Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-26 / 174. szám

Vasárnap, 1964. júlitis 26. s SOMOGYI NÉPLAP Érdekességek, ötletek a készülő művelődési tervekben AZ ALIG HÁROMSZÁZ f LELKET SZÁMLÁLÓ SZENT- I BORBÁSON nincs óvoda, de vannak iskolás korba lépő gye­rekek. Föl kell készülniük ar­ra, hogy egy év mülva megszű­nik a gondtalan életük, és egy közösségben megkezdődnek a munka, a kötelesség percei, órái. Erre gondoltak ebben a kis faluban, amikor elhatároz­ták, hogy a kisdobosok fog­lalkozásaira meghívják ötéves pajtásaikat is. A közös játék, Elkészültek járásaink 1964/65. évi művelődési tervei. Községeinkben a kulturális bizottságok tagjai és a tanácsi vezetők jövő évi tervük összeállításán munkálkodnak. Eh­hez a járási népművelési vezetők gyakran a helyszínen nyújtanak segítséget. Az ő tapasztalataikból szeretnénk átnyújtani néhány ötletet, helyi kezdeményezést: a készülő művelődési tervekben bukkantunk rájuk. A BARCSI JÁRÁSI MŰVE­LŐDÉSI HÄZ irodalmi színpa- szórakozás alkalom arra, hogy 1 dának tagjai a múlt évben is megszokják, megszeressék a gyakran megjelentek egy-egy közösséget, s a pedagógusok községben, hogy társadalmi fölkészítsék őket legfontosabb ! szertartásokon műsort adjanak, iskolaévükre. {Névadókon, házasságkötése­* * * ken, ünneplők és ünnepeltek örömmel fogadták a csoport ■egy-egy versmendóját és a kis kamarakórus élő muzsikáját. Példájuk követésre érdemes. Több mint százötven új nö­vendékkel gyarapodott tavaly a barcsi járási művelődési ház zeneiskolája, miután Vízváron, -• Bolhán, Babócsán,- Darányban, I'Drávaíamásibasi és Laden be- } vezették a zeneoktatást. Ho­♦ gyan érték ezt el? A járási ♦ művelődési ház vezetői meg- í teremtették a zeneoktatás tár- | gyi föltételeit. Az egyik buda­♦ pesti hangszer-kölcsönző válla­v» . ... i ..... „ fiattól hat zongorát vettek bér­Ä* ~5ar\» » “J1ÄJ !*• ■ sv Mmél CL SLZLLeJU.mfö-i egy síró utolsó ölelésért. A va­hangon érvel. Nem akarja, | hogy a körülöttünk ülők is ♦ hallják beszélgetésünket, í — Te csak ne magyarázd J a szerelmet. Megpróbálták I előtted már írók, költők, fi- | lozófusok, mindenki, aki élt. ♦ Eredmény? Nulla. Ha szere- „„ { tünk, gyakran józan eszünk porihoz tapadó feleség száll- | ellenére is szeretünk. A leg- | utóbbi válóperem ... Külön- t ben itt egy levél, olvasd, | már nem köt a titoktartás 5 — s elém tesz egy levelet. >A közeli múltat idézem. Nyár volt akkor is, izmos évközép. Pontosán egy éve. Udvarunkban a fák tele érő gyümölccsel. Emlékszel? Vállamon kasza ... Jöttünk mondják, hogy a távolsqg .évente zongorát meg is meaoh a szerelmed Így hit- . vásároInak ezekből. tűk mi is. Bíztunk ebben. I « * , Feledni akartunk, feledni j FALUSI KLUBJAIKBAN él­akarunk. Hiába. A frontra %n- - dúló katona a vonatról is leugrana síró asszonyához tanácsok még a nagyobb köz­I tálában nincsenek folyóiratok. | A legritkábban látni az asztalo- ♦ ken újságokat, hetilapokat. A na, repülne vele... Válniuk kell! Mi is elköszöntünk, de fáj ... A szerelem bonyolultsá­gát nem kutattuk. Pedig mennyi Össztevője van en­nek a minden művészetet sarkalló, alkotásra ösztönző, gyilkolásra bújtató áldott, átkozott érzésnekl Utcák, le­ségekben serrv gondolnak er­re a költségvetés összeállítá­sakor, pedig az ember legalap­vetőbb szellemi igénye az új­ság—-folyóiratolvasás. Nyilván ez vezeti állami és társadalmi szerveinket több községben, amikor megosztják egymás közölt á feladatot: mindegyi­kük megrendel egy folyóiratot a művelődési / otthon klubja részéire, s ott minden délután _______ _____ rek zsivajságában is egyedül __ _ __________ _______ h azafelé. En, az amtőr ka- vagyunk. Miért fáj egy daj.- | hozzáférhetőek ezek a lapok szás, te, az amatőr marok- lám, melynek, mikor együtt j bárki részére, szedő. A berek fölött pára, voltunk, alig volt jelentősé- I Tótújfaluban a termelőszö­az égen gyulladozó csilla- ge? Ha mosol, miért érzed j vetkezet tíz példányban meg­hiányát az ingeimnek? j rendelte a Magyar Mezőgazda- Látód? Ez is szerelem a t súgót tsz-dolgozóknak, s azok féltés is szerelem. Ha azt } néhány nap után továbbadják mondom, gyűlöllek, furcsa j a folyóiratot másik tíz család - módon ez a szó is jelzi hoz- inak ♦ gok ... Emlékszel? Nevet- í tünk óriási papucsodon ... I Boldogok, voltunk ugye? I Ügy éreztük akkor, hogy ♦ együvétartozásunknak nincs _ ♦ eleje, s nem lesz soha vége. zám tartozásodat. Nincs vi- ♦ TÖBB FOTOSZAKKÖRNEK *Örökké nyárban járunk lágos válasz a szerelem föl- »van már kés kény filmfel vevő adta rejtélyes miértekre. ♦ gépe. Tótújfaluban a járási Írok neked, és nem tu- I művelődési ház igazgatója dóm, miért teszem. Mit aka- ♦ filmre vette a múlt év fen- rok elmondani ebben a le- ftosabb eseményeit (a művelő­déiben? Azt, hogy nincs to- Jriési ház építése, avatása, a vább? Balgasági Hiszen hó- | délszláv találkozó stb ). Eze- napok óta különélünk, m - Jket a kis »híradókat« egy-egy gis naponként idézzük, kö- »ismeretterjesztő előadáson beteljük egymást. Mennyi | rendkívül nagy érdeklődés szó, gondolat szilánk! Es hiá- $ mellett vetítették le. bal Nem vagyok képes el- l * * * mondani, mit érzek. Most j A NAGYATÁDI JÁRÁSI látom csak, okosabban te- I MŰVELŐDÉSI HÁZ ELŐTT szem, ha egyetlen szót írok, ; péntek estemként nagy a for- az igazat, a mindent kifeje- -italom: kedvelt szórakozása az zőp Szeretlek« farra sétálóknak az utcai film­Éddig a levél j vetítés. A ház előtti eperfák _________ ______________ — Nos? Gondold el, a bé- jegyijén függ a vetítővászon, s I s olyokra, szavakra, és én kítő tárgyaláson az asszony- I épület ablakén keresztül ka átadja nekem ezt a leve- ♦ érdekes ismeretteirjesztő film­ier 5 műsort közvetítenek. Aki meg­— A férjem írta — csak néznl> továbbsétál. Az ennyit mondott. | °ttetet dicséri az a körülmény, i zik tovább. Ha ismerős Kézről kézre járt a levél, ,fz összeverődő érdeklő­I utakra lének eszembe, iutsz. végül így szóltam: look tomegeben ez eleg nehez — És maga, asszonyom? ♦______________________* er t ekintetét rám Z í majd, nem lesz más, csak je- I len. így volt. És látod, most l is így van, azaz a nyár igaz, ♦ a mező ugyanolyan, csak... I egyedül Jövök haza. A berek I fölött most is ott a pára, a I csillagok is ugyanazok, min­♦ den a régi. Valaki indigót ♦ tett a naptár levele alá, s a másolatra ráírta: 1964. júli­us, dettója a tavalyi nyár­nak. Csak ... ha kinyújtott a kezem, mozdulatomra nem érez föl senki. — Hol vagy?! — néma, kö­vetelő kérésemre nincs fele­let. A naptár pedig könyör­telen mert; emlékeztet. Mo­emlékezem. Elmentél, de a vágy, az érzés nem halott. A kő tó­fenékre érhet, a víz gyűrű­zik tovább. Ha ismerős I utakra lépek, eszembe jutsz. ♦ Téged véllek látni a tovasu- t hanó vonatok ablakában. ^őajébát H agyomány már, hogy kirándulóhajó indul a siófoki öbölből Keszthelyre, s fedél­zetén hangversenyre viszi a Balaton-parti közönséget.. Az idei vállalkozás jobban sike­rült minden eddiginél. Amikor kifutott a hajó, már érezni le­hetett, hogy sok élményben, kedves szórakozásban lesz ré­szük az utasoknak, A Filhar­mónia és Batári János, a Bá­nyász üdülő kultúrosa gondos­kodott arról, hogy a különben hosszú, négyórás hajóúton egy penfg se unatkozzanak az em­berek. nsszon Ragyogó Idő volt, s a köny­nyedébb műsor egészen Keszt­helyig tartott. Tihanyban oszt­rák csoport szállt a hajóra, de voltak itt csehek, nyugatné­metek, magyarok, s a zene," a i»'ínc nyelvén nagyon jói meg­értették egymást. Bár a fedél­zeten rendezték a műsort, nem volt ember a hajón, aki ne le­hetett volna részese. Kitűnő hangosítással a Beloiannisz minden csücskébe eljutott az ének, a zene. Túrán László hattagú együttese jeleskedett az úton, s olyan kitűnő művé­szek léptek fel, mint Zsolnai Hédi, Zentai Anna, Korda György. A humorról, a hangu­latról biztosította közönségét Pálos Miklós, a rádióból és a televízióból már jól ismert »játékvezető«. Voltak itt rádi­ósok, filmesek, televíziósok, ki szórakozni, ki dolgozni jött, de ak1 csak élvezni akarta a mű­sort, az is igyekezett filmen, ké­pen megörökíteni az út legap­róbb mozzanatait is. Külön él­mény volt Jósé Arzamendia paraguayi ének- és gitármű­vész föllépése; szeretettel kö­szöntötte a közönség Késmárki Mária énekszámait, s érdeklő­déssel figyelte a Corvin Áru­Sugaras I Ha vihar készül, sietek ha- emelte: Nagy összeveszísünk után za, s csak később jut eszem- ; be, hogy nincs haza, nincs ♦ kit óvnom. Látod? Ennyire | bennem élsz még I te ♦ tad, azt hitted, idegenben i könnyebb. Asszony vagy. A i köztudat szerint is gyöngébb. I Tudom, hogy vallatod a fel- I legeket, hallom távoli zoko­♦ gásodat. Könnyes üzene.te- I két küldesz széltől, madár­♦ tói. Ne tagadd! És ez azért I van így, mert még * tartozom. Nemcsak hozzád külső formulák szerint. Néz}! Eszedbe juttat egy félreta­posott cipő, egy félig szívott cigaretta. Szeretnéd sokszor bekiál­tani a világba: fáj, nagyon fáj! De nem teszed. Inkább a zseblteniő és egy kis pú­der. Ki-ki a maga módján. Én, ha nevedet hallom, messze hajítom a cigarettát, hogy titkolja kezem remegé­sét. De ha jön a sötét, ár­nyakkal telik meg a szoba, . nincs menekülés. Nem véd a I munkahely, a hétköznap ap- tessék: { ó történései elfakulnak — Ezt a levelet én is ír­hattam volna. Ezt válaszol­tam a férjemnek. Megértett. További magyarázatra, re­mélem ... —A mondatot már én fe­jeztem be: »Nem... nincs szükség.« — Hidd el, ez volt a leg- ♦ csöndesebb tárgyalásom. — A szerelmet... — fél- J beszakítottam barátom mon- ; datát. Éreztem, hogy vitánk- • ra akar visszakanyarodni. » Nem, most igazán nem. ; Megelőztem. t — Igazad van. Nem ma- | gyarázni, hanem élni, oko- ♦ san kell élni a szerelmet. | Azt kell keresni, ami vonz. | Ugye, ezt akartad mondani? | Meg azt, hogy pörlekedünk | és veszekszünk, de ha sza- | kításra kerül a sor, fáj. No, végre! Szóval elisme- j réd, ha bizonyos dolgokról ♦ őszintén és a megfelelő idő- { ben szólnánk — példa e le- | vél —, kevesebb dolga vol- 1 na a bíróságnak? Aláírod? i — Elismerem, és aláírom, | t Göbölös Sándor? _r * Nyári arcképe) A világ legkisebb irodája A világ legkisebb irodája alighanem a fonyódí strand kabinosáé, Stefanits imrénéé. Alapterülete pontosan egy négyzetméter. Van ott egy kl« fiókos asztalka, a falon tábla a kulcsoknak, és még néhány apróság. A kabinos többnyire irodán kívül tartózkodik. — Ebből a szép időből kár lenne egy percet is elmulasz­tani. Pedig már esteledik, hoz­zák vissza a kulcsokat a fürdő- zők, ritkul d tömeg a vízpar­ton. — Jó napunk volt ma — mondja Stefanitsné. — Dél­után négykor már egyetlen üres kabinunk sem volt. Pe­dig összesen százhuszonkettő van. — Nagy a forgalom? — Ajaj, csak győzze az em­ber! Esős Időben, nem mon­dom, akkor nincs. — Olyankor mivel foglalko­zik a kabinos? — Mivel? Itt vagyunk akkor is, hátha kulcsot hoznak visx- sza, vagy valakinek az eső­ben támad kedve fürödni. — Szereti a Balatont? — Persze, hogy szeretem, de csak nézni. — Csak? — Sajnos igen. A reumám nem enged a vízbe, legföljebb otthon, a fürdőkádba . • . — a vendégek? — Naex'Ou kedvesek. Van, akit már névről ismerek, na­gyon sokat pedig arcról. Állí­tólag ők is szeretnek. Jó, ha úgy mondják; Stefanits néni. A »-kabinos néni« egy kicsit rideg. — Legjobban mit szeret? — Nézegetni itt a strandon. Látom ezt a sok szép nyara­lót divatosnál divatosabb ru­hákban. Az ember csak hiz­lalja a szemét. Reggel hétkor nyitunk, este nyolc óra is van, mire az utolsó fürdfíző elmegy. Van idő nézegetni minden másnap, amikor szolgálatban vagyok. — Ki volt a legkellemetle­nebb vendége? — Olyan nem volt. — És a legkedvesebb? — Mindenki az, egyformán. Mosolygós arcú, kedves asszony. Amikor búcsúzni ké­szülök, visszahív: — Azt nem is kérdezte, mit szeretnék! _­— Valamilyen kis állást a té­lire. Itt csak három hónapot dolgozhatok, június 1-tól «Sep­tember I-ig. De Fonyódon ne­héz télen elhelreikedni. v'ala- ml munkát szeretnék kapni. Szép nagyon ez a nyári fog­lalkozás, de mégsem »nyug­díjas« állás kabinosnak lenni, ha már — súgja ■— ötvennégy éves az emu»­- Vlneze — húz divatbemutatóját, amely­nek keretében a legújabb nyá­ri női és férfimodelleket, az áruház camping- és strand­cikkeit mutatták be. Ilyen jól sikerült hangula­ti bevezetés után következett a kirándulás legnagyobb élmé­nye, a hangverseny, amiért tu­lajdonképpen Keszthelyre utaztak az üdülők. Hangulatos környezetben, a Festetich-kas- tély parkjában felállított sza­badtéri színpadon a Magyar Állami Hangversenyzenekar adott gazdag műsort Liszt, Beethoven, Sztravinszkij műveiből. Ga­bos Gábor zon­goraművész működött köz­re, Liszt Esz- dur zongora- versenyét ját­szotta nagy si­kerrel, s a kar­mesteri emel­vényen egy ki­tűnő képességű dirigenst, a be­csi Dietfried Berne-t ismer­hette meg a közönség. Szép, tartal­mas est volt, művészi . él­ményben gaz­dag. S amikor a hajóállomás­ra indult a kö­zönség, érdekes gondolatok kel­tek szárnyra. Szép a kirán­dulás; érdekes, változatos a hajóút. De mégis ! Ha Sió­fok környékéről kirándulóha­jón eljönnek Keszthelyre hangversenyt hallgatni az em­berek, akkor miért félnek a rendezők Siófoktól ? Miért nem lehet ott is komoly zenei élményt biztosítani az üdülők­nek ? ? ? Hazafelé kigyúltak a lampi­onok, fölcsendült a zene, s vi­dám hajóbál kezdődött a fe­délzeten. Talán csak egy »szervezési hiba« zavarta az éjszakát: jóval több volt a ha­jón a lány, mint a fiú, s ezen az estén bizony nagy sikere­ket aratott a férfi nem.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents