Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-22 / 170. szám

Szerda, 1964. július 22. 2 SOMOGYI NÉPLAP HRUSCSOV, ULBRICHT ÉS NOVOTNY VARSÓBAN (Folytatás az 1. oldalról.) más megjelent személyiségek kíséretében felmentek a re­pülőtéren elhelyezett emel­vényre, ahol a Lengyel Egye­sül Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára üd­vözlőbeszédet mondott. Az üdvölő beszédre elsőnek Hruscsov válaszolt. Örömét fe_ jezte ki abból az alkalomból, hogy ismét 'Varsóban, a len­gyel fővárosban járhat. Visz-, szaemlékezett korábbi látoga­tásaira, köztük arra, amikor még a fasiszta—hitlerista dú­lás nyomán romokban hevert a lengyel főváros. Kijelen­tette: jóleső érzés tölti el, hogy újjáéledve, felépülve lát­hatja viszont Varsót. Hruscsov hangoztatta: külö­nösen örül annak, hogy a né­pi Lengyelország megszülető, sének 20. évfordulója alkal­mából tehet baráti látogatást Varsóban, Tolmácsolta a Szov. jetunió Kommunista Pártjá­nak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa, a szovjet kormány és minden szovjet ember szí­vélyes testvéri üdvözletét, s hangsúlyozta: minden szovjet embert őszinte öröm tölti el a népi Lengyelország húszéves fejlődésének sikerei láttán. A nagy tapssal fogadott be­széd után Novotny, . majd Ulbricht mondott röviden kö­szönetét a szívélyes fogadta­tásért. Ezt követően a vendé­gek gépkocsiba ültek a len­gyel vezetők társaságában és a megjelentek sorfala között lelkes éljenzés közepette haj. tattak szállásukra az ünnepi díszbe öltözött lengyel főváros útvonalain. Török - pakisztáni-iráni tárgyalások Isztambul (MTI). Ajub Khan pakisztáni ál­lamelnök és az iráni sah két­napos tanácskozásra Isztam­bulba érkezett. A vendégeket Gürsel török államelnök és Ismét Inönü miniszterelnök fogadta. Megkezdődtek a három or­szág kereskedelmi, kulturális és gazdasági kapcsolatainak fejlesztését szolgáló tárgyalá­sok. Röviddel' a tanácskozás bevezetését megelőző vacsora előtt azonban Gürsel államel­nök hirtelen rosszul lett, és így Inönü vette át helyét. Hi­vatalos nyilatkozatot nem tet­tek közzé az elnök betegségé­inek természetéről, sem arról, hogy a keddi megbeszélése­ken részt vesz-e. A török külügyminisztérium szóvivője hozzáfűzte, hogy szó lesz a három ország szárazföldi, ten­geri és légi közlekedésének fejlesztéséről is. Johnson-Goldwatei* találkozó (Folytatás az 1. oldalról.) molyán mcgfontolná-e egy Johnson—Goldwater talál­kozót is, Recdy igennel válaszolt. Mint emlékezetes, Goldwa­ter a szenátusban az obstruk- ció meggátlására vonatkozó javaslat, majd később a pol­gárjogi törvény ellen adta szavazatát. Az arizonai szenátor hétfő este repülőgépen kíséretével együtt megérkezett. Washing­tonba. A repülőtéren viharos fogadtatásban részesült. A zuhogó eső nem akadályozta meg a kivonulásban diadalit­tas híveit, akik harsányan üd­vözölték, de később más jel­szavak is ki hallatszottak az üdvrivalgásból: »Éljen Rock­well! Rockwell-t akarjuk!« így aztán egyszerre megvilá­gosodott, hogy George Lincoln Rockwell-nek, az amerikai náci párt führerjének emberei nem a szélsőjobboldali Gold­water mellett, hanem tüntettek, ellene hogy — szóvivőjük szc­rint — Goldwater »libe­ralis múltja« ellen fel­emeljék tiltakozó szavú­kát. Mint az UPI hírügynökség emlékeztet rá, az amerikai nácik gyakorlatukká tették azt, hogy Washington körzeté­ben kivonuljanak egy-egy el­nökjelölt, vagy más személyi­ség érkezésére, és négerellenes valamint zsidóellenes jelsza­vakat hangoztassanak. Goldwater győzelmi beszéde hangzavarba fulladt. Az ari­zonai szenátor ajkán jéggé fa­gyott a mosoly. Annyit min­denesetre leszögezett, hogy a tüntetők »alkotmányos jogaik alapján cselekedtek«. (MTI) Egy lord -|- egy gengszter Súlyos bűnügy, ami mellett eltörpül — a Profiimo-botrány London (MTI). Körülbelül 8—10 nap óta bűnügyekkel határos súlyos társadalmi botrány várható leleplezésére céloz az angol sajtó. Az ügy részletei mellett állítólag eltörpül a Prőíumo- botrány. Az ötmillió példányszámú Daily Mirror és vasárnapi társ­lapja, a Sunday Mirror nap­nap után arra utal, hogy szo­ros, bizalmas viszony áll fenn a Lordok Házának egyik jól is­mert tagja és a londoni alvi­lág legrettegettebb zsaroló bűnbandájának hírhedt vezére között. A szóban forgó bandavezér véres kezű zsaroló bűnszövet­kezete a londoni éjszakai mu­latók, kártyabarlangok és ha­sonló intézmények tulajdono­sait sarcolja heti 10—200 fon­tig terjedő »védelmi díjak« erejéig, hajmeresztőén véres fenyegetésekkel, s azokat a nem fizetőkön végre is hajt­ják. Az alsóházban az ellenzék az üggyel kapcsolatban kérdése­ket intézett Henry Brooke bel­ügyminiszterhez, aki azzal vágta ki magát, hogy »bármi­féle bűnügyi vizsgálat részle­teinek közlése ellenkezne a közérdekkel«. A sajtó azonban mind erélyesebben sürgeti a minisztert, hogy valljon végre szint. Díszünnepség Varsóban a Lengyel Népköztársaság megalakulása 20. évfordulója alkalmából Varsó (MTI). Kedden délután a varsói Kultúra és Tudomány Palotá­jának kongresszusi termében díszünnepséget rendeztek a Lengyel Népköztársaság meg­alakulása 20. évfordulójának tiszteletére. Az elnöki asztalhoz felvonu­ló szomszédos testvéri szocia­lista országok vezetőit, N. Sz. Hruscsovot, Antonin Novotnyt és Walter Ulbrichtot a terem­ben összegyűlt több mint há­romezer főnyi közönség nagy ünneplésben részesítette. A díszünnepséget Aleksan- der Zawadzki, a Lengyel Ál­lamtanács elnöke nyitotta meg. Üdvözlő szavai után Wladys- laic Gomulkának, a LEMP KB első titkárának adta át a szót Gomulkát beszéde befejezté­vel nagy ünneplésben részesí­tették. Hruscsov meleg kéz­szorítással fejezte ki jókíván­ságait a LEMP KB első titká­rának. Gomulka beszéde után Hrus­csov emelkedett szólásra. Ezután felolvasta az SZKF Központi Bizottságának, a Legfelső Tanács Elnökségének és a szovjet kormánynak a Lengyel Népköztársaság veze­tőihez intézett üdvözlő üzene­tét. Ünnepség a Lengyel Népköztársaság fennállásának 20. évfordulója alkalmából A Magyar Szocialista Mun­káspárt Budapesti Bizottsága és a Hazafias Népfront Buda­pesti Bizottsága a népi Len­gyelország fennállásának 20. évfordulója alkalmából ked­den ünnepséget rendezett az Alumíniumárugyár művelődé­si termében. Az ünnepségen részt vett és az elnökség tagja volt Gáspár Sándor, a Buda­pesti Pártbizottság első titká­ra,- Somogyi Miklós, a SZOT elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Cseterki Lajos, a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára, Péter János külügymi­niszter, továbbá Jan Kiljan- czyk, a Lengyel Népköztársa­ság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Jelen volt az ünnepségen a Központi Bizottság és a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány több tagja, politikai és társadalmi életünk számos is­mert képviselője, az Alumí­niumgyár és más zuglói üze­mek sok dolgozója. Ott volt a budapesti diplomáciai képvise­letek több vezetője és a len­gyel nagykövetség számos tag­ja is. A lengyel és a magyar him­nusz hangjai után Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára nyitotta meg az ünnepséget, majd Cseterki Lajos mondott beszédet. (MTI) A KGST-országok öntözési szakembereinek munkaértekezlete A KGST-ben részvevő or­szágok öntözési szakemberei­nek háromnapos munkaérte­kezlete kezdődött kedden Szarvason. Dr. Kovács Gábor kandidátus, a szarvasi öntözé­si és rizstermesztési kutató in­tézet igazgatója tartott elő­adást a mezőgazdasági öntö­zés hazai eredményeiről, a to­vábbi tervekről, a szarvasi kutatásokról és kísérleti ered­ményekről. Ezután több ma­gyar és külföldi szakember előadása hangzott el az öntö­zéses gazdálkodás gyakorlati tapasztalatairól. A vendégek kedden délután ellátogattak a világhírű szarvasi arborétumba. Szerdán a szarvasi öntözési és riszter- mesztési kutató intézet rózsá- si gazdaságában megtekintik a KGST megbízásából berende­zett öntözőtelepet, csütörtökön pedig az Izsáki Állami Gazda­ságot keresik föl. (MTI) ► ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Melvin Belli dallasi ügyvéd, aki a halálra ítélt Jack Rubyt védte, pert indított becsület- sértésért Walter Craig, az amerikai ügyvédi kamara el­nöke ellen. Craig egy sajtó- értekezleten úgy nyilatkozott, hogy Belli az ügyvédi etikába ütköző cselekményt követett el azzal, hogy Ruby halálos ítéletét »a bizottság és az igazságtalanság győzelmének« minősítette. »Korunk egyeteme« jelszó­val 23 ország 120 küldöttének részvételével nemzetközi sze­minárium kezdődött a ju­goszláviai Dubrovnikban. A tanácskozás fő témája az egyetemek demokratizálása és az egyetem mint a békeesz­mék terjesztője. Ankarában megszűnt az ostromállapot amelyet az 1963. május 20-ról 21-re virradó éj­jel végrehajtott sikertelen puccskísérlet után hirdettek ki. Saigonban mintegy 200 diák gyűlt össze a francia nagykö­vetség épülete előtt és tünte­tett De Gaulle elnök délkelet- ázsiai politikája ellen. A diá­kok később behatoltak az épü­letbe, bezúzták az ablakokat és megrongálták a berende­zést. Az első jugoszláv állampol­gár, aki az Atlanti-óceánon jött a világra, minden bizony­nyal Bohinyka Matesics szlo­vén kislány. A napokban szü­letett a Bohiny hajón ame­lyen jugoszláv kivándorlók tértek haza Argentínából és Brazíliából. Anyakönyvi ki­vonatában születési helyét a következő adatok jelölik: »a 23. szélességi kör, 7 perc, 7 másodperc és 42. hosszúsági kör, 52 perc, 10 másodperc«. Az angol alsóháznak a meg­élhetési költségekről folytatott bizalmatlansági vitája hétfőn azzal végződött, hogy a kor­mány korábbi többsége körül­belül a felére olvadt le. Ez az angol parlamenti hagyo­mányok szerint azt jelenti, hogy a kormány számszerűleg »megúszta« ugyan a vitát, de erkölcsileg olyan vereséget szenvedett, amely lemondás­hoz szokott vezetni. NYIKOLAJPANOV Chicago ****** ****** Szépe — Ez aztán a hős! — szólt valaki elragadtatással. — Bravó, fedélzetmester! — mondta csendesen Ljudov. Agejev persze már rájött, hogy a parancsnok, akire mindnyá­jan olyan tisztelettel néznek, nem más, mint Ljudov politi­kai tiszt. — Most pedig, ha nincs ellenvetése, menjünk és beszélgessünk el egy kicsit. Az osztagparancsnok szobája az emeleten volt. Az ablaknál egy újságokkal beborított asz­talka állt, a fal mellett kes­keny katonaágy, fölötte egy kétversztes térkép, amelyen kí­gyóvonalban kis papírzászlók tarkállottak. A sarokban szek­rény, tele könyvvel. Ljudov leült az asztalhoz, elővett egy papírlapot, és át­nézte. — Hoordam har De det?* — kérdezte, fel sem pillantva. * Hogy van? A fedélzetmester felkapta a fejét. Valahogy ismerősen csengtek ezek az érthetetlen szavak. De nem jött rá a mon­dat értelmére. — Hoordan befinner De Dem?* — kérdezte a parancs­nok, jobban tagolva a szava­kat. Sötét, és szinte nevető sze­mek néztek a fedélzetmesterre a szemüveg mögül. Aha, lám csak! A parancs­nok norvégül beszél. Megpró­bál ő is norvégül válaszolni. — Takk, meget godt** — mondta szaggatottan a fedél­zetmester. — Vaer sa god ta plass*** — szólt barátságosan Ljudov. Agejev közelebb húzta a szé­ket, leült, a térdére fektette két bepólyált kezét. Ljudov ismét mondott vala­mi érthetetlen dolgot, és várta a választ, de Agejev hallgatott. — Norvégül tehát kapizsgál valamicskét, de németül, úgy látom, semmit sem — mondta Ljudov. — Igen, norvégül gagyogok valamit — szólt a fedélzetmes­* Hogy érzi magát? ** Köszönöm, nagyon jól. *** Legyen szíves, foglaljon helyet. tér. — Gyerekkoromban két­száztonnás hajóval jártunk, és gyakran találkoztunk norvég halászokkal. De hiszen rég volt az, r.agyon kevés maradt meg a fejemben. — Néhány pilla­natig hallgatott, majd így foly­tatta: — Mint óceánjáró-fedél- zetmester az angolhoz is ko- nyítok. Jártam Londonban és Glasgowban is... Egyébként németül szólt az imént? — Igen, németül — felelte a parancsnok. — Fel kell frissí­tenie a norvég tudását, Szergej Nyikitics, és tanulnia kell né­metül, de persze csak akkor, ha nálunk marad. Dolgoznak itt nálunk norvég hazafiak, a fasiszták elől menekültek hoz­zánk családjukkal együtt, ha­lászhajókon ... No és a né­met ... Tudja, úgy mondják, ahhoz,' hogy legyőzhessük az ellenséget, jól kell ismernünk... Egyébként meg tudná nekem mondani, hogy ha az Északi­foktól Tunes falucskába me­gyünk, milyen veszélyek lesel­kednek ránk az úton? — Hát veszély az akad ott épp elég! — nevetett Agejev. — Tunes falucska két és fél mérföldre fekszik a Knivsk- jaerodden-foktól délnyugatra... — Értem — mondta Ljudov. — Először is, nagyon sekély a víz, és nagyon gyors az ára- pályaáramlás .. . — Tehát jól ismeri ezt a partvidéket? — Hát hogyne ismerném! Halászhálóval én ott, mond­hatni minden kis fjordot be­jártam. És kik vannak ott most, fasiszták? Odavezessem a felderítőket? — önnek még korai lenne harci feladatokat vállalni — felelte Ljudov. — Hogyhogy korai? — A fe­délzetmester kissé felemelke­dett a székről. — Én harcolni akarok, szemtől szembe kerül­ni az ellenséggel, kirázni belő­le aljas lelkét, megbosszulni a barátaimat, akik a »Köd«-del együtt elpusztultak. — Harcolni egyelőre még nem fog — mondta hűvösen Ljudov. Az ablakhoz lépett, mozdu­latlanul állva kinézett. — És hogy mikor fog, azt rnég nem tudom megmondani. Szükségünk van egy tenge­részre. Meg kell tanítania a matrózokat csónakkal, kötelek­kel bánni, egyszóval a maga egész fedélzetmesteri bölcses­ségére. Kitűnően meg kell ta­nítani erre az elvtársakat, mégpedig a legrövidebb idő alatt. Maga pedig közben nor­végül tanul és németül — mondta Ljudov az utolsó szót különösen hangsúlyozva. — No meg a szambót, amelyben, úgy hallom, nem eléggé jár­tas, noha a tengerészfogasokat kiválóan tudja. — Szeme újra vidáman csillogott a szemüve­ge alatt. Visszaült az asztalhoz. — És pisztollyal tud bánni? Milyen távolságról találja el a céltáblát? — Pisztollyal még nem volt rwi/r íuz Vityapusztán Tegnap délelőtt 3 óra 40 alkalmam lőni — mondta tóm-: pán a fedélzetmester. — A ha-j jón géppuskával tüzeltem. X — Nahát, tanulja meg aX »TT«-pisztoly, a Naguan-revol-j ver, a német mauser, a para-j bellum, a colt és a waiter ke-| zelését. Egyszóval ismerkedjen! , .. rneg minden kézifegyver hasz-» Perc*ÍOr öngyulladás kovetkez- nálatával, amivel csak össze-» tében kigyulladt egy lucerna­akadhat. És gránátot doboti>eX széna-kazal az Alsóbogáti Ál- már? ♦ Xlami Gazdaság vityapusztai — Nem, parancsnok elvtárs X.. . ....- mondta még csendeseden* uzemegysegeben. Az oltást a Agejev. X gazdaság dolgozói kezdték meg, — Nos, tanuljon meg gráná-j de sajnos a tűz terjedését nem tot dobni állva, fekve, ülve,» tudták megakadályozni. Segít- minden heiyzetben. ísmerked-:^ üi keilett hívni a tahi, a jen meg mindenfajta gránát-♦ tál: a miénkkel is, a német ía-f gamási és a kaposvári tűzoitó- nyelűvel is stb. Vizsgázzon ki-J ságot. Az oltást nehezítette, tűnőre gránátdobásból! Tudja,! ho§y a tűztől csaknem egy ki­hogy mondják nálunk? »A lét-| minimum a felderítő számára,! ha bevetésre készül: négy ké-| zigránát, egy tőr és egy pisz-X toly.« * A parancsnok előhúzta bőr-» lométer távolságra volt a víz­szerzési hely. Szerencsére a többi kazlat sikerült megmen­teni. Az esti órákban még tar­tott a lokalizálási munka. A becslések szerint 395 má­tokjából, és gyönyörködve for-» ZSa lucernaszéna égett el. A gáttá kezében csillogó egyenesX kár értéke 25 328 forint. A Agejev látta, hogy a si-í megmentett érték több mint 40 000 forint. tőrét. ma markolatú penge borotva-! éles. j — Bizonyára az efféle tőrrel! sem tud bánni, ugye? — Késsel szúrkálni nem! nagy művészet — szólt l:ese-| rűen Agejev. (Folyt-vjuk.) A tűzoltóság már a betaka­rítás előtt felhívta a gazdasá­gok figyelmét a szálas takar­mány helyes tárolására. Ez az eset figyelmeztető: nedves szé­nát nem szabad kazalba rak­ni.

Next

/
Thumbnails
Contents