssofc? Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents