Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-07 / 157. szám

Kedd, 1964. július 7. 3 SOMOGYI NÉPLAP Fegyelmi helyett áthelyezés — Az ügyészség elutasította egy igazgató panaszát A TEB gyakorlatából Négy munkaügyi vitát is­mertetünk mai számunkban. A vállalati egyeztető bizottsá­gok két esetben elutasították a dolgozó jogos panaszát, egy alkalommal hatáskörüket meghaladóan álltak a pana­szos mellé. Csupán az AKÖV egyeztető bizottsága védte meg következetesen a dolgozót a rendeletek szellemében. Hogy milyen sokba kerül olykor az egyeztető bizottságok tévedése, mutatja két adat. H. F.-nének 1542, R. 1.-nek 10 763 forintot ítélt meg a TEB, mert a tör­vénytelen elbocsátás miatt jó ideig nem dolgozhattak. Jogtalanul mondtak fel H. F.-né 1963. február 1-e óta dolgozik st KPM Közúti Üzemi Vállalatának nagykani­zsai építésvezetőségén. 1964. február 8-án raktárkezelői be­osztásából áthelyezték tér­mesteribe. Ugyanott dolgozó férjét kinevezték irodavezető­nek, s nem lett volna helyes, hogy az asszony kezeli tovább a raktárt. Sajnos a vállalat igazgatója nem sokáig hagyta meg H. F.-nét a térmesteri beosztásban: 1964. március 15- ével összeférhetetlenség címén felmondott neki. A volt rak­tárkezelő az egyeztető bizott­sághoz fordult. Elutasítása után a TEB-hez föllebbezett. A Területi Egyeztető Bizott­ság megállapította, hogy a vállalat és a VEB határozata törvénysértő. Az összeférhe­tetlenség H. F.-né alkalmazá­sa után egy évvel állt elő, mi­vel a férjét vezetőnek nevez­ték ki. Ezt a helyzetet nem felmondással kell megszün­tetni, hanem 6 hóhapon be- ■ lül áthelyezéssel. Ha nincs megfelelő hely a vállalatnál, valamilyen másikhoz kell át7 helyezni a dolgozót. A TEB visszahelyezte H. F.-nét térmesteri beosztásá­ba, s megtéríttette a válla­lattal a kieső napokra járó 1542 forintot, mert a családos asszony ilyen rövid idő alatt nem helyezkedhetett el. Túlzott szigor K. S., a MAVAUT gépko­csivezetője egy külföldi út alkalmával elhagyta a rábí­zott autóbuszt, az IBUSZ-ve- zető engedélyével elment, s meglátogatta a fiát. Amikor elindultak, a busz hátuljával az árokba csúszott egy elő­zéskor. A 13. számú Autóköz­lekedési Vállalat ezért teher­gépkocsi-vezetőnek helyezte át K. S.-t 1964. április 30-tóL A dolgozó az egyeztető bi­zottsághoz fordult. A VEB egyetértett a panaszossal, ha­tálytalanította az áthelyezési utasítást. Az AKÖV igazgató­ja fellebbezett. A Területi Egyeztető Bizott­ság nem találta alaposnak a föllebbezést, elutasította azt, s a VEB-nek adott igaza. Ha a vállalat szerint K. S. meg­sértette a munkafegyelmet, nem vezetett elég óvatosan, vonja felelősségre fegyelmi úton. Az áthelyezés nincs arányban a mulasztással, túl­ságosan súlyos büntetés. Bejelentés miatt - elbocsátás R. 1.-t traktorosnak vette föl a Balatonújhelyi Állami Gazdaság 1955-ben. 1959 jú­liusától mint szállításvezető dolgozott tovább. A gazdaság igazgatója 1963. augusztus 5- én fölmentette R. I.-t szállí­tásvezetői beosztásából, s a főkönyvelő mellé helyezte ad­minisztrátornak előző fizetésé, bek meghagyásával. A dolgo­zó nem akarta elfoglalni a nem létező munkakört, tilta­kozott az áthelyezés ellen. Az igazgató ezt nem vette figye­lembe. R. I. 1963. augusztus 21-én panasszal fordult a NEB siófoki járási bizottságá­hoz, s szóvá tett néhány hi­bát. Az igazgató még aznap felmondott a dolgozónak át­szervezés címén. R. I. a gaz­daság egyeztető bizottságát kérte meg a munkaügyi vita eldöntésére. Panaszát elutasí­tották, R. I. föllebbezett. A Területi Egyeztető Bizott­ság megállapította, hogy a fel­mondás törvénysértő. A gaz­daság ügyrendjében nem sze­repel a dolgozó kifogásolta munkakör. Mivel R. I. kilenc évig dolgozott a gazdaságban, az igazgatónak esetleg trakto- rosi munkakörbe kellett volna tovább foglalkoztatnia. A szállításvezetői munkakör azért szűnt meg, mert R. I.- nek nézeteltérése volt az igaz­gatóval. A felmondólevelet azután szövegezték meg, s ad­ták át, hogy a volt szállítás­vezető a Népi Ellenőrzési Bi­zottságon járt. A TEB vissza­helyezte a dolgozót, s köte­lezte a gazdaságot a kiesett munkabér megfizetésére. A Balatonújhelyi Állami Gazdaság az ügyészséghez fordult, s kérte a TEB-hatá- rozat megsemmisítését. A So­mogy megyei Főügyészség megvizsgálta az ügyet. A gazdaság igazgatójának pana­szát a közelmúltban elutasí­tották. Most már ki kell fi­zetni R. I.-nek a több mint 10 000 forint munkabért. Vezető beosztásúak panaszával nem foglalkozhat a VEB Függetlenített szakszervezeti titkárnak jelölte a KPM Köz­úti Üzemi Vállalata B. M.-eí az Építők Szakszervezetének rnegyebizottságával egyetértés­ben 1964. március 5-én. Az igazgató közölte a kijelölt dolgozóval, hogy csak megbí­zatásának idejére vonatkozik az áthelyezés. Április 1-én vi­szont úgy tájékoztatta, hogy végleges. Az szb-titkár az egyeztető bizottsághoz for­dult. A VEB kötelezte az igazgatót, hogy a megbízatás lejárta után helyezze vissza B. M.-et eredeti állásába. Az igazgató nem értett egyet a határozattal. A Területi Egyeztető Bi­zottság megállapította, hogy B. M. beosztásánál fogva ve­zető állásúnak számít, s ügyében nem dönthet az egyeztető bizottság. A TEB hatályon kívül helyezte a vál­lalati bizottság határozatát. L. G. MEGÉRI A FÁRADSÁGOT Hársházi Jő- zsefné marcali la­kos négy év óta foglalkozik nyúl- tenyésztéssel. A múlt évben pél­dául 12 000 forint tiszta haszna volt. Az idén 200 nyúl- ra kötött szerző­dést, de Ötszázát fog eladni. Nem ◦ szakácsok a hibásak... Abból főznek, amit kapnak — írja meg az elvtársnő azt is, hogy ma például teljesen ehetetlen krumplis tésztát ad­tak ... És lehetetlen helyzet van a konyhán ... Annyira ki­csi, hogy a levest két részlet­ben főzik... Még meg sem főtt egészen, lemerik a levét, víz­zel feltöltik... Félig főtt leve­seket kapunk... A savanyúság csaknem rothadt... Ez a hor­dós csalamádé... A főszakácsnő, Borbás Márk- né csodálkozva hallgatja a pa­nasztovábbítást. Aztán elsiet, és az említett krumplis tésztá­ból meg a savanyúságból kós­tolót hoz. — Hát ugye, mint afféle ré­gi krumpliból készült tészta, olyan ez, se jobb, se rosszabb Mindig a tagság között »örtilosba érdemes elmen­ni, öröm nézni, ahogyan ez a gyenge szövetkezet fokozato­san erősödik. Ügy is mondhat­nám, a tsz-nek nemcsak a neve Szorgalom, haném a jellemző­ié is ...« Ez a vélemény jutott eszembe, amikor körülnéztem ebben a kis határmenti szövet­kezetben. Gyomtalan kukori­cák, kazlakban álló takar­mány, dicséretre méltó sertés- állomány jelezte, hogy nem alaptalan ez a vélemény. — Mióta ez az elnökünk van, mintha kicserélték volna a fa­lut — hallottam a községben... Az árpaföldön találtam meg. Ott állt a két traktorossal, és igazított valamit a kombájnon. Aztán hátralépett, és nézte, ho­gyan indul meg a nagy, nehéz testű masina. — Néhány napja érkezett meg, s amikor elkezdett dol­gozni, éreztem, hogy ki kell jönnöm ... Baj volt vele, szór­ta a szemet... Kijavították, és tulajdonképpen most indul a munka... Hozzám beszél Faragó Ist­ván, de tekintetével a kom­bájnt követi. A gép mellett megy Lakos János traktoros, a kormánynál testvére, Lakos Jó­zsef. Először vezet ilyen gépet, szemet hordani ezért osztották be mellé a gyakorlattal, ta­Szálasíakarmányt a megyében az alábbi telepeinken veszünk át: kedden és pénteken szombaton szombaton szerdán és vasárnap szombaton csütörtökön szombaton csütörtökön szombaton szerdán szerdán szombaton . Más napokon szénaátvétel nincs. Bővebb felvilágosítást MÉK-kirendeltségek nyújtanak­Kaposváron Bőszénfán Balatonbogláron Bonnyán Csurgón Zákányban Segesden Marcaliban Böhönyén Sávolyon Kastélyosdombón Ladon (3310) MÉK, Kaposvár pasztalattal rendelkező báty­ját. Ha kell, kéznél van a se­gítség. Itt már renden fekszik az árpa, ott messze, az erdőn túl még megy a rendrevágó. A ki­segítő egy asszony. És asszo­nyok vannak a sertések mel­lett, asszonyok kapálják a még fiatal, bíbor után vetett kuko­ricát is. — Ügy is mondják sokan, hogy asszony-tsz a mienk... A férfiak régen is eljártak innen dolgozni. De azért nagy szó, hogy ebben az évben nem volt szükségünk vidéki munkaerő­re ... Megcsináltunk mindent magunk. Kinek köszönhető ez? Csak néhányat említek a sok közül. Lévák Jánosnét, Meszlarics Györgynét; ők ketten gondoz­zák az egész sertésállományt, és száz helyett csaknem két­száz hízót adnak le ebben az évben. Nincs nap, ami ne ta­lálná munkában Kostyák Ká­roly, Navrasics György, Pavlicz Géza fogatotokat S ott van Vértes Gyuri bácsi a hízómar­háknál — de sok forintot hoz­nak azok is a kasszába! És sorolhatnám mindazokat az asszonyokat, akik a növényter­melésben dolgoznak. — A rendrevágóhoz két ki­segítő is jelentkezett. Boros Istvánná meg az állatgondo­zónk lánya, a gimnazista Mesz­larics Évi... Nem küldhettük el egyiket sem, elég nehéz a munka, felváltva dolgoznak .... Azt hiszem, nem kell ennél többet mondani a munkakedv- vől. Megy a kombájn, »eszi« a rendeket. Délután megkezdik a gabonamérést. A hét végén osztják az előleget. — Nincs semmi baj? — Nincs! Megy ez most már szépen. Hiába, bele kell jönni! — kiált vissza Lakos János — Nemsokára megtelik szem­mel, üríthetünk. — S mi lesz a szalmával? — A gépállomás húzza le, és mindjárt a tábla szélén kazal­ba rakjuk. Beszégettünk erről a közgyűlésen, nem merünk arra vállalkozni, hogy be is hordjuk, mint tavaly. Hiába, több a vetés, így biztonságo­sabb ... No meg sietni is akarnak a tábla letakarításával. Hiszen éveken át meglehetősen elha­nyagolták a földeket. Az ősz­szel és a tavasszal, amit lehe­tett megtrágyáztak, de ez még kevés a biztonságos termelés­hez. 100 hold zöldtrágyát is terveztek. Nem mellékes kö­rülmény ez, hozzájárul a tsz erősítéséhez.- Néhány éve ez volt a csurgói járás leggyen­gébb gazdasága. Tavaly 30 fo­rintot osztottak, az idén többet szeretnének. — Nem kell munkára biz­tatni senkit. A brigádvezető­nek csak annyi dolga van, hogy közli az asszonyokkal, merre sürget leginkább a munka, azok aztán mennek és teszik. — Persze mindennap van munkaelosztás. — Nincs ilyen értekezlet ná­lunk! Hiszen napközben szám­talanszor találkozom a bri­gádvezetővel, s ilyenkor min­dent megbeszélünk. Megtörli arcát, kis szünetet tart. — Az emberek látják, hogy együtt vagyok velük mindig... Ezt hallva eszembe jutott, amit néhány nappal előbb egy parasztember mondott nekem: »Nemcsak az a fontos, hogy jó szakember legyen a vezető, legalább ilyen lényeges az is, hogy megértse a dolgozókat, lelkileg is együtt legyen ve­lük ...« S most ugyanezt hal­lom egy olyan szövetkezeti ve­zetőtől, akinek irányításával úgy fogynak a problémák, mint ahogy a kombájn nyomában tűnnek el a rendek. Azt hi­szem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy az őrtilosi vál­tozásnak igen lényeges ténye­zője ez. Ürít a gép, az első szállít­mány árpa elindul a mázsára... Izgalommal, várakozással teli csend ... Faragó István töri meg a csöndet. — Csak arra kérem, ne di­csérjen bennünket. Csak azt írja meg, amit látott. Teljesítettem a kérést.... Vörös Mária — magyar ázza, majd kíván­csian lesi a véleményem. — Ehető — csak ennyit vá­laszolok, amit a szakácsnő nem érezhet valami biztatónak, mert gyorsan magyarázkodni kezd: — Gyári tészta ... Nem olyan jóízű, mint a házi, de itt kép­telenek vagyunk gyúrni. Hely sincs hozzá, és személyzet sem. ötszázötven személyre fő­zünk ... A Mecsekvidéki Üzemi Ven­déglátó Vállalat Tulipán étter­me a Vízkutató és Fúró Válla­latnál van »albérletben«. In­nen kapják az ebédet a TRANSZVILL, a Finomme­chanika, a Világítástechnika, a Patyolat, a Fémipari, a Vízku­tató és Fúró Vállalat, a Vas­nagykereskedelmi Vállalat és a FŰSZERT dolgozói. — Elég nagy a konyha? — Épp hogy elég — vála­szolja Borbásné. Mondom neki a lemerített levest. — Erről nem tudok. Ki mondta? — A TRANSZVILL dolgo­zói ... — Érdekes, nekünk még senki sem panaszkodott. — Milyen az áruellátás? — Jó — mondja gyorsan, de később kiderült, ezt úgy értet­te, hogy mindig tudnak vala­mit főzni. Nézem az étlapot. Szombat­ra karalábéleves volt beírva. Áthúzták. Alatta: karfiolleves. Ezt is áthúzták. Rizsleves lesz. — Nem kaptunk karalábét. Kértünk karfiolt a MÉK-től, azt sem adtak. Igen, ezt is panaszolták a dolgozók: — Itt van a nyár, a piac tele zöldfélékkel, mi meg »stoke- rájlevest« kapunk. A zöldborsó se friss, hanem konzerv... A szakácsnő erre így vála­szol: — Erről nem a konyha te­het. A MÉK-től nem kapunk friss zöldárut. Zöldborsót tud­tak volna adni, de nem szeme­set, hanem héjasat. Ezt kibon­tani nincs személyzetünk. Ma­radt a konzerv. Mert a MÉK- nek azt is el kell adnia. Igen. A háziasszonyok a pia­con vásárolnak, eszükbe sem jut a konzerv. Az üzemi kony­háknak adják ki, gyakran olyankor is, amikor már le­járt a szavatossági ideje. — A múltkor hat üvegben romlott volt a borsókonzerv — mondja a Pamutfonó-ipari Vállalat kaposvári gyárának konyhavezetője, Borbély La­jos. — Elküldtük a minőség- vizsgálóba. Azt válaszolták, hogy élesztőkiválás volt csak. Nem veszélyes, de ehetetlen, mert rossz szaga van. Á textilművek konyhája na­gyon szép. Össze sem lehet ha­sonlítani a Tulipánéval. A Tu­lipán vendéglátói üzem, napi egy menüt főznek csak, és ad­nak harmadikat is. A textil­művekben három menü ké­szül, és vacsorát is főznek. Ki-ki kedve szerint válogathat a három menü között. Az étel minőségére sincs panasz. — Az étrendet hetenként ál­lítjuk össze. A szakácsnő, a munkásellátás képviselője, az üzemorvos és én... Most sok zöldségfélét adunk. Vasárnap uborkasaláta lesz a rántott csirkéhez — mondja Borbély Lajos.. Másutt gyakran panaszkod­nak, s rendszerint a konyhát szidják, pedig nem a szakácsok a hibásak. Ök abból főznek, amit kapnak. Panasz mindig lesz az üzemi konyhák ételeire, hiszen több száz ember ízlését kielégíteni lehetetlen. De az alapvető hiá­nyosságokat meg kell és meg lehet szüntetni. S. Nagy Gabriella KÉT SZOMSZÉD VÁR? A somogyegresi fiatalok nem szívesen maradnak odahaza a tsz-ben a nyolcadik osztály el­végzése után. Az okok között sokat nyom a latban, hogy rossz a viszony a. termelőszö­vetkezet és az iskola között. Tavaly ősszel 35 mázsa cseresz­nyepaprikát szedtek az egresi iskolások. A Március 15. Ter­melőszövetkezet 8500 forintot kapott a paprikáért. Bogdán János iskolaigazgató kérte a tsz főkönyvelőjét, hogy segítse valamivel az úttörőcsapatot. Ezerkétszáz forintot adott a szövetkezet az iskolának. Né­meth Sándor mezőgazdász a februári tanácsülésen felhány- torgatta, hogy az iskola segít­sége semmit sem ér, ha azon­nal tartják a markukat. A járási mezőgazdasági osz^ tály a tavasszal felhívta az út­törők és a KISZ-esek figyel­mét, hogy segítsenek a terme­lőszövetkezetnek a rét- és a le­gelőtisztításban. Németh Sán­dor mezőgazdász nem tartott igényt a fiatalok munkájára, mert még mindig haragudott az iskolára az 1200 forint miatt. Ugyancsak meglepődött az is­kolaigazgató a júniusi tanács­ülésen, amikor Finta Lajos tsz- elnök elpanaszolta, hogy nem lehet kaszálni a rétet, mert csupa vakondtúrás. Bogdán Já­nos rögtön szót kért, s elmond­ta, hogy az úttörők és a KISZ- esek szívesen segítettek volna, de elutasították őket. A MÉSZÖV ötszáz málnatö­vet küldött a tavasszal a so- mogyegresi mezőgazdasági szakkörnek. Az iskola 600 négy­szögöl földet kért a tsz-től. Hosszas huzavona után adott csak a vezetőség. De hol! Há­rom kilométerre a falutól, a tabi határ szélén. Hiába ültet­ték volna itt el a málnatöve­ket, a termést biztosan mások szedik le, az iskola nem fogad­ta el a földet. A málnatövekbt az iskola tornácán tárolták egy ideig. Néhány gyerek vitt be­lőle haza, s ott ültette el. A többi elszáradt. — Nem tudom, hogyan szá­molunk el a málnatövekkel! — panaszkodott az iskolaigazgató. A Március 15. Termelőszövet­kezet vezetői rosszul teszik, hogy ellenséges várnak tekin­tik az iskolát, s nem segítő­társnak. A struccpolitika nem használ, inkább árt a szövet­kezeti mozgalomnak. Taszítja a somogyegresi fiatalokat a szö­vetkezet mostani magatartása, ahelyett, hogy vonzaná. Érde­mes ezen gondolkozniuk a so­mogyegresi termelőszövetkezet vezetőinek. L. G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents