Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-31 / 178. szám

Péntek, 1964. július 31. 3 SOMOGYI NCPtiAF Hogy §ehol se csapjon fel a pusxflító láng Csaknem 6800 önkéntes tűzoltó van a községekben — Tavaly 202, az idén eddig 67 tűz keletkezett a megyében — Készül a tanácsok és a lsz-ek tűzrendészeti szabályzata A vörös kakas egyre ritkáb­ban röppen fel a háztetőkre. Az elővigyázatosság és a szer­vezett tűzvédelem eredménye­ként mind kevesebb az a Uir, melyet a lángnyelvek puss.í- tása okoz javainkban. Tavaly tizenháromszor riasztották a tűzoltóságot ipari üzemeink, s a kár csaknem 130 000 forintra rúgott. Az idei év első hat hó­napjában' hat tűzről érkezett jelentés, ám idejében megza­bolázták a lángokat, s tízezer forintnyi kár sem keletkezett. A mezőgazdaságban már kedvezőtlenebb a helyzet. Ta­valy 137 helyen lobbantak fel a pusztító lángok, s több mint hatszázezer forint érték vált a tűz martalékává. Noha az idén megközelítően sem volt annyi tűz, mint á múlt év azonos időszakában — s ez nagyobb óvatosságról, fegyelmezettebb tevékenységről tanúskodik —, de még ma is találkoznak szembeötlő szabálytalansággal, figyelmetlenséggel a szakem­berek. Nagy veszélyt jelente­nek a szakszerűtlenül elhelye­zett elektromos vezetékek, a szabálytalanul használt burgo­nyafőző üstök, az elhanyagolt tüzelőberendezések. Bosszantó, hogy egyik-másik helyen a leg­elemibb védelmi előírásokat sem tartják meg, nincs a dol­gozók keze ügyében olyan esz­köz, amit baj esetén használ­hatnának. Sok termelőszövet­kezetben például nem tartanak elegendő vizet a tűzoltáshoz a veszélyes helyeken, nincs kéz­nél vödör és más szerszám, nem rakják az épületektől és egymástól megfelelő távolság­ra a széna- és szalmakazlakat, fittyet hánynak a tárolás sza­bályaira. Éppen ezért helyes az a rendelkezés,"hö’gy a gépek és épületek tűzrendészeti szemlé­jét az illető gazdaság vezetői és műszaki szakemberei tartsák meg, mert ez növeli felelőssé­güket, és járatosabbá válnak. Ezt a célt szolgálja az az in­tézkedés is, amely előírja, hogy el kell készíteni s a tanácsülés elé kell terjeszteni a tanács meg a termelőszövetkezet tűz­rendészeti szervezeti és műkö­dési szabályzat-tervezetét jó­váhagyás végett. A múlt évben összesen 202 tüzeset volt a megyében, az idei év első felében 67 fordult elő. Lényegesen kevesebb kár keletkezett, mint az előző év­ben, ez örvendetes tény ugyan, de nem megnyugtató. Tavaly 27 lakóházból jelentettek tü­zet. Ez arra késztette az ille­tékeseket, hogy javítsák a fel- világosító munkát a lakosság körében, s az önkéntes tűzol­tók tanácsokat adtak az em­bereknek, hogyan védekezze­nek a tűz ellen, illetve mit ne tegyenek, mit ne tűrjenek meg lakásukban, házukban. A Mátraaljai Szénbányá­szati Tröszt pécsi külfej­tési üzemvezetősége gya­korlattal rendelkező Dimper-vezefökef az ■ I I r r Munkásszálláson elhe­lyezést biztosít. Bérezés teljesítmény szerint. Fölvétel: Pécs, György­aknai irodáin, a munka­ügyi osztályon. (89962) A küzdelem, a kármentés elsősorban a járási székhelye­ken levő állami tűzoltóságra hárít nagy feladatot. Ezeket az alosztályokat, illetve kirendelt­ségeket ellátták a legkorsze­rűbb tűzoltófelszerelésekkel. De nemcsak a kármentésben van feladatuk, nagy gondot fordítanak a megelőzésre, szak­értőként részt vesznek a tele­pítések, építkezések elhatáro­zásánál, sőt szabálysértési ha­tósági jogkörrel is fel vannak ruházva. Igen nagy a jelentőségük és szerepük az önkéntes tűzoltó­testületeknek. A megye 239 testületében csaknem 6800-an vesznek részt. Többségük rendszeresen eljár a kiképzés­re, gyakorlásra, sőt sok helyen kulturális tevékenységet is folytatnak. Megbecsülésüket jól mutatja, hogy a községi tanácsok többsége egyenruhá­val látja el az önkéntes tűzol­tókat. Aía már több mint öt­ezer falusi tűzoltónak biztosí­tottak ilyen öltözéket. Ennek is szerepe van abban, hogy hét kivételével valamennyi község­ből beneveztek az önkéntes tűzoltók idei versenyére. Évről évre növekszik a tűz­oltószertárak száma a falvak­ban. Tavaly például 13 község­ben építettek szertárat és hoz­zá klubhelyiséget. A mezőgaz­dasági üzemek és a községi önkéntes tűzoltótestületek tíz gépjárművel és 153 motorfecs­kendővel rendelkeznek. Terv szerint halad a kézifecsken­dőknek motorikusra való ki­cserélése. Az áldozatkészség, a gondos­ság és az évről évre emelkedő anyagi támogatás összetalálko­zása így teremti meg alapját annak, hogy mind kevesebb érték menjen veszendőbe. V. J. MAGYARORSZÁGI RIPORTERCSOPORT ÉRKEZETT SZÓFIÁBA, hogy nagyszabású rádióműsort ké­szítsen a bolgár nép életéről és munkájáról az ország felszabadu­lása közelgő 20. évfordulójának tiszteletére. A GABONA UTÁN SZALMAGYÜJTÉS Potomy határában bálákban gyűlik a szalma. Szekeres József traktoros, amikor fényképünk készült, már mintegy 20 holdról gyűjtötte . össze gépével az almolásra és ipari feldolgozásra alkalmas kombájn szalmát. Kifizetettel túlóra Jogtalanul csökkentett nyereségrészesedés A Területi Egyeztető Bizottság gyakorlatából takarmánykeveréket vet a kaposújlakí termelőszövetkezetben Cseh János traktoros. Hat munkaügyi vitát ismer­tetünk mai összeállításunk­ban. A hatból kettő nem tar­tozott az egyeztető bizottság hatáskörébe, első fokon még­is elmarasztalták az igazga­tókat. Ha körültekintőbben foglalkoznak az üggyel, nem kerül a TEB elé. Helyesen döntött az üzemi tanács L. L. művezető volt a So­mogy megyei Épület-szakipari Szolgáltató és Betonipari Vál­lalatnál. A volt dolgozó nem kapott nyereségrészesedést az 1963-ban végzett munkája után, ezért az egyeztető bi­zottsághoz fordult. A VEB a vállalatnak adott igazat, L. L. föllebbezett. A Területi Egyeztető Bizott­ság megállapította, hogy az üzemi tanács jogosan zártaki i a panaszost a nyereségrészese­désből 1964. április 11-én. A művezető ugyanis írásos meg­A negyedik hónapban Tapasztalatok a Kaposvári Ruhagyár taszári üzemében Négy hónappal ezelőtt Ta- száron megkezdte működését a Kaposvári Ruhagyár fióküze­me, amelyet azért hoztak létre, hogy munkát adjanak az otta­ni és a környékbeli lányoknak, asszonyoknak. Kellemes meglepetés A kezdet, mint mindenütt, itt is nehéz volt. Először be kellett tanítani a munkásokat. Túlnyomó többségük még nem dolgozott üzemben, tehát nem­csak a szakmát kellett elsajá­títaniuk, hanem hozzá kellett szokniuk a szalagszerű munká­hoz is. A kaposvári anyagyár három hónapot adott az új munkásoknak arra, hogy meg­tanuljanak varrni. A Taszárra küldött művezető, Erdei Gábor és a munkamódszer-átadó, Szűcs Andrásné, valamint Bor­sosföldi József, a taszári rész­leg felelőse már az első hetek­ben azt tapasztalta, hogy a munkások szorgalmasan igye­keznek elsajátítani a tudniva­lókat. Igaz, akadt közöttük né­hány olyan is, aki — mint mondják — azt hitte, hogy nem kell komolyan dolgozni, ök azonban hamar eltávoztak. Az a száznyolc nő, aki hű maradt az üzemhez, továbbra is igyekezett becsületesen helytállni. Müller László igazgató sze­rint a taszári nők a vártnál gyorsabban tanulták meg a szakmát. Sikeresen letették a technikai minimumvizsgát, al­kalmassá váltak arra, hogy normában termeljenek. Július­ban már teljesítménynbérben dolgoztak. E hónap 25-ig 6000 gyermeknadrágot adtak át a kereskedelemnek, azaz túltel­jesítették tervüket. Több idő jut pihenésre A taszári nők azért sajátítot­ták el ilyen gyorsan a szak­mát, mert magukénak vallják az üzemet. Túlnyomó többsé­gük az első perctől kezdve azon fáradozott, hogy a sza­lag mielőbb termeljen, hogy megalapozzák az üzem jövő­jét. Ez az otthonukhoz közel levő gyárrészleg sok fáradság­tól, időveszteségtől kíméli meg őket azzal, hogy nem kell Ka­posvárra bejárniuk. Szilvási Ferencnétöl, aki korábban Ka­posváron a Világítástechnikai Vállalatnál dolgozott, naponta sok időt vett el az utazgatás. Reggel negyed ötkor kelt, s délután négy órakor ért haza. Most fél hatkor kel, s negyed háromkor már otthon van gyermekei körében. Jóval több idő jut tehát pi­henésre, olvasásra, tanulásra, szórakozásra. Akiknek régen alig nyílt alkalmuk arra, hogy férjükkel, gyermekeikkel együtt szórakozzanak, ma már sok időt tudnak együtt tölteni a családdal. Hogy anyagilag sem járnak rosszul, azt a kere­setek is bizonyítják. Szilvásiné például, aki kezdetben még nem volt biztos abban, hogy megkeresi-e itt a Világításiét h_ nikai Vállalatnál kapott 1100 forintot, legutóbb 1350 forin­tot vitt haza a borítékban. Érdemes fejleszteni A taszári üzemben nemsoká­ra megkezdi a munkát a má­sodik szalag is. A földszinten több szalagot már nem lehet kialakítani. Ha az üzemet bő­víteni akarják, igénybe kell venni az emeleteket. Arra a kérdésre, vajon megkapják-e ezeket a helyiségeket, az igaz­gató még nem tudott biztos választ adni. — Jó lenne, ha az emeletet is megkapnánk — mondotta. — Akkor ugyanis 4—500 nőnek adhatnánk munkát. Ebben az esetben a környező falvakból is sok nőt tudnánk foglalkoz­tatni. Ki lehetne alakítani Taszá- ron egy olyan üzemrészt, amelyben az anyagyár és a taszári üzem számára szüksé­ges szakmunkásokat képeznék ki. Az üzemet tehát érdemes lenne fejleszteni. Ez gazdasá­gosabbá tenné működését, hasznos lenne a környékbeliek­nek. (A környékről máris töb­ben járnak ide dolgozni. Till Mária pl. hetedmagával megy mindennap Kaposhomokról.) Remélhetőleg sikerül közös nevezőre jutni az illetékesek­kel, s akkor az üzem fejleszté­sének nem lesz akadálya. Ad­dig is, míg erre sor kerül, jó lenne megcsináltatni az üzem­hez vezető utat, lakást kellene adni a szalagvezetőnek. Ö ugyanis hetesi. Télen, ha rossz lesz az idő, nem tud bejárni. A szalag vezetőjének Taszáron való letelepedésével egyébként pedagógushoz is jutna a falu. (í’elesége ugyanis tanít.) A já­rási és a községi tanácsnak kellene segíteni e probléma megoldásában. Hiszen az üzem fejlesztése nemcsak az anya- gyárnak, hanem a járásnak, a községnek is érdeke. Szegedi Nándor rovást kapott, mert ittas volt, és megsértette a munkafegyel­met. A nyereségrészesedési szabályzat' szerint ez kizáró ok. Alaptalanul csökkentették a nyereségrészesedést B. Z. adminisztratív munka, kört töltött be az öreglaki Állami Gazdaságban 1962. augusztus 1-től 1963. novem­ber 8-ig. Ekkor áthelyezték a répáspusztai termelőszövetke­zetbe. A gazdaság csökken­tett nyereségrészesedést és prémiumot fizetett B. Z.-nek, ezért a volt alkalmazott a VEB-et kérte meg a vita el­döntésére. Az egyeztető bi­zottság elutasította. A TEB igazat adott a pa­naszosnak a nyereségrészese­dés ügyében. A gazdaság 406 forinttal csökkentette B. Z. nyereségrészesedését, mert ál­lítólag fegyelmi vétséget kö­vetett el, s a nyereségrészese­dési szabályzat szerint a gaz­daság igazgatója dönti el ilyen esetben a csökkentés mértékét. A Területi Egyezte­tő Bizottság megállapította, hogy B. Z. nem követett el fe­gyelmi vétséget, nem szabtak ki rá fegyelmi büntetést, te­hát nem csökkenthétté az igazgató a nyereségrészesedé­sét. Jogosan fizetett viszont kevesebb prémiumot, mert kétszer figyelmeztette 1963- ban B. Z.-t, július 29-én pe­dig 43 forint kártérítésre kö­telezte. Vasárnap is füstölni kellett a sonkát Kétszer túlórázott vasárnap márciusban Cs. M., a Húsipa­ri Vállalat füstölő szakmun­kása K. L. művezető utasítá­sára. A vállalat nem fizette meg a túlmunkát, a dolgozó a VEB-hez fordult. Az egyez­tető 'bizottság kötelezte az igazgatót, hogy fizesse meg Cs. M.-nek a két vasárnap végzett tizenöt túlórát. A vál­lalat igazgatója megföllebbez- te a határozatot. A TEB in­dokoltnak találta a füstölő szakmunkás követelését, mert az üzem vezetői tudtak róla, hogy a művezető utasítására túlórázott. Akkor is jár a túlóra, ha az e munka elren­delésére jogosult személy bi­zonylat nélkül utasítja a dol­gozót »ilmunkára a vállalat érdekében. Cs. M. túlmunká­ja szükséges volt és indokolt, vasárnap is füstölni kellett a húsvéti sonkákat, a TEB meg­ítélte a túlórát a dolgozónak. Két műszakot dolgozott le —- egyet fizettek Sz. I., a KPM Közúti Üze­mi Vállalat barcsi keverőüze­mének művezetője két mű­szakot dolgozott le 1963. au­gusztus 3-tól augusztus 28- ig. A vállalat nem fizette meg neki a túlmunkát. A vállalat egyeztető bizottsága elutasí­totta a dolgozót. A TEB megállapította, hogy a volt művezető 321 órát dol­gozott a szóban forgó idő­szakban, ebből 113 túlóra volt. Sz. I. munkaköre szerint a túlórára jogosultak kategóriá­jába tartozik, a vállalat kö­teles kifizetni a 113 túlórát. Csak a bíróság dönthet Háromezer-háromszáz fo. rint kártérítésre kötelezte a Finommechanikai Vállalat igazgatója C. B.-t, a hűtőrése- leg vezetőjét, mert 6000 fo­rint álláspénzt fizetett az üzem az Oxigén Gázgyárnak a részlegben használt nitro­géngázpalackok után. A rész­legvezető a vállalat egyeztető bizottságához fordult. A VEB hatálytalanította a kártérítési határozatot. Az igazgató nem értet egyet a döntéssel, a TEB-hez föllebbezett. A Területi Egyeztető Bizott­ság megállapította, hogy a kár fölfedezésétől számított 30 napon túl nem adhat ki az igazgató kártérítési határoza­tot. A vállalatot 1964. már­cius 10-én értesítették az ál­láspénz megfizetéséről, az igazgató azonban csak április 9-én kötelezte C. B.-t a kár­térítésre. A határozatot ápri­lis 13-án postázták. A válla­lat most már csak a járásbí­róság útján téríttetheti meg a kárt. Nem tartozik az egyeztető bizottságra H. J. és B. L., a Dél-somo­gyi Erdőgazdaság segesdi er­dészetének dolgozói panasszal fordultak a nagyatádi járás közös egyeztető bizottságához, mert állításuk szerint keve­sebb bért kaptak januárban és februárban. A bizottság köte­lezte az erdőgazdaság igazga­tóját, hogy az érvényben le­vő bértarifa szerint számolja el a munkások bérét. Az igaz­gató föllebbezett. A TEB helyénvalónak talál, ta az igazgató föllebbezését. H. J. és B. L. a bérszabályza­tot kifogásolta, ez pedig nem tartozik az egyeztető bizottsá­gok hatáskörébe. A panaszo­soknak a szakszervezethez kell fordulniuk. L. G. A NEMZETKÖZI LOVASSZÜVETSEG megbízásából a Magyar Lovasszö­vetség rendezi meg Budapesten az 1964. évi ifjúsági lovas Európá­ba! nokságot az augusztus 28-án nyíló Országos Mezőgazdasági Ki­állítás bemutató pályáján. Az if­júsági lovas Európa-bajnokságon kívül nemzetközi lovasversenyt „Is rendeznek ugyanitt szeptember 6 között.

Next

/
Thumbnails
Contents