Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-05 / 156. szám

SZÉP LESZ ANYUKA FRIZURÁJA A MEGYEI TANÁCS tÁPJA A RAJZOLT KERESZTTŐL... A rajzolt kereszttől az első betűig hosszú az út. Bizonytalan, tétova mozdu­lattal megrajzolt két kereszt bocsánatkérően vibráló szem­pár, alig hallhatóan elsutto­gott »nem tudok írni«. Szé­gyen, szellemi sötétség, vaksi tapogatózás az életben — ez az analfabetizmus. Somogy megyében a közel­múltban 8jS5 írástudatlant vettek nyilvántartásba a fia­talok, és vállalták, hogy a nyáron megtanítják őket írni, olvasni. Nálunk nyolcszázhat- vanötöt, más megyékben töb­bet, kevesebbet. A mozgalom országos. — Én már öreg ember va­gyok, minek nekem megta­nulni az írást? Eddig is meg­voltam, ezután is megleszek nélküle. Elfordul, aprólékos mozdu­latokkal pipára gyújt, csípős, erős füstbe burkolódzik. A kunyhó oldala düledezett, ro­mos, az ablaktalan odúból dohos, egészségtelen sötétség ásít. — A gyerekek megtanul­tak? — Azok igen. Egyik-másik. Innét messze az iskola, nem mentek mindig. — Hányán jártak iskolába a telepről? — Azt én nem tudom. Jár­tak. Élnek itt fiatal férfiak, akik Kaposvárra járnak dol­gozni. Nyolcórás, rendes mun­kások, éveket töltenek egy munkahelyen, nem vándorma­darak. írni, olvasni, számolni megtanultak; hamarosan új házba költöznek. De vannak másmilyenek is. ök nem akar­nak elszakadni a sötétségtől, pedig iskolába is járhattak volna, de azt mondták, amit az öreg: — Minek? A »minek« bűne nem új ke­letű. Évszázados. Ezek az em­berek nem érezték magukat másokkal egyenértékűnek, mert nem éreztették velük, hogy azok. Olvasni, írni nem tanultak meg; ha kellett, keresztet raj­zoltak nevük helyére. A felszabadulás óta ered­ményesen küzdünk az analfa­betizmus megszüntetéséért. Megyénkben még így is 865 az írástudatlanok száma. Ez — és az országos számadat is — bár elenyésző a húsz év­vel ezelőttihez képest, de azért kellett az országos kezdemé­nyezés, hogy a rajzolt kereszt­től végre mindenki eljuthas­son a betűkig. Toponáron Hegedűs Erikát keressük. — A földmérőknél dolgozik a kislányom Zimányban. Se­gít az édesapjának — mond­ja az anya, Hegedűsné. Korábban a megyei KISZ- bizottságon beszélgettünk Eri­káról. — Azt vállalta, hogy két analfabétát megtanít írni, ol­vasni — mondották. Ezenkívül csak annyit tud­tam még róla, hogy most vé­gezte az első osztályt Kapos­váron a Táncsios Gimnázium­ban jó eredménnyel. Szem­üveges, kerek arcú kislány. — Bogdánék nagyon örül­itek, amikor fölkerestem őket. Feri bácsi huszonnyolc éves, a felesége huszonhat. Egyikük sem járt iskolába, olyan he­lyen laktak korábban, ahon­nét nem járhattak. — Most szívesen tanulnak? — Alig várják, hogy el­kezdjük. Hatéves lesz a kis­fiúk, jövőre már iskolába megy, így legalább segíteni is tudnak Ferikének. kis­Bizakodóan csillog a lány szeme. — Biztosan nagyon könnyű lesz őket megtanítani... Elő­ször csak rajzoltatok velük, aztán újságpapírra másolják a betűket, később füzetbe. Csak az összeolvasás lesz ne­héz ... az biztosan nehéz lqsz. Hetenként hat órában tanít majd Erika. — Csak a könyvek nem ér­keztek még ide, nélkülük pe­dig nehéz elkezdeni. Nem is tudom, miért" nem küldik őket Kubában egyik évről a má­sikra megszüntették az írás- tudatlanságot A kubai példát több fiatal »pedagógustól« hallottam emlegetni. Néhány éve pedig beszélgettem egy kubai lánnyal, aki a forrada­lom idején írni—olvasni taní­totta a parasztokat. Ugyanazt a csillogást lát­tam most Hegedűs Erika sze­mében, mint a kubai lányé­ban akkor... Vincze Jenő Pillanatkép Eltörött a kombájn. A gabo­natáblában volt egy kőoszlop, amiről megfeledkeztek. Meg­próbálták folytatni az ara­tást, de a szemveszteség akko­ra volt, hogy le kellett állni. A kaposvári Latinka Tsz egyik kombájnja állt. . . Alkatrész nincs. Csinálni kell. Egy ember vállalkozott rá. Kiss Sándor, a Pamutfonó­ipari Vállalat kaposvári gyárá­nak lakatosa. Anyagot a gy*r adott, és éjjel egy órára eU“- szült a kombájn új lemezszer­kezete. Gyors szerelés — és zúgva megindult a gép . .. A kis fodrász teljes belefeledkezéssel dolgozik, szája nyitva a nagy igyekezettőL Anyuka pedig szó nélkül túri a kezdő fodrász műveletét. ECV FURCSA BOTRÁNV A torvaji szőlőhegyből bal­lagott hazafelé L. György. Es­te kilenc óra lehetett, amikor beért a faluba. Az egyik kapu előtt Kerekes Géza, Torvaj iz­gága, kötekedő lakója szólítot­ta meg. — Ráér egy percre? Jöjjön be, szeretnék egy kicsit beszél­getni magával. A fiatalember szabadkozott, hogy nagyon siet, meg hát nem is ismerik egymást. De Kerekes karon ragadta, és be­vezette a lakásba. Poharakat tett az asztalra, bort töltött, és néhány percig vendéglátó gazdához illő módon viselke­dett. Kifaggatta a legényt, hogy van-e nála kés vagy ütőszer­szám. Amikor tagadó válaszo­kat kapott, elővette a fiókból a disznóölő nagykést, és kény­szerítette, hogy vetkőzzön me­zítelenre. L. György félelmé­ben teljesitette a kérést. Ami ezután következett, az még tréfának is rossz. A részeg Ke­rekes hajnali háromig tornász- tatta a legényt, alaki kikép­zést tartott, és békaügetést követelt. Akkor is csak azért maradt abba a »játék«, mert a fiatalember összeesett. Kerekest a minap vonta fe­lelősségre a Tabi Járásbíróság. Egyévi szabadságvesztésre ítél­ték. Ezer hold illat Minden olyan, ahogy az öreg tudós tíz éve megálmod­ta. A szivárvány színpompá­jában tobzódik Daránypuszta határa. Ezer hold virág ontja az illatot. A látogató csak ámul és gyönyörködik. Nemcsak a látvány szépsége fogja meg az embert, hanem a szakszerű felvilágosítás is: az illatozó virágokból párolt olaj aranyat ér. Hogy mire képes az ember teremtő tudása, ereje, arra ékes példa ez a határ. Tíz esztendeje csenevész bokrok, korcs fák birkóztak a domb­oldalakon az erózióval. Most, amerre a szem ellát, piros, kék és sárga virágerdő dísz­ük. Tudósok, mérnökök, ku­tatók és gazdasági szakembe­rek odaadó munkájának eredménye mindez. Három évé hatszáz hold illatos nö­vény alkotta a kultúrát, ma ezer hold van. Levendula, zsálya, kapor, angelica, izsók. Az illat- és a gyógyszeripar nélkülözhetetlen alapanyagai. A gyógyszeripar sürgető kéré­sére telepítettek ci cfárkot és vinca minort. A termést most aratják először. Az idén már az itteni olajból készíthetik a vérnyomáscsökkentő és értágí­tó gyógyszereket. Épül, fejlődik a gazdaság. A kutatók a teljes gépesítésen és a vegyszerezés meghonosítá­sán fáradoznak. Néhány nap múlva átadják rendeltetésé­nek a milliós beruházással készített korszerű párolósort. Laboratóriumot, szárítót és fürdőt építenek még ebben az évben. Az »illatos arany« egyre na­gyobb népszerűségnek örvend. Külföldi megrendelők kérésé­re most színes filmet készíte­nek az illatok földjéről. A Kapos partján csattogott mezítlábas talpával és klottgatyában. Egy Tangó- pasztás doboz, egy nagyobb — ismeretlen eredetű — doboz és egy szabályszerű horgászbot volt nála. Maszatos képén ösz- szeszedte minden létező ko­moly vonását, mikor megszólí­tottam: — Hol tetszik majd horgász­ni? — itten a kanyarban — mondta, és fontoskodva muta­tott egy pontra. A szakavatott horgász mozdulata volt ez, olyan mozdulat, ami azt jelzi, hogy csak és kizárólag ott le­het óriáshalakat fogni, és ezt más nem is sejti... Egészen közel volt a ka­nyar. A horgász szótlanul sze­relt. Az ismeretlen eredetű do­bozt telemerte vízzel, és ma­ga mellé állította. — Ez lesz a halaknak — tá­jékoztatott. A zsinórral egy kicsit küsz­ködött. Hozzá képest óriási volt a fölszerelés. — Egy kicsit még szokatlan, mert egészen új. A Tangó-pasztás doboz tele volt gilisztával. A nagy hor­d naw gász egy döglöttet tűzött a horogra. — Nem szeretem, ha a víz­ben fullad meg. 1VF em sikerült valami re- ’ mekül a behajítás, de a maszatos képű úgy csinált, mintha élete legjobb dobását mutatta volna be. — Most aztán csak suttogni lehet — közölte. Ebben némi célzás is volt arra, hogy le­Maci {i&dag4yiáia A vonatban valaki a vállamra üt: — Szia! — mondja egy fiatal no. Látja, hogy tétován nézem, tovább folytatja: — Elhiszem, hogy nem ismersz meg. Gyerekkori emlé­keid között talán rám találsz. Én va­gyok a nagynénéd szomszéd Marija. Így már emlék­szem. Csak akkor másképpen festett. Meg is említem. — Ebben a mas­karában nehéz rád ismerni. — Egy le­hetetlen színű, kü­lönféle ábrákkal teli trapéznadrág volt rajta. — Maskara?! — ▼Erősödik el. — Hát te nem tudod, hogy ez a divat? Igaz, ott­hon anyu is murizott miatta, de meggyőz­tem . . . Tudod, a su­liban nem lehet ilyet hordani. Ha megtud­ná a diri, biztosan nagy zűrt csinálna. — A többi lány is hordja? — A fenét! Azok maradiak. Jobban szeretik a matróz­blúzt. — ök nem halad­nak a divattal? — Mit tudom én? — Ne haragudj, de ez az ízléstelen nad­rág felháborító — mondom. — Mi van, téged is meggyőztek a huli­ganizmusról? — Nem, de .. • — ... Nincs de! Engedd meg, hogy bemutassam barát­nőmet. Vele utazunk a Balatonra, ö akar­ta ezt a maskarát hordani. Mondtam, hogy hülyeség, az emberek megszólják érte, de nem hajlott a jó szóra. Akkor álltam elő a javas­lattal: én fölveszem ezt az öltözéket, ő pedig jöjjön rendes ruhában, és figyelje meg, hogyan véle­kednek rólam . . . — Mondd, te mi­nek készülsz? — Pedagógusnak. — Értem, szóval ez is pedagógia!... K. I. Virágzik a mák Bábonymegyer határában. gyek szíves, szórakoztassam, az ő részéről a munka véget ért, s hajlandó velem társalog­ni. — Régóta vagy pecás? — suttogom. — Hajajü! — Mennyi halat jogtál ősz- szesen? — Áztat nem lehet megszá­molni ... — És itt horgászol mindig a Kapósban? — Nem. Egyszer voltam a Balatonon is ... — Ott mit fogtál? Hosszú csend. Majd egészen közel hajol, és úgy súgja; — A fene egye meg! Egy kagyló kapta be a horgot, az­tán nem tudtam leszedni. De csak azért árulom el, mert ren­desen suttogsz — közli. Egyből letegezett, tehát elfogadott szakmabelinek. — Ezt a remek botot a jó biziért kaptad? — A, a bizi vacak volt. Csu­pa hármas... — Akkor születésnapra, vagy a nyuszi hozta? — Egyik se nem. Senki se nem. — Hát akkor? — Pszt! Csönd legyen! Ké­szül valami... ZJ osszú csend. A halak rá se rántanak maszatos képű horgászunk döglött gi­lisztájára, csupán egy nagy darab kenyérhéj úszik, el bána­tosan a zsinórhoz egészen kö­zel. — Mikor kaptad a horgász­botot? — kérdem tőle annyira suttogva, amennyire csak le­het. Még a kenyérhéj sem hal­lotta, nemhogy a víz alatt az óriáshalak. — Balhés ügy — suttogja a maszatos képű. — Neked el­árulom. ha nem. pletykázod el... Eztet a Feri bácsitól csentem. — Ki az a Feri bácsi? — Nagy pecás. A szomszéd­ban lakik, de az istennek se ad soha botot kölcsön ... — S most mi lesz? — sutto­gom aggódva. — Á, semmi. Hazaviszek tíz darab óriáshalat, aztán az öreg nem fenekei el, hanem tisztelni fog ... S. N. G. Fő a jelenléti ív A nagyatádi földművesszö­vetkezet is kapott meghívót a Pannónia Mezőgazdasági Napok kaposvári és somogy- szili rendezvényére. Az fmsz, ahelyett, hogy az egyik me­zőgazdasági, nagy szaktudá­sú vezetőt küldte volna el, egy öreg szövetkezeti vete­ránnak továbbította a meg­hívót. Magyarázatot nem fűztek hozzá, gondolták, majd eligazítja a papír. - A »megbízott« meg sem nézte a nyomtatványt, egyenesen a MESZÖV-höz ment. Fél ki­lenckor kezdődött a növény- védőszer-kezelők oktatása. Megkérdezték az öregtől: — Értekezletre? Mivel rábólintott, betessé­kelték a terembe. Végighall­gatta a kétórás beszámolót. A végéin azonban idegesen izgett-mozgott a székén, elő­kereste a meghívót. — Hű, nekem a Latinka Házban kellene lennem! — csapott a homlokára. Odaszólt az előadónak, hogy el kell mennie, mert másik megbeszélésre szól a meghívója. — Siessen, kartárs, siessen! biztatta az előadó. — Sietek, talán sikerül aláírnom ott is a jelenléti ívet — szólt oda búcsúzás­kor. — dz — • * * Olvastuk: »Az öt legszebb év egy asszony életében a huszonhetedül és a huszon- kilencedik között van.« ... Egyetlen súlyemelő ké­szül Tokióba az olimpiára. Tíz szövetségi vezető fogja elkísérni. Nem minálunk, Monacó­ban. ... Milyen forró a cigaretta ? Vegyészeti kutatások meg­állapították, hogy a meg­gyújtott cigaretta égő vége 1200 fokos, tehát forróbb a réz, az arany vagy az ezüst olvadási hőfokánál. Egy táncos „drága lába“ Lionel Blair, az ismert an­gol táncművész 40 000 fontra bebiztosította lábát, és ezért évente 140 font biztosítási díjat kell fizetnie. Mégsem sajnálja a pénzt, mivel egy évvel ezelőtt autóbaleset ér­te, és akkor rádöbbent, mi­lyen szörnyű katasztrófa len­ne, ha többé nem tudná a lábát használni. Egyébként is megengedheti magának a költséges biztosítást, hiszen gázsija nem kevesebb, mint heti 400 font. * * * Kleptomániás majmok Angliában Kirby Misper- ton állatkertjének igazgatója tavaly több mint száz font büntetést fizetett ki a klepto­mániás majmok áldozatai­nak. Az aranyos állatkák kü­lönösen a szemüvegeket imádják. Rendszerint abban a pillanatban lopják le a rö­vidlátó vendég szemüvegét, amikor a következő feliratot igyekszik kibetűzni: »Vigyáz­zunk!. A majmok lopják a szemüvegeket/« Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága *<b a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztői WTRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. Z. Telefon 15-in. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó vállalat. Kaposvár. Latinka S. u. i. Telefon 15-lfi. Felelős kiadói Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünfc meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesftőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft index: 25061. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents