Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-28 / 175. szám

Kedd, 1964. július 28. 3 SOMOGYI NÉPLAP Körültekintőbben, meggyőzéssel Marcaliban nemrégen két- százharmincan felszólítást, he­lyesebben fizetési meghagyást kaptak a tanácstól, hogy szep­tember 30-ig a község vízügyi társulatának egyszámlájára egy összegben fizessenek be 2300 forintot a törpe vízmű építéséhez, illetve a csatorná­záshoz való hozzájárulásként. A címzettek között több nyugdíjból élő, kis keresetű ember van, jó részük olyan, akit súlyosan megterhelne en­nek az összegnek a befizetése. Ezért föllebbezéssel fordultak a a járási tanácshoz. Hasonló problémák másutt is vannak. S mindez azért, mert a szervezők nem fordí­tottak elegendő gondot ezek­nek az embereknek a meggyő­zésére. Megelégedtek az ala­kuláshoz szükséges taglétszám összehozásával, a többieket már csak formálisan, írásban szólították fel a belépésre. A vízügyi társulatok jelentő­sége igen nagy: törpe vízművet építenek, csatornázzák a köz­séget, jó ivóvízről gondoskod­nak ott, ahol eddig elhanya­golt, egészségtelen, nemegyszer szennyezett vizet fogyasztot­tak. Az, hogy egy falunak egészséges ivóvize legyen, nemcsak a társulati tagoknak, hanem azoknak is érdeke, akik valamilyen meggondolás­ból elutasították a belépést. Különben is képtelenség lenne egy utca csatornázásakor ki­hagyni a kívülállókat. A vízügyi társulatok azáltal, hogy a szennyvizet is elvezetik, előmozdítják falvaink egész­ségügyének fejlődését is. Marcaliban sajátos helyzet alakult ki a vízügyi társulat körül. Az elnököt későn jelöl­ték ki, s emiatt a munkák megkezdésével is baj van. Bár erre az évre tervezték a csa­tornák nagy részének elkészí­tését, a kivitelezővel még a szerződést sem kötötték meg. így a munka, ha megkezdődik is az idén, csak jövőre fejező­dik be. Ennek ellenére a kívül­állókat arra kötelezték, hogy a hozzájárulás összegét szeptem­ber 30-ig fizessék be. Volna azonban mód arra is, hogy a kívülállókat tagnak fölvegyék, s hogy ők is megkapják a ta­gokat megillető kedvezményt, azt a lehetőséget, hogy a hoz­zájárulás összegét tíz év alatt fizessék meg. Ebben a kedvez­ményben ugyanis kívülállók nem részesülhetnek. Ez érthe­tő, hiszen nekik nem kölcsönöz az állam, s nem előlegezi he­lyettük a hozzájárulás összegét. Marcaliban és másutt is so­kan a tanácsot hibáztatják, amiért a fizetési felszólítást kiküldték. Pedig nem a taná­csok tehetnek arról, hogy né­melyek nem értik: községük fejlődéséért nekik is áldozatot kellene vállalni. A vízügyi társulatok szerve­zésével, megalakításával, mű­ködésével több kormányrende­let foglalkozik. Ezek szerint az érdekeltségi területen lakó kívülállókkal az építés évében, illetve éveiben kell a hozzájá­rulást megfizettetni. Azt azon­ban e rendeletek nem tartal­mazzák, hogy egy összegben vagy két, esetleg több részlet­ben is. Marcaliban sok mun­kájába kerül a járási tanács­nak, amíg dönt a föllebbezések ügyében. S bizonyára, ahol szükség lesz rá — figyelembe véve a családok anyagi helyze­tét —, hozzájárulnak ahhoz, hogy ezt az összeget részletek­ben fizessék be. Ezt azonban megelőzhették volna azzal, ha a községi tanács körültekintőb­ben jár el, s családonként el­bírálva küldte volna ki a fize­tési felszólításokat, lehetőséget adva a részletfizetésre. De még jobb lett volna, ha a vízügyi társulat vezetői az érdekeltsé­gi területen lakó kívülállókat meggyőzik a társulat munká­jának fontosságáról, s elérik, hogy valamennyien kérik tag­nak való felvételüket. Szalai László VIZSGÁZIK A TRITICALE Mit ..tud“ a búzarozs? Huzavona a cukorgyári védőháló körül — Engedje meg, asszo­nyom, hogy egy semmitmon­dó névvel megismertessem: Clark Smith vagyok. — A neve, uram, valóban semmit sem mond számom­ra. De honnan veszi magá­nak a bátorságot, hogy isme­retlenül idetelepedjék az asztalomhoz? — Vannak jelenségek, my Lady, amelyeknek nem lehet ellentmondani. Az ön szépsé­ge is ilyen vonzó tünemény. Murillo festett hasonló göm­bölyű karokat, amilyeneket ön visel, alakját a milói Vé­nuszban álmodta márványba az ókor szobrásza, asszo­nyom. — Ne nevettessen, mert cserepes a szám. — Ezt nem mertem emlí­teni, s talán fölösleges is, hi­szen egy lanolinos pakolás órák alatt visszaadhatja aj­kainak eperszín hamvát. Ha­jának hullámos selymét azonban... — Mondja, műtőasztalra fektet? — A szépséget nem lehet csak összhatásában csodálni, asszonyom. A műremeket ízeire kell szétszedni, s be­szívni külön-külön minden atomjának bódító illatát. Ha­jának hullámos selymét __ — Ezt már átfésülte az előbb. — De nem említettem, hogy ez a fekete Niagara-zu- hatag egy olajos bálzsamké- zelés után elhomályosíthatná a csillagok ragyogását. — Erre valóban nem gon­doltam. — Es talán arra sem, hogy bőrének bársonyán rózsákat nyit ez a szűrt fény, mely becsorog az ablaktáblán. Az a parányi két szeplő ott az orra hajlatánál éppen ezért már fölösleges ékszer arcá­nak nemes vágású kelyhén. — Lám, ön nemcsak fel­magasztal, hanem porba is ejt. A Kaposvári Cukorgyár­ban — már többször hírül adtuk — nagy munka fo­lyik. Dolgoznak a Győri Wilhelm Pieck Gyár mun­kásai, az ÉM Felvonó-szere­lő Vállalatának szakembe­rei, az orosházi kazánjaví­tók, a hídépítők, a beton­építők, a lakatosok. Szere­lik a »J« diffúziót, a Skoda vákuumokat, a lé- előmele- gítoket, rendbe hozzák a szeletszárítót. Az erőtelep már munkára készen áll. Csak a télen lezuhant vé­dőhálóval van probléma ... A drótkötélpálya nem üze­melhet védőháló nélkül. Egy hónappal ezelőtt még a kampány indulását féltették a gyár vezetői, mert a KPM és az ÉDOSZ nem járult hozzá a háló nélküli üzeme­léshez. Pedig védőháló egyelőre nem lesz... A szükséges drótkötelet a Mecseki Szénbányászati — Csak azért, my Lady, hogy fölemelhessem. Biztos szert tudok, melytől a szeplő néhány nap alatt futó em­lékké halványul... Ügy, mint ez a mi napos délutá­nunk. — Tehát tisztában van az­zal, hogy többé nem állok szóba magával? — Szinte biztosra veszem. Mégis ezek a tört szárnyú percek is a mesékbe ringat­nak. Érzem a pillantásából, asszonyom, hogy átnéz raj­tam, mint egy lyukas szitán. Mégis, nem tehetek róla: a tekintete perzsel és eltik­kaszt, akár a floridai nyár. — Csupa közhelyet mond. — Igaz, de érzéssel. És ez az érzés olyan váratlanul zuhant le rám ... — Tudom: mint a színházi függöny a sikerült felvonás­végeken. — Ne kergessen a kétség- beesésbe, my Lady. — Csak nem szenved miat­tam? — Több mint öt perce már. — És ha megsajnálnám magát? — Akkor meghallgatna. S ha meghallgatna, akkor ki­rálynő lehetne a Fifth Ave- nue-n. Nem kellene hozzá más, csak egy lágyabb ív a szemöldökén, parányi száraz krém a homlokára, s a na­rancsszín egy sötétebb ár­nyalata ajkainak zománcára. — Kimondja végre, hogy szerelmes belém? — Ha szabad lesz szívből őszintének lennem... — Csacsi, hát persze .: ■— Akkor töredelmesen megvallom: nem ön az ese­tem, my Lady. — Közönséges aszfaltbe­tyár! — Túlbecsül, asszonyom. Egyszerű utazó vagyok a Crawford és Tsa RT-nél Chi­cagóban. Bánhidi Tibor Tröszttől kapják, a dróthá­lót pedig az Április 4. Ra­diátorgyártól — december­ben. Megérdeklődtük, hogyan áll most a védőháló ügye. Időközben a gyár vezetői halasztást kaptak a KPM- től és a SZOT munkavédel­mi felügyelőségétől: legké­sőbb 1965. március 31-ig kell fölszerelniük a hálót. A kampány megindításának engedélyező 1:1 azonban több biztonsági intézkedés beve­zetéséhez kötötték. A kötélpálya körüli huza­vona tehát befejeződött, többé nem módosítható ha­táridőket szabtak meg. A figyelmeztetés az ÉM Felvo­nószerelő V állalatának szól. Azonban máris akadékos­kodnak. Közölték, hogy az ingalábat nem szállítják le határidőre. A cukorgyár kötbérigénnyel lép föl velük szemben, hogy kezdjenek .. hozzá a munkához. S re- . mélhetőleg az Április 4. Radiátorgyár által decem­berre visszaigazolt drótháló is megérkezik.., S. N. G. Huszonnégyezer egyetemistának ■ és főiskolásnak biztosítanak he- ; iyet a kollégiumokban, diákottho ; nokban. A Veszprémi Vegyipari ; Egyetem új kollégiumába a tanév ; kezdetekor 600-an költözhetnek be. : Miskolcon a Nehézipari Műszaki : Egyetem korábban más célra hasz- : nált épületében 400 hallgató jut- : hat otthonhoz. A Debreceni Kos­• suth Lajos Tudományegyetem 300 : személyes kollégiummal gazdago- ; dik, továbbá elkészül a korszerű ; ebédlő is. Előreláthatólag az új ok- ; tatási évben az ösztöndíjas diákok ; száma is tovább emelkedik, s el- : éri a hallgatói létszám 60 százaié­! kát. Növekvő tendenciát mutat I I kiemelt ösztöndíjban részesülők • száma is. A Népköztársaság tanul­- mányi ösztöndíját — a havonkénti ' 1000, illetve 700 forintot — 1962— 63-ban 152-en, a most befejezett ; tanévben már 746-an érdemelték ki ’ kiváló előmenetelükkel. A vizsgázók mindig sötétbe öltöznek, de abban az intézet­ben, ahol most, a nyár kellős közepén vizsgáznak a jelöltek, más a divat. Igaz, a jelöltek, a vizsgázók is mások itt. A vi­lág minden tájáról összegyűj­tött gabonafajták — főképpen burák — képességeit, tulajdon­ságait faggatják. A tenyész- kert 2200 kispareelláján a leg­különbözőbb keresztezésű bú­zafajták — éretten, világosba öltözve — vizsgáznak, s a téte­lek, a kérdések igen fogósak: hozam, szárazságtűrés, acélos­ság, szalmaszilárdság. A gyen­gék bizony elbuknak itt, s csak az erősek mehetnek to­vább ... Triticale — így hívják ezt a gabonát, amely se nem búza, se nem rozs, hanem mint latin neve mondja: mindkettő. Búza (triticum) és rozs (secale) ke­resztezéséből előállított hibrid — a neve is ilyen hibrid név —, amely az alföldi homok nagyszerű gabonájának ígérke­zik. 9» Mit tud, mit «■mond« a vizs­gán a búza­rozs? Embermagas­ságú szalma, hatalmas kalá­szok, bő ter­més, nagy fe­hérjetartalom, fagy állóság. Minderre és még sok egyéb­re is nagysze­rűen megfelelt, olyan kiválóan, hogy az ősszel már elhagyta a kertet: öt ho>- dat vetettek be magjával a kecskeméti Aranykalász Termelőszövet­kezetben. Megvan hát a homok új ga­bonája? A kutatók ál­talában nem ítélnek elha­; i s,z'. ; , í'v'rm :-r Aratásra érett az embermagasságúra nőtt triticale. A képen: Vi­déki Lászlóné technikus. A triticale termése. Egyik-másik kalász száz szemet is tartalmaz! markodottan. A végbizonyít­ványt majd az idő állítja ki, de minden jel azt mutatja, hogy nem lesz rossz ez a bizo­nyítvány. Kiss Árpád, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kutatója állította elő sokesztendős munkával. »■...Szép fehér homok, már annak, aki nemcsak menyecs­kében szereti a fehéret, ha­nem homokban is« — írja Mó­ra Ferenc keserű tréfálkozás­sal a három négy mázsa rozsot adó poszahomokról. Rossz ho­mokunk bizony ma is van még elég sok. Olyan is, amely gyönge esztendőben a beleve­tett magot is alig adja vissza, s amelyet gazdája is csak úgy ti­tulál, hogy »nem föld az, csak homok...« Rozsvetésünk félmillió hold körül van; nagy terület ez, so­kan várják hát a homok új ga­bonáját. Kecskeméten tart még a fag­gatás; vizsgázik a triticale ... A. K. PPKéf űr szolgája" - do meddig? Azért foglaltuk idézőjelbe a cím első felét, mert nem a közismert Goldoni-vígjáték hő­séről szól a cikk, hanem Lu­kács Lászlóról. Talán sehol sincs olyan jó kapcsolat a tanács és a terme­lőszövetkezet között a megyé­ben, mint Niklán. Ennek az a Motorosok figyelmébe ajánljuk! Vegyék igénybe a fffldntűvcsszövei kezdek TÖRPE BENZINKÚTJAIT a felsorolt helyeken: Nagybajom, Iharosberény Somogyvár, Kutas, Gölle, Szülök, Babócsa. Keverékes benzin és olaj. valamint segédanyagok beszerezhetők. (3415) titka, hogy mind a két urat Lukács László szolgálja. Egy személyben tanács- és tsz-el- nök immáron másfél éve. A járási tanácson említették, hogy megnézhetném a niklai helyzetet. A közelmúltban húsz nap tanulmányi szabadságot vett ki Czuring József vb-tit- kár, s bizony hiába mentek az ügyfelek a tanácsházára, leg­följebb a hivatalsegéddel tár­gyalhattak. A tanácselnök tsz- elnöki minőségben a határt járta. Ügy tervezte ugyan, hogy legalább a délelőttöket a tanácsházán tölti, a sürgős mezőgazdasági munkák azon­ban mindig elszólították. Az adminisztráció felhalmozódott a titkár távollétében, az elnök az igazolásokat, járlatkezelése- ket bírta elintézni. Czuring Jó­zsef azóta is nyakig ül az ad­minisztrációban, megéri rend­be tenni az ügyeket. — Ha adnának egy admi­nisztrátort, semmi baj se vol­na — mondja Lukács László. — így azonban roppant ener­giát igényel a két funkció ... Nem bírom sokáig idegekkel! Lukács László tsz-csoportve- zető volt a járási tanácson, 1962 decemberében választot­ták meg a niklai termelőszö­vetkezet elnökének. A tanács élére 1963. január 1-én került. Pusztakovácsiban lakik, mo­torral jár Niklára. Télen, rossz időben »legényszobán« tölti az éjszakát a mezőgazdásszal, a vb-titkárral együtt, azaz a kül­földiekkel, ahogy a más falu­ból idejárókat nevezik. Haj­naltól késő estig talpon van ez a harminchat éves, napégette férfi, intézi a község és a ter­melőszövetkezet ügyeit. Ami­kor panaszkodott a járásnál, azt mondták neki: — Ha nem bírod a két funk­ciót, nevelj ki' egy tsz-elnököt! Ez azonban nem megy egyik napról a másikra. Csonka Ist­ván, a járási pártbizottság mezőgazdasági. technikumot végzett instruktora alkalmas volna tsz-elnöknek, de nem vállalná ezt a munkát. Az egyik gazdával sokat foglal­koztak, végül azonban meg­gondolta magát. — Agronómus a szakmám, mégis mindegy nekem, hogy mi leszek ... Nem válogatok, csak szüntessék meg végre a kettős elfoglaltságomat — mondta Lukács László. Hogy meddig kell két urat szolgálnia a niklai vb-elnök- nek? Foki Gyula, a Marcali Járási Pártbizottság titkára szerint legalább az év végéig. De bírja-e addig a niklai el­nök?! Megkérdeztük dr. Kassai Já­nostól, a megyei tanács vb-tit- kárától, hogy mi a véleménye Lukács László kettős funkció­járól. — Nem értünk vele egyet... Hogyan érvényesül Niklán a tanács ellenőrző és irányító feladata a tsz-ben, amikor a vb-elnök tsz-elnök is egy sze­mélyben?! A falu és Lukács László ér­dekében az év vége előtt meg kell szüntetni Niklán ezt a helyzetet. Lajos Géza

Next

/
Thumbnails
Contents